Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-26 / 147. szám

1983. JÚNIUS 26. 5 ÍIMIk MfMÍrtiÁfiLnú (Ml'ik fffl Íz (zvVj\Äli M \j Új operabemutató csütörtökön A Sevillai borbély a Pécsi Nemzeti Színházban Szeméttelep a lakóházak környékén A PVSK sporttelepének szomszédságában fekvő ÍCa- pács utcából jelentkezem nagy panasszal. Tisztaságot és jó levegőt szeretnénk, de vágyunk ez idáig csak álom maradt. A lakóházaktól ugyanis tálán 200—300 mé­terre van egy ülepítő a Pé­csi Bőrgyár tulajdonában, s oda hordanak minden szeny nyet, még a fekáliát is. amikor a trágyát kiszedik, hosszú kupacokban tárolják, s ennek széle az utolsó házig elér. Mindennek tete­jébe újabban a Köztiszta­sági Vállalat kocsijai is oda­hordják a szemetet Elképzelhető, milyen „kel­lemes” élni ilyen szomszéd­ságban. Állandó a bűz, s nyaranta annyi a légy, hogy alig tudunk ellene véde­kezni. És, bár már renge­teg helyen jártunk, hogy se­gítsenek rajtunk — ne hord­ják ide a szemetet, a Pécsi Bőrgyár létesítsen zöldöve­zetet a trágyatelep és a há­zak közé — panaszunk ez- idáig sajnos nem járt sem­mi eredménnyel. Most már végképp rezignáltan írunk a lapnak, ismét kérve: se­gítsenek rajtunk, tegyék le­hetővé, hogy egészséges és higiénikus környezetben él­hessünk! Fischer Antal bányatechnikus. Gondolatok egy pécsi zenepalota építésére Nem most támadt bennem a gondolat, már évekkel ezelőtt fog­lalkoztatott, miért nincs és hogyan lehetne Pécsett a zenének — a város hírnevéhez és magasfokú zenekultúrájához méltó — ottho­na. Köztudott az a tény, milyen mostoha körülmények között dol­gozik a város két zenei intézmé­nye: a zeneművészeti szakiskola és a zeneiskola. De nem különb a művészeti gimnázium helyzete sem. A szakiskolában például a zongora, a hegedű, az ének tan­szak szétszakítva — külön épület­ben — két helyen működik. A zeneiskolában kétségbeejlőn ke­vés a helyiség, korszerűtlen az el­helyezés. Nem szólva arról, hogy egyiknek sincs saját koncertter­me, ami pedig zenei tanintézet­nél nélkülözhetetlen. Az igények egyre nőnek, a jelenlegj, épületek azonban nem fejleszthetők meg­felelően. Bizonyos irigységgel gondolok a debreceniekre, akik­nek gyönyörű zeneiskolájuk vari, vagy Győr, Szeged zeneiskolájá­ra, melyek messze felülmúlják a mieinket. Nem hinném, hogy az említett városok többre érdeme­sek Pécsnél, csupán arról van szó, hogy többet tettek zenei in­tézményeik érdekében. Nem kö­zömbös az sem, hogy városunk­ban gyakran megfordulnak világ­járó muzsikusok és hazai vendég- művészek, akik az országosan el­ismert, magas művészi színvona­lat elért helyi muzsikusokkal ad­nak hangversenyeket. Nem lebe­csülendő az a szempont sem, hogy városunk zenei színvonalát egy kicsit zenei intézményein ke­resztül is lehet mérni. E tekin­tetben pedig enyhén szólva az átlag alatt vagyunk. Mindezeket azért vetem fel, mert a közelmúltban nyilatkozott a helyi sajtóban éppen erre a problémára vonatkozóan, a váro­sunkban járt világhírű karmester, Lamberto Gardelli. Megállapította, hogy Pécs érdemes és Pécsnek szüksége van egy modern zene­palotára, melynek felépítéséhez öt hangversenyének jövedelmét ajánlotta fel. Amikor jólesően gondolok e ne­mes gesztusra, kissé elgondolkoz­tató is hogy idegen ember tette az első nyilvános felajánlást a nagyszerű cél érdekében. A to­vábbiakban úgy gondolom, raj­tunk a sor, hogy a felajánlást folytassuk és mozgalommá széle­sítve minél előbb meg ép ehessen egy reprezentatív intézmény. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy korszerű, iskola és hangver­seny célnak megfelelő létesítmény igen komoly beruházás, melyet csak állami erőből, más termető területek rovására nem lehet meg valósítani. Társadalmi összefogás­sal azonban nagy eredményeket lehet elérni, melyhez államunk is megadja a maga támogatását. Ebben az épületben nyerne el­helyezést a zeneművészeti szak­iskola és a zeneiskola — esetleg a művészeti gimnázium is — len­ne tovaobá egy nagyobb és egy kisebb méretű hangversenyterme. írásomat vitaindítónak szántam és a hozzászólások alapján ki­alakulhatnának a társadalmasítás legjobb módszerei, melyek nyo­mán megvalósulna városunk egyik büszkesége, a zenepalota. Elgondolásom szerint tehetné­nek felajánlást a vállalatok, in­tézmények, szervezetek és magán- személyek egyaránt. A felajánlás lehetne pénz, szolgáltatás és tár­sadalmi munka. A vállalatok, in­tézmények anyagi támogatásukat az igazgatói alapból, nyereség­részesedésből szavazhatnák meg. Magánszemélyek érmét, émlék- lapot vásárolnának 10—20—50—100 forintos étrékben, melyet az OTP és az üzemi aktívák árusítanának. A vállalatok, intézmények befi­zetésére OTP betétszámlát lehet­ne nyitni. Az eredményesség ér­dekében időnként a sajtóban nyilvánosságra lehetne hozni a legtöbbet vállaló intézmények, vállalatok és magánszemélyek ne­vét, valamint a felajánlások állá­sát stb. Meggyőződésem, hogy a felve­tett gondolat nem marad tovább­ra is csak gondolat, hanem meg- mozdul a társadalom, melynek ereje nagy dolgokra képős és amelyre már Pécsett van szép példa. A magam részéről felajánlok 50 óra társadalmi munkát és 200 fo­rintot. AGÖCS LAJOS Pécs, III. kér. Körösi Cs. S. u. Hja. Mikor tűnnek el a személy szállító „bocipullmanok“ ? Bajára Indultunk a napokban reggel, a háromnegyed hetes vo­nattal. A beszálláskor meglepetés­sel vettük tudomásul, hogy csak egy rendes II., és két I. osztályos kocsi van a mozdony után kötve, a többi „bocipulman”. Az utasok természetesen megrohanták az egyetlen II. osztályú kocsit, s nekünk, akik nem tudtunk any- nyira tolakodni, már csak a mar­havagon jutott. Öreg és beteg lévén, kértem a kalauzt, bocsásson be az első osztályú fülkébe, meg­fizetem. „Lehet — válaszolta, de csak bírsággal”. így aztán 20 forint bírságot is leróttam a jegy- különbözet mellé. Am nem is a pénzt teszem szóvá, hanem az utazás kulturáltságának hiányát. Sok külföldi megfordul már or­szágunkban, s a háborúnak is vége jó 18 éve. Kérdem, meddig tart még a MÁV ilyen marhava­gonokat személyszállításra. Én bizony nem hiszem el, hogy eze- I két ne lehetne már kiszuperálni. Tisztelettel: NEUMANN MÁTYÁS nyugdíjas, Pécs Zerge u. 5. Könnyítsünk egymás apróbb gondjain! Akadályozzák meg a kárt A legutóbbi esőzés ismétel­ten megtette a magáét és a Fegyveres Erők Klubja dol­gozóinak gondoskodott bősé­ges túlóráról. Az udvarról le­zúduló víz pillanatokon belül úszó csónakházhoz tette ha­sonlóvá az éttermet. Teljesen érthetetlen szá­momra az, hogy miért nem le­het az udvaron lévő élvezető csatornát úgy rendbehozni, hogy a lezúduló eső ne az ét­termen keresztül keressen magának utat. A gyakran előforduló árvíz ugyanis ko­moly anyagi károkat okoz a klubnak. Kár a szépen rend­behozott helyiségeket tönkre­tenni és rendszeresen kitenni az étterem vendégeit annak, hogy a betörő víz elől elme­neküljenek. Várjuk a komoly és hathatós intézkedésedet. Dr. Örlős Andrásné. Van néha úgy, hogy az ember nem hisz a saját fülének. így jártam én is néhány napja. Egy ismerősöm mondta, hogy az olajkályhákhoz használt olaj ki­adásához szükséges jegyet már nem a Megyeri út 54. szám alatti kirendeltség árusítja. Bizakodóan vettem fel a telefont, hogy meg­kérdezzem, hol lehet újabban olaj jegyet vásárolni és azt a szin­te hihetetlen felvilágosítást kap­tam a régi ÁFOR telepen, hogy a peliérai elágazásnál. Két nap múlva újból érdeklődtem telefo­non, mert — őszintén szólva — azt gondoltam, va?" tréfált vagy tévedett az, aki ezt a felvilágosí­tást adta. Legnagyobb elképedé­semre pontosan az előbbi felvilá­gosítást kaptam másodszorra is. Tarkán lehetne tréfálkozni ez a csodálatosan hihetetlen intézke­dés alapján. De nem ez a célja e sorok írójának. Talán nem túl­zás azt mondani, hogy sok száz pécsi olajkályha-tulajdonos nevé­ben kérem az illetékeseket, te­gyék lehetővé, hogy az olaj jegyek valahol a város belterületén le­gyenek vásárolhatók (pl. a pos­tán vagy a benzinkútnál, esetleg a Széchenyi téri trafikban). Még ésszerűbb lenne, ha a város há­rom pontján —* mindhárom kerü­letben — lenne egy-egy jegy­kiváltó hely, de ez már talán túl­zottan igényes kérés. Az azonban talán egy pillanatig sem vitás, hogy kiskorú .gyermekeinkre nem bízhatjuk a jegy beszerzését. Bízva abban, hogy sokak mun­kaidejét érintő, indokolt és nem is nehezen végrehajtható kérésem meghallgatásra talál, kérem és várom az ésszerű intézkedést. DR. SIPTÁR ERNŐ Pécs. Szent István tér IS. kagépek és szerelőszalagok felett hosszú, erősfényű neon­testek vannak, a fűtés köz­ponti, és a légkondicionáló berendezések tökéletesen cse­rélik a levegőt. És persze a tisztaság, mert sok üzemben megfordultam már, itthon is, külföldön is. de ehhez fogha­tó pedáns tisztaságot eddig alig-alig láttam. Az ötszázhúsz méteres csar­nok egybefüggő, de tulajdon­képpen három munkaterület­re oszlik, amiket csak a hul- lámvasútszerű szalagrendszer köt össze, a munkafolyamat­nak megfelelően hol fej, hol peeng térdmagasságba emelt leiKesz kocsikkal. A kocsik a azaiag egy-egy munkahelyén csaK ót percet tartózkodnak, maris gördülnek tovább a kö­vetező „állomásra”. Két-két szaiagrendszer van, az egyik oiuaion a 600-as, a másik ol- uaion az 1300-as kocsik szé­náját szerelik. A gyártás pon­tosan, menetrend szerint kö- vetnető, kezdve a tizennégy, ■iá talmas, ötméteres funda­mentumra épített zöld prés- acptői, ahol a sima lemezek- ■jui pillanatok alatt, ugyan­csak szalagszerűen formáljak a motorháztetőket, az ajtó- .emezeket, a karosszéria kü- .önböző részeit. Az összeállí­tott karosszériák átgördülnek a festő, és fényezőfülkéken, azután almazöld, kék és va- miiasárga színben gördítik tovább a sineken. Az egyik csoport az alvázat, a másik csoport a motort, a harmadik az ajtókat, negyedik az elekt­romos berendezéseket, az ötö­dik a futóműveket, a hatodik az üléseket szereli — és így tovább, kézről kézre vándorol a készülő autó. Kihúzódunk az ijesztően csapkodó préskolosszusok, csi­gák, láncok, német, olasz, amerikai és jugoszláv gyárt­mányú gépek közül. Szeret­nék egy higgadt és korszerű hasonlatot találni magamban erre a hatalmas, európai-hírű üzemre, a munkások rövid, tervszerű mozgására, a rend­re és a szervezettségre, a fi­nom gépolajszagra — de dr. Tűsek karonfog. — Azt még nem is mond­tam, hogy a gyár nyolc hek­tár területen fekszik, kétezer munkásunk két műszakban dolgozik, keresetük általában 30—40 ezer dinár havonta... — mondja és a csarnok csen­desebb zugába vezet, a gumi­abroncsok és bőrülések közé. — Mennyi idő alatt megy végig a szalagon egy kocsi? — Egy 600-as szereléséhez kilencven perc kell, a 600-as szériából naponta 750 kocsit engedünk le a szalagról. — Az üzem évi egész kapa­citása? — Ez természetesen a ko­csik fajtájától függ. A 600-as- ból évente több mint kétszáz­ezer kocsit készíthetünk, de a 2300-as szériából, aminek ha­marosan megkezdjük a tömeg- gyártását, évi nyolcvanezret. Ezenkívül gyártunk féltonná­tól két tonnáig mentő-, ke­nyér-, hús- fis tejszállító ko­csikat is. — Export? — Húsz országba exportá­lunk, de különösen nagy téte­lekben Finnországba. Egyip­tomba, Törökországba és az utóbbi időben Magyarország­ra is. Kisétálunk a gyárudvarra. Innen belátni a dombok közé épült lépcsőzetes Kragujevá- cot. Miközben a „háziautóra” várunk, hogy visszavigyen bennünket az igazgatósági épülethez, a jogtanácsos elő­zékenyen érdeklődik. — Tud valamit a városról? — Nem sokat — Kragujevác volt Szerbia első fővárosa. Ma negyvenöt- ezer lakosa van, 1941 után a német fasiszták elleni parti­zánmozgalom egyik fontos központja itt alakult ki. Ami­kor a németek megszállták az országot, a városból egyet> len nap alatt hétezer ember ment ki a környékbeli he­gyek közé. A németek meg­próbálták üzemeltetni a régi gyárat, de nem volt, aki dol­gozzon. Később leszerelték az egész üzemet és elvitték... Búcsúzáskor udvariasan fi­gyelmeztet, hogy bár nem „ipari” téma. de okvetlenül nézzem meg Kragujevác és Belgrád között az oplenaci mauzóleumod. amely Jugo­szlávia egyik legszebb műem­léki látnivalói közé tartozik. A régi szerb királyok temet­kezési helye volt, az egész mauzóleumot, a kupolákat, a falakat, az alagsor királyi sír­kamráit teljes egészében gyöngyházból, színes és ara­nyozott kövekből készült mo­zaik borítja^ Az oplenaci mau­zóleum valóban azok közé tartozik, ami pillanatok alatt az ember emlékezetébe szívó­dik. Az autógyári látogatás befejezését el se lehetett vol­na képzelni szebben, mint ezzel a markánshangulatú, monumentális különlegesség­gel, amely bár hangulatban távol áll egy korszerű autó­gyártól. de valóban Jugo­szlávia egyik legszebb műem­léki látnivalója. (Következik: AZ VNA VÖL­GYE ÉS A TENGERI HALÁ­SZOK.) Szombat déli „pihenő” az autógyári futószalagon. „ ... Figaro remekül viszi az ügyeket, Figarót veheted. hívhatod, viheted...” — harsog vissz­hangozva a még üres nézőtér felől Bolla Tibor hangján Fi­garo sodró lendületű, híres áriája és a kis sevillai téren elkezdődik a játék ... — Igen — mondja ki han­gosan gondolataimat Horváth Zoltán rendező — játszani akarunk. Hiszen ez legősibb élményeink egyike, úgy is mondhatnám legfőbb pihente- tőnk. Ezt a játékot csalogat­juk most elő Rossini kottafe­jei mögül, akinek muzsikájá­ban annyi az életöröm és csillogó, sziporkázó szellemes­ség, hogy úgy érzem, legsike­resebb operáját, a Sevillai borbélyt minden operatársu­latnak be kell mutatnia ... Ezzel Horváth Zoltán már előre válaszolt második kérdé­semre, mely úgy hangzott vol­na, hogy miért épp ezt az operát tűzte műsorára a pécsi társulat? így Inkább a ven­dégkarmestert mutatom be, aki május vége óta irányítja Pécsett a Sevillai borbély pró­báit: — A debreceni Csokonai színházban dolgoztam eddig. Operákat rendeztem az elmúlt évek során, többek között az Aidát, Faustot, Fideliot, Hoff­mann meséit, Menotti: Amália bálba megy című operáját, valamint Mozart: Figaro há­zasságát. Az utóbbiakat a televízió­ban is láthattuk. Nagyon ér­dekesnek találtuk a Mozart­opera rendezését. Vajon a Fi­garo (házassága mennyiben készítette elő és segítette a Sevillai borbély rendezését? — A két opera két külön világ, már csak azért is, mert a Figaro német, a Sevillai borbély pedig olasz. Ennek ellenére sok bennük a rokon- vonás, úgyhogy a Figaro ta­pasztalatai nagyban segítenek mostani munkámban. Például a recitativo részek megoldá­sánál, ami a pécsi társulat énekesei számára még kissé szokatlan. A Szöktetésben énekeltek eddig recitativot, de az más stílusú volt, míg a romantikus operák, Verdi vagy Puccini operáinak át­komponált recitativoi már nem számíthatók ide. Rossini operájában igen nagy szerepe van a zenei hangon elmondott prózának, melynek kidolgozá­sa, megszólaltatása, — mint- | hogy zeneileg nem kötött, rit­musában, tempójában, hang- színében az előadó énekesre vár. Horváth Zoltán rendezői el­képzelése tehát arra törekszik, hogy a fordulatos és humoros szituációk az ugyanazon olasz földből fakadt commedia deli’ arte alapvetően játékos stílu­sában mutatkozzanak meg. — Véleményem szerint hcs- sini komédiájának megeleve- nítésénél ez a feladata éneke­seknek, karmesternek, rende­zőnek egyaránt. A commedia áell’arte típusainak emberi megformálása élesszemű, em­berismerettel rendelkező szí­nészeket és rendezőt igényel. Hogy ezek a figurák jellegze­tességüket a változó, nem egy­szer fejreállított szituációk során is meg tudják tartani, ez Rossini operájának meg­valósításában az egyik legne­hezebb feladat. A színpadon a Figarót ját­szó Bolla Tibor és Almaviva megszemélyesítőjeiként Hotter József duettje kezdődik, ami­kor Figaro vállalkozik a gróf ügyeinek intézésére, de min­den ötletért külön pénzt kér. — Ezzel a beállítással Fi­garo jellemzése vált erőtelje­sebbé, ami segíti az énekest, de ugyanakkor a közönséget is Figaro jellemének megér­tésében, — foglalja össze ren­dezői elképzeléseit Horváth Zoltán, akinek igen jó mun­katársai a zenei betanítást végző Kardos György, a be­mutatót vezénylő Sándor Já­nos, a stilizáltan egyszerű, karakterizáló hangulatot adó díszletek és jelmezek terve­zőije: Vata Emil és Gombár Judit. Folytatódik a próba. Sorra jelennek meg az opera jól is­mert, éppen ezért már meg­kedvelt alakjai: a szerelemre vágyó Rosina (Bárdos Anna), Almaviva grófja (Hotter Jó­zsef), a hozományra és fiatal feleségre éhes gyámapa: Bar- tolo (Berceli Tibor), barátja, a haszonleső BasUio (Tréfás István), valamint Berta (Pécs- váry Gabriella) és természete­sen az örökvidám Figaro (Bol­la Tibor), akinek hangján a csütörtöki bemutatón, már zsúfolt nézőtér előtt harsan majd fel a dal: „... Figaro remekül viszi az ügyeket, Figarót veheted, hívhatod. viheted.. ,n — nt — A PÉCSI RADIO 1963. június 26-i, szerdai műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Aratás előtt a szalántai terme­lőszövetkezetben . . . Riport. Fontos tudnivalók: Elsősegély- nyújtás a strandon . . . Népdalok és népi táncok. 17.30: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. Tánczene. 18.00: Magyar nyelvű műsor: Mecseki visszhang. A tartalomból: Szórakoztassa önt is . . . Válogatás dr. Tóth Endre, az ifjúsági jazz-klub tag­jának magnetofon-felvételeiből. — Röviden a nap fontosabb ese­ményeiről és közérdekű témák­ról. — Egy kis előleg ... A Pé­csett szereplő Noviszádi Rádió tánczenekarának műsorából. — Tolnában, Baranyában, Somogy­bán, Zalában. Debitzky István jegyzetei. — Szívesen hallgatott melódiák. Közben: Egy percre öné a rádió nyilvánossága. Hallgatóink ren­delkezésére bocsátottuk a mik­rofont és saját választásuk sze­rint azt mondják el, amit fon­tosnak tartanak. — Tető-ügy a „Jobb sincs szállodában”. Ke- nedi Mihály írása. — A Sevillai borbély főpróbáján a Pécsi Nemzeti Színházban. — Drámai ankét, avagy miért érdemel el­ismerést X. író műve. Köves Imre szatírája. 19.52: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Liliom (este 7 órakor). Táj színház: A nadrág (este 8 órakor). Nagyharsányban. ZENE: MOZI: Park: Mici néni két élete (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, széles­vásznú). Park Kertmozi: Előzés (8 óra­kor, szélesvásznú). Petőfi: Előzés (4, negyed 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth: Előzés (fél 5, három­negyed 7 és 9 órakor, széles­vásznú). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Fény és árnyék, Mahdi-i kincs, Balaton 1962., Ami min­denkit érdekel. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Fekete Gyémánt (Gyárváros): Babette háborúba megy (7 óra­kor, szélesvásznú). Építők Kultúrotthona: Csak ket­ten játszhatják (5 és 7 órakor). Csak 18 éven felülieknek! Rákóczi (Mecsekalja): És a te szerelmed is (7 órakor). Vörös Csillag (Bóly): Ez is sze­relem (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): Az elnök úr látogatása (6 és 8 órakor). Zrínyi (Szigetvár): Cabiria C- szakái ffél 9 órakor). Csak 18 éven felülieknek! Táncsics (Siklós): Ravasz Péter (fél 9 órakor). DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. 11. Telefon: 15-32, 15-33; 17 óra után: 60-1L Belpolitikai rovat: 31-68 Kiadjg a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károly * Kiadóhivatal: Pécs Hunyadi u. 1L _____Telefon: » 55-91, 50-00.____ P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10. sz. Szabadtéri Színpad: A Noviszádi Rádió és Televízió tánczenekará­nak és szólistáinak hangversenye (este t órakor)« CUVJI_L£,ClíieiO- - a neiyi postahivatalod nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12.— Indexszám; 25 03« Ft V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents