Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-17 / 217. szám

f lm. SZEPTEMBER Pl. WAI*t© 5 Miért pártol el a közönség a filmtől? A Baranya megyei Mozi­üzemi Vállalat a múlt héten háromnapos táj- értekezletet tartott Pécsett, me­lyen Baranya, Tolna, Somogy, Zala, Fejér és Heves megye filmszakemberei, valamint a Filmfőigazgatóság és a MO- KÉP Igazgatóságának képvi­selői vettek részt. Rejtő János igazgató vitaindító előadása, és a háromnapos eszmecsere kö­zéppontjában a filmszínházak látogatottságának csökkenése állt. Az előadó és a felszóla­lók lelkiismeretesen megvizs­gálták a közönség megfogyat­kozott érdeklődésének okait, s igyekeztek meghatározni a te­endőket. összegezve, elég pesszimista hangulatban bo­nyolódott le a háromnapos konferencia. Rejtő János pél­dául megállapította, hogy: „ ... a kultúrforradalom min­den jelentős ágában előbbre jutottunk. A film azonban nem tudja a neki megfelelő helyet elfoglalni, és országosan kevés szó esik a kézenfekvő, és rendkívül hasznos lehetőségek gyümölcsözőbb kihasználásá­ról" A vitából kiderül, hogy sok elismerést érdemlő jelenség n&llett, bőven akad negatív példa is. A Moziüzemi Válla­latok moziparkja többnyire korszerűtlen, kevés a széles­vásznú filmszínház, gyatrák és elhasználódottak a technikai felszerelések, s a falusi, és kultúrházi mozikban sok he­lyen egyenesen siralmas a helyzet. Kevés neonfelirat akad, a környezet nem elég filmszerű és esztétikus, a szé­kek rosszak, nyikorognak, és rengeteg olyan hely akad, ahol még szék sincs, s a közönség padokon foglal helyet. A film­színházak fűthetetlenek, hide­gen:, mint a jégverem, s így a falusi lakosság a téli idő­szakban sem járhat moziba, pedig akkor igazán ráérne. A MOKÉP ezekkel a problémák­kal képtelen egyedül meg­birkózni. s a területileg ille­tékei tanácsok pedig nem szí­vesen, vállalnak anyagi áldo- za oka*- a mozilátogatók érde­keljen A mozik látogatottsága azonban nemcsak fa­lun, hanem a városok­ban is esett, vedig Pécsett van szélesvászon és meleg is. igaz, hogy ez a fajta szélesvásznu- sítás nem az igazi, s csak szükségmegoldásnak tekinthe­tő. de valamilyen fejlődést mé­giscsak jelent. Miért esett tehát a látogatók száma? ligvik döntő érvágás kétség1, telenül a televíziótól szárma­zik. melynek a tábora, né­hány tv alatt megsokszorozó­dott. mert kényelmes eszköz, divatos és rendszeresen vetít filmeket, közvetít előadásokat. S a másik? t’tő János mindössze eny­nyit mondott: „Sokszor egy- időben megjelenő két film rontja egymás hatását. Mi úgy látjuk hogy egy jó film ese­tében j másik gyengébb is el­Országot bőrdiszmüipari kiállítás ­a! Bőripari Tudományos Egyesület rendezésében a Budapesti Ipari Vásár köny nyűipari pavilonjában hét­főn megnyílt a VII. orszá­gos bőrdíszműipari modell- kiállítáS. A kiállítás célja, hogy bemutassa a bőrdíszmű- ipar azon termékeit, amelye­ket 1964-ben akarnak gyár­tani. Mintegy 350 különböző bőr­díszműáru modellt mutatnak be a kiállításon, s ez igen bő választékot ielent a kereske­delemnek. 18-án kereskedel­mi napot tartanak, amikor előzetes tájékozódást kapnak a kereskedelem jövő évi igé­nyeiről. A legszebb. termékeket dí­jazták. Nyolc kiállítás leg­szebb terméke és 42 szakma legszebb terméke díjat ad­tak ki. A kiállítást, amelyet Hor vátli Gyula, könnyűipari mi­niszterhelyettes nyitott meg Nagy Józsefné könnyűipari miniszter is megtekintette. megy, mert sokan vannak, akik hetenként kétszer járnak moziba, így a rosszabb film is kap egy közepes látogatottsá­got. Ha ezek a látogatók azon. ban két rossz film között osz­lanak meg...” stb. Hát itt van az a bizonyos kutya eltemet­ve. Tudom jól, hogy a világ ösz- szes filmszínházában játszanak a kiemelkedő alkotások mel­lett közepes munkákat, s né­ha-néha gyenge kommersz fil­meket is, de csak néha-néha. Nálunk pedig van olyan hét, amikor mind a három pécsi filmszínházban rossz filmet ját szanak. Rossz műsort most már az emberek nagy része a tévében is láthat s azt lega­lább az ágyból, féikönyökre támaszkodva nézheti, s nem kel l érte el kutyagolni a város másik végébe. Ebben az ügy­ben természetesen már nem a Moziüzemi Vállalat a hibás, hiszen amit emberileg lehe­tett, megtették. Minden utca­sarkon moziplakátokba, rek­lámtáblákba ütközünk, röpla­pokat, propagandafüzeteket terjesztenek, szövetkeztek a könyvtárakkal, s az irodalmi alkotásokból készült filmeket különlenyomatokon propagál­ják, kedvezményes bérletrend­szereket hoztak forgalomba stb. Két dolgot azonban nem tudnak elintézni: Pénzt elő­varázsolni a. rozoga mozik át­építéséhez, korszerűsítéséhez. s nem tudnak filmet gyártani a magyar filmstúdiók helyett. M eggyőződésem, ha ez a két lehetőség birto­kukban lenne, s he­lyesen alkalmaznák, a televízió alig vonna el nézőket a film­től. Egyszer már jó lenne el­érni, hogy a filmgyárak ne ké­szíthessenek csapnivalóan rossz filmeket, vagy ha ezt nem lehet, akkor legalább le­hetőséget kellene adni a MO- KÉP-nek, hogy azt vegye át, amit akar. Ha öt rossz filmet nem vennének át egy évben, akkor a filmgyárak meggon­dolnák végre, hogy háztáji” szerzőikkel hősiesen vállalják a csődöt, vagy tehetséges írók­kal és rendezőkkel felsétálja- j nak a Parnasszusra? Tehát eljutottunk a film- | színházaknál is a műsor poli­tikáig, S ezen a szinten már ! nemcsak azokról a rossz fii- } mekről van szó, melyeket mi | gyártunk, hanem azokról is, melyeket külföldtől átveszünk. A közönség közgazdaságban járatos része jól tudja, hogy ilyenkor szinte mindig áru- kapcsolásról van szó, ha jó gépeket akarunk vásárolni, rossz filmeket is kell hozzá vennünk. De nem lehetne a jó gépekhez valami mást kap­csolni? Végül úgyis mi fize­tünk rá az egészre... A ma­gyar közönséget egyáltalán nem vigasztalják meg azok a „mittudomén” melyik gyárban működő szerszámgépek, me­lyek kapcsán beúsztak hazánk ba a rossz filmek, ha hétről- hétre gyenge, élvezhetetlen al­kotásokat tűznek műsorra a mozik. Hogyan védekezhet a rossz filmek ellen? Végtelenül egy­szerű. Nem megy moziba. így aztán a Moziüzemi Vállalatok még a tervezett veszteségeket is túllépik, s az ügy visszajut az induláshoz, újra közgazda- sági problémává változik. A megoldás tehát min­denképpen a legegye- nesebb út: A rossz fil­met, akár magyar, akár kül­földi, nem kell átvenni." Ha a filmszínházak közepesnél gyen gébb filmet nem tűznek mű­sorukra, s havonta egyszer- kétszer kiemelkedően jó fil­met is láthat a közönség,- új­ra elfoglalja helyét a nézőté­ren. Azt hiszem ez lehetne a legnagyobb tanulsága a Ba­ranya megyei Moziüzemi Vál­lalat tájértekezletének. B. B. ^ Két hét tanulmányút tapasztalatai Korszerű, gyors, olcsó építkezési! Két hetet töltött Romániá­ban Benedetti Tibor, a Ter­vező Vállalat igazgatója, Dá­vid Jánossal, az Építéstudo­mányi, Intézet főmunkatársá- val. A látogatás a Román- Magyar Kulturális Egyezmény jegyében zajlott le. Mint épí­tőszakemberek, nyilvánvaló, hogy idejük zömét a román építészet tanulmányozására for dították. Bukarest, Brassó, Ga- lac, Konstancza, Mamaia váro­saiban érdekes — és számunk­ra megszívlelendő tapasztala­tokat — szereztek az eléjük tá ruló hatalmas iramú építke­zés láttán. Erről az útjáról számolt be rövid nyilatkozatban Bene­detti Tibor. — Milyen tapasztalatokkal ér­keztek haza a Román Nép- köztársaságból; — Mi főleg a lakótelepek tér vezését, továbbá a korszerű építési technológia kérdéseit tanulmányoztuk. Alkalmunk volt tehát megfigyelni, mi­lyen előnyökkel jár az úgy­nevezett „népgazdasági terü­leti tervezés rendszere”, ame­lyet körülbelül három esztern­.4 hó elején új tanműhely létesült a pécsi Kesztyűgyár­ban, ahol hatvan iparítanuló komoly szaktudással rendel­kező kesztyűszabászok irányítása mellett tanulja a szak­mát. — Dallas Ferenc fely. — ! deje, hogy bevezettek Romá­niában. Nálunk, éppen a na­pokban tárgyalta a Miniszter­tanács és remélhetően ez a tervezési rendszer határozati jogerőre emelkedik. — Ml az előnye! — Példát mondok. Tegyük fel, Pécs kap egy műszergyá­rat. Az üzem felépítését az il­letékes minisztérium finanszí­rozza. De egy új ipari léte­sítmény mellé lakásokat, üzlet hálózatot keli létesíteni, a te­rület közművesítésre vár és gondoskodni keli közlekedési útvonalról is. Az eddigi gya­korlat szerint ez már a tanács feladata volt. Csak hogy a ter­veket nehéz összehangolni és gyakran évek is elmúlanak, míg egy ilyen ipari objektum, az úgynevezett „konzekven- cióts” létesítményekkel együtt elkészül. Mondom, Romániá­ban a területi tervezés rend­szere — tapasztalatunk sze­rint — nagyim komoly elő­nyökkel jár. Ha ez a módszer — remélve a minisztertanácsi tárgyalások eredményességé­ben — nálunk is életbelép, ak­kor egy ipari létesítmény és a hozzátartozó kcmzekvenciós tényezők megteremtéséhez sok kai kevesebb idő kell és pon­tosan betarthatók az építke­zések üteme is. Ez esetben természetesen megnő a tanácsi szervek hatás- és jogik őre, mert az egész építkezésit ók irányíthatják, a szükséges ál­lami támogatással. “ A román építőipar a lakás­építkezésben kitűnő eredmé­nyeket ért el.., — Igen. Ésszerűen koncent­rálják példáid a beruházáso­kat. Nálunk három, Romémiá- ban négy százalék a szanálási engedmény, de a Jött esetben le hét negyven-ötven százalék is. Ezért van az, hogy Bukarest­ben például valóságos város­részeket bontanak le nagyorn rövid időn belül és helyébé új, korszerű lakóházakat építenek. A városrendezési tervek alapján — a már előre meghatározott főútvonalakat kijelölik, és mindjárt beépítik az utcaso­rokat. A második ütemben a közbe eső régi házakat le­bontják és parkosítanak, vagy esetleg a tervnek megfelelően ugyancsak lakótömböket húz­nak fél. — Milyen az arány a hagyo­mányos és a korszerű építke­zés között? — A Hagyományos tégla- szerkezetíe] alig építenek. A nagypanelos építkezés is csak 4—5 szintet enged meg, meri Ko mánia egyes vidékein mindig számolnak az esetleges föld­rengés veszéllyel, ezt pedie a panel nem bírja ki. Túlnyomó­részt a csúszó-zsaluzási rend­szert alkalmazzák — Mi ennek az előnye? — Egy tizenkét szímesj mondjuk 70—75 méter hosz- szú lakótömböt négy-öt hónap alatt felépítenek, azaz beköl­tözhető. A zsalu-szerkezet et nem szedik szét mihden szint után, hanem egy hidraulikus emelő-rendszerrel fokozatosan „felcsúsztatják”, abban az ütemben, ahogy a falat ..be­öntik”. Tehát gyorsabb. A má­sik előnye: olcsó. Köztudomá­sú, hogy a zsalu-szerkezethez nagyon sok faanyag kell. Mi letépkedjük a falakról a zsa­lut, tovább visszük, megint ácsolni kell, majd ugyanez is­métlődik. Egy zsaluszerkezet — nálunk — hét-nyolc lakás' építtése után tönkremegy. Ro­mániában a szakemberek el­mondották. hogy száz-százhúsz lakást túlél egyetlen szerkezet; A különbség tehát óriási, amit mutat az is, hogy egy lakás építésének költsége sokkal ke­vesebb mint nálunk. — És » gazdaságosság? Az is igaz, hogy a minőség tekintetében viszont mi előbb­re vagyunk. Érdekes, hogy a leg korszerűbb lakóházakban sem láttam „beépített” konyhabúto­rokat, vagy szobaszekrénye- ket. A főzőhelyiségek csak ház tűzhelyet és mosogatóberende­zést kapnak, mást nem. A la­kások alapterülete viszont na­gyobb, több a két és három szobás lakás is, minit a garzon. Levegősebbek az új lakótele­pek, széles parkokat nyitnak, következésképpen az útak is szélesebbek, viszont a lakóhá­zak nyolc, tíz, tizenkét emele­tesek, mert így gazdaságosabb. A ml építőiparunk viszont a gazdaságosság tekintetében még adósa az államnak s így még nagyon sok tennivalónk van, ha a tizenöt éves lakás- építési programot gyorsan, kor szerűen és olcsón akarjuk megvalósítani. R. F. Tegnapig boldog volt. Ameny. nyíre lehetett, szerette a fér­jét, s a gyereket sétálni vitte minden délután, pedig falu­helyen ez nem volt szokás. Rendben tartotta a lakást, és élvezte a szombat esti vizite­ket. melyek eseménytelensé- gükben is elviselhetővé tették az életet. Ilyenkor érezte, hogy a tanító és a felesége azért „valaki", számontartják őket, talán még tisztelik is. Látoga­tás az orvoséknál, s találkozás a gyógyszerésszel, állatorvos­sal, tanácselnökkel. Aztán epy másik látogatás, és találkozás ugyanezekkel. Az évszakok re­pültek, s mindent nagyon ter­mészetesnek tartott. De tegnap megérkezett az állatorvos Pestről, s valami megmagyarázhatatlan ideges­séget hozott magával, ami mindent összedöntött. Amikor az állatorvos eladta a Moszkvicsát, mindenki tudta a faluban, hogy Fiat 1500-ast akar venni, mert az gyorsabb, szebb kocsi, és a szomszéd körzetben már két orvosnak is van. Az állatorvos nagyon fon­tos személyiség volt a falu­ban, de nemcsak azért, mert jó, lelkiismeretes orvos volt, hanem magabiztosságáért, megnyerő modoráért, azért mert egy elegáns életszínvo­nalat képviselt és azért is, mert egyik közeli rokona a balettban táncolt, s a balett- táncosnő fellépéseiről mindig tudott valami érdekeset. Így aztán az állatorvos kocsiveic- le. szinte közügy volt. Aki ACELKEK FIAT (TÁRCA) adott egy keveset magára, az naponta többször is bekukkan-. to.pt a téesz-irodába, vagy a ta­nácshoz, és úgy félig elmenö- ben megkérdezte: — Igaz is, a Laciék megjöt­tek már? Ha motorbúgás hallatszott, mindenki kilesett az utcára, hogy a bevonulásnak tanúja lehessen. AZ állatorvos azon­ban késett, végül szombaton délután megérkezett az autó­busszal. Kicsit mindenki meg­hökkent, s a közeli ismerősök azonnal megjelentek az orvcs- lakásban. Az állatorvos pedig kedvetlenül leüti egy székre. s rövid indulatszavakkal adott kifejezést mérgének. — Tudtam, hogy nem lehet bízni abban a pacákban. Az ezrest zsebre tette, g a papí­rok még mindig nincsenek rendben. A szobában megjelentek ta- nitóék, a gyógyszerész, a kö­zeli szomszédok, s egy pilla­natra a főagronómus is beug­rott. Az állatorvos felesége ci­garettára gyújtott és kedvet­lenül fújta a füstöt. Az állat­orvos pedig beszélt, beszélt, csak úgy maga elé, mintha senki sem lenne a szobában. — Micsoda kocsik... Az ember belebetegszik. Éppen a próbapadon ment egy Simca és egy acélkék Fiát 1500-as... Hát az nem igaz. Beszéltem a művezetővel, az egy rendes pacák volt ...Az megmondta, „Uram, ha van pénze, csak Fiátot vegyen...” Igaza van. Harminc másodperc alatt nul­láról százra gyorsul.., Olyan rugózása van... Hát az álom. Az agronómus leült egy székre és megszólalt: — És az a kocsi, amiről szó volt...? — Az a szélhámos még min­dig nem intézte el a papíro­kat. Persze akadt ott eladó kocsi bőven. Az a művezető összehozott egy másik pofával is, de azt nem lehetett meg­fizetni. Odasuhant a járda mellé egy szürke FIAT. Ki­szállt belőle egy gentleman, kínosan elegáns öltözékben, és körülnézett. Na, gondoltam: Dokikám ez ad neked egy ez­rest, hogy lépj odább az Ht­jából. Nem lehetett vele meg­egyezni. Száz kilométer volt a kocsiban, száztízezret kért. Ne­vetett, amikor azt mondtam neki, hogy százezer. „Uram, nagyon rokonszenvesek va­gyunk egymásnak, de üzletet nem köthetünk.” Csak ennyit mondott, aztán beszállt a ko­csijába és elhajtott. Marad az eredeti variáció. Azt mondta az a szélhámos, hogy már csak egy aláírás hiányzik a kiuta­lásról, hát az legalább egy hét... Újra mehetek föl... — És Dusika. —• A nyugatnémet tévében lesz egy fellépésük... ügy volt, hogy l$-én, de közbejött valami pénzügy. Hiányzik va­lamennyi, azt hiszem három­millió ... A tanító felesége megbabo­názva nézte az állatorvost. Képzeletben egy acélkék FlAT-ban ült, s száguldott <joy végtelen hosszú országúton, melyet zöld fűsáv választott el egy másik úttól. Száguldott, és nagyon könnyűnek érezte ma­gát, aztán szürkés tornyok, színes fények jelentek meg az alkonyaiban, s egy ismeretlen város utcáin száguldottak to­vább. Itt megszakadt a kép, s egy pillanatra valami padféle jelent meg a képzeletében, me­lyen az autók halkan töfög- tek, de ezt elejtette, mert nem értette, hogy az autók mit keresnek a padokon. Aztán egy szörnyű hosszú járdát lá­tott maga előtt, melyhez oda­suhannak az autók, és elegáns gentlemanok szállnak ki a ko­csikból. Nagyon finom embé- rek, és nagyon sok pénzük van. Egy ilyen szürkéskék gentlemannal beszállt az egyik autóba, s újra rohantak egy- nagyon hosszú országúton. — lenke, a gyerek egyedül van, haza kell menni' — szó­lalt meg a tanító a csendben, és felállt. De leuka ezt nem hallotta, kényelmesen hátradőlt az au­tóban, és a messzeségbe né­zetű ahol újra megjelentek a tornyok, fények.., — leu, megsüketűltél! — a tanító megérintette a felesége vállát. Összerezzent, és megfogózott a szék karfájában. Amikor a tanító újra megérintette, hát­rafordult. Gyűlölte a férjét, meggyőződése volt, hogy ez a kedves, elégedett ember tönk­retette az életét, kirángatta az acélkék autókból, melyek a világ közepe felé rohannak ál­landóan, míg ők ebben a kis faluban lecsót vacsoráznak, s arról beszélgetnek, hogy hány mázsa krumpli termett a pe­dagógus földön. Az állatorvosék csodálkozva néztek a tanító feleségére, nem értették, hogy mi történt vele? A tanító felesége pedig szót­lanul lépkedett a férje mel­lett, s nem látta, hogy az ál­latorvos a következő öt perc­ben már overált és gumicsiz­mát húzott, s izgatott érdeklő­déssel faggatta az öreget aki érte jött: — Biztos, hogy szöget nyelt? Kiszedem belőle, nyugodjon meg. A legjobb tehén a iéesz- ben. Ezt nem engedjük. Né­hány mozdulat és meglesz Na menjünk. Bertha Balosa i

Next

/
Thumbnails
Contents