Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-26 / 147. szám

1963. JÜNIUS 26. NAPLÓ 3 NYÁRI RAJT ELŐTT Látogatás a siklósi tsz-ben Kora reggel óta tart már a gépszemle itt a siklósi tsz har­kányi üzemegységében. Negy­ven traktoros, 27 traktor, öt aratógép, két kombájn és száz­nál is több munkagép vizs­gázik most a szemlebizottság előtt, na és persze a műszak, a javítórészleg, a tsz vezető­sége, egyszóval röviden az egész öt és fél ezer holdas szövetkezet. A bizottság legalább olyan aprólékos és szigorú, mint régebben a gépállomási gép­szemléken, hiszen ezen a na­pon derül ki, hogyan sáfárko­dott a szövetkezet gépparkjá­val, milyen lelkiismeretesen végezték el a javításokat, ho­gyan készültek fel a nagy nyári munkákra. Még csak dél van, de a szerrjlefüzetben máris egy sor bejegyzés. Nem nagy hibák, de lényegesek, az egyik von­tatónak például a fékje kifo­gásolható, a bizottság máris figyelmezteti a tsz főgépészt, ezt a féket meg kell javítani, addig közútra ki nem mehet. Kis hiba is könnyen okozhat nagy bajt, s főleg akkor, ha már a munka dandárjában jelentkezik. Most még ki le­het javítani. A bizottság álta­lában elégedett a látottakkal, hiszen a szövetkezet megtett mindent, hogy gépeit jól ki­javítsa. A hiányzó SZK kom­bájnalkatrészeket, melyeket még Budapesten sem tudtak beszerezni, maguk gyártották le saját műhelyükben. Általá­ban ha gépekről van szó, nem ismernek lehetetlent, hiszen Roskó Zsigmond, a tsz elnöke, Majer .Béla főagronómus és a tsz főgíépésze is az egykori villányi gépállomásról került ide s érthető, hogy a gépek sorsát mindhárman szívükön viselik. Míg a szemlebizottság egy kis megbeszélésre vonul fél­re, Majer Bélával, a tsz fő- agronómusával beszélgetünk a közelgő aratásról, termés­kilátásokról. Hírből hallot­tunk már a súlyos jégverés­ről, mely a tsz déli határ­részeit érte. Ez a környék ál­talában minden évben kap jeget. így bizony nem köny- nyű gazdálkodni. Bármilyen gazdag is ez a vidék, sok leleményességet, ötletességet kíván a vezetőktől itt a gaz­dálkodás. De ahogy Majer Béla szavaiból kicsendül, eb­ben nincs is hiány. — A jég ellen teljesen véd­telenek vagyunk, most is jú­nius 6-án 1200 holdunkat ver­te el a máriagyűdi és tere- hegvi részeken. Búzát, ken­dert, szőlőt, borsót, szamócát, kukoricát, szóval amit ért mindent. A biztosító termé­szetesen fizet, de még így is marad kár, amit valahogy ki kell gazdálkodnunk. A jég mellett a tavaszi szárazság is nagyon megsanyargatta a ga­bonáinkat. őszi árpából ter­ven felül várunk, holdanként 15 mázsát, de búzából nem lesz meg a tervezett termés Ezt a kiesést, amely egyébként súlyosan érintene bennünket, úgy akarjuk pótolni, hogy ter­ven felül mintegy 250 hold pillangósunkról magot fogunk. Megtehetjük, mert a széna­szükségletünket már az első kaszálásból biztosítottuk. A lucernamagnak jó ára van, s ha csak egy mázsát tudunk fogni holdanként, akkor is ki- gazdálkocttuk a kárt. Milyen jó, ha van ilyen rej­tett tartaüék, ha hozzá lehet nyúlni valamihez. Most kezd kamatozni, hogy a tsz annak­idején 540 holdon telepített pillangóst. Nem lesz takar­mánygondjuk az újig és még pénzelni is tudnak ebből az értékes növényből. Igaz a magfogás sok többletmunkát jelent, pont az aratásban, cséplésben, de a siklósiak már úgy készítették el aratási ter­vüket, hogy ha beérik a lu­cerna, a két kombájnt kivon­hassák a gabonaaratásból s ráállíthassák a magfogásra. Ezért a két SZK-kombájnra csak 600 hold gabona-aratást terveztek, a többit az öt ara­tógéppel fogják elvégezni, kéz­zel semmit. Ebben a tsz-ben Az Élelmezésügyi Minisz­térium, az Országos Árhiva­tallal egyetértésben, július 1-i hatállyal szabályozta a cél­takarmányok és az azok elle­nében átadott szemestakar­mányok szálltási költségeit. Ha a céltakarmányt beszerző termelő telephelye 10 kilo­méternél nagyobb távolságra van a keverőüzemtől — és a termelő maga szállítja a ta­karmányt a keverő üzembe — a 10 kilométert meghaladó útszakaszra métermázsánként és kilométerenként 35 fillér fuvardíj-térítést fizet a vá­sárlónak. Ugyanennyi fuvar­térítés jár a keverőüzembe szállított cseretermény után is. Amennyiben — a termelő kívánságára — a keverő üzem fuvarozza a céltakarmányo­az idén már 100 százalékban gépekkel végzik az aratást, amit 18 munkanap alatt lebo­nyolítanak. — Nem gond már nálunk az aratás — mondja Majer Béla — bárcsak a szőlő, vagy a kertészet adna ilyen kevés gondot. Az arató, és betaka­rítógépeink megvannak, van kombájnszérűnk, megszervez­tük a kombájnszalma lehúzó brigádot, a cséplőcsapatokat. Ha nem tudnám, hogy már tavaly milyen egyszerűen ment a dolog, pedig akkor na­gyobb búzaterméssel kellett megbirkóznunk, nem állíta­nám ilyen biztosra, de már tavaly sem volt az aratásban semmi fennakadás. Három kévekötő aratógépünk kezdi meg a siklósi üzemegységben a 334 hold őszi árpa aratását, s aztán addig meg sem állunk, míg mind az 1430 hold gabo­nát le nem arattuk. A tarló­kat azonnal megszántjuk, mert 500 holdon szeretnénk másodnövényt termelni, kölest, mohart magnak, kuko­ricát takarmánynak. Tavaly nagyon jól sikerültek a má­sodvetéseink, most is meg kell kockáztatni, hogy a tervkiesé­sünket ezzel is pótoljuk. Hogy kisebb legyen a kockázat, a másodvetéseink egy részét öntözni fogjuk. Ha egyszerre nem adja ki a föld, amit vá­runk tőle, kivesszük belőle kötszerre, csak így biztosít­hatjuk ebben a nagy gazda­ságban sok száz ember meg­élhetését. kát, a szállítás távolságától függetlenül 3.50 forint fuvar­díjat számíthat fel. Pzimuoka-kiállitás A hömyéki kézimunka­szakkör tagjai kiállítást ren­deztek szombaton az iskola termeiben. Az ötven asz- szony, leány, szakkörvezető Békés Károlyné irányításá­val bemutatja a kék-piros­sal varrott buzsáki, a kalo­taszegi írásos, a torockói, a beregi szálán varrott, a fe­kete-fehér sárközi, a színei­ben pompázó kalocsai, ma­tyó, mezőkövesdi mintákkal hímzett párnákat, térítőkét, drapériákat, falvédőket, Fuvarkedvezmény a céltakarmányok szállítására Új szolgáltatás a Villamosgépjavító Kisipari Szövetkezetnél Régi terve a Villamosgép­javító Kisipari Szövetkezet vezetőségének, hogy szerző­désiben vállalják a háztartási kisgépek javítását és karban­tartását. A terv most a meg­valósulás stádiumába érkezett: július elsejétől a ktsz szerző­dést köt minden háztartási kisgéptulajdonossal, természe­tesen csak akkor, ha azt az illető is kívánja. A Villamosgépjavító KTSZ- ben elmondották, hogy a szer­ződésbeid karbantartásra vál­lalt gépeket műszáki szemle- bizottság veszi át, illetve bí­rálja el, hogy az átvétel alkal­mával szükséges-e javításokat végezni. Ha ezt a javítást el­végezték, attól kezdve — a ter­vezet szerint havi 10 forintért — a kisipari szövetkezet négy napon belül kijavít minden, a gépen keletkezett hibát, ha az nem erőszakos behatásra lé­pett fel. A szerződés két esz­tendőre szól. Ezidő alatt több­ször felülvizsgálják a leszer­ződött gépet, évente egyszer háznál, egyszer pedig a ktsz javító műhelyében, ahol a fe­lülvizsgálat alkalmával na­gyobb terhelésnek is alávetik. Ha javításra kerül sor, az egy fillérjébe sem kerül a gép­tulajdonosnak, a ktsz az anyag I díjat sem számítja fék Egy bányászújító sikere Egervári Henrik vasasi bá­nyász körfűrészt szerkesztett TH-biztosításnál alkalma­zott bordafák vágására. A fűrészt kipróbálták az üzem­ben és használói nagy elis­meréssel nyilatkoztak róla. Az újítás bevált. Nemsokára az István-aknaiak is jelent­keztek, hogy megnézzék a TH-f űrész munkáját. Egy példányt a vasasiak átadtak a „szomszédvárnak”, ahol annyira megkedvelték az ügyes szerszámot, hogy most 8 darabot rendeltek belőle. A körfűrészen közben az újítóműhelyben több hasznos I változtatást eszközöltek. A vendégekért Tavaly augusztusban még egy aprócska zöld bódé csúfol- kodott a mecseki autóbusz­végállomáson leszálló utasok­kal. „Dömörkapu pihenő” hir­dette fennen a kis bódé cégé­re, és az ablakpultján kifelé könyöklő boltvezető remény- vesztetten tekingetett a „pi­henést” későbbre tartogató vendégek után, akik közül a kényelmesebbek a Menedék­házat, a vállalkozóbb kedvűek a Misinát célozták meg ma­guknak. S ha néha-néha oda is vetődött valaki a zöld bó­dé elé, előbb megkérdezte, melyik úton juthat legköze­lebb a Kisrétre, s utána hálá­ból vagy illendőségből meg­bontatott egy üveg bambit. Besenczy István (mert ő volt a pihenő üzletvezetője, csaposa egyszemélyben), még­sem húzta le a rolót. Néhány nap alatt szemrevételezte a konkurrenciát, és különös mó­don nem a séfhez, a turista­házat kezelő vállalathoz for­dult segítségért, hanem a PKV-hoz, ahol először meg­mosolyogták terveit. Hogyne, hiszen nem furcsább kéréssel állt elő, mint azzal, hogy a PKV dömörkapui buszváró­helyiségét vendéglátási célok­ra szeretné felhasználni, ami­hez mindjárt segítséget kért a vállalattól. Elég az hozzá, hogy végülis sikerült megálla­podást kötni a PKV-val. A szerződésben benne szerepelt, hogy záros határidőn belül in­dító ellenőri vizsgát kell le­tenni, s csak annak ellenében adják át vendéglátó célokra az épületet. Nem is kell mon­danunk, hogy Besenczy István sikeresen letette a vizsgát, és azóta egyforma ügyességgel végzi mind a két feladatát. Közben egy pillanatra sem feledkezett meg egy másik tervéről, ami újra csak az izig-vérig üzletembert állítja a figyelem középpontjába. Úgy okoskodott, hogy ha már kint van a tábla a sokat Ígérő felirattal, akkor ezt az ígére­tet valóra is váltja. Felkeres­te hát a Vidámpark vezetősé­gét, hogy segítséget kérjen az igazi „Dömörkapu-pihenő” ki­alakítására. Meg is kapta a segítséget. A vidámság parkja mellett hamarosan elkészült a Mecsek legújabb zöldven­déglője, amibe belesegitett a Mecseki Erdőgazdaság is. Meg felelő területet, s a vendéglő bekerítéséhez széldeszkát ado­mányozott a szemfüles üzlet­vezetőnek, mégse higgyük, hogy ezzel a végére is ért a további tervezésnek. Ö így nyilatkozik erről: — Szeretném még néhány tucat asztallal bővíteni a kert­helyiséget, de ehhez újabb te­rület kell. Aztán szeretném, ha a forró virsli, a szendvi­csek mellett már halászlevet is felszolgálhatnék a vendé­geknek. Ehhez az utóbbihoz minden előfeltétel adva van, hiszen a felesége halászlé-főztje vetek­szik a dunakömlődi és a hír­neves nagybaracskai halászlé­vel. Azt is hallottuk, hogy a városi tanács kereskedelmi osztálya pártjára állt a gon­dolatnak, tehát most már a tetteken a sor. Hiszen amúgyis szűkében állunk zöldvendég­lőknek, s amennyire ismerjük a mecseki kirándulóforgalmat, nem is ártana egy kis kon­kurencia, vagy mondjuk úgy, felfrissítés az amúgy is túl­zsúfolt hegyi, vendéglők kö­zött. Besenczy Istvánról még csak annyit: rugalmasságát, hallat­lan ügyszeretetét ma különös­képpen azért is méltányol­nunk kell, hogy az ő dicsére­tes példáját minél több bolt­vezetőnk kövesse, magáénak Láttam én filmen egy jegypénztári tolongást, amikor a koros hölgy négykézláb mászott elgurult fillérjei után, sivalkodó gyerme­kek üvöltöttek anyjuk után. böröndökkel felszerelt vállas fickó vá­gott rendet az embersokaság között: izzadtak, veszekedtek, ká­romkodtak a jegykiadónö már-már a haját tépte. Pedig tulajdonképpen semmi sem történt. Csupán a szokásos nyáreleji „balhé” kezdődött egy pályaudvar pénztáránál. .. ami aztán folytatódik a vonaton. Mert ügye, — mindenki utazik. Valamikor egy pengő tízért in­kább húsz kilométert gyalogoltak, mint sem hogy a vonatot vegyék igénybe. Nem olcsó mulatság most sem az utazás, viszont sok a kedvezmény. Pécsett — jobbadán az építőiparban — több olyan dol­gozó akad. aki hétvégén három—négyszáz kilométert utazik haza családjához. Az úgynevezett A.-jelű menettérti-jegy 217.80 forint helyett (400 kilométerre) húsz f orint harmincat fizet s est ha­vonta háromszor veheti igénybe, kétszer pedig a B.-jelű jegyet, ami hatvan fillér híján ötven fo rint. A kedvezmény tehát meg­hökkentően előnyös. De még ezzel is néha vissza élnek. LENDVAI JÄNOS ellenőr­rel beszélgetők a MÁV igazga­tóságon, (félórája van csak, több száz kilométer út előtt áll) nagyon sokat utazik, ha­vonta körülbelül kétszáz órát kell eltöltenie „tengelyen’! — azaz vonaton. — Milyenek az utasok? — Idegesek. És idegesek s kalauzok is, ami nem is cso­da ... Komlóról Godisára utazik egy fiatalember. Villányi Jó­zsefnek hívják (Godisán lakik a Petőfi utcában) de jegye nincs. A kalauz előveszi a blokkot, de a fiatalember nem hajlandó fizetni: — Hat éve járok Komlóra, most elfelejtettem megvenni a jegyet... Ezt senki sem hiszi el per­sze, de végül is kifizeti a je­gyet is, bírságot is. Godisán azonban az állomáson a sze- aklvénjr meglett áljó kajauzt­kővel leüti és csak az utasok segítségével sikerül megzabo­lázni, pontosabban feldobják a vonatra és Dombóváron át­adják a rendőrségnek. Ez ritka eset, de bizonyítja, hogy mimindennek ki van téve a kalauz. Mindenesetre a visszaéléseket már nehezebb felfedni. Az ellenőr sokszor csupán az emberismeretére van utalva, ami sok esetben nem is csal. K.-városból uta- zik egy férfi és egy nő Buda­pesten át Tatabányára. Szem­ben ülnek egymással, — is­meretlenek. A férfi kedvezmé­nyes jeggyel utazik — otthoni látogatáson volt, — munkahe- jére tart. A nőnek teljesérté­kű jegye van. Mi volt ebben gyanús? Lendvai János elmondja: — Az, hogy a nő levetette a cipőjét és a férfi melletti szűk helyre tette fel a lábát. Pedig a .jobboldalon több. helyi.volt» VOINIÄTON vallja, hogy ezáltal is tovább­növekedjen a szocialista ven­déglátás jó hírneve. — s. gy. -•> márpedig idegen nő nem teszi a lábaíejét egy idegen férfi közvetlen köze.ebe. Kértem az igazolványukat, kiderült hogy férj-feleség. — Mi ebben a csalás? — Az, hogy a nő is ott dol­gozik, ahol a férje, tehát a férjnek nem jár a havi ked­vezményes jegy., j — A FÉNYKÉPES igazol­ványokkal viszont sokkal ne­hezebb a csalás..: — Nehezebb, de előfordul. Legutóbb, ellenőrzés során egy Pestre utazó férfitől kértem a jegyet. Féláruja volt, elkértem az igazolványt is. Mondom ne­ki: Kérem, ez neon hasonlít önre ... Zavartan rámnézett, ekkor kihívtam a kocsi peron­jára, mert tapintatosan kell az ilyesmit elintézni. Kint beval­lotta, hogy egy pécsi barátjá­tól, aki postatisztviselő kapta az igazolványt, ötven forintra büntettük, az igazolványt pe­dig erre az évre bavontuk a tulajdonosától. A szakszervezeti kedvez­ménnyel is megpróbálkoztak már kijátszani a szabályokat. Pécsről Lellére utazott egy idősebb asszony. A szakszer­vezeti igazolványban azonban túl fiatalnak tünteik fel a születési adatok, - ­— Kié az igazolvány? Bevallja: — A lányomé. Hát nem mindegy, hogy a családban ki utazik vele? —• kérdd ártatla­nul. Szombatonként zsúfoltabbak a vonatok. A kofák valóságos karavánja rohamozza' meg ilyenkor a várost, azzal a bi­zonyos „Hathuszas iibás vo­nattal”. Hatalmas kosarakat cipelnek, csirkét, tojást, zöld­séget, gyümölcsöt, tejfölt meg a jó ég tudja mit nem?! Húsz kilónál nehezebb és hetven centiméternél nagyobb méretű csomag után már fizetni kell. S ilyenkor elkezdődik a vita: — Hol lenne ez húsz kiló drága kalauz uram?! — Már a'z is baj, hogy etet­jük a városiakat?! Néhány kisebb csomagot az ülés alá rúgnak — amit seb­tiben tó tudnak szedni a ko­sárból — de hát a kalauzt sem lehet „átverni”. Előkerül egy mérleg, aztán lemérik a ko­sarakat. A gyanú beigazoló­dik, a kofák sopánkodnak. Aligha van még ravasz mód­szer, amelyet néhány utas már ki ne próbált volna. Egy orvos negyven kilométert tesz meg a toalett-helyiségben — állva .: ■, A kalauz kinyitja az ajtót: •— Nem kényelmetlen így utaznia? — kérdi kedélyesem — Rosszul vagyok kérem ... Fenét van rosszul, öt liter petróleumot visz egy kanná­ban. Tudja, hogy petróleumot benzint és egyéb veszélyes gyúlékony anyagot nem sza­bad személykocsiban szállíta­ni. Néhány forint ellenében a postakocsiba feladhatná. Taka­rékoskodott, — így viszont töb­be került. — Potyautasok akadnak-e? — Nem emlékszem, hogy mostanában lett volna,: s AZ UTOLSÓ potyautas még a negyvenhatos éveikben, a fe­ketézők korában utazott fé­kezőbódéban, De ez rég volt. Az emberek — a körülmények kel együtt természetesen — megváltoztak, legfeljebb az idegállapotuk maradt ugyan­olyan zilált és ezt hol má- sut, mint a vonaton, a jegy­pénztár előtt, az autóbuszo­kon vagy a hentesüzletekben vezetik le, ki-fki a maga mód­ján: Lendvai Jánosnak közben lejár az ideje, indul a vona­ta, csak holnap este érkezik haza Pécsre. Hosszú utat kell megtennie, de lehet, hogy ezen az úton nem történik sem- j mi. Rab Ferenc Tanácstagi beszámolók I. KERÜLET: Június 26-án, 6 órakor: Gyenia József Vasas II. telepi általános iskola. A beszámolón részt vesz- nekő Bakó János, Szabó József, Kabar Ferenc városi tanácsta­gok, Temesi Károly, Bátai Sán­dor, Kengyel Jánosné, Lantos Mihály kerületi tanácstagok. — Miklós Gyula fehérhegyi régi iskola. A beszámolón részt vesz nek: ifj. Cserkuti János, Verti- ke István, Markovics Károly vá­rosi tanácstagok, dr. Szabolcs Lajos, Pánczél Ferencné, Mis- lyenác Ferenc, Lóga Antal* Győző Jenő kerületi tanácsta­gok. — Dr. Mátrai László Er- zsébet-telepi kultúrház. A be­számolón részt vesznek: Gyi- mesi Ádámné városi tanácstag, Jelenszky Nándorné, Dormán Máténé, Vadon Mihályné kerü­leti tanácstagok. A Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat Pécs, Déryné u. 35 KŐMŰVES és FESTŐ SZAKMUNKÁSOKAT, kubikos és férfi segédmun­kásokat felvesz. Csak pécsi munkahelyre. FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT felvesz a Pécsi Porcelángyár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents