Dunántúli Napló, 1963. július (20. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-18 / 166. szám

19(53. JÚLIUS 18. 5 Africans... Africans... Ma kezdi pécsi vendégszereplését az Africana együttes Félhomály. Ijesztően felfo­kozott dobpergés, a ritmust tulajdonképpen már nem is lehet érzékelni, nyomasztóan egybeolvad. Tamtam. Az ősi néger mítosz szerint valamikor a párducok voltak az őserdők királynői, és olyan nagy volt a hatalmuk a többi állat fö­lött, hogy az isteniek elhatá­rozták: megteremtik az orosz­lánt ... Időnként felbukkan egy-egy fekete arc. Traore Guila? ... Makóié Jeanne? ... Condé Sékou? ... Keita Fan- ta ... Mozgás. Nevek. Arcok. Hangok. Itt minden tulajdon­képpen csak pillanatokig tart, azután eltűnik, megsemmisül. A fekete testek egymáshoz csapódnak, azután egy pilla­natig megdermednek a szo­borszerű alakok közül kiemel­kedik egy Fekete Vénusz. A testek megmozdulnak, a Fe­kete Vénusz megint eltűnik a szédítő mozgásban. A jegyze­teim között gyorsan megke­resem a nevét A Fekete Vé­nusz — Kouyate Nakani volt. Születet* 1951-ben, tehát 12 éves. . A próba folyik tovább. Nyo­masztó hőség van a kétezer személyes cirkuszi sátorban, ami estére mindig „kihűl”, és amit a szakemberek órák alatt telepítenek át, mondják, ha este tizenegykor vége az elő­adásnak, reggel kilenckor a sátor már a következő város­ban áll. Azután felharsan Ma­dame Sissoko Amadou sípja, a férje távoilétében most ő az Africana együttes igazga­tója, a próba időnként meg­szakad, de a megszakítások­nak is külön ritmusa van. Mozgás, arcok, fekete Vénu­szok, a testek ügyessége és szépsége, azután Földényi György, az együttes „magyar igazgatója” hátrahajol, mond valamit, de nem lehet megér­teni, mert pillanatnyilag Gui­nea őserdőiben, lagunás part­vidékein vagyunk, csak ké­sőbb tudom feljegyezni. — Most Münchenből érkez­tek Magyarországra, két hó­napig a vidéki nagyvárosok­ban szerepelnek, többek között csütörtökön Pécsett is. Az Af­ricana a Guineái Köztársaság hivatalos tánc- és énekegyüt­tese, ötven tagból áll, bejár­ták már az egész világot, vol­tak Párizsban. Brüsszelben, Londonban, Montevideoban, New Yorkban... A szédületes, nyomasztó rit­mus nem csökken, a fizikai energiának, a test szervezett- s égének valami megdöbbentő és csodálatos világa ez, és ha arra gondolok, hogy az afrikai valóságban ezek a táncok nem néhány percig tartanak, ha­nem áthúzódnak az éjszaká­som, ez szinte teljesen hihetet­len a kényelmes európai szá­mára, aki repülőgépek, telefo­nok, esernyők és levelek kö­zött él. — Az együttes teljesen fia­talokból áll, a lányok 13—15, a fiúk 18—20 évesek. Egy-egy táncos általában csak két—há­rom évig szerepel az együttes­ben, máris ,, kiöregednek”, nem sokáig lehet bírni ezt a nagy megerőltetést... — Az „utánpótlás”? — A különböző guineai tör­zsek legjobb táncosaiból tobo­rozzák. Sissoko Amadou, az Africana igazgatója jelenleg is otthon van, táncbemutatókat, versenyeket szervez, és a győz teseket elhozza az együttesbe, de ez nem mindig ilyen egy­szerű, ahogy elmondom... Kouyte Nakanit, a tizenkét éves Fekete Vénuszt kiátkozta a törzse, amikor belépett az együttesbe. A törzsi szertartá­soknak megfelelően „eltemet­ték”, nem mehet többé haza Figuiiibe. A törzsi törvények irgalmatlanok és zárkózottak. A csoportnak jóformán ahány tagja van, annyi kis guineai faluból jöttek, Bőké, Karamo- ko, Mákomon, Kairala, Kanala, Mobaye... A fiúkat még úgy- ahogy elengedik a törzs vénei, de a lányokat nagyon nehe­zen. A guineai nők — ellen­tétben az európai közhiede­lemmel — rendkívül szigorú erkölcsi törvények között él­nek. — A meztelenség Guineá­ban nem erotika, ez ott -rituá­lis szokás, ami szent és sérthe­tetlen, A nők, amig férjhez nem mennek, félmeztelenül járnak, de a házasság napjá­tól teljesen fel kell öltözniök, egészen öreg korukig... Hirtelen zavarba jövök. Mit tudok Guineáról? Van egy régi nemzetközi almanachom. Régi? 1958-as kiadás.1 Abban Guinea, mint Francia Nyugat- Afrika része szerepel, a kö­vetkező évi almanachban már csillaggal jelölték, miszerint: 1958. szeptember 28-án a De Gaulle-kormány által rende­zett népszavazáson a guineai szavazók 98 százaléka a ter­vezett új alkotmány ellen foglalt állást, az ország nem csatlakozott a Francia Közös­séghez, hanem önálló álammá alakult. Alig hárommillió la­kosa van, a legerősebb tör­zsek a malinké, a fülbe, a szuszu... Az együttest még Kelta Fodeba alapította, ő ké­sőbb miniszter lett, a régi cso­portból talán két—három tag maradt meg. Első fellépésük a párizsi Salle Pleyel-ben volt, olyan sikert aratott, hogy azonnal egy nagy európai kör útra kaptak szerződést. Az együttes vezetői visszamentek Afrikába, és egész éven át táncversenyeket rendeztek a legeldugottabb falvakban, olyan törzsek között, amelyek­Ertesítjuk a kirándulókat, hogy július 18-tól szeptember 3-ig, szombaton és munkaszünetes napokon a Pécsről 6.45 órakor in­duló, visszafelé Pécsváradról 17.05 órakor induló vonat a tóvölgyi Dombay-tónál megáll. \ Pécs felől utazó kirándulók Pécsv áradig érvényes - lehetőleg menettérti — jegyet szíveskedjenek váltani.. Megyei Idegenforgalmi Hivatal nek addig semmiféle kapcso­latuk sem volt a nyugati ci­vilizációval. — A versenyek legjobbjai vannak az együttesben. A próba még mindig tart, több mint két órája, Madame Sissoko Amadou időnként ren­dületlen beosztással „szétfü- tyülá” a mozdulatokat, mint egy labdarúgó-játékvezető, a Vénuszok kiemelkednek, visz- szahullanak, közben megtu­dom, hogy a magánéletben csendesek, szerények, minden érdekli őket, hogy a cirkusz „üzemi konyháján” ebédelnek, rendszerint rizst és marha­húst, ha betegek, akkor krumplit, az ételt rendkívüli módon, a magyarok számára szinte élvezhetetlenül erősen fűszerezik, számukra a ma­gyar erőspaprikába, csak egy könnyű „átmenet”, megtudom, hogy a 'kánikulában is bekap­csolták az öltözők hősugár­zóit, általában franciául be­szélnek, de vannak olyanok is, akik csak a törzsi nyelvet ismerik, s mivel náluk a táj- szólások között meglehetősen nagyok a különbségek, előfor­dul, hogy egymást sem értik meg, de a legtöbbet ők mond­ják el esténként, amikor a színpadra varázsolják Afrika ősi táncait és dalait, egyszó­val egy nép különös és ere­deti kultúráját, ami művi koreográfia nélkül, a maga teljes valóságában tárja fel a trópusi őserdők, a lagunás tengerpart belső, zárkózott világát. Ezen a „nyelven” tud­nak ők a legszebben, vagyis művészien beszélni. És telje­sen „érthetően”. Thiery Árpád A KráU-ügy és tanulságai Králl József, a mohácsi bú­torgyár igazgatója volt öt éven át. Az utóbbi években olyan szellemet alakított ki a gyár­ban, ami lehetővé tette a visz- szaéléseket, az anyagok szét- hordását, saját célra való fel- használását. A gyáriak a pél­dát az igazgatótól vették. Rendszeresen hozzájárult, hogy a fatelepről deszkákat vigye­nek el a dolgozók saját épít­kezéseikhez. A jogtalan köl­csönzés növelte a lazaságot és oda fajult a dolog, hogy Székely Ferenc, a gyár fő­mérnöke, már nemcsak köl­csönvett, hanem házat épített és az ablakok, ajtók anyagát a vállalat deszkájából, a gyár dolgozóinak segítségével, a bú­torgyár munkabérének terhére készíttette el. Hol munkaidő­ben, hol azon kívül — de mindenképpen csalárd módon és sikkasztással. A bútoralapanyag szinte kézről kézre vándorolt. Elő­fordult, hogy egy évig is „köl­csönben” volt valakinél na­gyobb mennyiségű deszka. Bár visszakerült a gyár telepére, mégis jogtalanul használták és csökkent időközben az értéke — kár érte a népgazdaságot. Csakúgy, mint az ágybetétek számlázásánál. Králl József megengedte, hogy a dolgozók ágybetéteket vásároljanak a gyártól, de azokat csak javí­tás címén számlázták. Erre maga az igazgató utasította Beck Józsefet. így történt, hogy az ágybetét 1952 forintos új ára helyett a dolgozók csak 1300 forint körüli összeget té­rítettek meg a gyárnak. Hamis népszerűség hajhá- szás volt ez Králl részéről, a humanitásnak hivatalból üldö­zendő formája, amikor az ál­lami tulajdont elpocsékolja, csak azért, hogy valamiféle j álmegbecsülést nyerjen he­lyette munkatársai előtt. De milyen megbecsülés az, amit hamis úton, lopással próbál­nak megszerezni!? Nemcsak faügyletei voltak Králl Józsefnek. Sertéshizla­lással is foglalkozott — mint gyárigazgató. Személyesen bo­nyolította le a gyárnál hízóba fogott sertések takarmányel­látását. Ehhez kisebb nagyobb összegeket vett fel a pénztár­ból, majd elment „bevásárol­ni”. A kukoricát bizonylatok nélkül vette meg, pedig, mint igazgatónak tudnia kellett, hogy magánszemélytől csakis úgy vásárolhat, ha a bizony­laton feltünteti az illető ne­vét, lakhelyét, sze­mélyi igazolványának számát, a jogcímet, amely alapján vásárolhat és az illető aláírja a bizonylatot. Mindezt elmulasztotta, helyette hamis bizonylatokat szerzett. Fel­használta korábbi ismeretsé­gét és három számlát a Ter­ményforgalmi Vállalattól szer­zett- be, máskor pedig a pénz­tárosnőt utasította, hogy bal­kézzel írja alá a bizonylatot, nehogy megismerjék az írá­sát. Lépten nyomon szabálytalan­ság, a vállalati anyag, pénz hanyag kezelése jellemezte évekig a mohácsi bútorgyár vezetését. Már odáig ment, hogy saját rokonainak akart előnyöket szerezni, többek kö­zött a lányának lakást kiala­kítani. Mint a városi tanács végrehajtó bizottságának tag­ja, ismerte a tanács községfej­lesztési költségvetését és ösz- szeszövetkezett Hering Károly- lyal, a végrehajtó bizottság volt elnökhelyettesével. A he­lyi görögkeleti hitközség épü­letét 51 ezer forintos, tanácsi pénzen átalakították és segí­tettek ebben a gyár dolgozói Egy ritka szerencséjű műkedvelő botanikus Hazánkban eddig ismeretlen vagy kipusztultnak hitt növényeket talált a villányi Nagy Lírán Tudomáinyos körökben is nagy feltűnést keltett egy Villányban élő műkedvelő botanikus munkássága, amely­nek eredményeként teljeseb­bé. pontosabbá váltak ismere­teink Dél-Baranya különlege­sen gazdag növényvilágáról. Nagy István, a ritka szeren­cséjű botanikus 1955-ben vál­lalkozott arra, hogy felkutatja a villányi dombok és a kör­nyező síkság addig kevésbé ismert flóráját, s gyűjtőmun­kája rendkívül eredményes­nék bizonyult Ezt a területet eddig legalaposabban Simon- kai Lajos neves botanikus ku­tatta át 1873-ban, és valami­vel több, mint ötszáz növény­fajt talált itt. Nagy István az elmúlt évek alatt körülbelül félezer kuta- tóutat tett a környéken, és ezernél több növényfajt gyűj­tött össze, tehát kétszeresét az eddig ismert fajok számá­nak. Többek között három olyan növényre is bukkant — a korongos lucernára, a ván­dorvirágra és a kóloncos hold­violára —, amelyeket Magyar- országon még sehol nem talál­tak meg. A Szársomlyó lejtő­jén nagy tömegben fedezett fel csőrös boglárkát és ezáltal sikerült bebizonyítania ennek a növénynek az őshonossá­gát. A botanikusok mostanig csupán jövevénynek tekintet­ték a csőrös boglárkát. Hite­lesen megállapította, hogy a bakszarvú lepkeszeg, ez a jégkorszak előtti időből fenn­maradt növény, fehér virágú. Hazánkban ugyanis még sen­ki sem látta virágjában, és a külföldi szakirodalom nyomán sárga színűnek tartották. Rá­bukkant hat olyan növényre, amelyeket a múlt században Kitaibel Pál, Nendtwich Ta­más és Simonkai Lajos bota­nikusok ittjántukban felje­gyezték, de azóta nem talál­ták meg, és ezért kipusztult­nak hitték a szakemberek. A gyűjteményben ezeken kívül huszonegy olyan növény is van, amelyek Magyarországon honosak ugyan, de Baranya megye területén eddig még nem találták meg. A villányi botanikus tehált alig nyolc év alatt olyan fel­fedezéseket tett, olyan nagy munkát végzett, amely becsü­letére válna bármelyik hiva­tásos botaíidkusnak is. Fel­fedezéseit, megállapításait a növénytan tudósad is meg­erősítették, s gyűjteményei­ket kiegészítették a tőle ka­pott ritka növényekkel. Nagy István most terjedelmes ta­nulmányban dolgozza fel ku­tatómunkájának eddigi ered­ményeit, amelyet a pécsi Ja­nus Pannonius Múzeum év­könyvében közöl majd. is, akik munkaidő alatt vagy — Králl vallomása szerint — munkaidő után is építették, javították az igazgató lánya számára az épületet. Králl azt mondja ez társadalmi munka volt. Rosszul fogalmaz, mert ez csak „társas” munka a gyár béralapjának terhére, csakúgy, mint azt Székely is csinálta saját családi házánál A tárgyalás során ,többször elhangzott, hogy a kölcsönvett deszkákat idővel visszaszállí­tották, hogy egyes anvpqo'r megtérültek, hogy ezáltal ne-i állhat fenn bűncselekmém, vagy károkozás. A Legfelsőbb Bíróság a közelmúltban már nem egy elvi állásfoglalásában kifejtette, hogy . „károt'zcs abban a pillanatban bekö’cJ- kezik, amikor társadalmi tu­lajdont képező anyagot m- n célokra eltulajdonítanak .j az így elvitt anyagot ki Obn vissza is szállították, ezzel csak a kár térült meg. a kár­okozás ténye fennáll”. Az ügyben tegnap hirdetett ítéletet a bíróság. A bíróság többször is hang­súlyozta az ügy társadalmi ve­szélyességét, többek közöt' ak­kor is, amikor kiemelte, hogv Králl korábbi beosztottiát kérte fel hamis számla kiáiir­tására, hogy saját mani1-'';- cióit fedezhesse. Hering Ká­roly pedig vb. elnökhelyettesi beosztásában — tanácsi és vb. határozat nélkül — döntött a községfejlesztési hitel felhasz­nálásáról és olyan iratot szer­kesztett, amelyik hamis és nem is szerepel az irattárban. Ma­gatartásukkal aláásták a vál­lalati és a tanácsi vezetők te­kintélyét és lehetőséget nyúj­tottak ahhoz, hogy beosztott­jaik is hanyagul kezeljék a társadalmi tulajdont. Ezért a bíróság Králl Józse­fet 3 év és hat hónapi sza­badságvesztésre ítélte és öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Ezenkívül köte­lezte, hogy 15 napon belül 13 ezer 900 forint kárt megtérít­sen az államnak. Hering Ká­rolyt 1 év és 2 hónapi szabad­ságvesztésre ítélték és 2 évre eltiltották a közügyektől. Míg Székely Ferenc, a gyár egy­kori főmérnöke egy év és hát hónapi börtönt kapott és két évre eltiltották a közügyektől. A főmérnököt 10 600 forint kár megtérítésére is kötelez­ték. Az ügyész megnyugodott az ítéletben, a három vádlott fellebbezést jelentett be. Az ÉM. Betonelemgyár- tó Vállalat Pécsi Beton- árugyára hindi üzemébe nehéz fizikai munkára férfi és női SEGÉDMUNKASOKAI alkalmaz. Jelentkezés a hiidi üzemben. NYiPNPlPSSBöL GTERMEKOSZóT Fiú nylon-úszó több színben, 1—3 nagyságban 20—24 Ft-ig. A PÉCSI RÁDIÓ 1963. júl. 18-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Falusi hétköznapok .. . Zenés összeállítás. 17.20: Német nyelvű műsor: 12 óra a cséplőgép mellett. — Riport. Színes népi melódiacsokor. Gyárakból, üzemekből jelent­jük .. . 17.40: Mecseki visszhang. — Zenés összeállítás. A tartalomból: Közkedvelt dalok három nyel­ven. A horvát, német és a ma­gyar szerkesztőség összeállítása. Munkatársaink jelentéseiből. — Riportok, tudósítások, hírek. Pécsi ,,beadecker’\ Rab Ferenc és Köves Imre zenés összeállí­tása, amelyet nagyítós szem­üveggel készítettek. Szót kér a hallgató. Zenés válasz képes levelező­lapokra. 19.57: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. MOZI: Park: Párizsi kaland (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Jó idő esetén az utolsó előadás a Kertmoziban. Petőfi: Hazugság városa (fél 5, háromnegyed 7 és 9 órakor, szé­lesvásznú). Kossuth: A másik part (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvász­nú). Kossuth Híradó Mozi: Magyar ' dó. F- v a víz felett. .13. sz. ' • ö ér­dekében, Mai román festészet. (Előadások 11 órától 3 óráig foly­tatólagosan). Építők Kultúrotthona: Az élet újra kezdődik (5 és 7 órakor). Istenkút: Valahol Európában (7 órakor). Jószerencsét (Pécsszabolcs): Amíg az utolsó vendég elmegy (5 és 7 órakor, szélesvásznú). Rákóczi (Mecsekalja): Myladi bosszúja (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): Asszony a telepen (6 és 8 órakor, széles­vásznú). Zrínyi (Szigetvár): Fel a fejje] (fél 9 órakor). Táncsics (Siklós): Kék öböl rej­télye (fél 9 órakor). DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvárt Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32, 15-33; 17 óra utáns 60-11, Belpolitikai rovat: 31-68 Kiadja a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly* Kiadóhivatal: Pécs Hunyadi u. 11* ___Telefon: ♦ 15-32, 15-33, 50-00. P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. 10. jnt_ Terjeszti - Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok­nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Ft. indexszám; 25 054 »

Next

/
Thumbnails
Contents