Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-06 / 156. szám

?96S, JÚLIUS 6* ivaplO 3 Körúton az aratók között Befejezéshez közeledik az őszi árpa aratása ’ A megyében lassan befeje­zéshez közeledik az őszi árpa aratása. Bizony lassan. Ezt mutatta a pénteki körút is. Gerdán azzal fogadtak: már kész len­ne az őszi árpa, ha jó lenne a kombájn. A szentlőrinci gépállomás kombájnjával bi­zony sok baj van. Voltak na­pok, amikor az SZK 3-as kombájnnal mindössze 111, illetve 65 mázsát csépeltek el. De nemcsak a kombájnra pa­naszkodnak. Az iroda előtt ott állt a gépállomás fűkaszája, Kész József, a traktor veze­tője pedig mellette. A terme­lőszövetkezet a gépállomással 100 hold kaszálására kötött szerződést. A gépállomás eb­ből harminc holdat lenyiszi- költ Még mindig van kaszá- latlan rétjük. Nagy kár ez a termelőszövetkezetnek. Ezt a kiváló állatállományuk sínyli majd meg. A fűkasza azért nem megy, mert nincs hozzá ékszíj. Azt mondják, az egész országban nem lehet ékszíjat kapni, ezért megpróbálkoztak láncmeghajtással, de ez nem vált be. Panaszkodik a trak­toros, hogy nem tud keresni, panaszkodik a termelőszövet­kezet, hogy tönkremegy a termése. Egyszóval panaszko­dik mindenki. Persze nemcsak Gerdén. Mert van okuk a panaszra a szabadszentkirályiaknak is, ahol a kombájn hűtője ment tönkre, vagy a bicsérdieknek, ahol szintén bedöglött a kom­bájn. A szentlőrinci gépállo­más kombájnjai, Szentlörincen a termelőszövetkezet elnöke azt mondja: másfél kombájnt Ígértek, de csak egy van, az is rossz. Június 28. óta dol­gozik náluk a kombájn és mindössze 60 holdról csépelte el a termést. Százharmincöt holdat arattak le rendrearató- val. most ott áll renden, de érik már az olasz búza is, azt is vágni kellene, de mivel? A letakarított területről hordják a szalmát és saját gé­pekkel azonnal hozzákezdenek a tarlóhántáshoz, illetve mély­szántáshoz. Csak területük le­gyen. Ez most a legfőbb gond­juk. Királyegyházán örömmel újságolják: készek az őszi árpa • aratásával, ti­zenöt mázsa körüli holdan- kén ti termésre számítanak és itt hallom először azt: a gé­pek ellen nincs kifogás. A ; tarlóhántás itt sem megy a • kívánalmak szerint. Egy ki­csit késlekednek vele. Most! hordják össze a kereszteket, de azt mondják: utána teljes ; erővel tarlót bántanák. Ed­dig mindössze 34 holdat diszktillereztek, de hamaro­san 5—6 erőgép dolgozik ál- landóan. Annál is inkább j sietniök kell, mert 150 holdat 1 akarok bevetni napraforgó­val u'dtragyának. Sumonyban kész az árpa, 12—13 mázsa körül mozog a termés. A ku­koricát kétszer megkapálták, a cukorrépájuk már most 20— 30 dekás. ők sem panaszkod­nak a gépekre. Igaz, eddig aratóg :ppel dolgoztak, most kapnak ők is kombájnt, de reménykednek, hogy nem lesz hiba. A tarlóhántás ebben a termelőszövetkezetben is aka­dozik, de mint mondják, hét­főn kész lesz a tsz gépe és akkor ráhajtanak, A réteket le’-r zálták, de a termés kint áll boglyákban. Ezek behor- dására is sort kell keríteni. A sellyei járási tanácson éppen a jelentéseket szedik. Még nem jött be mind, de azért már látni lehet: az őszi árpa zömét learatták, sőt van­nak olyan termelőszövetkeze­tek, mint a Szörényi, a zádori, a felsőszentmártoni, ahol a búzának is több mint ötven százalékát levágták. Már azt hittem: itt nem hallok pa­naszt a gépállomásra. De itt is panaszkodtak. Első példá­nak elmondták: Pettenden még a múlt hét szombatján elromlott a kombájn és még csütörtökön sem javították meg. Vejtiben is rossz egy kombájn, forr a vize. De nem­csak ennek az egynek, hanem egy másiknak is. A gépállo­másiak nem tudják megjaví­tani, vállalatot pedig nem ta­lálnak, amely megjavítaná Sok baj van az aratógépekkel is. És itt is szóba kerül az ékszíj: a teklafalusi termelő- szövetkezet dohányföldjén el szeretnék végezni a permete­zést, mert pusztít a peronosz- póra. Egy ékszíjon múlik min­den. Nem tudnak szerezni. A sellyei járásban a kuko­rica második kapálása a be­fejezéshez közeledik, de nagy a lemaradás a tarlóhántásban. Eddig mindössze 530 holdat hántottak, ami a területnek talán öt százaléka. A szigetvári járásban az árpa kilencven százalékát levágták már, a búzának 15 százaléka is viszonylag bizton­ságban van. ők is panaszkod­nak a gépállomás . gépeire. Nem az igazgatót okolják, aki alig három hónapja vette át a gépállomást, hanem a mű­szakiakat, akik a gépek javí­tásából bizony rosszul vizs­gáztak. Molványhídról pél­dául be kellett hozni egy ara­tógépet, ki kellett venni a táb­lából, mert nem lehet vele dolgozni. Most javítják. De javítanak kombájnokat is. Kisebb-nagyobb hibák miatt álltak a gépek. Somogyhat- vanban egy napig cseréltek egy kötözőfejet, Somogyapáti- bán két napig állt egy gép, Nagypeterden a kombájn szaT- marázója, Dencsházán a törek rázó szakadt le, Boldogasz- szonyfán a tápszivattyú mond­ta fel a szolgálatot A jó gé­peket a járásiak igyekeznek jól kihasználni. Zsibóton és Merenyén például éjszaka is dolgoztatták a kombájnokat csakhogy minél előbb készen legyenek. De tervbe vették másutt is az éjszakai műsza­kot. Sajnos a traktorokat nem tudják éjszaka üzemeltetni. Egy szántótraktoron például még ember sincs, a többihez pedig csak egy. Mintegy 44 gépet üzemeltethetnének éjjel­nappal, ha ember volna. De nincs. Érdemes erre is felfi­gyelni és jó lenne, ha a ta­valyi példa nyomán az üze­mek ismét kisegítenék a ter­melőszövetkezeteket, ha csak rövid időre is traktorosokkal. Körülbelül kétszáz kilomé­tert tettem meg pénteken és a tapasztalat nem a legjobb. Az igazi gépszemlén nem a legjobban szerepelnek a gép­állomások. Gyakori az olyan javítás, amit korábban kellett volna elvégezni és az igazság­hoz tartozik az is, hogy az alkatrészellátással is problé­mák vannak. Lehetetlen egy állapot, hogy az egész ország­ban ne lehessen ékszíjat kap­ni és lehetetlen állapot az is, hogy például a sellyei gépállo­más egyik aratógépének ki­durrant a gumija és nem kap­nak hozzá külsőt. Zetor kül­sővel próbálkoznak. Talán si­kerül. És ha nem? Problémák ezek, amelyek­nek nagy részén a gépállomá­sok, a járási tanácsok, a me­gye tud segíteni, de jócskán van tennivalójuk az országos szerveknek is. Szalal János Idő j árás j el en tés Várható időjárás szombat estig: felhőátvonulások, több helyen zá­poreső, zivatar. Mérsékelt északi szél. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 13—16, legma­gasabb nappali hőmérséklet hol­nap 26—29 fok között. A Balaton vízének hőmérséklete Siófokon 26 fok volt. A lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lőtté Igaz­gatóság tájékoztatása szerint a Mosonmagyaróvárott megtartott lottósorsoláson a 27. játékhéten a következő nyerőszámokat húzták ki: 5, 25, 44, 82, 87 Őszintén a világszínvonalról CZAKÓ JÁNOS, A SOP1ANA GÉPGYÁR FŐMÉRNÖKÉ' HA A VILÄGSZlNVONAL­RÖL beszélünk — elsősorban az exportra, az exportterme­lésre kell gondolni — lénye­gében összehasonlítást te­szünk. összehasonlítjuk ter­mékeinket más országok azo­nos, vagy hasonló termékei­vel. A cél mindig a meg­lévő legjobb elérése, túlszár­nyalása, és ez a tevékenység elsősorban anyagi, de leg­alább olyan fontossággal mű­szaki, erkölcsi szükségszerű­ség is. A világszínvonal szempont­jából vállalatunk a húsipari és konzervipari gépek expor­tálásában érdekelt. Húsipari gépeinket 1947 óta, konzerv­ipari gépeinket pedig 1960 óta gyártjuk exportra, jelenleg exporttermelésünk részaránya az össztermelésnek mintegy 60—65 százaléka. Ha őszintén akarunk be­szélni e kérdésről, akkor meg kell mondani, bizony van még tennivaló. A húsipari gépek területén igen Jól indultunk, azonban az utóbbi időben a fejlődésben erősen legyökereztünk. Ezt két — egyébként célkitűzései­ben, működés-technológiai szempontból világszínvonalat elérő fejlesztésre érdemes gé­pünk okozta. Ismeretesek e gépek körüli problémák kezd­ve a tervezés, a prototípus át­vételével, befejezve a gyártá­sával. E két gép ékesen bizo­nyítja azt, hogyan nem sza­bad a fejlesztést végezni, kezdve azzal, hogy csak kész, 3Cei sorompó között — Halló itt hár­mas ... Igen, értet­tem ... Leteszi a hallgatót, sapkáját megemeli és megtörli izzadtságtól csillogó tarkóját, majd a szolgálati naplóba jegyzi: 6432 9 óra 25 perc. Cseng a jelző mi­közben felveszi a zászlót, s kilép az őr­házból. Vizsgáló szem mel figyeli, hogy az állomáson rostokoló szerelvények közül mikor bukkan elő a 6432-es mozdonyának füstje, s mikor ér a felüljáró alá. Az ál­lomás ide 300 méter, a vonat érkezési ide­je 60—80 másodperc. A Bajcsy-Zsilinszky úton pedig egymás után robognak az au­tók, motorkerékpá­rok, buszok, s kocog­nak a lovaskocsik. Mi is lenne itt, ha Krasznay György a vonat érkezése előtt három perccel a sza­bályok szerint zárná le a sorompót? Előbukkan a moz­dony, kétszázötven méterre lehet, a so­rompó kolompdlva ereszkedik. Egy Tra­bant két méternyi távolságban fékez és szinte súrolja a so­rompó drótját. Utá­na pedig vagy 100 mé tér hosszúságban so­rakoznak a különbö­ző járművek. A két sorompó kö­zött vigyázzban áll Krasznay bácsi. Tisz­teleg a mozdonyról a vezér. Az utolsó ke­rekek éppen csak át­csattogtak az úton, s emelkedik máris a sorompó. A Trabant nyomában előrelen­dül a kocsikaraván, s a 39-es busz vezetője türelmetlenül kiabál, hogy milyen sokat kellett várnia. Türel­metlensége miatt szin te bocsánatot szeret­nék kérni Krasznay bácsitól. Ugyanis a gépkocsivezetők s a gyalogosok sem tud­ják, hogy a nagyál­lomás és a külső álló más között egy hu­szonnégy óra alatt 80 —100 szerelvény ha­lad át. Minden 15 nercre jut egy moz­dony vagy szerel­vény. De megtörté­nik, hogy egy óra alatt tízszer is le kell ereszteni a sorompót. Csak néhány perc telik el, s máris jel­zik a bátaszéki sze­mélyt, majd a 2437-es érkezik a külváros­ról és kilenc óra 35 perckor egy 424-es mozdony vágtázik át az úton, majd egy-két perc múlva egy te­hervonat kapaszkodik külváros felé, bánya­távul, homokkal meg rakva. Az őrház déli olda­lán kis kiugró és hármas, szárnyas ab­lak. Az oldalsó szár­nyakból belátni a fő- pályaudvarra és a 2/b őrházat, amely a Ró­zsa Ferenc utca sar­kán áll. Nincs itt egy percnyi nyugalom sem. Jelentést venni, jelzést figyelni, lesni a szerelvényt s az utolsó percekben ereszteni a sorompót, így megy ez 10 és fél órán át. S mindenki türel­metlen. — Egyszer erre jött a miniszter elvtárs. A mozdony már el­hagyta a felüljárót, amikor leengedtem a sorompót — mondja két vonat között Krasznay bácsi. Vá­rom a csattanót, hogy bizonyára megdor­gálta a miniszter elv­társ, amiért nem zár­ta le előbb az utat. De nem... — Kiszólt a kocsi­ból, hogy meddig kell még várni? Kilenc óra negy­venöt. A külsőről ér­kezik a. bátaszéki személy. Két kisfiú tisztelgésre lendíti karját a kocsi abla­kában. Előre a hom­lokukhoz, úttörő kö­szöntéssel. Krasznay bácsi mosolyog. S újabb vonatot jelez­nek az állomás felől. Egy bácsi riadtan hát rál a leereszkedő sorompó mellől, a sze­metes kocsit pedig nagy üggyel-bajjal ráncigálják a vágá­nyok között, míg egy gépkocsi türelmetle­nül dudál. Csak Krasznay bá­csi áll türelmesen a két sorompó között. Az ő kezében itt százak élete nyug­szik, mert néhány másodperc elég lenne a jóvátehetetlent el­követni. És soha nem mondunk köszönetét, amiért vigyázott ránk. Csupán a fák susog \ nak szelíden körülöt- te, amikor fel-felsé- tál a Mecsekre, hogy < ,, kikapcsolódjón”. S ! körülfonja a csend, a < nyugalom hálául, — f amiért a Bajcsy- Zsilinszky úti átjá­rónál nem történt! baleset Csépányi Katalin , nagyüzemileg idehaza kipró­bált termékeket kínáljunk exportra. Ehhez hozzájárult a tervezés hiányosságaiból szár­mazó időzavar, az exportszál­lítás kényszerűsége és a gépek elkészítésekor elkövetett bősz szántó hibák. A műszaki fejlesztés szer­vezett irányítása hiányzik a húsipari gépgyártásban. Hiány zik a húsgépgyártó ipar és a húsipar szoros együttműkö­dése a fejlesztési kérdések­ben, ami úgy ‘ értendő, hogy nincs mindkét ipar fejlesztési feladatává téve egy bizonyos téma. Ennek hiánya még ak­kor is akadályozó, ha egyéb­ként jó kapcsolatok teremtőd­tek meg egyes gépgyári és húsipari vállalatok között, mert sokszor egy-egy másirá­nyú tervkötelezettség köny- nyen azt eredményezi, hogy az egyik fél „leáll” a témáról. VANNAK, akik úgy gon­dolják, hogy egy új elképze­léssel — a profigazda vállala­tok kijelölésével — minden megoldódik, mert ezeket a vállalatokat felelőssé lehet tenni. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a várt fej­lődés ezzel a felelősségrevo- nással bekövetkezik. A kívánt fejlődést úgy lehet elérni, hogy mindazokat a szerveket, amelyeknek elő kell segíte­niük a fejlődést, egy vezetés alá helyezzük, vagy a már fo­lyamatban lévő összevonások­kal esetleg kisebb vállalatok­nál is biztosítjuk a fejlesztés lehetőségeit. A fejlesztéshez először is perspektíva keli, színvonal, ismeret, jól kép­zett szerkesztő gárda és ipari kapacitás, de mindez feltétle­nül egy helyen, feltétlenül egy irányítás alatt. Gyártmá­nyaink rajzdokumentációinak nagyrészét tőlünk független tervező irodák készítik el. A tervekkel kapcsolatos problé­mák esetén azok kiküszöbö­lése nehézkes, vitás esetekben pedig döntőbírósági úton a viták hosszúra nyúlnak, amit egy fejlesztési feladat sem bír el, mert időközben el­avul. 1 Vállalatunk a „nagy átszer­vezéséből egyelőre kimarad, még nem tudni, milyen előny­nyel avagy hátránnyal. Egy azonban megállapítható, hogy a jelenlegi mód nem alkal­mas nagy, minőségi produk­ciók megtételére A másik profilunk terüle­tén ha valamivel jobb is n helyzet, ott sem megy min­den hiba nélkül. Igaz, hogy itt nincsenek dokumentációs vagy gyártási problémák, de a fejlesztés problémája itt is jelentkezik. A jelenlegi típu­sokat mintegy három éve gyártjuk, jövőre is van már rendelésünk a konzervgyári szakemberek bevonásával, de lennének elképzeléseink egy új típus kivitelezésére. Énhez azonban kevés szerkesztővel rendelkezünk, de kész tervek esetén is újabb probléma adó­dik, amit a jelenlegi nervme- todika okoz. A vállalatok fejlődését, jó munkáját többek között jelen leg az évenként növekvő ter­melési értékkel, termelekeny- séggel is mérik. Ha a fejlesz­tés során olyan eredményeket érnénk el, ami jelentős súly­csökkentést, importanyag vagy más nagyértékú anyagmegia- karítást hozna (ugyanazon vagy csak keveset változó munkaórák befektetésével) akkor csökken a gép ara, csökkent az abszolút értékben mért termelési érték és a vái tozatlan létszám miatt csök­ken vele a termelékenység, Az értékelés tehát jelentős eredmények esetén is negatív lehet, nem beszélve arról, ha a harmadik fontos muta­tót, az önköltséget is figye­lembe vesszük, mert a mu­tatószámaink alakulása a be­fektetett energiát nem tükrö­zik. Az új helyzetnek megfe­lelően az exportra történő gyártást, a világszínvonal el­érését, a régi klasszikus mu­tatószámok mellett vagy azok átalakításával új, reális mérő szám — mutatószám rendszer kialakításával érhetjük el. Mindezek mellett a fejlesz­téshez az is hozzátartozik* hogy meglegyen az alapjel, amire a fejlesztést építeni le­het. A fejlesztéshez elképze­lés, pénz, a jól ismert „ke­ret” szükséges és természete­sen, akik megvalósítják. Vál­lalatunk régóta gyárt közlő­műveket (csapágyakat, ten­gelykapcsolókat), amelyeket másutt kisebb mennyiségben és értékben is készítenek. Ja­vasoltuk, hogy központosítsák a közlőművek gyártását és az ország ilyen irányú szükség­leteinek kielégítését bízzák vállalatunkra. Ez esetben a gyártás gazdaságosan meg­szervezhető néhány célgép, vagy egyes típusoknál a da­rabszámtól függően automata gépsor beszállítása. A javas­lat lassan egyéves lesz, de ez ügyben csak az ismételt meg­beszélésekig jutottunk el. ÜGY HISZEM, mindebből még nem szabad arra követ­keztetni, hogy vállalatunknál nincs műszaki fejlesztés, vagy nincs előrehaladás. Viszont a jelenlegi előrehaladást több­szörösen növelhetnénk, gyor­síthatnánk, ha a felsorolt hiá­nyosságokat kiküszöbölnénk. Ezzel sokkal többet tehetne a vállalat abba a „nagy kira­katba”, ahol szemlélni lehet a világszínvonalat. Régi csemegebolt új köntösben Tegnap a délelőtti órákban nyílt meg felújítva a 124. szá­mú önkiszolgáló csémegebolt a Kossuth Lajos utca 19-ben. Ez a csemegeüzlet volt egyéb ként a város első önkiszolgáló boltja. Már a megnyitást köve tő percekben sok régi vásárló kereste fel az üzletet. Foto; AczcA

Next

/
Thumbnails
Contents