Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-08 / 184. szám
1983, AUGUSZTUS 8, napiA' 3 Javul a mezőgazdasági gépalkatrész-ellátás Harmincnyolcezer tétel cikklistán — Idejében adják fel a rendelést Két tűz között Megyénk mezögadaságában éppen úev. mimt az őrs zás más részeiben egyre több gépet foglalkozhatnak. Trakto- ■ rok, kombájnok, különféle munkagépek, sdlózók, vetőgépek, szivattyúk érkeznek termelőszövetkezeteinkbe, gépállomásainkra, állami gazdaságainkba. Több százra tehető azoknak az új gépeknek (beleértve a pótkocsikat is) száma, amelyek . 1993-ban könnyítették a mezőgazdasági dolgozók munkáját. A gépek üzemeltetése közben — ami velejárója a munkának — törik, kopik az alkatrész, ki kell cserélni. Ez természetes folyamat Az azonban már nem, hogy sokszor napokat, sőt heteket kell várni az alkatrészre, miközben rengeteg idő, s vele együtt pénz megy veszendőbe. Korántsem mindegy tehát, van-e és kellő időben kapható-e gépalkatrész. Az őszi talajmunkák, a silózás, betakarítás „nagyüzeme” előtt az alkatrész ellátás helyzetéről kértünk felvilágosítást az országosan készletező budapesti vállalat főosztályvezető-helyettesétől, Podányl Sándortól. — Nálunk Baranyában sokszor előfordul alkatrész- hiány. Például Tekla falun a tsz nem tudott egy ékszíjhoz hozzájutni, a palotábozsoki gépállomáson az SZK kombájnhoz motolla variátor kellett volna, de azt nem küldtek. Szeretnénk tudni, mi volt ennek az oka? — Egészein koníkrét felvilágosítást nem tudok nyújtani, mivel nem ismerem közelről a problémát. Annyi azonban bizonyos, hogy ékszíj állandóan van és volt országosan is. Ami a motolla variátort illeti, ott a cikfcszám-mélküliség volt a baj, azért küldtek sebességváltó variátort helyette. Sajnos, a katalógusok hiányoznak, például az SZK 3-as kombájnnak három éve nincs alkatrészjegyzéke. Ez részben a mi hibánk is, de főleg a gyártó vállalaté. A Technoim- pexnek kellene külföldi gép esetében megrendelni a katalógusokat, de ezit sok esetben elmulasztja. Ezért aztán a felek nem tudják — de néha felületességből nem is alkalmazzák — a cikkszámozást. Konkrétan: megrendelnek egy Zetor 25-öshöz „fedelet”, s r.em jelölik meg a számát. A Zetor 25-nek pedig 50 fedele van. Melyiket küldjék ki?... — Mennyi alkatrésze van egy gépnek, s önök mennyi alkatrésszel foglalkoznak? — Egy általánosan használatos gépnek 8—10 ezer féle alkatrésze van. Országosan összesen 38 ezer féle alkatrésszel foglalkozunk, s a forgalom meghaladja a másfél milliárd forintot évente. Az alkatrészellátás zökkenőmentes lebonyolítása tehát nem éppen könnyű feladat. A tsz-eknek, gépállomásoknak igazuk van, ha megyei kirendeltségeinket, vagy a MEGÉV-et szidják, de be kell látniuk a mezőgazdaságban pillanatnyilag például nem kevesebb, mint 33 féle traktort alkalmaznak, s 250 télé munkagépet. A 33 féle traktort hét országból hoztuk be és sokat gyártottunk itthon is. Sajnos, a traktorcséplő kialakítása (hat féle traktorral s hozzávaló munkagépekkel) lassan halad. Nagy nehézségekkel küzdünk. Külföldi szállítóink is rapszodikusan „ön- tik” hozzánk az alkatrészeket. Ha a forint-tervet teljesítik, akkor nem szólhatunk. Van, amikor az első negyedévi forintértéken belül csupa hengerfejet szállítanak, s a többi elmarad. Előfordul olyan eset is, mint az NDK-ból imipor- tálit RS 09-es traktornál, amelyikből 4 ezer érkezett, de már három fele típusú motorral. Mindegyikhez más és más alkatrész kell. — A belföldi gyáraknál jobb az alkatrészellátás? — Jobb. Am itt is vannak még hibák. A géptermelést premizálják ezekben a gyárakban s az alkatrészgyártást nem. Az alkatrészgyártás csak „szükséges rossz”, a műszaki vezetők, ha nem teljesítik az alkatrészgyártás tervét, legfeljebb kapnak 400 forint bírságot, ám ha a készáruterv „úszik” el. akikor 2 ezer forint prémiumtól esik el az illető. Ezeknek a hibák- Inak ellenére is a hazai gyárak éves viszonylatban 1— persze eltolódásokkal — az alkatrészigényünfc 98 százalékát legyártják év végére. Nem panaszkodni akarok, de azért mondtam él problémáinkat, hogy a mezőgazdaságban dolgozó baranyaiak is lássák, értékeljék a helyzetet. Lényeges dolog, hogy nehézségeink ellenére van alkatrészünk, s minden igényt ki tudunk elégíteni. Raktárainkban felhalmoztuk a kellő készleteket. — Miért fordul elő mégis kiesés alkatrészhiány miatt? — A legnagyobb baj a megrendelések pontatlansága s késedelme. Megyei kirendeltségeink minden évben elkészítik igénybejelentéseiket. Mi ezeket felülvizsgáljuk, majd beszerezzük' az alkatrészeket. Ha valamelyik megyében nem jól állítják össze az igényeket, azt a mezőgazdaság sínyli meg. Természetesen előfordulhatnak rendkívüli igények is. Ebben az esetben, a megyei kirendeltségeinkhez forduljanak a tsz-vezetők. A kirendeltség által felküldött pótrendelésben szerepelt anyagot, ha sürgős, azonnal szállítjuk a megadott címre. Nagyon kérem ez úton is a tsz- eket, ne küldjenek .embereket Pestre, ide hozzánk, mert úgysem szolgálhatjuk ki őket. Csak az időt pazarolják. Nekünk nincs kiskereskedelmi részlegeink, s a beszerzők hiába „fogyasztják” a drága napidíjakat. — Mennyire tehető azoknak az alkatrészeknek a száma, amelyeket nehéz beszerezni? — Négy—ötszáz nehezen beszerezhető tételünk van, de mindössze 40—50 olyan, amit nem tudunk megkapni. Ez a szám nagyon kedvező. — Milyen ellátásra számíthatunk ősszel? — Problémák lesznek a silókombájnokkal, hozzájuk kevés alkatrészt' kaptunk, egyébként nem lesz fennakadás. Mi utasítottuk megyei kirendeltségeinket, hogy áll- jdnak a mezőgazdaságban dolgozók rendelkezésére s gyorsan intézkedjenek. Reméljük, a baranyaiak is elégedettek lesznek munkánkkal. Még- egyszer hangsúlyozom, vah alkatrész, csak időben kell igényelni. időben intézkedni" — mondta végezetül Podányi Sájndor. elvtárs. Egyes termelőszövetkezetekben elterjedt olyan nézet a Szövetkezetek Baranya megyei Értékesítő Központjáról (röviden a MÉK-ről), hogy akadályozza a termelést, nem veszi át az árut, keveset fizet, sőt akadt tsz-elnök, aki odáig ment, hogy kijelentette, a MÉK-et meg kellene szüntetni. A szabadszentkirálv: tsz- irodában „tablicát” mutattak, amelyen a múlt évi és az idei átvételi árakat tüntették fel, bizonyítva, hogy az idei árak a tavalyi felét érik csak el. Tu.n Gyula főkönyvelő szerint a szövetkezet jövőre lényegesen csökkenteni fogja kertészetét, mert az idén is kétszázezer forintot fizetnek rá. A szigetvári járás tsz-ei- ben panaszoiKuc: a M£.K nem vette át idejében az újburgo-’ nyát, nem szanítja el idejében az árut. Távol áll tőlünk, hogy a iv-EK védőügyvédjeként lépjünk fel, de sok mindent el kell mondani a MÉK működéséről, ami a* tsz-tagok előtt ismeretlen. Csakis az igazság fényében lehet és érdemes a problémáról beszélni. Kertészet tegnap és ma A zöldség- és gyümölcsfelvásárlási és értékesítési szakma a múlt rendszertől nem örökölt olyan technikai bázist (raktárakat, kereskedelmi egységeket, hűtőberendezéseket), mint a felvásárló és ellátó kereskedelem más területe. Megfelelő szakember- hálózata sem volt. Az indulásnál kb. 12—14 ezer kis- árutermelővel tartotta a kapcsolatot. A mezőgazdaság átszervezésével új és nehéz feladatok elé került a MÉK. A kertészet | területe megyénkben például 1958-hoz viszonyítva, amikor 940 hold volt, 1963-ra 4144 holdra szökkent. A burgonya vetésterülete az 1958-as 2455 holdról 4811 holdra nőtt. Ekkora területről felvásárolni a zöldséget, gyümölcsöt burgonyát nem kis feladat. Nézzünk erről is egy-két számadatot. 1962. első félévében a lakosságnak 518 vagon árut adtak el, 1963. első félévében már 651 vagont. Az összes felvásárlás mennyisége ebben az évben eléri a 3944 vagont, aminek a megmozgatásához durva számítások szerint nem kevesebb, mint 19 720 tehergépkocsi szükséges. Ennek a rengeteg gépkocsinak átlagosan 40—50 kilométerre kell san 300 kilométert kell megtenniük. Az évi fuvarköltsége a vállalatnak meghaladja az 5 millió forintot, az átvételben, rakodásban foglalkoztatottak létszáma pedig a 600 főt. Miért érdekes ez? Az árak csökkennek A MÉK kiadásai tehát nem kicsik, s hogy mennyire hibás az a szemlélet, hogy a MÉK fölözi le a tsz-ek nyereségét, azt mindennél jobban bizonyítja, hogy az első félévben is 1 millió 300 ezer forintot fizettek rá a zöldség- gyümölcs felvásárlására. Az állam tehát amikor a tsz-ek- től átveszi az árut., nagyon sokszor kockázatot vállal, s szállítani az árut, de több nem vezeti nyerészkedési mint 900 vagonnal — más me-; vágy. Ám nézzük az árakat. gypkről lévén szó — átlagoelőbb a felvásárlásét! 1962 1963 fejes saláta kg/Ft. átlagár 3,86 3,36 zöldhagyma 2,63 2,99 új burgonya 3,05 271 . zöldborsó 5,94 5,38 kelkáposzta 3,95 2,07 Mennyiért vette meg tavaly a lakosság az árukat és menjtnyiért idén? 1962 1963 fejes saláta kg/Ft. átlagár 5,90 5,05 zöldhagyma 3,85 3,70 új burgonya 4,72 4,08 zöldborsó 6,21 5,17 kelkáposzta 4,99 2,76 (A csomós áruknál kiloforinttal kevesebbet kaptak, grammra átszámítással.) mert késlekedtek a munkaMint a fenti tényszámokból val. Gyöngyösmelléken 15— látható a MÉK kevesebbet 20 ezer forint jövedelme lehefizetett idén az árukért, mint tett volna a tsz-nek 1 hold ÖT VAGON UBORKA A Szigetvári Konzervgyár jelenleg az új uborka vonalakon naponta 4—5 vagon csemegeuborkát gyárt. Képünkön: egyik ilyen uborka-feldolgozó és osztályozó vonalat ábrázol. Foto: Pálffy Cézár. tavaly. Különösen a paprikánál van' ez így, amit tavaly ilyenkor 6,40-ért vettek át, most pedig 2,50-ért. De kinek jó «z? Nyilvánvaló,' hogy nagyon is jó a városi lakosságnak, sőt a lakosság többségének. Az árak tendenciája nálunk a csökkenés, ez természetes folyamat. Enélkül életszínvonalat emelni lehetetlenség. Ráfizet-e a tsz ? Sok helyen úgy látszik, nem jönnek ki a kertészettel, többe kerül nekik, mint amiért előállítják. Nem egyszer magának a MÉK-nek késedelméből is ' kevesebb a tsz jövedelme, s romlik az áru minősége. A tsz-kertészetek többségükben a várható hozam fölött termeltek s mégis ráfizetnek. Hogyan lehetséges ez? Úgy hogy a megtermelt áru nem első osztályú, s nem ér el időben a „piacra”. Vannak ellenkező előjelű példák is. Kétújfalun, Teklafalun, Be- remenden például kellő időben kiszedték áz újburgonyát a földből, a jövedelem nem is maradt el. Villányban a korán elvégzett s jó szervezéssel párosuló munka eredményeképpen 1 kg zöldborsót 7.95 Ftért tudtak értékesíteni. Ugyanakkor a siklósiak már 3—1 Az első vágányon nagy sebes-éggel robog át egy tehervonat. A hangszóró néma, nem figyelmeztet. Nem is fontos. Egyedül vagyok a peronon. A máskor zsongó épület elcsendesedett. Pincérek számolnak az étteremben, a székek lábai a,plafont nézik. A nagyváróban egy-két lekésett utas, vagy csak egyszerű éjfél utáni .ténfergők? A kisgyermekes »váróteremben egy feketehajú [fiúcska az igazak álmát alusz- fsza. Az óra elütötte az éjfélt, az utolsó vonatok is kifutottak a pécsi vasútállomásról. A sínek zsúfoltak. Minden vágány „teli van”. Három vagont vontat egy „kávédaráló”* a fékező le-föi legyez lámpájával az utolsó vagon lépcsőjéről. Misztikusan érdekesnek tűnik ilyenkor a pályaudvar rengetege. A lámpasorok halványsárga fényt árasztanak a sínek fölé. A mozdonyok párás ködöt fújnak ütemesen. Rövid kiáltások. füttyök, lengő lámpák; s lomhán gördülő mozdonyok. Éjszaka van a sínek között. Komótosan elindulok a fűtő- felé Nagytestű 424-es áll a szeneié torony alatt. A mozdony- vezető kihajol és int, hogy lépjek fel. Bemutatkozás után egy marék kócot ad, hogy töÉjszaka a s röljem meg a kezem. Mele^ árad a kazán ajtaja felől. Gál Sándor mozdonyvezető teker egyet a karon és két lépést előbbre állunk. — Az elejére tojásszenet adnak, — magyarázza. — Zörög a csúzdában a szén. Kom- lós János fűtő a szeneskocsi tetején egyengeti a rakományt, majd kiált; — Hátra a pakuráig! Nézem Gál Sándor arcát és gyakorlott mozdulatait. — így forgolódunk tankoláskor, — mondja. — Merre jártak ma? — Gyors terhet vittünk Székesfehérvárra. Én Dombóváron váltottam a társamat, Lukács Istvánt. A további feladat? — Azonnal végzünk és be- állunk a fűtőházhoz. Fejrant. Amig Komlós János hátul dolgozik, elbeszélgetünk Gál Sándorral a „masiniszta”-élet- ről: ötvenöt mázsa szén fogyott el Székesfehérvártól Pécsig. Tizennyolc órás szolgálat. Előjelző berendezésre lenne szükség a sorompók előtt, akkor nem lenne annyi baleset. Ezernégyszáz tonna teher a mozdony mögött, Kilencven kilométer«» sebességgel rohan a szerelvény, s a mozdony elé ugrik egy asszony Tolnanéme- di előtt. Elhallgatnám reggelig is Gál Sándort, de Komlós János újból kiált: — Készen vagyunk! Lelépek a 424-esről és tovább megyek a sínek mellett A fűtőház félköre előtt minden sínpáron mozdony áll. Úgy néznek Isi a sötétben, mint a rajnál álló paripák. Ha egyszerre indulnának; ösz- szefutna mind a fordító gödrében. Erről persze szó sincs, békésen pöfögnek, a fékek behúzva. Négy ember áll a mozdo; nyok előtt. Amikor odalépek, kérdően néznek rám. A legmagasabb nyújtja a kezét elsőnek: — Balázs János külsős mozdonyfelvigyázó. Gyorsan feloldódnak az. emberek. Nyugodtan, barátságosan beszélgethetünk. Nézem a .mozdonyok „szügyét”; — 424- es, 326-os, 328-as, 375-ös — sorolom csendesen, • — És a 275-ös, a Nyalóka, — fejezi be a felsorolást Pe- rényi Ferenc előfűtő., — Mit csinálnak ilyenkor? — nézek Balázs Jánosra. . — Mindenkinek megvan a feladata, — mondja ő, s sorra rámutat társaira. — Feri bácsi az előfűtő, az 6 dolga, hogy rendben legyenek a gépek, a mozdonyvezetők pontos időben .induljanak ... — Ha nem ébrednek, akikor kiráncigálom őket az ágyból, — veszi át a szót Perényi Ferenc mosolyogva. Közben saját magáról is beszél. Megtudom, hogy kereken negyven esztendeje végzi ezt a munkát, úgy ismer minden gépet é° minden embert, mint a tenyerét. — ... a tűzvigyázó arra ügyel, hogy a mozdonyokban ki ne aludjon a tűz, legyen megfelelő nyomás. A két lakatos meg szerelési munkákat y£cfQ2,. Úgy látszik „falra festettük” a lakatosokat, mert ahogy Ealázs befejezi a tájékoztatását, egy égő karbidlámpával és egy szerszámos dobozzal a kezében megjelenik Bordás József lakatos. Kérdés nélkül mondja Balázsnak; — A -046-as szerkocsiját ösz- szehúztuk, még a bal lövettyűt kell kijavítani. Nem táplál rendesen, nem szívja a vizetKörüinézünk a csarnokban. Igen kellemetlen a gáz és a füst. — Legalább nem 'romiunk meg, — tréfálkozik Balázs János. — Egyébként szokás dolga az egész. Mi észre sem vesszük. Előkerül a belső mozdony- felvigyázó is,. Horváth Lajos, aki éjjel teljes jogú parancsnoka az egész fűtőháznak. Ö vezényli a személyzetet, irányítja a fűtőház éjjeli munkáját. Gálák is befutnak a 424-es tetején, leadják a gépet és a fürdő felé mennek. A fordító mozdulatlan. Nézünk bele az éjszakába, ebbe a mozgó, sistergő vagonvárosba. A hangszóró utasítást harsog; — „Álljon meg az első tartalék! Ne menjen vissza!” Érdekes ez az élet. A magasból játékasztalnak tűnne az egész pályaudvar. Itt minden nagyobb az embernél,' még a kis „Nyalóka” is. Csak a váltó ér a térdemig. Átlépkedek cikcakkban a síneken. Mindenfelé párás ködöt fújnak a mozdonyok, kiáltások hangzanak, lámpák meszelnek. Hangos robajjal közeledik egy szerelvény Uj- Mecsekalja felől. Visszafordulok és megszámolom a vagonokat. Harminchárom volt. Gazdagh István zöldhagymából, de ők nem szedték fel időben s kukoricájukat kézzel kapáltatták meg, ami elvitte a munkaerőt. Primőrt termelni A termelőszövetkezetek kertészeti áruinak késedelmes piacra vitelét nem tudja a MÉK áthidalni. A korai árut el lehet szállítani, jó pénzért át lehet adni. A MÉK eddig 306 vagon árut exportált s kb. még 450 vagonnal indit útnak külföldre. A nyugati piacokon is viszont a korai áruk a ked-* A veitek. A kelkáposztánál például a.z osztrák piacra betörtek az olaszok. Nehéz oda már nekünk, két-három héttel később, árut eladni. A MEK-nek viszont akkor is fel kell vásárolnia, mert szerződést kötött. A MÉK dolgozói azt mondják: „Két tűz között vagyunk. Az állam és a tsz-ek között.’’ Nehéz a dolgunk. Valóban nem könnyű helyes árpolitikát folytatni, rugalmasnak lenni, s mindkét „fél”-nek jót tenni. De mig nehézségeiket elismerve hívjuk fel a tsz- eket megértésre, addig azt is látni kell, ami a „pult mögött van”. Keresztül az országon Sok a távolsági szállítás. Az alföldi zöldbabot (2 vagont) például takarmánynak adták el Baranyában. Innen olyan áru is megy el, amit meg ott „értékelnék le”. Jobb szervezéssel ezeket minimálisra lehetne leszorítani. Jobb a városok zöldségellátása, de még mindig kevés a valóban friss áru. A MÉK 72 üzlete közül mindössze hat korszerű. A 72 üzlet közül mindössze 5-ben van hűtőgép, pedig ez manapság már nem luxuscikk, a kereskedelemben. A szállítmányok az állásban még« gyakran elfonnyadnak, nem gusztusosak. Ugyanakkor a termelőktől való átvételben is késedelmek fordulnak elő. Mit lehet tenni? A mező- gazdaságnak azt, hogy a 4000 holdon korszerűen, nagyüzemi módon kertészkedjen, s akkor nagyon is jövedelmező a zöldségtermelés. Csak egy adat mutatja tennivalónkat; hazánkban a hajtató felület 3 millió négyzetméter .á kertészetekben, Hollandiában 52 millió! A MÉK-nek fejlesztenie kell bolthálózatát, s hűtőházak építésével a téli ellátást . is javítani. Érdekes, hogy míg nyáron egy lakosra kb. 20 kilogramm kínált áru jut, addig télen 1 kg. Meg kell javítani az átvételt, a minősítést, amely körül gyakran hibák, félreértések vannak. Sziits István j 4
