Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-27 / 148. szám
' 1\ í'^yei Könyvtár Tanácskozik világkongresszusa Erdei Lászlómé felszólalása XX. ÉVFOLYAM, ARA: 50 FILLÉR 148. SZÁM Elkészült a Porcelángyár fűtésvezetéké Aratnak Dőlnek a szőke kalászok, itt-ott már a kombájn is belekóstolt a táblákba, amelyek ha nem is kiugró, de közepes termést Ígérnek. Az aratás most a sláger. Az aratás és az ezzel kapcsolatos munkák. Mert rosszul gondolkodik az, aki azt hiszi: az aratás csak annyit jelent: betakarítani a termést. Ez is fontos, de ma már nemcsak ennyiből áll az aratás. Kevés szalma lesz. Ezt mindenütt látják. De nem elég csak ezt látni, nem elég az, hogy a traktorosok prémiumot kapnak: ha 20,15, illetve 10 centis tarlót hagynak. Ez is fontos, mert ezzel is több lesz az alom. De hiába borotváig a le a földet a kombájnos akár olyan simára is, mint a borbély az ember fejét, ha a termelő- szövetkezet nem takarítja le a területről azonnal a szalmát, ha nem rakja ősz- sze. ha nem becsüli meg. Erre is gondolni kell. Méghozzá komolyan, mert a télen hiába vakarja az elnök vagy az agronómus a fejét, ebből nem lesz alom. De gondolni kell a tarlóhántásra, a mélyszántásra is. Nagypeterden Navratil István tsz-elnök ott állt a tábla szélén, az aratógép munkáját nézte, és ezt mondta: „Délután keresztbe rakjuk a kévéket, felgereblyézzük a tarlót és azonnal megindul a tarlóhántás.” Ez a helyes. Nem holnap, holnapután, hanem azonnal. Van elég gépünk és ha ezeket a gépeket észszerűen használjuk ki, akkor minden területet közvetlenül az aratás után. alábuktathatunk. Az aratás valamikor csúcsmunkának és a legnehe zebb munkának számított. A legnehezebb munkát az emberek válláról levették a gépek és a gépek szüntették meg a csúcsmunka jellegét is. Azt jelenti-e ez, hogy most dolgoznak a gépek, tehát az emberek pihenhetnek? Nem, semmiképpen sem jelentheti ezt. Az emberekre is nagy munka vár, hiszen pontosan ebben az időszakban kell a kukoricát is kapálni. Magyarteleken például már az összes kukoricát kétszer megkapálták, ők bizakodva nézhetnek a nagy aratás elé. A kukorica kapálása igen fontos, hiszen ebben az évben ez a növény Ígéri a legjobb termést. Ha valahol kiesés lesz például őszi árpából, csak arra számíthatnak, hogy ezt a kiesést kukoricával pótolják. A kukoricák szépek, jó esőket kaptak, de jó termést csak akkor adnak, ha rendesen megművelik őket. Tavaly nagyon sok termelőszövetkezetben aratásig csak egyszer kapálták meg a kukoricát. Igaz, hogy ennek ellenére viszonylag jó termésünk volt. de lehetett volna jobb is. Ezt a lehetőséget kell az idén jobban kihasz- nálniok a termelőszövetkezeteknek. A gépek aratnak az emberek helyett, sok kukoricát vegyszer véd a gyomtól, de bőven van még kapálni' való is. Ebben az évben szinte minden termelőszövetkezetben el lehet érni, hogy a nagy aratásig másodszor is megkapáljál? a kukoricákat. A kukorica ezért nagyon hálás lesz — mázsákban fejezi ki a háláiét. Az elkövetkezendő napoktól sok minden függ. Most dől el: milyen veszteséggel tudjuk betakarítani a termést, milyen lesz az idei kukoricatermésünk, és most dől el az is, hogy milyen lesz jövőre a termés. Ahol nem tévesztik szem elől legalább e három feladatot, ott az idén sem, de jövőre sem lesz ok a panaszra. \ 1963. JÚNIUS 27. •I CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Moszkva. A kongresszus szerda délutáni ülésén felszólalt Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Be szédében a következőket mondotta: — Ezen az emelvényen kedden költői szavak hangzottak el A mi kedves Váljánk, a szemtanú hitelességével adott számot arról, milyennek látta a világot a kozmosz szédítő távlatából. Országok, világrészek fölött száguldott a „Sirály”, röptének íve átfogta a Földet, körülölelte a népeket. A kozmoszból egységes és összefüggő a világ képe, harmonikusan simulnak egymás mellé a tájak, mindenütt látni, érezni az ember teremtő erejét. — De mi, akik itt vagyunk ezen a kongresszuson, tudjuk, hogy a világ közelről a földre nézve ma még nem ezt az egységes képet mutatja. Világunkat, életünket veszélyek fenyegetik. Az atom kort, az atomerő békés fel- használásának vagy a nukleáris háború veszélyének korát éljük. Nem lehet kétséges, hogy a ma világháborúja mindenképpen csak atom- és hidrogénfegyverekkel vívott háború lenne. Az atomfegyver pusztító hatása kiszámíthatatlan. Tisztán és világosan kell látnunk, ítélnünk és cselekednünk. A jövő kérdését az élet realitása így állítja elénk: háború, amelyben elpusztulnak országok és embermilliók, vagy békés egymás mellett élés, amely lehetőséget nyújt az emberi élethez, a népek felemelkedéséhez, a világpolitika legfontosabb kérdéseinek rendezéséhez. Harmadik lehetőség nincs! — Az asszonyok, az anyák itt is választ adtak már arra a kérdésre, mit kell tennünk. Nekünk valamennyiünknek, akik a háború, az imperia- ' lizmus elleni harcot valljuk, választ kell adnunk arra, hogy hogyan folyjék ez a harc. Mi a béke eszközeit tartjuk a legcélravezetőbbnek, a békés egymás mellett élést választjuk. A békés együttélést, amely nem jelent és nem is jelenthet megalkuvást. A békés együttélés keretében létre kell jönnie a megállapodásnak az általános és teljes leszerelésről, ennek keretében kell meg oldani a vitás nemzetközi kérdéseket, köztük a német kérdést és teljesen fel kell számolni a gyarmati rendszer utolsó maradványait is. A békés együttélés azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartani1 minden nép függetlenségét és önrendelkezési jogát. Ez a politika békés gazdasági versenyt, gyorsabb, társadalmi haladást és emberibb életet jelent, A békés együttélés azt jelenti, hogy szolidárisak vagyunk és együtt harcolunk a föld minden országában azokkal, akik a béke és a haladás hívei és mélységes felháborodással és szenvedéllyel elítéljük, megbélyegezzük azokat az aljas és embertelen cselekményeket, amelyekről megrázó szavakat hallunk iraki és délvietnami barátnőinktől. Ezért tiltakozunk minden népellenes fasiszta kísérlet ell-m és teljes szabadságot követelünk minden országban az emberi haladás és felemelkedés eszméjének. A békés együttélés a feltétele annak is, hogy a gazdaságilag elmaradt országok minél előbb kiemelkedjenek abból a helyzetből, amelybe az imperializmus taszította Őket. (Folytatóé a 4. oldalon) Négy nappal a határidő előtt befejezték a Porcelángyár fűtésvezetékének építését az Építőipari Vállalat szerelői. A vasút melletti utolsó szakasz volt a munka legnehezebb része, itt a szűk hely miatt csigasorral húzták fel a csöveket. Képünk: az utolsó csövet helyezik be a Benke és Malagurszky-brigádok* Foto: Czakó Kennedy Nyugat-Berlinben Az amerikai elnök a Brandenburgi kapunál Berlin Kennedy amerikai köztársasága elmök egy Boeing—707 típusú különrep ülőgépen ezer- dán délelőtt 9 óra 40 perckor megérkezett Nyugat-Berlin francia övezetének tegeli repülőterére. Az amerikai elnököt elkísérte Nyugat-Berlinbe többek között Clay tábornok és Rusk külügyminiszter . is. Kennedyt a repülőtéren először Nyugat-Berlin francia városparancsnoka Toulouse vezérőrnagy, mint vendéglátó üdvözölte, majd sorban kezet fogott vele Brandt nyugat- berlini polgármester, Adenauer nyugatnémet kancellár, Schröder külügyminiszter, továbbá az amerikai és az angol városparancsnokok. Az amerikai Himnuszt nem játszották el Kennedy fogadtatásakor. Az amerikaiak ugyanis nem járultak hozzá, hogy Nyugat-Berlinben az amerikai é$ a nyugatnémet Himnusszal együtt üdvözöljék az elnököt, így ezt a problémát úgy hidalták át, hogy a repülőtéren csupán a „Berliner luft” induló dallamai hangzottak el. — Ez a ki® közjáték is arra utal, hogy az amerikaiak koránt sem értenek egyet Adenauernak és Willy Brandtnak azzal a kedden este is hangoztatott véleményével, hogy ,„Nyugat-Berlin a Szövetségi Köztársaság része”. A repülőtéren Willy Brandt néhány mondatos üdvözlő beszédére Kennedy is röviden válaszolt. Pár szóval utalt arra, hogy az Egyesült Államok „Nyugat-Berlint továbbra is a nyugati világ részének tekinti” A menet ezután elindult a Kongress-Halle-hoz, ahol Kennedy nyugatfeerlini szakszervezeti vezetőkkel találkozott. Az amerikai elnök ezt követően a Brandenburgi-kapunál s a Friedirfch-strasse és Koch- strasse sarkán lévő átkelőhelyen az úgynevezett Checkpoint Charláe-nál megtekintette a Német Demokratikus Köztársaság Berlinen át húzódó államhatárát. Kilenc új autóbuszt kapott tegnap a Pécsi Közlekedési Vállalat. A kocsik hatvan személyesek, korszerűek és forgalomba állításukkal tovább csökkenti a vállalat a zsúfoltságot, elsősorban a 10-es és a 20-as vonalon. A közeli napokban levizsgáztatják az új buszokat és csak ezután kezdik meg a személyszállítást Pécsett. Foto: Csik Ferenc A Brandenburgi kapunál Kennedy nem láthatott be a demokratikus Berlin utcáira, mivel a diadalkapu oszlopai közötti átjárókat hatalmas dra páriák borították be. Az amerikai elnök a kapu mögött* még a demokratikus Berlin területén felállított angol nyelvű feliratot is olvashatott arról, hogy a potsdami megállapodásokat az Egyesült Államok akkori elnöke aláírta, s hogy a Potsdamban elfogadott el-» veket csak a Német Demokratikus Köztársaságban valósították meg, Nyugat-Nómetor- szagban viszont megtagadták. Kennedy mindössze három per cig tartózkodott a tiszteletére épített emelvényen. A Checkpoint Charlie-nál eltöltött nyolc perc alatt semmi említésre méltó esemény nem történt. Kennedynek ez a két látogatása is azt bizonyította, hogy az Egyesült Államok, ha hivatalosan nem is, de de facto elismeri a Német Demokratikus Köztársaság Berlinen átvezető határát A Friedrich strassei átkelőhelyről Kennedy a sehőneber- gi városházára hajtatott és beszédet mondott a városháza előtt rendezett gyűlésen. Néhány kommunistaellenes jelszó hangoztatása után kijelentette, hogy „a németeknek meg kell kapniok a szabad választás jogát”. Beszéde többi részében főleg ismét a nyugat- berliini lakosok helytállását dicsérte. Kennedy előtt Adenauer* utána pedig Willy Brandt szólalt fel. Adenauer úgyszólván csak néhány szót mondott, de rövid beszédében megismételte a nyugatnémet ultráknak Nyugat-Berlinre támasztott igé nyét és kijelentette, hogy „Berlin a Szövetségi Köztársaság elszakíthatatlan része". Willy Brandt pedig a Német Demokratikus Köztársaság pol gáraihoz intézett uszító felhívást és Isten segítségét kérte az Egyesült Államokkal való barátság további elmélyítéséhez. A nyugat-berlini úgynevezett szabad egyetemen Kennedynek átnyújtották az egyetem díszpolgári oklevelét. Az amerikai elnök ezen az ünnepségen tartotta leghosszabb beszédét a frontvárosbaiDi i \ HEGÉRKEZTEK AZ Ül AUTÓBUSZOK
