Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-06 / 130. szám

Ö63, JÜNIUS 6» (ÜAPlő 3 SZEMLE ELŐTT Látogatás hét gépállomáson iff«*' " v • * jünk mindannyian. Utána üzemi tanácskozást tartunk. Jól szeretnénk vizsgázni. A kombájnjaink aratási-cséplési terve 350 hold. Mi ezt túl szeretnénk teljesíteni. A sellyei gépállomáson pén­teken, egy nappal később tart ják a szemlét. Itt is sorban állnak a kombájnok, három magyar kombájn vágószerke­zetét azonban még csak most rakják fel. — Negyvenegy cséplőgé­pünk kijavítva, vízmértékkel beállítva várja a szemlét, igaz nem itt, hanem Kétúj- faluban. Azt érdemes lenne megnézni — magyarázza Mol­nár Ferenc műhelyvezető. — De kijavítottuk tíz kévekötő aratógépünket, hat rendre- aratónkat is. Tizenkét kom­bájnunk is szemlére kész, csak még a három magyar kombájn vágószerkezetét kell feltenni. Megáll a kombájnoknál. — Ez a kombájn — mutat a szélső szovjet kombájnra — már nem vesz részt a szem­lén. Aratni megy. Már hol­nap indul Felsőszentmárton- ba, ahol repcét arat és csépel. Itt is felteszem a szokásos kérdést: jobban sikerült-e az idén kijavítani a gépeket, mint az elmúlt évben? — Jobban. Igaz egy kicsit döcögött * az alkatrészellátás, de végül is minden alkatrészt megkaptunk. Reméljük, a jobb javítási munka érződik majd kint a mezőn is. Nem kell szégyenkeznünk majd a gépek miatt. Két naplemente között Győri József, Csikós István és Nagy Sándor szerelő az utolsó­kat igazítja a SZK 3-as kombájn vágószerkezetén a sellyei gépál­lomáson. A vajszlói gépállomáson már befejezték a baleseti ok­tatást és az igazgató, Szűcs Imre a láda, hordóalapzatú deszkapadokon ülő traktoro­soknak éppen azt magyaráz­za, kinek mit kell tennie, hogy csütörtökre parkká vál­tozzon a gépállomás udvara, amikor betoppantunk. Az ud­varon, mintha feszes vigyázz- ban állnának a gépek: a kom­bájnok, a rendrearatók, a si­lókombájnok. — Már csak két traktor van vissza — magyaráza Szűcs Imre —, de ez is kész lesz csütörtökre. Akkor lesz ugyanis nálunk a gépszemle. Voltak problémáink, de átvé­szeltük. November—decem­berben például csak a ter­melőszövetkezeti gépeket ja­vítottuk, a mieinkhez akkor hozzá se nyúltunk. Aztán az alkatrészellátással volt baj, de ezt is kihevertük. Ma már nyugodtan mondhatom: a gé­peket felkészítettük az ara­tásra, cséplésre, a silókuko-1 rica betakarítására. Vélemé­nyem szerint az idén jobban sikerült a javítás, de ezt majd a bizottság és a munka dönti el. Az idén már szakosítottuk a javítást és nagy előnyt je­lentett, hogy a kombájnmoto­rokat saját fékpadon járat­tuk be. Most már nem a me­zőn járatjuk be a motorokat, hanem a szerelők felügyelete mellett a műhelyben. Ez nagy előny. De nagyon jó volt, hogy kaptunk egy adagoló beállítót. Ez megkönnyítette a dieselmotorok javítását. Egy dolgot azért jó lenne, ha megírna. A mi gépállomásunk körzetében az idén már csak szovjet kombájnok dolgoznak. Nagyon jól bevált gépek ezek. Csak az a be5 hogy még mindig nincs hozzájuk ma­gyar alkatrész-jegyzék. így például, ha az adagolóból csak egy kis alkatrész kelle­ne, ami 300 forintba kerülne, kénytelenek vagyunk egy egész adagolót venni, ami vi­szont 7000 forintba kerül. >— Csütörtökön megtörténik a szemle. Mi következik ez­után? — A szemle után Is lesz munkánk bőven. Szombaton tanácskozunk a tsz- és tanács­elnökökkel. Megbeszélünk mindent alaposan: ha eljön az aratás, egyformán beszél­K ÉRTÉS HAZAK utcája ez is. Szép kis családi ház zárt verandával, az előkertben vad­rózsa fut a kerítésre. Vörös­szőke kisfiúval és másodikos kishugával társalognak a ka­puban. A fiú gyanakodva néz át a kapu rácsozatán, de aztán hamar- feloldódik. — Mama? — A gyülekezetben van. Minden szombaton ... — Mit ebédeltek? — Nem tudom. — Szereted a disznóhúst? A fiú a fejét rázza. — Nem szeretem, nem is ettem... A kislány felkapaszkodik a kapura és bájosan mosolyog: — Én szeretem, meg is eszem. — Hol? — Az iskolában ::. A fiú megmagyarázza a dol­got: húga intézetben tanul, ott is lakik, ott étkezik, csak szombat, vasárnapra jön haza. — TU nem jártok el a gyüle­kezetbe? A fiú elnéz másfelé, ki az utcára, nem felel. A kislány is hirtelen elhallgat és komo­lyan, vizsgálódva néz rám. Többé egy szót sem tudok ki­húzni belőlük A VÁROS túlsó végén, sok­kal szerényebb kis házban, albérletben lakik a gyerekek apja. Régóta, több mint fél esztendeje. Erős. kisportolt tér metű, hullámos hajú férfi. Szemmel láthatóan nem szíve­sen fogad, nem kíván családi ügyekben nyilatkozni. Mondom neki, nem is érdekelne, ha... ha ez a családi ügy nem nőtt volna át már rég társadalmi Újburgonya — exportra Kétújfaluban a Vö rös Csillag Terme­lőszövetkezet buir- gomyaföldjét ked­den ellepték az em­berek. Ott volt a vámőr, a növény­védelmi agroruó- mus, a tsz főagro- nócmusa, mindenki, aki egy ilyen ex­portszám talányhoz szükséges. A ter- mel őszövetkezet 25 holdon termel élő- hajtatott burgonyát és ennek a felsze- dését kezditek meg egy burgonyaszedő­géppel. — Ma hatvan má­zsát szedünk fel és rakjuk vagonba — mondta a tsz főag- ronómusa. — Ez a szállítmány Cseh­szlovákiába megy. A többiről még nem tudok mondani semmit. — Milyen a ter­més? — Harminc má­zsára számítunk hol dánként. Egy héttel ezelőtt még öt fo­rintért vették kiló­ját, moat csak 3,80 forintot kapunk ér­be. De azért még így is megéli. Siet, várják a ta­nácson. Vége is len­ne a villáminterjú­nak, ha a növény­védelmi agronómus közbe nem szólna: — Holnap Camion kocsival a felső- szenitmárbond tsz- ből szállítunk zöld­hagymát. Az is ex­portra megy. Ormánságból ex­ports-megy a bur­gonya, a zöldhagy­ma. Hogy változik a világ! Ezt a vidé­ket valmifcar csak a szilaj marháiról, az egykéről ismerték, most meg hagymá­ját, újburgonyáját mustrálgatják majd a külföldi háziasz- sízonyok. üggyé, mert a gyerekek jövő­jéről, neveltetéséről van szó. — Ez igaz... — feleli el­tűnődve. — Mikor vette észre, hogy a felesége ... — Negyvenkilencben. Két évvel azutan, hogy megesküd­tünk. Nem akar ram, hogy a feleségem dolgozzék. En jól kerestem akkor is az üzem­ben, gondoitam, maradjon ott­hon. Most már nagyon bánom, mert talán nem történik meg az, ami megtörtént: szétesett a családunk. Tizennyolc évi házasság után kellett otthagy­nom ... Karola néni nevű öregasz- szony környékezte meg akkori­ban a fiatalasszonyt. Rendsze­rint délelőttönként látogatott el N-ékhez. Beszélt az asz- szonynak a „bűnös világról”, a „tisztátalanokról”, az eljöven­dő világvégéről, amely elpusz­tít technikát, tudományt, kul­túrát, mindent, mert ezek a romlást hozzák az emberiség­re; — Tudja, elvtárs, egy s-zép napon a feleségem bejelentet­te, hogy belépett a szombatis­ták szektájába. Én csak nevet­tem rajta, s mondtam neki, csinálj amit akarsz, majd rá­jössz, hogy hülyeség az egész. Nem tudtam, hogy ennek szo­morú következménye lesz.;. Valóban megdöbbentő évek következtek. AZ ASSZONY három gye­reket szült (a legidősebb most tizenhat esztendős), de minden hét szombatján a család egy­szerűen meghal az asszony számára. Pontosabban, — nem is szombaton. A legszigorúbb önmegetartózkodást a szekta már péntektől kezdve előírta. A percnyi pontossággal bekö­vetkezett pénteki naplementé­től kezdve szombati naplemen­téig az asszony szemében a külső világ megszűnik. Át­szellemült arccal jár-kel a la­kásban, furcsa imádságokat mormol magában, idegei a pattanásig feszülnek, egy szót nem lehet intézni hozzá, mert kitör. A két naplemente kö­zötti időszakban nem takarít, nem mos, nem főz. A szó leg­szorosabb értelmében az ég­világon semmit sem csinál. Azonkívül, hogy szombaton el­megy a gyülekezetbe és ott tárgyalják sajátosan megfogal­mazott bibliájukat, vagy ép­pen imádkoznak, énekelnek, Hogy a gyülekezetben ilyen­nel tölti az időt, végül is az 5 dolguk. De a család és a három gyerek ezt alaposan megsinylette. ?: <— Képzelje el —* meséli a volt férj. — Ha pénteki napon kissé megcsúszott az idővel és főzés közben érte a naplemen­te, szó nélkül, szinte percnyi pontossággal abbahagyta a há­zimunkát A félig főtt léteit persze nem lehetett megenni, kiöntöttük. Szombaton soha nem volt ebéd, amikor haza­mentem az üzemből vagy a gyerekek az iskolából. Disznőhúsfogyasztást a szek­ta megtiltotta. „Ha akartok főzzetek magatoknak, de nem az én edényeimben ...” — je­lentette ki az asszony. Pik­kelyes halat tilos volt a házba vinni, mert a szekta szerint a „kígyótól származik”, a nyúl pedig a patkánytól, Disznó­Kitüntetések a Tanárképző Főiskolán A pedaigógusnap alkalmá­ból a Tanárképző Főiskola több oktatóját és dolgozóját is kitüntették. Kormány- kitüntetóst ikapott dr. Kál- mánchey Zoltán ig. helyet­tes, ki a Szocialista Munká­ért Érdemérem kitüntetés­ben részesült. Dr. Temesi Mihály tanszékvezető, Szűcs Emil adjunktus és Szentist- ványi Gyula gyak. iskolai igazgató az „Oktatásügy Ki­váló Dolgozója”, Kárpáti Péter pedig a „Kiváló dolgo­zó” kitüntetésben részesül­ték. Miniszteri dicsérő ok­levelet kapott Csalánosi Sándor adjunktus és dr. Huszti Sándomé gyak. isko­lai tanár, összesen 137100 forintot osztottak ki juta­lomképpen a főiskola dol­gozói között a KlSZ-szer- vezet által rendezett ben­sőséges ünnepség keretében. zsírt éveken át nem láttak a gyerekek. Csak libazsírt. — Drága mulatság lehetett — mondom a férfinek. — Persze. Negyven—ötven fomti volt kilója. Számítsa ki mennyi baromfi meg Libazsír kellett havonta öttagú csalá­dunknak, ha rendesen akar­tunk étkezni! Ezért ment el a teljes fizetésem, amiből kü­lönben a feleségem havonta tíz százalékot juttatott a szek­tának. — Miért engedte? — Miért engedtem? Mit csi­nálhattam voina? A gyerekek miatt nem akartam örökösen veszekedni. Én a keresetemet pontosan hazaadtam. A KERESETBŐL az apa nem látott viszont egy fillért sem. Cigaretta? Fröccs? „Bű­nös vágyak ezek ...” — jelen­tette ki az asszony. A havi száz-százötven forint prémiu­mot dugta el a férj magának és abból vett cigarettát, vagy vásárolt meccsjegyet, vagy beült a barátaival sörözni. De ennek mindig családi botrány, és veszekedés lett a vége. Rádiót akart a gyerekek ré­szére, — az asszony kije'en- tette: „Ha ide hozzátok, szét­vágom baltával..Színház nincs, újság nincs, könyv — ami nem biblia *- nincs. Mozi? — Egyetlen egyszer tudtam elcsalni magammal moziba. — Kényszerítettem rá, hogy el­jöjjön velem. Amikor az egyik jelenetben a filmen csókolóz- tak, hangos botrányt csapott mellettem. Azt kiabálta: „Lat­rok ezek! Olyanok mint te! Bűnös lelküek!” Nem tudtam mást csinálni, otthagytam a nézőtéren. Utánam jött és az utcán, egészen hazáig ordíto­zott velem. — Most már nem bírtam. Tizennyolc évi házas­ság után szinte úgy menekül­tem el hazulról: Az asszony a bőröndbe cso­magolt ruhát bevitte másnap az üzembe és a porta előtt kidöntötte a sárba, piszokba, Minden alkalmat megraga­dott arra, hogy megszégyenít­se az urát. Beadta a válópert, a tárgyaláson kijelentette, nem válik el. Még együtt él­tek, amikor gyerektartósért perelte az urát, pedig az egész keresetet megkapta. A férfi kétezer forintot ke­res most. Ezret küld a három gyerek részére, kettőszázat pedig a szövetkezeti ház tör­lesztésére. Ezt is 6 fizeti, pe­dig az asszony lakja a házat. Marad nyolcszáz forintja, ab­ból fizeti az albérletet... Mi marad? Széttárja a kezét: — Rosszul élek, de nyu­godtan. ÖSSZEROPPANT ember. Negyvennégy éves, életéből ti­zennyolcait egy sivár lelkű asz szony elrabolt tőle. A gyere­kek otthon őrlődnek, érthetet­lenül hallgatják a mama bib- Motikus meséit, szürke, egy­hangú, szinte aszkétikus éle­tet élnek. Menekvés számuk­ra, amikor az iskolában a gyerekek között feloldódhat­nak. Két külön világban él­nek s nem értik egyiket sem teljesen. A férj pedig fásult és gyenge ahhoz, hogy bíró­sági úton harcoljon a gyere­kek jövőjéért. A gyerekék pedig nagyon megsínylik ezt a kettősséget Sorsuk túlnőtte már a csalá­di kereteket: neveltetésük, jö­vőjük társadalmi üggyé érett, hiszen az anya — sajátos jó­indulata éllenére olyan szelle­met teremt otthon, amely fel­borítja, megzavarja a gyere­kek 'kialakuló értelmi egyen­súlyát. A megoldást — jóllehet más választás nincs — vala­milyen gyámügyi szinten kell megkeresni. Rab Ferenc A Kesztyűgyár Siklósa Üzeme felvesz 8 ált. isko­lát végzett és érettségizett fiúkat és leányokat KESZTYÜIPARI TANULÓNAK. Tanulmányi idő: 3 év, érett, ségizetteknél: 1,5 év. Je­lentkezni a Kesztyűgyár Siklósi Üzemében tehet személyesed * így szerepel évék <9te 8 köztudatban és senkinek nem jutott még eszébe, hogy aféb reértések elkerülése végett „üzemi orvosi rendelőre” ke­rekítse a két szóval ds min­dent kifejező fogalmat. Mint afhogy az SZTK esetében sem fontos, hogy a Szakszerveze­tek Társadalombiztosítási Köz­pontja titulust kapja. Pedig tekintélyes korkülönibség van a két intézmény között. Az SZTK-t megelőzte az OTI, a MABI, de ezeknek is voltak ősei, a legkülönbözőbb közse- gélyezósd egyesületek képé­ben. • Az üzemi rendelőnek nincs családfája. Fokozatosan, szin­te észrevétlenül foglalta el helyét, eleinte a nagyvállala­toknál, később a középüze­mekben, és bizony annakide­jén itt is, ott is komolytala­nul fogadták, dobni üzemi patikának vélték, ahova mun­ka köz/ben le lehet szaladni kevert porért, szevenallettáért, karilért, aszerint, ahogy azt a váratlanul jött fogfájás, fej­fájás sürgette. Aztán a népszerűsége nöt- tön-nott, és ma már rangja, tradíciója van az üzemben. Többek között a Pécsi Kesz­tyűgyárban is, ahol a közel kétezer dolgozóból naigyon ke­vés kivételével mindenki fel­kereste már egyszar-kótszer a rendelőt. Naponta 60—70 em­ber, javarészt női dolgozók hármasával, négyesével vára­koznak a kis rendelő előszo­bájában, s csak annyiban kü­lönböznek az SZTK-rendelők közönségétől, hogy nem any- nyira ráérősek. Legtöbbjük­nek ott a kezében a félkész kesztyű, azon munkálkodnak, amíg be nem szólítja őket az orvosnő. Nem volt feltűnő, hogy ón is beálltam a sorba, hiszen férfi páciensei is vannak dr. Franki Ágnesnek, s így ami­kor férfibeteget szólítottak, csak arra vigyáztam, hogy ne foglaljam le túlságosan a dok­tornő idejét Tudom, hogy a saronkövetkezőfc nagyon meg­rónának érte, s különben sem szeretnék a protekciós bete­gek gyanújába esni. Mégsem panaszkodhatom, mert a tíz­perces „vizit” alatt, nagyon sok érdekeset jegyeztem fel a rendelő orvosának és asz- szászitensnőjének munkájáról, tevékenységéről. Többek között azt, hogy a rendelő nyolcéves fennállása óta feltűnően csökkent az üze­mi sérültek sízáma, ami első­sorban a balesetek megelőzé­sét szolgáló orvosi felvilágo­sító munka eredménye. Per­sze probléma is akadt bőven, amiről a fentebb említett na­pi 60—70 vizsgálat is tanús­kodik. Mit mond erről a dok­tornő? — Ez a gyár is, mint álta­lában a könnyebb fizikai meg terheléssel dolgozó üzemek, elsősorban női munkaerőre rendezkedett be. Az pedig köztudomású, hogy a dolgo­zó nők teendője korántsem fejeződik be a gyári munka után. Az a sokat hangozta­tott „második műszak”- bi­zony sok esetben megbosszul­ja magát, ami rendszerint idebent az üzemiben jelentke­zik. Igen sok a szív-, illetve a reumatikus gyengélkedések száma, de gyakoriak a pszi- hés esetek is, melyek fejfájás­ban, gyengeségben, különböző eredetű rosszullétekbein mu­tatkoznak meg. Hogyan segítenek rajtuk? Komolyabb esetekben klini­kai kivizsgálásra utalják a gyengélkedőt, de a múló, a ritkán visszatérő tünetek az­zal is felszámolhatók, hogy a hasonló panaszokkal jelent­kező női dolgozót könnyebb munkakörbe javasolják. — A leghasznosabb s az eddig leg­jobban bevált módszer az, hogy a munkára jelentkezők előzetes és alapos orvosi vizs­gálaton mennek keresztül a felvétel előtt. Feltétlenül említésre méltó az is, hogy a gyárban évente egy alkalommal általános szű­rővizsgálatot tartanak, ame­lyen az igazgatótól a segéd­munkásig mándenlsimek át keli esnie. Nem egy esetben előztek meg ezzel olyan súlyos kimenetelűnek mutatkozó be­tegségeket, melyek a vizsgá­lat hiányában könnyen végze­tessé válhattak volna. Mészáros Béláné, a rendelő asszisztensnője napi nyolc órás elfoglaltsággal, elsősor­ban azzal nyújt segítséget az orvosnak, hogy a recepturán kívül minden dolgozóról egészségügyi törzslapot vezet mélyben minden velük kap­csolatos orvosi vizsgálat, il- Letve kezelés be van jegyezve. Mészáros Bélámé sem ma­radt adós a problémák feltá­rásában. Elmondta, hogy ré­gebben fogászati rendelésük is volt az üzemiben, de mi­után vándorfogászatról volt szó, két hónapi ügyködés után megszűnt, s ezt nagyon sérel­mezik a dolgozók. Sajnos, eb­be nem tudunk beleszólni, de annyit mindenesetre megjegy- zümik, hogy az üzemi fo­gászat rendszeresítése egyet jelenítene a városi rendelőin­tézet fogászati rendelőjében tapasztalt kaotikus zsúfoltság megszüntetésével. Hiszen túl­nyomórészt oda is az üzemi dolgozók járnak kezelésre. Szó volt arról is, hogy az üzem nőgyógyászati rendelő- órái kevésnek bizonyulnak, a kéthetenként egyszer történő rendelésekben. A gyár női dolgozói hovatovább követe­lőén sürgetik a rendelőórák szaporítását, ami jelentősen megkönnyítené a gyári mun­ka után következő házi éa más ügyes-bajos dolgaik ké­nyelmesebb elintézését. Végeredményben arról van szó, hogy a dolgozók felismer­ték az üzemi rendelő rendkí­vüli jelentőségét, s most élni akarnak a lehetőségekkel. Es ki más legyen ebben a leg­főbb szószólójuk, mint a dok­tornő és az asszisztense, akik az elmúlt évek alatt a leg­főbb kincs, az egészségük fe­lett őrködtek, soha nem lan­kadó buzgalommal — s. gy. — • • Üzemi rendelő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents