Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-22 / Első kiadás
2 1963. AUGUSZTUS 32. Városfejlesztés társadalmi munkában 1962-ben az előző évekhez viszonyítva tízszeresére emelkedett a társadalmi munka értéke Mohácson. A városi tanács végrehajtó bizottsága megállapította, hogy az előző évhez viszonyítva társadalmi munka tervüket 106 százalékra teljesítették. A társadalmi munka évi előirányzata 9400 dolgozó után átlagosan évi 40 forint, vagyis 376 000 forintnak felei meg. Ezt az ősz- szeget 399 713 forintra tel- - jesítetíék. A társadalmi munka eredményeképpen a város parkjai szebbek lettek. Ebben a munkában résztvettek a város iskolái és kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Kisfaludy Károly Gimnázium, a Mező- gazdasági Technikum, a Belvárosi Fiúiskola, Leányiskola, a Mohácsi Bútorgyár, a Vegyesipari Vállalat, a Fodrász és a Szabó KTSZ. A parkosításnál 70 563 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az utcák parkosításának, vi- rágosításának 165 977 forint értékű társadalmi munkát teljesítettek. Itt élenjártak a Kossuth Lajos, Zalka Máté, Tolbuchin és Rókus utca lakói. Mohács sportoló ifjúsága sem maradt le a társadalmi munkában és az I. félévben 57 958 forint társadalmi munkát végeztek, ebben segítségükre voltak a 12. sz. AKÖV dolgozói is. A központi sporttelepen kézilabdapályát létesítettek, salakozták és mintegy 1000 köbméter földet mozgattak meg. A sportpálya kialakításánál, rendezésénél még eredményesen közreműködött a Komlói Állami Építőipari Vállalat, és a Kisfaludy Károly Gimnázium. Jelentős társadalmi munka volt az iskolában. Az I. félévben 86 000 forint értékű munkát végztek el. Ebben élenjártak a külvárosi iskola tanulói, a szülői munkaközösség, akik a 86 039 forintból 68 000 forint társadalmi munkát mondhatnak magukénak. A tanács végrehajtó bizottsága elismerését fejezte ki mindazoknak, akik az I. félévben társadalmi munkában elősegítették városunk szépítését, kulturáltságát. Dr. Vadon Antal I'h •' A kalászosok 90 százalékát géppel arattuk le — Gépesített növényvédelem — Fejlesztjük az öntözéses gazd álkodást — Arubőség zöldségfélékből — A beruházásokra szánt összegek ésszerű felhasználása — Mikor lesz elegendő friss sert snűs? Néhány évvel ezelőtt, amikor népi államunk vezetői azt javasolták, hogy parasztságunk szocialista nagyüzemben folytassa a termelőmunkát, egyben ígéretet kaptak arra, hogy megfelelő segítséget kapnak az új termelési mód megvalósításához. Ez a segítség mindenekelőtt két fő célkitűzésünk elérése érdekében történt. Kivezetni parasztságunkat a kisárutermelés primitív és éppen ezért rizikóval, buktatókkal járó útjáról, hogy a mezőgazdasági termelés feltételeinek megvalósításával maga a termelő is egyre magasabb és értékesebb javakhoz jusson. Ha ezt elérjük, elértük vele azt is. hogy a falu mellett a városi lakosság életszínvonala is hasonló mértékben növekszik. Tehát amikor felkerestük Földvári János elvtársat, a Baranya megyei Tanács vb. elnökhelyettesét, az a cél vezérelt bennünket is: megtudni néhány alapvető dolgot parasztságunk megváltozott életéről, hogy általa, — ha villanásnyi képekben is, — bepillantást nyerjen vá- . rosi lakosságunk a mindenképpen közös cél megismerésébe. Szigligeti Ede unokájánál Sokan ismerik Mohácson és környékén dr. Faltay János főorvost. Ha szóba kerül a neve, mint köztiszteletben álló orvos ról beszélnek róla, de azt hiszem még a szomszédságában lakók sem tudják, hogy egyik kitűnő drámaírónk, Szigligeti Ede unokája. Pedig nem tartotta titokban, hiszen a szobák falán látható néhány kép és az egyik szoba sarkában elhelyezett mellszobor — mely a Nemzeti Színházban láthatónak mása — elárulhatta a látogatóknak a rokoni kapcsolatot, de közismert szerénysége miatt csak a képek felfedezőinek adott erről felvilágosítást. A jövő évben lesz 150 éve annak, hogy Szigligeti Ede meglátta a napvilágot. — Igen. Csakhogy akkor, illetve néhány év múlva még nem erre a névre hallgatott. Szc.thmáry József volt az eredeti neve. Dédnagyapám mérnököt akart faragni belőle, de „nem sokáig húzta a mérölán- rot hanem felcsapott Thalia randának.” Ekkor kitagadta s rnint ahogy az legnépszerűbb színművében, a IJMomfiban is van. álnevet vett fel, hogy fl- apja meg ne találja. Történeteit, emlékek — Miért választotta éppen ezt a nevet? — Én úgy tudom azért, mert sokat járt mint színész Szigli- aetev. megtetszett neki a hely és felvette színész-névnek. Károly szerint a budai '-társasán igazgatója. Dob —' -itta neki a szépen hang- -a "z'-nligeti nevet Kisfaludy "'ndor regéje nyomán. A lémen (tz hogy a nevet meg- ’■ edvélte és ezt használta firé—airó. színházigazgató ko- r V}yin is. — Miiven történeteket őriz rr-,i/’-„zetében az unoka (aki nagypapa már) Sziglic'Á+í 9 — Cs'-7- hallomásból tudok < *,?**” eteket. Apám mesélt róla. Édesanyám, Szigligeti Franciska. aki színművésznő volt, korán meghalt. Nagyapám koránkelő ember volt. A reggeli órákat dolgozószobájában töltötte, ott pipázgatott és feleld sétált miközben új színművének vázlatát dolgozta ki agyában. Miután elkészült egy jelenettel, papírra vetette álló- íróasztalán. — Felesége német származású nő volt, aki alig tudott magyarul. Ám nagyapám magyarrá nevelte. Ezt példázza az a történet, melyet Törzs Kálmán egy másik unoka így ír le: „ ... midőn gróf Battyhyány Lajos requieme alkalmával a magyar nők nemzeti viseletben tömegesen a Ferencrendiek templomához vonultak, Szig- ligetiné is főkötősen, ezüst- csattas mentében tüntetett az abszolútizmus ellen, sőt leányait is magyar viseletbe öltöztetve vitte magával. Egy osztrák katona, miután az egyszerű felszólításra nem volt hajlandó eltávozni, megfelelő német szavakkal kituszkolta a templomból a hite szerint német szót nem értő magyar menyecskét”. — Ügy tudom jó barátságban volt Egressy Gáborral. — Tisztelték és szerették egymást. Hány művet írt? — Száznál többet. Pontosan nem tudni, mert az én birtokomban is van még egy eddig kiadatlan és ismeretlen vígjáték — saját írásával, amely a „Pünkösdi királynő" címet viseli. — Ezek szerint Szigligeti ősbemutatóra is sor kerülhet esetleg a jubileumi évben? — Én nagyon szívesen rendelkezésre bocsátom ezt a kéziratot és örülnék, ha a színpadon megelevenedne a vidám történet, melyet az egyik főszereplő, Clementina a következő szavakkal indít el: „Kedves Bátyám! lm vendégeink jegyzéke. Várnai Ferenc Tehát az első kérdés: — Az utóbbi időkben milyen változásokat hozott a termelőszövetkezetek életében a gépesítés? — A gépesítéssel kapcsolatos ígéreteink a legjelentősebb mezőgazdasági munkák területén máris megvalósultak. 1948-ban még mindössze 34 traktoregység volt a megyében, ma már 2704-re szaporodott a számuk. Figyelemreméltó fejlődés ez, ha meggondoljuk, hogy 1948-ban az „ener giát” döntőrészt a ló és nem egy esetben a tehénfogat képviselte, addig ma a lófogatú talajművelés 15—20 százalékra zsugorodott. — Ami pedig az aratást, a behordást, a cséplést, tehát az egyik legnehezebb mező- gazdasági munkát jelentette, itt történt mindenekelőtt a legszembetűnőbb előrehaladás. S hogy ezt példával is illusztráljuk, ragadjuk ki a sok közül Lippó, Bezedek, Sárok és Ivándárda példáját. E négy község egyetlen termelőszövetkezetbe tömörült, s együt- tesesen kb. 1600 kataszteri hold kaiászos területet művelnek. E műveléshez természetesen hozzátartozik az aratás is, ami évtizedeken át az említett községek minden épkézláb emberét igénybe vette. Tehát csupán az aratás e négy községben többszáz embert szólított csatasorba. — Ma pedig? Mindössze három kombájn és a hozzátartozó csekélyszámú személyzet aratta el, csépelte ki a téesz 1600 hold kalászosát. És a megye több tízezer holdját? Ma már elmondhatjuk, A Be&zét'é tájak pécsi §ott{ai FT atvany Lajos, a most megjelent Beszélő tájak című könyv megálmodója és megalkotója. a halállal viaskodva már nem nézhette át „a magyar irodalmi műveltség földrajz- könyvét.” Amikor 1957-ben Beszélő házak címmel adott ki könyvet a magyar irodalom nagyjainak budapesti otthonairól, mindenki várta, hogy a folytatás a vidéki szülőházakhoz, iskolákhoz, lakásokhoz vezesse el az olvasót. A Magvető kiadáséiban meg jelent mű élvezetes stílusban szólaltatja meg a vidéki városok. falusi tájak köveit, ahol — ahogy Bóka László írja — „azok élteik, akik a hazai tájat képzeletükkel töltötték be, ahol azok jártak- keltek, akik a nép helyett, a népért és a néphez akartak, mertek, tudtak szólni.” A szakszerű szöveghez ülő felvétébe ei gyakran megkapó, váratlan hatást érve el. A mesteri képekkel és azok szövegével csak mi, pécsiek elegedet lelnfkedhetünik. A Janus Pannoniusról írt remek cikkhez például egy „Pécs környéki táj” című fény kép csatlakozik. A jellegtelen téli tájat ábrázoló kép egyhangúságát csak egy fatönk töri meg. Ugyanez a kép szerepelhetne az ország bármelyik táján más aláírással is. És ha már a cikk céloz Janus Pantnoniusnak a mecseki mandulafáról irt merengő versére, nem lett vol na-e jellegzetesebb a virágba borult mecseki táj szépségét tükröző kép közlése? A könyv 11. lapján ezzel a felírással találkozunk: „Árpádkori kőfaragvány a pécsi bazilikáról.” — Mindenki méltán keleket Gink Károly fotóművész készítet- reshetné a pécsi bazilikáit a képszöveg alapján, helyette azonban csak egy re- " neszánsz-kori stilizált oszlopfő mered ránk. A „Tettyei romok"-ból is csak egyetlen romrészlet révül félénk. Pécs ezután marosak Babits Mihály- lyal kapcsolatosan kerül elő. A 306. lapon Bélia György cikkéhez szemléltetésül szolgál a Kelemen Mihály han- vódorvos házáról ké szitett fénykép. A fénykép hiteles, hisz a ház falán levő emléktábla is igazolja. hogy a gimnazista Babits Mihály diákszobája volt. Ugyanilyen alapon emléktáblát lehetett volna tenni Babitsék Alajos utcai, illetőleg a Landler utcai ház falára is. Közismert ugyanis, hogy a 8. számú házban halt meg a 15 éves gimnazista tanuló édesapja. A könyvben közölt képen kis szépséghiba is akad. — Nemcsak az, hogy a fal ütött-kopott, repedezett, az ablakpárkányon túl is felhatoít már rajta a nedvesség, hanem a fénykép feliratán furcsállik némi hiba. Ez olvasható: „Pécs, Hunyadi (volt Klímó) utca, Babits diákszállása”. Az egyik hiba az, hogy a Klímó utca sohasem volt Hunyadi utca és a Hunyadi utca sem Klímó utca. A valóság az, hogy a Klímó utcából lett a Landler ut ca, a Hunyadi utcából pedig a jelenlegi Mátyás király utca. A másik hiba. pedig az, hogy az a számozatlan házrész, — amelynek ablaka mö gött Babits Mihály élt, s amelyet ma emléktábla jelöl, az előbb említett utcák egyikében sincs. Ezt az utcát Zrínyi utcának hívták régebben, és hívják ma is. Dr. Tóth István bogy csaknem 90 százalékár : géppel aratjuk le a gabonát — És a lófogatú, illetve a kézi talajművelést hogyan szorította le csaknem negyedére a gépek beállítása? — Mint mondottam, az utóbbi években számbelileg ! jelentősen megnövekedett a megye mezőgazdasági gépparkja. Ez a szám a jövő évben további 500-zal gyarapodik. Mindemellett mégsem a számszerű növekedés az, ami a minőséget előbbre viszi. Bár ez is feladatunk, ennél is fontosabb a gépiek ösz- szetételónek körültekintőbb, szakszerűbb kiválogatása, illetve alkalmazása. A dolog lényege az, hogy a szántás, vetés, aratás gépesítése mellett meg kell oldani a növényvédelem gépesítését is^. Hogy ezt példával is illusztráljam, itt jegyzem meg, hogy a megye egész vetésterületének mintegy 65 százalékát kukoricaterület foglalja eL Ismeretes, bogy a kukoricatermesztés egyik legmunkaigényesebb feladata a gyomirtás, amely rengeteg kézierőt vesz igénybe. Ma már elmondhatjuk, hogy a megye kukoricaterületének 32 százalékán vegyszeresen oldottuk meg a gyomirtást, és és ezen a 32 százaléknyi területen csupán a kukoricatörés igényel még kézierőt. — Miután a gépesítéssel kapcsolatos az öntözéses gazdálkodás is, hogyan állunk a megyében ezzel a problémával? Talán azal kezdeném, hogy megyénkben a hőmérsékleti adottság kedvező, hiszen az asszimilációhoz megvan az elegendő napfény, ami lehetővé teszi akár az évenkénti kétszeres termesztést is. Emellett kedvezőek a talaj adottságaink, sőt a csapadék évi mennyisége is megfelelne nagy termések elérésére. Azonban a probléma ott kezdődi, hogy a csapadék évszakonkénti eloszlása kedvezőtlen. — Ez az utóbbi „nyomós” ok indított bennünket arra, hogy a biztonságosabb termelés érdekében mielőbb, s mind nagyobb területen kitérj esz- szük az öntözéses gazdálkodást. 1960-ban mindössze 1300 kataszteri holdon folytattunk öntözéses gazdálkodást, ma több mint 10 000 holdas területen, amit az ötéves terv végére 30 000 kataszteri holdra kívánunk fejleszteni. Az öntözéses gazdálkodás előnyeit sok jó példa közül a Dunafal- vai Tsz holdankénti 45 mázsás csöveskukorica termése bizonyítja, szemben a „száraz” gazdálkodást folytató téeszekkel, amelyekben az idén alig érték el a 15—16 mázsás holdankénti átlagot. — Ha már az öntözéses gazdálkodásnál tartunk, mennyiben befolyásolja ez a zöldségfélék hozambeli növekedését? — Jelenleg közel 2000 kataszteri holdon termesztünk zöldségfélét. A városi lakosság tapasztalhatja, hogy a legkülönbözőbb zöldáruk, de különösen a paprika sokkal húsosabb, fejlettebb, mint néhány ívvel ezelőtt. Van is r-udurk bőven a többletfernv , .o 1; szn'.ün vállaljuk özeket a „or.úouat — í";í c . ti nemrég . j a MER í.ogy több ' j közül utosc'i „an a fika az. amclyat- .. . zeb az értékesítése, iá v- problémán úgy kivin.;n'r teni. hogy a hivetai^s sító helyeken túl. rés í c konzervgyárainkat Iái bőségesen, másrészt j: tűk a tsz-eknek, hogy lajdonukban lévő gön kát használják fel a n o megú zöldpaprika tavié sára, illetve savanyításéi— Miután a városi . Ságot közvetlenül érin: : élelmiszerellátás, milyen | látásaink vannak c ti . ...- tetben a jövőt illetően? — Kezdem a tejelláU.. . :. 1 E létfontosságú élelmisze. ; évente nem’ kevesebb, mint j 370 000 hektolitert biztosítunk Pécs és a megye ellátásiba. Ügy vélem, e területen vannak legkevésbé gondjaink, hála a termelőszövetkezeteink egyre gondosabb, szakszerűbb tevékenységének. Az új és legeredményesebb takarmányféle, a „szilás” használata egyre általánosabbá válik, bár még mindig nagy különbségek vannak a tejhozamok között. Például amíg a Szajki Tsz tehenenként átlagban 4000 liter körüli hozamot biztosít évente, addig a Pettendi Ts2 alig éri el az 1400—1500 liter körüli átlagot. — S ha már az élelmiszer- ellátásról beszélek, vissza kell térnem néhány szóval az öntözéses gazdálkodásra, amely nemcsak a zöldségfélékben, hanem a haltenyésztésben, a víziszárnyas-tenyésztésben is lényeges javulást eredménye- zett közellátásunkban. Ami i pádig a baromfiellátást illeti, . sajnos egyelőre a háztáji és a . magánosok révén kerül túlsúlyba a pécsi és a vidéki pia- ! cokon. Elsősorban ez az oka ’ annak, hogy általában magas áron kerülnek értékesítésre. Noha a múlt évben kb. 55 ; vagon, az idén közel 100 va- . gon baromfit juttattunk el a k fogyasztókhoz, s a jövő évben ; 120 vagonra növeljük e meny- ’ nyiséget, ez még mindig kevés " abhoz, hogy döntő módon be- 5 leszóljunk az árak kedvezőbb alakulásába. 1 — Természetesen mindent . elkövetünk, hogy ez megva- j lósuljon. Például az idei má- . sodik félévben és a jövő évben több újabb tsz-ünk rendezkedik be nagyüzemi csirke nevelésre. Ez azt jelenti, hogy 1 minden hat hétben piacképes 1 csirkét nevelnek, méghozzá 2 olyan tápanyagokkal, melyeket ! az emberi szervezet a lehető 1 legjobban értékesíthet. Körülbelül 1965 végére elérjük, ' hogy piacainkon olyan meny- ‘ nyiségű baromfit vonultatunk ' fel, amellyel biztosítani tudjuk a sokkal kedvezőbb vá- J sárlási árakat. — És a „kényes kér- ’ dést” ... — Milyen kilátások mutatkoznak a sokat hiányolt friss sertéshús ellá3 tásban? — Valóban komoly problé- ma ez, amelyen úgy kívánunk 1 változtatni, hogy elsősorban az 5 anyakoca állományt fejleszt- 1 jük fel, és az eddigieknél is- fokozottabb gondot fordítunk a még mindig nagyszámú maJ lacelhullás csökkentésére. A ' kedvezőbb, a korszerűbb ne1 velési, hizlalási módszerek be- ‘ vezetésén túl mindenekelőtt j a./org^si ékességet kívánjuk “ növelni. Ugyanis amíg a bólyi . tesz-ben a sertést 7 hónapos z korára 110 kilóra hizlalják fel, 3 ugyanakkor egy sor gyengébb tsz-ben egy év, másfél év alatt s érik el ezt az eredményt. Ter- ;> mészetesen mindent elkövet-’ 2 nek tsz-eink. hogy elérjék ezl i a szintet, ami sok helyen máris biztató eredményekkel kecseg- tét. í Persze döntő módon segít- 1 hét ezen a problémán a ter- melőszövetkezeti beruházások- ésszerű és gazdaságos elosztá- sa is. f Pálinkás György
