Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-13 / 162. szám

»63. JÜLITTS 13. 3 A »Zeng«” Ha nyugaton egy tőkés gyá­rában ügyetlenség miatt el- szalasztanak egy 62 ezer dol­láros üzletet, a kapitalista elő­ször haját tépi, aztán ügyin­tézőit leckézteti meg, ha ugyan állásába nem kerül an­nak, aki a hilbát elkövette. Nálunk szerencsére nincsenek tőkések, rossz üzletkötések, elszalasztott alkalmak azon­ban még vannak. Csakhogy itt az „objektív*’ nehézségek páncélja mögé bújva az ég vi­lágon senkinek nem görbül meg a haja szála sem. Kényszeredetten gondolok erre, miközben tanulmányo­zom a pécsi Vasas KTSZ ál­tal készített „Zengő” fűnyíró­gép eladásának történetét Mú tud a „ZENGŐ“? Múlt év vége félé a Feru­nion Külkereskedelmi Válla­lat képviselői annak a véle­ményüknek adtak hangot, hagy az általuk felvásárolt tömegcikkek közül Nyugaton már több eladhatatlan. Jó lenne tehát az iparnak olyan gyártmányokkal foglalkozni, amelyek keresettek, amelyek­ből sokat el lehetne adni. Mint érdekességet jegyezték meg, hogy külföldön nagy k“'ets lenne egy kézi fűnyí­rógépnek, mert ezek nagyon keresett cikkek, különösen Hf11 indában. á oéesi Vasas KTSZ két dol?o’/óia, Tóth Zoltán öntöde- veze'ő “s Vörös Géza műszaki helyettes erre éjt nap­pallá ‘éve elkészített a?y ter­vezetet. amit aztán ,.anyagba is öntöttek”. Kisebb módosí­tásokat végrehajtva, átadtak a I Vihar a „ZENGŐ" fölött Hogyan csúszik ki kezünkből hatmillió forint FERUNIONNAK 1963. január 18-án öt kézi fűnyírógépet Jönnek a megrendelések A külkereskedelmi vállalat azonnal kiszállította Hollan­diába a kis gépet, amely a „kertek országában” óriási sikert aratott De miért ne aratott volna? A „Zengő” könnyű, egyszerű, olcsó kis gépezet amelyet házaknál, otthon rendkívül alkalmasan lehet használni, meghajtásá­hoz nem kell üzemanyag, nem pöfög az ember orra alá, s • kis mennyiségű Nivet ügyesen lefcaszálja. Potom öt dollárért kapható, annyira ol­csó, hogy ha meghibásodik, vesz a tulajdonos másikat A hollandusok nem is kés­lekedtek kérésükkel, igaz, hogy módosításokkal, de el­fogadták a prototípusokat és ez év július 31-ére megrendel­tek belőle 40 darabot. Egy kikötésük volt csak, hogy a negyven darab már a széria- gyártás alatt lévő készülékek­ből legyen kiválogatva. 1963. április 12-én újabb levél ér­kezett a pécsiekhez, amely­ben kérték, begy ebben az évben 10 ezer darabot szállít­sanak le nekik. A hollandok ajánlata rendkívül kedvező volt, hisz a ..Zengő” önköltsé­ge mindössze 516 forint Tíz­ezer darabnál a haszon 62 ezer dollár, avagy 6 millió fo­rint. Ha a 10 ezer darabot ki tudjuk juttatni, 62 ezer dollár értékű alapanyagot tudunk behozni a tőkés országból. A vállalat dolgozói nagyon megörültek a gép sikerének s főleg a nagy megrendelésnek. Hát még amikor megtudták, hogy a hollandok hajlandók 1964-ben az egész „gyár” ka­pacitását lekötni, termékeit megvásárolni. A helyzet úgy alakult, hogy a pécsi KTSZ megteremtette jövőjét, mun­kája s pénze lesz bőven. Az újítók, a KTSZ vezetői nem is késlekedtek, hanem a szé­riagyártás megszervezéséhez láttak. Igen ám, de a széria­gyártáshoz szerszámokra volt szükségük. A szerszámok egyik részének legyártására felkérték a Csepeli Vas és Fémműveket, amely a 30 ezer forint értékű és mindössze 200 munkaórát igénylő négy szer­szám elkészítését 1963. május 31-re vállalta. A többit a szin­tén pesti Központi Szerszám­gyárnál kötötték le. Telt múlt az idő, és csak nem érkeztek meg a munka­eszközök Pestről. Érkezett el­lenben egy levél, amelyben értesítették a pécsieket, hogy a kért szerszámokat csak szeptemberben tudják legyár­tani. Ugyanilyen kijelentést tett, vagy még rosszabbat a Szerszámgépgyár, mert ők csak jövő évre igazolták visz- sza a megrendelést Üzlet — az üzlet A hollandok közben fi­gyelmeztették a Külkert, ha nem kapják meg határidőben a gépeket, kénytelenek más­honnan beszerezni. A pécsi KTSZ vezetői erre, szétfutat­tak az országban szabad szer­számgyártó kapacitást keres­ni. Mosonmagyaróvár. Buda­pest, Eger. Szeged, Szentgott- hárd, Orosháza szállodái is­merkedtek a p>éosi neveikkel. A nagy szaladgálás eredmé­nyeként most Orosházán kí­sérlik meg a gépgyártáshoz szükséges szerszámok előállí­tását, de hogy milyen siker­rel, azt még nem lehet tud­ni. Ha jól végződik az ügy, akkor jövőre már 30 ezer ex­portgép hagyhatja el a Zsol- nay utcát, ha nem. akkor „lőttek” a farín tolónak, a dol­lároknak. Hogy július 31-ig a KTSZ már nem tudja telje­síteni a 40 db-os megrende­lést, az biztos. Hogy elnézőek lesznek-e a hollandok, az nem biztos. Ml a tanulság? Egyrészt az, hogy jó lenne Pécsett egy szerszámgyártó részleget léte­síteni valamelyik .gyárunknak, akár a Sopiarának vagy a Finommechanikának, hiszen a gyártmányfejlesztés elen­gedhetetlen feltétele a korsze­rű szerszám. Tanulság az is, hogy a nagy gyárak „fölé­nyes” magatartása, amellyel egy kis vidéki üzemet le­kezeltek, megbosszulhatja magát a népgazdaságon, te­hát a kisebb üzemek igényét is „illik” komolyan venni. A vihar még dúl a „Zengő” fölött, reméljük, nem kerül ez túl sok pénzünkbe' Szüts István Időjárásjelentés Várható időjárás szombat estig: ma felhős idő, holnap valamivel több napsütés. Főként az ország keleti felében, ma sok helyütt, holnap csak néhány helyen eső, zivatar. Mérsékelt északi, észak­keleti szél. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet a Du­nántúl nyugati felében 11—14, máshol 15—19, legmagasabb nap­pali hőmérséklet holnap 24—2 T fok között. A yárosi pártbizottság ülése Az MSZMP Pécs városi Bizottsága pénteken délelőtt ülést tartott. „Jelentés a gazdasági vezetés helyzetéről” címmel megvitatta a párt-végrehajtó bizottság jelentését, amelyet dr, Bánky Nándor elvtárs terjesztett elő, majd Tóth József elvtárs, a sportmozgalom átszervezésének időszerű kérdéseiről tájé­koztatta a pártbizottságot. Ezután Ambrus Jenő elvtárs, a pártbizottság első titkára javaslatára szervezeti kérdésekről tárgyalt. A Mécseid Szén­bányászati Tröszt járási jogú pártbizottsága megalakulásával a városi pártbizottság több tagja más beosztást kapott, s ezérí szükségessé vált a városi pártbizottság kiegészítése. A pártbi­zottság tagjai közé Bérezi Pál elvtársat, a Pécsi Bőrgyár igaz­gatóját, dr. Tényi Jenő elvtársat, az Orvostudományi Egyetem pártbizottsága titkárát, Bosnyák János elvtársat, a Porcelán- gyár pártszervezete titkárát, Szabó Pál elvtársat, a Gyógyszer­tári Központ megyei igazgatóját, dr. Rugási Endre elvtársat, a Pannónia Sörgyár igazgatóját és Németh Gyuláné elvtárs­nőt, a Pedagógus Szakszervezet pécsi titkárát kooptálta, a városi párt-végrehajtó bizottság tagjai közé pedig Török László és dr. Rugási Endre elvtársat választotta meg. Miután Stier József elvtársat, a Mecseki Szénbányászati Tröszt párt- bizottsága titkárává választották, a városi pártbizottság titkára j dr. Rugási Endre elvtárs lett. Meggyorsul Pécs nemzetközi lávirólorga'ma V posta újabb korszerű­sítést vezet be a nemzetközi távíróhálózatában. Az au­tomata Gentex központba — amely Budapest és a kül­földi városok távíróhivata­lait köti össze — a III. ne­gyedévben a fővároson kí­vül bekapcsolják Miskolcot, Debrecent, Győrt, Szegedet és Pécset is. Az öt vidéki város távíróhivatala így közvetlen összeköttetést kap a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország. Csehszlová­kia, Bulgária, Ausztria, az NSZK, Svájc, Belgium, Dá­nia, Hollandia nagyobb vä- „ rosainak távíróhivatalaival. Évadzáró társulati ülés a Pécsi Nemzeti Színházban Tegnap délután a Pécsi Nemzeti Színház nézőterét a színészek, a műszaki és az adminisztrációs dolgozók né­pesítették be. Évadzáró tár­sulati ülésre gyűltek egybe. A megjelenteket Dobat Vil­mos, a színház főrendező}« üdvözölte, majd Nógrádi Ró­bert igazgató értékelte a tár­sulat munkáját az elmúlt év­adiban. Emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy tavaly szeptember­ben, az évad elején milyen sok nehézséggel iseüett meg­küzdeniük. Újra meg kellett nyerni a színházban csalódott közönség rokonszenvét, a tár­sulat 38 új tagjának be kel­lett illeszkednie az együttes munkájába, a színház fiatal vezetésének elsajátítani az igazgatás fortélyait. Most az évad. végén megállapítható, hogy ezeket a nehézségeket sikerült leküzdeni. Egész évi munkájukat az vezérelte, hogy hittek a kultúrát szerető kö­zönségben. a társulat erejé­ben, a maguk elé tűzött cé­lokban. így tudták egy év alatt a népszerű népszínház alapjait lerakni, anélkül, hogy az igénytelenség jellemezte volna munkájukat. A népsze­rű, sokoldalú műsoa-politiká- val sikerült megnyerni a kö­zönséget. Ezt bizonyítják a számadatok is. Az elmúlt évadban 19 bemutatót tartot­tak. A nagyszínházban 168, vidéken 110 előadást tartottak, neon számítva az ifjúsági és a gördülő opera előadásait. Jú­nius 30-ig a nagyszínházban 123 ezer, az ifjúsági előadáso­kon 22 ezer, a táj előadásokon 40 ezer néző élvezte az elő­adásokat. Valamennyi elő­adást együttvéve 196 ezer embert szórakoztattak az el­múlt évadiban. Elmondotta Nógrádi elivtáns. hogy a színház törzsgárdája az éknúat évadiban becsülettel teljesítette feladatait. A tár­sulat kiegészülve az új tagok­kal, a munka sarán egységes együttessé kovácsólódott. Az évad során a színészek részé­ről, az egyes műfajokban szép alakítások, izgalmas és érde­kes előadások születtek. Elis­merőleg emlékezett meg a prózai, az opera, az operett és a balett-együttes évi munkájá­ról Köszönetét fejezte ki a műszaki dolgozóknak, kérte őket, hogy a jövő évadban még fegyelmezettebb munká­jukkái segítsek a művészi cél­kitűzések megvalósulásét. Befejezésül kitért arra, hogy a jövő évad terveit augusztus 25-én évadnyitó társulati ülé­sen vitatják meg és szeptem­ber 20-án megtartják a szín­ház első bemutatóját is. A társulat valamennyi tagjának kellemes pihenést kívánt az Igazgatóság nevében. Ezután Boros Éva, a Műve­lődésügyi Minisztérium nevé­ben köszöntötte a színház dolgozóit az elmúlt évadiban végzett jó munkájukért. Augusztus 25-ig becsukta kapuit a Pécsi Nemzeti Szín­ház. Pihennek a színészek, a műszakiak, hogy a jövő évad­ban új bemutatókkal örven­deztessék meg a sszínház lá­togatóit. Jó pihenést kívánunk nekik a munkában, sikerekben gazdag évad után! (MHzki) Az utasok rohannak a va­riatok felé. A hangszórón ke­resztül kellemes női hang szó­lal meg: — Figyelem! Az első vágány mellett tessék vigyáz­ni! Az első vágányon tolatnak! Nézem a pályaudvart. Csat­tog előttem a szerelvény, pi­ros zászlócskákkal integetnek, sípolnak, kiabálnak. Asszo­nyok törölgetik a kocsik ab­lak':"''. fiatal fiúk lapátolnak a sir "V között, targonca sik­lik a hátam mögött. Furcsa világ ez. peronon innen és pe’--non túl. utas beszáll a kocsiba és ' ényelmesen helyet foglal. A vonat elindul hajszál pon­tosan a menetrend szerinti időben. Ezt várja és ezt látja a k"' * ’álló ember, az utazó. Ér azt figyelem, hogy mi tör­tévük addig, amíg a vonat el nem ' iául? Sok minden, töb­bek között a tolatás. Az állomásfőnök helyettese a sínek között tájékoztat, hogy három tolató brigád dolgozik a pályaudvaron, s egy brigád mindössze három ember: a to­latásvezető. az „első ember” és a „hátsó ember”. Elsőnek Szántó Lászlóval találkoztam, aki „hátsó ember”-i beosztás­ban dolgozik. Kérdem tőle, hogy mit csinálnak? — Rendezzük a 2932-est, az egves vágányra. — Az mi? — csodálkozom el. — A bátaszéki személy — válaszolja és ő is csodálkozik, Nyilván azon, hogy mi volt érthetetlen az előbb. A főnök­helyettes szerencsére mellet­tem marad és vállalja a tol- mácsi szerepet a vasutas és a magyar nyelv között. Megtudom, hogy milyen jel­zéseket adnak tolatás közben a síppal és a zászlóval, vagy éjjel a lámpával. — Vannak hallható jelek és vannak látható jelek — ma­gyarázza Szántó László — A síppal egy hosszú azt jelend, hogy előre, egy rövid és egy hosszú hátra, három rövid állj. A zászlóval függőlegesen, vagy vízszintesen integetünk, attól függ, hogy merre áll a mozdony kéménye. Ha a ké­mény előre áll, akkor függő­legesen kell integetni, ha hát­ra áll, akkor vízszintesen. Van itt annyi jelzés, hogy hirtelen fel se tudom sorol­ni... — S mit csinál a „hátsó em­beri*? — Nekem nyolc, hogy mit kell csinálni, mindent meg­csinálok, amit mondanak. Ál­talában az a munkám, hogy összekapcsoljam a kocsikat, vagy szétnyissam. Ha félre löknek egy kocsit, a kijelölt helyen lefékezem, vagy a sa­ruval állítom meg. Saját magáról is beszél Szántai. Elmondja, hogyan éi a legényszállóban, milyen idő­közönként jár haza a Somogy megyei Bárdudvarnokra, hogy nemsokára megnősül és így tovább. — Tartani kell az ember­fiának magát. Messziről jöt­tem ide és nem akarom, hogy a hírem hamarabb hazaérjen, mint magam... Szeretnék ta­nulni is, mert van rá lehető­ség, s csak úgy viheti az em­ber valamire, ha igyejjszik a munkahelyén, meg a tanulás­ban. A vasútnál nincs aka­dálya az előrehaladásnak, váltóőr, tolatásvezető vagy akár kocsimester is lehet be­lőlem. A főnökhelyettes helyeslőn bólogat a beszédre. Szerel­vény gördül előttünk csiga- lassúsággal. A lépcsőn Matyók József tolatásvezető. „Piros­sapkás” vasutas lép a perön szélére és Matyók felé kiált: — Az átjárón belül hagyja a szerelvényt, hogy a 6724-est ne zárja el! — Matyók bele­fúj a sípjába és a szerelvény megáll. Szerelvény, szerelvény, min­den pályán legalább öt-hat. — Most mit csinálnak a to- latók? — kérdem Matyóktól. — Megvárjuk, amíg kimen­nek a vonatok. Ilyenkor van a délelőtti csúcs. A 915-bé tíznegyvenkilenckor kiáll... (A budapesti gyors — súgja a főnökhelyettes.) Az utasok futkosnak, érdek­lődnek minden fellelhető vas­utastól, hogy vajon hol áll az ő vonatjuk. A pesti gyorsot nagy csapat úttörő rohanja meg, a hangszóró állandóan tájékoztatja az utasokat, hogy melyik vonat mikor indul. Matyók feltolja a homlokára kékszegélyes sapkáját, a zászlókampót nadrágzsebére akasztja és meséli a tolató brigád mindennapos történe­teit. Mikor szaladt fel a ko­csi a csonkavágány „púpjára”, s mikor állt meg a mozdony­vezető a futballbíró sípjelére. Az anekdotákat Kerekes Mi­hály „első ember” szakítja félbe, intézkedést kér a tola­tásvezetőtől. — Hagyjátok a tizenötön, határon belül az egészet és a tizenháromra beáll, rájön a két négytengelyes személy és a posta, majd rájárunk a fűtő­házi szenekre... Kerekes biztosan megértet­te, mert sarkon fordult és el­ment. Én intettem a főnök­helyettesnek a fejemmel, hogy nem szüksége« fordí­tani. A vonatok szép csendesen kigördülnek a pályaudvarról, egyre több a szabad hely Munkához láthat a tolató bri­gád. Egy hosszú személyvo­natból a három középső ko­csit halásszák ki és átviszik másik pályára, miközben az ötödiken teljes sebességgel átfut egy szénnel rakott te­herszerel vény Nagykanizsa felé. Nagy nyugalomra és precíz pontosságra van szük­ség a váltók, a sínek és a ko­csik labirintusában. Közeledik felénk a kihalá­szott három személykocsi. Az elsőn Szántó áll és integet a zászlajával. Matyók az intéző elé áll és katonásan jelent neki: — Intéző elvtárs. kérek en­gedélyt a 6406-ossal távozni. — Rendben van — válaszol az intéző. — Ez mit jelentett? — kér­dezem Matyót. — Eev órával a műszak vé­ge előtt szeretnék elmenni és akkor indul a bátaszéki sebes, a 6406-os. Tetszik tudni, a vasútnál nincs Lacikám, vagy Pista bátyám. Olyan ez, mint a katonaságnál... A hangszóró újból figyel­meztet: — Az első vágány mellett tessék vigyázni! Az első vá­gányon tolatnak! Matyók fellép Szántó mel­lé a lassan guruló kocsira. Gazdagh István Gázvezeték és készülék- szerelő szakmában IPARI TANULÓKAT, 14—16 éves korig felve­szünk. Jelentkezni: Pécsi Gáz- és Hőszolgáltató V, Pécs, Légszeszgyár u. 11. Kimondottan perfekt GYORS- ÉS GÉPIRÖNOT felvesz a Pécsi Porcelán - gyár. Jelentkezés: a vál­lalat személyeti osztályén. Kőműves, ács, tetőfedő, vízvezetékszerelő, lakatos, festő szakmunkásokat, ku­bikosokat, segédmunkáso­kat és rakodómunkásokat alkalmaz a BM. Tanácsi Magas- és Mélyépítő V., helybeli és vidéki mun­kahelyeire. Vidékieknek szállást, pécsi munkáin­kon dolgozók részére ebé­det biztosítunk. Jelentke­zés: Pécsett, Zsolnay u. 4—6. szám. Építésvezető­ség: Szigetvár, Szekcsői M. u. 2. Építésvezetőség: Mohács, Budapesti or­szágút, Siklós, járásbíró­sági építkezés. TOLATÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents