Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-25 / 146. szám, Első kiadás

'ivapló 1963, JÜNIÜS 25. miniszter szerelmes, lesz Erről beszél a világ 7őa eqij Az angol közvéleménynek elég ritkán szolgáltatott olyan kitűnő témát a felső tízezer, mint a legutóbbi időkben. Talán Margit her­cegnőnek az udvari fény­képésszel kötött házassága keltett ilyen megdöbbenést, mint ez a mostani eset, de akkor az ügy egy kicsit a királyi családban maradt, míg most az adófizetők meg­lehetősen népes családja kí­sérte figyelemmel — és egy­re növekvőbb felháborodás­sal egy miniszter vergődé­sét, aki mellesleg saját ha- zudozásainak lett az áldo­zata. John Profumo hadügymi­niszterről van szó, akinek tragikomikus bukása bejár­ta az egész világot. Annál is inkább, mert az újságol­vasók hozzászoktak ahhoz, hogy egy konzervatív mi­nisztert kizárólag csak egy jól előkészített választással lehet a bársonyszékből ki-! buktatni. Profumónak pe­dig a szoknya, azaz egy kö- j zönséges fotómodell okozta a vesztét. Közjáték az Astor villában Két évvel ezelőtt egy na-! gyón kellemes júliusi estén mintegy harminc személy gyülekezett Lord Astor pa- \ zár villájában, vacsorához. Valamennyien a legelőke­lőbb angol társaságok tag­jai. A hölgyek és urak — | természetesen estélyi ruhák­ban — a parkban sétálgat­tak. whiskyt kortyolgatták és csevegtek. A legelevenebb csoport középpontjában John Profuno sziporkázott, az új- j donsült hadügyminiszter, a “'Konzervatív párt egyik leg- í fényesebb csillaga. Ott volt j a felesége is, Valerie Hob­son. a negyvenes évek híres filmsztárja, aki éppen férje politikai karrierjének előse­gítése érdekében szakított a fiimmel. Ez sikerült is, hi­szen Profumo negyvenhat eves korára ragyogó sikere­ket ért el. A háborúban alig harmincéves fejjel magas j katonai rangot szerzett, majd a külügyminisztériumban dolgozott egészen addig, amíg Macmillan miniszter­elnök a hadügyi tárcát rá nem bízta. A fent említett estélyen tehát már ebben a minő­ségben tartotta a bankot Lord Astor rezidenciáján. Vacsora után a házigazda javasolta az egybegyűltek­nek, hogy az est befejezé­seként tekintsék meg a park újonnan épült fürdőmeden­céjét. Astor és Profumo messze megelőzték a többié- ! két, és a helyszínre érve \ váratlan látvány tárult sze- ; műk elé: a kristálytiszta vízben egy varázslatos szép­ségű lány úszkált, hosszú, vörös hajjal, zöldes szemek­kel, nyúlánk testű, jó alakú j hölgy, aki — pardon — ádámkosztümben volt. A me­dence szélén a házigazda egyik barátja állt és pukka- dozott a nevetéstől: dr. Ward orvos és festő, aki Churchillt és Elisabeth Tay- lort kezelte, azonkívül meg­festette Margit hercegnő, — sőt Sophia Loren arcképét is. A park köröskörül üres. A \ lány csak akkor kezdett el a levetett ruhái felé úszni, amikor látta, hogy más sé­tálók is közelednek. A ru­hákat azonban a doktor- piktor feldobta a kerítésre, s igy az ismeretlen tündér­nek csak annyi ideje ma- | rádt, hogy egy törülközőt; maga elé kapjon, mielőtt va­lamennyi vendég odaérke­zik. — Kérem, kisasszony, ha nincs önnek ruhája, adok egyet az enyémből — fordult hozzá rosszalló tekintettel a miniszter felesége. A közjáték ragyogóan si­került. Dr. Ward számára már csak egyetlen feladat maradt, a szép ismeretlent Christine Keeler bemutatni az uraknak: — Christine Keeler fotomodellt. A haditerv Az est csábos volt, a fák felett beragyogott a hold, és Profumo érezte, hogy erei­ben forrni kezd a vér. A volt generális tehát haditer­vet dolgozott ki. Először is úgy manőverezett, hogy a felesége másutt tartózkodjék mint ő. Aztán felajánlotta Keeler kisasszonynak, hogy szívesen kalauzolja a villá­ban .., Profumo akkor egy rúlla- natig sem képzelte, hogy ez a félórás kaland olyan om­lásnak a kezdetét jelenti, amely nemcsak a saját kar- j rierjét temeti maga alá, ha­nem alapjaiban rendíti meg a konzervatív pártot is. Ha egy hadügy­miniszter rossz taktikus A találkák mind gyako-' ribbá váltak, dr. Ward la- j kásán kívül többnyire vide- j ki autótúrákra utaztak. — Ezekre az utakra a minisz­ter külön kocsit bérelt, sőt barátja, a munkaügyi mi- \ niszter autóját is igénybe vette — konspiráció miatt. Abban viszont nagy taktikai hibát követett el, hogy leve­leket is írt barátnőjének, aki ezeket később nem átal-! lőtt a maga javára fordíta­ni. Az elmúlt év augusztus j 9-én például ezt írta a kis­diák stílusú miniszter: „Drá­gám! Sajnos, közbejött va- j lami és ezért holnap este nem láthatjuk egymást. Ször­nyű kellemetlenül érzem ma­gam, amiért el kell utaz­nom egy hivatalos tárgya­lásra. Sajnos, emiatt nem láthatjuk egymást szeptem- j bér végéig. Ez kész tragé­dia. Kérlek, légy tekintettel rám és ne távolodj el tőlem. Szeretettel: Johnnyd.” Két pisztolylövés A levél azonban pusztába kiáltott szó maradt, de Pro- j fumo csak a tél végén vet- j te észre, hogy a szép Chris- j tine rajta kívül másoknak is osztogatja kegyeit. Sőt, j meg kellett érnie azt a szé- | gyent, hogy barátnője egy j jamaicai négerekből álló cső- ; port orgiáin vesz részt. Stíl­szerűen ultimátumot intézett; tehát Keeler kisasszonyhoz. — nemcsak a családi békét j veszélyeztető nyilvánosság i rémítette meg, hanemha kar­rier végét jelentő bukás sze­le is megcsapta — felszólí­totta tehát, hogy vagy fel­számolja minden meglévő kapcsolatát, vagy a barát- í ságuk örökre befejeződött. A másik fél ‘nem volt eny- | nyire szentimentális. Tovább j ra is kitartott új barátja, j John Edgecombe, egy ja­maicai néger mellett. Milyen kegyetlen a sors, j mégis meg kellett válnia tő- i le — éppen a néger lobba-1 nékonysága miatt. A fiú ■ ugyanis, midőn Keeler kis-1 asszony nem volt hajlandó beengedni dr. Ward lakásá­ba, megunta a zörgetést és öt pisztolygolyót eresztett az ajtóba, valamint a bizton­ság kedvéért még kétszer be­lőtt az ablakon is, ha a bentlévők esetleg nem vet­ték volna észre ottlétét. Letartóztatása után az el­ső teendője volt, hogy min- dent elmondott a Keeler— i Profumo-viszonyról. Christine pedig a várható j rendőrségi meghurcoltatá-1 sok elől Spanyolországba menekült, faképnél hagyta régi és új barátait, a törté­netével mindjobban foglal­kozó ködös Albiont: vajon igaz-e a miniszter botránya, vagy nem? Ügyes lapszer­kesztők azonban megsza­golták a várható nagy bot­rányt és egyre többen kör­nyékezték az önkéntes szám­űzetésbe vonult Keeler kis­asszonyt, az izgalmasnak ígér kező részletekért. Komédiából — tragédia Az események tehát a ko- médiából a tragédiába csap- j lak át. Március 21-én éjszaka két munkáspárti képviselő azzal a javaslattal fordult a parla­menthez, hogy függesszék fel Profumo mentelmi jogát, ök ugyanis a teljes igazságot tudják a Keeler—Profumo ügyben a Sunday Pictorial című lap igazgatójának jóvol­tából, aki az elmúlt év janu­árban Keeler kisasszony bi­zalmasaként nemcsak az igaz ság, hanem bizonyos levelek birtokosaivá is vált A konzervatív párt erre azonnal akcióba kezdett. A parlamenti csoport veze­tője sürgősen magához kéret­te Profumót, akit éppen egyj hivatalos bankettről citáltak' ki. A vallató-megbeszélések egész éjszaka, majdnem reg­gelig tartottak. Másnap az inkriminált miniszter hivata- j los nyilatkozatot tett közzé,] hogy semmi köze az Edge- j combe—Keeler-féle pletyká- j hoz. ezeket kizárólag politikai ellenfelei terjesztik. „Kijelen- j tem, hogy valóban ismerem | Miss Keelert. akit feleségem : társaságában ismertem meg 1961 júliusában, sok neves: vendég jelenlétében. Július j és december között talán fél­tucat alkalommal találkoz- j tam Miss Keelerrel dr. Ward | lakásán, amikor a doktort és barátait köszöntöttem. A kapcsolatok Miss Keeler és! köztem csupán barátiak vol- j tak, s egyáltalán nem voltak I személyesek.” Az ügy ezzel egy időre el- ! csendesedett, a párt megnyu- j godott, Profumo és a kon- j zervatív kormány megmene- j kült. A miniszter élete újból békés mederbe jutott, míg egy napon mindennek befel­legzett. Az újságírók ugyanis egyre nagyobb összegeket kí­náltak a Spanyolországban tartózkodó Keeler kisasszony­nak emlékei publikálásának jogáért, míg az végül is en­gedett a való helyzet belső kényszerének — vagy inkább a felkínált sokezer fontster­lingnek. Az angol közvéleményt í felháborította a miniszteri ] dolce vita. azok édes élete, i akik az adófizetők pénzéből j finanszírozzák azt. Profumo számára már csak egyetlen út volt, elismerni a tények igazságát és lemonda­ni a tárcáról. Végezetül el kell monda­nunk, hogv nem Profumö volt az első angol politikus, akit ígv megrázott egv bizo­nyos erkölcsi kirándulás Pé1- dául Lord Melbourne is hí-; rés szoknyavadász volt a i múlt században, s az öreg j Lloyd George szerelmi ügy­leteiről is terjengős hírek lát­tak napvilágot. De olyan bot­rány. am«lv a kormány fe­lett s főleg a korzerva+ív nárt felett szabadította el a bukás szellemét, még soha- j sem rázkódtatta meg Őfelsége birodalmát. * Huszonegy év Franco börtönében Magas, karcsú, tekintete nyílt, hosszúkás arcát ezüst barna haj veszi körül. Jósé ma 43 éves. Életéből 21 évet töltött a Franco rendszer börtöneiben. 18 éves egyetemi hallgató­ként harcolt a fasizmus ellen és Franco bírósága halálra ítélte. „Megkegyelmeztek” neki, büntetését 30 évi fegy-; házra változtatták. Nem régen bocsajtották el feltételesen a burgosi fegyházból. Kiszabadulása után érintke­zésbe lépett Lucien Volle-val; Az „Ellenálló” című folyóirat főszerkesztőjével. * „Milyenek az életkörülmé­nyek Burgosban?” „Burgos nagy város. A bőr- j tön néhány kilométerre fekszik j a várostól. Mocsár közepén áll. Az életkörülmények nagyon nehezek. A levegő nyirkos, egészségtelen, nincs tisztálko­dási lehetőség. A politikai fog­lyoknak nincs semmi joguk, j Még a Franco-újsógokat sem I olvashatják. Ha valakit olva- j sóson érnek, rögtön magán­zárkába csukják.” „Hány politikai fogoly volt ] Burgosban, amikor téged sza- j badonbocsá j tottak ?” „1901 decemberében 600-an I voltunk, de 1962 tavaszán jelen 1 tősen megnövekedett a politi­kai foglyok száma. Több mint ezren voltunk. De Aleso. Bar­celona. Valladolid, Valencia, Cordoba és Carceres börtönei­ben is nagyon sok politikait tartanak fogságban.” „Mit érzel most, hogy ismét szabad vagy?” „Olyan mintha valami nagy lelki megrázkódtatás ért volna. Számomra különösen, mert egész fiatalon kerültem börtön­be. Ha kimegyünk az utcára, minden idegennek tűnik. Nem vagyunk szokva a távolságok­hoz. ,Qtt nem láttuk az eget, ] asszonyokat és fákat. Itt kint1 minden olyan, mintha egy fan- I tasztikus világba léptünk vol­na. Éppen azért a valóság sok­szor nagyon bántó. Időre van szükségünk, hogy mindent [ megszokjunk. Nehéz lelkileg is testileg is beleilleszkedni az újba" „Hány éves voltál, amikorj le prtóztattak?” ..Huszanegy. Egész fiatalságomat, a bör- tön falai között tölíött- tem el. önkéntes voltán, egyetemi hall: gató. Somosierraban, Madr.d egyik elővárosában harcoltam. Nem messze az egyetemi ne- ! gyedtől, de voltam más fron­ton is. Alicantanál estem fog­ságba. Az abalerai koncentrá­ciós táborba vittek, ahol sok j foglyot megkínoztak, majd j agyonlőttek. Innen kerültem a | katonai bíróság elé, amely halálra Ítélt.” „Mi volt a legszömyűbb a börtönben?” „A kínzások. Mindent fel­használtak: áramat, szöges­drótot, Voltak akiket kövekre térdel tettek. Megtörtént, hogy a foglyok szemeié ítára kínoz­ták meg feleségüket Fzeket a kínzásokat szen­ved'- végig Julian Gritnuu is. N; gyen jó! ismertem. Egy darabig együtt voltunk az in­ternáló táborban A rendőrök kidobták az erkélyről. Már akkor meg akarták gyilkolni. „Hogyan látód a jövőt?” „Bizakodunk, _____ Bízunk ü gyünkben, mint a' többi ellenálló. Reméljük, hogy hazánkban is eljön a demokrácia és a sza­badság korszaka.” Ellenállási mozgalomra készülnek a négerek Ameriká­ban. St. Luis, Montanában néger szülők elállják az au­tóbuszok útját, amelyek gyermekeiket a város egyik részé­ből a másikba lévő iskolákba szállítják, ugyanis a szülők a jelenlegi feszült helyzetben fajgyűlölőktől féltik gyerme­keiket. , .! ■ MTI külföldi képszolgálat. Négy ország autóútjain Belgium, mely a legsűrűb­ben lakott országok egyike Európában, rengeteg a csalá­di ház, elképesztően kis terü­leten, mert a telek ára igen magas és így majdnem gro- teszkül hat egy 3—4 emeletes épület, mintha egy másik épületből hasították volna ki. Lépcső vezet az előszobáig, onnan egy lépcső a konyháig, egy másik szobáig és így to­vább. A „nagy tér”, ahol a brüsz- szeli városháza, a cégházak állnak, különösen este nyújt gyönyörű látványt. Ezért haj­lamosak az emberek a világ legszebb báltermének nevez­ni. Este pedig a belvárosban Sok utcában villanyfüzéreket agvrtnak fel és ezek igazán nagyon széppé és tündöklővé teszik az esti Brüsszelt. A Hotel Amigó néhány év­vel ezelőtt a volt börtön he­lyén épült fel és a hall a börtön köveivel van kirakva. Igen érdekes, hogy a szállo­da szobái régi flamand stí­lusban vannak elkészítve, sőt ahogv a szálloda igazgatója mondotta, a személyzet mun­karuháit is ilyen stílusban fogják elkészíteni. Az 1958-as világkiállítás hí­res Atomium messziről csa­logatja az idegeneket, de na­gyon sok külföldinek el­megy a kedve, amikor a meg­tekintése, a mi pénzünkön kb. 40 forintba kerül. Az atomium minden gömb­jében egy-egy kiállítás anya­ga van elhelyezve, főleg atom és energetikai témák. A legfelső gömbben pedig egy étterem működik, ahon­nan az egész város látható. Brüsszelből Ostendéig autó­sztráda vezet. Szerintem Os­tende nem érdemli meg, hogy példaképe legyen a nyugati I tengeri fürdőhelyeknek. Ódon, j kissé kopott város, szűk, sö- j tét utcákkal, csak a tenger- j part rengeteg szállodájával, | bárjával, bazáraival, éttér-! méuel és vendéglőjével, üz-1 leteivel képviseli az életet, | színt és a mozgást. De úgy í látszik még mindig nem elég a szálloda, mert állandóan építenek újakat hozzá. Az új | játékkaszinó óriási hangár­hoz, vagy vásárcsarnokhoz hasonlít inkább, mint szóra­kozóhelyhez. Rotterdamba alig két’ és félórás út vezet részben a tengerparti sztrádán át Bel­giumból. A több mint 15 ki­lométer hosszú kikötő az el­múlt évben New Yorknál is nagyobb forgalmat bonyolí­tott le. A hollandok behoz­ták a városba a tengert. Min­den csatorna és a tengervíz minden cseppje az életünket szolgálja, mondják és hirde­tik maguk a hollandok. Azon sem csodálkoztam, hogy a járda ovál mélyedé­sekkel van tele. Ez nem más, mint kerékpár parkoló. Ugyanis ebben az országban fut a legtöbb kerékpár a vi­lágon. Óriási áruházakat látni ab­ban a legújabb ultramodern városrészben, amit a II. vi­lágháború bombázások által elpusztult területen építettek és csak most fejeztek be. Me­gint volt min .csodálkozni, amikor az üzletekben nem árultak kakaót, de ami en­nél is több, kávéházakban, presszókban érthetetlenül bá­multak ránk. amikor egy csé­sze forró kakaót kértünk. Wiener-Wald-nak, vagyis Bécsi erdőnek hívják azt az új vendéglátóipari világvál­lalkozást. mely minden nyu­gati országban, Bécstől kez­dődően. egész Skandináviáig megtalálható. Ezeket a XVIII | —XIX. századbeli osztrák j vendéglők stílusában rende­zik be a Schramlizenéhez ha- ! sonló zenekarokkal, melyek j természetesen mind Johann Strauss, a valcerkirály szer- j zeményeit játsszák. A felszol- | gálók és felszolgálónők pe­dig korabeli öltözékben szol­gálnak fel, tipikusan bécsi i ételeket és ftaíőkaf. f 4 De igazán csak akkor kel­lett csodálkozni Rotterdam­ban, amikor a Hotel Atalanta öttagú női zenekarát láttam Soha ilyet! öt kövér nősze­mély palacsintasütővel, rozo­ga öreg fazekakkal, lábosok­kal és üstökkel énekel, zon­gora kíséret mellett. A magyar étterem egy nagy kombinátban nyert elhelye­zést. A berendezés szép, de talán egykicsit „túl magya­ros”. A legnagyobb sikere bo­rainknak és a kávénknak van, mondják a hollandok. Az utcákon érdekes üveg­kalitkákhoz hasonló házak állnak. Minden üvegből, egye­seknél még a tetőzet is. Ezek az úgynevezett bárok, melyek napközben is, szeszesitalon kívül, feketét gyümölcsször­pöt, és gyümölcs-bólét árul­nak. Itt is érthetetlenül néztek ránk, amikor levélbélyeget kértünk. Már régen automa­ták szolgáltatják a bélyeget, mondották a szállodában. Iga­zuk volt és röpke egyórás kutatás után meg is találtunk egy ilyet, pontosan egy sajt­üzlet mellett. Linz a Duna városa, az Al­pok szélénél. így szereti ma­gát nevezni ez a valóban kedves kis osztrák városka. A városháza a reneszánsz mű­vészet egyik kimagasló alko­tása, melynek alapja még az 1500-as években készült. Éz » híres osztrák ipari város va­lóban nagyon kedves volt és érdekesen mutatta be a régit az új mellett. Lokomotív Szállodában pe­dig nem talál seprőt — mu­tatták —, mert a műanyag­padlót mindenütt vízzel árasztjuk el, egv gép aztán felszívja, felszárítja a vizet és egy porszívó pedig egy­szerre egy egész emeleten szivja el a szőnyegről a port. Ez volt az 'Utolsó állomá­sunk idegen földön. . fisoedi MUufly t 4 é

Next

/
Thumbnails
Contents