Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-10 / 134. szám

1963, JÚNIUS 11. napló Szemében mindig ott búj- kál a mosoly, hangosan, jó- ízűeket nevet. A közönség ked­vence. Tucatjával hoz naponta a postás leveleket. „Kérjük, drá­ga Péter Gizi, küldjön egy de­dikált fényképet magáról’’ — csaknem valamennyi levélnek ez a tartalma. A napokban Csehszlovákiából kértek auto­gramot, fényképet. Pécsett született és ma is újra és újra meghódítja szülő­városának közönségét művé­szetével. Hű maradt ehhez a városhoz, ahol annyi sikeres előadás részese volt. Budapesten a Magyar Szín­házban debütált közvetlen a felszabadulás után. Nevetve meséli, hogy valami tésztagyá­ros volt akkor a színház tu­lajdonosa, a lakásán temérdek lisztet, tésztát találtak — el­dugva. Az igazgató úr akkor „megvált” a színháztól, a szí­nészek pedig úf szerződés után néztek. így került Kecskemét­re. Debrecenbe, s 1951 óta Pécsett játszik. Három évig a szolnoki színház tagja volt — de a honvágy, a kedvenc város iránt érzett szeretete nem hagyta nyugodni — visz- szajött. Kitűnő táncos volt mindig. Nevetve meséli: — A „maszek” színházigaz­ÖRÖK VIDÁM SZÍNÉSZNŐ gatója akkor szerződtetett, I ismerik művészetét, szeretik és amikor látott, hogy tánc köz- mindehhez még pécsi is... ben milyen magasra tudom | — Szórakozása? feldobni a lábam. — Minden filmet megnézek Apáti Imre, Ascher Oszkár, ' és természetesen nagyon sze- Abonyi Géza voltak a tanárai, I retek színházba járni —- együtt végzett Németh Mari- i mondja. — Na meg ha akad egy kis szabad időm, akkor „kikapcsolódok”. Kis gyümöl­csösöm van Ürögben, — a na­pokban voltam cseresznyét szedni. Ebben a szezonban négy sze­repet játszott el. — Szeretem a vidámságot, az operettet. De egy jó víg­játékszerepet mindig szívesen játszom. Írjanak az írók mi­nél több vígjátékot, ez a kéré­sem. De indul az autóbusz, táj­előadás — mosolyogva int a busz ajtajából. Megy nevet­tetni, jókedvet váraná. — És a jövő szezonban? — kérdem búcsúzéul. — Természetesen maradok, — ez a színház nekem az ott­honom. (—ray) kával Most a Füredi Komédiások­ban nevetteti előadásról elő­adásra a közönséget. Mennyi nagyszerű szerep, mennyi taps és hála. — Sok jó szerepet eljátszot­tam, de közülük is talán a leg­kedvencebb a Mosoly országa Mi-je, a Mágnás Miska Mar- csája, de szeretem a prózát is — a Revizorban a polgármes­ter lánya, és még néhány — ezek a szerepek nagyon. hoz­zám nőttek. A nevettetés mögött nagyon kemény és sokszor fárasztó munka van. Délelőtt táncórák, énekórák, próbák, délután sze­reptanulás, este előadás. Késő este haza — és másnap ismét elölről kezdődik. Ha a tájszín­házzal játszik — éjfél után 1 óra felé érkeznek haza ... De megéri a fáradtság. — Legutóbb Csányoszrón voltunk és előadás után hoz­zám lép egy idős bácsika. „Azt kívánom kedves művésznő, hogy még nagyon sokáig ne­vettessen meg minket — ma­gamnak meg azt kívánom, hogy még nagyon sokáig szóra­kozhassak előadásaikon” — mondta kissé félszegen, hálál­kodva. Szép a színpad, -a művészet, a csillogás, — de... Még ré­gebben történt — ezt is nevet­ve meséli: Egy neves pesti színésznővel játszott együtt és a közönség az előadás végén őt jobban megtapsolta, mint partnerét. A függöny előtt haj- longás közben a partner a szá­ja sarkából odaszólt: „Mi az, ingyen jegyeket osztogattál?” Pedig a közönséget megne­vettetni és „kihozni” a tapsot nem. könnyű. De őt ismerik el­Megnyílt a 32. Poznani Nemzetközi Vásár Poznan. „A jó ára nem ismer határt” — e jelszó je­gyében nyitotta meg kapuit június 9-én, vasárnap a 32. Poznani Nemzetközi Vásár. Az idei vásár jellegzetessé­gei közé tartozik, hogy a ki­állító államok kétharmad ré­sze, számszerint 37 nemzeti pavilont rendezett be. Magyarország, immár több mint egy évtizedes hagyomá­nyaihoz híven, idén is részt vesz a Poznani Nemzetközi Vásáron. A vásár megnyitására va­sárnap reggel párt- és kor­mányküldöttség érkezett Poz­nanba, élén Wladyslaw Go- mulkával, a LEMP KB első titkárával és Jozef Cyrankie- wicz miniszterelnökkel. Jelen voltak a megnyitón a részve­vő államok kormányküldött­ségei, I '' ük a Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter vezette magyar kormánykül­döttség is. 870 baranyai fiaiul utasuk külföldre • Baranyából az idén nyáron nyolcszázhetven fiatal utazik külföldre, közülük a Német Demokratikus Köztársaságba a pécsi orvostudományi egyetem­ről, a tanárképző főiskoláról, a szentlőrinci mezőgazdasági technikumból kétszázan men­nek szakmai gyakorlatra, ill. csereüdülésre. A pécsi városi művelődési ház ifjúsági klubja két önálló kirándulócsoportot indít Lengyelországba, míg a leöwey Klára leánygimná­ziumból egy osztálynak meg­felelő számú csoport indul kül­földi túrára. A KISZ pécsi városi bizott­sága nagyszabású gyalogostúrá kát rendez a Mecsekbe, Bala- ton-körüli kerékpárostúrát szervez a kerékpársportot ked­velő fiatalok részére. Sok KISZ alapszervezet — a Hő­erőmű, a Dohánygyár, a Me- gyevill, az Építő és Tatarozó Vállalat stb. alapszervezetei — önálló táborozásokat, túrákat szerveznek. Országjáró kirán­dulásra 120 baranyai úttörő- csapat indul, de ezenkívül a pécsi úttörőház egész nyáron át szintén gondoskodik kirán­dulásokról, hétvégi találkozók­ról, házon belül szervezett já­tékokról, beszélgetésekről, ver­senyekről és előadásokról az ifjabbak részére. Több úttörőcsapat a nyári mezőgazdasági munkákban ^ is segédkezni kíván, így például a babarci pajtások a borsó­szedés után a gyümölcsszedés­re és aratáskor a vízhordásra is vállalkoztak. A nagyobbak — középiskolások, főiskolások és egyetemisták — közül 1640- en mennek nyári ifjúsági tá­borokba Tárnokra, Balatonali- gára, Balatonboglárra, Csopak­ra, Nagygombosra, az ország legkülönbözőbb részeibe. Egy részük viszont itt Baranyában^ az Orffl-Mecsekrákosi völgy­ben segédkezik a mecseki Kis- Balaton építésében, a föld­munkák végzésében. Többez­ren pedig különböző ifjúsági vezetőképző táborokban a KISZ és az úttörőmunkában szerezne!: jártasságot. Hegy város, kétezer év tőrtéeetének maradványai egymás mellett Újabb leletek a postaudvari ásatásoknál Dr. Fülep Ferenc, a Nem­zeti Múzeum főigazgatója és Burger Alice rómaikori régész a második éve folytatnak ása­tásokat Pécsett, a postapalota udvarán, ahol négy egymást követő történeti korszak tele­püléseinek maradványaira ta­láltak. Dr. Fülep Ferenc elmondot­ta, hogy a négy egymásra épült település érdekes adalé­kot nyújt nemcsak Pécs, ha­nem például a magyar közép­kor építészeti emlékanyagához is. Az ásatások legalsó rétegé­ben talált hetven centiméter vastagságú kőfalak a rabszol­gatartó római birodalom fény­korában, a II. század elején épült főmedencés, központi fű- téses palota alapjait formál­ják, amint ezt a Hadrianus csá szár korában vert és a fürdő- medence padlóján nagymennyi ségben talált pénzekből, vala­mint kerámia töredékekből is pontosan megállapíthatták. Er­ről a rómaikon városról ko­rábban nem tudtunk, hanem csak arról a III. században épült Sopianae-ról, amely most megismert elődjének elpusztult falai felett épült. A két rómaikori város felett gerenda tartó-oszlopokkal, vá­lyoggal tapasztott sövényfalak­kal épült fel Nagy Lajos ki- rálv korában egy meglehető­sen tágas, a magyar középkort illetően ritkaságszámba menő ház, melynek alapjait néhány hete tárták fel. A hág konyhá­jában és szobájában kemence nyomait, a római kőfalmarad- vánvok között pedig a magyar középkorból ismert legnagyobb edénv cserepeit ásták ki. A cse reoekből rekonstruált öblös edény magassága hetven centi­méter. A középkori település pontos korának meghatározá­sához jó támpontot nyúitottak a Nagv Lajos lányának, Máriá­nak idejéből származó, romok között talált pénzérmék. És végül, a középkori magyar vá- -ps üszkös maradványai felett megtalálták a török megszál­lást idéző negyedik település régészeti emlékeit, török pipá­kat, kerámiákat is. A ásatások idei 150 000 forin tos költségét a pécsi városi ta­nács fedezi. Tervezik azt is, hogy a Pécs kétezeréves törté­netét egymásfeletti rétegekben szemléltető leleteket konzer­válják, hogy az érdeklődők a későbbiekben megtekinthessék. viKEND Harkányban A déli memmydörgős vihar Pécsről lehúzódik Harkány felé — be is szaladnak a fel­hők alá — de ereje nincs már, néhány csepp esik csupán. Viszonylag kevés kocsi stan­déi a parkban, a vonatok, autóbuszok is csak ezután fut­nak majd be, vagyis Harkány hétvégi közönsége most éppen útban lehet valahol. A strandon mindenki az eget bámulja. A fürdőzők na­pot várnak, következésképpen a jó időtől függ a kabinosok, vendéglátók, sörárusok, pin­cérek, fagylaltosok, pedikűrö­sök, újságárusok forgalma is. Mondom, a Nap bizonytalanná tesz itt mindent: vagy hetven ember vált jegyet a kapunál — vagy hétezer. S ez igazán nem mindegy. Ráadásul ma, szombaton, Medárd lévén le­het, hogy negyven napig bo­rús lesz az ég. A pincérek azi mondják: „Hülyeség ez, csak babona...” — de azért szo­rongva nézegetnek föl az ég­boltra. Ami drága A kapuban kicsit csalódot­tak az emberek: — Drága mulatság a víkend Harkányban. Egy asszonyt kérdezek meg: — Hányadmagával jött? — Az urammal s a két gye­rekkel. Számítsa ki! \ Autós útonállók Nem egyedi eset. S hogy mégis ke­vésről szereznek tu­domást a hatósá­gok annak a szé- gyenérzet, a bíró­sági tárgyalások ta­núkihallgatásai­nak kellemetlen, pel- lengérező légköre az oka. Sokan nem tesznek feljelentést, inkább hallgatnak egy életre szóló ta­nulsággal: ne ülj be idegen gépkocsi­ba, mert ki tudja, hol áll meg veled! Április 14-én es­te Arató Pál össze­találkozott barátjá­val az Olimpiában. Együtt iszogattak, majd felkerekedtek és barátja gépko­csiján a Nádorba hajtottak. Már éj­jel egy óra volt, a Nádor éppen zárt. A téren összejöttek Arató lányismerő­seivel ... — Várj! — és Arató a lányok után lépett. — Nincs kedvük ko- csikázni? Itt a ba­rátom kocsija ... — a lányok már ál­mosak voltak és kosarat adtak. — Akitor haza­visszük mindkettő­jüket. És a lányok elfo­gadták a szívessé­get. A mecseki szer­pentinen még meg­kérdezték, hogy ho­vá mennek, ők lent laknak a városban. A fehéricúti mene­dékháznál is érdek­lődtek, mire Arató kitessékelte a ba­rátját a másik lánnyal a kocsiból. — Mi maradun.t — azzal bezárta a kocsit, természete­sen belülről és megkezdődött a du­lakodás. A lány ki­áltani akart, befog­ta a száját és meg­fenyegette, hogy ha ellenáll, akkor még messzebbre viszik, ahol nincs a közel­ben egy lélek sem — és ott hagyják. .;. A lány más­nap feljelentést tett erőszakoskodás mi­att Arató Pál ellen. Szinte egy időbe* érkezett a mási.s feljelentél i\ c”> ne a rendőrségre. Ez is erőszakosko­dással vádolja Ara­tót, aki együtt la­kik B úsb amáékkal az Erreth Lajos ut­ca 11. szám alatt, összeszólalkoztak a szomszédok és Ara­tó úgy vetett véget a vitának, hogy a férjet is, feleséget is ököllel megütöt­te. A férjnek eltö­rött az orrcsontja és sokáig beteges­kedett, az asszonyt a homlokán sebesí- tette meg. Arató Pál a kö­zelmúltban mát állt bíróság előtt. Mint tanút hallgat­ták ki Tigrisék ügyében. Riás, ahogy a bandában nevezték akkor nem került a vád­lottak padjára, de a bíró figyelmez­tette: ha nem vál­toztat magatartá­sán, könnyen vád­lott lehet belőle. És néhány hónap múltán — még eb­ben a hónapba^ — ítélkeznek A-"' léi :.t,.. Délelőtt érkeztek, azaz déli 12 előtt, amikor a kabinjegy ára, — 10 forint. Ezenkívül meg kell venni a fürdőjegyet, — felnőtteknek 5, gyerekek­nek 2,70 forint, tehát négyük­nek huszonöt negyven. A vonatköltség (Pécs—Har­kány—Pécs) négyük számára hatvan forint, tehát majdnem egy százas elmegy, míg végre a család belesétálhat a vízbe, ám mindezért csak fürödhet­nek és utazhatnak. A fürdőzők hetven-nyolcvan százaléka pé­csi; így nem is csoda, ha nem tudják olcsón megúszni a hét­végi kirándulást. A pénztárosnőnek más a véleménye: — Nézze kérem. A vállfás öltöző olcsóbb, de nem örvend valami nagy népszerűségnek... i— Miért nem?' — Ki tudja? A kabinokból sem tűnik el semmi, a váll- fásból még úgy sem. Egysze­rűen lehetetlen. Múlt vasárnap egy pécsi asszony panaszolta, hogy a karórája eltűnt a váll- fás öltözőből. Mondtuk neki, ez lehetetlen, oda idegen em­ber be nem megy. Replikázik mondtuk neki, a hangosbeszé­lőn hirdesse meg az órát, hát­ha elvesztette. És így is volt. Egy 11 éves kisfiú találta meg a fűben. Az asszony maga sem tudta, hol hagyta az óráját. s ami olcsó Átmegyek a Lepke-biszt ró- hoz. Modem vonalú, szép épít­mény, álló fogyasztásra és ülő fogyasztásra berendezett asz­talokkal. Tavaly sokan szid­ták a „Lepke-bisztrót”, mert déli tizenkettőtől fél egyig ki­merült a konyha, fél óra múl­va egy falat ételt nem voltak képesek adni a vendégeknek. Mi lesz az idén? Bodrossi Já­nos ellenőr (Megyei Vendéglá­tóipari Vállalat) kedvező vá­laszt ad. — Ennek a bisztrónak tu­lajdonképpen nincs konyhája itt az épületben. Nem is azzal a céllal épült. Tavaly a Bá­nyász vendéglőből hordtuk át a meleg ételt, de kevés volt, mert először a saját vendégeik részére biztosították az ebé- ! det. Az idén viszont a volt 1 Nomzrti Vendéglő konyháját megkaptuk, amely teljes ka­pacitással rendelkezésünkre áll. Délelőtt tíz-tizenegy órá­tól kezdve már tudunk ebédet adni, amennyi csak kell. És főleg olcsón! Az étlap is erről tanúsko­dik: a 11,95 forintos bécsi-sze­let a legdrágább étel, de 7,65 forintért kitűnő és mennyiség­ben is elegendő bográcsgulyást adnak. Az ételárak egyébként egész Harkányban alacso­nyak. A Zöldkert-vendéglő vezetője, Garay Ferenc is az étlapot mutatja, amelyen a ha­lászlé 11,35 forint, ez a leg­drágább, és ha jövő héten be­vezetik a vendéglő specialitá­sát, az úgynevezett „Bácskai sertésbordát” — ami szalon­nával tűzdelt két szelet sertés­hús fűszeresen, továbbá rizs, galuska és burgonyakrokett jár hozzá körítésnek — az ára nem éri el a tizenkét forintot. Ez az ételféleség egyébként Horváth Jenő főszakács kreá­ciója. Harkány, mint fürdőhely — egyelőre végletekben él. A strand nagyon szépen kiépült, amint hallom terveznek már egy harmadik medencét is — remélhetőleg hideg vízzel — a Lepke-Bisztróban pedig va­lószínű önkiszolgáló módszert vezetnek be, higénikusak, tiszták az élelmiszer gombák is. Azonban a hideg élelmi­szerben nagyon silány a vá­laszték. Ami pedig az illem- szabályokat illeti: hiányos „fürdőöltözékeket” még min­dig látni. Nem akarom örök­ké a külföldieket megidézni, mert hiszen a helyi idegen- forgalomnak is szemébe öt- ldk néhány olyan vendég — főleg öregekről van szó — akik nem fürdőruhában, ha­nem alsóneműben „vikken- deznek” a strandon és ez nem éppen kellemes látvány. A fürdő vezetősége efölött évek óta szemt huny. Nem tudom, miért. Illusztris vendégek Külföldiekről lévén szó ... Nemrég járt nálunk vág;/ százharminc kubai, laoszi, af­rikai és arab diák. öt napot I tartózkodtak itt... — mond | ja Katona József, a Bárány:- t száüó igazgatója. • —. I — Hogyan érezték magu­kat? Mosolyog: — Jól is, meg nem is... — Hogy hogy? — Majdnem magunkra sza­badítottuk a próféta harag­ját... — Nem értem. — Volt közöttük huszonhá­rom mohamedán vallású. Az istennek meg nem ették a disznóhúst, pedig első napon azt kaptak, s az egyik felszol­gáló, Imre bácsi bizonygatta nekik, hogy „tehénhús” ez, egyék csak nyugodtan. — Volt egy illusztris ven­dégünk is: a laoszi Kong Le tábornok testvéröccse. Olyan hosszú haja volt, mint egy lánynak. Nagyon vidám, jóke- délyű fiú. A Baranya szálló vendége lesz ez év nyarán ismét a hí­res magyar származású ame­rikai énekes, a New York-i Metropolitan tagja, Ernster Dezső. Majdnem minden esz­tendőben — európai körútja során — hazalátogat és nem mulasztja el, hogy Harkány­ban eltöltsön néhány napot? Cammogó vonat Egy kis gonoszkodással szí­vesen óvnám attól, hogy az utat Pécstől Harkányig vonat­tal tegye meg ... Mert a vonat idegtépő cammogása kikezdené világotjárt rutinját, nem be­szélve a pécsiekéről. Szomba­ton délután Pécsről 13.56 óra­kor indult a fürdővonat és 15.07 helyett, 16,20 órakor ér­kezett meg. Több mint egy órát késett. Este — néhány perccel nyolc előtt kellett vol­na visszaindulnia a fürdővonat r.ak, de már Harkányból vagy harmincperces késéssel indult és Pécsre érkezett háromne­gyed tíz után ... Az utazás viszontagságos le­zajlása tehát jelentős szépség­hibája a vikendnek, de re­mélhetően a MÁV megoldja ezt a problémát, még most a szezon kezdetén. Hiszen a hét két utolsó napján jó néhány ezer embernek kedveznek az­zal, ha a vasút — különben ha gyománvos pontosságát — itt, a harkányi útvonalon is be­tartják, Pab Feróin \

Next

/
Thumbnails
Contents