Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-15 / 190. szám

A tsz-demokrácia Önálló karakterű színházat! Vélemények a Pécsi Nemzeti Színház munkájáról Hat vélemény, elképz elés, kérés, melyet csak údy munka közben, öntőcsamok* ban, orvosi rendelőben, szerkesztőségben, s műhelyekben?m ondták el az emberek. A kér­dés azonos: — Mi a véleménye P écs színházi életéről, mit szer etne látni az elkövetkező évad ban, milyen színházi eszmén yeket tart értékesnek, általáb an hogyan képzeli el a szín­házat 1963-ban Pécsett? A válaszok különbőz őek. A szövetkezeti élet sajátos és bonyolult jelensége a tsz- demokrácia, amely a közösségi életforma nagyon fontos té­nyezője. Mégis számosán (tsz- vezetők, tsz-tagok, pártmun­kások vagy állami alkalma­zottak) tévesen értelmezik. Ezért az egységes értelmezés szempontjából szükségesnek tartom lényegének rövid ki­fejtését. Egyenlő jogok, lehetőségek kötelességek A tsz-demokrácia egy társa­dalmi szervezetre alkalmazott olyan demokratikus rendszer, amely minden tagjának egyenlő jogokat, lehetősége­ket, illetve kötelességeket biz­tosít. Kifejezi minden szövet­kezeti tag egymás mellé ren­deltségét, egyenlegét, bele­szólási jogát az irányításba, a vezetők választásának szabad­ságát. a többség akaratának érvényesülését a kisebbség fe­lett. A termelőszövetkezeti tag gazdája, tulajdonosa a szövet­kezetnek. Demokratikus jogai ebből a körülményből fakad­na«. a tsz-tagnak tehát az egész gazdaság áttekintése, közvetett irányítása, alakítása nemcsak joga, hanem köteles­sége is. Megköveteli ezt egy­részt tulajdonosi minősége, másrészt a tsz gazdasági szer­kezete, vezetési, irányítási rendszere. A szövetkezet de­mokratizmusa legfőképpen a közgyűlésen valósul meg. A tsz-demokrácia kibonta­kozása az átszervezés befeje­zése óta számottevő fejlődést mutat. Egyre inkább jellemző a közgyűlési vitákra, hogy a helyes szemléletű tagok véle­ménye a meghatározó, éppen ezért pozitív a tartalmuk e véleménycseréknek, mivel a szövetkezet gazdasági fejlődé­sét szolgálják. Fegyelmezet­tebb a munka, mint a koráb­bi években volt (ami a köz­gyűlések túlnyomó részt he­lyes határozatainak végrehaj­tására utal), s ez a jobb gaz­dasági eredményekben reali­zálódik. Javul az etfyes tsz-szervek (ellenőrző-, szociális és fegyel­mi bizottságok) működése, mivel e szervek tagjai mun­kájuk végzéséhez tapasztalato­kat szereztek, s a tsz-ek ve­zetőitől is kapnak támogatást. Az ellenőrző bizottságok mun­káját segítik a járási ügyész­ségek és népi ellenőrzési bi­zottságok is. Rövid tanfolya­mokon oktatják az ellenőrzés­sel kapcsolatos tennivalókat, s esetenként szakvéleményt is adnak egy-egy bonyolultabb probléma megoldására. Kevesebb a hatásköri vita az intéző bizottságok és ellen­őrző bizottságok között. Egyre kevesebb az olyan tsz-vezető, aki szükséges rossznak tekinti az ellenőrző bizottságot. Nagyobb felelősségtudat örvendetesen nő a közgyű­lések szerepe s megszűnőben van az a felfogás, amely éret­lennek tartotta a tagságot nagyjelentőségű kérdések el­döntésére. Ez tükröződik ab­ban is, hogy a tsz-vezetők igyekeznek jól felkészülni a közgyűlési, illetve a küldött­gyűlési beszámolóikra, hogy serkentsék a tagságot véle­mény-nyilvánításra. A káderkihelyezéssel, a tsz- elnökök, agronómusok. köny­velők szakképzettségének és általános műveltségének nö­vekedésével egyre több olyan vezető van, aki a tagság mun­kájának és a gazdálkodás fon­tos mutatóinak közvetlen ösz- szefüggését közérthetően ma­gyarázza, s ezzel elősegíti, hogy a tagság hozzáértőbben beleszólhasson a közös gazda­ság irányításába, s ugyanak­kor segítséget adjon vezetői számára is. A szövetkezeti gazdálkodás alapjainak megszilárdulása, a jó eredmények erősítették az új életforma iránti bizalmat és a közös ügyek iránti érdek­lődést, különösen ott, ahol a tagság javaslatai és bíráló megjegyzései megértésre ta­láltak és gyakorlatilag reali- zpió-t'ak. Történtek azonban olyan esetek is, amikor a tagság vé­leményét mellőzték, azonban a szövetkezet legjobb elemei határozott harcot folytattak az ilyen megnyilvánulások ellen. Az utóbbi két évben né­hány nagy tsz-ben a vezetők több esetben megsértették a tagság jogait (Dunafalva, Köl- ked, Zaláta, Berkesd, Püspök­lak, Lippó, Sásd, Turony, Drávaszabolcs, Gordisa stb.), s ahol szükséges volt, megtör­tént a leváltásuk is. A tagság is tapasztalatokat szerzett ab­ban, hogy milyen eszközökkel ösztönözze vezetőit a tsz-de­mokrácia betartására, s szük­ség esetén hogyan védekezhet hatásköre csorbítása ellen, de ugyanakkor a rendbontók és munkakerülők ellen hozott in­tézkedések helyeslésre és tá­mogatásra találnak, amint ez a mohácsi Üj Barázda Tsz- ben is történt. Javult a tagság tájékoztatása Számos tsz-ben megtalálták a küldöttek . beszámolásának módszereit és azt rendszere­sen alkalmazzák is, így a tag­ságot érdeklő problémák zö­me eljut minden családhoz, ezúton a vezetők is tájéko­zódnak a tagság véleményéről, hangulatáról. Főként ott sike­resek ezek a tájékoztatások, ahol a vezetők is részt vesz­nek rajta. A járási vezető szervek sem elégszenek meg a különböző gyűlések megtartásával, ha­nem tartalmában is vizsgál­ják a szövetkezeti demokrá­cia betartását, s részükről is ritkábban tapasztalható a szövetkezeti önállóság korlá­tozása. Mindezek a tények egészsé­ges fejlődésről tanúskodnak, s azt jelzik, hogy a szövetke­zeti demokrácia érvényesü­lése egyre szélesebbkörű ki­AZ ELSŐ napot 1916 jú­niusában jegyezték be a ‘.nagy könyvbe”. Tizenhárom éves fejjel írta alá a tanoncszarző- dést. Ki hitte volna, hogy ez egy életre szóló szerződés lesz, amely oda köti elszakíthatat- lanul a vállalathoz. Tegnap azt mondta: holnap felbontjuk a szerződést. Tehát a 47 évből a mai az utolsó munkanap. Akkor úgy hívták a vállalatot: Pécsi Fém- és Lakatosárugyár. Lán­cokat gyártottak. Gyártottak? — Na öcskös — mondta a csoportvezető — mától kezdve itt dolgozol. Aztán majd meglátjuk... Józsi ámulva nézte a kor­mos, füstös munkásokat, akik ott álltak az üllő mellett, s szemenként kovácsolták össze a lánoot. — Mikor lesz ebből egy mé­ter — gondolta a 13 éves le­gény. S néhány hét múlva már azt hajtogatta magában 800—1000 szem tíz óra alatt ... 800—1000 szem .;; A láncok a honvédséghez kerültek, várták a huszárok. S a rozsda még be sem fog­hatta, vér festette pirosra a Doberdónál. a Kárpátok alján. Mire véget ért a háború fel­szabadult. Aztán a fehérek jöttek a láncért. Régi ismerő­söket hurcoltak el velük. Aztán új láncszemek ková- csolódtak percről percre, mé­terre, kilométereikre. A gyáron kívül, a Zrínyi utcában pedig másfajta láncot vert az öreg munkásokból, fiatalokból álló csoport . : ; — Most kell elszakíthatat- lanul összefogni. Nálatok is 10 —12 órát dolgoznak naponta. Tűrhetetlen. A szakszervezet jelszava a nyolc órai munka­idő. Szervezzétek a munkáso­kat, ebben rejlik erőnk, amely elszakíthatatlan lánc ..: Ekkor már Helmli Józsefnek hívták. Az üzembe új gépek érkeztek, az üllőket lassan villanyhegesztőgépek. lánc­fűzők, lánchegesztő auto­maták váltották fel. Kép­zett, univerzális ember kellett melléjük. Úgy leste el a szakma minden csínját-bin- ját. Tudta, hogy itt csak a szaktudás biztosít keresetet. A család akkor már fekete listán volt. Nem kis meglepetésére p^yj.v nap közölték vele: bontakozása lépést tart a tsz- mozgalom általános fejlődésé­vel. Mutatkoznak azonban olyan negatív jelenségek is, amelyek az előrehaladást gátolják, s ezért erőfeszítéseket keÚ ten­ni megszüntetésükre. Van olyan felfogás, még járási irá­nyító szerveknél is, de külö­nösen néhány jobb tsz veze­tőinél, hogy ha nagyobb a munkaegység-érték, akkor nem lényeges a tsz-demokrá­cia, mert a tagság úgyis tud­ja, hogy a vezetőség nagyobb hibát nem követ el, s ezért nem is zúgolódik jogai korlá­tozása miatt. Még mindig erősen tartja magát a szövetkezeti demok­rácia formális betartásával kapcsolatos nézet. Sokan va­lamiféle taktikának tekintik s úgy gondolják, elegendő, ha a különböző gyűléseket meg­tartják, s az már kevésbé ér­dekes, hogy a résztvevők mi­lyen aktivitást tanúsítanak. Ezért nem fordítanak nagy figyelmet beszámolóik közért­hető megfogalmazására és esetenként önkéntelenül is gá­tolják a tagság beleszólását az irányítói munkába. Jónéhány vezetőnél, elsősorban a sásdi és a pécsi járásban a kellő politikai és szakmai képzett­ség hiánya okozza az alacsony színvonalú tájékoztatást, illet­ve a tsz-demokrácia sorozatos megsértését. Különösen a terv tárgyaló és zárszámadási köz­gyűléseken szokták a számok tömkelegét felsorolni minden kommentár nélkül, amit a tagság nem tud megjegyezni, s ebből következően érdemé­ben nem tudja megvitatni az előterjesztett anyagot. (A cikk második részét hol­napi számunkban közöljük.) R-api János — Holnaptól fogva műveze­tő lesz. Felel az emberekért, a munkáért. ÉJSZAKAKON ÁT nem aludt. Művezető ... szakszer­vezeti bizalmi... Mit szólnak majd a munkások, bíznak-e benne? Talán sikerül meg­értetni, hogy így talán többet tehet az érdekűikben, s talán nem is bocsáthatják el olyan könnyen. Éjszaka kopogtattak a laká­sán. Rendőrség — hangzott kintről. — Maga a művezető? — szegezte neki a kérdést a rendőrfelügyelő. — És mégis a munkásokkal tart? Szép kis művezető, mondhatom. S ha itt tartom mi lesz? — Majd dolgozik helyettem más. Hadiüzem a láncgyár ... A rendőrfelügyelő tárcsá­zott. Sebők Andor úr igazgatót kérem. — Igaz, hogy önöknél dol­gozik Helmli József? Műveze­tő? ... Igen itt van nálam, a törvény nevében ..; igen ;:. igen ... De lazító, szakszerve­zeti gyűléseikre jár ... Ho­gyan? Jelenleg nem tudják nélkülözni? ... Kérem, felté­telesen, csakis feltételesen, — és rendőrségi felügyelet alá helyezem... Ettől az éjszakától kezdve már látásból ismerte „felügye­lőit”, akik haza felé menet a sarkon várták, s ,■elkísérték” vasárnapi sétáira is. Csupán a szaktudásának köszönheti, hogy nem került az utcára. — A szaktudás, sokoldalú­ság. Ezt kellene a mi fiatal­jainknak jobban megszívlelni. Más világot élünk, s ha vala­ha szüksége volt jó szakem­berekre az országnak, akkor most nagy szükség van rájuk — mondja a hatvan éves, ősz­hajú munkás, aki nem tűri el, hogy egy szerszám keresztbe álljon a satupadon, aki mindig azt tartotta, dolgozni csak pon­tosan szabad. Utolsó munkanap ez a mai. Olyan fiatalok búcsúznak tő­le, akiket mindig a rendre tanított, s akiknek a legki­sebb csavartól a legnagyobbig úgy tudta bemutatni a gépet, mint egy számtalanszor elol­vasott könyvet. Negyvenhét év, majdnem egy emberélet^ Azóta új gé­pek, új esztergapadok kerül­tek a gyárba. Láncokkal Merkl András technikus: — Én már ismerem az új műsortervet, s általában jobb­nak tartom, mint a tavalyit Szerencsés, hogy a színház Ábrahám Pál operettjével kez­di az évadot. A műsor össze­tételét megnyugtatónak talá­lom, mivel abban helyet kap minden műfaj. Jó lenne vi­szont, ha a színház néhány nyugati szerző darabjának be­mutatására is gondolna, elsősor bah talán Arthur Miller drá­máira, vagy Brecht valamelyik művére..; Michalik Zoltán tanár: — A múlt színházi évadban jó volt a közönségszervezés, és a bevétel is nyilván kedvező­en alakult, de ez a művészi produkció igényével szemben még kevés. Az új szezonban szívesen látnék a pécsi szín­padon végre egy Brechtet is, mert azért furcsa dolog, hogy az egyik legnagyobb antifa­siszta drámaíró műveiből Pé­csett még soha nem tartottak bemutatót. Vajon Brecht sze­replőhiány vagy rendezői kon­cepció miatt marad ki évről évre a műsortervből? Brech- ten kívül szívesen látnám a Pécsi Nemzeti Színház színpa­megrakott teherkocsikat von­tatnak a traktorok, gépállomá­sok várják, mezőgazdasági gé­peket huzatnak velük. A hi- dagsajtolóban főtecsa varokat készítenek a bányabiztosítás­hoz, a lakatos üzemből ke- nyérszállító rekeszek mennek % sütödékbe, a sodronyfonők családi ház kerítésekhez fon­ják a huzalokat. Más világnak termel az üzem. s ehhez kell a nagyobb szaktudás, hogy többet és jobbat adhasson a gyár. Fiatalok búcsúztatják, s fia­talok részére épül az új tan­műhely ... JÓZSI BÁCSI tudása még ott érlelődött az üllők, a fúj­tatok tövében, szemenként ko­vácsolta a láncot egésszé. A fiatalok ajándéka kedves meg­lepetés, az idős munkás aján­déka felbecsülhetetlen érték. — Nagyon jó, sokoldalú szak emberek legyetek — ezzel bú­csúzik. Ez egy olyan láncszem, ami 47 évre kötötte egy vál­lalathoz, s az ilyen szemekből kovácsolt lánc elszakíthatat­lan. Csépányi Katalin dán Dürrenmatt, Ionesco mű­veit és magyar szerzők új da­rabjait. Örs Félix orvos: — Amikor érdemes, mindig elmegyek színházba ... Bizo­nyos szelekcióra szükség van. — A napokban olvastam a filmszínházaik látogatottságá­nak egy statisztikáját és elszo­morodva láttam, hogy a leg­nagyobb közönségsikert Az aranyember, a Mid néni két élete, a Szórakozott profesz- szor és a Huszárkisasszony aratta. Az érdeklődés úgy vet­tem észre hasonló módon osz­lik meg a színházaknál is. Engem a modem színház ér­dekel, minden olyan darab, amely korszerű és jó. Az Uj írásban most lehúzták Iones- cot, ennek ellenére nem bán­nám, ha láthatnánk tőle egy darabot. Ugyancsak szívesen látnék egy Dürrenmatt művet, Eugene O’Neill „Medeajat”, vagy egy jó Pigmaiion bemu­tatót, esetleg West side stroy-t, új musical comedyt. Ionescó- ról például csak vitatkozunk, anélkül, hogy módunkban áll­na előtte megismerni. Jó len­ne persze Brechtet látni, de sikeres előadást még Pesten is ritkán sikerül produkálni ... És ugye az ember szívesen látna egy jó magyar darabot, nem tudom mi lenne például, ha Örsi Ferenc a pécsi szín­háznak is írna már valamit? Kerényi János lakatos: — Főleg az operaszínpad ér­dekel .;. Az új évad operamű­sorával jobban meg vagyok elégedve, mint a tavalyival, de úgy látom az egész műsor ará­nya is egészséges. Egyetlen kívánságom lenne: Az ember tragédiáját szeretném egyszer, pécsi színpadon látni. Kovács László öntödei formázó: Az elmúlt szezon legjobb előadásának a Cyrano bemu­tatóját tartom, de tetszettek a zenés vígjátékok, ooerettek is. Én valahogy ügy vagyok a színházzal, hogy ott szeretnék felüdülni, szórakozni, hiszen tanulni éppen eleget tanulok más, szervezett formában. A színházi estéket szeretem kel­lemesen, hangulatosan eltölte­ni. Tüskés Tibor, a Jelenkor szerkesztője: — Közismert, hogy az utób­bi években a magyar színhá­zi kultúra megtorpant, vissza­esett. Ennek csupán egyik mu­tatója, hogy minden jelentős j nemzetközi fesztiválról — j mint például a párizsi Nemze­tek Színháza — mindezideig távolmaradt a magyar szín­ház. A magyar színjátszás stagnálásának okát két dolog­ban látom: Egyrészt nincs ná­lunk önálló karakterű színházi élet, színházaink játékstílusa, műsorterve stb. túlságosan ha­sonlít egymásra. Másrészt: az általános színházi kultúra, színészeink színpadi, szín­háztörténeti, stb. művelt­sége alacsony színvonalú. Ezért ha a Pécsi Nemzeti Szín ház jövőjére gondolok, kettőt szeretnék kívánni: Egyrészt váljon a színház önálló arcu­latú, a fővárosi és többi vi­déki színháztól megkülönböz­tethető, valami sajátosat és eredetit nyújtó magyar szín­házzá. Ma, amikor akár vona­ton, akár autón, Pestre is le­het színházba járni, nem be­szélve a rádió közvetítő szere­péről, akkor válik vonzóvá a helyi és a vidéki közönségre a pécsi színház, ha a — szo­cialista színházi kultúrán be­lül — önálló műsortervet ala­kít ki, egyéni, eredeti produk­ciókat tud felmutatni. Örül­nék, ha a' modem európai és a mai magyar dráma java ter- . mésót — azt, amit másutt nem kaphatnánk meg — látnám a pécsi színpadon. Végre szín­ház és közönsége, a színpadi művészet és a kor kerüljön egymással szinkronba. S itt nevek helyett csupán egyetlen műfajra szeretném a figyelmet felhívni: az egyfelvonásosra, mely láthatóan a kisregény, a rövidfilm mellett egyre inkább az egyik legkorszerűbb szín­padi kifejezési formává válik világszerte. Másrészt művelt színészeket kívánok a pécsi színháznak. Ha valamelyik művészi pályán, hát a színé­szin igazán nem hiányozhat az állandó önképzés, a színpadi műveltség fejlesztése. Közis­mert, hogy színháztudomá­nyunk (a Színháztudományi Intézet megalakulása óta) igen sokat fejlődött. Nem tudom például, ismerik-e színészeink ennek az intézetnek a kiadvá­nyait. általában mindazt, ami a XX. századi európai színpa­don Londontól Moszkváig tör­tént? A szocialista színház fel­adata — véleményem szerint — nem az, hogy kipróbált da­rabokat, fővárosi sikereket utánjátszón, hanem hogy ere­deti művöket, önálló színpadi gondolatokat vigyen sikerre, * Az emberek függetlenül munkahelyüktől és életkörül­ményeiktől figyelemmel kísé­rik a pécsi színház művészi munkáját, és igényesen, nagy várakozással készülnek az őszi bemutatókra. A vélemények- kérések komolyak, érdemes átgondolni az elmondottakat. Bertha Bulcsu BUDAPEST—ZURICH 100 PERC a MALÉV IL-18-as gépeivel, minden kedden és szombaton Turistaútnál, rokonlátogatásnál, üzleti útnál vegye igénybe a MALÉV menetrend szerinti zűriem légijáratait Felvilágosítás, helyfoglalás, jegyelővétel: YiteMíj egyszeri óira 1336.—Ft Budapest, V., Váci u. 1-3. Menettérti jegy ára 2540 -Ft Telefon: *»0-744. Negyvenhét év utolsó napja I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents