Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-17 / 192. szám

1963. AUGUSZTUS M.

napló

3

Körséta az ipari építkezéseken

Sokat fejlődött Baranya

állattenyésztése

Ezernégyszáz sertést vágnak hetente — Kilencvenezer az éves felvásárlási terv

fekszik majd. Itt bizony cseppet sem megnyugtató a helyzet Egyelőre egyetlen kőműves sincs, és az öntöttvas csövek a szivárgóhoz csak nemrég érkeztek meg. Kétszáz vagon kavicsot kell most rövid időn belül bedolgozni, hogy a talajvizet lekössék.

— Inkább vártunk, de nem akartunk olyan hibába esni, mint az egyetemi építkezésen, hogy utólag kellett felszedni a betoncsöveket és kicserélni. Megemelni nem lehet az épületet, mert a tejüzemben rakodót is kell biztosítani. Körülbelül hét millió forint értékű munkát kell elvégeznünk december 31-ig. Igazság szerint szerelésre kellene átadni a csarnokot. A falak felhúzása már gyorsabban megy majd, csak a szivárgóval legyünk készen. S remélem addigra több épületet befejezünk és ide csoportosítják a kőműveseket

*

A VASÚT túlsó oldalán a RÖVIKÖT raktárait mér birtokba vették, s a bemutató terem üvegajtaján át különböző ruházati áruk kacérkodnak a látogatóval.

Utolsó simításokat végzik a textil- és a cipőraktáron is.

— Augusztus 31-re készen leszünk. Üvegezési, mázolási, melegpadlózásd munkákat végzünk.

— Fél hat. Általában meddig dolgoznak az építkezéseken?

„Itt bizony cseppet sem megnyugtató a helyzet",

— De hiszen ez csak két hét!

— Igen. addig teljesen készen lesz az irodaépület. Az építésvezető élvtárs a nyomaték kedvéért hozta az írásos „bizonyítékot” is.

— Itt a jegyzőkönyv. így ígértük, hogy október elseje helyett szeptember 15-re leszünk készen. Mivel nem volt elég festő-kapacitásunk, kiadtuk alvállalkozónak. A Komlói Helyiipari Vállalat dolgo— öt-hat óra. Nézze most is még ott vannak az emberek.

*

AMIKOR elindultunk attól féltünk, hogy senkit sém találunk. Nem tudom, de feltételezem, hogy pontosan kezdték a reggeli munkaidőt. S most, amikor már közeleg az este, mindegyik építkezésen dolgoznák. Csupán a takarító néni jelezte a műszak végét, aki seprűjével körülkerítette a művezető elvtárs székét, aztán felseperte a szemetet és kiment az irodából Ö végzett. Az állványokon, a fal tövében pedig még folyt a munka. Sietni kell, maholnap augusztus 31-ét írunk.

Csépányi Katalin

Évek óta nem fordult elő, hogy az Állatforgalmi Vállalat az első félévben teljesítette volna tervét. Idén, 1963- ban viszont nemcsak teljesítette, hanem még túl is téliesítetté volna, kizárólag a diszpozíciók hiánya okozta, hogy megmaradtak az eredeti keretszámok között. Az első félév jó eredményei nyomán felkerestük Glück József elvtársat, az Állatforgalmi Vállalat igazgatóját és megkértük, hogy válaszoljon egy-két kérdésünkre.

— Mi volt az oka, hogy idén nem küzdöttek nehézségekkel az első félévben?

— Elsősorban a termelő- szövetkezetek állattenyésztésének, illetve hizlalásának rendkívüli fejlődése miatt Míg korábban a szövetkezetek a téli hizlalásra rendezkedtek be és hozzánk az áru egy bizonyos időpontban zúdult, addig ebben az évben már hónaponként rendszeresen tudunk kielégítő minőségi állatokhoz jutni. Ez a folyamatosság jelzi az állat- tenyésztés fejlődését.

— Melyek azok a termelő- szövetkezetek, ahol 1963-ban a legszebb eredményeket produkálták?

— Kiemelkedő a sertéshizlalásban a pécsi járás Remény pusztai termelőszövetkezete, a pécsváradi járásban Szederkény, a szigetvári járásban Rózsafa, a Sellyéiből Vajszló, a sásdiból Mágocs és a mohácsiból a mohácsi Uj Barázda Termelőszövetkezet. Ezeken a helyeken már teljesen korszerűen tartják az állatokat, nagyüzemi módon táplálják, s merem állítani, hogy az állami gazdaságokkal is felveszik a versenyt. A termelőszövetkezeteknél szembetűnő módon megváltozott az állattenyésztés. Már abból is látni, mennyire fontos dolognak tartják, hogy az

állatgondozók bérét rendezték. Természetesen sokat jelentett az állam támogatása, az új szakemberek állásfoglalása. Idén például, hogy számokkal is alátámasszam mom danivalómat, 2,5 ezer mázsával több sertést vásárolunk fel, mint tavaly. 1964-ben pedig tízezer mázsával többe*\ A hízómarha felvásárlási tervünket pedig rendszeresen túlteljesítjük. Jövőre már bizonyos megkötéseket is kell alkalmaznunk a hízómarhák szerződésénél.

•— Eléggé elterjedt nézet nálunk, hogy a felvásárolt állatok legnagyobb részt a háztáji gazdaságokból kerülnek ki. Szeretnénk, ha igazgató elvtárs számokkal világítaná meg a helyzetet.

— Nagyon szívesen. 1963- ban a felvásárlási tervünk sertésből kilencvenezer darab fölött van. Ebből mindössze 6000 darabot adnak a háztáji gazdaságok. Jövőre valószínű százezer darab fölött leszünk a felvásárlással, s ekkor kb. 6200 darabot adnak a háztáji gazdaságok. Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy évekkel ezelőtt még az összes sertés 50 százalékát adták a háztájiak, ma pedig már csak mintegy 7 százalékát. A termelőszövetkezetek közös állatállománya olyan nagyarányú fejlődésen ment keresztül, hogy ez a szám (mármint a háztáji részesedése) tovább fog csökkenni.

— Mi a véleménye a húsellátásról ?

— Nem közvetlenül hozzánk tartozó dolog, de mint szakember szívesen kifejtem véleményemet. Baranyában a magánvágások száma — értesüléseim szerint — évenként eléri a 140—150 ezer darabot. Ezenkívül tudomásom- van ar- j jól, hogy a vágóhidakco hetente 1400 sertést is levágnak. A fo- j

gyasztásra kerülő hús meny- nyisége tehát jóval nagyobb, mint hinnénk, ám sokan kifelejtik a számíiásból az ade- mi konyhákat, étkezdéket, ahol a. oigo.«... ,. vagy hatszor húsételt fogyaszthatnak. Azokon a helyeken pedig, ahol este is főznek, ott még többször is hús kerül az asztalra. Találkozik az ember olyan véleménnyel is, hogy „persze,, nincs disznóhús, mert kiszállítják.” Ezeknek válaszolhatom: sertést keveset szállítunk külföldre Baranyából, viszont Pest nagyon sokat co- gyaszt s ott jobb az ellátás, mint Pécsett, már ami a boltokat illeti. Exportra inkább szarvasmarhákat küldünk s azt hiszem, ezzel nagyon is egyetért mindenki.

— Végezetül még egy kérdést. Milyen akciókkal segíti a vállalat a sertésállo^ mány fejlesztését, a Kizld- lást megyénkben?

— Háromféle akciónk is van, s mindegyik nagyon hasznos. Ebben az évben például 4200 anyakocát helyeztünk ki, amelyekhez darabonként 6 mázsa abraktakarmányt is adtunk. A szaporulatból kell az árát megfizetni, s már 40 kilós süldőket elfogadunk a koca árának fejében. Rendszerint 3 darab süldőből „kifizeti” a koca árát az a tsz-tag, aki benevezett ebbe az akcióba. De' van ezenkívül süldőnevelési akciónk is. Vállalatunk igyekszik helyes árpolitikával, s kellő takarmány biztosítással a megyei tsz-ek állattenyésztését fejleszteni. Hogy ez mennyire sikerül, arra legjobb példa a jövő évi 10 ezer mázsával az ideinél is több felvásárlási tervszámúnk — mondta befejezésül Glück József, az Állatforgalmi Vállalat igazgatója. “'‘l"

• — ts —v

X.

Kislány a vonaton

kolatához kellenének. Ha szép tember 15-ével küldik, akkor még el is készülünk vele. Egyébként december 31 az átadási határidő.

Látom itt vannak a központi fűtést szolgáló radiátorok is. És a kazán?

— Azt már beszereltük, nagyon jó német kazánok jöttek. Nemsokára kezdjük az üvegezést is.

— Mennyibe kerül az épület?

.— Körülbelül 17 millió forint.

— S valóban elkészül de- , jggakej 31-re?

S ezzel elkezdődik, bocsánat a kifejezésért, de nehéz mást használnom, egy tízéves hisztérika színielőadása.

Ez a gyerek nem kér. Parancsol.

— Anya! Csiklandozz meg!

Az anyja csiklandozza, s a kislány túlérett kacérsággal nevet, kacag, de ez a jókedv mégis olyan mesterkélten éles, harsány.

— Elég volt! Most már hagyjál! — s pillanatnyi szünet után jön az újabb parancs:

— Anyi! Most játssz az ujjammal! Anyja engedelmeskedik. Most a gyermek ujjaival játszik.

<= Nyisd ki az trinapra tanultak, ismerkedtek

a kottával, és május 21-én, a zsebszínpad avatóján fergeteges sikert arattak számaikkal.

A kabaréegyütteshez legalább egy eredeti komikusra volt szükség. Mezőfi a közvetlen munkatársában találta meg. Ott figyelt fel Balogh Kálmánra, a magas, szikár, csupa őszhajú gépkezelőre, aki remekül tudta utánozni a cigány-zsargont és mást, akit mindig nevető munkások gyűrűje fogott körül. Amikor beszédbe elegyedett vele, kiderült, hogy a munkások Kálmán bácsija mögött tekintélyes kültúrmunkási múlt áll; Mi több: még műsorszámok is voltak a gépkezelő zsebében, egy álbeteget karikírozó bohózat, illetve egy „Viccrakéták” című szám, amely nem más, mint szakadatlan nevetést biztosító humorfüzér. Mondanom sem kell, hogy legközelebb Kálmán bácsi is fellépett a számaival, s az emberek a hasukat fogták a nevetéstől; Mezőfi szerint lehetetlen egy öreg számain nem nevetni, ha harmincszor hallaná, akkor is kacagna rajtuk.

A zsebszínpad, amelynek ma 24 színjátszója, 28 tagú énekkara, kabaréegyüttese, lánczenekara, négy szólóhangszerese és népi zenekara van, osztatlan népszerűségnek örvend a munkásszállásiak körében. Felléptek már Szentlő- rincen és hívták őket Erzsé- bet-telepre is. Most a kovács- hidai munkás-paraszt ifjúsági találkozóra és a bányásznapra készülnek.

Talán még füttyművéS'ze is lesz az együttesnek. Az ének- próbákon ugyanis felfedezték, hogy az egyik takarítónő remekül tud fütyülni. A három gyermekes 40 év felé iáró anya, aki eddig csak a családját szórakoztatta ritka művészetével. talán az egész mun- kásszállást el gyönyörködteti a jövőben, er- Magyar =*

1

— Mindent elkövetünk. Szeretnénk ezzel kívánni boldog új évet a szálló lakóinak;

*

MESZESRŐL Uj-Mecsékaljána, a Patyolat-építkezéshez hajtottunk.

— Szeptember elsejére szeretnénk átadni festésre az egészet — kezdte a tájékoztatást az építésvezető.

Valóban elkészül december 31-re a legényszáilló?

AZ IDŐ már a késődélutánba hajlott, amikor elindultunk a gépkocsival, hogy körülnézzünk néhány épülő ipari objektumon.

A Meszesen épülő bányász iegényszálló az útról nézve már kihaltnak látszott. Letötr- ten indultam az épület felé, s • egyszercsak nagyhalom hulladék repült ki az ablakon s felbukkant három-négy fej is,

— Az építésvezetőt itt találhatjuk?

— Hogyne, persze, hogy iltt van. Ott lenn abban a kis épületben, — válaszolták kész 6égesen.

— Bartó József vagyok — mutatkozott be a fiatal építés- vezető.

Mondom mi járatban vagyunk.

— Menjünk talán az építkezéshez — invitált.

Előttünk ott magasodott a háromemeletes épület. Egy kislány az óriás daru tövében éppen a tetőre indította a betonnal telt tartályt.

— Kivitelező a Komlói Építőipari Vállalat. Az építőmesteri, szerelőipari munkákkal nagyjából készen is vagyunk. A szakipari rész eléggé hadilábon áll. Az épület három tömbből áll. Kettőben már végzik a víz- és villanyszerelést. A külső vakolást talán még a héten megkezdhetjük. Most tárgyaltunk éppen a TBC szanatórium építésvezetőségével, állványokat kértünk. Meg ígérték, hogy megkapjuk. Nem is annyira ez. hanem a burkoló téglák okoznak gondot. Tavaly augusztusban megrendeltük, de a Mezőtúri téglagyár csak szeptember 15-re igazolta vissza. Sajnos nem is tudják előbb szállítani. Ezek a téglák az épületek végburA takarítónők énekkara

Zsebszínpad, takarítónőkből álló énekkar... Mindez élő valóság az újmecsekaljai munkásszállóban.

Az egésznek Mezőfi János a mozgatója, akit — az egyik takarítónő szerint — még az isten is szervezőnek teremtett. Eredeti egyéniség. Mindenki ismerőse és barátja a szállóban, a kollektíva középpontja. Harsogó, ellenmondást nem tűrő hangon osztogatja „parancsait” és senki sem haragszik meg érte, mert mindenkit magával ragad a lendülete és tréfás kedve.

Mezőfi János a múlt év decemberében a TIT kisszínpa- dán járt és végignézte előadását. A rendezővel, Bécsy Tamással beszélgetve megtudta, hogy az ilyen színpad akár a

legényszállás nagyobb társalgójában is berendezhető. Mert néhány négyzetméternyi helyen is lehet játszani ha egyszerű emelvényt és függönyt is készítünk hozzá. A fontos az, hogy a mai ember érzés- és gondolatvilágát tükrözzük visz- sza. Ezért a zsebszínpadon nincs belépődíj, de még az ünnepélyes öltözék sincs előírva. A szállás lakója, ha úgy tetszik, akár fürdőköpenyben is megjelenhet az előadáson, mert maguknak, a saját szórakoztatásukra játszanak, és különben is: a nagy színházak nézőterének merev, feszélyezett és kissé pózoló légkörével szemben családi színpadot teremtenek meg.

Mezőfi Jánost lázbahozták a gondolatok, s jelleméhez híven azonnyomban elhatározta, hogy a munkásszállóban is ; létrehoz egy ilyen színpadot.

; Mivel a negyedik emelet tár- ■ salgója volt a legközelebb, azt alakították át, ha átalakítás- ! nak lehet nevezni a 15 centiméter magas, függönnyel kö- ; rülzárt tenyérnyi dobogót. Ezt * követően megindult a szerep- ! lök keresése.

! Színjátszó-csoportjuk és ; tánczenekaruk már volt, néhány emberből álló kabaréegyüttest, énekkart, népi zenekart és egyebet akartak szervezni.

Mezőfi János, mint a szállás egyik lakója tapasztalta, hogy a takarítónők dúdolga- tással kísérik a padlókefélőgép zümmögését. Ha munkaközben dúdolgatnak, akkor énekelni is szeretnek — gondolta — és azonnal kész volt a terve: meg kell alakítani a takarítónők énekkarát.

Arady Mártát, a közeli általános iskola énektanámőiét áthívták, hogy megvizsgálja a „hanganyagot”. Kiderült, hogy sok jóhangú asszony akad a takarítónők népes táborában, és nagyon tetszik nekik p. terv. Hónapról hó- I

sót! Csukd be az ötödiket!

— Nyisd ki az ötödiket! Csukd be a másodikat.

— Nyisd ki a har módikat! Csukd be az ötödiket.

Az anya mindezt, szinte automatikusan, mosoly nélkül, szemrne lláthatóa n fáradt arccal csinálja.

De a gyermek sikít, visong, s éles nevetésében már érezni annak a későbbi kacagásnak az elemeit, amely öt—hat év múlva fog felhangzóm, amikor rabszolgájának, anyjának, ki már most elvesztette felette a hatalmát, félek, már csak könnyei maradnak.

Csíki Ottó

i Vasárnap délután \ van. Borús, szivár- í Só esőtől szomorkás í ebédután. Baktat | velem a vonat. A

> kocsik jóformán í üresek, kevés most iaz utas. A túlolda- i Ion égy karán meg> őszült anya ül. Kis- 5 lánya, tíz év körüli. í fejlett, dundi gye< rek, fehér nylonul ruhában épp most

> ébred délutáni almából. S jóformán

\ még fel sem ébredt, már nyafog.

\ — Anya, szomjas

vagyok.

] Anya felpattan, \ ? gyorsan leveszi a i bőröndöt.

| A gyermeknek ez

< is lassú, mert kis ingerültséggel szól

> az anyjára:

< — Anya, de las- Isan. mozogsz. , ^

A Patyolat irodaépülete már kedvezőbb képet mutat.

zik rajta. Megérkezett a 300 négyzetméternyi melegpadló burkolat is. Megkaptuk a csempéket is, eav oszlopot már be is burkoltunk. Jelenleg a kazánlapokat módosítjuk, mert másfajta kazánt kaptunk.

Szeptember 15-ével két héttel a határidő előtt átadjuk. Negyedikén is dolgoztunk és 25-én is vasárnapi műszakot tartunk. Jelenleg kellő létszám mai rendelkezünk.

*

Itt a tőszomszédságban épül a Tejüzem. Kavicshalmok, földhányások mutatják, hogy körülbelül mekkora területen