Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-23 / 196. szám

»63. AUGUSZTUS 23.

NAPLÓ'

Bíznak bennünk az emberek

Beszélgetés Baris István elvtárssal, a mohácsi járási pártbizottság titkárával

HOG'.FAN segíti a mohácsi járási a ártbizottság a járás lakói i'4;yes-bajos dolgainak elintézést? — erről a témáról beszélgettünk Baris István elvt.lrssal, a mohácsi járási pártbizottság titkárával.

Baris elvtárs válaszként egy dossziéit vesz elő.

— Ebbe, a dossziéba gyűjtöttem őssj:e azokat a kérelmeket, panaszokat, amelyekkel az utóbbi két esztendőben a járási pártbizottságot, valamint a járás pártszervezeteit felkeresték. De bevezetőül hadd mondjam el, hogy például két évvel ezelőtt legtöbb panasszal a Mohács városi lakók jöttek a pártbizottsághoz, pártszervezetekhez. Ezek a panaszok egy-egy ember problémáira szorítkoztak s azt is meg jtell mondanom, hogy ezek intézése — természetesen kötelességünknek tartottuk segíteni ^— jócskán vett el időt, más, esetleg a nagyobb közösséget érintő problémák megoldásától.

— Általában milyen természetű panaszokkal kopogtattak be?

■— Általában meghatározni

— nagyon nehéz. Nagy volt a skála. Nos, néhányat — mondja és belelapoz a dosz- sziéba. —. B. Anna például azzal jött hozzám, hogy a vendéglátónál dolgozik, éjszakás, de a vállalat az éjszakai pótlékot nem akarjia kifizetni.

Megfordítja a papírt, amelyre az ügyet felírta.

— Igen, itt van a panaszra az intézkedés is: megbeszélve a tanács kereskedelmi osztályával és az ügy a panaszos megnyugvására elintézve.

Tovább lapoz.

— Vagy itt egy másik. Egy asszony kereste fel a pártbizottságot. Sírva mondotta el, hogy férjét egyévi szabadság- vesztésre ítélték hamis tanúzás miatt, s most itt maradt, a két kiskorú gyermekével. Nincs kereső, nincs aki a családot ellássa. Nagyon kérte, szerezzünk állást valahol részére, szívesen vállal bármi, neki megfelelő munkát.

S a lap alján: „szóbelileg megbeszélve, az asszonyt elhelyeztük”.

De jöttek furcsábbnál furcsább kérésekkel, illetve panaszokkal. A sportkör kézilabda-pályája mellett áll egy családi ház. A kézilabdázók

— sokszor a kapu mellé lőttek — s a labda felpattant a háztetőre, leverte a cserepeket. A családi ház tulajdonosa jött és kérte: intézkedjünk, mert a mellé lőtt labdák neki sok pénzébe kerülnek.

Az intézkedés: egy drótháló felhúzásával a probléma megoldódott.

— Persze, voltak panaszok, amelyeken segíteni nem tudtunk. Sz. István azzal állított be, hogy az árvíz után kölcsönből felépíttette a házát s most kéri: a kölcsön törlesztési részletének elengedését. Nos, ezt természetesen nem tudtuk elintézni.

SOROL még számos panaszt s valamennyi egyéni probléma. Még két-három évvel ezelőtt is a lakók azt mondották: menjünk a párt- bizottságra. ott biztosan segítenek a dolgon. Az, hogy a pártbizottságban bíztak az emberek — nagyon jó. Bizalommal voltak. S ha sok munkájukba is került a pártbizottság tagjainak a különböző rendű, rangú panaszok intézése — igyekeztek és a legtöbb esetben sikerült is segíteniük. De ez az ügynek csak az egyik — igaz, jó — oldala. Mert van egy másik oldala is a dolognak. Olyan ügyekkel kopogtattak be az emberek,1 amelyeken segíteni például a tanács, vagy más szervek feladata. Sok esetben ezeket a „más szerveket” fel sem keresték, egyenesen a párth>ottságra mentek.

— S az utóbbi időben?

— Meg kell mondanom, ogy — bár még akad, aki

nünket keres fel panaszául — de nagyon lecsökkent panaszosok száma, különben az olyanoké, akik kizáró- agosan egyéni, egy embert intő problémával jönnek ozzánk. Nos, hogy akad még, erre egy példa a napokból: két nénike jött be a pártbi- ' '.ságra. Elmondották, hogy

1 a húsboltban vettek egy kiló húst és nézzük meg, mennyi csontot adtak hozzá. Amikor kifogásolták — mondták — az eladó azt felelte, ha nem tetszik, nem viszik el, és elfordult tőlük. Kifogásolták: hát szabad ennyi csontot a húshoz adni, meg milyen hangon beszélt velük az eladó! Intézkedtünk: a húst kicseréltettük, s az eladó is figyelmeztetve lett... De az ilyen természetű panasz mint mondottam, már mind kevesebb. S ez nem utolsósorban a tanács, illetve a tanácstagok megváltozott, jobb munkájának az eredménye.

— MIND A TANÁCS, mind

a tanácstagok sokkal jobban együtt élnek választóikkal mint régebben. Csak egy példát. Nemrég ülést tartott a tanács egyik állandó bizottsága. Befejezték a napirendi pont megtárgyalását s indulni készültek, amikor az egyik állandó bizottsági tag, tanácstag — felvetette problémáját, segítséget, mondhatni tanácsot kért. Elmondotta, hogy a körzetéhez tartozó egyik lakó panaszkodom gyermeke nehezen tanul, már egyszer meg is bukott az általános iskola VII. osztályában. Mit csináljon? Szeretné, ha a gyerek elvégezné a VIII. általánost, de a keresete is már nagyon kellene a háztartáshoz. A bizottság szinte átalakult „tanácsadó testületté” és sok latolgatás után meghozták a „döntést”: a gyereket el kell helyezni valami könnyű munkára, a hátralevő osztályait pedig levelező úton végezze el. Ezzel a példával csak azt akartam érzékeltetni, hogy törődnek a tanácstagok választóik kéréseivel 8 talán úgy is mondhatnánk: tanácsaink

megtanultak kétlábon járni. A panaszosok pedig? Kétségkívül vannak: de nem a párt- bizottságra mennek kérelmeikkel, hanem a panaszt az illetékesekhez címzik, mert tudatában vannak: ott is segítenek amennyiben lehet, amennyiben jogos.

— Ezek szerint a pártbizottságra már nem is jönnek panasszal?

— Ezt állítani túlzás lenne. De az „egyéni panaszok” mind jobban átváltoznak „közösségi kérelmekké”. Például: nem kielégítő a fiatalok elhelyezésének lehetősége. Tudjuk, valóban így van. A problémát persze egycsapásra

megoldani nem lehet, de foglalkozunk vele. A Mohácsi Farostlemezgyár III. lépcsője a tervek szerint 1964 második felében próbaüzemei. Lesz szükség itt körülbelül 100— 150 munkáskézre. Ha a mostani kérelmeket összegezem, akkor a kérelmek döntő többsége az elhelyezkedéssel és a lakással kapcsolatos.

— Néhány szót még a közösségi kérelmekről. Jönnek a tsz-ek, adjunk nekik gépeket. A járási pártbizottság és a járási tanács együttesen meghatározta azokat a tsz- eket, amelyeket ebben az évben teljesen gépesítünk. Nyolc tsz-t jelent ez a járásban. Gépesítettük is. De már megvan a gépesítésre kerülő újabb tsz-ek száma is. Tervszerűen adjuk a gépeket. S hogy van eredménye, bizonyítja: soha nem álltunk

olyan jól az aratás utáni talajmunkákkal mint most!

— Az egyéni panaszok zömét a kollektíva érdekében tett kérelmek foglalták el. „Jönnek” a községek: segítsünk kultúrház építésében, iskola bővítésében, orvosi lakás építésében. Székelyszabar kul- túrotthont kért, Lánycsók iskola bővítést, Lippó orvosi lakást ... és sorolhatnám. Megbeszélés a járási tanáccsal és a járási tanács segítséget ad: Székelyszabaron már felépült a kultúrotthon, bővítik a lánycsóki iskolát és így tovább ...

JÓ HALLANI, hogy a közösségi kérelmek kerülnek lassan az egyéni panaszok fölé. S ebben a változásban nemcsak a pártszervezetek munkája „van benne”, hanem tükröződik egy kicsit a dolgozók látóhatárának szélesedése is.

Garay Ferenc

Termeljünk gazdaságosan!

R I

üzemgazdászokat

a tsz-ekbe!

Évek óta bevett szokás, hogy a termelőszövetkezetek terveit az előző év nyarán állítják össze és azokat a tanácsok mezőgazdasági osztályával tárgyalják le. A tervek általában két részből, gazdasági és pénzügyi részből állnak. A termelőszövetkezet tehát időben értesül arról, hogy mit kell termelnie. A tagság tudja, hogy mennyi búzát, milyen takarmánynövényeket fog termelni, s azt is: mennyi bevételre számíthat körülbelül ezekért a termékekért. A gazdasági és pénzügyi terv mellé munkaerőmérleget is készítenek, ebből tudják meg, hogy a tervet hozzávetőlegesen mennyi munkással tudják majd teljesíteni.

Az önköltségs/ámítás hiánya

Nem készül azonban a termelőszövetkezeteknél önköltségi terv és az egy termékre eső előállítás költségei teljesen ismeretlenek a tsz-vezetők és a tagság számára. Csak az év végén derül ki, hogy tulajdonképpen drágán vagy olcsón állítottak elő bizonyos termékeket. íme, a mohácsi járásból vett adatok.

Felborult a pótkocsi - tizenhat sérült

Soltész András bogádmind- szenti lakos, a Bogádmindszen- tl Állami Gazdaság, pótkocsis vontatóját vezette ,i gazdaság tésenyi üzemegységéhez augusztus 21-én reggel 7 óra 15 perckor. A pótkocsin 37 személy állt, villákkal, kapákkal. Az üzemegység közelében Soltész András mintegy 25—30 kilométeres sebességgel fordult és eközben az álló utasok a pótkocsi egyik oldalára billentek, aminek következtében az felborult. A szerencsétlenségnél 16 személy megsérült.

Amibe reális számítás és jó gazdálkodás folyamán kerülni kellene, az 3 forinton aluli összeg. Persze ilyen is akad a járásban, például Kisnyárád, ahol 2,90 vagy Somberek, ahol

Szarvasmarha-hizlalás:

2,07 forintért állították elő a tejnek literjét. De vegyük még elő az utólag elkészített önköltségszámítást a szarvasmarhahizlalásról.

a)

Kölkedi tsz előállítási

költség Ft/kilogramm 30,58

Lippó

31,32

Kisnyárád

30,83

Borjád

17,26

Boly

20,86

Majs

19,56

Járási átlag:

22,78

Akkor kifizetődő a szarvasmarha-hizlalás, ha kilója 20 forinton belül van.

Sertéshizlalás:

Babarci tsz. előállítási költség Ft/kilögramm 24,89

Mohács, II. Rákóczi Tsz 19,61

Dunafaíva 20,42

Kölked 11,19

Járási átlag: 16,08

Gazdaságos á 18 forint alatti előállítás.

Mit láthatunk ebből a rövid statisztikából? Elsősorban azt, hogy a tsz-ek nem tudják előre kiszámítani, hogy mit fog nekik „hozni” az egyes termék, nem látják menet közben, hol kellene javítani, (csők kenten! az abraktakarmány- felhaszmálást, „megfogni” a munkaerőt stb.), (hogy „benne maradhassanak” a költségekben. Szinte elképzelhetetlen, i hogy ne tettek volna valamit I a palotabozsokiak, ha tudják:

I nekik egy liter tej csaknem öt I forintjukba fog kerülni, hiHát veled Gyuri mi van? — kérdezték a Gépipari Technikum gazdasági hivatalában Földesi

Györgytől.

— Nincs semmi különös, dolgozom a bányánál, lakatos vagyok. Nem tud a Pan ni néni valami jó technikusi állást? — kérdezte nevetve.

— Na ne bolondozz, tényleg érdekelne?

— Hát lehet ilyet kérdezni?

— Várj csak egy pillanatra! Mindjárt jön valaki, bemutatunk neki.

Néhány perc múlva kíváncsian mérte végig a két férfi egymást. Az őszes hajú elmosolyodott. Gyuri egy kicsit zavartan topogott. Hiszen az előtte álló gépészmérnök a Kokszművek gépészeti osztályának vezetője. S pont őt venné fel, Földesi György most végzett technikust? Különben sem olyan egyszerű eset ez, hiszen mindenütt csak gyakorlott technikusokat keresnek. Talán majd ővele vesződnek?

A gépészmérnök megszólalt;

— Nézze fiatalember, mi annyi fizetést nem tudnánk adni, amennyit a bányában kap, de ...

— Engem most nem is annyira a fizetés érdekel, mint a munka, hogy esetleg tovább is tanulhassak a szakmában. — Ragadta meg a reményfonalat Gyuri.

— Hát jó, jöjjön ki hozzánk, megbeszéljük!

Helényj Miksa, Gyuri pártfogója gon dosa'n írt munkaterve két tesz elém.

— Az első dolga az volt, hogy ismerkedjen meg a műhelyekkel. Talán tíz napja van itt. Szereztünk egy rajztáblát és néhány rajz elkészítésével is megbíztuk. Ügyes fiú. látszik, hogy szereti, amit csinál, kedve van hozzá és ez nagyon fontos.

Nézem a „munka- tervet”. Még ebben a hónapban el kell készíteni a TMK-ter- vet. Gyuri feladata. Ehhez pedig a különböző üzemekben, vagy nyolo üzemrészben pontos felméréseket kell végeznie. S itt van a fürdő átalakítása, aztán pedig

egy állványozó elkészítése, ami majd a

metánlecsapolásnál játszik szerepet.

Nem veszhet el, akire ennyi feladatot bíznak.

— Nálunk erről szó sem lehet. Olyan nagy fejlődés előtt áll a kokszmű, hogy itt minden szakemberre szükség van. És ha Gyurinak ehhez kedve van ..:

— Nagyon szeretek itt lenni — mondja miután „előhúzták” az ajtóval háttal, s ablakkal szemben álló rajztábla mögül. — Nem is hittem vol na, hogy ilyen komoly feladatokat kapok majd.

Nézem a rajzot, amely tekercsben nyugszik az asztalon. A laikus is köny nyen megállapíthatja, hogy gondos munka.

— Mindig szerettem rajzolni, ez volt a kenyerem az iskolában is.

— Hogy értsem ezt?

Elmosolyodik, kissé zavarba jön.

— Akik nem szerettek rajzolni. — most már megmondhatom. mert vége az iskolának «= azok

időnként megbíztak és honorálták is. Ez volt a zsebpénzem.

— Jó tanuló volt?

— Közepes. Elhar- monikáztam a jelest .:.

— Hogyan?

— Igen, a zenekarban játszottam. Többet, mint tanultam. S a vizsgán úgy jártam, hogy történelemből 27 tétel volt. Huszonegyet alaposan átvettem. A huszonötödik tételt húztam. Hiába nem volt szerencsém.

— A munkahely választással viszont nyert.

— Valóban. S remélem elégedettek lesznek velem. Szeretném ...

Nem veszhet el Gyurka a Kokszműveknél. Helényi elvtárs erre gondosan ügyel. De ez esetben itt az üzemben minden tételt hibátlanul meg kell tanulni. Mert ez is történelem. Hogy miért? Mert a Kokszművek gyorsütemű fejlesztése a fejlődő városunk jelenkori történetének egyik lényeges kérdése.

S ebben Gyurka is szereplő.

(Csépányi Katalin}

az állattenyésztésben foglalkoztatják, Lippón a könyvelésben „dolgozik”. Nyih1'in- való hogy tsz-ein.kben még nem látták be, hogy mi: is „ér” egy ilyen munkakör betöltése, s nem láttál: be, hogy az üzemgazdász munkaköre sok pénz megtakarítását jelentené.

iZ iizemsze; vezés sziiUség.'ssém*

Az üzemgazdász i -er- vezéssel kell, hogy foglalkozzon. Mit jelent ez „közelebbről?”

Az üzemgazdász a termelési tervet lebontja üzemáganként és megnézi, helyes arányok alakultak-e ki a gazd álkod ásban.

|_ \ kiszámítja a főbb ter- "/ mékek önköltségét. Például: van 290 hold őszitáza- vetés. Erre ennyi gépi erő, ennyi kézi erő. ennyi vetőmag, ennyi anyag stb., tehát ennyi és ennyi költség kerül ráfordításra. Kiszámítja, mennyibe fog a tsz-nek kerülni egy mázsa búza előállítása.

Kiszámítja a főbb terlattenyésztésben a takarmányozás költségeit. Kiszámítja a kemónyítőértéket, a daraértékesítést, s a tsz vezetői elé tárja, érdemes-e baromfit, sertést, szarvasmarhát tenyészteni, illetve milyen költséggel, milyen ráfordítással érdemes tenyészteni, hizlalni.

J\ Elemzi az egész gazdáikodást, havonta értékeli a munkát.

Elemzi a munkaerőgazdálkodást, szakemberek átcsoportosítására javaslatot tesz a főagronómusnak.

Ám, lelhetne még tovább sorolni az üzemgazdász munkáját, tevékenységi körét. Egy; biztos, mégpedig az, hogy csak ' a mohácsi járásiban még hét; nagyobb tsz-ben kellene már' most, sürgősen beállítani üzem gazdászokat. Kitől függ ezeknek az embereknek munkába állítása? Senki mástól — mondták a járási tanács mezőgazdasági osztályán, — csupán a tsz-ektőL Akkor viszont itt az idő, munkába kell őket állítani! Igen ám, mondhatnák a tsz-ek, de honnan vegyünk ilyen embereket? Ahonnan az állami gazdaságok vették — az iskolákról, hirdetés útján. Nem kevés olyan ember van, aki szívesen elmenne ilyen munkakörbe, ha megfizetnék. Nem kevés olyan ember van, aki ipari üzemekbe jár be csak azért, mert nincs megfelelő munkakör otthon, a íalujábain számára. És végső esetben nem árt az sem, ha ezeknek a teendőknek az ellátásával a tsz-ben dolgozó egyik agronó- must kérik fel. Szép és hasznos munka, szívesen vállalkozik rá bárki.

Termelőszövetkezeteink gazdálkodásának javulásához, eddigi eredményeik túlszárnyalásához ezt a lépcsőt is meg kell járni. Jobb élőbb, mint később.

Szüts István

e)

Mintaterem a RÖVIKÖT-raktárban

A napokban nyílt meg a RÖVIKÖT-raktárban a mintaterem- Feladata ,hogy a vásárló cégek egyrészről kulturált helyen tárgyalhassanak a raktár vezetőivel, másrészről bő lehetőség táruljon a vásárlandó anyag kiválasztó sártL,

»

?

Tejtermelés:

Bólyi Kossuth Tsz. előállítási költség: Ft/liter 3,49 Dunafalvai tsz. 4,31

Palotabozsok 4,99

Járási átlag: 3,57

szén eladni sem tudták any- nyiért, amennyiért termelték. De nagyon drága a kölkediek szarvasmarha-hizlalása is, hisz kilója 30 forint felett van.

Ám ki látná előre ezeket a dől gokat, s ki tudna intézkedni, amikor az önköltségszámítás 1962. évre most augusztus elején készült el!

Mi a teendő?

Mit kellene mégis termelő- szövetkezeteinknek tenni, hogy mint az iparban vagy az állami gazdaságokban, előre láthassák gazdálkodásuk eredményeit és időben intézkedéseket hozhassanak? Semmi mást, mint üzemgazdászokat alkalmazni. Üzemgazdászokat, akik elkészítenék ezeket a terveket figyelnék az üzemágak anyag-, munkaerő- s egyéb felhasználásait, s kellő időben „csöngetnének” az elnök és a szakvezetés asztalán: „Vigyázzatok, itt hiba lesz, sok pénzünkbe fog kerülni ez nekünk”.

De nézzük meg a mohácsi járásban, — hogy a példánál maradjunk, — hány üzemgazdászt alkalmaznak a tsz-ek! Alig hihető, de mindössze ötöt. Csupán Homorúdon, Du- naszekcsőn, Dunafalván, Lip- pón és Kölkeden van ilyen beosztású ember, de itt is ... Dunafalván az üzemgazdászt

c/lki nem veszhet el