Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

4 1993. JÚLIUS Mi 1 Az évad zenei mérlege Városunkat nagy előszere­tettel nevezik a „zene váro­sának". Ez a megtisztelő cím fokozott kötelezettséget ró Pécs zenei életének irányítói­ra, de ugyanakkor olyan kér­déseket is felvet, hogy ezen elnevezés mögött milyen tar­talom húzódik meg, városunk milyen helyet képvisel az or­szág zenei életében? A válasz megadáséra alkalmas idő­pont a hangverseny évad be­fejezése, amikor rövid vissza­pillantásunk során megpróbál­juk felállítani a hangverseny évad mérlegét, és egyúttal elemezni városunk zenei éle­tét. Tapassttatetuník szerint Pécs zenei élete Budapest után Debrecennel holtversenyben a második helyen áll. A „zenei város" elnevezés egyrészt az idők folyamán tapadt hozzá Pécs nevéhez, másrészt pedig az előkelő helyet a rendszeresen és szervezetten folyó, magas színvonalú zenei éleit bizo­nyítja. Ebbe tartozik bele a gazdag és kielégítően válto­zatos programú, néha azon­ban a zsúfoltság határát érin­tő koncert-élet, — az Orszá­gos Filharmónia által rende­zett bérleti sorozatok, önálló és TIT-vhangversenyek, kórus­esték, könnyűzenei műsorok, a nagyszámú ifjúsági hang­versenyek sfb. — melyek em­lékezetesek és szépek voltak, bár igazán „izgalmas" pro­dukcióban nem volt részünk. Országod viszonylatban is értékes számadat, hogy az Országos Filharmónia hétfő esti, a színháziban rendezett sorozatára 611 bérletet váltot­tak. Kérdés, hogy egy száz- húszezer lakosú városban ez a szám valóban ki elégi tó-et E hangversenyek műsorát vasárnap délelőtt nyilvános főpróba keretében a Liszt­teremben is bemutatták első­sorban 310 egyetemista bér- lettulajdomosnak, akik mellett jövőre nagyobb számban sze­retnénk ott látni a főiskolá­sokat is. Érdekes módon ki­sebb a vonzóereje s Liszt­termi előadásoknak, jóllehet kitűnő akusztikájában a ze­neművek nem egyszer sokkal jobban érvényesülnek, mint s színháziban. Ez épp olyan ma­radi megszokás, mint av, hogy a hangvereenylátogató közön­ség egy része elsősorban ki­váncsi / a szereplő művészek nevére, ás csak másodsorban az elhangzó művekre. Ezt se­gíti élő a megjelenő puská­tok nyomdatechnikája is, mely tízszer nagyobb betűvel tárja az olvasó élé a vendég- karmester vagy szólista nevét, mint a művek alkotóiét. Jel­lemző az is, hogy inkább va­gyunk hajlamosak a mutatós . vendégművész-nevekre büsz­kék lenni, mint a bemutatott művekre. A pécsi közönség szempontjából valóban él­ményt jelentő volt a régi is­merősként hozzánk ismét el­látogató Lamtíerto Gardellit, a lengyel Henryk Czyzt, a ju­goszláv Oscar Danont vagy a legutóbb, a bérleti sorozatom kívül szereplő Klaus Prings- heimet látni. Az egész évadot hősiesen véglgmuzsllkáló Pécsi Filharmonikus Zenekar fej­lődését is nagyban elősegítet­te a fővárosból idelátogató karmestereik (Erdélyi Miklós, Lehel György, Sulyok Ta­más), és mindannyian szívó­sén fogadtuk helybeli karmes­tereinket a dobogón (Antal György, Paulusz Elemér, Sán­dor János)* Ugyancsak nagy jelentőségű a vendégszólisták minden elismerést megérdem­lő szereplése (Valeri) Klimov, Robert Gerle, Zempléni Kor­nél, Kovács Dénes, Banda Ede, a Prágai Filharmónia Kórusa, a pécsi Bánky József, az óra tóriumok ének ess«! lis­tái, a kamara-esteken a zon­goristákat képviselő Monique de la Bruchellerie, Olga Par­homenko, Yoko Kono, a vo­nósokat képviselő Gertler Endre, Stefan Ruha, Dénes Vera, a Tátrai- és a Weiner- vonósnégyes). Azt azonban Bzóvá kell tennünk, hogy a Bók zongora- és hegedűszőlls- ta bizonyos egyhangúságot eredményezett, amit csak Si­m&ndy József színvonalas dalestje tett változatosabbá A legszínesebbnek a pécsi művészek két hangversenye bizonyult, mert Kis Vilmos Péter mellett a nagyon hiá­nyolt, de gazdag irodBümú fúvósokat Barth István kép­viselte, míg Özörényi Olga énekelt. Borsay Pál és a Ze­neművészeti Szakiskola leány- kar&rtak (karnagy Agócsy László) bamgvemenye pedig érdekes műsoróeszeállítása miatt érdemel külön emlí­tést. Bemutatkozott a Pécsi Kamarazenekar is, melynek állandó szereplésére módot kellene keresni. Vendégzene- kant nem halottunk. Ha ezek a fővárosban és más vidéki városokban is fel­lépő művészek szereztek te kellemes és emlékezetes ze­ned élményt a hangverseny­látogató közönségnek, rendkívüli eseményt nem jelentettek, —• ezt nem babaként rójuk fel, csupán igazolásául annak, hogy miéit nem beliünk ma­napság többet Pécs zened éle­téről — országos viszonylat­ban. Ez évben még pécsi együttesnek az előző években megszokott önálló fővárosi vendégBzerepéléséröl sem számolhattunk be, kivéve a a Pécsi Filharmonikus Zene­kar közreműködését Dvorák Requiemjónek budapesti elő­adásán. De hasonló a helyzet, ha a pécsi hangversenyeken elhangzott műveket tekintjük. Tudjuk, hogy a sokféle igény megközelítő Ideiégi tése Is rendkívüli feladat elé állítja a hangversenyek programjá­nak összeállítóit. Andi a fő­városban több helyen, szét­osztva talál meg a zeneked­velő közönség, azt itt össze­vontan kell nyújtóét. Ez Így helyes isi Ezért a pécsi hang­verseny-program nem nélkü­lözhette a klasszikus és a ro­mantikus mesterek (az idei évadban: Beethoven, Csajkov­szkij, Brahma Mozart, Schu­bert, Verdi, Mendélsson, Dvorak, Goldmark, Rachma­ninov, Moniuszko) művei mel­lett — mértéktartó módon, a lehetőségekhez méretezette*» — a XX. gzázadl szerzők <Du~ bffl, Richard Straus», Prokof- jerv, Sztravinszkij), illetve a mai magyar szerzők (Kodály Zoltán, Szervánszky Endre és Vincze Imre) alkotásainak be­iktatását, bár ennél meré­szebb, Izgalmasabb műeorpo- litfica alkalmazása sem lett volna helytelen. A kamara hangversenyek műsora sem bővelkedett zened csemegék­ben, jóllehet épp a kétféle ka­marabérlet lehetőséget nyújt­hatna egy kámandottam mo­dem hangvételű műsor össze­állítására, és egyben a sokat emlegetett ilyen irányú igény konkrét felmérésére is. Jelentős remei produkció­ként könyvelhettük el Dvo­rák Requiem jónek és Ko­dály Zoltán Szimfóniájának pécsi bemutatóját, valamint az elmúlt esztendőkben már hallott Verdi Requiem és a két nagy Kodály-mű (Buda­vári Te Deum és Psalmus Hungairicus) felújításét. Az egész évadot figyelembe véve hiányosságként említjük meg, hogy a műsor összeállításakor nem voltak kelló figyelemmel több jelentős zenei évfordu­lóra. így például Debussy születésének 100. évfordulójá­ról csupán az évad elején Bánky József önálló rendezé­sű zongora-estje emlékezett meg, Sztravinszkij mű a nagyzenekari estek »órán mindössze egy — a Tűzmadár — hangzott cd, szerencsére Borsay Pál és a Zeneművé­szeti Szakiskola leénykarának kamara-koncertje ezt a hiá­nyosságot némiképp pótolta, viszont Wagner-művet egyet­len egyet sem hallottunk az egész évadban. Szerencsésebb lett volna talán a Mecseki Nyár megnyitóhangversenyét az évadban amúgyis többször hallott Boethovcn-művek he­lyett Wagner alkotásaiból összeállítani. Egyedül Kodály Zoltán 80. születésnapjának megünneplése volt méltó és igen magas színvonalú, amit még csak fokozott a Mester i személyes jelenléte. Az országosan ta jelentős éa példamutató, bogy első helyet foglal ed városunk az ifjúsági hangversenyek megszervezés» terén. Kereken 8200 Iskolai bérletesé — való­ban nagy szám. A műsarok összeállítása tervszerű, átgon­dolt volt, nem egyszer azon­ban időben éa anyagban töb­bet adott, mint amennyit a fiatalok figyelme elbír. A ze­nének a fiatalokkal való meg­szerettetése, a jövő hangver- swiyiátogató kőssönrógénsk felnevelése rendkívüli féle! Ős- Béget Jelent, ezért ne a szám- szerűségre, mint Inkább a mi­nőségre törekedjünk. Bizo­nyos összevonásokkal biztosi- tara kellene minden alkalom­mal a megfelelő számú részt­vevőt. Tud j uk, hogy a rend­kívüli téli szünet sok zavart okozott A nagy koneerfedk műsorából is fokozottabb mértékben hangozhatná nak el művök az ifjúság előtt, ami aa amúgy!» túlterhelt zenekar számára nem jelen­tene IriMiön felkészülést, vi­szont az Ifjúság is az esti hangversenyek (cdnvcsmiával azonos produkciót kapna. Városunk zenei életének külön színfoltját Jelentik az öntevékeny együttesek (üzemi énekkaraink, főiskolát, szak­iskolai, a Helikonon sikerrel szereplő középiskolai és tech­nikumi, valamint általános iskolai énekkarok), melyek szereplése ebben az évben Is gondos felkészültségről tett tanúságot. Dicséret illeti őket, amiért a Kodály-évfordulóval kapcsolatos hangversenyeken hitet tettek a kórusmuzsika mellett Nagyobb gondot kel­lene fordítaniok a kórusok­nak az egymás közötti kapcso­latok egészséges kiépítésére (ez irányban a városi tanács művelődésügyi osztálya már megbeszélést folytatott az énekkarok társadalmi veze­tőivel), és célszerű volna már az évad elején kialakítani egy összehangolt, alaposan kidol­gozott kórushangverseny-prog­ramot A fúvószenekarok sike­res találkozója azt Igazolta, hogy szükség és igény van az ő szerepeltetésükre is. A könnyű műfajból Pécs sem kap mást mint amit az Országos Rendező Iroda a vidéknek »elad”. Bár akad­tak bizonyos kezdeti, biztató kísérletek, nagy többségben azonban olyan „összehordott” műsorokat kaptunk, melyek művészileg és formailag is egyhangúak, dinamikátlanok voltak. A pécsi közönség ezen a területen is valami újat, ér­dekeset vár, jegyen az a köny- nyű műfaj bármelyik területe; talán éppen a jazz, mely különösen alkalmas arra, hogy új, művészileg Is értékes utat járva a fenti igényeket kielé­gítse. Híveinek száma nem lebecsülendő. Pécs városán kívül elsősor­ban Komlón beszélhetünk hangversenyéletről, ahol 248 felnőtt és 304 Ifjúsági bérlete- zőt tartottak számon. A töb­bi kisebb vidéki község zene­kedvelő lakossága csak alka­lomszerűen, a Filharmónia két brigádműsorát (Irodalmi-ze­nés balett-est és Opera-est) láthatta. A jövő évadban a já­rási székhelyeken feltétlenül meg kell szervezni legalább az Ifjúsági hangversenyeket, néhány nagyobb helyen pedig kamarabérleti sorozattal is megpróbálkozhatnának, a Pé­csi Nemzeti Színház művé­szeinek és a szakiskola taná­rainak bevonásával. Az elmondottak szerinti gazdag és színvonalas hang­verseny- és zenei élet minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Pécs joggal szolgál rá a „zene városa" jelzőre. Miért szólnak mégis Pécs zenei éle téről más vidéki városokhoz képest kevesebbet országos zenei berkekben? Szeged fej­lődő és több évre visszatekin­tő operai múltja új szakasz­hoz érkezett, a szabadtéri ün­nepi játékok országos jelentő­ségűek. Debrecen céltudatos munkája (nemzetközi kórus- fesztivál) érdemel dicséretet Nem véletlen, hogy a pécsi balettről is sokat írnak. En­nek is az az oka, hogy országosan újat ad Pécs arculatához. Meg­oldható lenne, hogy Pécs e városokhoz hasonlóan kiépít­sen olyan tervet, ami orszá­gosan Is újat hoz. Gondolunk Itt pl. egy nemzetközi nagy- zenekari vagy modern zenei fesztiválra. Természetesen, ne a mindenáron való újatakarás vezesse a jövőben a zenei élet irányítóit, inkább a fejlődés­sel együtt haladva tegyék meg azt, ami egészségesen segíti elő városunk zenei fejlődését. ,1 » Nádor—Várnai Apuíca meghívta a zuno­kaöcsémet a Jóslt (aki gii- lömbenn a Pancákr.ak is ezmei rokonya) és ez a Jósi két napig könyörögöt, hogy hadd Irgya 6 a levelet a zerkesztő bácsinak. Montam neki: Nembánom Jósi, csak ne csináj sok hejesirási hi­bát, mert ara Karcsi báttydd kényes. Meg is irta a leve­let, iagyonn tehetséges gye­rek ez zerkeztö bácsi ké­rem, és a hejesirása is meg­felelő. Tesék elolvasni ezt irta: „Most, hogy Plajjbdz bácsi, aki nekem nagybá­csim meghivot látogatóba pécsere a rokonokhoz, sok tapazdalattal fogok haza­utazni, Most rátérek a tapazdalo­tokra: Először i* a posta­hivatali, ahova Kragulec né­ni küldőt el 10-t forindot feladni. Ot Alok egy ablag élőt jó féli óráig. Mikor már ot voltam a néni elót csak becsuktya az ablakot és azt mondgya: Tesék a másik ablaghoz fáradni otan lehet befizetni. Ez volt a meg­lopó. Nem fogagyák el a péndzet! A másik ablaknál álta.. vagy ötvenen és perze hogy nem engettek előre, mert már egy órája Attak ot Na de hol van egy felírás amejjen az ember olvas­hatva, hogy kői ét medig fogadnak el pénzt tóle. pl nálam mindenki fizethet, amikor csak akar! Még ke­let egy negyven fiiérts bé- jeget is venem a Kragulece néninek ot is sokat kelet várakozni mert az ablag elót sok néni meg bácsi Alt, biztosan a Leveledzők Szak- szervezetébóll, mert mind­egyik 100—200 levelet akart feladni. Az volna jó ha ezek­nek a levél-mágnásoknak eggy külön ablagot csinál­nának ahol csak ókk adnák fel a levelet. A következő nap a Palaj- báz bácsi elküldőt hejje- gyértt, mert öt a Plajbáz néni Csehszlovák!fába kül­di, hogy othon adig takaré- koskoggyon. Hát e hefjegyet legutóbb ojan nehéz volt megszerezni, mint körülre­pülni a földet. Hazafelé meg alig futtám a korház térenn átmeni, az­az csak az át feléig, mert a zebrnesikokat csak adig csinólltdk meg. Kragulec néni még figyelmeztetet az Indulás élőt, hogy csak ot lehet átmeni, mert gillöm- ben felír a rendőr bácsi meg veszéjeztetem a közle­kedést. Még azt is monta, hogy a szécsényt térenn egy travanc autót kelet östze- sepemi, mert nem tartota be a közlekedést. Még csak egyet zerkeztö bácsi. A kertvárosi autó­házra most elöl kel felzál- lani. Jó lene egy figyelmez­tető tábla a megálóknál két okboll: Mert a várakozó emoi.rek tudnának mit ol­vasni, míg várnak, másrézt nem kelen« egy kalauz né­nit csak azér különn utaz­tatni, hogy ezt a zemberek- nek elmongya. igaz azt is figyeli, hogy a zutasok be- dobgyák-e a péndzt, mert a vezető bácsinői a tOkőrt nem szerelték még fal és a forgalom is nagy. Evei ma be is fejezem a (tudósítást. Tiszteletei; Plajbd* Jóst*. Hát teccik látni zerkeztö bácsi mink ijen tehetséges familija vagyunk. Mafnem olyan tehetségessek, mint a Siklósi Szódagyár. De csak majnem, mert ójané podu- kállani, mint Ok még eggg Kukacgyártótt sem Utam. Voltunk ugyannis apukáival Diósviszlón. Iten semnem szódát semnem hüsittő Ha­lókat nem lehetet kaput: Azonták majd télem* lem, kicsit várgyunk. De zeren- esére akor véletlenül befu­tót egg szódazállitmáng Siklósról. Vetünk egg üveg­gel, de apuka azonat öt- ájult, mert a szódavízben» HATALMAS KUKACOK uzkálitok. EzutOMi is prof­ilok a Siklósi Zódagvár­nak, javaslom aa ujjúdat za badalmaztassdk, hogyan ken a zódavízbe kukacokat beterelni. És ezutonn károm a tiztelt Siklóéi Szóda és Kukacgyárat irgyanak a zerkeztöségnek eggg leve­let és árujják ei: Hogyan» kerül kukac a szódavízbe. A Vén Kragulec it nagyon» kiváncsi, mert kenyér berni döglót egeret már látót, 4e sódavizben kukacot még nem. Azonta: Alighanem fcrtőtlmitteni Merne eat a Zódaggárt mn a - ■ - — röfifttm: rtajbáa Kanál A* erdőből fl«yettem magukat. Taxival vágtunk neki az éjszakának. Este 11 óra után túl feltűnő lenne a BA-s ko­csi, hiszen minden valamire­való pécsi „autószakértő” tud­ja, hogy ilyentájban már ga­rázsban a helye az állami ko­csiknak. S ha mégis az utcán, vagy ne adj isten, egy vendéglő előtt látnák, azonmód gyanú­ba kevernék: mit kereshet az utcán, amikor a „váltómű­szak” köztudomás szerint csak a taxisokra, legfeljebb a CA- sokra vonatkozik. Ezért Jó a taxi. Azzal ott áli meg az ember, ahol akar, s ha valahol elidőzik, a leg­gyanakvóbb szemnél is jobban ellenőrzi azt a taxaméter. A szigorú kis Jószág nemcsak a zsebet nyitja meg, hanem a lelkiismeretet is: Nézz körül Jól, ha dolgod van, de felesle­gesen ne időzz, más is vár rám. Társadalmi tulajdon va­gyok. Márpedig ba ex valakire Is kötelező, akkor legelsősorban ránk, hiszen éppen ilyen 'Jel­szóval rendeltük meg: társa­dalmi tulajdon igénybevételé­vel a társadalmi tulajdon el­lenőrzésére. Mondhatom ritkán volt en­nél Izgalmasabb riportfelada­tunk. A fotó* kollégára volt a szem, én a föl, a gépkocsi- vezetőnk meg mind a kettő. Hármunk közül talán ő volt a leglelkesebb szem- és fül- tanúja, sőt, „szakmai tanács­adója” Is az éjszakai riport- útnak. Például ő figyelmezte­tett arra is, hogy az állami gépkocsikat ne a belvárosi vendéglők előtt keressük, ha­nem a tettyei vendéglő, a Fenyves szálló, a Dömörkapu környékén. De ott sem a ven­déglő kivilágított előterében, hanem a fák közötti zugok­ban. Találtunk Is hármat, de sze­rencséjükre legyen mondva, nem pécsiek voltak. Szabá­lyosan benne szerepeltek a szálloda portás nyilvántartó­könyvében, s utasok, gépko­csivezetők fennt a szobájuk­ban aludták az ártatlanok ál­mát. Miért ne mondjam meg őszintén, kissé csalódottan „rükverceltünk” ki a fentebb említett vendéglők, szállók udvarából, hogy a társadalmi tulajdon más területén na­gyobb szerencsével gyakorol­hassuk footos megbízatásun­kat Az említett „szerencse” elő­ször a mecseki tbc-kórháznál környékezett meg bennünket Az erdőbe ékelt monstrum va­kolatlan falai sejtelmesen vt­Egy bozontos kuvasz szaladt elő valahonnan. \r I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents