Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-30 / 202. szám

4 (UAPL& 1963. AUGUSZTUS 3* Bemutatjuk a színház új művészeit A Pécsi Nemzeti Színházhoz az 1963—64-es évadra tizenkét új művész szerződött: Hor­váth Zoltán, Szilágyi Sándor és Selymes Judit rendező, Lux Adorján díszlettervező, Burányi László, Csányi János, Cserényi Béla, Bállá Olga, Labanc Borbála, Vári Éva, Ágoston Edit színművészek és Gombkötő Erzsébet balett tán­cos. A színliáz új művészeit bemutatjuk, első alkalommal talán Labanc Borbálát, Bállá Olgát, Cserényi Bélát, Baranyi Lászlót és Selymes Juditot. Ez persze nem ilyen egyszerű, mert a próbák első napján kicsit még minden áttekinthe­tetlen. A színművészek egy cso- partja az egyik első emeleti öltözőben vagy várószobában (nem lehet egészen pontosan eldönteni a rendeltetését) ta­nyázik, s a hangzavarból, a kaotikus csoportosulásból egy­általán nem hiányzik az új­ságíró. De, ilyen az élet... Pap István és ifj. Latabár Kálmán szerencsére segítsé­gemre sietnek, s a szomszéd szobában sikerül egy asztalt keríteni, és beszélgetni az új művészekkel. Elsőnek Labanc Borbála foglal helyet a kis asztal mellett, aztán Bállá Ol­ga, s újra nevet már min­denki, mert olyan az egész, mint egy sorozó bizottság. így aztán a korábban üres, és csendes szobában terem min­denki, s az új művészek a kollégák biztatása, közbeszó­lásai mellett vallanak maguk­ról, művészetükről, terveik­ről. szívvel” című darabban Jó­zsef Jolán alakítása ... Pé­csett nekem minden, a város és a színház is teljesen új. A várost szépnek, a kollégá­kat nagyon barátságosnak ta­láltam. Mit mondhatnék még, „szeretném, ha szeretnének” — mondotta Labanc Borbála, aztán Bállá Olga folytatta a beszélgetést. A SZUBRETT A DRÁMAI HŐSNŐ Labane Borbála drámai hősnő, a budepesti Jókai Színházból szerződött Pécsre, korábban Győrben és Kecske- *méten szerepelt. Gondolkodó arcú, alkotó egyéniség, akiről az ember első látásra érzi, hogy figuráival képes azono­sulni, s azok pontosan kö­rülhatárolt egyéniségét kisu­gározni, megteremteni a szín­padon. A Jókai Színházból azonban senki sem kerül vé­letlenül Pécsre... — Ez igaz ... Olyan színé­szi feladatokat ígértek nekem Pécsett, hogy jönnöm kellett. Hugo Viktor Marie Tudor cí­mű darabjában a királynőt, a Hamletban ugyancsak a királynőt, és O’Neill Amerikai Elektrájában Christit alakí­tom az előzetes megbeszélések szerint. Nem színésznő az, akinek ilyen lehetőséget ad­nak Pécsett és nem jön. Mű­vészileg az ember mindig többre vágyik, és ez kötelezi az embert. A főcél: a szín­ház, minden más mellékes. És már voltam vidéki színész­nő, s különösen a kecskeméti évek nagyon értékesek, és eredményesek voltak. Akkor olyan színészek vendégszere­peitek ott rendszeresen, mint Páger Antal és Berki Lili... Sokat tanultam tőlük. Kecs­keméten játszottam a Kamé- líás hölgyet és Kodolányi Já­nos Földindulásában is egy főszerepet. Pesten emlékeze- fc* izeregem volt a „Tiszta A színészek lassan eltüne­deznek a várószobából, mert a színpadon bemutatkozás, rö­vid, rögtönzött előadás fo­lyik, melyet a közönségszer­vezőknek adnak. Már Cseré-. nyi Béla is színpadra készülő­dik, előtte azonban egy pil­lanatra még leültetjük a „so­rozóasztalhoz”. Cserényi Béla is Kaposvár­ról szerződött Pécsre, Bállá Olgával együtt érkeztek, ez persze természetes, hiszen há­zastársak. Cserényi Béla tán­coskomikus, s mint a vidám műfajokkal foglalkozók nagy többsége, Cserényi Béla is komoly, sokat tűnődő, gondol­kodó típus. így vall a hivatá­sáról, művészi célkitűzései­ről: — A táncoskomikus színpa­di művészetét nem a poén mondásokban látom, és kép­zelem el, mint ahogy sok he­lyen már szokványossá vált, hanem a figura jó megjelení­tésében. Tehát a táncosko­mikus feladata szerintem ugyanaz, mint a prózai színé­szé, csak jellegzetes operett, vagy vígjátéki keretek kö­zött, a műfaj klasszikus esz­közeivel. Színész vagyok, min-. dent eljátszom, amit rám bíz­nak. Meggyőződésem, hogy a jó színművésznek univerzá­lisnak kell lenni. Remélem, hogy Pécsett prózában is be- mutatkozhatom, új ember va­gyok, nekem bizonyítanom kell — mondta Cserényi Béla — aztán azonnal a színpadra indult mondani, nekem nincs még színházi múltam — mondja szabadkozva, amikor beszél­getésbe elegyedünk, s ez A PANTOM1MSZINÉSZ Balta Olga Bállá Olga Kaposvárról ér­kezett hozzánk, prózában naiva, operettben szubbrett. A korábbi évek emlékezetes szerepei közé tartozik a Mo­soly országában a „Mi”, és a Kőszívű ember fiaiban pedig Edit alakítása. A Pécsi Nem­zeti Színház igazgatója tavaly májusban megnézte egy-két alakítását, s akkor tárgyaltak először a pécsi szerződésről. De mi is vezérelte lénye­gében Pécsre? — Úgy érzem a fejlődé­semre, a tehetségem kibontá­sára itt több lehetőségem lesz, mint Kaposváron volt. Az első pécsi impresszióim nagyon kellemesek, úgy ér­zem itt tényleg sokat tanul­hatok. Ez a város egyébként engem már régen meghódí­tott, hiszen félig-meddig pé­csi vagyok, laktam és ját­szottam is már ebben a város­ban. — Lényegében mit vár az új évadtól? — Sok jó szerepet szeretnék eljátszani — mondja —, az­tán vállat von és mosolyog. A TANCOSKOMIKÜS Baranyi László a Déryné Színházban játszott, tagja volt a híres „Mínusz 58” pan­tomim együttesnek, aztán Ka­posváron szerepelt két évig. Az elmúlt szezonban például Peter Karvas „Antigone és a többiek” című darabjában játszott, amire szívesen emlé­kezik ma is. — Nagy szeretettel jöttem Pécsre, s művészi pályafu­tásom komoly fordulatának érzem, hogy olyan országosan is híres, és színvonalas szín­háznak, mint a pécsi tagja lehettem. A Viktor Hugo da­rab próbáin már részt veszek, nagyon jó szerepet kaptam. Szerepemre komolyan kon­centrálok, készülök, hiszen ez lesz az első pécsi bemutatko­zósom. Később szívesen be­mutatkoznék a pécsi közön­ségnek egy pantomim műsor­ral is — mondta Baranyi László. A színészek már csaknem valamennyien a színpad körül várakoznak, s ebben a klub­szerű helyiségben már csak néhányan maradtak. Baranyi László is elmegy, így Selymes Judit, a színház egyik új rendezője éppen végszóra lép a szobába. A RENDEZŐ Selymes Judit egyenesen a főiskoláról érkezett, s legna­gyobb élményei közé egyelőre a sikeres vizsgaelőadások tar­toznak, nevezetesen Lorca egyik egyfelvonásosa, és az Ida regénye, melyet Gárdonyi Géza regénye alapján Fész Károly alkalmazott színpadra. A főiskolán Nádasdy Kál­mánnál végzett. . — Én semmit sem tudok Koós Olga, Spányík Éva és Ambrus Edit művésznőknek nagyon megtetszik. — Jó mai magyar darabo­kat szeretnék rendezni, tehát olyan műveket, melyek prob­lematikájukkal közel állnak hozzám. Hogy az ember klasszikus darabokat is ren­dezzen, ahhoz még jó néhány év kell — mondja, s itt Koós Olga és Spányik Éva közbe­szól, mert szimpatikus nekik Selymes Judit szerénysége: „Hisz amint a művésznő mondta, még a múltja is előt­te van ...” Ezen aztán vala­mennyien nevetünk. — Ezt meg ne írja — kér Selymes Judit. — Dehogy írom, ez nem való újságba. Miután az egyetértés teljes, Selymes Judit még azt is el­mondja, hogy véleménye sze­rint az emberek szívesen néz­nének jó egyfelvonásos dara­bokat, s új mai műveket ilyen műsoridővel érdemes lenne játszani. Selymes Judit, s a színmű­vészek is valamennyien tele vannak ambícióval, alkotó­kedvvel. Bertha Bulcsú JOGI TANÁCSADÓ! Újítási viták Szerkesztőségünkhöz Irt leve­lében olvasónk arról érdeklődik, hogy munkáltatója a munka­könyvbe milyen Bejegyzést esz­közölhet a munkaviszony meg­szűnése esetén. Nem írta meg azt. hogy esetében miként, mi­lyen okból szűnt meg a munka- viszony, így nem tudjuk meg­mondani, hogy helyesen járt-e el a munkáltató a bejegyzés esetében. Tájékozódásul ismer­tetjük a Munkatörvénykönyv idevonatkozó rendelkezését: „A munkakönyvbe csak olyan adatokat szabad bevezetni, ame­lyeket a jogszabályok klfele- zetten megengednek. A dolgozo magatartására, erkölcsi maga­viseletére, elbocsátásának, áthe­lyezésének okára vonatkozó adatokat a munkakönyvbe be­jegyezni nem szabad. A munkaviszony megszűnésé­nek módját a munkakönyvben csak a következőképpen lehet feltűntetni: „áthelyezve”, „hoz­zájárulással kilépett”, „felmondás a vállalat részéről”, „szerződése lejárt”, „önkényesen kilépett”, „azonnali hatállyal elbocsátva”. (Mt. V. «17. 0. Kovács István levelében arra kér felvilágosítást, hogy az újí­tásokkal kapcsolatban felmerült vitákat kik jogosultak eldönteni. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 11. t-a e kérdés tekin­tetében a következőképpen ren­delkezik: „A kísérletezésre, vagy meg­valósításra vonatkozó szerződés megkötése után az OJtTO és a MEGVALÓSÍTÓ SZERV között felmerülő viták POLGÁRI PE­RES útra tartoznak; szerzőségi (társszerzőségi) vitáknál a 2. g. (3) bekezdése szerint ken el­járni. Ha az újító és a megvalósító szerv között akár a kísérlete­zésre, akár a megvalósításra vo­natkozó szerződés megkötése előtt véleményeltérés merül fel, közös megállapodás alapján alávetik magukat az általuk választott személy vagy bizott­ság döntésének, amely a felekre kötelező. Ha a felek Ilyen el­járásban, Illetőleg a vitás kér­dést eldöntő személy (bizottság összetétele) tekintetében nem egyeznek meg, a vállalat (álla­mi szerv) az újítást gyakorlatba nem veheti, Illetőleg a kísérle­tezést meg nem kezdheti. Ha azonban a véleményeltérés a munkaköri kötelesség kérdésé­ben merül fel, a javaslatot gya­korlatba lehet venni, de a meg­valósító szerv a véleményelté­rés felmerülésétől számított 15 napon belül a felettes szervhez köteles fordulni a munkaköri kötelesség tisztázása céljából. E rendelkezés nem érinti az újító­nak azt a jogát, hogy ebben a kérdésben 6 Is a felettes szerv­hez fordulhasson. A megvalósításra vonatkozó szerződés hiányában, fontos népgazdasági érdekből az Ille­tékes miniszter elrendelheti az újítás igénybevételét. Uyen igénybevétel birtokában a vál­lalat (állami szerv) jogosult az újítást gyakorlatba venni. A megfelelő ellenérték megállapf- . tás át a megvalósító szervnek az igénybevételtől számított 15 na­pon belül a bíróságtól kereset­tel ken kérnie. E rendelkezés nem érinti az újítónak azt a jogát, hogy az ellenérték megállapítása kérdé­sében ő is a bírósághoz fordul- hasson. Ha az újító és a megvalósító szerv között a megvalósításra vonatkozóan szerződés nem jött létre, de a megvalósító szerv később a javaslat tárgyát — Igénybevételre vonatkozó dön­tés, vagy az újító tudta nélkül — gyakorlatba veszi, az újító részére a Jelen rendeletben meg állapított keretek között az ál­tala eredetileg kért díjat meg kell fizetni. Az eljárás bírói út­ra tartozik. Ha az újításként elfogadott javaslatot a megvalósításra vo­natkozó szerződés megkötése előtt az újító tudtával megvaló­sították és az érdekeitek a díjazás tekintetében megállapod­ni nem tudnak, közös megegye­zéssel alávethetik magukat az általuk választott személy vagy bizottság döntésének, amely a felekre kötelező. Ha a felek ilyen eljárásban, illetőleg a vi­tás 1 /kérdést eldöntő személy (bizottság összetétele) tekinteté­ben nem egyeznek meg, az újí­tást díj megállapítása bírói útra tartozik. A pert a megvalósító szerv 15 napon belül köteles megindítani. E rendelkezés nem érinti az újítónak azt a jogát, hogy ő is a bírósághoz fordul­hasson”. A most ismertetett jogszabályi rendelkezések képezik az ala­pot az újításokkal kapcsolatos viták megoldásira vonatkozóan. * Nagy Ferenc pécsi olvasónk levelében az Iránt érdeklődik, hogy a termelőszövetkezetben 1950. augusztus 1-től, 1954. októ­ber 1-lg eltöltött tagsági ideje nyugdíj-időként flgyelembevehe- tő-e? Megírja levelében azt is* hogy 1956. március 2í-től Ipari alkalmazottként jelenleg Is meg« szakítás nélkül munkaviszony­ban áll. A termelőszövetkezetben tagként eltöltött Ideje akkor vehető figye­lembe, ha sz évi 120 munkaegy­séget teljesítette. Ha ez meg­van, akkor négy termelőszövet­kezeti évet lehet hozzászámítani az Ipari biztosításban eltöltött idejéhez. Az ipari és termelő­szövetkezeti évek egybeszámítá­sa esetén vegyesbiztosftásos nyugdíjat Állapítanak meg. A kérelmet az SZTK megyei Al­központ nyugdtjosztályánál ken előterjesztőd. Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat pécsi üzemvezetfisége pécsi munkára felvesz SEGÉDMUNKÁSOKAT és VILLANYSZERELŐKET. Kedvezményen étkezést, munkaruhát, valamint családfenntartók «észére hathónapi munkaviszony titán áramdíj-kedvez­ményt biztosítunk. Jelentkezés: Pécs, Rákóczi út 34. szám alatt. Egy asszony kálváriája Nevét ne kérjék fűlem számon, éppen elégszer meg­hurcolta őt az utóbbi hóna­pokban egy másik asszony. A történet egy igazán em­berséges gesztussal kezdő­dött. Telefonon felhívta őt Sz- né. — Nagybeteg a férjem, kell a pénz, ha tudna valamit... És 0 megkezdte a kilincse­lést, telefonált és igénybe vette minden ismeretségét, hogy ennek az asszonynak állása legyen. Mert úgy érez­te, hogy segítenie kell, hi­szen családjáért keresi, kö­veteli a munkát, a beteg ura mellett akar helytállani. Ez­zel érvelt mindenütt, ahol csak érdeklődött munkalehe­tőség után. Ilyen asszoni/nak helyet kell szorítani, nem szabad futni hagyni. Végülis sikerült munkát szerezni Szenének. Nem is rossz helyet kapott, fizetése az átlagon felüli, munkabe­osztása kedvező, ápolhatja tüdőbajos férjét és gyógy­szerhez is könnyebben jut­hat. Számára ezset végeiért az ügy, eleget tett emberi és hi­vatali kötelességének is. Üjabb asszonyok fordultak hozzá és újabb gondokat ol­dott meg. Ám rövid idő múlva észreveszi, hogy a férje ki-kimaradózik. Iszó: és amikor megjön, durva, nem törődik a családjával. ElC- srör csak crn rave', maradt ti, egy ?, IjS&bb napokra eltűnt, eső* fehér­neműt váltani tért vissza... alig egy órára, és már ment tovább. Jóemberek súgták meg neki, hogy a férje Sz-nénél van. Este utána ment. Csen­getett, nem iry itattak ajtót. Zörgetett — hallgattak. A szomszédék megmondták, hogy várjon türelemmel, bent van a férje. Hát maradt — és két óra múlva ajtót nyi­tott Sz-né. — Kit keres? Az mát ke­resi? Mit akar tőle? ügy se megy haza! Én nem enge­dem ... Mi az, talán rossz egyedül? — és becsapta az orra előtt az ajtót. „Talán rossz egyedül?* — ezt még sokszor hallotta a következő hónapokban. Dol­gozik az üzembe* és egyszer telefonon hívják. Felveszi a kagylót és megszólal egy is­merős hang: „Hogy érzed magad? Jó egyedül1" — csak ennyit hall, aztán bejön a bugás. És ez megismétlődik naponta többször is. Odahaza sincs nyugta, Sz-né hazaküldl az urát, hogy apránként elhordja a holmiját. Ilyenkor beküldi a gyerekeket a másik szobába, ne hallják miket mond a fér­je, akinek már régen nincs gátlása és a gyerekeit sem kíméli embertelen, gálád ki­fejezéseiig Az is bosszant­ja. hogy a. "rszony mindent cserdecen ti. semmire sem f.í’.'i:: csak ■ aV.gat — vagy sír. Szeretne vele vitatkozni, veszekedni, hogy ürügyet ta­láljon zűrös életmódjára, de nem lehet. Az asszony nem veszi fel az odadobott kesz­tyűt — inkább tűr, összeszo­rított ajakkal. Amikor az utolsó ruháját is beleteszi a bőröndbe és becsapja az ajtót maga mö­gött, előszalad a fia. — Anyá. nekem már nincs többé apukám? Nem bírta tovább. Másnap, amikor a gyere­kek sétálni mentek, kötelet kereseti ... úgy vágták le — szerencsére még időben — de a kőtél nyomát sokáig visel­te a nyakán. Annyit azon­ban elért, hogy most már fel­figyeltek életére a munka­helyén, a bíróságon, a társa­dalmi szervek is. ahol annyi éve önzetlenül tevékenyke­dett. Az urát erkölcstelen élet­módjáért fegyelmivel elbo­csátották, a bíróságon pedig megindították ellene a gye­rektartási peri. Sz-nét is fe­lelősségre vonták és Agy tért ki az egyenes válaszadás elől, hogy a férfivel együtt­megszökött Pécsről. Sz-né erkölcstelen viselke­dése nem maradt — nem is maradhatott magánügy. Ugyanis a magánügy is köz­ügy lesz, ha az nem egyez­tethető össze a szocialista morállal és akadályozza az emberek becsületes munkás iát, GÁLDONYI BÉUi . / Labanc Borbála Cserényi Béla Baranyi László Selymes Judit

Next

/
Thumbnails
Contents