Dunántúli Napló, 1963. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
\ 1963 SZEPTEMBER 1, VASÄRNAP ’•*•***•*•*•*»*•*•*•’•*•*•*•* ■ ■•••«••••••••a | AÍ. M8ZMP BARANYA MiSVH BIZOTTSÁG» fSA t AEGYE t T AN ácslapja 1 ! \a. ÉVFOLYAM ARA: 69 FILLÉR 204. SZÁM BJLN7ASZNAP Üdvözlő táviratok Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából A Vietnami Demokratikus Köztársaság szeptember 2- án ünnepli megalakulásának 18. évfordulóját. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munlzás- paraszt kormány elnöke a Vietnami Demokratikus Köz társaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a maguk nevében baráti üdvözletét, jókívánságait küldte Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének. Hatalmas tömeg vonult fel fáklyákkal és zenekarral szom batojn este a Csertetői emlékműhöz. A bányásznap alkalmából a pécsi bányászok megkoszorúzták a csendőrsor- tűz által hősi halált halt bányászok emlékművét. Az ünnepségen részt vett Rapai Gyula elvtárs, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, Ambrus Jenő elvtárs, atz MSZMP Pécs városi Bizottsáigának első titkára, Stier József elvtárs, a Mecseki Szénbányászati Tröszt pártbizottságéinak titkára, Pataki Mihály elvtárs, a tröszt igazgatója, továbbá a tömegszervezetek képviselői. Beck Ferenc elvtárs, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának elnöke a Mecseki Szénbányászati Tröszt osztályvezetője ünnepi beszédében emlékeztette a jelenlévőket, arra a tragikus kimenetelű küzdelemre, amelyet a Csertetőn hősi halált halt bányászok és társaik vívtak akkor a fennálló rend urai ellem. 1937. február 23-án a vasasi bányászok délutános harmadban elkeseredésükből éhségsztrájkba kezdtek. Este 10 órakor a bányából nem szálltak ki, mert a keresetek jóval a létminimum alatt voltak. Azt kérték, hogy adják vissza azt a nyolc százalékos bért, amit jogtalanul elvettek három évvel előtte s ezt a jogos követelést az akkori bánya urai megtagadták. ■— Február huszonnegyedifi fié’ie a sraeializuss leghűbb szövetségese Hruscsov elvtárs besxéde a velenjei nagygyűlésen Pénteken délután a szlovéniai bányavárosban, Vételijében nagygyűlés zajlott le, amelyen Nyikita Szer ge je vies Hruscsov és Joszip Broz Tito beszédet mondott Hruscsov megköszönte a vendégszerető fogadtatást, beszélt Jugoszlávia természeti szépségeiről és kőrútjának benyomásairól, majd így folytatta: — Az önök országában mindenütt dolgoznak, az élet forr. A nép gondolatai a jövő felé irányulnak. A jugoszláv nép joggal lehet büszke arra, amit országában a néphata- lom éveiben teremtett. A munkásosztály és a műszaki értelmiség kezével gyárak egész sora épült feL Nagy érdeklődéssel kísérem mező- gazdaságuk fejlődését is. Hruscsov ezután ismertette a szovjet mezőgazdaság eredményeit és problémáit, majd így folytatta: A nép vagyonának és jólétének növeléséről gondoskodva gondolunk más dolgokra is, nevezetesen arra, hogyan mentsük meg azt a háború tűzvészétől, amit teremtettünk, hogyan őrizzük és szilárdítsuk meg a békétA termanukleáris világháború megakadályozásáért, a békéért és szocializmusért vívott harc napjaink alapvető és nemes feladata. Újból és újból láthatjuk, milyen kincs a béke, s milyen messze vannak az élettől, a népektől azok, akik a háborúra vonatkoz» szavakkal zsonglőrködnek és a háborúban valamiféle eszközt látnak a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésére. Ezeknek az embereknek egyszer és mindenkorra meg kell érteniük: a népek nem engedik meg, hogy hamuvá váljék az, amit évszázadokon át, kitartó munkával létrehoztak a boldogabb életért Minden jéakaratú ember örömmel fogadta a részleges atomtilalmi egyezmény megkötését — mondotta Hruscsov. —>■ Ebben lényeges hozzájárulást láttak a békeharchoz, a termonukleáris háború meg- akadolyázásához, s ezzel az eseménnyel valóra vált a népek egy lényeges követelése. A Moszkvában megkötött egyezményhez már az országok hatalmas többsége csatlakozott. Amikor a legkülönbözőbb országok kormányának megbízottjai Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírták az egyezményt ezzel a világközvélemény előtt kifejezték pozitív álláspontjukat az említett egyezmény iránt. Ezzel elismerték, hogy a világban megnövekedtek a bőit és egymás mellett élés erői, megnőtt a békés egymás mellett élés eszméjének befolyása. Semmi furcsa sincs abban, — folytatta a szovjet kormányfő, — hogy az atomfegyverkezés hívei kisebbségben maradnak. Elsősorban a néptömegek, a dolgozó emberek vannak érdekelve a nemzetközi feszültség enyhítésében, a hidegháború felszámolásában. Számukra a háború szén védésén és pusztításon kívül semmit sem hoz. Más a helyzet a monopolista körökkel, amelyek szorosan egybefonódtak a tömtopoliti kával és a fegyverkezési versennyel. Ezekben a körökben is mind többen fogják fel, milyen jelleget öltene egy világháború a technika fejlődésének mai fokán. Mindinkább tudatára ébrednek annak, hogy ha kirobbantják a háborút, maguk is elégnek a termonukleáris háború tűzében« Felelőtlenül lépnek fel azok a politikusak, akik arról beszélnek, hogy a termanukleáris háború egyáltalán nem ször(Folytatás a é. oldalon) kén — mondotta Bedk Ferenc elvtárs ■— a bányatelepeken komoly és elszánt arcú bányászokat, asszonyokat és riadt tekintetű gyermekeket lehetett látni. Vasason férfiak és nők vegyesen gyülekeztek, hogy Pécsre vonuljanak féL hangot adni gyötrelmeiknek. Körülbelül hatszáz főnyi tömeg igyekezett Csertetőről Pécsre, A békésen vonuló tömegre a kivezényelt csendőrség sortüzet nyitott A sortűznék három halottja és több sébesültje volt. Feitig Imre négy, Hegedűs Mihály szintén négy gyermeket és a feleségeiket hagyták hátra a teljes bizonytalanságban. A bánya urai nem törődtek azzal, hogy az árván maradt családok hogy jutnak kenyérhez. Sőt, megtorlás- ‘ képpen még 146 bányásznak mondtak fel s közülük száz- huszonheten családosok voltak, akik 202 gyerekkel néztek a bizonytalan jövő ‘elé... — Ez ß szörnyű állapot 1945-ben ért véget, — folytatta Beck Ferenc evltárs. — Kell erről most is tieszélnünk, különösen fiataljaink előtt, hogy lássák apáik. korábbi ■sorsát-és vessék össze saját életükkel. Ne feledjük el soha, hogy eyért a társadalomért, amelytien élünk, mennyi könny, mennyi bánat, mennyi nélkülözés közepette vívták meg harcukat azokban az években a bányászok legkivá- lóbbjai. Amikor a beszéd elhangzott, a bányászzenekar az Internacionálét játszotta, s közben egy honvéd-szakasz díszsortüzet adott. Az ünnepség záróakkordjaként impozáns tűzijáték zajlott le a környező dombokon. Kitüntetett bányászok vájár, Zobék-akna, Bencze Imre főművezető, Űj hegyi üzem, Kóbor Imre pénzügyi osztály- vezető, Mecseki Szénbányászati Tröszt. Kiváló, Bányász kitüntetést nyújtottak át 27 dolgozónak, a Bányászat Kiváló Dolgozója címben részesült 15 bányász. 3Í9 dolgozó tíz évi kiváló munkássága elismeréseképpen a Szolgálati érdemérem bronz fokozatát kapta meg, 112 dolgozó pedig ugyanezt a kitüntetést kapta 15 éves munkásságuk elismeréseiként. Ezüst és arany fokozatú kitüntetések átadására csak a jövő bányásznapon kerül sor. Ugyancsak az idei bányásznapom az Országbázban és a Nehézipari Minisztériumban is ünnepségekre került sor, ahova a Mecseki Szénbányászati Tröszt dolgozói közül ötén kaptak meghívást. Így Makra Istyán, Kiss Mihály, Ortlieb Károly, Nesz Károly és Ziegenheim Mátyás ott vette át a miniszteri kitünteíé» fáklyás felvonulás, ko z\ rázás a cserteti emlékműnél Az idei bányásznapon is számos műszaki vezetőt és fizikai dolgozót tüntettek ki Pécsett és Komlón. Szocialista Munkáért kitüntetést a következők kapták: Fulmer József, tröszt főmérnökhelyettes, Pavlicsek József, körletaknász, Komló, IXX-as üzem, Ziegenheim Mátyás,; csapatvezető vájár, Északi bányaüzem, Ortlieb Károly frontmester, Szóchenyi-akna. Mákra István vájár, Kcpsuth-bá- nya, Komló, Keszerice János aknász, Vasas bányaüzem és Kiss Mihály vájár, István-ak- na. Munkaérdemérem kitüntetést kaptak: Gyimesi Ernő gépészeti vezető, Béta-akna, Schumm János csapatvezető vájár, Béta-akna, Bakó Ferenc körletvezetőhelyettes, Komló, | III-as üzem, Cser József vájár,. Anna-akna, Nesz János vájár, Kossuth-bánva, Simonovics Fe- j renc vájár. István-akha, Deák i László vezető könyvelő, Vasas j bánya, Rigó Pál csapatvezető í azért, hogy mi fűthessük a lakásokat, a gyárakban a kazánokat, a vasúti mozdonyokat. Érdemes pillanatra elidőzni azon, hogy minden különleges agitáció és „megdolgozás” nélkül a mecseki széntröszt dolgozói az első félévben 83 ezer tonna szénnel adtak többet, mint amit tervük előírt. Érdemes elmondani, hogy évek hosszai sora alatt „csendben” olyan nagyszerű hőstetteket hajtottak végre Európa egyik legnehezebb bányájában, mint a szállítás a fejtés gépesítése, a korszerű biztosítási , módok bevezetése és nagy mértékben növelték az egy műszakra eső teljesítményt Nem érdektelen azt sem javukra írni, hogy hírnevet szerzett magának dr. Szirtes Lajos kandidátus — aki egyébként 1947-ben még csillés volt — vezetésével a kutatási osztályuk a gázveszély leküzdésében, a szilikózis ártalmak megszüntetésében, a porártalmak kiküszübölésé- ben. Nem kisebb tudományos személyiség, mint Allan. J. Hargraves ausztráliai egyetemi tanár kopogtatott a pécsi kutatási osztályon Sidneyből, de jöttek indiaiak is. A KG- ST-n belül pedig a kutatás dolgozói különösen fontos megbízatásokat teljesítenek. Az elismerés egész népünk részéről éri a bányásztársadalmat, a mecseki bányászokat is. Anyag, pénz, lakás és egyéb juttatások adnak alkalmat, hogy tovább javítsák élet- és munkakörülményeiket. Csupán néhány számot idézve, a mostani bányásznapon 55 millió forint hűségjutalmat fizettek ki, s idén is több száz lakásba költözhetnek be a föld mélyének kincseit felszínre hozók. Szinte sablonos már idézni, mennyi autó, tv, bútor talál gazdára a pécsi boltokban, amelyeknek bányászok a vásárlói, mennyi jó iskola képezi tovább gyermekeiket. Szintén egy szám a sok közül, csak ebben az évben a bélatelepi bányászüdülőre 3,5 milliót fordítottak. Az új üzemek építése sem kis gond államunknak, Zobák-ak- na építése például nem kevesebb, mint egymilliárd forintba került. Sok-sok millió forint befektetéssel készül a szénmosó rekonstrukciója, Ist- ván-akna korszerűsítése, húszmillión felül van az új legényszálló építése. Megbecsülés, tisztelet és kölcsönös támogatás. Ez jellemzi a nép, az állam és a bányászok kapcsolatát nálunk. Nagy anyagi értékek beruházása az egyik oldalon, jó minőségű, egyre olcsóbban bányászott szén a másik oldalon. És ami anyagiakban még nem is kifejezhető a munka, a sokszor nehéz, emberfeletti munka érdemi elismerése. A mai napon ismét sok-sok bányász veszi át a kitüntetéseket, okleveleket, jelvényeket, jutalmakat. A Mecsek környékén 25 ezer ember bányász ércet és szenet. Ha családtagjaikat is számítom, hetvenezer ember. A mai napon örömmel ünnepel ez a nagy család, a bányásztársadalom, s velük együtt megyénk minden dolgozója. Erőt, egészséget és jó szerencsét kivárnak inskllci A Mecsek-hegység környékén, a csúcsok, lankák és a tölgyerdős völgyek alatt, szenet és ércet bányászik csaknem huszonötezer ember. Ha nemcsak a lámpással a föld mélyébe szállókat olvasom, hanem az otthonmaradottakat is, az aszonyokat, az öregeket és a gyerekeket, szóval az egész baranyai bányászcsalád tagjait, akkor számuk meghaladja a 70 ezret is, ami any- nyit jelent, hogy megyénkben minden negyedik embernek „köze van” a bányához. Ezért is találkozhatunk a mai napon utcán, vendéglőkben, parkokban és klubokban olyan sok ünneplővel, ezért van olyan nagy jelentősége Baranyában a bányásznapoknak. Kevesen akadnak úgy a fekete gyémánt, mint a szikrázó érc munkásai között, akikben ne éledne fel hivatásuk gyakorlásából valami régi emlék, akár este az ablakon kitekintve a sötét éjszakában lobogó csertetői fáklyafényre pillantanak, akár lakásukban kedves bútordarabjaikat szemlélik, vagy a távoli, mozdulatlan kerekű aknatornyokra néznek. Igen, az emlékek ilyenkor felélednek. Mennyi mindent is lehetne mesélni a „gyereknek” annak a csendőrszázadosnak arcáról, aki tüzet vezényelt, amikor a domboldalon lefelé lépdelt az éhes csapat, a sok apró fekete lyukról a puskák csövén, vagy a márkás kényszerű vállvonogatásáról, amikor műszak végén az elbocsátó cédulákat kézbesítette ki, vagy a piszkos, százszor átkozott „melóról” a föld mélyén, a végtelen „laufolásokról”, a robbanásokról, omlásokról, a metán ördögéről, a bányafákat csavaró pattogásról, menekülésről, vagy akár az orvosi rendelők előtt véres nyálat köpő negyven éves vájárokról... Aztán kinyitja ma a bányász az újságot és olvassa: „Hruscsov Velenjében büszkén vette fel a bányászegyenruhát s örült, hogy Hubert Marolják, a velenjei medence vezetője, mint volt bányászt és nem mint miniszterelnököt köszöntötte”. Ma Pécsett, Komlón, Nagylányokon és Hidason, de bárhol az országban mindenki boldog, hogy úgy hívják: bányász! Elröpült tizennyolc év és nálunk — sokan talán észre sem vették, mint ahogyan a saját gyermeke növekedését sem veszi „észre az ember — öröm és megtiszteltetés bányásznak lenni. És nemcsak a múltban elviselt megpróbáltatásokért jár ki e „rang” a bányászoknak, hanem a jelen tetteiért is. Jött egy keserves, kemény tél és hozzájuk fordultunk: „Adjatok több szenet!” És Ottebrein Nándor külszíni vagonrendezőnek és társainak két hónapig szinte odafagyott a keze a hideg vashoz, hogy mi szenet kapjunk és Papp Lajos Béta-aknai szocialista brigádvezető csapatának le kellett mondania a vasárnapok békés pihenéséről és Szabó Rezső mérnök szobájában késő éjjelig égett a villany és a többi •zer és ezer bányásznak is "fel kellett áldoznia kényeimét
