Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-17 / 217. szám

•r »S3- SZEPTEMBER 17. IUAPI6 3 Kilencszáz tanfolyam indul a megyében a pártoktatás keretében Megkezdődött az oktatás az esti középfokú iskolákban Egy év alatt... 'Ä megyei pártbizottság ha­tározata alapján a pártoktatás csak novemberben indul meg megyénkben, azonban az elő­készületek már valamennyi pártalapszervezetben megkez­dődtek. Sőt, a pártoktatás egyik új formája az esti kö­zépfokú iskola már meg is indult. Áz esti középfokú iskolákon a hallgatók megismerkednek a marxizmus—leninizmus leg­fontosabb kérdéseivel. Tanul­mányaik során előképzettséget | nyernek ahhoz, hogy a későb­biek folyamán továbbképez­hessék magukat a marximus— leninizmus esti egyetemen. Az iskolán harmincnyolc hé­ten keresztül folyik az okta­tás, előadások és csoportos viták formájában. A hallga­tóknak tanulmányaikról két alkalommal kell beszámolniok, az iskola végén vizsgát tesz­nek, melynek eredményéről bizonyítványt kapnak. A me­gyében mintegy 650 hallgató tanul az esti középfokú isko­lákon, többségében pedagógu­sok. . pártpropagandisták. Az iskolákon igen képzett párt­oktatók tartják az előadáso­kat, csoportos foglalkozásokat. Az iskolák munkáját minde­nütt a városi és járási párt- bizottságok ágit. prop. osztá­lyai irányítják. A pártoktatás többi formái­nak előkészületei közül a leg­fontosabb feladat most a propagandisták felkészítése és a hallgatók kiválogatása. A megyében mintegy 50 két j éves marxizmus—leninizmus kérdéseit tanulmányozó tan- j folyam indul. Az a célkitűzés, hogy ebben az oktatási formá­ban elsősorban pártvezetőségi tagok vegyenek részt. Igen nagy az érdeklődés az időszerű kérdések tanfolyamai iránt. A tanfolyam anyagában négy központilag meghatáro­zott téma feldolgozása szere­pel, kettő tananyagát a me­gyei pártbizottság készíti el. A tervek szerint az egyik ilyen anyag a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat megyei tapasztalatait dolgoz­ná fel, a másik a vallásos ideológia kérdéseivel foglal­kozna. A gazdaságpolitikai tanfolyamok keretében külön ipari és me­zőgazdasági tanfolyamokat szerveznek. Ezeket községen­ként szervezik meg, de ugyan­akkor járásonként is lesz 4— 5 olyan tanfolyam, ahol ma­gasabb szinten oldják meg az állami és gazdasági vezetők továbbképzését. Készükre 3—4 hetenként tartanak majd egy­napos foglalkozásokat a gaz­daságpolitikai tanfolyamok keretében. A tervek szerint mintegy 350 gazdaságpolitikai tanfolyam indul a megyében. A megyei pártoktatási terv­ben 130 téli tanfolyam meg­szervezése szerepel. A tervek szerint már a háromhetes téli tanfolyam előtt és utána is tartanak rendszeresen elő­adásokat a jelentkezők részé­re, így az egész év folyamán tanulhatnak azok, akik ebben az oktatási formában vesznek részt. A pártoktatás keretében nagy gondot fordítanak az előadásos propaganda meg­szervezésére. Járásonként a pártbizottságok mellett újjá­szervezték az előadói csopor­tokat, melyekbe felkészült propagandistákat, előadókat vonnak be. Az előadások té­máját a' pártszervezetek igé­nyei és az érdeklődés alapján határozzák meg. Sok gazda­sági és politikai téma szere­ivel az előadások között. Az ősszel meginduló párt­oktatásban mintegy ezer pro­pagandista munkájára számí­tanak. Ezért igen fontos fel­adat képzésük és felkészíté­sük. Az 5 hónapos pártisko­lán, az esti egyetem szakosí­tóin, kihelyezett pártiskolai és esti egyetemi osztályokban folyik a propagandisták kép­zése az oktatási év során. Ezen túl valamenlnyi propagandis­tával még a pártoktatás meg­indulása előtt járási és városi továbbképzés keretében is ta­nácskoznak feladataikról. Eze­ket a tanácskozásokat január­ban megismétlik. A párfalapszervezefek tehát már ezekben a napok­ban is gondos munkával ké­szítik elő a pártoktatási év sikerét, hogy az valóban se­gítse a résztvevők politikai felkészültségének növelését, azt az eszmei és ideológiai offenzívát, melyet pártunk ki­bontakoztatott. — Mitzki — A Petőfi-brigád egy évvel ezelőtt. Jobbról balra: Mohai Jenő, Sport Ádám, Spitz János és Hargitai János. — NÉZD, JANCSI, ezek a Mohaiék! — Mohai! Gyere ide, itt van a képetek! — Rajta van a Sporn, meg a Spitz is! Szorosan körbe fognak, át­nyúlnak a vállam fölött és olajos körmük ott motoszkál- a íényképarcokon. Mindegyi­kük tekintete Mohaira vág, aki éppen vaslemezt fúr, miért nem jön már ide, ami­Jeleníős mapyar üzletkötések a bécsi őszi vásáron Vasárnap este zárta kapuit az idei Bécsi Őszi Vásár. A magyar árubemutatónak sok tízezer látogatója volt, s amint az MTI bécsi tudósítóját a magyar pavilon vezetői tájé- toztatták, sikeres volt részvé­telünk üzleti szempontból is. Iparcikkeink közül elsősorban a mechanikai mérőműszerek gyárának nagy pontosságú tar- tályszintmérő berendezése aratott sikert, 20 jelentős nemzetközi cég is érdeklődik iránta. Igen nagy érdeklődés tapasztalható elektronikus műszereink iránt is. A szako­sított bemutatón kiállított ma­gyar szerszámgépek fele már a helyszínen elkelt és további tárgyalások folynak. Mezőgaz­dasági termékeink közül fő­ként a takarmánymagvak és napraforgóolaj szállításáról folynak megbeszélések. Hat­ezer dollár értékben futottak már be megrendelések magyar stílbútorokra. Külkereskedel­münk egyébként vegyipari nagyberendezések importjáról folytat Bécsben tárgyalásokat­A falusi kislány szakmunkás lesz Kanávor Vera elő­ször kereskedő vagy fodrász szeretett vol­na lenni. Az édesap­ja is a kereskedőség mellett volt nagyon. Csak aztán közbejött ez is, az is s végül a kislány — mert egye lőre csak tizenöt éves — úgy döntött, hogy mezőgazdasági szak­munkás lesz. Lippón az év ele­jén létesített a tsz egy baromfi-kombi­nátot, oda kellene a szakember. Mivel nagyon kevés ember ért a faluban a nagy üzemi baromfineve- léshez. elhatározta a tsz, hogy a szakem­bereket is saját erő­ből teremti meg. — Azóta már több fia­tallal kötöttek szer­ződést, kettő kerté­szeti, kettő mezőgaz­dasági szakmunkás lesz, egy öntözési és a két kislány Kaná- vor Vera és Szabó Kati baromfitenyész­tőik. — Milyen iskola ez? — A szerződésben az van, hogy három évig, miközben itt dolgozom a tsz-ben egy-etgy három hó­napos bentlakásos tanfolyamon veszek részt. — Hol? — Azt még nem tudom, de a járási tanácstól már kap­tam egy papírt, hogy a szerződést elfo­gadták, Török József, a tsz agronómusa szól közbe: — Boldogasszony­fán vagy Pest kör­nyékén lesz a tan­folyam. Egyelőre még nem tudjuk, hova hívják be. A kis Verán lát­szik, hogy nagyon szeretne már a tan­folyamon lenni — hiszen ez lesz élete első önálló „megmoz clulása” távol a fa­lujától, távol a ba­rátnőktől. Kérdez­geti a főagronó- must, vajon hazaen­gedik-e a három hónap alatt? Hogy akik már voltak ilyen tanfolyamon, mit mesélnek? Közben a kombinát mellett nagy mun­ka folyik, éppen szállítják a csirké­ket. A tsz-nek törzs baromfi állománya nincs, húscsibéket éhítanak elő. Meg­veszik a naposcsir- Két, tíz hét alatt egy kilóra felhizlalják és jöhet a következő tízezer. Mert a kom­binát befogadó ké­pessége húszezer, eb­ből tízezer csirke van az előnevelő­ben, mikor a kilósa­kat elszállítják, he­lyükre kerül a másik tízezer az előnevelő­bői. Sajnos még nem számították ki. hogy ez mennyi pénzt hoz a tsz-nek (majd év végén, amikor na­gyobb mennyiségből lehet általánosítani), de bizonyára nem fi­zet rá a tsz, mert egy-egy csirkén brut­to 18—19 forintot ke­resnek. S ha több lesz a szakember, ak kor még jobb ered­ményeket érhetnek el. Az egyik legré­gibb baromfis dol­gozó Schmidt Györgyné azt mond­ja: — Ügyes kislány a Vera és szorgalmas, ha jól tanul,, jó szak­munkás lehet be­lőle. Schmidtné egyéb­ként már maga is volt kétszer is tan­folyamon, igaz csak pár hetesen, de azt mondja, sokat tanult ez alatt a kevés di­aiad és minél többet tud az ember, annál jobb. Verának most nagy lehetőségei lesznek. Három egész eszten­dő gyakorlati mun­ka, és háromszor há­rom hónapos szak­munkás képző! Nagy kedve van hozzá olyannyira, mondja, hogy most már a „loszabö” sem j ellenzi a baromfi < szakmát. (Az apja ( tréfás kedvű ember, I ő szokta magát ló- > szabónak hívni, mi- í vei a lovak „ruhá- í ját’’ ő csinálja, szíj- l gyártó a mestersé- ? ge.) ) — Nagy kedvem s van hozzá, és azt ni- < szem, meg is marad $ a kedvem — mondja ? Vera. S S mintha végszóra \ tennék, ebben a pü- < lanatban állítottak be < a beruházók. A tsz > ugyanis megépíti a S kombinát párját. — < még több csirkét < akarnak nevelni, ? mert jövedelmező- > nek látszik a nap/- i üzemi baromfite- i nyésztés: í Az új épület kö- ? rülbelül egymillióba > kerül majd s újabb j húszezer csirke be- < fogadására lesz alkal , mas. I Úgy, hogy három > év múlva Kanávor S Verának bizonyára < éppen elég dolga lesz < majd, s a munkája t sem lesz akármilyen, > hiszen igazi nagy-s üzemben dolgozhat < Most már csak tanul- ( nia kell, bebizonyít»- ? rni, hogy érdemes S mezőgazdasági szalk- S munkási képesítést ( szerezni i (LE.) i kor róla van szó. Végre az­tán utolsót pörög a gép és Mohainak utat engednek, hozzám lép, ránéz a képre és sommázza: Igen, mi vagyunk! Éppen olyan mosolygós, fia­talos, akár a képen, — Egy éve készült ez a kép — magyarázom, a Mohácsi Gépgyár hajóépítő műhelyé­ben — de akkor nem közöl­tök, mert kiváncsiak voltunk, hogy tizenkét hónap után is együtt van-e még a brigád, érdekelt bennünket, mi lett a sorsuk, hogy pergett azóta életük. Nevetnek, napi találják rossznak az ötletet, nógatják Mohait, „No, most aztán be kell ám számolni, de lesz-e miről”, majd elsáélednek a csarnok minden irányában. Mi ketten pedig az irodába megyünk, afféle kétszemélyes, hamutálca nélküli, rozzant székű kis munkásirodába, ami lyen ezeken a telepeken álta­lában lenni szokott. Mohai nem ül le, polcon matat, ő is fényképeket húz elő dobozbóL — Vegyük talán elő sorba az embereket! — indítványo­zom, mire megejtődik a „ká- derezés”. — Együtt- vagyunk vala­mennyien — mutatja a „tago­kat” a képen, sőt még gyara­podtunk is Pápa Vincével. Amikor tavaly itt voltak, ak­kor tűztök ki célul a Szocia­lista brigád cím elnyerését. Négyen voltunk, én, mint lakatos brigádvezető, Span Ádám ipari tanuló, Spitz Já­nos lakatos, Hargitai János pedig a segédmunkás. Ez volt a Petőfi-brigád. De volt itt egy másik brigád is, Szabó Ferencé, akik szintén elnyer­ték a címet. A munkaszerve­zés úgy hozta, hogy egybeol­vadtunk. Most aztán ráhaj­tunk a jelvényre is. Odamegy a falhoz, feje fö­lött mutatja a díszes oklevelet a tanúság kedvéért. — ‘Nem, mi azelőtt soha nem építettünk hajót, lakato­sok vagyunk valamennyien — válaszolja kérdésemre —, de éppen ebben volt a pláne! Olyat tenni, amit nem tanított senki- Burján, a művezető, összehívott bennünket, azt mondta: „Emberek, a hajókat is először olyanok építették, akik még nem csinálták. Ma­guk bele fognak jönni”. így is lett. Építettünk mi úszóházat, kompot, százharminc szemé­lyes motorost... EZEKET már kifelé menet mondja, a koraőszi szélben borzolt Duna partján, ahol három hajó áll a szárazra vontatva, egy kavicskotró, „Ságvári Endre’’ néven, a „KATIKÁM”, borzasztó álla­potban és a bajai Vízügyi Igaz gatóság 190 tonnás uszálya, amelyen a brigád dolgozik. Az uszály tele van sérülések­kel, hasa alatt hegesztőpisz­toly lángja lobban. — Ez Hargitai — mutat egy a képről ismerős arcra — se­gédmunkás volt, de az egy év alatt elvégezte az autogén-, meg a villanyhegesztő tanfo­lyamot. Egyébként Spitz is letette ezt a vizsgát. Spitz az uszály gyoiimfbÄ mosolyog kifelé, cseppet sem öregedett, ahogyan elnézem. — Mohai is tanult — mond­ja Spon — a műszaki szakis­kolát tette le. — És itt a parton sikerült-e valamit tenni ebben a kis idő­ben? — Készítettünk egy úszóhá­zat, aztán mégegyet. A máso­diknál százhatvankétezer fo­rintot takarítottunk meg, — csavarja el a pisztoly csapját Hargitai; — Például az első­nél a csővázat kézi erővel fű­részeltük, a másotoknál már oxigénnel, gépi úton. Persze ez úgy sikerült, hogy tanul­tunk. Az összeállításnál is ja­vítottunk az elsőhöz viszo­nyítva. — Mi minden- vállalásunkat teljesítettük — rak pontot a mondatokra a most másodéves ipari tanuló, Span. — Egyébként jól megvan­nak egymással most is? — kérdezem az uszály öreg vas­padlóit járva. — Soha rosszabbul ne le­gyünk — válaszolnak. Mint kiderül, moziba, szín­házba járnak, amikor a pé­csiek itt tartanak előadást, megnézik. Utoljáira a Füredi komédiásokat látták. Szegedre, az ünnepi játékokra is el­mentek. — Azt is mondjátok meg — vihámcol Spon, hogy gyerek­ben is gyarapodtatok. — Mo­hainak Jutka, Spitznek Krisz­tina lánya született. Egy esküvő is volt az egy év alatt Spitzéknél, tavaly szeptemberben — csap a hom­lokára Mohai. — Hogy vet­tünk-e nászajándékot? Étkész­letet. Mind nősek vagyunk, csak Spon nem- összej árum* az asszonyok is. — Vettek-e valamit ez alatt az egy év alatt? — Én konyhabútort, Spitzék lakberendezési tárgyakat. Har­gitai és Pápa szobabútort. Elköszönök tőlük, az udva­ron találkozom Varga Imré­vel, a gyár idős üb-einökével. Azt mondja, nagyon szeretik egymást ezek a „gyerekek”. A munkában szinte egymás kezét fogják. Hargitai, Pápa már olyan szépen dolgozik, bármelyik szakmunkás meg­irigyelhetné. Munkaidő után eljártak egymásnak házat épí­teni, de segítettek a tanácsnak útépítésben is. Mint öt test­vér, úgy élnek. — Nem akarom megmon­dani még nekik, mert ez meg­lepetés — teszi végül hozzá — de éppen tegnap beszéltem az igazgató elvtárssal: ezer fo­rint jutalmat ad nékik az úszohazon elért megtakarítá- sértj ( MAGAS TÖLTÉSEN állunk, az uszály jóval alattunk nyug­szik a parton. A Petőfi-brigád tagjai hatalmas vaslemezt emelnek be a százéves, öreg hajóba. Ha készen lesz, mi­előtt leesik az első hó, kis görgőkön nyugvó kocsikkal, sínen eresztik le a borzolt vizű Dunára. Itt ugyan nem vernek oldalához, mint a hí- res, nagy DOCK-okban, pezs­gőspalackot, de egy liter mo­hácsi vörössel azért megün- neplik. M .. Szüts Isivá» Uj részleggel bővült a Pé- ! esi Faipari KTSZ. Néhány hó- j nap óta idetartozik a me- | cseknádasdi KTSZ asztalos j részlege. Hogy ez a részleg nem „mostoha gyerek”, azt néhány nappal ezelőtt me- cseknádasdi látogatásunkkor j is tapasztaltuk. Mégis a legil­letékesebbtől. a Faipari KTSZ elnökétől, Klement László elv-^ társtól érdeklődtünk arra vo- < natkozóan, hogy ez az össze- ? vonás milyen változásokat hoz S a mecseknádasdi asztalosok i életében. < — Mint ismeretes, az aszta- £ los-részleg dolgozói többse- s gükben kádárok voltak. Rá- < termettségük, szorgalmuk\ eredménye, hogy fokozatosan > átképezték magukat, s ma < már egy év alatt 1000 garni-< túra hálószobát és tetszetős / konyhagarnitúrákat is készíte- > nek. — Az összevonás során í — mondotta Klement elvtárs i — a részleg szakmai fejlődését, j s a fejlettebb üzemszervezést t szeretnénk megvalósítani. 5 Már ott is áttértek a kétmű-i szakos termelésre, amihez vi-í szont elegendő mennyiségű s S minőségű faanyagot kell biz-> tosítani. Ezért a jövő héten í megkezdjük a szárító építését, i amely zavartalanul ellátja í majd jó minőségű alapanyag-S gal a részleget. Szeretnénk j gépesíteni is. Most kezdetbent egy szabász-fűrészgépet helye-) zünk üzembe, a következő lé- > pés pedig az enyvező kibőví-í tésé lesz. Egyes műveleteknél \ a műgyanta alkalmazását is í bevezetjük. > — Hogyan kívánják bizto-<< sítani a dolgozók továbbkép-í zásét? — Idén szakmai továbbkép-? zö-tanfolyam indul 65 fővel. S Külön a gépműhely, az aszta- i los- és az enyvező-részleg dől-1 gozói részére, képzettségük j figyelembe vételével alap- és) középfokon. Ez azért is szük-i séges, mert szeretnénk kibő-< 1 viteni a mecseknádasdi rész- > 1 leget. Jelenleg három ipari ta- i nulónk van, de jövőre márt i szeretnénk megszervezni egy! tanműhelyt. Növelni kívánjuk? a szövetkezetek létszámát, tel-> iesítményét. Az is szóba ke-1 *ült, hogy a hálószobabútoron {ívül idővel irodabútorokat "is készítenek. A környék mun­kaerő problémáit figyelembe /éve úgy gondoljuk, feltét- enül hasznos lesz, ha a me- tseknádasdi szövetkezetben lókkal több fiatalt to­lunk foglalkoztatni, mint ed- hg. Nem lesz „mostoha gyerek" a Pécsi Faipari KTSZ mecseknádasdi asztalos részleae

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents