Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-25 / 172. szám

063. JULIUS 25.

3

Városi gondok — egy faluban

Tegnap 30 mázsa őszibarack érkezett a MÉK raktárába. Az éjszakai osztályozás után

reggel kerül az áru a vásárlók' elé.

„Nagyüzem“ a földeken

Pénteken három járásban fejezik be az aratást — Beértek a zöldségfélék — Szállítják a lent — Gépeket várnak a tarlók

A mezőgazdaság legnagyobb és legnehezebb munkája, az aratás, a befejezéshez közeledik. Megyénk három járásában előreláthatólag pénteken fogják az utolsó táblákról is betakarítani a sárga kalászokat, a megérett gabonát. Most, amikor ennek a nagyon fontos munkának a végéhez közeledünk, érdemes időben figyelmeztetni termelőszövetkezeteink vezetőit, dolgozóit a tarlóhántás, a szántás rendkívüli fontosságára. Már most a jövő évre kell gondolni, mert a mezőgazdaságban ilyen hosz szú távokon érezhető az időben elvégzett gondos munka, már most meg lehet mondani, jövőre jó vagy gyenge termést fognak-e betakarítani. Az idei terméseredmények több helyen elmaradnak a tavalyi mögött és ez a tavalyi szántások elhúzódására mutat. Van olyan járásunk, ahol még csak 15 százalékát végezték el a tarlóhántásnak!

Ám járjuk végig az egyes járásokat s nézzük meg, hogyan is végeznek és végeztek a fontos mezőgazdasági munkákkal, milyen termést takarítottak be az aratáskor.

Mohácsi járás

Megyénk legdélibb járásában az őszi árpa aratását már befejezték. Búzából a legutóbbi jelentés szerint, mintegy 9 ezer holdat vágtak le, ami az összes területnek mintegy 75 százaléka. A mohácsiak azért a héten még befejezik az aratást, a búza mellett a kevés zabot és tavaszi árpát is levágják. A terméseredmények általában elmaradnak a várakozás mögött, búzából 10 mázsa körüli átlagra számítanak.

A tarlóhántásból a múlt hét végéig 3202 holdat végeztek el s 2260 hold nyári mélyszántást. Igaz, hogy a kombájnok kiszolgálása, a szállítások nagyon sok járművet lefoglaltak, de moy teljes erővel a szántásra .kell állniuk.

A szigetvári járásban

idén „jól megfogták a munka végét” a tsz-tagok. Az őszi árpa aratását már el is felejtették. de végeztek a tavaszi árpával is. A,rozsból már csak a tarlókat láthatjuk. A búza .aratása pénteken befejeződik 's ezzel a legnehezebb munkán túl vannak. A szigetvári járásban sok termelőszövetkezet már most befejezte az aratást, például Nagydobszán, Tótszent gvörgyön. Szulimánban, a szigetvári Uj Élet Tsz-ben, Mozs- gón, Szentiászlón már minden erővel a többi mezőgazdasági aaankára. irányították az erő;

két. A búza átlagosan 1 mázsá val fizet kevesebbet, mint a múlt évben, annak ellenére, hogy voltak egészen kiváló eredményeket elérő termelő- szövetkezetek. Nagydobszán például 17 mázsás átlagtermést takarítottak be, viszont Ibafán, Vásárosbécen mindössze 8 mázsát öntöttek a zsákokba egy holdról.

Dicséretére válik a járás tsz-edneik, hogy időben elkezdték a tarlóhántás nagyon fontos munkáját. Az összes learatott földterület 40 százalékát már „lebuktatták”, holott az aratás őket is gátolta a tarlóhántás elvégzésében. Folyik a mozsgói, szulimáni, csertői termelőszövetkezetekből a gazdag lentermés' elszállítása is. Holdankint 20—25 mázsát adott ez az ipari növény a termelőknek. Átlagosan másod- osztályú a len, ami megfelelő jövedelmet biztosít majd a sző vetkezeteknek.

A szigetvári járás tsz-ei azonban nem örülnek annak, hogy a MÉK a leszerződött újburgonyát nem szállítja el kellő időben. Különösen Mozs- gón, Tótszentgyörgyön okoz a földön már jóideje kint heverő újburgonya nagy gondot. A szövetkezetek nem tudják emiatt időben elvégezni a nagyon fontos másodvetéseket.

A szigetvári tsz-eknek több, mint 1100 hold zöldségük terem idén. Már javában szállítják az uborkát, zöldbabot a konzervgyárba.

A sásdi járás

termelőszövetkezetei ezen a nyáron ugyancsak kitettek magukért. Bár itt el szoktak húzódni a mezőgazdasági mun kák s rendszerint az aratás is később fejeződött be, most „versenyben állnak” a déli járásokkal is. A hét végén — mint a tsz-ekben mondták — nem lesz lábon gabona. A búza 80 százalékát learatták, s ami a legkedvezőbb képet mutatja. a tavalyival szemben 1500 holddal nagyobb területről vágták le géppel a búzát és árpát.« Az összes, mintegy 17 ezer holdnyi aratni valóból 15 ezer holdat már aratógépek és kombájnok „kaszáltak” le a sásdi járásban, holott a legnehezebb tereppel ők rendelkeznek.

Az aratással elsőnek az egész járás területén a jágó- naki Petőfi tsz végzett, de nyomban utánuk jelentette a munkabefejeztét a nagyhaj- mási tsz is. Mágocson azért büszkék a tsz-tagok. mert ott az összes gabonát úgy „szemelték” ki, hogy „kéz” nem nyúlt hozzá a földeken. Persze elmaradók is akadnak, elég gyengén ment eddig a

munka Baranyajenőn. és Kaposszekcsőn is.

Az aratás gyors befejezését sajnos nem követte a tarlóhántás, mert a learatott területnek kb. 15—20 százalékát járták csak meg a traktorok. Remélik azonban, hogy az aratás befejezésével sok munkagép szabadul fel és akkor rohammunkával buktatják le a földeket. Kár is lenne a késedelemért, mert a termés- eredményeik javultak. Idén a járás tsz-eiben 50—70 kilóval több búzát termeltek holdankint, mint a korábbi években.

Utunk során három járásban néztünk szét, s azt láttuk, hogy a tsz-tagok nagy szorgalommal végezték az aratást és igyekeztek minél előbb befejezni. Ismételten kell azonban szólnunk és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nagyobb erőfeszítést kell tenniük a tarlóhántás elvégzésére.

Nein a lakosság száma idézte elő a városi jellegű gondokat az utóbbi években Szászváron, hanem a lakosság ösz- szetételének megváltozása, az emberek igényeinek fokozott növekedése és nem utolsósorban a lehetőségek is, amelyek megengedik tna már, hogy ilyen gondokkal foglalkozzunk. Sőt, nemcsak megengedik, hanem egyenesen pa- rancsolóan követelik a megoldás kutatását. Szászvár a megye nagyközségei "közé tartozik és erőteljesén fejlődött az utóbbi években. Mig 1949-ben 2483 lakost írtak össze, addig a két év előtti népszámlálás már 2957 lakost talált a faluban. Mindössze kilenc községnek van több lakosa Baranyában és a járási székhelynek — Sásdnak — is csak 2640 lakója van. Még előkelőbb helyet foglal el Szászvár a laksűrűségi adatok között. Közvetlenül Szigetvár, Sásd, Gyód, Siklós után következik egy négyzetkilométeren 139 lakójával.

Ezek az adatok a városiasodás jelét bizonyítanák, de ellene mond olyan tény, mint a 373 külterületi lakos, ami a falu összlakosságának 12.6 százaléka. S ez a jelentős lélekszám tizenöt külterületi lakott hely között oszlik meg.

Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedben

nagyot fejlődött a falu,

hiszen a lakosság 19.1 százalékkal emelkedett, ami mész-, sze felülmúlja a megye lakosságának gyarapodását és megközelíti a pécsi arányokat. Mégis nem eziek — vagy nem kizárólag ezek — az adatok és tények jelentik a városiasodást és a vele járó, a falu számára korábban ismeretlen gondokat, amelyek megoldása most a községi tanács vezetőire nehezedik.

A falu ipari jellegét már nem csupán a közeli bányák és a Szászváron élő bányászok határozzák meg, hanem más ipari tevékenységet folytató vállalatok is. Az Aszfaltútépítő Vállalat munkásszállásai, a hídépítők, a szolgáltatásaival nagy környéket kielégítő szászvári kisipari szövetkezet az ipar javára határozza meg a község fejlődésének jövendőben! irányát. A vállalatok munkásai közül egyre többen akarnak megtelepedni Szászváron, a szövetkezet nemcsak leköti az iparosságot,

de a szükségletek kényszerítik arra is, hogy a korábbi egyszemélyes, vakablakos műhelyek helyett korszerű munkahelyeket építsen. Ezért határozták el éppen a közelmúlt ban. hogy a község főterén egy szolgáltató házat létesítenek. Lebontják a szövetkezet jelenlegi elavult épületét és egyelőre földszintes fodrász, szabó, cipész, esetleg fényképész műhelyt létesítőnek. A községi tanács cs k úgy járult hozzá az építkezéshez, hogy a földszintes házat olyan alapokra helyezik, amelyik elbírja a későbbi emelet- ráépítést. Ezzel a főtér déli oldalát egy impozáns épülettömbbel zárhatják le a következő években.

Az ellátásnak, a boltoknak, árukészletnek is igazodni uk kell a szükségletihez. A vállalatok, a növekvő lakosság

jobb áruellátást igényel.

Van ugyan elegendő kenyéri de rendszertelenül szállítják. A kisebb falvaikban a lakosság — sokszor alig pár száz lélek — megtanulja és pontosan tudja, mikor érkezik a kenyereskocsi és akkor sza- lasztja á gyereket a boltba. Szászváron ez már lehetetlen, mert háromezer ember egy időben nem mehet kenyérért és az ipari munkások időbeosztása sem 'teszi lehetővé, hogy a rendszertelen kenyérszállításhoz alkalmazkodjanak. Ebben a faluban már meg kell valósítani az állandó ke- nyérárusítást — szünetek és kihagyások nélkül. Például a zöldségellátásra nem panaszkodnak a község vezetői, de elmondták, hogy csakúgy, mint Pécsíett, itt is sorban állnak a húsért. Ez is mutatja, hogy egyre jobban háttérbe szorul az önellátó lakosság és megnövekedett a boltból — napról napra — élők száma.

Sok új település nőtt ki a földből — szinte egyik napról a másikra — és nem úgy, mint régen, hogy öreg falurész volt mire utat, járdát, villanyt, vizet kapott. Itt a lakók szinte az építési engedély- lyél egyidőben jelentkeznek mindenért. Most aztán főhet a feje a tanácsnak^ honnan szerezzen gépkocsikat a kő- szállításihoz, hogy a Felszabadulás útja házaihoz folytathassák az útépítést.

A községi tanácson elkészítették ugyan a távlati fejlesztési tervet, de azóta annyit

változtak a szükségletek, hogy a terv szinte alapjaiban megváltozott. Példa erre a vízellátás. Mérlegelték, a tanács vezetői, hogy mire lenne • nagyobb szükség: bölcsődére? Tisztasági fürdőre. vagy jó ivóvízre? Mert a napokban érkezett meg az egészségügyi hatóság vizsgálatának eredménye, melyik a 15 közkútból esetleg 11 vizét nyilvánítja ihutónak, bizonyos fertőtlení- tési eljárások után. így szavazta meg a tanács a községfejlesztési alap felhasználását a vízellátás megjavítását szolgáló főnyomóvezeték megépítéséhez. Minden mást eltoltak későbbi évekre. Azt mondják a tanácson, hogy célkitűzésük ebben a munkában: amit elköltenek a község pénzéből azt jó helyre tegyék, hogy később ne bánják meg, ne kelljen megváltoztatni!. . . Nagyon helyes törekvés és mutatja, mennyire a falu, a városiasodó község problémáit tartják szem előtt.

A főtér külön gondot jelent

A fentrői lezúduló Víz gyaik-. ran hordja a sarat a térre, ezért tervezik a Bánya utca csatornázását. Csak ezután fogihatnak hozzá a tér parkosításához és külön helyet jelölnek ki a’buszok, gépkocsik parkírozására. Csak közigazgatási és kereskedelmi centrum lesz a főtér, a forgalmi központot a község más területéi jelölik ki — igen helyesen.

Már az egymagában biztosíték, hogy a községi tanács vezetői észrevették, milyen gondok, milyen gyökérből sarjadnak és ennek megfelelően intézkednek. Ők a városiasodást úgy értelmezik, hogy eltűnnek azok a ma még er ősen ható jellegek a falu és a város között, amelyek kultúrában szegényebb, éllátásban gyengébb életet biztosítanak a községek lakóinak. S ha ennek leküzdésén, a falusi lakosság — földművelők és ipari dolgozók — életkörülményeinek megjavításán dolgoznak, akkor megfelelnek a választáskor megszavazott bizalomnak.

Gáldonyi Béla

cl vfiő kei

A perzselő hőség minden élőlényt az árnyékba zavar. A műhelyek legtöbbjében is nagy a meleg, de mégis köny nyebben kibírható, mint az udvaron, a tűző napon. Olyan a Pécsi Bőrgyár (a trösztösítés utáni új nevén Bőripari Vállalat Pécsi Gyára), mintha állna a munka, pedig az üzemrészekben megfeszített erővel dolgoznak, hogy a következő félév terveit is teljesíthessék.

A kihaltnak látszó udvaron, a vasúti sínek mellett emelkedő szénhegyek között úgy látszik azonban mégis van élet. Három ember lapáttal a kezében rakja a csilléket. Izzadt testükre vas tagon rárakódott a fekete szénpor, csak két szemük és fehér fogsoruk villan ki alóla. Széntolók... Dunai Antal, Kram- mer \József és Poczek István a fűtőház nagykazánja részére szállítja az utánpótlást, amely a gyár gépeinek, gőz szükségletének biztosítását látja el.

Némán dolgoznak a tűző napon, nemigen yan kedvük egymással beszélgetni. Pillanatok alatt megrakják a csillére szerelt hatalmas vastartályokat, majd lapátjukat a szénbe szúrják.

— Na gyerünk, nyomjuk meg! — szól az egyik és a három izmos fekete váll erőfeszítése nyomán elindul a csille a gépház felé. ,

Kivágódik a kazánház ajtaja és az udvaron levő 35 fokos hőségből belépnek a „pokol tornácára”. A kazánok előtt két félmeztelenre vetkőzött izmos fűtő falatozgat. Csendesen szemlélik, ahogy a széntolók a csillék tartalmát egyenletesen elosztják egy-egy kazán elé.

Az idősebb Szofrán József, a fiatalabb Zsenkovics József régi fűtők már a gyárban. Úgy ismerik a kazánokat, mint a tenyerüket, jó néhány száz órát eltöltöttek már az „etetésükkeT. Csak tinéznek a kazán fölötti órára, é* mát

tudják, emelni vagy rárakni kell,

ahogy a gőznyomás megkívánja.

Elfogyasztják az utolsó falatokat is és három nagy pohár vízzel öntik le. A negyven fokos meleg rengeteget kivesz belőlük és a szervezet ixilósággal követeli a vizet. — Na, adjunk neki a sirhaklival, — mondja Szofrán József, és elindul a kazán felé.

A sirhaklinak nevezett tűztisztítóvas maga meghaladja a 25 kilót, vagy három méter hosszú. Az izmos karok azonban játszi könnyedséggel emelik meg. Szakavatott mozdulattal nyitják ki vele a kazán ajtaját, majd nagy erővel a parázs alá lökik. Megemelik a tüzet egyszer, kétszer, háromszor. A nyitott kazánajtón ömlik a forróság, és bizony néha olyan nagy a meleg, hogy a fűtő bőrét is megperzseli.

Becsukódik a kazánajtó az úgynevezett sírhakli a helyére kerül majd néhány perc várakozás után ismét kinyílik. Szofrán és Zsenkovics fogják a lapátot és ügyes mozdulatokkal dobálják a kazán torkába az újabb szén adagot.

— Hát egypár liter vizet kiizzadunk egy műszak alatt —, mondja beszélgetés közben Zsenkovics József. — A napi három műszakban előfordul, hogy 50 tonna szenet is dobunk a tűzre. Télen csak elmegy valahogy, de az idei meleg nyárban nagyon nehéz. Amikor igy megpiszkáljuk a tüzet gyakran 50 fokos hőséggel kell megküzdeni.

1960-ban készült el az új fűtőház a bőrgyárban és azóta a probléma legnagyobb részét megoldotta, úgy, hogy a régi kazánok már csak kisegítőben dolgoznak. A fűtők és a széntolók emberfeletti munkát végeznek. A gyár vezetősége minden lehető kedvezményt

megad részükre, de a munka nehézzé- gét egyelőre nem tudják megszüntetni.

A gépházban is hasonló nehéz körülmények között dolgoznak a gépészek. Szinte elviselhetetlen itt is a meleg.

— A fűtőház pincéjében vannak a gőzcsapok, a szabályozók, melyeket na ponta többször ellenőrizni kell —, meséli Somogyi Lajos gépész. — Több mint 50 fokos hőségben kell dolgozni ezen a helyen és akár hiszi, akár nem, amikor feljövök onnan még kint a tűző napon is úgy érzem, hogy hűvös van. Pár éve majdnem pórul jártam lent a gőzelosztónál. Munka közben, mikor a gőzelosztót kiengedtem, hirtelen az egyik csőből kivágódott a tömítés. Pillanatok alatt megtelt a pince forró , gőzzel és én összevissza égtem. Hosszú hónapokig feküdtem a kórházban, hosszú ideig olajban.

Bizony kétségtelen, hogy a Pécsi Bőrgyárban a legnehezebb munkát jelen esetben a fűtők, széntolók »és a gépészek végzik. Még a szabadban is elviselhetetlen a hőség, nem beszélve hogy akkor a hatalmas kazánok mellett milyen lehet az idő? Joggal nevezik az itt dolgozók „pokol tornácának”. A fűtök, széntolók, gépészek azonban megbecsült dolgozói a gyárnak és azt mutatja, hogy a nehézségek ellenére is szeretik üzemüket, szeretik munkájukat. A tervek szerint már csak egy nyarat kell ilyen körülmények között végigdolgozniok. A Pécsi Hőerőműtől új vezeték indul el, amely gőzzel és meleg vízzel látja majd el a Pécsi Bőrgyárat is. Ha a munkálatok zavartalanul haladhatnak, a jövő év végén már megszűnik ez az emberfeletti munka.

Fertői Mikttós

ITT AZ ŐSZIBARACK