Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-27 / 199. szám, Első kiadás

1363. AUGUSZTUS 27. NAPLÓ 3 Kongresszusi emlék­könyvet ad ki a Városi Vöröskereszt Á Városi Vöröskereszt Pécs városi vezetősége ülést tar­tott, amelyen megtárgyalta a Vöröskereszt második orszá­gos kongresszusára való fel­készülés irányelveit, valamint a városi lakóterületi tisztasá­gi mozgalom helyzetét. A vezetőségi ülésen határo­zatot hoztak, amelynek értel­mében a tisztasági mozgal­mat a város egész területén október 30-ig értékelik és ez­zel párhuzamosan fokozzák az anya- és csecsemővédelmi munkát is. Ezért az egész vá­rosban anyák iskolája tanfo­lyamot rendeznek. Ugyanak­kor egészségügyi felvilágosító munkát folytatnak a lakos­ság körében, különösen az al­kohol és a tbc elleni küzde­lem területén. A Városi Vr-öskereszt veze­tősége hátát wzatot hozott, kongresszusi emlékkönyv rendszeresítésére. A kongresz- szusi emlékkönyvben a Vörös kereszt kiemelkedő munkáját jegyzik fel. Az emlékkönyvet az Országos Vöröskereszt II. kongresszusának adják majd át. A „kedves vendég" érdekében Néhány megjegyzés a vendéglátás nyári helyzetéről Annyit emlegetjük, hogy már közhellyé válik; Pécs nagy város, idegenforgalmi hely, minden nyáron renge­teg a látogató, külföldi és bel­földi egyaránt. Sőt, Budapest után mi következnénk. Csak­hogy van néhány bökkenő; különösen a lakosság ellátását szolgáló vállalatok nem tudnak lépést tartani a város fejlődésének ütemé­vel, nem is beszélve a nyáron beáramló vendégek igényei­nek, szükségleteinek kielégíté­séről. Az idei nyár — ellentétben a múlt évekkel — lényegesen korábban köszöntött be, s tartósabb is volt a megszo­kottnál. Ennek megfelelően az egyes áruféleségek forgalma is jelentősen emelkedett. Pél­dául a második negyedévben a vendéglátó kereskedelem Pécsett fagylaltból 39 száza­lékkal, egyéb italból (szóda, málna, üdítő italok) 21 szá­zalékkal, sörből 9 százalékkal értékesített többet, mint az előző év azonos időszakában. Ennek ellenére — különösen a második negyedév végén és a harmadik negyedév elején Tolna megyét is a Baranya—Tolna megyei Húsipari Vállalat látja el hússal és töltelékáruval Az elmúlt évék során je­lentős mértékben fejlődött a Pécsi Húsipari Vállalat. Több mint másfélmillió forintos költséggel bővítették az áru­kiadót, füstölőt és egyéb rak­tárrészeket, és folyamatosan, az eddiginél korszerűbb nagy­teljesítményű töltő, daráló és húspépvágó gépeket helyez­tek üzembe. A műszáki fejlesztés ered­ményeként növekedett a hús­üzem gépi kapacitása, amelyet azonban nem tudtak teljes mértékben kihasználni. Így a korábban megszüntetett Mo­hácsi Húsipari Vállalat körze­tét is a Pécsi Húsipari Vállalat vette át, ám még így is ma­radt felesleges kapacitása. A termelőerők koncentrálá­sa során, mivel a Szekszárdi Húsüzem fenntartása nem volt gazdaságos, az elmúlt hónap­ban a Pécsi Húsipari Vállalat­tal vonták össze. Az így létrejött Baranya— Tolna megyei Húsipari Vál­lalat dolgozza fel a Tolna me­gye ellátására biztosított élő­állat mennyiséget is, és hűtő­kocsikban szállítják a húst, töl telékárut a szomszédos me­gyébe. Még ez a megnövelt mennyiség sem meríti ki tel­jesen a pécsi üzem kapacitá­sát, így minden feltétel bizto­sított ahhoz, hogy a hentes­áruk minősége és választéka ne romoljon. Felvétel a pénzügyőrséghez A pénzügyőrséghez jelvételre jelentkezhetnek, mindazok a 26. életévüket be nem töltött, kato­nai szolgálati kötelezettségük­nek eleget tett, nőtlen magyar állampolgárok, akik a középis­kolai érettségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, vagy az általános iskola VIII. osztályát legalább jó eredménnyel végezték. Saját kezűleg írt felvételi kérelmet a területileg illetékes pénzügyi szakaszhoz kell benyújtani, ahol a szükséges minden további felvilágosítást a jelentkezők megkapják. — a lakosság ellátása nem volt kielégítő. Gyakran tapasztalhattuk, s nagyon sokat bosszankodtunk, — főként szombaton és va­sárnap, — hogy már a kora­esti órákban sem lehetett sört kapni, de sok esetben mást sem. Az ilyen esetek kivétel nélkül előfordultak kis és nagy vendéglőkben egyaránt. Külön cikket érdemelne a nagy tömegeket vonzó és láto- gatottabb helyek — strandok, Mecsek néhány pontja stb. — ellátása, hiszen ami ezeken a helyeken történt, az egye­nesen csődje a vendéglátás­nak. Az ellátási nehézségek mel­lett nagymértékben jelentke­zett a választéki és minőségi hiányosság is. A választék hiánya jogos elégedetlenséget vált ki a lakosság körében. Az eddig közkedvelt gyümölcs fagylalt (málna, eper, meggy stb.) egyáltalán nem volt kap­ható. Ugyanakkor a gyártott fagylaltféleségek közül is — vanília, csokoládé, citrom, na­rancs, datolya, karamell — egyidőben csak egy, legfeljebb kétféle állt a vevők rendel­kezésére. A mind jobban megkedvelt üdítőitalok gyakran elfogytak, de gyenge a minőségük is, kevés bennük a szénsav és az édesanyag. A szódásüvegek továbbra is jó témául szolgál­nak a humoristáknak, néme­lyikből nem jön ki a víz, vagy ha jön is, nem ott, ahol kel­lene. Az idei nyáron nem tud­ták kielégíteni az igényeket sörből és borból. Rendkívül fonák volt a helyzet a Hul­lám fürdő vendéglátó helyisé­geiben, ahol csak palackozott sört lehetett kapni. A fürdő- zők megfelelő és jó minőségű étkezést kaphattak a vendéglő teraszán, vagy éttermében, de ebédjük vagy vacsorájuk után kizárólag sört ihattak, azt is csak egész üveggel, s aki nem kedvelte a sört, az legfeljebb egy féldeci hubertust rendel­hetett menüje mellé. Egyálta­lán nem érthető, miért nincs ott kimért sör és bor. Ugyanilyen probléma, s szinte minden vendéglátó üzemre vonatkozik, hogy nem elegendő a hűtőkapacitás. Elektromos hűtőgép vagy jég hiányában — sajnos elég gyakran — a megrendelt ital csak melegen, szinte élvezhe­tetlenül került a fogyasztók elé. Kérés a kerihelyiség Évek óta visszatérő problé­ma, hogy Pécs város vendég­látó hálózata a nyári idény­ben nem rendelkezik a lakos­ság igényeit kielégítő, megfe­lelő kerthelyiséggel. Különö­sen áll ez a város belterüle­teinek egyes részeire és foko­zott mértékben mutatkozik meg a hétvégi napokon. . A vendéglátó egységek Pécset: a kerthelyiségekben mintegy 7100 férőhellyel rendelkeznek, ebből közel 4000 esik a város belterületére. Érzékenyen ér­ződött a Belvárosi Étterem kerthelyisége elvesztése és a Dózsa Étterem megszüntetése. Sokat hangoztatott hiányosság, hogy a több ezer lakosú meszesi városrészben egyáltalán nincs megfelelő vendéglátó kombi­nát, sem kerthelyiség. A kert­helyiséges vendéglátó helyek közül — összesen 35 van — mindössze 13 helyen van szó­rakoztató, vagy tánczene. S ha már a kerthelyiségek­nél tartunk, hadd említsük meg, hogy azok felszereltsé­ge és környezete nem éppen dicséretre méltó, s ilyen nagy városnak, mint Pécs, egyál­talán nem illik a környezeté­be. Egyes üzemek gondozatla­nok, elhanyagoltak, holott színvonalas vendéglátó üze­met lehetne helyükbe) léte­síteni. Elegendő a Balokány- liget kerthelyiséges vendég­lője példáját említeni. Tennivaló tehát bőven akad, hogy a „kedves vendég” va­lóban jól érezze magát ha a vendéglátóipar vendégeként betér egy pohár sörre, ebédre vagy vacsorára egy étterem­be vagy kisvendéglőbe. G. I. Az ifjú építők búcsúja J elképesen pénteken este gyultak ki a búcsú tü- zei az ország különböző nyá­ri önkéntes ifjúsági táborai­ban. Bevonták a zászlókat, bezárták a táborokat. Az utolsó csoportokban részt­vevő ifjú építők búcsút mondtak a táboroknak. Még egy hét és többségükben el­foglalják helyüket az iskola­padokban. A nyári táborozás már csak emlék lesz, melyet gyakran felelevenítenek majd idézve örömeit, szépségeit, de nehézségeit is. Huszonháromezer fiatal vett részt az országban ezen a nyáron építőtáborban. A végső összegezésre még nem került sor, de az előzetes számok már jelzik, hogy többségükben derekasan helytálltak. Csak néhány adatot soroljunk fel ennek bizonyítására. A táborozok zöldségből és gyümölcsből 30 ezer mázsát gyűjtöttek be, szedtek le. Elvégezték 300 ezer tő szőlő kötözését, s 7157 katasztrális hold hib­ridkukoricát címereztek. A vízügyi építőtáborok ifjú építői 110 887 köbméter föl­det mozgattak meg. De a számoknál és adatoknál is értékesebb talán az az ered­mény, mely a fiatalok tudat­formálódásában jelentkezik. Közvetlenül megismerkedtek a fizikai munka nehézségei­vel, mely az iránta növek­vő megbecsülés fokozódását váltotta ki. Megbirkóztak a táborok adta különleges problémákkal, a lapátolás, csákányolás szokatlanságá- val, a nyár közepén tomboló hőséggel, vagy az utóbbi na­pok esős, viharos időjárásá­val. Mint minden évben, az idén is, megyénk tanuló fia­taljai ismét kivették részüket az építőtáborok munkájából. Ezerötszáz egyetemista és kö­zépiskolás kapott megbízatást nyári táborozásra és többsé­gük azt becsülettel elvégezte. Egyetemistáink és főiskolá­saink Tárnokon a balatoni műút építését segítették, a középiskolás fiúk Csopakon resztvettek a vasúti rekon­strukciós munkálatoknál, Ságváron a patakszabályo­zásban. Az egyetemista és fő­iskolás lányok Balatonaligán, a középiskolások pedig Bala- tonbogláron gyümölcsöt szed­tek, de ott voltak a nagy­gombosi táborban is a nö­vényápolásnál. Ezévben a megyénkben működő bólyi kukoricacímerező táborban budapesti diáklányok és fi­úk dolgoztak. Lapunkban több tudósí­tásban, riportban számoltunk be a nyári táborok életéről. Hírt adtunk az eredmények­ről, de nem takargattuk a hibákat sem. Sok szép mun­kateljesítmény, előkelő he­lyezés a munkaversenyben dicséri fiataljainkat. Van tanulság is! A nyári tábo­rozás jobb, gondosabb elő­készítést követel meg a KISZ vezető szervei, az iskolai alapszervezetek részéről, hogy kevesebb legyen azok­nak a száma, akik elmarad­nak a táborozok sorából, vagy csalódottan hagyják ott a munkahelyet. IVr ég hátra van az érté- kelés végső lezárása, mely az iskolákban lesz. A kiválóak átveszik majd a megérdemelt jutalmat, a hi­bákból le kell vonni a kö­vetkeztetést. Mindkettőt úgy, hogy valóra váljék az ifjú építők többségének búcsúja: Jövőre ismét ott leszünk az építőtáborokban! Mitzki Ervin 140 mázsa kenyér se Száznegyven má­zsa két kg-os fél­fehér kenyér sül naponta a Pécsi Sütőipari Vállalat 2. sz. telepének hét gőzkemencé­iében. — Képün­kön: Tombi József, Fuchs József és Kovács Jálnos pék szakmunkások ve­tik a kenyeret, Rózsáné pedig a tésztát adagolja a részükre. Motil felv. 1/ óra este volt még — *' csengetnék. A nyugodt, esti órákat vár­ja az ember. Valamelyik ál­lomáson halk zene szól, kira­kom a könyveket, folyóirato­kat, belelapozok ... ezt mind ;1 kellene olvasni ... folytat­ni a „szamárfülként” behaj­tott oldalon . .. Talán Tennes- see-nil, vagy Kafkánál? És csengőinek. — önt keresem ... Szőke, nyúlánk asszony. Nem szép, arca fáradt és csőn ;os. Szemhéja idegesen vibrál. — Igen, tessék... bár... Bosszúságomat igyekszem el iojtani. Egy órát tartózkodott tálunk, kitártam utána az ab- akot, hogy a cigarettafüstnek itat engedjek és friss levegő iradjon be a nyomasztó döb­benet helyébe. Sok emberi tragédiának fül vagy szemta­núja voltam már, de ez felül­múlt rrmdent s utólag is saj­nálkozom afölött, hogy kez- letben oly bosszús ábrázattal iogadtam ezt a szerencsétlen isszonyt. — O't kezdem, hogy amikor i férjemet megismertem, első lázassá "ából volt egy gyéré­re. Alfádnak hívták. Ugye nilyen furcsa? Alfréd . Pe- iig eevszerű emberek voltak, ■s mégis ilyen név... A fér­em múltját akkor már is­mertem. Mindent elmondott őszintén, különben is... so­ha nem hazudott. Lehet, hogy ön nem hiszi el, de szánalom­ból, főleg szánalomból men­tem hozzá feleségül. Az én férjem ült hét esztendőt... még az ötvenes évek elején... — Értem — bólintottam — Törvénysértés ... igazságta­lanság .. j Sokan jártak így sajnos. Megrázta a fejét: — Nem. Az ítélet igazságos volt. ö lopott rendszeresen a gyárból abban a városban, ahol akkor laktak. A felesé­ge és a felesége férfi barátai... nekik köszönheti... 1947—1948 ... A megélhe­tés nem éppen rózsás, de az asszony követelődző. Ruhák, ital, társaság ... férfiak. — ... S a férj tűrte? — Tűrte-e?! Az első szál­lítmányra nehezen adta rá a fejét. Az asszony fenyegette, hogy elhagyja és a gyereket is magával viszi. Éjszaka dézsmálta meg a raktárt. A bőrkötegeket köny- nyedén dobta ki a kerítésen és hasonló könnyedséggel hú- zózkodott fel a kétméteres kőfalra. Ügy ugrott le a jár­dára, mint a macska, puhán és hangtalanul, rugalmasan. Akkor már hosszú éveken át ingázott, testalkata szinte esz­ményien kifejlődött és izmoso dott. A „jóga”.... ez volt ak­kor még egyetlen szenvedélye. Ahol a feje befért, ott átcsúsz­tatta megcsavart vállait, tes­tét is. Másfél évig rendszeres látogatója volt a raktárnak. Soha nem tudták elfogni: nyomtalanul minden nesz és zörej nélkül járta meg az utat. Az asszony „barátai” ad­tak túl a bőrön a feketepia­con. Negyvennyolcban? Az or szág I. számú közellenségei a gazdasági kártevők voltak. És ha már így volt: mi „haszna” származott a tolvajnak? Sem­mi. Egyetlen fillért nem fo­gadott el, szakadozott, kopott göncökbe járt, az asszony uj- jaiin pedig aranygyűrűk csil­logtak és meghíztak az orgaz­dák is, akik a későbbi hóna­pokban, már felváltva mara- doztak ott éjszakára nagy tivornyák után. A lopott hol­mi értéke már rég túlhaladta akkor a százezer forintot. — Az ügyész halált kért rá..; — Hogyan fogták el? — Utána lőttek az utcán. Akkor már lesték, de úgy fu­tott a teherrel a vállán, hogy nem érték utol. Belelőttek a lábába ... A z ügyész halált kért rá ” — tekinte1 tel a magas kárösszegre, s ezért akkoriban valóban kiszabhatták a legsú­lyosabb büntetést. De a bíró­ság 15 évre ítélte, az asszonyt és a „házibarátokat” kevesebb re. De nem ülte le, mert köz­ben enyhítették a büntetését. Egyik vidéki város bányate­lepén dolgozott, lent a fejtés­ben, a többi rabokkal együtt, A táborban is jógázott, egyet­len napra sem hagyta abba a szokásos test és légzési gya­korlatokat. A munkát sokkal jobban bírta, mint bárki más. Szinte eszelősen dolgozta ki a nyolc órát, lapátolta a szenet egy végiében egy teljes mű­szakon át. Kiegészítő testgya­korlásnak tekintette a felfoko zott fizikai munkát is. Csen­des, tisztelettudó ember volt a rabok között is. — Szabadulása után ismer­tem meg őt. Később hozzá­mentem és neveltük a gyere­ket, akit a bíróság különben a válóper idején, neki ítélt. Már-már úgy látszott, hogy a múltra örökre fátyoit borít­hatunk — meséli most az asz- szony. „Úgy látszott”. A gyerek föl- cseperedett és tizenhat—tizen­hét esztendős korában egé­szen furcsán kezdett viselked­ni. Eladta a mostohaanyja ka­bátját, hogy a pénzen minden este táncolhasson. Jóhírű tán­cosnak ismerték „kamasz-kö­rökben”. Egyik nap hazaállí­tott: barna haját szőkére fes­tette. Délutánonként bebújt a szobáiéba és fehér, színtelen lakkal kente be körmeit. Az­tán ... halványan, nem ép­pen feltűnően..: festette a Száját;:j —- Mi van ezzel a gyerek­kel? — kérdezte döbbenten az az asszony. A férj vállatvont és elnézően mosolygott: — Mi lenne? Alfréd azt csi­nál, amit akar — jegyezte meg hirtelen elkomolyodva és hangjában már felfedezhető volt némi él, jelezve, hogy eb­ben az „együttesben” ők ket­ten, apa és fia — együvé tar­toznak és számukra' idegen ma rád az asszony, azaz a mos­toha. A gyereket el kellene he­lyezni. Dolgoznia kell. Egy hét múlva ott hagyja a munka­helyét, utána a másikat, har­madikat. Csak a tánc és a — lányokra tű sem nézett — fiú-barátok ... Szerette őket. Nem úgy mint más a barát­ját, hanem ... „Érti úgye mi­ről van szó?” — kérdezte az asszony tőlem szomorúan. — Alfréd is ült. Képzelje, egyik nap nyomozó jön érte és letartóztatja. Azt hittem megörülök... Én egy egészen más, békés családi életre vártam, de nyugtom nekem ebben a házban nem volt. Közbevetőleg emlékeztem az ügyre. A belváros néhány élelmi­szer kirakatába betörtek és italt, csokoládét vittek el az akkor még „ismeretlen” tette­sek. Néhány nap múlva a ga­leri lebukott — köztük Alfréd is. A fiú azt hiszem ötödren- dű vádlott volt — felfüggesz­tett büntetést kapott. S most mi van vele? Nem tudom, U asszonytól nem kérdeztem, mert.. i ahogy később kide­rült ... már rég válásra ke­rült a sor — ezekszerint — az asszony végre kiszakadha­tott ebbői a förtelemből, jól­lehet örökre. Vagy még sem? — Született közben egy kis­fiúnk. Most öt esztendős múlt Segítsen rajtam! A gyerek ná­lam van, de a gyámhatóság úgy határozott, hogy havonta háromszor egy-egy napra el kell vinnem volt férjem la­kására. És én éppen ezt nem akarom::, — Nehéz ügy — tűnődöm. — Az apának is joga van a gye­rekhez és nem valószínű, hogy,.. Az asszony izgatottan ug­rott föl: Értsen meg engem. Al- *■ fréd az apjánál lakik, és én éppen miatta, hajlamai miatt egyetlen órára sem me­rem otthagyni a kisfiámat. — Hiszen a kisfiam mondta, hogy Alfréd sok csokoládét ad neki és nagyon szereti... Nem érti mit mondok?! Én éppen ezt nem,akarom! Csak minél távolabb tőlük;;. csak minél távolabb...! Nem tudott már nyugodtan ülve maradni. Egymás után szívta a cigarettákat, majd hirtelen fogta a táskáját, s halkan elköszönt. Csak a nevét és a címét hagyta az asztalon egy papír­szeleten, amelyre maid hivat­kozzam a hatóság előtt; Bab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents