Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-05 / 155. szám
063. JÚLIUS 5. MÄW.Ö 3 A termelőszövetkezetek üzemi patronálása Meghirdettük i Napeüenzőt vagy Reluxát? Sok vitára adnak alkalmat a kereskedelemben újabban kirakat- megvédéshez használt úgynevezett Reluxa redőnyök. A redőnyöknek akadnak pártolói, de ellenségei is. Megkérdeztük Herbst Ferencet, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetőjét, miért részesítik előnyben a Reluxa redőnyöket a napellenzőkkel szemben. — A Reluxa új, kissé nehezen barátkoznak meg vele a kereskedelem dolgozói. Az eladók zöme hozzászokott a régi napelJenzős kirakatmegvédéshez, ami megítélésem szerint nem nyújt szép látványt és kezelése is eléggé bonyolult. A Reluxa redőnyök kezelése egyszerű, használatának hátránya viszont, hogy abban az időben, amikor a kirakatot óvni kell a naptól, eltakarja az árut a szemlélők elől. Mégis az a véleményem, hogy ez a redőny a célnak megfelel, védi az árut a fakulástól és ha akadályozza is a tökéletes látást, a kirakatba való betekintésre mégis alkalmat nyújt. Ponyvás napellenzők használata városrendezési szempontból a jöá vőben sem lehetséges. A közelmúltban 75 pécsi és komlói üzem, intézmény és állami gazd. párttitkárai, szak- szervezeti titkárai jöttek ösz- sze tanácskozásra, hogy megvitassák, hogyan segíthetik a jövőben a termelőszövetkezetek további megszilárdítását. A tanácskozáson tájékoztatást kaptak a termelőszövetkezetek — elsősorban a patro- nálásr újonnan kijelölt 95 tsz — gazdasági, politikai helyzetéről és a pártszervezeteik előtt álló feladatokról. A tsz-ek megerősödtek A résztvevők jóleső érzéssel hallgatták, hogy az általuk patronált termelőszövetkezetek közül jónéhány megerősödött és az elmúlt gazdasági év végére több gyenge tsz a közepes, néhány pedig a jók soraiba küzdötte fel magát. Része volt a patronáló . elvtársaknak is ebben, az ő •munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy Baranya megye az 1962. évi mezőgazdasági termelési versenyben országosan első helyre került A soronlévő feladatok megoldásában ismét számit a pártbizottság és a termelő- szövetkezetek vezetősége, tagsága a patronálok segítségére. Az elmúlt években, amikor a termelőszövetkezetek a kezdeti lépéseket tették a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban, szinte felbecsülhetetlen segítséget jelentett számukra a gazdasági, anyagi téren adott támogatás, a vezetéshez, könyveléshez, nem utolsósorban a tsz-tagság erkölcsi, politikai neveléséhez való hozzájárulás. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy mezőgazdasági üzemeinkben a szocialista vonások erősödtek, megkönnyítették a helyi vezetés és a párttagok munkáját is. Most azonban a gazdasági, termelési feladatok változatlan fontossága és elsődlegessége mellett szükséges, hogy az üzemi patronáló munka az eddiginél nagyobb erővel segítse a tsz-ek további politikai megszilárdulását. A megyei és járási pártbizottságok egyik legfontosabb feladata most a falusi alapszervezetek erősítése, munkájuk hatékonyságának javítása, módszereik, munkastílusuk tökéletesítése — természetesen mindez azért, hogy a gazdasági fejlődés tartós és az eddiginél még gyorsabb legyen. Hogyan segítsenek az üzemek? Miben és hogyan segíthetik az üzemi és hivatali párt- és ; szakszervezetek a termelőszövetkezeti alapszervezetek munkáját? Nehéz lenne felsorolni a se. gítés lehetőségeinek széles skáláját, ezért csupán néhány területet említek vázlatosan A patronáló elvtársak hasznos módszerbeli segítséget adhatnak az összevont tsz- pártszervezetek vezetőségének munkája kialakulásához, az üzemegységekben a pártcsoportmunka, pártcsoportélet megteremtéséhez. A falusi tömegszervezetek és mozgalmak (KISZ. Hazafias Népfront, Nőtanács, Községi Tanács) irányításához adott hasznos tapasztalatok, tanácsok javíthatják a falu, a termelő- szövetkezet politikai, társadalmi — kulturális életét. A pártszervezetek további erősítése a legjobb, legkiválóbb tsz-tagokkal; a párttagság, elsősorban a vezetők általános és szakmai műveltségének növelése szintén napi feladat, ahol sokféle lehetőség nyílik az aktív munkára a patronálást végző szerveknek. A pártoktatás szervezésében a tanulás fontosságának megértetése mellett a propagandisták és téli tanfolyamok vezetőinek biztosításával is sokat tehetnek a patronálok azért, hogy a falusi párttagok részkérdéseiben is megértsék és helyesen alkalmazzák a párt politikáját, a VIII. párt- kongresszus határozatait. (Az osztályharc, marxista világnézet kialakítása. pártonkí- vüliekhez való viszony, az emberek végzett munkájuk alapján történő megítélése stb. kérdésében.) Jelentős fejlődést kell biztosítanunk, hogy a mezőgazdasági üzemek pártszervezetei a gazdasági, termelési kérdésekkel, a pártmunka oldaláról foglalkozzanak. A mezőgazdasági munkaverseny szervezésében, nyilvánosságában is gazdag tapasztalatokkal szolgálhatnak a patroná- lásban résztvevők. A falu kulturális életének lehet egyik bázisa, pl. a munkás vagy ifjúsági klub, ámenek munkájának kialakításában a patronáló munka hasznosan közreműködhet. Az így kialakított munkában egyaránt megtalálja helyét az üzem vezetősége, a pártvezetőség, üzemi bizottság, KiSZ-vezetőség, üzemi kultúrcsoport, munkavédelmi felelős, szinte minden üzemi dolgozó — párttag vagy pár- tonkívüli — anélkül, hogy ez az üzemi termelés rovására menne. Összhangban a járási pártbizottsággal Ha a patronáló elvtársak megtalálják, kialakítják . a munka gyakorlatának időbeni helyes arányát és módszereit, akkor a korábban gyakran előforduló, de kevesebb eredményt hozó látogatásokat a jövőben a járási pártbizottságokkal jobban összehangolt, konkrét céllal történő kiutazások váltják fel. Ehhez szükséges. hogy szorosabb, rendszeresebb kapcsolat alakuljon ki a patronálok és a JB-ok között, s ebben mindkét fél részéről helyes a megfelelő lépéseket megtenni. A JB-ok — instruktoraikon és más kapcsolatok révén jobban ismerik a tsz-pártszerve- zetek helyzetét és e tapasztalatok ismeretében konkrétabbá válhat a patronáló elvtársak által nyújtott segítség is. Ezért a jövőben gyakrabban cseréljék ki tapasztalataikat, megbeszélésen, levélben vagy az instruktor elvtársak útján. A jövőben a Megyei PB részéről is szervezünk néhány találkozót a patronálok egy- egy csoportjával, rendszeresebb tájékoztatást, több gyakorlati útmutatást adunk, segítő szándékkal vállalt megbízatásuk minél eredményesebb végzéséhez. Legfontosabbnak mégis a JB-okkal való folyamatosabb együttműködést tartjuk. Politikai és kulturális tevékenység A patronált termelőszövetkezetek eddig is szivesen vették, igényelték az üzemi patronálok segítségét. A kialakult Minden este Laura Dotti fővárosi énekművésznő a haritóayi j.iíiyász Étterem kerthelyiségében fellép. Belépődíj nincs. BARANYA MEGYEI VENDÉGLÁTÓ VÁLL. jó kapcsolatok mellett azt igazolja, hogy több tsz-ben ragaszkodtak a patronáló üzemhez és nem akarták „átengedni” más, gyengébben gazdálkodó tsz-hez. Csupán 1—2 esetben fordult elő az elmúlt időben az üzemi szervek, vezetők, vagy dolgozók „hűvös” Cogadtatása, mint pl. a pécs- váradi, hirdi tsz-ben. Ez azonban egyáltalán nem jellemző. Az viszont sok esetben jellemző, hogy a termelőszövetkezet párt- és gazdaságvezetői szavakban elfogadják és helyeslik a patronálok által megnyilvánuló politikai, kulturális kérdésekben nyújtott támogatást vagy segítő szándékot, dévaié jában csak a gazdasági, anyagi téren adott segítséget „kölcsönadott” villanymotor, gépkocsi, alkatrész, vagy éppen szakember közreműködését részesítik megfelelő elismerésben. Esetenként neheztelnek ilyen kérésük nem teljesítéséért. Nem szabad elvetni a jövőben sem a segítés olyan formáit, melyek az üzemeknek nem okoznak anyagi hátrányt, így pl. a tsz-ek anyagbeszerzésében, a szállítás, a munka- védelem, jogi kérdésekben adott patronálás stb. terén nyújtott segítséget. A túlzásba vitt, törvények megsértését jelentő anyagi természetű patronálás azonban nem vezet jóra. A segítés igen fontos területének tartjuk — még ha forintokban nehezebb is lesz azt kimutatni — a politikai, kulturális munkában, a nevelés terén adott támogatást, útmutatást. A tsz-pártszervezetek vezetői igényeljék jobban a tapasztaltabb, pártmunkában jártasabb üzemi elvtársak közreműködését. Hasznosítsák a párttagok aktivizálása, a politikai nevelő és felvilágosító munka terén jól bevált tapasztalataikat éppúgy, mint a munkaverseny terén jól felhasználható útmutatásaikat. Az ilyen kétoldalú törekvés előbbre viszi a mezőgazdaság szocialista nagyüzemeinek további megszilárdítását és vele együtt a tsz-parasztság szocialista szellemben történő fejlődését. Tálkái József, a Megyei PB PTO munkatársa. JKaiádek A komor és szigorú portáslipusokkal ellentétben ked vés és vidám Gász Jani bácsi kukucskál ki a fülke ablakán. ■— Elment ebédre, de majd jön. Jön a kis pepita, csak figyeljék... Aztán jött a „kis pepita”, vagyis pepita ruhában Dobos Imrené, született Rácz Ilona cipőgyári technikus. — Fekete és karcsú, szépen ívelt szemöldökű, ajkán, pedig ciklámen-rúzs. Sajnálatosan sokat cigarettázik, mondom is neki, hivatkozom ifjú férjére, aki gyakorlóorvos Pécsett, hát a dohányzás káros hatásáról mondhatna egyet s mást asszonykájának. De különben nem is ezért jöttünk. Hanem. — Igaz-e, kedves Ilona, hogy nem szívleli a szakmáját? • Nagyon szigorúan néz: — Ki mondta? Mondom neki, csak hallottam, mert előfordul, hogy egy férjaezmenés esetleg elvágja a jövőjét és akkor oda a 4 évi technikum, tanulás, pénz, minden. Pedig szakemberekre szükség van itt a Szigetvári Cipőgyárban. Hiszen a régi műszaki gárda egy része is utólag szerzi meg az iskolát. Itt van egy kis statisztika is: ketten végezték levelező tagozaton a technikumot, kettő a III. évfolyamon most vizsgázott, a nappali tagozaton négy ösztöndíjas tanul, nyolcán mo§t jelentkeztek, múlt évben végzett egy, — vagyis ... ezeknek az embereknek megvan a szakmai tapasztalatuk, de az elméleti ismereteket csak iskolában lehet elsajátítani, — így hát tanulnak. Az aggodalom pedig érthető, — amennyiben Ilona valóban úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nem tudja, folytatja-e szakmáját, hiszen ha a férjét elhelyezik — esetleg falura — akkor ő akár eldobhatja a képesítését: otthon a háztartás, meg majd... majd a gyerekek — ami egymagában szép dolog — de a szakmai jövőnek vége. — Szóval nem igaz? — Nem. Megszerettem a szakmámat, bár soha nem akartam technikumba iratkozni ... — Hanem? — Balatonalmádiban éltem. Anyám is, apám is pedagógusok. Ezt a családi tradíciót szerettem volna én is folytatni. Érettségi után jelentkeztem is, aztán kapok egy papírt, hogy Pesten a Rákóczi téren, a Ruházatis és Bőr- feldolgozó Technikum hallgatójának felvettek. Megérti ugye, hogy nem tetszett a dolog? — És mart? — Megszoktam. Utána már könnyű volt megszeretni a szakmát. Aligha tudnám elképzelni enélkül a jövőmet. — Négy esztendeje végzett ügye? Az üzem igazgatója mondotta, hogy eléggé nehezen megy a gyakorlati munka, különben már rég művezető lehetne. Elgondolkozik: — Nem könnyű, az igaz. De ahhoz, hogy művezető legyek, a termelés valamennyi fázisát meg kell ismernem. Ehhez pedig idő kell. — Milyen beosztásban dolgozik? — Technológián dolgozom. Felsorolja napi teendőit. — Végigjárja az űzemjit, (alja- zás, csákozás, szakitó-próba, stb ...) — tehát van munka elég. — Tekintélye? Mosolyog. — Amennyi egy nőnek lehet ... — feleli. A válasz meglehetősen bizonytalan. Kedvesen, elismerő szavak kai nyilatkozik a műszaki törzsgárdáról: nagyon sokat tanult tőlük, valamennyi osztályvezető segítette, egyen gette útját a szakmában. — Ehhez persze hozzátartozik a „vezetés” ismérve is, amit amennyiben szubjektív tényező — nehéz elsajátítani. — Magánélet? — Szokatlan volt Pest után Szigetvár, nem mondom. De gyorsan megkedveltem. — Mi tetszik ebben a városban? — A vár és környéke. Romantikus. — Es mi nem tetszett? ■— Albérlet, Havi háromszáz forint... De ez nem szigetvári sajátosság. — Szórakozás? — Olvasunk, sétálunk a férjemmel, a presszóban kitűnő fekete van. Szombatonként többnyire Pécsre megyünk. Szeretem a színházat. összecsukom a jegyzetfüzetemet. — Tehát: mit írjak a végére? — Szeretem a hivatásomat. Nem hagyom el. Ezt őszintén mondom. Rendben van! Rab Ferenc Aratás nagyüzemi módon Ha valaki nem sajnálja a jíradságot és ellátogat a Sá- torhely-Bólyi Állami Gazdaságba, ott megláthatja: hogyan is kell nagyüzemi módon aratni. A babarci részen végeztek már az őszi árpa aratásával, most itt forgolódik már hét szovjet gyártmányú kombájnjuk a bácsjapuszía. részen. Aratják a San Pastor■ búzát. — Mennyit ad holdankint? — Húsz és huszonöt között — mondják a kombájnosok — Nem tudjuk biztosan. De az biztos, hogy jól fizet. A kombámosok között van Rózsahegyi Mátyás, aki hétfőn 403 mázsa őszi árpát csépeli el. — A Körösi Adámnak jobb volt az eredménye, — mondja Rózsahegyi. — ö 437 mázsát csépelt. Tavaly volt olyan nap, hogy búzából elcsépeltem. 600 mázsát is. Talán az idén is sikerül. Bár nem olyan | jó a termés, mint amilyen ta- \ valy volt, de azért nem lehet | rá panaszkodni. így is lehet I keresni. 76 fülért kapunk má- I zsánként. „Rohamoznak” a kombájnok. A kombájnok után D 4 K traktorok húzzák le a szalmát a tarlóról. Holnap már szervestrágya-szóró viszi majd a tarlóra a trágyát az út melletti szarvasból és utána az egész őrületet birtokukba veszik a szántótraktorok. alik a, mag a vontató-pótkocsikba. A hét kombájnhoz kilenc vontatót osztottak be.
