Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-09 / Első kiadás

»S3. TŰLIT7S 9. TKÄPODT mi ssép városunk A Balolcány és környéke Készül Pécs távlati rendezési. terve 1 Folyamatosan Készül Pécs táv­lati általános rendezési terve, amely meghatározza, a városkép , alakulását a . kővetkező években. Olvasóink tájékoztatására heten­ként' beszámolunk egy-egy vá­rosrész fejlesztési tervéről. Most a Balokány Üget és környéké­nek rendezési tervét ismertet­jük. Ez a lakóterület négy fő egy; ségre tagozódik. Délen a mo­hácsi vasútvonal, nyugaton az; Irányi Dániel tér, a Kilián: utca, északon az Ady Endre, utca, keleten pedig a Zsolnay: gyár határolja. A négy fő egység a következő: a Zsolnay utcá­tól délre levő terület, amely magábair foglalja a Balokány ligetet; a .Zsolnay Vilmos utca ,és a Felsővámház utca közti rész; az Ady Endre' utca és a Felsővámház utca által ha­tárolt terület; végezetül pedig az Irányi Dániel tér és a Felső malom utca között lévő város­rész. Forgalmi szempontból igen jelentős szerepet tölt be ez a terület. Itt halad át a nagy- lo.rgalifuí' "Ratos' főközlekedési út'és itt alakítják ki majd az úgynevezett keleti körutat. Ugyanis létrehozzák az Ady Endre utca és a későbbi gyors forgalmi út .közötti kapcsola­tot, mégpedig - úgy, hogy az Ady Endre utcán, a Könyök utcán, Katalin utcán át össze­kötik az Irányi Dániel térrel, majd a Kilián utcán át a gyorsforgalmi úttal. Ezzel le­hetőség nyílik a Déryné utca tehermentesítésére, a belváros közlekedésének javítására. A Felsővámház utca továbbra is jelentős szerepet tölt be a lakó terület és a város közlekedé­sében is. Ugyanakkor a ter­vezők úgy alakították ki en­nek a lakóterületnek a belső közlekedését, hogy külön vá- lasztoták a belső gyalogos for­galmat az átmenő, az egész várost érintő közlekedéstől. Ezzel csökken a zaj, a por és a balesetveszély. A lakóterületet a luxa beépítés jellemzi. A Zsolnay Vilmos utcától délre a Balokány li­get feletti területen négy 12 emeletes lakóházat építenek, amelyet egy csaknem száz mé­ter hosszú négyemeletes épü­let zár le. A korszerű lakó­tömbök mögött és azoktól ke- 1 letre alakítják ki a fürdőterü­letet, ahol fedett uszodát, sport pályákat és egy 15 000 férőhe­lyes stadiont létesítenek. A Zsolnay Vilmos utca és a Felsővámház utca közötti te­rület beépítésére is a korsze­rűség, a sok park a jellemző. Itt is 12 emeletes lakóházak j váltakoznak 80—100—120 mé- : tér hosszú négyemeletes tár­sasházakkal, míg a lakóterület központjában, a Felsővámház úti Általános iskolától délre egy 20 emeletes toronyház emelkedik ki á té'rüléttíől. Ugyanilyen módon építik be az A^y Endre utca és a Felső­vámház utca közötti területet is. Meg kell említeni, hogy a keleti körút mentén az Irányi Dániel tértől északra négy pontház vezeti a szemet a körút nyomvonalán. A negye­dik fő egység, az Irányi Dániel tér és a Felsőmalom utca' kö­zötti terület már jobban meg- : őrzi hagyományos jellegét és f I itt elsősorban a korszerű zárt I piactér, valamint a hozzáve- 1. zető gyalogos és járműközle­kedési útvonalak - - jelentik a változást a következő évek­ben. A tervezők gondoskdotak a Balokány liget és környéke la­kóinak kereskedelmi ellátásá­ról. A laza beépítésű terüle­ten szinte a társasházakhoz kapcsolódnak a sxuper marketek az Irányi ■ Dániel tér és a Kossuth Lajos utca sarkán pe­dig korszerű áruház-étterem kombinát biztosítja az ellá­tást. Az általános rendezési terv megvalósulása során, amely­nek befejezését a negyedik öt­éves, terv végére, — 1975-re — írja elő a terv, teljesen átala­kul a Balokány liget és kör­nyéke. Átmenetileg megma­rad 118 • épület, ugyanak­kor 5140 új lakást építenek ezen a lakóterületen, ahol je­lenleg 6300-an élnek. Termé­szetesen — bár a beépítés igen laza, parkokkal és zöld terü­letekkel övezett lesz — mégis csaknem megháromszorozódik a terület lakóinak a száma. Villámhárítók között KÜLÖNÖSKÉPPEN nem-el­mélkedtem még a villámhárí­tók felett. Tudomásul vettem, hogy vannak. A mi házunkon nem volt, csak a nagyobb há­zak tetején, a templomtornyo­kon és a gyárkéményeken. Iskolás koromban tudtam meg, hogy Benjamin Frank­lin amerikai tudós találta fel 1752-ben, s ahol villámhárító van, ott nem kell félni, ha „zeng az ég”. A napokban, amikor az a nagy zivatar volt »permanens villámlásokkal”, álltam az ab­lak előtt és néztem a gyüle­kező felhőket. Jöttek is a fel­hők, zengett az ég, zúgott a szél és villámlott. Állandóan és egybefolyóan, nagyon kí­sértetiesen. Nem tudtam más­ra gondolni, mint B. Frank­linra és arra a kisgyermekre, akit nemrégiben agyoncsapott a villám csupán azért, mert a kerékpár pumpáját a kezé­ben vitte villámlások idején. Másnap összetalálkoztam egy fiatalemberrel, akiről ki­derült, . hogy villámhárítósze­relő. — összesen nyolcán va­gyunk az országban, akik a villámhárítókat szerelik, — kopogtatja Czeiner Béla a szerelő váll alát tábláját a Har- I ley Davidson oldalán. A lá­Öfszóz autó gazdát keres Rengeteg autót láttunk tegnap a vásártéren, és mindegyik ugyanabban a betegségben szenvedett: új gazdára szeretett volna találni. Értesüléseink szerint a kínálat nagyobb volt, mint a ke­reslet, igy bizony a legtöbbet régi gazdája fuvarozta haza. Motil felv. dában kötelek, mászó szögek, szerszámok és két halványkék színű motoros sisak. Béla és társa a Dunántúlt, járja az öreg motorral. Most itt a sör­gyárban javítják a kémény villámhárítóját. — Mi történik. ha nincs villámhárító egy gyárkémé­nyen? — Lehet, hogy semmi. A huzat is elvezetheti a villá­mot, de az is lehet, hogy szét­vágja a kéményt, olyan lesz, mintha szétlőtték volna. Nem érdemes reszkírozni. — Említette a huzatot. Mi­ért veszélyes? — A huzat következtében ritkább a levegő és ez is, de a vákumos szívóhatás is vonzza és vezeti a villámot. Nemrég , történt, hogy egy parasztgaz­dának becsapott az udvarába a villám, közel az istállóhoz. Az istállónak mind a két vé­gén nyitva hagyták az ajtókat, a huzat beszívta a villámot keresztül az istálló közepén. Három tehén volt az istálló­ban, kettőnek reszketős , ma­radt a hátsó része, egyet pe­dig le kellett vágni, annyira megbénult a két lába. — Tehát villámlások idején legjobb, ha becsukja az ember az ablakát, nehogy kellemet­len meglepetés »érje. Igaz? CZEINER BÉLA a fejével int, majd kérdés nélkül újabb történetet mond. — Tolna megyében történt a következő eset: Négy ember dolgozott -a mezőn és vihar közeledett, Három a ruhákat szedte össze, a negyedik meg a kapákat. Közéjük vágott a villám. Egyik embert fejbe j találta, és azonnal meghalt. j Kettő pedig elájult, Szaladt hozzájuk a negyedik és éleszt- j gette őket. — Mi történt veletek? — kérdezte. Azok nem tudtak semmit mondani, csak néztek rá ijedten, annyira meg vol­tak lepődve. Végül megszólalt az egyik: — Nem láttam és nem hallottam semmit. Csak a lábaim zsibbadtak. Persze hogy nem láttak és nem hallottak semmit, mert a hang később ér hozzájuk, mint a villám. Eszembe jut, hogy a ház­tetőkön rengeteg televíziós antenna van. Vájjon mi a helyzet olyan háznál, ahol villámhárító is van és tv-an- tenna is? Melyik vezeti le a villámot? — Földeim kell a tv-an- tennát, akkor biztos, — vála­szolja. — Nem gyakori, hogy tv-antennában csapjon a vil­lám, de előfordulhat, mint- i ahogy Kazinczbarcikán meg­történt. Bevágott a villám az antennába .és a televízióból nem maradt más, mint tör­melék és hamú. Legtisztább dolog villámlások idején ki­kapcsolni a készüléket, s a tetőantenna dugaszait ki­húzni. Lehet, hogy száz . évig se történik semmi, de épp­úgy történhet is. — Milyen villámok van­nak? — A villám az lényegében két ellentétes .töltésű felhő, vagy egy felhő és a földfel­szín közötti villamos kisülés. A kisüléskor 1 igen nagy a2 áramerősség, 30—40 ezer am­per is van. A legismertebb villám a vonalas villám, amely szétágazó szabálytalan görbevonalú. A gömbvllláro vakítóan fényes golyó és a gyöngysorvillám, amely gyöngyszemekből, vagy lánc­szemekből áll és kisebb töl­tés esetén jön létre, — ma­gyarázza tan árosán Czeiner Béla. AMIKOR arról beszélge­tünk, hogy milyen érdekesebb épületek és építmények tete­jére szerelt már villámhárítót, ujjain számolgatja sorolja: — Az Országház kupolája, a Pécsi Hőerőmű kéményei, templomok, hamarosan a százhalombattai 200 méteres kémény tetejét is meg keil mászni, arra is mi szereljük fel a villámhárítót. — S mi van akkor, ha zi­vatar közeledik? — Azonnal futunk le a ké­ményről vagy a tetőről. Az igaz, hogy csalánba nem üf a méhkő, de a villámhárító csak oda vonzza, — mosoly­gott, majd derekára csatolta a biztonsági övét és megin­dult felfelé a sörgyár kémé­nyén. Gazdagh István — A MOHÁCSI MÜŰT birjáni elágazása előtt egy víztornyot találnak. Attól nem messze van egy földút, ami Lotíhárdra vezet. így igazított el bennünket egy szekerező éniber, s csak azt nem értettük, miért nézett ránk olyan furcsán, s miért legyintett a kezével, amikor megköszöntük a szíves útba- igpzítást. Hamarosan megértettük. A poklok útja ez a földút. Sok vihart látott Warsavánk is n”ögv^. nyekeregve billegett, tántorgott át a tengelytörő buktatókon, és már az első száz méter után visszafordul­tunk volna, ha jobbról-balról nem áll ott akadálynak a nan- ráforgóföldek dzsungele. Itt már csak két választásunk volt: a tetszik vagy nem tet­szik. S így a harmadik lehe­tőség híján valahogy átvere­kedtek magunkat azon a há- romkilométeres- istencsapáson, amit annak idején alighanem tévedésből neveztek földút: nak. Juhász*'Lajost kerestem, a lőtt bárdi Búzakalász tsz ag- ronómusát aki a napokban é°v megdöbbentő levelet kül­dött be a szerkesztőségünk­höz Június 10-én reggel még szór, yo’t amikor a tsz ha­tárában beálltunk a répa és a nznrafnrgó táblába. Aztán délután fél három óra táj­ban egyszerre tört ránk az íté- le.tiöő Hatalmas, dörgéssel, vi’l-'mläs'a] jött, és ahányan voltunk, mindannvian a falu­végi présház felé menekül­tünk. Az volt az egyetlen kö- íteü menedék.' Egy édesanya emlékének ..ja lőßi nem állt meg,! Néhány méterre Csehi Ist­ván előtt Horváth Emilné fu­tott, s Csehi István csak ar­ra a pillanatra emlékszik, hogy egy vakító, fülsiketítő dörrenés után közéjük csapott a villám. . Horvathnét ott találták meg a tavaszi árpában. Öt sújtot­ta le a villámcsapás. Élt még. Lélegzett, és a pulzusát is ta­pintani lehetett. A zivatar el­lenére is perceken belül lo­vaskocsit szereztünk, hogy . a súlyos sérültet - mielőbb a műútra vigyük. Ugyanis csak Nagykozári-g kaptunk telefon­összeköttetést. különben sem tudott volna bejönni a hely­színre a .mentőkocsi. A sze­kér vágtázva vitte a műút fe­lé, s közben arra is gondol­tunk. hogy a kísérő mestersé­ges légzésben részesítse a sé­rültet. — Csehi István és én, még a lovaskocsit is megelőzve ro­hantunk a mohácsi műút felé, és úgy nézett ki. sikerrel jár a versenyfutásunk Horváthné életéért. Én néhány másod­perccel meg is előztem azt a krémszínű Volga kocsit, ame­lyik Mohács felöl közeledett. Arra is volt időm, hogy a műút széléről integessek ne­kik, és az gyalázatos módon mégsem állt meg. Pedig jól láthatták, mert ketten- is ül­tek a kocsiban, hogy csupa sárosán, térdig feltűrt nadrág­ban, nem autóstoppos utassal van dolguk. És a mögöttem futó Csehi Istvánt, meg a vágtázó kocsifc is láthatták a földúton. A sofőr a képembe nevetett és tovább hajtott. Több mint egy kilométert mentünk ezután a műúton, és már-már úgy nézett ki. hogy Pécsig kell szekerezni a be­teget, amikor szembe jött ve­lünk egy gépkocsi. Az min­den további nélkül megállt, nyomban visszafordult ék be­vitte a beteget a pécsi klini­kára. Egyik tsz-tagunk, Hege­dűs Lajosné kísérte el, s ő is tanúskodik, hogy a Zsolnay utcában még észlelte társnő­je szívdobogását.” AMIKOR Juhász Lajossal és Csehi Istvánnal személye­sen is beszélgettem, sok más megható jelét jegyeztem fel annak az embérségnek, ami­vel a tsz assszonyai, férfiai körülvették a szerencsétlenül járt 28 éves fiatalasszony ár­ván maradt családját. Nem volt szükség sem köz­gyűlésre, sem előzetes meg­beszélésre alihoz, hogy mind­járt a baleset másnapján va­laki is eligazítsa a halárba ki­vonuló kapásokat. Egyik asz- szony a- napraforgó, a másik a paprikatáblába állt be. Eze­ket a 'áblákat Horváth Emil­né számára jelölte ki nemrég a brigádvezetö. És az asszo­nyok nemcsak erre a napra, hanem egész esztendőre el­vállalták, hogy Horváthné munkaegységeit rendre telje­sítik. Az év végi részesedés a két árváé legyen. A három éves Annuskáé és a kilenc éves jeles tanuló Jancsikáé. Különben nem futná minden­re az édesapjuk keresetéből. Ne beszéljünk most arról az ezer forintos gyorssegélyről, amit a tsz adott át Hor- váthéknak, mert ez ma már magától értetődő. Viszont nem térhetünk na­pirendre a krémszínű Volga- kocsi utasai felett, akik Ju­hász Lajos szavaival élve gya­lázatos módon cserbenhagyták a szerencsétlenül járt fiatal- asszonyt. Ne bízzuk mindezt a lelkiismeretükre! Nem aka­runk tanácsot adni azoknak a baranyai vállalatoknak vagy szerveknek, amelyek Volga- kocsival rendelkeznek, de el tudjuk képzelni, hogy a jú­nius 10-i menetlevelekből könnyűszerrel megállapíthat­ják, hogy azon a zivataros na­pon kik és milyen megbíza­tással jártak a mohácsi or­szágúton. Ha kételyeik van­nak. mi a rendszámot is meg­mondhatjuk. ÉS MOST térjünk vissza arra a földűtra is-, amit a be­vezetőmben oly részletesen megírtam. Juhász Lajos égés-: bűnlajstromot sorolt fel róla. Többek között azt. hogy' vil­lámcsapás nélkül is volt már áldozata ennek az útnak. 1961. decemberében a lotthárdiak súlyos beteghez hivatták az egerági körzeti orvost. Az nagy ügggyel-bajjal ki is ment, és megállapította, hogy sürgős műtéti beavatkozásra volna szükség, tehát Mohács­ra vagy Pécsre kell szállítani a beteget. Erre azonban csak másnap kerülhetett sor, mert a mélyen felázott, jeges, sá­ros úton lovaskocsival sem tudták volna a műútig kiszál­lítani. Tavaly januárban pedig egy nyílt-töréses 16 éves fiúhoz hivatták a mentőket, akik már a földút elején leragadtak a sárba. Miután lovaskocsi­val sem vállalhatták a sérült gyerek elszállítását, sajátos módon oldották meg a prob­lémát. A szülők'pokrócba csa­varták a gyereket és egy sa- ráglyából rögtönzött hord­ágyon vitték ki a három ki­lométeres sártengeren át, nem is beszélve arról, hogy a men­tőkocsiban várakozó orvos­nak azonnal be kellett avat­koznia, különben a sérült el­vérzett volna. Ha e riport elé 20 év előtti dátumot írnánk, akkor is há- bm-Agn-) rajta az olvasó. De ma 1963-at írunk. Tizennyolc éve. nyomon követjük elvitat- hatalanul nagyszerű ered­ményeinket, kezdve a szocia­lista iparosítástól, a mezőgaz­daságban elért forradalmi át­alakulásig, amelyben benne foglaltatik a falvak villamo­sítása. gépesítése, a szövetke­zeti élet ezernyi biztató pél­dája. Ma már az emberek megértik azt is, hogy a fejlő­désnek menetrendié van. Tudják, hogy egy csapásra nem megy minden. Mégis le kell írnunk, meg kell szívleljünk Juhász La- jos ^Jöanaszát, amit fa'úja. termelőszövetkezete nevében mondott el. — Már tíz évvel ezelőtt szó volt arról, hogy a leendő mo­hács-villányi út összeköté­sével Lotthárd is köveséihez jut. Nem tudom miért, abba­maradt a szép tervezés. Az­tán hosszú szünet után a já­rási tanácstó! jártak itt ta­valy és már abban is megál­lapodtunk, hogy az új út föld­munkáit társadalmi munká­ban elvállaljuk. Ez a terv is kútba esett. Tudják-e. miről beszélnek nálunk az emberek? Azt mondják, úgy látszik előbbrevaló a siklósi vár. meg a többi műemlék rendbehozá­sa. mint a mi kövesúHmk Ar- ra van pénz. erre r’o^s rge­dig ha egyszer, ne adj’ isten, tűz ütne ki falunkban, nem is tudom, mit tehetnénk .., TUDJUK, hogy a műemlék restaurálásnak éppen úgy megvan a maga értelme, mint a kövesúténítésnek’ mégis ajt mondjuk: feltétlenül elgondol­koztató a lotthárdiak vélemé­nye. p, Gy. i

Next

/
Thumbnails
Contents