Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-11 / 187. szám
' IMS. AUGUSZTUS XL HAP10 5 Új verseskötetem jelenik meg... Beszélgetés Csorba Győzővel — A terveim? Olyan dolog ez, amiről nehéz beszélni. Egy prózaíró elmondhatja, hogy egy regényt ír, ez és ez lesz a csele ény fővonala. De egy lírikus soha nem tudhatja, hogy mit fog írni — mondja Csorba Győző, amikor nyári tervei után érdeklődöm. — Meg aztán az én terveim hosszabb időre szólnak egy nyárnál. Utoljára 1959-ben jelent meg verseskötetem, most négy évi hallgatás után új kötettel jelentkezem. A versek egy részét már elküldtem a Magvetőnek, de még szeretnék írni hozzá és csiszolni a már elkészült verseket — Mi az oka annak, hogy négy évig nem jelent meg verseskötete? — Ennek alkati okai vannak. Nem vagyok termékeny költő, elég nehezen írok. Fő oka azonban az a hallgatásnak, hogy nagyon sokat fordítottam az utóbbi időben, s ez időm és energiám legnagyobb részét elvette. Ha időm lenne is, nagyon nehéz dolog a műfordítással párhuzamosan saját verseket írni. A fordítónak bel« kell illeszkednie egy másik költ® egyéniség gondolatvilágába, annak a szemével kell néznie a világot. Ez nagyon nehézzé teszi, hogy ugyanakkor saját problematikáját is megfogalmazza. — Milyen fordítási munkái voltaik? — Már 1955 éta fordítok Petrarcát Jövőre jelenik meg egy Petrarca-daloskönyv Kardos Tibor szerkesztésében. Ezt a munkát már 1955 óta folytatom és épp nemrég kaptam hat újabb szonettet mely fordításra vár. — Nagyon sokat foglalkozom Brechttel. jelenleg is fordítok tőle néhány verset a megjelenő Brecht-kiadásba pótlásként. A német lírai antológia Brecht-kötetét is én fordítottam. Főleg a háború alatti száműzetésben és a nácik előli meneküléskor írt verseit. — Nyolcszáz sort fordítottam az utóbbi időkben latin klasszikusoktól. A Világirodalom Remekei sorozatban jelenik meg egy latin antológia, mely mintegy összefogla- ja a latin klasszikusok költészetét. Érdekessége lesz a kötetnek, hogy Vergilius, Ovidius, Iuvenalis és a többi ismert nagyság mellett kevésbé ismert költőket is bemutat. így például Luciliust vagy Lucánust, akiknek a műveit alig vagy egyáltalán nem fordították még Magyarországon. — Ugyanilyen munka Theodor Krämer osztrák költő verseinek fordítása. Theodor Krämer a XX. század egyik legkiemelkedőbb osztrák költő egyénisége, verseiben főleg az első világháborúval és a burgenlandi paraszti élet ábrázolásával foglalkozik. Versei az új osztrák lírai antológiában jelennek meg, mely az új osztrák költészet első átfogó bemutatása lesz. Ez az antológia régi mulasztást pótol, hiszen majdnem jobban ismerjük a távoli költőket, mint az osztrák irodalmat, főleg költészetet. — Jelenleg milyen fordítási munkái vannak? — Jövő évben Jelenik meg a Magvetőnél egy modern olasz antológia, ebbe fordítok Ungarettitől, Zanzotótól és OnafritőL Azonban most főleg saját verseimmel foglalkozom, úgy érzem, ennek már éppen ideje, Vajda Ágnes Pécsre jön a Moszkva Nagycirkusz Egy hónappal meghosz- szabbított budapesti vendég- szereplése után, most Magyarország nagyobb városait látogatja meg a Moszkva Nagycirkusz. Szolnok után augusztus 22-tői 30-ig Pécsett lép fel az együttes. Háromezer személyt befogadó sátruk felállítása két teljes napot vesz igénybe. A Pécsi Nemzeti Színház szervező titkársága már augusztus 17-től árusítja a jegyeket A műsor kétségtelenül legsikeresebbnek ígérkező és legnagyobb hírű száma Durov mester és felesége állataikkal. Műsorukon víziló, fóka, pelikán, majom, boxoló kenguru, éneklő elefánt, farkas, róka, medve szerepet A műsorban erőművészek, akrobaták és sokoldalú eredeti humorú bohócok szerepelnek majd. Lesz-e-művészklub Pécsett? Bárdos Anna opera-énekesnő pendítette meg a gondolatot: művészklub kellene Pécsre. Hozzátette: pillanatnyilag csak színészklub van a városban. Ez nem megfelelő. Először Is kicsiny, másodszor pe- ! dig egyoldalú. Lényegében csak a színészek járnak oda, márpedig olyan helyre lenne szükség, ahol a színészek, írók, képzőművészek, a komoly zene művelői és újságírók találkozhatnának egymással. Nógrády Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója egyetértőén nyilatkozott az elképzelésről, Tüskés Tibor, a Jelenkor főszerkesztője, Lantos Ferenc, a Képzőművészek Szövetsége Pécsi és Baranya megyei Munkacsoportjának titkára úgyszintén. Természetes, hogy magunk is támogatjuk az ötletet. Számítani lehet arra, hogy a tervnek akadnak ellenzői is. Olyan személyek, akik a művészek arisztokratizmusára, vagy éppen az elefántcsonttoronyra fognak hivatkozni. Igazuk lesz? Aligha! Ezen az alapon a Fészek klubot, a fővárosi művészek neves találkozóhelyét is bezárhatnánk. Nein a külön klub a kritériuma annak, hogy a művész elszakadt-e a termelő embertől, ismert a történelem olyan Cséplőkéi keresek GYEREK VOLTAM. Ott csüngtem az idősebbek szájón, és mohón szívtam magamba a történeteket Csodálatos dolgokról tuditak mesélni. Malmokról, amelyeket szamár hajtott. Körbe-körbe járt, és úgy őrölt. Nyomtató lovakról, amelyek kitaposták a gabonát a kalászból, gőzgépekről, amelyek bükkfát zabáitok és prüszköltek, hogy munkára fogták erejüket Cséplőgépet hajtottak. — A magánjéró gőzgép az volt ám a valami! Akkor már nem kellett ökrökkel húzatni. Ment magától. De a cséplő- szekrényt még ökrök vonszolták. Láttam flyen magán járót még munkában is. Sőt még cséphadatőt is láttam. Csodálatos volt a velük való találkozás. Találkozni ilyen öreg jószágokkal, amikor már ÜVEGGYÁRI GÉPEK Az épülő orosházi üveggy ár részére az Építőgép javító és Gyártó Vállalat 7. sz. pécsi gyára készíti a gépi berendezést. A három hűtőszalag, tüzelőtere már elkészült. Feltételünk elszállítás előtt a rakodásról készült. Fardson traktor áll a cséplőgép előtt és amikor már megjelentek a villanyoszlopokon a kábelek, és onnan szórták az energiát a gép meghajtásához. Csodálatos, nagy ünnep volt a cséplés! Különösen nagy nekünk, gyerekeknek. A felnőttek csirke paprikást ettek, a gyerekek meg szabadon dézsmálhatták a gazda gyümölcsét Az etetőre úgy néztünk, mint valami nagy úrra. Olyan nagy ember volt ő, hogy még a gazda is vendégül látta az asztalánál a géptulajdonossal együtt. A többiek meg ott ettek a szalma, az asztag tövében, vagy a hús fák alatt Ilyen emlékek, gondolatok ébredtek bennem, amikor azt mondta a szerkesztőm: „írjál a cséplőkről egy riportot’’ ELINDULTAM cséplőket keresni. Meleg volt. vibrált a határ. Gondoltam, ez az igazi idő. Elgondoltam magamban: azzal kezdem a riportot, hogy milyen nehéz most a cséplőmunkásoknak. Folyik róluk a veríték. Az etetőről írok majd, akinek szemét motoros szemüveg védi, két napos sza- kállán vastagon ül a por. És a töretoesről! Mert ott van ám igazán por! Az a legrosszabb beosztás. Olyasféle a gépnél, amire kevés ember vállalkozik. Remeg a levegő, száll a por, belemegy az ember tüdejébe is. maszkot kellene feltenni, de azt meg ki bírja a döglesztő melegben. A kéve dobálökról is írok. Erős. réz színű emberek. Megfeszül az izmuk, fejest ugorva repül a kéve a dobra. A kévevágó asszonyok kezében villan a kaszából készült kés, széthullva kerül a kéve az etető kezébe. Szalad az elevátor villája. Csoda', hogy el nem szédül az állandó körforgásiban. És, hogy viszi a szalmát! Fent, mint aki megunta terhét, »minden teketória nélkül lehup- pantja a szalmát. Villás emberek adják kézről kézre a szalmát. A kazalmester tűrést csinál, nagy tűrést, és elhelyezi. Külön szakma ez. Minden a gyakorlaton, a jó szemmértéken múlik. Talán kosfejű kazlat is tud csinálni, Mert az ám az igazi! A malomból ömlik a mag. és mázsára huppannak a zsákok. Billen a mázsa nyelve, és „hórukk”-kal lendül a zsák a vállra. Én láttam olyan zsákost, aki két zsákot vitt egyszerre, mert azt tartotta, eggyel nem érdemes sétálgatni. És a gépész? Ott áll a masinája mögött. U,gy áll ott, olyan büszkén, mintha nem is a gép, hanem 6 hajtaná a dobot az elevátort! —i Megérkeztünk! — szól * gépkocsi veze tőnk, FELUEKBENEK. Mintha álomból ébredtem volna. Csak később kapcsolok: igen, megérkeztünk a Bólyi Gépállomásra. Persze, hogy ide kellett érkeznünk, hisz cséplőkről akarok írni. Az irodában telefonon beszélgetnek. Várni kell. Amikor leteszi a hallgatót az üzemgazdász, mindjárt rácsapok: .— Hol találok cséplőgépet? — Egy pillanat! — Papírt vesz elő és úgy válaszok — Két gép dolgozik a körzetünkben. Az egyik Lánycsókon, a másik pedig Majson! Két gép az egész körzetben. Felírom a látogatás dátumát; augusztus 7. Ég már csak két gép dolgozik. Néhány évvel ezelőtt még az volt a cél: augusztus 20-ig befejezzük a cséplést. És papíron be Is fejeztük, de a cséplőgépek egy része még szeptemberben is dolgozott Lányosokon. helyeselnek. Valóban dolgozik náluk egy gép, de csak zabot csépel. A búzát, az árpát elcsépelték a kombájnok. Zab meg nincs sok, talán hatvan, hetven mázsa körül lesi A gép ott áll az asztag között. Még hordják a lovaskocsik a kévéket. A cséplő munkások még nincsenek itt. Itt nem lehet riportot készíteni. Majsra indulunk. Ott talán szerencsénk lesz. Falja a gépkocsi a kilométereket. Nézem a tájat, és érzem, itt sem lesz szerencsénk. Talán mire odaérünk he is fejezték a cséplést. Kezd kimenni a divatból a cséplés, mert kimegy a divatból az aratógép is. Jövőre úgy tervezik a gépállomások, hogy már csak kombájnokkal aratnak mindent. És. akkor a cséplő- géoek nyugdíjba mennek. És húsz év múlva, talán csak múzeumban mutogatják őket. Vagy a felnőttektől, az idősebbektől hallanak róluk a gyerekek. Úgy, mint én a bükkfával fűtött gőzgépről. Pedig ez sem volt olyan régen. HOGY SZALAD AZ IDŐ, és hogy tátottuk mi a szánkat annakidején a Fordson traktor láttán. A technika csodájának tartottuk. Ma már semmin sem csodálkozunk. A kombájnon sem. Puff neki, leállt a motor! Pedig nekem azt mondta a szerkesztőm: a cséplésről írjak riportot. S ha sokáig kell javítgatni az autón, talán már Majson sem találok cséplőket,... Szabii János művészeket, akik elefántcsonttoronyba zárkóztak anélkül is. Viszont: a művészklub nagyon alkalmas lenne arra, hogy a különböző művészeti ágak pécsi reprezentánsai megismerjék egymást, kiese réljék a nézeteiket és — Lantos Ferenc szavaival élve — sajátos atmoszférájú pécsi művészeti életet alakítsanak ki, természetesen szűkkeblű provincializmus nélkül. Mivel minden művészeti ágban vannak közös vonások, nem kellene tartani témahiánytól. A művészklub ügyét támogatja Kenedi Mihály, a Nádor Szálloda igazgatója is. Elképzelése alapján klubszerűén kialakított helyiségről lesz szó, rádióval és televízióval, kényelmes fotelekkel, folyóiratokkal, néhány készenlétben álló írógéppel és egyebekkel. Kávét és más presszócikket szolgálnak fel, illetve egytál vacsorára rendezkednek be Érthető ez alatt, hogy esténként csak egyféle étellel szolgálnának, mert nem akarnak vendéglőt csinálni a művészklubból. Valószínű, a különböző művészeti ágak vezetői egyben és másban vitatkoznának Kenedi Mihállyal, hiszen mindegyiknek megvannak a maga sajátos elképzelései. Ezek azon ban — részletkérdések. A döntő a helyiségprobléma, úgymond ezen áll vagy bukik a művészklub ügye. Amint Kenedi Mihály mondja, a Pannonia-közben a Déldunántúll Textil- és Felső- ruházati Vállalat pécsi lerakatának raktára kiválóan alkalmas lenne a célra. Valóban; a tiszti klub nagytermével körülbelül egyenlő hosszúságú, szélességét tekintve némileg keskenyebb terem áll ott, a Kossuth Lajos utcára néző üvegfalszerű ablakokkal. A terem a vállalat egyik idősebb dolgozója szerint valamikor kávéház volt. A helyiség láttán az a gondolat támad fel az emberben, hogy bűn volt ezt vagy tiz év óta raktárnak használni. Annyi már bizonyos, hogy új raktár épül a vállalat számára a Megyeri úton. A pompás terem tehát előbb-utóbb felszabadul. Csak az a bizonytalan még, hogy mikor szabadul fel, mikor szállítják el a teherautó karaván mennyiségű méterárut, mikor párolog el az erős naftalinszag, amely az egész termet áthatja. Bár az építkezéssel meglehetősen előrehaladhattak, az időpontok, amit a kiürítésről mondanak, bántóan pontatlanok. Auer Győző, a RÖVIKÜT főkönyvelője október végét mond, a lerakat vezetője viszont az újévet emlegeti óvatosan. Helyes lenne, ha siettetnék az építkezést, ha egyértelmű álláspontra jutnának a kiürítés tekintetében. Es hasznos lenne ha az érdekeltek maguk is közbejámának evégett, hiszen a művészklub létrehozásának sohasem voltak olyan biztatók a kilátásai, mint napjainkban. Akarat és összefogás — ezen múlik ma a művészklub ügye. Magyar László INNEN-ONNAN Egy javaslat halála Mennyit vesződünk a szó- davízgyár tussal, szállítással, balesetekkel, amiket a szódásüvegek felrobbanása okoz! Gond, fájdalom és bosszúság. Mindez egyszerű módon elkerülhető, ha auto- szifonokat alakmazunk. Kérem egy igen praktikus valami. Tegyük fel, a vendéglőben a kedves vendég kér egy üveg szódát. Erre a pincér fog egy autoszifdnt — kék színűt, piros színűt, zöld színűt, a vendég kívánsága és gusztusa szerint — megtölti vízzel, és ott, a szeme láttára rácsavarja a patront. Pillanatok alatt pezseg a friss szódavíz. Hát nem egyszerű? Nincs szállítás, robbanás és bosszúság. Mikor mindezt elmondtam egy kereskedelemben jártas barátomnak — o szemembe nevetett: — Ne marháskod), honnan vegyünk mi autoszifo- nokat? — Hát az iparból! Magyarország gyártja a legjobbakat, a legtöbbet, a legszebbet, a leg.. — Ugyan, hagyd már abba, mit gondolsz, külföldön miből valósítják meg a te világraszóló javaslatodat már egy évtizede ... Borotvapenge Szidom * magyar pengéket, a Piramist és a többi egzotikus névvel és tompa éllel felszerelt vékonyabb, vastagabb acéllapot. Még a Figaró hagyján, azzal másfélszer megborotválkozik az ember. Bezzeg a külföldi penge! Es a napokban ajándékba kapok négy német pengét. Szenzáció, öröm és kitörő hangulat vc/n a családban: Végre apu jó pengével borotválkozik! Másnap megkérdeztem a barátomat, véletlenül nem tévesztette el, mert úgy éreztem, mintha ezekkel a pengékkel valaki már jónéhányszor megborotválkozott volna. 0 nem válaszolt, de azóta is szó nélkül elmegy mellettem. Később kaptam amerikai pe/ngét. Rajta: Made in USA! Na majd ez! Na, majd, de nem most, mert ez sem fogott úgy. ahogy elvártam tőle. Csak (!) kétszer tudtam vele megborotválkozni. Aztán kaptam még angol és iraki, valamint ghanai és brazil pengét, valamennyi vacak bóvli áru volt, amit rásóztak a külföldiekre. Sebaj, nem kínlódom tovább, veszek egy villanyborotvát, és kinevetek mindenkit, aki a pengékre panaszkodik. Igazam lett. Azóta is kacagok, nevetek mérgemben. Kidobtam a százasokat —< leállt a gép. Mégiscsak legjobb a borbély. Ott három penge árán egyszer tisztességesen megborotválkozom — a borravalót nem is számítva ... A tök dinnye Azt mondja a falusi dingÍny és: — Uram, ha ez rossz lesz, csak hozza vissza, kicserélem. Lássa meg, hogy ért nem adok magának akármilyen dinnyét... Hazavittem, felvágtam és — tök volt. Sárgás, pirosas bélű, keserű ízű tök. Másnap újra arra jártam kocsival, hát nem resteltem és visszavittem a tök-dinnyét, — Bátyám, ez véletlenül, egészen véletlenségből rossz lett, ugye nem haragszik, de éltem a maga kijelentésével és visszahoztam... A kisöreg elvette a diny- nyét és még ő morgolódott: T- Micsoda egy ember. Képes az állam kocsiján visszafurikázni ezt a vacak dinnyét. Igaza volt — már ami a pocak dinnyét illeti! Sztriptíz Megyek haza, és nagy tömeg a József Attila utcában. — Mi történt? — reszkírozom meg a kérdést, mire az egyik legény — csak úgy a vállán keresztül — hátraszól. — Nem látja? Ingyen sztriptíz. Már látom. Szembén az ablak kivilágítva. Nyolckarú lámpa ég a szobában, és künn rekkenö hőség. Gondolom a szobában is az van, azért hagyták nyitva az ablakot, húzták el a függönyt és az a Vénusz testű lány’ asszony, elvált asszony, özvegy vagy isten tudja ki légyen, éppen vetkőzik. Most veti le a melltartóját, és mi sóvárgó szemekkel várjuk, hogy mi következik ... A túlsó „parton” egy férfi jelenik meg. Odaáll a kritikus ablak alá, és beszól: Picikém, add ki a kapukulcsot ... Ideát általános a, felháborodás. A legényem elfordul dühében, és szitkozódik: Ez a pali is késhetett volna tíz percet. k
