Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-27 / 174. szám
1S8S. JULIUS 27. AIAPLÖ 3 Patyolat nyolc községiben A Patyolat a földművesszövetkezetek segítségével augusztus elsejéig nyolc községben felvevőhelyet létesít. Hat községben már megkötötték a szerződést. A vállalat gépkocsijai hetenként rendszeresen felkeresik ezeket a községeket és beszállítják a tisztító telepre a leadott ruhaneműt. A vállalási idő és a díjtételek ugyanazok, mint a Pécsett, Mohácson vagy Komlón leadott ruháké. Pécsvárad, Szederkény, Majs, Bóly, Duna- szekcsö, Szentlőrinc, Bere- mend és Villány lakosainak augusztus elsejétől már nem lesz gond a vegytisztítás és a gyorsmosás. Még lehet jelentkezni ipari tanulónak Utak és ígéretek Az iskolai szünidő derekán a pályaválasztás előtt álló fiatalokat változatlanul a tovább tanulás ügye foglalkoztatja. Az MTI munkatársa érdeklődött a Munkaügyi Minisztériumban, hogyan halad az ipari tanuló felvétel, van-e elég jelentkező, s milyen lehetőségeik vannak a felvételre azoknak, akik ezideig még nem választottak szakmát. — Az ezévi iparitanuló képzési terv körülbelül 67 000 elsőéves ipari tanuló felvételét irányozza elő — válaszolták a minisztériumban. Július 15-én megvizsgáltuk, hogyan halad ennek a keretnek a be„Elrettentő“ példastatuálás AZ ÜGY nem egészen új keletű. Május közepén kezdődött, s még ma sem tért nyugvópontra. Lapozzunk hát vissza két hónapot és állapodjunk meg egy dátumnál. „1963. május 17. A Szövetkezetek Baranya megyei Értékesítő Központjában, illetve annak egyik tárházában a romlott áruk leírása (magyarán selejtezés) végett megjelentek a városi tanács illetékesei." A megjelenést jegyzőkönyv követte, amelyben 19 és fél ezer csomag zöldhagyma sorsáról döntöttek. Ugyanis a tanácsi embereket nem másért hivatta ki a MÉK, mint annak a lehangoló ténynek a megállapítására. hogy a sokezer csomag hagyma alkalmatlanná vált az darusításra. A „leírásból” persze nem lett semmi, mert a tanácsiak megvizsgálták az árut és „osztályon alulinak” minősítve alacsonyabb árban javasolták az értékesítését. Ha ezt a javaslatot ,a MÉK valóra váltja, mondanunk sem kell, hogy soha sem került volna sor e jelenlegi cikk megírására. Az történt ugyanis, hogy egy héttel később újra revizori vizsgálat alá került a töméntelen zöldhagyma, de most már határozott utasítást kapott a MÉK a fogyasztásra még mindig alkalmas 11 mázsámyi zöldhagyma sürgős értékesítésére. E helyen kell megjegyezni azt is, hogy annak idején a boltokban a közü- letékben hiánycikk volt a zöldhagyma. ,. , szerepe ebben az ügyben, hogy a 66 forintról szóló számlát és az „átminősítő” jegyzőkönyvet aláírta. Na meg aranyi, hogy az árut végül is ő szállította el „utolsó állomására”, a már fentebb említett szeméttelepre. A népi ellenőrzési szervekhez csak ezekután jutott él az ügy rendőri és egyéb feljelentések formájában. így készült el a következő (de még mindig nem az utolsó) jegyzőkönyv, amelyben a NEB arra kötelezte a MÉK vezetőségét, hogy indítson fegyelmi eljárást, illetve követeljen anyagi kártérítést a mulasztóktól. Újabb hónap múlott éL, és a MÉK vezetősége is elmulasztotta a „mulasztók” elleni eljárást, s csak a NEB ismételt felszólítására született meg a „drákói” felelősségre vonás. Lássuk a határozatokat! A MÉK díszponensét, és a két főraktárosát „igazgatói figyelmeztetésben” részesítették, amíg a kirendeltség helyettes vezetőjét egy havi alapbére 15 százalékának megfelelő pénz- büntetéssel „sújtották”. ÚGY HISZEM valamenynyien meg lehetünk elégedve az ;,elrettentő” példa sta- tuálássál. A mulasztóik elnyerték „méltó” büntetésüket. Ä három igazgatói figyelmeztetés, valamint a 307 forint, azaz háromszázhét forintos pénzbüntetés „súlyos csapást” mért a közélelmezés megkárosítóira. i— tös — töltése. Megállapítottuk, hogy az eddigi jelentkezések száma eléri, sőt jelentősen túlhaladja a felvételi tervet. A Munkaügyi Minisztérium iparitanuló intézetei például, amelyek az állami nagyipar részére gondoskodnak szakmunkás utánpótlásról, 32 000 tanuló felvételét tervezték, ezzel szemben 42 000-en jelentkeztek. Ez kétségtelenül kedvező jelenség. Viszont az átlagos túljelentkezésen belül egyes vidékeken, egyes szakmákban kevesebb a jelentkező, mint a rendelkezésre álló hely. Budapesten például jelenleg még négyszáz esztergályos és majdnem ugyanannyi más forgácsoló szakmabeli, továbbá mintegy hatszáz lakatos, kétszázötven villanyszerelő, majdnem háromszáz egyéb vasipari és százötven vegyipari tanulóhely betöltetlen, mert eddig nincs rá elegendő fővárosi illetőségű jelentkező, a vidékiek pedig ezekre a helyekre otthonférőhely hiányában nem jöhetnek számításba. Egyes építőipari szakmákban is hasonló a helyzet. — Vidéken egyes városokban, így például Veszprémben, Tatabányán, Székesfehérvárott, Vácott, Dunaújvárosban és Salgótarjánban nem teltek még meg az öntő, a kőműves, a víz -és gázszerelő, az épületgépszerelő és az ács felvételi keretek. Ezenkívül mind a fővárosban, mind pedig vidéken egyenként kicsi, de összeségében számottevő a hiány bádogos, épületburkoló, épületüvegező, épületbádogos, betonozó, tetőfedő, meleg padlózó, szobafestő tanulókban. — Az a tény, hogy egyes szakmákban tömeges a túljelentkezés, másokban pedig számos hely betöltetlen, arra mutat, hogy még mindig hiányos a szülők és a fitalok tájékozottsága egyes szakmák nép- gazdasági fontossága, jövője és kereseti lehetőségei tekintetében. Ezért a Munkaügyi Minisztérium ismételten felhívja a szülőket és a szakma- választás előtt álló fiatalokat, hogy az iskolakezdésig hátralevő időben használják ki a jelentkezési lehetőségeket a fentebb felsorolt, még betöltetlen helyekkel rendelkező szakmákban. Az 'iparitanuló intézetek a szeptemberi iskolakezdésig elfogadják a jelentkezéseket. — Egyébként, figyelembe- véve^ a fiatalság fokozódó érdeklődését az ipari munka iránt, az illetékes szervek min dent megtesznek, hogy a jelentkezőket terv fölötti számban is felvehessék ipari tanulónak. A negyedik negyedévben elkészül az öt, egyenként 12 laká- ; sós OTP társasház a Magaslati út és Visy út sarkán. Foto: Czakó Arról lemondhatunk, hogy a város útviszonyait illetően egyhamarjában rend lesz. Félreértés ne essék: a lemondást nem valamiféle gúnyos szurkálás diktálja, hanem a tények ismerete. Pécs város egyszerűen kinőtte magát, szorít a cipő és ez nemcsak a ’ lakás-problémáknál jelentkezik, hanem az utak állagánál is. Többszörösére növekedett a forgalom, ezt megsínylik az úttestek. Növekedett a gáz-, vízfogyaá^tás, a régi csőhálózat elavult, — nyilvánvaló, hogy az utak felújítása során a közmű-hálózatot is ki kell cserélni. Ezért bontjuk fel az úttesteket, ezért kell barikádokat” emelni egy-egy útszakaszon, ezért kell szinte félévenként más és más útvonalra terelni — ideiglenesen ugyan — a forgalmat. Ezek olyan szigorú tények, amelyek „népszerűtlen” velejárói a fejlődésnek. Ezt pedig meg kell értenünk. A beruházási és kivitelezési szervek — a korábbi években főleg elég sok szemrehányást kaptak a lakosságtól a tervszerűtlenség miatt, mert való igaz: egy- egy utat többször is felbontottak, hol a gázosok, hol a vizesek jelentek meg csákányokkal és lapátokkal. A tanács végül is egy helyes intézkedéssel rendszeresítette a város útjainak javítását: nem foltozták többé az aszfaltot, hanem egy-egy útvonalat szinte „totális” jelleggel építtettek meg. Hasonló módszerrel folyik az útépítés még a mai napig is. Ezek a munkálatok azonban — sajnos — nem mentesek a szépséghibáktól. Mi a gyakorlat? Először felújít- ját a közműhálózatot — ami azzal jár, hogy felbontanak járdát, aszfaltot, majd ezután következik az aszfaltozás. A két munkafolyamat között természetesen kisebb- nagyobb távú idő eltelik, gyakran hónapok is. Ez még rendjén lenne. A baj ott van, hogy az átvágott úttestek árkait ugyan betemetik, azzal az ideiglenes lazasággal, hogy majd úgy is megjelennek az aszfaltozók. Ha jól megnézzük a város utcáit, bizony nagyon sok ilyen tengelyt-törő „betemetett” árkot találunk. Ilyen akadt a Rákóczi úton, vagy még ma is az Irányi Dániel téren, vagy pedig — természetes elhasználódás révén alakultak ki mély gödrök a Tüzér utca és a Mártírok útja torkolatánál, ezek a gödrök vagy rosszul és lazán betemetett átvágások több balesetet okoztak már a közúti forgalomban. A lehetetlen útviszonyokra panaszkodnak a peremvárosok lakói is. Az Alsó-Gsoro- nika utca a város legrosz- szabb útvonala. Nemcsak azért, mert keskeny, hanem mert a vízmosások olyan gödröket, mélyedéseket produkálnak, hogy ott gyalogosan is alig lehet közlekedni. Pedig a Csoronika környékén több száz család él, de... meg kell hagyni, örök gondokban, hogy ha netán valakihez mentőt kellene kihívni, kétséges, hogy a gépkocsi legyőzi-e a tönkrement út akadályait. A tüzelő-szállítás pedig itt egyszerűen lehetetlen. Az utca végén szórják le a szállítmányt, és onnét már csak kézierővel lehet továbbítani a tüzelőanyagot a lakásokig. Hozzátesszük ehhez: nagyon sok nyugdíjas, vagy korosabb ember él itt, akik bizony aligha tudják hátukon cipelni a tüzelőt. A környék lakói már többször felajánlották, hogy társadalmi munkával megcsinálják saját utcáikat, sőt még abba is beleegyeztek — az Alsó- Csoronikában lakók — hogy kertjeik végéből egy keskeny sávot az úttest szélesítésére átengednek. Csupán néhány, fuvarra való követ kértek, amellyel az alapozási elvégezhetnék. Hasonló fölajánlás hangzott el a szentkútiak részéről is, akik különben hozzá is fogtak az útjavításhoz, de aztán a tanácstól segítséget — a megígért segítséget — nem kapták meg. A víz elhordta az útra hordott földet, a munka abbamaradt. Ezek a panaszok megoldhatók. Még hozzá minden különösebb leleményesség nélkül. Akik az úttesteket, járdákat átvágják, kötelez*- rí ni kell őket arra, hogy — ha -- ideiglenes jelleggel is — ddslj hozzák egyszintre az árkokat, gödröket, a természetes rongálódás okozta mélyedéseket pedig ki kell javítani. Az utak soha nem voltak örökéletűek, — az állandó karbantartás természetes követelmény. A peremvárosok legrosszabb útjaira pedig előbbutóbb jut majd beruházás, de az egészen kis javításokat főleg a lakosság aktív részvételével most is meg lehet valósítani és ép- ren a lakosság érdekében meg is kell! Rab Ferenc MÉG EGY héttel később különös látványban volt részük a Tüzér utcai járókelőknek. A sportpálya végén elterülő szeméttelep csodamód „kizöldült”. Persze nem az aranyat érő májusi -esőtől. hanem a jobbsorsra érdemes zöldhagyma kötegek- tol, ami annyi jegyzőkönyvezés, utasítás után végül is a szeroétre került. A „látványosságot” még csak fokozta az is, hogy a guberálók egész hada válogatta a hagymahegy ehetőjét, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a tanácsi emberek nem rosszmájúságból minősítették fogyasztásra alkalmasra k. De hogy került a szeméttelepre? Erről is készült jegyzőkönyv. Ebben már bővebb helyet kapott bizonyos Tóth Kálmán nevezetű egyén, aki a következőképpen nyilatkozott : •,rAmikor meghallottam, hogy a hagyma kényszer- !•tőkésítéséről van szó, meg ’rdeklődtem, hogyan lehet ozzáiutni. Otthon ugyanis '■rcsáink, csirkéink vannak és tudtam, hogy kitűnő baromfieledelről van szó. Meg is állapodtunk, hogy mázsánként hat forintért megveszem.” EGYSZÓVAL Tóth Kálmán birtokába került a már akkor valóban romlásnak indult portéka. Tőle meg a pécsi „cséri telepre”, miután úgysem tudta volna feletetni a nagymennyiségű hagymát. Tóth Kálmánnak mindenesetre csak annyi a Valamikor sokat írtak róla az újságok, szerepelt a filmhíradóra, magas konmányki- tüntetést kapott, a Szocialista Munka Hőse lett. Sokam azt mondták akkor róla, hogy futtatott ember. Ez az ó fülébe is eljutott, de összeharapta a szája szélét és ment. Aratott búzát, árpát és ha elfogyott itt Baranyában, akkor a kombájnjával együtt az Alföldre vándorolt rizst vágni. Néhány évvel ezelőtt búcsút mondott a traktornak, a kombájnnak és a nagyharsányi kőbányába ment motorszerelőnek. . S most isimét kombájnon .ül, Az egész úgy kezdődött, pünkösd, első napján, lement Siklósnagyfaluba malacot venni. Első napján megvette, másnapján pedig elment érte. Akkor találkozott a tsz fő- agronómusávaL Rég nem látták egymást. A főagronóamus megkérte: jönne el a nyáron kombájnolrai hozzájuk. Majd ők kikérik a bányától. Tetszett neki is a dolog. Akkor érezte ismét: mit is jelent neki a kombájn, az aratógép. Mert egyszer már érezte, fent a kőbányában. Akkor még külön volt a nagyharsányi tsz. Felment hozzá az üzembe a tsz elnöke, Be- remeni Ferenc és egy rugó- darabot mutatott. — Ilyen kellene az aratógéphez. — Mondja meg, hogy hová kell Az elnök elmagyarázta. Mackó Lajos pedig emlékezetből elkészítette az új ruNEHÉZ A VÁLASZTÁS gót. Tíz éve aratott ilyen géppel, de még emlékezett • a gép minden részére. — Pontosan ilyen rugó kell! —vette át boldogan az elnök a rugót. Megköszönte és hívta: jöjjön el hozzájuk műhely vezetőnek. Mackó csak ennyit mondott: ha itt lenne a műhely Nagyharsányban... Most az oldi határban dolgozik. A búza alacsony, ritka is, felnőtt benne a gyom, nagyon megviselte a tél, az eső meg esett a napokban, süllyed a kombájn. A gép üresnek látszik, nem ül rajta senki. Nem is ülhet, hisz Mackó Lajos ott hasal a gép előtt és a vágószerkezetről kaparja a földet — Látja, földgyalúnak is jó. — mondja az elnöknek nevetve. — Lesüllyed állandóan. De azért elboldogulunk valahogy. Jön a segédvezető. Fiatal, kezdő fiú, mcsg csak most próbálja szelidítgetnd az irdatlan gépet. Mackó félülteti, kerüljön egyet-kettőt, ha már látogatók jöttek, nem: illik elmenni, de a gép sem állhat Igaz, hogy az elnök nem szólhatna, hisz teljesítménybérben dolgozik, kilencven fillért kap mázsánként és ezzel min-, den be is van fejezve. A búza nagyon gyenge talán, ha hat mázsát ad hotdan- kimt. A többi valamivel jobb volt, de tíz mázsán felül itt sem nagyon van. És mégis. Az elnök azt mondja: most már mintegy 45 vagon gabonát csépelt el Mackó. Hogy Mackó ne hallja, szinte súgja: „látja, én ezért nem hiszem el' róla, hogy futtatott ember volt. Nagyon szeret dolgozni és .tud is”. Mackó Lajos a gépet figyeli, a fiú hirtelen leeresztette a vágószerkezetet, ismét a földet túrja. Kiabál neki, segít kikaparni a földet, oktatja, mikor engedje le a vágó- szerkezetet, hogyan menjen. Amikor visszajön és beszélni kezd, akkor is a félszeme min dig a kombájnon van. Megkérdem tőle: miért ölt ismét kombájnig? — Tudod, jó pénzért minden munkára kapható az ember! — Ne higgyen ám neki, — mondja az elnök. — Nemcsak a pénzért csinálja. Ha azért csinálná, akkor válogatna. De nem válogat. Vele arattattunk le egy olyan hét hold forma őszi árpát, amit felül vetettünk. Nem akartunk még egyszer rámenni. Mondtuk neki: ha megtelik a szalmakocsi, hozza ki a szalmát a föld szélére. Ha pénzért csinálná, akkor ezt a pepecsiimmkát nem vállalja. Kilhordta és szép rendbe rakta a szalmát. Az elnök a tarlót nézi. — Itt nincs olyan szép a tarló. Rossz a talaj. De, ahol jó volt a tarló, ott megnézheti. Mintha leborotválták volna. És a szalmát is szép sorban rakja le, zsinórban. Csak lelkiismeretes emberek csinálják így. Eldübörög mellettünk a kombájn. Még egy forduló és Mackó leugrik a géprőL — Látod, — magyarázza, — jó lenne ez a kombájn, csak egy baja van — mutat az SZK 3-asra. — Kicsi a hűtője, gyorsan felforr benne a víz. EMAG-hűtőt kellene rátenni. Mondtam már a gépcsoport- vezetőnek, de nem vesznek. Pedig jó lenne. Több lenne a teljesítmény. — Ha idejössz műhelyvezetőnek, majd te megcsinálod. — Csak ne kellene annyit kerékpározni. Nagyhansány- azért élég messze van Siklós- nagyfalutóL Tudom: a fizetés jobb lenne, sokkal jobb, mint a bányában, de ott nyolc óra van, itt meg tíz, tizenkettő. Mert hiába mondják, hogy tíz, én tudom, ha munka van, akkor nincs, nem lehet tíz óra. Akkor dolgozni kell, akkor menni kell a gépeknek. — Jöjjön motorral! — így az elnök. — Szegény vagyok én. Nincs motorom. Házat vettem, építettem. Bizony építettem. — fordul felém. — Tudod, nem is olyan nehéz a kőműves mesterség. Ha kellene, most már egy kétszobás lakást is felépítenék. Az elnök megjegyzi: egyszer már úgy volt, hogy jön, aztán meggondolta. — Tudod, tíz évig én alig voltam otthon. 45 óta traktoron, gépen ültem. A nagyobbik gyerekkel alig játszottam, most van egy négyéves gyerekem, vele játszani szeretnék. — Nem vágyódsz vissza a gépekhez? — Á bányában is vannak gépek. Dömperek. Azokat is nagyon szeretem, de ... — Itt harmincöt erőgép van. Ha megtamti néhány embert olyan lelkiismeretes munkára, mint a magáé, akkor vissza is mehet... A víz lehűlt. Mackó Lajos felmegy a kombájnra. — Muszáj menni, mert még csak egy vagonnal csépeltem. Az elnök sóhajt — Tudja, milyen jó lenne nekünk egy ilyen szakember; A kombájn időnként felbúg. Mackó felállva figyeli. Még hat-hét nap és lejár a kikérés. Még nem tudja: mit .mond majd akkor a tsz-elnöknek. Csak egyet tud: nagyon nehéz lesz választani. Mert, ha csak a pénzért csinálná azt, amit tesz, akkor könnyen men ne a dolog. Az 1700 és a 2800 között könnyű választani. De itt gépekről van szó. Dömperekről és traktorokról. Egyelőre ő maga sem tudja eldönteni, hogy melyiket szereti jobban. Szalai János. *
