Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

EWS. JŰNTUS 9t

KiAPLÖ

3

Tízmillió forint törpe vizmiivekre

Baranya megyében a községek vízhálózatának fejlesztésére ez évben összesein tízmillió forintot fordítanak. Ebből az összegből új kutakat fúrnak és újabb törpevízműveket létesítenek a lakosság jobb ivóvíz-ellátása érdekében. Sásdon máris befejezés előtt áll egy hidro- glóbus építése. Ennek, érdekessége az, hogy berendezése teljesen modem és távirányítással működik majd.

Pellérden és Bicsérden rövidesen megkezdik egy törpe- vízmű építését és ezt, a terv szerint, bekapcsolják majd a pécsi vízhálózatba. Király- egyházán most készítenek törpevízrnűvet, Nagynyárádon pedig már befejezésihez közeledik a vízmű építése. Nagy- hajmásom ugyancsak most folyik a törpevízmű készítése. A közeljövőben pedig Bakuin és Pécsváradom is létesítenek víművet Rövidesen megkezdik a szigetvári törpevízmű korszerűsítésének munkálatait is.

Az 1964-es esztendőben az ideihez hasonlóan, újabb 10 millió forintot fordítanak a községiek vízhálózatának továbbfejlesztésére. Jövőre Vé- ménden létesítenek törpevíz- művet, amelynek mélyfúrása már el is készült. Bükfcös- dön és Nagy harsányban most fúrják a kutat és jövőre beindítják a vízmüvet. Rövidesen sor kerül majd a harkányi kutak fúrására és a jövő évben ez a fördflközség is új ivóvízművet kap majd.

Az erősebb segíti gyengét

Tiszteletei mindenkinek!

A Ids mályva színű Moszkvics rendszerint — akár csak most is — váratlanul érkezik meg a faluiba, de az emberek mindig megérzik, hogy már ott van. Ha két napig nem jön, már várják, nem azért, mintha össze akarna dőlni a világ. Csak úgy. Az emberek érzők, hogy azóta megy minden másképp Ganébem, mióta ez a kocsi idejár, s azt (hásenk, ha nem jön, megint úgy lesz minden, mint régen.

A violáin meEőí alacsony,

törékeny férfi száll ki s csak egészen közelről látszik, hogy még mfflyen fiatal

Már hatodik hónapja

idejár KikteM László, de még mondd g úgy, mintha betegek közé jönne, pedig már egészen nyilvánvaló a gyógyulás. Februárban aiz emlékezetes kiscsoport értekezleteken ismerkedtek meg a garéiak aiz új elnökkel', amikor sokszor az éjszakáiba nyúló vitákon döntötték el a hogyan továibbot, A falusiak egy nagyon energikus és célratörő embert ismertek meg az új elnökben, ő meg egy súlyos sebektől vérző ter- meJőszövetfcezeteit, remény- vesztett, elkeseredett emberekkel.

G arénái rosszabb hírű község nem volt a környéken, tavaly négy elnököt nyüttek el, megszökött innen az áUaitor- vos, f menekülőiéiben volt a

ff Kapásbusz”-ok a baranyai határban

A baranyai határban különös autóbuszok tűnitek feL Világoszöldre vannak festve, főleg asszonyok ülnek bennük, a tetőkön csomagok helyett kapák látszanak és nemcsak az országutakon kötekednek, hanem a dűlőutakon is. A Pécsi Állami Gazdaság mwnfcás- Bzállító autóbuszai ezek, amelyek az időszaki dolgozókat viszik a szálláshelyükről a földekre és vissza. Eddig teherautókkal és vontatókkal szállították a kapásokat a nyolcezer holdas gazdaság erősen széttagolt területén. Az utasok ki voltak téve az időjárás szeszélyednek, belepte őket a por és a földutak alaposan összerázták. Ráadásul gyakran kellett órákhosszat várakozniuk, mivel a járműveket valamilyen sürgős szállítás lebonyolítása végett máshova rendelték és nem tudtak időben visszaérkezni Ezért a gazdaság két használt autóbuszt vásárolt, amelyeket felújíttatott és rendbehozatott A kényelmes bőrüléseken 45—45 személy foglalhat helyet és sem a szél vagy az eső, sem az utak pora nem éri őket. A „kapásbusz”-ok — amint a dolgozók tréfásan nevezik — menetrendszerű pontossággal érkeznek és indulnak, tehát nem ten az embereknek feA utósok figyelem!

PISZKOS AZ AUTÓ KÁRPITJA?

A PATYOLAT 1 nap alatt kitisztítja Telefon: 4 6-96.

Kőműves,

ács,

vízvezetékszerelő,

lakatos,

festő

iCTifcmiinkásokat, vizsgázott

építőipari körmyűgépkezeiő- lölret, kubikosokat és segéd

munkásokat (rakodókat) alkalmaz a Bm. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat helybeli és vidéki munkahelyeire. Vidékieknek szállást biztosítunk. Jelentkezés: Pécs, Zsolnay u. 4—fi. szám. Szigetvár, Szekesői M. u. S. sz. Építésvezetőség Mohács, Budapesti országút Építésvezetőség.

lesleges várakozással tölteniük az idejüket, A műhelymun- kásofc úgy képezték ki az autóbuszok tetejét, hogy a kéziszerszámokat airt lehet elhelyezni és így igazán kulturált körülmények között utazhatnak a kapások. Tavasztól őszig naponta mintegy másfél száz embert szállít a két autóbusz. A beállításuk révén felszabadult teherautókat és von tatokat most termények és állatok szállítására használhatják. A gazdaság vezetői tervbe vették, hogy munkaszüneti napokon kirándulná viszik a dolgozókat az autóbuszokkal Harkányba és a Balatonra.

Az állami gazdaságok megyei igazgatósága különben újabb tíz autóbuszt igényelt a többi gazdaság számára a munkásszállítások lebonyolítása végett.

fiatal agnonámus is. Az állatok hullottak, mint a legyek s a járás, hogy megállítsa az esztelen pusztulást, teljesen fel akarta számolni miár itt a sertésállományt. A tagok nem dolgoztak, nem volt megélhetés. S az utolsó elnök, hogy elsimtiitsa valahogy a fenyegető mérleghiányt, 9 vagon kukoricát adott éL, hogy teljes legyem a kifosztottság.

S aztán jött egy törékeny fiatalember és megálljt parancsolt. Kdslaki Lászlót nem olyan fából faragták, akiinek egy kis önbizalomért a szomszédba kell mennie. Egy tsz-t már rendbehozott, s Pogány mellett elvállalta a garéi bszt is. — Akikor jött ki először Ganéba, mikor elnöknek megválasztották. Rögtön látta, hogy nem lesz könnyű dolga, de éles szemével azt is észrevette, hogy ez a Garé Pogányhoz képest egy kincsesbánya. Sokkal jobbak az adottságai, földjei, nem hiálba volt ez

az egyik leggazdagabb község

annak idején az egész környéken, Az élet néha furcsa helyzeteket produkál. Valamikor a délszláv Pogányból jártak ide a megélhetésért napszámba az emberek a gazdiag garéiakhoz, most meg az erŐ6 Pogány segíti a gyenge Garét, hogy mielőbb lábra állhasson. Mert nemcsak Kiislakí László segít, de segítenek a pogányi vezetők és tagok is. önzetlenül' elküldték egyik Zetar traktorukat teljes felszereléssíel a rosszul gépesített Ganéba s még csak használati díjat sem fogadnak él értté. Az agronó- mus, könyvelő meg a többi vezetők pedig küldik az elnököt. * .. ímenjen csak Kisfoki elvtárs miinél többször át, mi majd addig ellátjuk itthon a dolgokat, nagyobb szükség van ott most magára”.

S a kis Moszkvics hajnalonként sűrűn begördül a garéi főtérre. Míg az irodába ér, tízszer is meg kell állnia, mert probléma az mindig van, mint most is. Csöndör Vendel bácsi az állattenyésztési brigádvezető .panaszkodik, baj van a kocsisokkal. Az egyik megint úgy berúgott világos nappal, hogy mem bírtak életet verni belé, a másik pedig permetezni ment a háztáji szőlőibe, ami nem is lenne baj, ha szólt volna előbb, hogy ne számítsanak rá. A harmadik sem

fogott be, !d tudja hol kószál. A széna meg kint van boglyában a réten, csak be kéne hordani,

— Holnap délben mind a kilenc kocsis legyein itt az irodán, Vendel bácsi. Majd beszélünk velük s ha ez nem használ — holnapután lesz az előlegfizetés —, a fegyelmezel - lenkedőknek levonunk a munkaegységből. Csak hadd szidjanak bennünket a rendbontók, kibírjuk, nem igaz?

Pulai István növénytermelési brigádvezető nem panaszkodik.

Az asszonyokkal öröm dolgozni,

már megkaipákták, kiegyelték a répát, kukoricát, napraforgót, ilyen tiszta rég nem volt a garéi határ.

Vendel bácsi, aki az előbb még annyi panaszt záporozott a fogatotokra, hogy valami szépet is mondhasson, kivezet a sertéstelepre. Ragyogó tisztaság fogad és egy gondosan fallkásított süldő és hízó állomány. Ezt akarták tőlük elvenni? Igen, de akkor nem így nézett ki a telep. Tavaly több mint a fele disznó megdöglött. — Mlost egy elhullás sincs, a jó gondozó és a táp- takarmány, Vendel bácsi gondos felügyelete csodákat művelt. Tavaly csak vitt a disznó, most százezereket hoz;

Mit gondol miből tudnánk fizetni minden hónap tizedikén munkaegység-előleget? — kérdi Vendel bácsi. — Az elnök volt olyan „karakán” és visszautasította a felajánlott állami dotációt, mondván a dotáció itt röfög az ólakban, meg ott hízik a gőböly istállóban. Már a második hónap óta a magunk zsebéből gazdálkodunk kérem szépen. Mindig van pénzünk a bankban ezekből a h£zó állatokból.

Egy fecske nem csinál nyarat, tartja egy másik közmondás. Egymagában bizony az új elnök sem boldogult volna, ha nem gyűjt maga köré ilyen

ügyes, megbízhatói jő j

brigádvezetőket, mint Vendel bácsi. így csinálnak közösen, összefogva a rossz hírű „Ga- réfoól jó hírű” termelőszövetkezetet, mely egy év alatt most már biztosan saját lábára áll és nem lesz szüksége egy másik község gyámkodására. — Rné —1 »

Egy termelőszövetkezetben asszonyokkal beszélgettem: hogyan bánnak velük, hogy megy a munka? Mint kiderült: valamikor sokkal jobban dolgoztak az asszonyok, de elvettek a kedvüket.

— Nekünk ne ispánkod- jon senki. Ez a mi termelő- szövetkezetünk és nem&gyes embereké.

Ezt mondták. Es nagyon igazuk volt. Igaz, a termelő- szövetkezet elnöke, a tsz vezetősége felelős azért, hogy a tervek ne csak tervek maradjanak, hogy több jusson a tagoknak is, az országnak is, de ez nem jogosíthatja fel őket arra, hogy az emberekkel durván beszéljenek, hogy megsértsék őket önérzetükben.

Az emberek egy ideig hallgattak, aztán az elnök a terveivel magára maradt, a közösség szembe szállt vele, ha másképp nem úgy, hogy csak a tűzhöz közel állók jártak el dolgozni. És eljött a nagy leszámolás ideje: az elnököt elkergették.

Nemrég találkoztam egy esettel. Régóta tsz-elnök az illető. Munkáját jól végzi, csak egy bökkenő van nála: magáénak tekinti a községet. Minden tőle függ és ha valaki nem úgy cselekszik, ahogy ő azt elképzelte, az menthetetlenül elbukik.

Már érzi ő is a vesztét! Tudja, látja a hibáit és igyekszik is rajta változtatni; ez így tovább nem megy, eláll mellőle a tagság. Először csak egy-kettő, utána pedig csak egy-kettő marad.

Nem arról van szó, hogy a tsz-elnöknek nem lehet iga- ^a. De arról igenis szó van, hogy csak abban lehet igaza, amit a törvények előírnak, amit a törvények megengednek. ö nem gyárthat saját törvényeket. <

Egy pécsváradi járásbeli tsz-tag mesélte el a következőket. Reklamált az elnöknél. A reklamálása jogos volt Szó szót követett. Az elnök durván válaszolt, ő igyekezett még durvább len-), ni, mire az hármat köpött és azt mondta: „Ennyit ér a maga szava.” Csoda, ha ezután majdnem verekedésre került sor? Nem. Egyáltalán nem csoda.

A napokban Dencsházán jártam. Itt is a régi elnökre

panaszkodtak. Azt mondták: durva volt, mindenkit megsértett és ez is egyik oka volt annak, hogy három évig nagyon rosszul zárt ez a termelőszövetkezet. Most új elnökük van, a rózsafai tsz elnöke, Háttá József, aki mindenkinek megadja a tiszteletet, de mindenkitől el is várja. És most a munka is jobban megy, a kilátások is jobbak. Lassan gyógyulni kezd a megsértettek sebe is

Példák ezek — helységnévvel vagy anélkül. Egy közös vonásuk van, hogy igazak. És figyelmeztetnek is ezek a példák. Még mindig vannak olyan vezetők, akik magukat mindennek, másokat semminek sem tartanak. Ezek az emberek megfeledkeznek valamiről, mégpedig a legfontosabbról: őket azért állították a közösség élére, hogy a közösség ügyét, a parasztok felemelkedését szolgálják és nem azért, hogy nekik szolgáljanak.

Egy tény, nem könnyű vezetőnek lenni. Nem köny- nyű sok ember kívánságát teljesíteni, nem könnyű a sokféle emberrel bánni. Ezt is meg kell tanulni. Es, ha eddig nem taníilták meg égynéhányan, ezután kell, hogy megtanulják, mert hiába értik kiválóan a termelés minden csínját-bínját, hiába ismerik a gépeket, hiába adnak meg mindent a földnek, a gépnek, ha nem adják meg a legelemibbet az embernek, a tiszteletet. Enél- kül munkájuk semmit vagy nagyon keveset ér, mert a föld is csak akkor ad több termést, ha kedvvel és nem morogva művelik, a gép is csak akkor képes többre, ha a rajta ülőt is tisztelet övezi.

A parasztemberek ma már újságot olvasnak, televíziót néznek, moziba, színházba járnak — és mindebből azt látják, mindaz, ami most nálunk történik, az emberért« j történik, öértük is, minden- kiért. De ezt nemcsak a. könyvekben, a televízióban, a színházban, hanem a saját termelőszövetkezetükben is látni szeretnék.

Ehhez joguk van. Es sok más mellett a tsz vezetőinek ezt is biztosítaniok kell, mégpedig úgy, hogy elsősorban ők adják meg a tiszteletet az embernek.

Szalaf János

— MÉG 1951-BEN került

hozzánk az öreg. A feleségemmel dolgoztunk a kukoricánkban. Megrakodtunk és az asz- szony hazahajtott Akkor, az úton kéredzkedett föl az ülésére Miska bácsi. Odahaza bejött a házba, hogy megpihenhet egy kicsit? Mondom — csak maradjon! Higgye el, nagyon csúnyán nézett ki az öreg. Rongyos ruhában jött és madzag fogta össze a cipőjét A zsebében fél dózni csikkdohány, ha vöt — más semmi. És akkor magunkhoz fogadtuk ...

Persze, azért más is akadt Plavec Mihálynál, amikor Keszün Pajterék magukhoz fogadták — eltartásra és családtagnak. Készpénze volt és háza valahol az Alföldön — csak éppen a nyugalmát nem találta akkor az új politikai viszonyok között. öttanyás családban nevelkedett és ez rányomta bélyegét magaviseletére is. Bejárta a félvilágot, megszokta a jómódot.

Pajter József akkoriban gazdálkodott Ésszel számolt és hitt az öregnek, aki bizonygatta, hogy neki két helyen is van földje. Tizennégy hold az egyiken, a másik még ennél is több. Aztán háza is van — azt is mind rájuk hagyja az eltartás fejében.

— Gondoltam, elég ideig voltam cseléd, most legalább lesz sajátom és belementem a dologba. Nem kívántam én tőle semmit csak maradjon nyugton. Ha néha megkértük, hogy nézzen ki a szőlőbe,

ivagy hozzon egy nyaláb fát a

Száműzték a nyugalmat

tűzre. Ez igazán nem sok, de még erre is csak csúnyán felelt és mindig a gyerekek előtt

Az üveges veranda megtelik panasszal. A fiatalasszonyt alig lehet csillapítani. Odaáll a megroskadt Öreg elé és a fejére olvassa viselt dolgait. Elkapok egy villanásnyi szünetet:

—< Azt mondják, hogy maguk megverték az öreget?

— Meg. Nem is tagadom, de képzelje el magát a helyzetemben. Itt, ezen az asztalon írja a gyerek a leckét és hi^ bás a számítás. Oktatom, hogyan csinálja és akor kiugrik a’fater a konyhából és egyenesen neki a torkomnak, hogy ... „mit szidod a gyereket?” ... Hát már a saját fiát se taníthatja tüle az ember? Persze, hogy ezt a vézna öregembert bevágtam a konyhába, hogy csak nyekkent Akkor feljelentett.

Az ügyről, meg hasonló esetekről jegyzőkönyvek tanúskodnak a keszüi községi tanácson és a híre azóta már bejárta az egész falut.

A KESZÜIEK egyáltalán nem elfogultak. Amikor Pajterék házát kerestem, összefutottam egy idős emberrel és a véleményét kértem.

— Mind a kettő hibás. Az öreg is csakúgy, mint a fiatalok. Sok van az öreg rovásán,

amiért olyan csúnyán viselkedik, de a fiataloknak se szabadna úgy verekedni.

Másutt is ezt hallottam.

Azt is mondták, hogy a Miska bácsi sokféle valótlan rágalmat szór eltartóira. Kérdeztem is tőle: Mikor volt a Pajter József csendőr?

Az öreg feveti a fejét és csak ennyit mond: Majd ő válaszol! — és Pajterra mutat a fejével. Nem tud mondani semmit, hiszen az egész csupán rágalom. Iratok tanúsítják, hogy Pajter sohasem volt csendőr. A múltban két hónapot rendőrösködött — eny- nyi az egész. Most pedig már nyolcadik éve a bányában dolgozik és itt — a verandán

— is van a falon egy kitüntetést jelentő emléklap, amit a jó munkáért kapott. ,

— Én már huszonnégy órát voltam omlás Matt a bányában, de az semmi ahhoz, ami itthon fogad. Hát lehet itt nyugodni? Nem! Én nálam a fater nem maradhat tovább. Június 18-án kiteszem a házból.

És az egész Plavec dolog itt

— ezen a ponton — válik társadalmi üggyé, amiért tulajdonképpen érdemes volt bo- gozgatni ezt a nagyonis kusza családi pert. A fiatalok annak idején elfogadták a pénzt, bár mind a mai napig nem kötöttek eltartási szerződést az öreggel. Igaz, arról

sincs papírjuk, hogy csak addig hajlandók házukba fogadni, amíg a pénze tart Csak egy végrendelet szól arról, hogy az öreg Pajter Józsefre és törvényes utódaira testálja minden fellelhető vagyonát Eddig már 136 hónapig tartották az öreget — ezt Pajter pontosan kiszámolta — és ez több, mint amennyit tőle kaptak az eltartás fejében.

FURCSA DOLGOK ezek: adás-vétel, fizetés és számvetés, te mennyit adtál, én mennyit költöttem rád azalatt. Kufármódra vitatkoznak a pénzen és keresik a maguk igazát. Közben szaladgálnak a tanácshoz és a rendőrséghez. Az öreg megrendezi a színjátékot, beutazik Pécsre, váróteremben alszik napokig, és ha a rendőr kérdezi: „Papa, nincs otthona?” — köny- nyes szemmel mondja:

— Kizártak a saját lakásomból!

Most is ezt ismétli, mire Pajter felugrik:

— Kizártuk? Ott a kulcs, nagyon jól tudja, az ajtó meL lett, ha akarta volna, megtalálja, de tőle már moziba se mehet az ember.

A töpörödött «reg hallgat.

Nincs szava, úgy látszik Pajter most igazat mond, mert nem tudja cáfolni.

Most persze a legkönyebb az lenne, ha az öregembert

bedugnák valamelyik szociális otthonba, ahol eltartja az állam. Csakhogy egy békét- len családi életből nem az a kiút, hogy rábízzuk a gondot az államra, amikor már az öreg zsebe kiürült. Csúnya számvetés az, ha a 37 ezer forintot egyszerű szorzási művelettel összehasonlítjuk az elmúlt 136 hónap kiadásaival. Amikor Pajterék befogadták Plavec Mihályt a házukba, nem tudhatták, meddig él az öreg és most feltételezem, hogy nem is spekuláltak korai halálára. De hát akkor most is éppenúgy érvényes az a 12 évvel ezelőtt olyan jó- szíwel kimondott „Maradjon csak, Miska bácsi!” — és kötelez az elfogadott pénz is, még akkor is, ha már annál sokkal többet elköltötték az öregre.

Ez családi ügy, amihez a szociális igazgatás és esetleg a rendőrség is csak olyanképpen nyújthat segítséget, hogy szépszóval, de ha kell, hivatalos hangon is rendre bírja a szertelen öreget. Megértetik véle közös erővel, hogy becsülje meg magát abban a házban, ahol megfelelően gondoskodnak róla öreg napjaira.

PAJTER JÓZSEF pedig nem szabhat határidőt az államnak és a tanácsnak, hogy meddig hajlandó tartani a

megunt öreget és mikor teszi ki a falu és az állam gondjaira.

l Galdonyi Bél»