Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-13 / 136. szám

r 1903. JCNTUS 13. IVAPLÓ 3 Magyar mezőgazdasági szakemberek utaztak Dániába Eredményesen zárult a KlSZ-oktatási év Korszerűsítik a Bőrgyár készárurak tárat »aMK *'v" Közel kétmillió forint beruházással átépítik a Pécsi Bőr­gyár több mint 120 éve épült készáru-raktárát. SzázkÍLLZ fafieska A Kommunista’Ifjúsági Szö­vetség egyik legfontosabb fel­adatának tekinti a fiatalok tanulásra való mozgósítását. E helyes célkitűzés megvalósítá­sa érdekében munkáját össze­hangolja más, illetékes szer­vekkel, intézményekkel; agitál az állami és' a szakmai okta­tásban való részvétel mellett, s a tanulás, az ismeretszerzés még tömegesebbé tétele érde­kében maga is szervez tanfo­lyamokat, oktatási köröket. A valahol tanuló fiatalok közel 40 ezres tömegét tekintve, túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy a tanulás mozgalommá vált a KISZ-ben. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy a KISZ ezirányú törek­vése egybeesik a fiatalok nagy tömegeinek fokozódó ta­nulási aktivitásával, igényé­vel. Alig van fiatal-, akit ki­elégítene a VIII. általános, aki ne törekednék a meglévőnél magasabb szakmai és általá­nos műveltség megszerzésére. Nem érdektelen az sem, ha áttekintjük, — megyénkben hol és hány fiatal tanul'. 1. Állami oktatásban; 4 457 2. Szakmai oktatásban; 3 835 3. Politikai oktatásban; 27 022 4. Ismeretterjesztő jelle­gű tanfolyamokon: 3 394 összesen: 38 708 fiatal. Amint a számokból is lát­szik, legtömegesebb a politi­kai oktatásban való részvétel, de az elmúlt évihez viszonyít­va lényegében megkétszerező­dött a szakmai tanfolyamokon és az állami oktatásban tanuló fiatalok száma is. Az értékelésnél sok elvtárs- ban felvetődött a kérdés, e számszerűségben jelentős moz­galomnak milyen gyakorlati eredményei vannak? A kérdés jogos, az elhangzott kritikai megjegyzések nem alaptala­nok, mért a számszerű ered­ményeknél kisebbek a tartal­mi eredmények. Azt gondo­lom, e helyen is meg kell em­lítenünk néhány jellemző problémát. A? állami oktatásban részt­vevő fiatalok egy részénél probléma van a tanulási fe­gyelemmel. Ez különösen áll a VII—Vin. osztályt végzők­re, de több esetről tudunk, hogy középiskolában tanuló, dolgozó fiatalok úgy mentek az évközi beszámolókra, hogy „... most beíratom az elégte­leneket, aztán majd év végére ráhajtok”. A nem kötelező jellegű szak mai oktatásról, tanfolyamok­ról is sok fiatal lemorzsoló­dott, vagy enyhén szólva, [ könnyedén vette önként vál­lalt kötelességét. A politikai oktatásban is sok fiatalnál hiányzott a rend­szeres, foglalkozásokat meg­előző tanulás, tájékozódás a megbeszélendő anyagban. Sok helyen felvetődött a foglalko­zásokon való fegyelem kérdé­se is. Vitathatatlan, sok problé­mát vet fel a KISZ tanulási mozgalmának tartalmi értéke­lése, mégis a mozgalomnak jelentős tartalmi eredményei is vannak. Az üzemekben szerzett ta­pasztalataink azt bizonyítják, hogy a szocialista címért küz­dő brigádokban céltudatosabbá vált a tanulás, hogy a tanu­lással konkrét termelési fel­adataikhoz kívánják megsze­rezni fiataljaink az elengedhe­tetlen elméleti alapot. Köz­tudott dolog, hogy a „Szakma ifjú mestere” mozgalomban résztvevők a vizsgát megelőző időszakiban rendszeresen fel­keresik az üzem mérnökeit, technikusait, s tőlük szak- könyveket, szakfolyóiratokat, 'konzultációs lehetőségeket kémek. A dolgozók általános isko­lájában tanító pedagógusok is elmondják, hogy a fiatalok túlnyomó többsége komolyan veszi tanulmányait, az órákon fegyelmezett. Az általános is­kola VII—VIII. osztályának elvégzése a fiatalok többségé­nek olyan tervével esik össze, hogy valamilyen szakmát akar elsajátítani, valamilyen szak- középiskolában vagy gimná­ziumban tovább akar tanulni. A KISZ politikai oktatás­ban, az ismeretterjesztésben való részvételnek több össze­tevője van. Az itt tanuló fia­taloknak egy tekintélyes része ideológiai, poütikai ismereteit akarja növelni, biztosabban akar tájékozódni gazdasági és politikai életünk kérdéseiben, meg akarja ismerni a nemzet- i Hat vállalatnak mintegy kilencszáz munkása dolgozik már a szászhalombattai kö- olajfinomító építkezésén. Majdnem két hónappal a ha­táridő előtt átadták a szárny­épület ezerkétszáz személyes éttermét és korszerű üzemi konyháját. Ez az új gyártelep első átadott épületrésze, amely átmenetileg — a kő­olajfinomító üzembehelyezé­közi helyzet bonyolultabb ösz- szefüggéseit is. A fiatalok egy nagy része talán még nem tudja megfogalmazni önmagá­nak sem a fentebb említett törekvéseket, de részt vesz a KISZ-oiktatásban, mert telje­síteni akarja az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom második követelményét, mert a KISZ-oktatás tartalmában és formájában érdekes, vonzó. Nem kevés azoknak a fiata­loknak a száma, akik ugyan nem jelentkeztek a KISZ-ok- tatásra, nem neveztek be az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomba, de lényegében minden oktatási körön, illetve minden ismer ’tterjesztő jelle­gű előadáson részt vettek, mert érdekelte őket a téma és együtt akar tak lenni a többi fiatallal. Megyénkben közel 500 propagandista dolgozik, — nagyrészt pedagó­gusok, agrár szakemberek, műszaki értelmiségiek, tanácsi vezetők. A KISZ-oktatásban elért eredmények sokban az 6 munkájukat dicsérik. Mun­kájuknak, módszereiknek, az általuk bevezetett szemléltetés széleskörű alkalmazásának kö­szönhetjük, hogy a fiatalok szívesen töltik el szabadidejü­ket oktatási köreinkben, hogy lemorzsolódás megyeszerte alig mutatható ki. Jövő évi terveinket nagyjá­ból az elmúlt Oktatási év ta­pasztalatai és az új feladatok szabják meg. Summázva ezt úgy lehet megfogalmazni anél­kül, hogy további számszerű növekedésre törekednénk, min den tanulni akaró fiatal szá­mára biztosítani a tanulás le­hetőségét, tartalmában pedig még jobbá, gazdagabbá, színe­sebbé és vonzóbbá tenni a KISZ-oktatást, még több fia­talt irányítani az állami és szakmai oktatás felé. Csorba Tivadar, a KISZ MB. ágit prop. titkára. säg — az építőket látja el meleg étellel. A vállalatok dolgozói jelen­leg hat épületen dolgoznak, de most az erőmű olajellátá­sának megoldása a legna­gyobb feladat. Ezért az ipar­telep olajlefejtő állomásának építésére összpontosították erejüket. Június végéig átad­ják az állomás épületeit. A nemrég hazánkban járt dán mezőgazdasági küldött­ség látogatásának viszon­zásaképpen szerdán har­minctagú magyar küldött- ség utazott Dániába, dr. Soóg Gábornak, a Földmű­velésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérletügyi főigazgatójának vezetésével. A magyar küldöttség tagjai: termelőszövetkezeti és álla­mi gazdasági vezető szak­emberek, kutatók, szakokta­tási és közigazgatási dol­gozók, a tervek szerint két hetet töltenek Dániában. OLY ÓRIÁSIAK az ara­nyok, hogy a megdöbbenéstől eláll a lélegzetem. Ezt a szó legszorosabb értelmében is ve­hetem. mert amikor Györfi János megmutatja nekem a klinker-hegyet, akkor a torko­mat kaparja a cement-por, amely liszt-finomságú és be- ülepsizik a számba, torkomba, tüdőmbe. Pedig ez még csak kimkor, amelyet majd cement­té őrölnek, hogy aztán a tar­tálykocsik révén a megye — vagy akár az ország külön­böző építkezésére eljusson a kötőanyag. Az üzemet hatalmas oszlo­pok tartják, kereszt irányban pedig több méter átmérőjű és nagyon hosszú hengerek forog­nak, amelynek végén a külső hőmérséklet nyolcvan—kilenc­ven fok, bent pedig ezernégy­száz. És magasan állunk, vas- lépcső vezet fel talán kért emeletnyi magasságba és ezek a hengerek nagy zajjal és for­rón, éppen a fejünk felett fo­rognak. Cementgyár. De nem ez a „legrondább” hely Beremenden, hanem az üzem északi végén, a mész- kemence, tulajdonképpen ez érdekelne, vagyis az, hogy me­lyik a leglkínzóbb, legkemé­nyebb munkahely. Györfi János párttitkár s egyben főkönyvelő, mesélj ne­kem a következőt. — ötvennégyben történt. Az akkori igazgató megkért ben­nünket, álljunk be a mészki- rakodáshoz egy napra, mert az emberek lebetegedtek, viszont nem akarunk kötbért fizetni a vagonok miatt. Ki is számí­tottuk, hogy fejenként tíz ta­licska meszet kell kitolnunk a kemencéből. Jelentkeztem. Azt hittem, hogy a második talics­ka után az úristen rámro- gyasztja az eget. -., — Hogyhogy? — kérdem — Hetven fok meleg volt a kemencében. Ha megrak­juk a talicskát, százhúsz— százharminc kiló megy rá, a talicska plusz hatvan kiló. öt talicskát valahogy kilök­tem, a másik ötöt már becsü­letből csináltam. Érti ügye? Vállaltuk, hát szégyenszemre nem hagyhatom abba..: — Ki előtt kellett volna szégyenkeznie ? — Akiknek ez a munkájuk... Azok előtt, GYÖRFI ezt útközben me­séli, mert közben átmegyünk a mészégetőhöz. Típusa: kör­kemence. Ovális alakú, ame­lyet rekeszekre osztottak. A rekeszeket megtöltik mészkő­vel (itt bányásszák az üzemtől ■alig négyszáz méterre) és alul is, felül is tüzet fújnak rá. — Hetvenkét óra alatt ég ki a mészkő, illetve visszamarad a tiszta mész és ezeket a mész- darabokat kell talicskával ki­tolni a boltíves kemencéből a vagonokra. Embert, lelket sorvasztó munka. Néhány adat: három ember talicskázza ki az anyagot. Egy- egy forduló százhúsz-szózhar- mánc kiló, plusz a talicska sú­lya, — hatvan, — tehát ösz- szesen kétszáz kiló. Hőmérsék­let hatvan-nyolcvan fok. Napi, nyolc órai adag egy fóré: száz-százhúsz talicska. •— Nem téved? — Nem. Határozottan mon­dom, így van ez, különben kérdezze meg Weinper Józsi bácsitól.:, Bevittek a kemencébe. Alattam rostély volt, amely még mindig olyan meleget árasztott, hogy a cipőtalpamon átütött a meleg. Szállt a rnész- por és iszonyatos forróság volt. A számok, arányok olyan ijesztőek voltak, hogy a talics- kázó embereket mi másnak is képzelhettem volna el, mint izamkolosszu soknak, akik majd elnéző mosollyal „fent- ről” néznek le rám, És ehe­lyett .: : j «*- Hány kiló maga Józsi bácsi:..? — Talán ötvenkettő .. i Weinper József ötivenhét esztendős és ötvenkét kiló, — alacsony, nagyon vékony em­ber, arccsontjára rászikkadt a bőr. Ösdd, „lecsuha” kalapot visel, keze, nyaka, bőre fehér a mésztől. Megfogom a karját, — kemény, akár az asztallába. — Hány éve csinálja? —i Tizennyolc. — Nem talált volna köny- nyebb munkát? —• Lehet, hogy találtam vol­na. De ezt is meg kell csi­nálni valakinek. Hat gyerekem van, két és félezret keresek, fel kellett nevelnem őket..: A HAT GYEREK. Tulaj­donképpen felnőttek már, mert nyolc unoka gyarapítja a Weinper dinasztiát. A gyere­kek szétszóródtak már: egyik mérnök Krakkóban — Varsó­ban végzett ötvenhatban, ott is nősült. A másik erdész, a harmadik ápolónő Ózdon, az­tán van egy kereskedő, van tanító is,; s — Képzelje el, hogy csak a tanító fiamra költöttem három év alatt huszonegyezer forin­tot. De ez csak a zsebpénz, meg a kollégiumi költség. Hol van még a ruha, meg a „ha­zai” á®a? I — Csomagok, hazai disznó- ■ sá gok.: . — Persze. Disznót minden évben vágtuijk. Kéthavonként az asszony összecsomagolt, to­jást, húst, krumplit, ezt, azt, fölraktam a tragacsra és kitol­tam az állomásra.: i Aprókat hunyorít rám az öreg és szívja a cigarettát csonkig. Én meg csak bámu­lom ezt a kedves és sovány izomembert, akinek csak a teste szikkadt ín és izoimzat, de a szíve olyan, mint a világon valamennyi apáé. Talicskában gondolkozik: talicskával hold­ja ki a meszet roppant súly­ban, talicskával hordja össze az éveket, hogy egyszer a nyugdíjat megkapja és talics­kával hordja ki másodhavon- kénit a „hazait” a gyerekeknek. — Sokat kell ennie Józsi bácsi, különben nem bírná ezt a munkát:., — Persze — bólint. — Enni kell és inni. Itt egy vödör vi­zet meginnék napközben, mert a forróság kiszívja az embert, A jó szódás bor tartja bennem a lelket. De ezt is esténként,.. — Miikor megy nyugdíjba? — Még nem egész három: év. A gyerekek fölcseperedtek, pénzt költeni rájuk nem kell. Amit kapok, nekem meg a feleségemnek elég lesz. — Nagyon sovány ember maga, Józsi bécsi. Legyint, aztán a kalap alól ravaszkásan hunyorít: — Nem baj az. Ha elesek, gyorsabban felugrók. AZ ÖREG közben valamit mond a művezetőnek, én hát­rébb lépek a kemencében és a már megrakott talicskát meg­emelem. Százhúsz kiló? Vagy több? Emelem néhány másod­percig, próbálom meglökni, hogy meginduljon velem a súly, de csak erőlködöm, folyik a víz rólam. Józsi bácsi félre­tol, megemeli a talicska két szárát, levegőt vesz és meglö­ki. Kigördül a rámpára, onnét a vagonba, Amikor leszórja a mész-sziklákat, fehér por száll föl a vagonban. A mészpor beivódik a gallér mögé és az izzadságtól beleóg a bőr alá. Meg kell szokni. Meg kell szokni a meleget, a szálló mészport és a mázsás súlyo­kat. Piciny kis ember és tolja, viszi súlyának háromszorosát. Ha nem láttam volna, soha nem hinném el és nem érez­nék oly alázatos tiszteletet, mint most. Rab Ferenc AUTÓSZERELŐT azonnal felvesz FMSZ Szállítási Váll. Pécs, Jászai Mari u. 2—l. SzíUtpeg. kárpitozott bútor TISZTÍTÁS; szőnyeg javítás és karbantartás. Pécsi TEMPO KSZ, Pécs, Sallai utca 40. Telefon: 38-S9. ÉRETTSÉGI ELŐTT Jincs olyan ember, aki ne ■esné saját .magát a fiata­lban. Míg velük beszél, ál- dóan mér, összehasonlít, yton belső párbajt vív: hó­in gondolkodott ő húsz is korában, milyennek lát- az életet, s milyennek lat­inost a mai fiatal, íz az összehasonlítás feltét- i Bertalan József javára It el, s megvallom, irígy- n is érte. \ pécsi Bányaipari Techni- m diákotthonának udvarán sn dobálják a labdát. A lép. >n állok s az egyik fiú le- ibál közéjük: „Bertalan, ke­inek!” A lila melegítős fia­talember kiválik a csoportból, s megkérdi, az udvaron vagy valami csendes helyiségben akarok-e vele társalogni? Kérdezek, s ő elfogulatla­nul válaszol. Megtudom tőle, hogy Tolna megyében Tolnán született, huszonhárom éves, három testvére van, akik közül egyik meghalt. Apja hivatal- segéd, korábban az iskolában, jelenleg az egyháznál teljesít szolgálatot. Fizetései ezeregy­száz. — Először kereskedelmi ta­nuló voltam, s szakmát is sze­reztem — magyarázza. — De találkoztam barátaimmal, Csordás Sándorral és Mocsár Lászlóval, akik a komlói bá­nyánál vájártanulók voltak. Addig meséltek, amíg kedvet nem kaptam én is a bányá­szathoz. — így került a technikum­ba? — Nem, először a vájár­iskolát végeztem el. ötven­kilencben koptattam először a technikum lépcsőit. És most... egy hét múlva ke­zemben lesz az érettségi bizo­nyítvány. Büszke mértéktartással mondja ezeket. „Ezt akartam, ezzé lettem!” — Nem is tagadhatja le, hogy bányász — mutatok a szeme alatt lévő két kis kék vonalra. — Csalhatatlan jel. A munka első trófeája. — Igen — válaszol komo­lyan — még a vájáriskolában lapáttal szembe csaptak. Per­sze véletlenül... Körülnéz a szobában, mely­nek nyitott ajtaján keresztül az újonnan festett folyosó­falat látni. — Jó volt itt. Szerettem ide járni. Otthonról én nem kap­hattam semmi segítséget, de a diákotthonban nem kellett fizetni. Lakás, mosás, fűtés ingyen. Sőt, még ösztöndíjat is kaptam. Havi négyszáz­tizet. Nem sok, persze, de ... félreraktam belőle havonta százat és vettem ruhát. Most el vagyok látva mindennel, ami kell. — Ismeri az országot? —• Ismerem. Jártam majd­nem minden megyében. Észa­kon, délen. Egy hónapig Né­metországban dolgoztam az iskolával, majd a tengerpar­ton üdültünk. Jó volt. Veszem a cigarettámat, kí­nálom. — 4Ji a „hobbija”, a ked­venc szórakozása? — A KISZ-munka. Ne ve­gye öntudatoskodásnak, tu­dom, olyan ... másképp hang­zik kimondva, de én nagyon szeretek a fiúkkal foglalkoz­ni. Szép kis könyvtárat gyűj­töttem, s vettem politikai könyveket is. Érdekel... Az­tán mit szeretek még? Hát a történelmet. Feldolgoztam Pécs múltját. Nem. nem ma­gas színvonalon, de tartottam belőle önképzőkörön előadást. Legjobban természetesen a munkámat szeretem. — Hová megy érettségi után? — Bányaüzembe. Hat hó­napig végigjárom a legkülön­bözőbb beosztásokat, segéd­aknász, felvigyázó, majd egy­két év múlva újra kezembe veszem a könyvet. Végigkísér a folyosón, meg­mutatja az ebédlőjüket, a há­lószobáikat. Az udvaron meg­áll és azt mondja: — Ide épül majd a diák­otthon másik része. Bővítik. Én már viszont... Legjobban Nagy Pistát sajnálom, a bará­tomat. ö a Geodéziai Vállalat hoz kerül. El kell válnunk. De hát ilyen az élet. Szflts István Átadták a százhalombattai kőolaj finomító első épületrészét

Next

/
Thumbnails
Contents