Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-19 / 167. szám
Szakképzettség Az otáUU években, ha a vezetők szakképzettségéről volt szó, legtöbben az igazgatókra, üzemvezetőikre, fő- mérnökiöíkire gondoltak, tőlük kérték számon szakképzettségüket, végzettségüket. A mércét magasra emeltük ezek előtt az emberek előtt, de most már az alsóbb vezetés előtt is magasabbra kell emelnünk. A korszerű gyártmányfejlesztés, a modem típusok gyártása. a bonyolultabb termelési feladatok ellátása, irányítása nemcsak az igazgató vagy a főmérnök szak- képzettségétől, tudásétól függ, hanem a művezetők és egyéb műszaki beosztású dolgozókétól is. Az ő szak- képzettségük, szakmai műveltségük körül azonban még nincs minden rendben, A Baranya megyei Építőipari Vállalat megyénkben az oktatás megszervezése, a szakképzettség előmozdítása terén együk® a legjobbaknak. A gazdasági és pártvezetők évek óta egyik legfontosabb feladatuknak tartották, hogy minden posztra megfelelő képzettségű embert állítsanak, s nem kíméltek áldozatot a dolgozók taníttatására. Mégis a vállalatnál még mindág 27 olyan műszaki beosztású dolgozó van, akinek nincs meg a munkaköréhez szükséges iskolai végzettsége; Persze az iskolai végzettség még önmagában véve nem jelent sokat, mert ha nem párosul megfelelő szakmai gyakorlattal, nem hoz hasznot. De kizárólag a szakmai gyakorlat sem pótolja a megfelelő iskolai végzettséget Az építők között járva sokan megemlítették, hogy Domsics János építésvezetőnek aligha volt magasabb iskolai végzettsége, mégis nyugdíjazása előtt egyike volt az ország legjobb műszaki vezetőinek. Hivatkoznak Hohrein Károlyra, a már ugyancsak nyugdíjba került gépészeti vezetőre. „Ki tudta volna jobban — mondják —, szinte mérnöki i> pontossággal a munkát irányítani, mint ő?!” Am, akik így vélekednek, de közben saját maguk továbbképzéséről elfeledkeznek, „rossz lóra” tesznek, mert a mai követélményeknek eleget tenni megfelelő iskolai tanulmányok nélkül nem lebet. És van ennek a továbbképzésnek egy nagyon is emberi vonatkozása. Az építőipari vállalatnál járva végignéztük az 1963—64-es tanévre jelentkezők névsorát Az építőipari technikumba 21-en jelentkeztek, közöttük például Tímár Géza, Gól László szakipari dolgozók. A gépipari technikumba tizenegyen kérik felvételüket, s a nevek között olvashattuk: Puskás Ferenc lakatos. Cseke Imre szerelő s nem egy kőműves nevét. A műszaki egyetemre jelentkezettek között van Kaposi József gépkezelő. Mindez azt bizonyítja, hogy a szakmunkások közül néha kevesen technikusi oklevelet kívánnak szerezni. Hogyan és miképpen tudja majd az a művezető megőrizni tekintélyét, akinek a beosztottjai magasabb szakképzettségűék, mint ő?! Az üzemfejleszrtés, a műszaki fejlesztés, a termelékenység növelése ma már nemcsak technikai probléma. Végső soron ebben is az ember játszik döntő szerepet, a magasan kvalifikált, sokirányú képzettséggel rendelkező művezetők, munkavezetők, dőtervezők hadserege. A gyöngyösi gépgyárban egy év alatt 21 százalékkal növelték a munka termelékenységét, majd bizonyításképpen a következő esztendőben 22 százalékkal. Amikor ennek híre bejárta az ipari szakköröket, mindenki érdeklődve fordult a gyöngyösiekhez. „Hogyan csinálták?” Egyszerűen úgy, hogy megoldották az összes dolgozó továbbképzését, továbbtanulását, s mindenkit végzettségének megfelelő munkakörbe állítottak. AI MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XX, ÉVFOLYAM ÄRA: 60 FILLÉR 167. SZÄM Nagygyűlés Bratszkban a magyar pari- és koriaánylűidöllség tiszteletére A Kelet-Szibésiában vendégeskedő magyar párt- és kormányküldöttség Kádár János vezetésével csütörtökön reggel három IL—14. mintájú repülőgépen Bratszkba utazott. A küldöttséget útján. Leonyid Jefremov, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagja és más személyiségek kísérik. A bratsákS repülőtéren Georgijevszkij, az SZKP bratszki városi pártbizottságának első titkára, Rudih, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Naj- musin, a bratszki vizierőmű építésvezetője és a város dolgozóinak sok sízáz képviselője üdvözölte a vendégeket. A küldöttség tagjai a repü- térrői az épülőben lévő bratszki vizierőmű megtekintésére utaztak. Az épülő erőműnél A magyar vendégeket elkísérte L. M. Jefremov, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagja, A. L. Orlov szovjet külügyminiszterbe! yef.tes, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Sz. T. Asztavin, szovjet külügyminisztérium 5. európai osztályának vezetője, az irkutszki terület és Bratszk város párt- és tanácsi szervezeteinek számos vezetője. , A vendégeknek A. M. Gin- gyin építésvezető főmérnök, mutatta meg az erőmű-óriás különböző részeit. Elmondotta, hogy az erőmű duzzasztó gátjába eddig 4 200 000 köbméter betont építettek be. Az építkezés még folyik, de máris működik 12 gépegység, összesen 2 700 000 kilowatt kapacitással. Az év végére további négy gépegységet helyeznek üzembe. Az erőmű vendégkönyvébe Kádár János eivtáns a következő bejegyzést tette: „A magyar párt- és kormányküldöttség ^szinte lelkesedéssel és nagyrabecsüléssel köszönti a bratszki vizierőmű kommunistáit és az egész szovjet népet az emberiség e nagyszerű> alkotásának megtekintésekor”. Az erőmű közelében épült sportpályán a magyar pártós kormányküldöttség tagjai találkoztak a bratszki dolgozókkal. A több ezres nagygyűlésen P. B. Kacuba, az SZKP irkutszki területi ipari bizottságának első titkára és az erőmű több dolgozója üdvözölte a magyar vendégeket, méltatta a szovjet—magyar barátságot. A testvéri magyar népnek további sikerekeit kívánt a szocializmus építésében. A nagygyűlés résztvevői forró ünneplésben részesítették a. szónoki emelvényre lépő Kádár János elvtársat. — Boldogok vagyunk — mondotta Kádár János —, hogy megtekinthetjük a legendás Szibéria különböző vidékeit. Láthattuk e terület viharos ütemű fejlődését. A szovjet emberek erőfeszítéseinek eredményeként ez az óriási terület néhány év alatt a kommunista alkotó munka és tudomány új fellegvárává vált. Azon a főidőn, ahol azelőtt alig élt ember, most új városok, üzemek, vízierőművek és tudományos intézmények emelkednek. Azok a nagyszerű alkotások, amelyeket láttunk, ékesszólóan bizonyítják a szibériai emberek edzettségét, akaraterejét, szívósságát, amellyel győzedelmeskednek az éghajlati nehézségeken, a természet szeszélyein. Kádár János hangsúlyozta a szovjet és a magyar kommunisták hagyományos barátságának jelentőségét és kifejezte azt a meggyőződését, hogy egymás munkájának közvetlen megismerése még közelebb hozza egymáshoz a két népet. Kádár János beszédét a nagygvűlés résztvevői meleg ünnepléssel fogadták. Pihenő Krasznojarszkban A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség Bratszkból útban Moszkva felé csütörtökön különrepülő- gépen Krasznojarszkba érkezett. A repülőtéren a magyar vendégeket V. F. Gavrilov-Po- dulszkij és A. A. Kokarjev, az SZKP krasznojarszkd ipari és mezőgazdasági kerületi bizottságainak elnökei, A. I. Iszajev és P. F. Morozov, a területi tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei, V. N. Kszinta- risz, a krasznojarszki népgazdasági tanács elnöke és más hivatalos 'személyiségek fogadták. Rövid pihenés után a küldöttség IL-18-as repülőgépen tovább utazott Moszkva felé. Újra Moszkvában Csütörtökön az esti órákban 14 000 kilométeres országjáró körútjáról a Kádár János vezette magyar pórt- és kormány küldöttség visszaérkezett Moszkvába. A delegációt a szovjet főváros vnukovói repülőterén Ju- rtj Andropov, az SZKP központi bizottságának titkára, Andrej Gromiko külügyminiszter és Nyikolaj Firjubin külügyminiszterhelyettes fogadta. Ott volt a repülőtéren a Leningrádból visszatért Kádár Jánosné és a moszkvai magyar kolónia tagjai is. A selehovói alumíniumkombinát meglátogatása után a Kádár János által vezetett küldöttség Rakéta típusú szárnyashajón folytatta útját az Angara folyón a Bajkál-tóig. A képen: a küldöttség megérkezése a Bajkál-tóhoz. Á Szovjetunió lakossága 225 millió A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala közzétette az 1963-as népgazdasági terv teljesítésének első félévi adatait. Az állami terv alapján végzett beruházások összértéke 14.1 milliárd rubelt tesz ki. A beruházások összege — 1962. első félévéhez képest négy százalékkal nőtt. A szovjet ipar 103 százalékra teljesítette bruttó termelési tervét, a termelés volumene tavalyhoz képest 8,5 százalékkal bővült. A mezőgazdaságban a vetés terület 2,1 millió hektárral, 218.1 millió hektárra növekedett. Á szarvasmarha-állomány hárommillió darabbal, a juh- és kecskeállomány 2,7 millió darabbal növekedett, a múlt év első félévéhez viszonyítva, a sertésállomány viszont kevéssel csökkent. A hústermelés három százalékkal növekedett; A szovjet népgazdaságban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelenleg 69 millió fő, tavalyhoz képest kétmillióval nőtt. A Szovjetunió lakossága 1,7 millió fővel növekedve 1963. július elsejére 225 millió volt. A Szovjetunióban 61 millió ember tanul. Az egyetemeknek és főiskoláknak hárommillió hallgatójuk van. A Szovjetunióban ez év első félévében 485 000 lakást építettek az állami terv keretében, jelentős a magánerőből épített házak száma is. Padlásról az üzletbe „Cserélje be régi rádióját újra július 1. és szeptember 30. között!” — hívja fel a járókelőket egy plakát Pécsett a Kossuth Lajos utcai rádió-televízió bolt kirakatában. Az emberek megállnak, soknak arcán látszik, hogy nem is lenne rossz a régi rádiót ki- | cserélni. Hogyan, s miként történik ez? — Ha valaki megunta régi rádióját, vagy már nem is használja, s nem akarja, hogy Gyors ütemben épül az egyetemi városrész továbbra is a padláson vagy a pincében porosodjék — mondja Magi András üzletvezető — elhozza hozzánk. S ha csak agy hullámhosszon is működik, átvesszük, s értékét az új készülék összegéből levonjuk. így a vásárlónak 150— 400 forinttal kevesebbet kell fizetnie egy-egy új rádióért. Az érdeklődőkben azonban felvetődik a kérdés: megéri-e a még használható készüléket úgy eladni, hogy helyette másikat kelljen venni, méghozzá 1500 forintom felülit. Ugyanis a rendelet ezt előírja. — Ez a megkötöttség valóban nehezíti a cserét — folytatja az üzletvezető. — Az éremnek azonban a másik oldala is igaz. A régi készülékekhez nincs alkatrész, javításuk sokba kerülne, s fennáll az a veszély, hogy holnap ismét elromlanák. Az üzlet szokott forgalmában a vezetőnek mindenre jut ideje. Miközben vezetéket szerel az egyik vevőnek, a másiknak pvc sodrott villanyvezetékért megy. — Mihez kéri és hány métert? — kérdi a vásárlótól. Ha valaki más cikket kér, mint ami a hibás készülékhez való, megmagyarázza, mi illik, illetve mi való hozzá. Leméri a pvc vezetőt és újra szerel. — Sajnos, a rendelet nem tisztázza, hogy akinek két rádiója van, mind a kettőt beválthatja-e nálunk, vagy csak az egyiket. Azt azonban kimondja, hogy a lemezjátszós rádióért 150 forint felárat fizethetünk. Mindezek ellenére csak érdeklődők keresik fel a boltot,. napionta őten-tízen. Csupán egy embernek sikerült beváltania a néprádiót, s helyébe egy EA 53-as készüléket vásárolni. Tá- kos Ferenc pécsi lakos az 1720 forintos számla helyett 1570 forintot fizetett. Egy másik érdeklődő, Kunvári Antal hétfőn vitte a boltba a rádiót, hogy megtudja, mit kapna érte. A csere nem sikerült, de készülékét az üzletben hagyta, mivel műszakra indult. A bolt dolgozói meg javították a rádiót: a levált ellenállást visszaforrasztották, a kontaktuszavarokat nagyrészt kiküszöbölték. így nagy hangerejű készüléket kap visz- sza, valószínű nagy meglepetésére. — Néhány rosszindulatú megjegyzést már hallottunk ezzel az akcióval kapcsolatban. Sokan úgy gondolják, hogy ezekből a régi rádiókból valamelyik gyárunkban újakat készítenek, s azokat is eladják. Erről szó sincs. Igaz, a rendelet nem szól a készülékek további sorsáról, de valószínűnek tartjuk, hogy szétszedve a középiskolások politechnikai oktatását segítik — osztja el a kétkedők gyanúját Magi András. Fél délelőttöt töltöttem e boltban, de cserélőre nem akadtam. Idegenkednek a rádiótulajdonosok a vásárlás ez új módszerétől? Nem tudni. Annyi bizonyos, hogy aki úgyis akart volna venni új készüléket, most keresse fel a rádiós boltokat, mielőtt régi rádiója teljesen, végleg '?1 nem mondja a szolgálatot. íi.1 a s. A magyar párt- és kormányküldöttség a Bajkál-tónál
