Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-03 / 180. szám
1963. AUGUSZTUS 1 'NAPLÓ 3 Új ipari tanulók — régi problémák Nyolcvan különböző szakmában folyik az oktatás — Az érettségizett fiatalok levelező úton végzik az iparitanuló-iskolát — Bővíteni kellene a Rét utcai iskolát Több mint ötezer Baranya megyei és pécsi fiatal hagyta el júniusban az általános iskola nyolcadik osztályát.1 — „Félig” kiléptek az életbe. Vajon mihez kezdenek, mit csinálnák ezután? Nagyrészük tovább tanul valamelyik középiskolában, a többiek pedig munka után néznek, szakmát választanak maguknak. A szakmát választók száma tovább bővül azokkal az érettségizett fiatalokkal, akik nem tanulnak tovább egyetemen, vagy főiskolán. S milyenek a lehetőségek? Megtalálják-e a választott szakmát? Milyen sors vár az idén kezdő ipari tanulókra? 500-as tanulóintézet A problémákat hagyjuk a végére, kezdjük a tájékoztatással! Az 500-as tanulóinbé- zetben 509 fiatalt vettek fel az új tanévre. Általában emelkedett az új jelentkezők száma, százzal többen jelentkeztek az idén, mint tavaly. A felvételéknél arra törekedtek, hogy a jelentkező fiatalok kö rülményeit alaposan megvizsgálják és a legigazságosabban döntsenek. A MÁV-hoz például kétszeres jelentkezés tör tént a járműlakatos, a diesel- lakatos és a villanyszerelő szakmákba. Az iskola vezetői elsősorban a vasútnál dolgozó szülők gyermekeit vette fel. A többieket sem küldték a -.nagyvilágba”, hanem személy szerint tájékoztatják őket az elhelyezkedési lehetőségekről. A tanulóintézet helyettes igazgatója elmondta, hogy már a vállalatok is figyelembe veszik a jelentkező fiataloknál a szülők munkahelyét, s hogy az iskolai szünetekben a gyermek hol és milyen területen szerzett valami kis gyakorlatot. Érdekesebb adatok; a Baranya megyei Építőipari Vállalat hetven fiatalt vett fel 8 szakmába — központifűtés- szerelő, vízvezeték szerelő, 'villanyszerelő, általános épületgépész, építőipari gépszerelő és javító, épületbádogos és esztergályos szakmákba. Ritka szakmák, népesebb szakmák, kedvelt és kevésbé kedvelt szakmák között ma is éles határok vannak. Például az üvegtechnikai szakmában csupán egy ipari tanulót szerződtettek, ugyanakkor a vájáriskolába 120 fiatalt vettek fel. Népes szakmának számítanak a különféle műszerész mesterségek autó- szerelés, a híradástechnika és elsősorban a lányoknál a fodrász szakma. Fodrásznak például annyian jelentkeztek, hogy hat megye fodrászipara sem tudná őket felvenni. Igen kevesen érdeklődnek a vasas szakmába tartozó öntő, kovács, bádogos, hegesztő iránt, sőt az idén először a villanyszerelő szakmában is van még „üres hely”. Nem tudták a létszámot betölteni a sütőipari, a porcelángyári korongos és mintakészítő, a kőműves és a hálózatszerelő 'szakmákban. Az érettségizett fiatalok nagyrésze a Postához orientálódott, a híradástechnikai és a műszerész szakmákba. Sok érettségizett fiatal tanulja majd a rádió- és televíziósze- reiő mesterséget,, az autóvillamossági és az általános műszerész szakmát. Uj szakmáinak számít az idén először induló építőgép- szerelő és javító szakma. Az 500-as tanulóintézetben körülbelül 75—80 különféle szakmai ágban folyik áz oktatás. Van olyan mesterség, amelyben egy-két tanulót találunk, de vannak olyan szakmák, amelyben két osztályt kell szervezni. Az idei tanévben Pécsett körzeti központot szerveznek az érettségizett ipari tanulók számára, s e keretek között lehetővé teszik, hogy — elsősorban a távol lakó tanulók — levelező oktatás keretében végezzék el az iparitanuló-iskolát. — Egyébként az 500-as tanulóintézetnék iskolai csoportja működik Siklóson, Mohácson, Sellyén, Szigetváron és Má- gocson. Komlón külön ipari tanulóintézet, az 501-es működik. 506-os és az 508-as intézet A legkitűnőbb körülmények között az építőipari tanulók 506-os intézete van. Négyszáz fős kollégiummal, tágas, világos tantermekkel az ország legszebb, legmodernebb intézete az Uj-Mecsekalján épült iskola. Az idén 220 tanuló felvételét „irányozták elő”, de csajt 193 fiút vettek GŐZMALOMBAN fél, mert a kollégiumi férőhely „nem bírta” a sok vidéki fiú jelentkezését kielégíteni. A terv így nézett ki: 126 bent laké és 94 helybeli bejáró tanuló. A helybeliek érdeklődése igen gyér volt, még jelenleg is 27 fiút várnak az építőipari szakmákba — kőművesnek, ácsnak, állványozónak, festőnek, burkolónak,; tetőfedőnek és épület üvegesnek. Az 508-as tanulóintézetben á jövő bányász szakemberei tanulnak. A 180 jelentkező közül 120 fiút vettek fel a vájár és 30-at a bányaelektro lakatos szakmára. Megoldásra váró problémák Köztudomású, hogy a Rét utcai iparitanuló-iskolát a húszas évek elején építették. Az akkori „tanonciskolában” néhányszáz pécsi és környékbeli fiatalt oktattak. Az egész épület kizárólag ezt a célt szol gálta. A jelenlegi helyzet igen fura; közel kétezer ipari tanuló oktatását kell áz intézetben ellátni, s valamivel magasabb színvonalon, mint ezelőtt négy ven évvel. A nagyszámú tanulót mindössze tizenegy tanteremben, két műszakban oktatják. A délutánós időszakban — főleg estefelé — álmosak és fáradtak a tanulók, de néha a tanárok is, his^sn délelőtt dolgoztak, tanítottak. Az épület egyik szárnyát más vállalatok birtokolják — a Tervező Vállalat és az Autóközlekedési Vállalat igazgatósága. — A tervezőknek már épül az irodaházuk, de vajon az AKÖV vezetősége mikor fogja átadni a helyiségeket? Volna egy javaslatunk is. Áz épületre egy újabb emeletet kellene építeni, hogy növelni tudják a tantermek számát, s hogy valamiképpen áttérjenek az egy műszakos oktatásra. Csakhogy ehhez szí vesébb és nagyobb támogatást kellene adni az iparitanuló intézeteknek. Igaz, hogy az intézet minisztériumi szerv, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben az intézetben nevelődik a megye és Pécs város iparának szakmunkás gär dája. (G. I.) Naponta öt vagon búzát és két vagon rozst őrölnek a Malomipari Vallalat Felszabadulás úti telepén, nagy részét már az új termésből. Az új tarolótorony megépüléséig rak tárgondokkal küzdenek, a kenyérgabona egy részét az udvaron tároljak muanyagponyvák alatt. * Mindig tanár akartam lenni Neve: Kovács Margit. A kicsiny Hegyszentmártonból indult el, a szülei tsz-tagok, Vörös oklevéllel végzett a Tanárképző Főiskolán, szeptemberben kezd tanítani. Lírai hangon vall magáról. A Pécsi Sörgyárban kilenc brigád pályázik a szocialista címre. Munkájukat már többször értékelték, s közülük hét ismételten nyerte el a megtisztelő címet. Nehéz arról atíogó képet adni, hogy ez a mozgalom mennyit fejlődött a három év alatt, nem vált-e formálissá, s mutathat-e fel olyan eredményt az emberek formálásában, ami a további fejlődés alapja lehet, de azt megállapíthatjuk, hogy a termelésre ösztönzően hatott. A gyár termelése 1961-ben 337 000 hektoliter sör volt. Ebből a hordófejtő üzemrészé 269 000, a palackozóé 46 000 hektoliter. Tavaly a termelés 17 000 hektoliterrel nőtt, idén pedig 357 000 'hektoliter sört főznek lényegében azonos adottságok mellett. Jellemző, hogy a palackfejtő üzemrésznek ugyanazokkal a gépekkel, berendezésekkel 29 000 hektoliterrel többet kell palackoz- ia, mint két évvel ezelőtt. Nem kétséges, hogy ebben az eredményben igen nagy szerepük van a szocialista brigádoknak. S nem véletlen, ipgy a palackfejtő asszonyai árom • ízben nyerték már el szocialista címet. Mivel a gyár üzemrészei iszonylag kis létszámúak, ólaiéban egy brigádot alakítotok. A brigád legfontosabb eladatának tekinti az üzemrész tervteljesítését. A gyár termelése áll vagy bukik, szokták mondani a főzőház eredményétől Ezért a hág szocialista brigádja SZOCIALISTA BRIGÁDOK idén is elhatározta, hogy az előírtnál töb sört főz és ezáltal behozza az első negyedéves lemaradást is. Amikor vállalásukat bejelentették, többen hitetlenkedtek, mondván, hogy ez a jelenlegi berendezésekkel teljesen lehetetlen. Mégis a második negyedévben 5400 hektoliterrel több sör folyt le a főzőházból. Amikor Hermész József művezetőt megkérdeztük, hogyan érték el ezt, így válaszolt: — Szóltunk a kazánház szocialista brigádjának, hogy ne hagyjanak bennünket cserben és legyen gőz bőven. Ugyanakkor azzal kezdtük a napot, hogy megbeszéltük a „legényekkel”, hogyan használjunk ki minden percet gazdaságosan. Az emberi összefogás szép példáját tapasztalhatjuk az ászokpincében. A brigád tervbe vette, hogy az üzem nyugdíjasait rendszeresen meglátogatja, elbeszélgetnek velük a gyár életéről, munkájáról. Eddig három nyugdíjas társukat látogatták meg, betegségük esetén ajándékkal kedveskedtek nekik. Ebben a brigádban elhatározták, hogy mindenki külön feladatot kap. Pintér Józsefre például a legfiatalabb dolgozókat bízták, hogy tanítsa őket, segítse» munkájukban. A szakmai továbbképzésnek egyik nagyon érdekes formáját választották. Különböző üzemismereti témákból — mint például sörátvétel, külső-belső tisztaság, fertőtlenítés, hűtőberendezések működése stb. — egy-egy brigádtag készül fel és ő tart előadást. Ennek nemcsak az az eiedménye, hogy komolyan áttanulmányozza az anyagot, hanem kialakul egy egészséges verseny is, mert mindegyik többet akar nyújtani társainak az előadása során, mint az előző téma előadója. Tavaly alakult meg a laboratóriumi brigád, amely a továbbképzésben és a higiénia betartásában segíti a többi brigádot Létrehozták a műszaki, valamint a* üzemgazdasági szocialista brigádot. A két üzemrésznek és a brigád közös munkájának eredményeként idén már negyed évre bontva kapták meg a brigádok azokat a tervfeladatokat, amelynek teljesítése a szocialista cím elnyerésének alapja. Az üzemgazdasági brigád feladata a tervező és szervező munka, a műszaki brigád peu:g a termelés feltételeinek biztosításán, az üzem további fejlesztésén munkálkodik. Munkájuk hasznossága leginkább a többi brigádok eredményeiben mutatkozik. A szocialista brigádok rendszeres politikai oktatásban vesznek részt s ezzel megkönnyítik a pártszervezet politikai nevelő munkáját. : így a partszervezetnek több ideje marad a szocialista brigádokban kialakult segítő szellem elmélyítésére. Ha a brigád céljai közösek, akkor abban a munkában mindenkinek egy emberként kell résztven- nie és nem lehet különbséget tenni, hogy jobb vagy rosz- szabb munka. E téren bizony itt-ott még van javítani való. A társadalmi munkában is szép eredményeket értek el. A harkányi üdülő felépítésén -109 társadalmi munkaórát végeztek a szocialista brigádok tagjai. S kulturális fejlődésünknek is egyik fokmérője, hogy nincs olyan üzemrész, ahonnét ne járnának technikumba, s ne vennének részt szakmai továbbképzésben. S nem lebecsülendő az a tény sem, hogy a gyári könyvterjesztőnél évente 20—22 000 forint értékű könyvet vásárolnak. A tervek szerint idén még újabb három üzemrészben — az anyag- és árucsere osztályon, az iparvágánynál és a rendészetnél — alakulnak brigádok. így minden üzemrész munkája egy-egy szocialista címért versenyző brigádra épül. Ezzel annak feltételét szeretnek megteremteni, hogy jövő évtől célul tűzhessék ki a szocialista gyáregység cím elnyerését. de azért rendszeresen megtartottuk az órákat. Ma már tudom, hogy naív voltam, hiszen nem lehet az órára egy békarajzzal felkészülni. Az sokkal több előkészületet igényel. De a gyermekkori „tanárkodás” emléke máig is kedves számomra, és szüntelenül arra sarkallt, hogy igazi tanár legyek. Csak egyszer inogtam meg, a gimnáziumban, amikor egy gyermek- orvos előadást tartott az iskolában. Remek volt az előadás, annyira lázbá hozott bennünket, hogy elhatároztuk: mi is gyermekorvosok leszünk. A barátnőm kitartott elhatározása mellett. ma már ötödéves orvostanhallgató. Én egy hét múlva újra hófehérre meszelt, nagy és virágos tantermet láttam magam előtt. Ahogy az előadás varázsa elszállt, úgy repültek el az orvosi pályáról támadt gondolatok is. Néhány év múlva a főiskola gyakorló iskolájában megtartottam az első órámat. Az elsőt, amire olyan régen vártam. Igaz, kicsit nehéz óra volt, mert a feletteseim minden mozdulatomat és szavamat figyelték, s ez majdnem zavarba hozott, de a gyerekek mindenért kárpótoltak. Az óra végén körülvettek és azt mondták, hogy ezért az óráért biztos ötöst fogok kapni. Otthon a szülői házban lelkendezve meséltem erről az óráról. A húgom felcsillanó szemmel és érdeklődve hallgatta. Kicsit meglepett, mert a hugi egészen más lány, mint én vagyok. Nagyon modem, rövidre vágta a haját (saját kezével), divatosan öltözködik, az „öregem”, meg a „klassz” mindennapos szójárása, kicsit szeles és hozzám- képest nagyon is eleven. Mégis tűzbejött, s nagyon büszke volt rám, ugrált örömében, amikor megtudta, hogy vörös oklevéllel végeztem. Annyira magával ragadta a tanári pálya Ígérete, hogy elhatározta: ha végez a középiskolában, ő is pedagógusnak megy. Amikor megtudtam, ' hogy Siklósra helyeztek, nagyon jó kedvű lettem. Én sohasem forgattam az agyamban olyan álmokat, hogy városba kerüljek, én mindig a mi hegyszent mártoni iskolánk fehérre meszelt, olajos padlójú tantermét láttam magam előtt. Valószínű ilyenek lesznek a siklósi tantermek is. Eddig csupa jót hallottam az iskoláról, az igazgatóról, az összetartó tantestületről és arról, hogy van ott egy festőművész tanár is. Ez nagyon jó lesz nekem, hiszen egyrészt rajzszakos vagyok. A történelem tanításához — magyar és történelem a másik két szakom — a siklósi vár fog segíteni, sőt a magyar tanításánál is hasznát veszem. Nem "tudok várni szeptemberig, hamorosan megnézem az iskolát És drukkolok: milyen lesz az első tanítási nap, az első igazi óra. amikor már senki sem figyel, ellenőriz, mint korábban. Milyenek lesznek a gyerekek, elbírok-e a tizennégy éves kamaszokkal — csupa izgalmas kérdés, amire csak szeptemberben kúpok választ. Bár szinte mindent elterveztem magamban az első órára, addig talán újabb ötleteket fogok kitalálni, mert nagyon széppé és maradandóvá akarom tenni az első napot. Nemcsak a gyerekek, a magam számára is arról a napról minden apróságot feljegyzek, megőrzők, azt a napot megtartom az emlékezetemben. Feljegyezte: Magyar László Vajszlói kereskedelmi napok augusfitu.6 3—Í0-Lg Atubemutató, kiállítások, divatbemutató spotímusotak, műsotas estek 3-sii, 4-én főfámsi m sésze !éjrtf * Mindenkit szeretettel vár a vajszlói földművesszövetkezet. Én már kislány koromban tanár akartam lenni, engem már négy éves koromban meg tanított a nagyapám inni, olvasni és számolni. Bérczy Borbála, a falu tanítónője volt a példaképem. Mindig őt láttam magam előtt: tarkakockás ruhájával, botoréval és fehér blúzzal, könnyű pálcával a kezében, őt utánoztam. Amikor tizenegy éves lettem, iskolát rendeztem be házunk folyosóján. Én voltam a tanár, öt éves húgom pedig a diák. Egy hokedli és egy zsámoly helyettesítette az iskolapadot. A tanító néni aznap a békáról tanított bennünket. Én is lerajzoltam, különösen a lábára és uszonyára ügyeltem, mert azt akartam, hogy olyan élethű legyen, mint az iskolában láttam. így, a békás rajzzal és pálcával a kezemben, az izgalomtól elfúlva siettem a folyosó felé. Arra számítottam, hogy a húgom majd kinyitja a folyosó ajtaját, mint ahogy mi is kinyitottuk a tanteremét, ha láttuk, hogy kedvelt, fiatal tanító nénink órára jön. Nagy csalódás ért, a húgom nem nyitotta ki. Ezen összevesztünk. Máskor is veszekedtünk,
