Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

r *®M. AUGUSZTUS 85. HÁPlff 5 IWKSS&&&&&&$% Országos els ő s é// — MIKOR TUDTA meg, hogy első lett? — Mikor már hetven va­gonnál tartottam, akkor gon­doltam, hogy az elsők között leszek, aztán a párttitkárunk, Pleskovícs Antal mondta, de akkor még nem hittem el... s egy napra rá megjött a le­vél Pestről. A pesti levél Ahai Józsefet, a Bólyi Kossuth Tsz kombáj- nosát a fővárosba invitálta feleségével együtt, mivel: „...a termelőszövetkezeti kombájnosok közül országo­san a legjobb eredményt érte el.” — Milyen eredményt irt el? — Hétszázhuszonnyolc hold a terület, 96 vagon mag. Ezzel az eredménnyel Abai Józsefnek még Pesten is volt dicsekedni valója, pedig oda csak az ország húsz legjobb kombájnosát hívták meg. — A Béke szállóban lak­tunk, a MEDOSZ székházban volt a megbeszélés. Ezen a megbeszélésen el­mondták egymásnak hogyan A vékán yi Uj Elet Tsz. legalább 2 éves mező- gazdasági gyakorlattal rendelkező növényter­mesztési és állattenyésztési AGRONÖMTJST keres. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezni a tsz. központi irodájában. A Sásdi Téglagyár LAKATOS vagy KOVÁCS szakmunkást felvesz üzem- gépészi munkakörbe. Bé­rezése: időbér + prémium. Jelentkezés a vállalat köz­pontjában: ÉM Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat, Pécs, _______Rákóczi út 11. é rték el a nagy eredményt, mi volt a hiba, hogyan lehetne még jobb eredményeket el­érni, s főleg a jó eredménye­ket általánosítani. — Az első, ami föltűnt az, hogy egy-két ember kivételé­vel mind a húszán egyben kombájnszerelők voltunk, nemcsak vezetők. Ez azt hi­szem sok mindent megmagya­ráz. ABAI JÓZSEF éppen tíz éve dolgozik a szakmában. Mikor a kombájn még újság­nak számított Magyarorszá­gon, ő már kombájnszerelő volt. — Fontos, hogy értsen a géphez az ember! Reggel négykor szoktam kelni, mire felszállt a harmat, már rendbetettem a gépet, kezd­hettem, és tudtam, hogy egész nap nem lesz semmi baj. — Nem is volt? — De igen, kétszer tengely­törés. De a lehető legrövidebb idő alatt kijavítottuk. S hogy lássa, nemcsak rajtam múlt ez az elsőség, elmondom, hogy a második tengelytörés­nél a hiányzó alkatrészért a műhelyvezető, Szilas Armin a saját kocsijával ment eL Még az éjszaka megcsináltuk s másnap mehetett a munka tovább. Általában nagyon jó volt a szervezés s ez már csak azért is említésre mél­tó, mert a pesti találkozón sokan elmondták, hogy többet is tudtak volna teljesíteni, mert szállítóeszközhiány volt, s jónéhányszor meg kellett állniok. A bólyi tsz-ben szerencsére ilyen hiba nem volt s Abai József nemcsak a saját gabo­nájukat tudta levágni, de se­gített a borjádi, kísbudméri, nagybudméri és a pácsai tsz- nek is. — Ibivel nagy távolságokra kellett utazni, egyik faluból a másikba, felgyorsítottam a variátort és így üresben gyor­sabban tudok menni. Ezt egyébként megcsinálták má­sok is az országban, most hal­lottam a pesti tanácskozáson. De nemcsak 'ez az újítás fűződik Abai József nevéhez, hanein a szalmakocsi automa- tikájának kiszerelése is. — Azért szereltem ki az automatikát, hogy a szalmát sorba rakhassam és ne össze­vissza dobja ki a gép, mert így könnyebb összeszedni. Ez a kilencvenhat vagonos azért is szép eredmény, mert a búzatermés megközelítőleg sem volt olyan jó Bólyban, mint tavaly. Hiányoztak a májusi esők, de a nagy át­lagnál így is jobb lett. Tizen­három mázsát adott holdan­ként (Tavaly volt harminc mázsás búzájuk is, az átlag elérte a holdankénti 20 má­zsát.) — Tavaly állítottam fel a napi rekordomat is, sokan el sem hiszik, egyetlen nap alatt 850 mázsát teljesítettem. Arra a kérdésre, hogy meg­viselte-e a nagy munka, mo­solyog. — Ezt kérdezték Pesten is, de szinte valamennyien azt mondtuk, hogy még bírnánk egy-két hónapig. Pedig hát a kombájnos ara­tás időben alig-alig jut haza. Látástól vakulásig dolgozik. — Mert ilyenkor nem lehet nyolcórázni, amikor lehet, menni kell. Például az or­szágosan első Barna László, aki „világcsúcsot?’ állitótt fel, elmondta, hogy a 27 munka­nap alatt csak négyszer volt otthon. Egyébként a nagy eredményt úgy érte el, hogy azokon a napokon, mikor nem volt harmat, éjjel is ment. S most még egy kérdés Abai Józsefhez: — Mennyit keresett ez alatt az egy hónap alatt? — Számitgattuk az asz- szonnyal, körülbelül nyolc- ezerhétszáz forintot. NAGYON SOK PÉNZ. De a munka is nagyon sok volt. — Ja, és még valamit keres­tem — mondja nevetve — egy pincevacsorát. Az aratás kezde te előtt egyéni versenyre hiv- tafh ki a Bólyi Állami Gaz­daság egyik kombájnosát, Kö­rösi Adámot. Nyolcvanhét vagonnal teljesített. ügy hogy a vacsorát 6 fizeti! Lázár Ervin AR ES HASZON Vélemények a pécsi barackról Nines as a déllgyümöles, amelynek olyan zamata lenne, mint az őszi baracknak. De nincs olyan őszi barack, amely zamatban felvenné a versenyt a pécsivel. S mégis, ennek a gyümölcsnek egyre csökken az „ázsiója”, s egyre jobban el­megy az emberek kedve terme­lésétől. Ezekre gondolok, amikor özvegy Marton Déneséknél a gyümlöcsöst járom. A Kispiri- csizma dűlőben csupán ezek­nek az embereknek 500 őszi­barackfájuk roskadozik a gyü­mölcs terhe alatt. A termelők pedig az árpolitika sematiz­musa alatt. — Tavaly még érdemes volt vesződni a barackkal, idén már nem — mondja az asz- szany. — Akkor az egész sze­zonra elosztva, öt forint ötve­nes átlagárat értünk él, idén kettőötvenet Általában száz mázsa barackunk terem éven- kint, s hatan ebből élünk, meg a szőlőből. Két évvel ezelőtt alakult a pécsi Gyümölcster­melő Társulás, és boldogan neveztünk be. Innen is a mi dűlőnkből több, mint húsz em bér fizeti a tagdíjat. Azt hit­tük, hogy a társulás majd se­gít a problémánkon, de úgy látszik tehetetlen. Nem érde­mes barackot termelni. Higy- gyék el, nem fizetődik ki. Itt köves a talaj, nehéz a mun­ka, nagyon meg kell dolgozná a termésért. De inkább rothad­jon el a fa alatt, mint hogy ilyen árakért, amelyekért a földszöv. átveszi, eladjam. A, B, C, D, E, F csoportba sorol­ják a barackot. A miénk min­dig hetven százalékban A, B, C-osztályú. Kiváló minőségű. Leszerződtünk a földszöwed, de a tavalyinak a felét űzeti. Ugyanakkor látom. hogy a Csemegében Pécsett nem ad­ják tíz forinton alul a barac­kot. Kérdem, hová fejlődik ez a dolog. Lassan elveszik az ember kedvét a munkától és akkor a pécsi baracknak be­fellegzett. Fölkeresem dr. Velin Ist­vánt, a pécsi Gyümölcstermelő Társulás elnökét. Várom, hogy megcáfolja Martonné állítását. — Sajnos, nem tudom meg­cáfolni — közli az elnök. — Hogy csak egy példát mond­jak: tavaly július 4-én a pri­mőr őszibarack kilóját 16 fo­rintért vették át, idén 6 fo­rintért. Az árak ilyen zuha­nása kétségessé teszi a ter­melés gazdaságosságát Mi évente 32 vagon őszibarackra kötünk szerződést a földmű- vesszövetkezetteL A szerződés azonban teljesen egyoldalú do­log. Mi kötelezzük magunkat, hogy leszállítjuk a gyümöl­csöt, de az átvevő nem köte­lezi magát, hogy tisztességes árat fizet. Idén a termés nem valami jó, és az árak is ala­csonyak. Talán az is csökkenti a mi árainkat, hogy sok szerven ke­resztül megy az értékesítés. Mi éladj ulk a földszövnek, a Mi az igazság a tuzelfiellátásban? Csak akna- és iszapszén kapható — Szeptemberben enyhül a cement- és mészhiány Nincs még vége a nyárnak, de az esztendőkön át megis­métlődő gond a szokásos mó­don ismét ránk köszöntött: lesz-e tüzelő télire? Elöljáró­ban megjegyzendő: lesz, illet­ve van is. A kedélyek azon­ban meglehetősen féikorbácso- lódtak s ennek több oka van Emlékezetes még a téli tüze­lő-mizéria és igazán érthető, hogy az emberek óvatosak, élőrelátóak — nem akarnak mégegyszer tüzelőpótlásért sza ladgálni a tél közepéit, ameny- myiben esetleg ismét kemény január és február következne. Leghelyesebb tehát besze­rezni a kellő mennyiségű tü­zelőt — időben. Csakhogy en­nek a kampányszerű vásár­lásnak megvan a hátránya Ez elsősorban a bizalmatlanság­ban jelentkezik. Dr. Cs. L. bí­rósági tanácsvezető aggódva írja szerkesztőségünknek: „Úgy nokában rendezik, ahová ugyan befér ötezer ember, de teljesen korszerűtlen, nem elégíti ki a pemzetközi igé­nyeket? — Hogyan oldják meg a többezer, Sopotlból Gdanskba vándorló néző éjszakai haza­szállítását? — Gondoltak-e arra, vagy miért nem gondoltak arra, hogy a fesztivált valamelyik nagy lengyel városba kellene „telepíteni”? — Milyen a részt vevő mű­vészek és a rendezők, vala­mint a más ügyintézők egy­máshoz viszonyított számará­nya, miért oly meglepően sok a „kísérő”? . j. Másnap este, a fesztivál első napján a sajtó jegyeket elosztó iroda jóvoltából egy rendkívül dühös varsói újságíró mellett ültem a hajógyár csarnoki né­zőterén, aki amikor csak te­hette, igyekezett megnyugtat­ni, bár nem nyugtalankodtam ■— jövőre biztos, hogy nem So- potban, hanem valószínű Wroo lawban rendezik meg a feszti­vált. Azt hiszem, a lengyel újságírók egy kicsit „túlbosz- szankodták” a dolgot. A fesztivál első napján a lengyel művészek adtak mű­sort, olyan tánczenei repre­zentánsokkal, mint a már em­lített Ewa Demarczyk és a Lengyelországban rendkívül népszerű Katarzyna Bovery. A Eiásodik nap a külföldieké ftolt, a harmadik este a kül­földi művészek lengyel tánc­dalokat énekeitek, a negyedik nap afféle versenyen kívüli gá­laest. Már csütörtökön, az első este kiderült, hogy az idei so- poti fesztivált meglepetésre a melódiák lassúsága fogja ural­ni. A közönség az első lassú számokat megértéssel fogadta, később egy türelmetlenebb, várakozóbb időszak követke­zett, majd amikor a második este a külföldi művészek se „gyorsítottak”, mindenki bele­törődött, hogy a rendezés va­lószínű ellensúlyozni akarja a tavalyi fesztivált, amikoris minden énekes, hazai és kül­földi egyértelműen csak twisz tét énekelt. Nem véletlen, hogy az idén a bel- és külföldi me­zőnyből szinte egyedül gyors- ritmusú táncsaámot éneklő szovjet Tamara Mjansarowát alig akarták leengedni a szín­padról, és a fesztivál legna­gyabb, a szó szerinti fergete­ges sikerét a Varsói Rádió Ze­nekara aratta az egészen új, de szerintem hamarosan na­gyon népszerű, eredeti vad­nyugati melódiákra épített „Cowboy-twÍBZt”-tel. A máso­dik este egy kis külön magyar „felhőt” is hozott. Mikes Éva a Különös szerelem című las­sú Bágya-szerzeménnyel ke­vés megértésre talált. Ha a lengyel újságírók egy kicsit tiKbosszankodták a fesztivált, akkor a mi tánczenei szakve­zetőink, legalábbis azok, akik a magyae delegáció ügyében döntöttek, egy kicsit lebecsül­ték. Mikes Évának és Bágya szerzeményének nagyon erős elleni elei voltak — többek kö­zött a francia Simone Long- lois. a görög Phodtos Demas, a holland Edwin Rutten, a mon- tecarlói Jaquefiine Dan no, a nyugatnémet Will Brandes és persze a legjobb lengyel éne­kesek ..: A fesztivál győzte­sei — Ewa Demarczyk, Si­mone Longlois, Tamara Mjan- sarowa, valamint a közönség győztesei — Lulu Porter és Edwin Rutten, de néhányan még mások is a résztvevők közül, igen magas rangot ad­tak az idei fesztiválnak, amit legalább jövőre nem szabad lebecsülni. Vasámajp Gdansk és Krak­kó között a repülőgépen Jerzy Glebocki barátom, lengyel kollégám, aki idegenvezetőm és kísérőm volt Lengyelor­szágban, és akit én önkénye­sen elneveztem Puskinnak, egyrészt a hasonlóság, más­részt a költeményei, harmad­részt pedig a könnyebb név­kiejtés miatt — ugyancsak sű­rűn legyintett, amikor a fesz­tiválról beszélgettünk. •— Máshol kell ezt rendezni és elevenebben. Minden vonat­kozásban nemzetközi legyen ... Nagyon szerettem volna megvigasztalni, de pillanat­nyilag csak az idei Mecseki Nyár jutott az eszembe .. ■. Thiery Árpád gondolom, nem csak én, de sokan volnánk arra kivdnc&i- ak, vajon mikor ér véget az a szégyenteljes állapot, hogy Pécsett, a bányavárosban a nyár derekán a TÜZÉP tüzelő anyagkorlátozást vezetett be. Egyes szénfajták teljesen el­tűntek s a még megmaradók csak erősen korlátozott mény- nyiségben kerülnek forgalom­ba. Ez vonatkozik az iszap­szénre (sUvmm) is ...” A to­vábbiakban még arról ír, hogy az AKÖV egyeduralmat gya­korol a tüzelőszállítás terén és a szállításra hosszú határidőt szab. Idézünk egy másik levelet is, amely ugyan nem tüzelő­re, hanem épltőanyaghiányra panaszkodik: „Építkezünk, gyakran lejárunk a TÜZÉP- telepekre, hogy mikor jön be­tongerenda és betontepsi ...A válasz az, hogy nézzünk be mindennap, talán érkezik...” — írja Jenő vaj Józsefné Szkó- kótetőrSL A két probléma azért „vág egybe”, mert a tüzelőanyagon kívül a TÜZÉP — maként ez köztudomású — építőanyag árusítással is foglalkozik s e tekintetben is jelentkeznek hiányosságok. Nos hát md az igazság? A TÜZÉP nem vezet be korlátozást, csupán az a baj, hogy — míg az elmúlt nyarak idején külön fel kellett hívni a lakosság figyelmét arra: kezdjék meg a tüzelővásárlást a nyár végéin már, hogy té­len ne legyen torlódás, most éppen fordított eset követke­zett be. A rossz emlékű tél következtében most nyáron rohanta meg a közönség a te­lepeket, következésképpen a telepek nem győzik az áru- kiadást, illetve az AKÖV a szállítást. Ami pedig egyes szénfajták, vagyis a minőségi saépfajták eltűnését illeti, — ez igaz. De nem úgy „tűnt” el, hogy e tény mögött rosszindu­latot vagy valami „kalmárt furfangot” kell sejtem. Egy­szerűen nincs minőségi szén — tojásbrikett, pécsi dió és pécsi kocka — és nem is lesz. Bri­kettet nem gyártanak, a két utóbbi szénfajtát pedig nem adják ki a TÜZÉP-nek el­adásra, s erről a TÜZÉP nem is tehet, igazságtalanság len­ne a vállalatot ezért szidal­mazni. Ha pedig a szénfronton időközben változás állna be és mégis kerül árusításra mi- _ nőségi szén, a TÜZÉP boldog i örömmel eladja. De nem való­színű, hogy erre sor ikerük Ezért is — miheztartás végett — kell erről nyíltan beszélni. Az iszapszánmél hasonló a helyzet: a bánya annyi iszap- szenet ad most is, és az őszön is, amennyire csak szükség lesz, de azt az iszapszenet — amit még nem bányásztak ki — nyilván nem lehet eladni. Vagyis: nagyobbak az igények most, mint amennyit egye­lőre a bánya fedezni tud. Végül íb tehát; milyen szén lesz? A TÜZÉP vezetői elmondot­ták. hogy húsz százalékkal több szenet adnak el ebben a szezonban, mint az elmúlt esztendőkben. Egyfajta áru van: pécsi aknászéin 38 forin­tos árban. Ez a szénfajta jó­minőségű, ezt bizonyítani tud­ják a bányászcsaládok, akik évről évre ezt a fajta szenet kapják járulékként a bányá­tól. A vállalat egyébként kö­zölte azt is, hogy a júliusban, augusztusban esetleg lejárt utalványok szeptemberben is beválthatók, mivel többen új lakásba költöznek, vagy éppen nyaraltak az említett időpont­ban és a beszerzésre nem nyílt alkalmuk. Nagyon sok pécsi család kezdett építkezésbe és az anyagot — természetesen — a TÜZÉF-méL szerzik be. Sajnos kötőanyagokbajn hiány van, de ez csak ideiglenes állapot, hiszen szeptemberben már enyhül például a cementhiány, miután a váci cementgyár megkezdi a termelést. A beton oszlopok gyártása is csak ez­után fokozódik, bár — annak ellenére, hogy az ország fabeln meglehetősen szegény — fara­gott fagerendák most is kap­hatók a telepeken. A mész el­látás is javul — a TÜZÉP vezetői szerint — a jövő hó­napban. Ezek a tényék. Ami a torlódást, tolongást illeti, ezen nem a TÜZÉP, ha­nem a vásárlók változtathat­nak. Legyének türelemmel, mert egészen biztos, hogy mindenkinek jut tüzelőanyag. Nyilvánvaló, hogy a beszerzést nem kell az év utolsó hónap­jára halogatni sem, <»e addig még hamm hónap áll rendel­kezésünkre. Folyamatosan — a torlódást egy kissé fellazít­va— kellő türelemmel kell le- bcí'yolítani a tüzeüőgondok megoldását. Rab Ferenc földszöv. a MÉR-nek, ha ex­portra megy, a MÉK a HUN- GAROFRUCT-nak. Négy szerv is foglalkozik a barackkal. A MÉK megveszi az árut 4,50- ért, másnap azt a barackot 9 forintért veheti meg az em­ber az üzletben. Miért <céH a MÉK-nek 100 százalékos ha­szonnal dolgoznia? ... Pécsett nem lehet ugyanakkor igazi, jó pécsi barackot kapni. Mi 460 termelőt és a föld­terület nagyságát illetve vagy 2000 hold földet képviselünk. A társulás el is határozta, kéri a tanácsot, engedélyezze a piacon egy üzlet felállítását, ahol adhatunk a lakosságnak barackot. Szép árut, kielégítő áron fog kapni ott a lakosság. Bognár János, a MÉK köz­ponti árugazdálkodási csoport­jának vezetője így nyilatkozik: — 1962-ig a központi szer­vek nem avatkoztak a megyei árak kialakításába. Azóta vi­szont országosan szabják meg az átvételi árakat. Ezeken mi a megyében változtatni nein tudunk. Sajnos, a pécsi ba­racktermelés nagyon lemaradt az utóbbi években. Míg azelőtt monopolhelyzetben voltunk, most több megye megelőzött bennünket. Ősök egy példát mondjak: ott van Szatymaz. Olyan óriási kínálat van a szatymazi barackból, hogy az árakat le tudja szorítani. Míg a Mecsek vidékéről 40 vagon őszi barackot tudunjc átvenni, addig Szatymaz egymaga 1500 vagon barackot kínál eladás­ra. Sokan felvetik, hogy a es­esd gyümölcs ízletesebb, jobb. Am külsőleg a szatymazj is szép, és van négy kitűnő faj­tájuk is, amit exportálunk. Ök nagyüzemi módon, gépek­től művelve termelik a barac­kot ízlésesen csomagolják* gyönyörűen „tálalják”. Pécsett a termőterület elszórt, a sok kisüzem rém tud bizonyos időre, bizonyos mennyiségét átadni és biztosítani Szatyma- zon egy-egy termelő 80—100 mázsát ad le, Pécsett 2—4 má­zsát Az árakkal kapcsolatban még annyit: a földszöv nem befolyásolja azokat Mi, hogy a termelőkön segítsünk, még az országos árakra kb. 60 fil­lért az „árrésből” hozzá is te­szünk, hogy a termelők ked­vét ne vegyük eL De be kell látni, hogy kínálat van és nem adhatunk a pécsi barackért többet, mint amit országosan adnak. Jelenleg átvesszük az A. besorolású barackot 7.80 forintért. Ezt adjuk 10 forin­tért. Ebből a haszonból fizetünk kg-kint a földszöv-rtek a lebo­nyolításért 20 fillért A MÉK te­hergépkocsival elszállítja az árut kiviszi az üzletbe, vál­lalja a káló rizikóját Hogy honnan veszik az emberek a 100 százalékos hasznot nem tudom. Bárom véleményt hallgattunk meg és ha figyelmesen elolvas­suk éket, azt kell látnunk, hogy mindenkinek a „maga módján” igaza van. Az különösen igaz, hogy a barack árának évek alatt csökkennie kell, hisz az életszínvonal emelésének az árak csökkentése egyik módsze­re. Az is biztos, hogy a terme­lőnek olyan árat kell kapnia, amelyben megtalálja számítását. A felvásárló szervnek szintén kell bizonyos haszonnal dolgoz­nia. Mégis, hol van az igazság? Elsősorban ott, hogy a terme­lőknek be kell látniuk, a pécsi barack nem védőáras áru, nem lehet biztosítani, hogy évek hosszú során át, éppen olyan drága lesz, mint azelőtt. A „szá­mítás” megtalálásának útja a korszerűbb művelési eljárások bevezetése, s a több termés ér­dekében fejlettebb agrotechnika alkalmazása. Az árak bizonyos csökkenését pótolja, ha több te­rem a fákon, mint korábban. Másodsorban való Igaz, hogy az őszi barack nem lett az üz­letekben annyival olcsóbb, mint amennyivel olcsóbb lett a ter­melőknél és ez a MÉK hibája. Úgy hisszük, azt a javaslatot csak támogatni lehet a tanács részéről is, hogy létesítsenek a társulatban tömörült termelők eladóhelyet a városban, ahol az őszi barackon kívül a híres pé­csi csemegeszőlőt, málnát, epret és más gyümölcsöket árusíthat­nák. Ettől még nem csorbulna az állam felvásárlási tekipfélre, sőt nagyobb rugalmasságra ösz­tönözné őket. Szflts IstYáR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents