Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-17 / 140. szám
IMI JÜNITJS 18. (IIAPS-O 5 9 Uj módszerek a tanácstagi beszámolókon Megkezdődtek Pécsett is a tanácstagi beszámolók, és a február 24-én megválasztott tanácstagok számot adnak a választóknak, mit végeztek eddig, mit tettek megbízatásuk teljesítése érdekében. Erről a munkáról, a tanácstagi beszámolók megszervezéséről nyilatkozott dr. Galabár Tibor, a pécsi városi tanács végrehajtó bizottságának titkára. — A tanácstörvény előírja, hogy a tanácstagok évente legalább kétszer beszámoljanak választóiknak a tnács és a saját munkájukról. Ez a tanácstag felelősségét domborítja ki a megtisztelő megbízatásuk végrehajtásában, ti*- egyben kifejezi a választó- polgárok ellenőrző tevékenységét is, mert itt tudja lemérni, hogy megválasztottja az elmúlt időszakban hogyan szolgálta a köz ügyét. — Gondot okozott számunkra az első tanácstagi beszámolók megszervezése. A tanácstagok többsége új, most ismerkedik feladatával és csak március közepe, a tanácsak megalakulása óta tevékenykedik. Ezért nem ismeri, nem is ismerheti még teljes egészében területét és munkáját így az első tanácstagi beszámolókat olyan jelleggel szerveztük meg, hogy az új tanácstagok megismerkedjenek az elmúlt évi tervekkel és feladatokkal, elsajátítsák, hogyan kell megtartani a tanácstagi beszámolókat. Hogyan adjanak számot saját munkájukról. Ezért nem minden választókerületben tarGyors ütemben fejlesztik a Tanárképző Főiskolát Három év alatt negyven százalékkal növekszik a hallgatók száma sem, noha csaknem két és félezer ember tanul így a főiskolán. Ez a szám olyan magas, hogy a levelezőoktatás jelentősebb bővítésére már nincs lehetőség. Ezért 1966 után, az addig elért 40 százalékos növekedésen túl, ismét a nappali tagozat további fejlesztésére lesz szükség. Mint a Művelődésügyi Minisztérium közölte, a harmadik ötéves terv időszakában i további 1200 hallgatóval növekszik a nappali tagozatos létszám. Eszerint a harmadik ötéves terv végére mintegy két és félszer annyi diák tanul majd a főiskolán, mint napjainkban. Természetesen ehhez már hatalmas, új épülettömbre lesz szükség, legalább annyi férőhellyel, mint amennyivel a jelenlegi rendelkezik. Szerencsére, érdeklődőkben nincs hiány. Ezidáig például 650-en jelentkeztek az 1963 őszi 350-es férőhelyre. A levelező hallgatóknál még több embert kell elutasítani a helyhiány miatt. Néhány év múlva nem lesznek ilyen gondok, mert a főiskola tanulási lehetőséget tud biztosítani szinte valamennyi jelentkező fiatalnak. tünk beszámolókat, hanem a városi tanács végrehajtó bizottsága úgy gondolta, hogy helyesebb lesz, ha a Pécsett kialakult nagyobb városrészek szerint — mint amilyen Kertváros, Belváros, Budai I. Gyár j város, Meszes, Pécsbánya, ; Nagyárpád és így tovább — í rendezik meg a tanácstagi be- j számolókat. — így lehetőség nyílik ar- ' ra, hogy általánosabb felada- tokát, az egész lakóterületef ] átfogó problémákat közösen oldjanak meg. A Kertváros- 1 ban például a választási körzetben nem tudják eldönteni, hogy melyik utcát fontos és ! érdemes most aszfaltozni, de 1 a városrész lakossága már érdemben tud nyilatkozni erről. — Ezzel a módszerrel 32 tanácstagi beszámolót tartunk június 15 és 30 között. A beszámolókat általában a ! városi és a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságainak tagjai tartják, illetve azok a tanácstagok, akik az összes problémát jól ismerik. A többi tanácstag természetesen részt vesz a beszámolón és mintegy korreferense lesz annak. Elmondja, hogy a tanácsüléseken miről volt szó, mihez és hogyan szólt hozzá, milyen javaslatokkal segítette elő, hogy tovább fejlődjön a kerület vagy a város. — Szólni kell ezeken a beszámolókon a tavalyi eredményekről és az idén, a választások előkészítésének időszakában elhangzott javaslatok megvalósításáról. Az is cél, hogy kikérjük a választók véleményét az 1964-es tervekhez, hogy képet kapjunk, miire van szüksége az egyes területeknek. — Ezúton is kérjük a Hazafias Népfront körzeti bizottságainak és a lakóbizottságoknak aktív segítségét, hogy a tanácstagokkal együtt mozgósítsák a lakosságot és minél nagyobb létszámban vegyenek részt az első féléves tanácstagi beszámolókon, mondják el véleményű két a tanács és a tanácstagok munkájáról, de mondják el azt is, miben tudnak segíteni a tanácsnak, hogy a reá háruló feladatokat gyorsabban, jobban megvalósíthassa, elsősorban a választók érdekében — fejezte be tájékoztatóját dr. Galabár Tibor. Stier József, a tröszt pártbizottságának titkára A Pécsi Szénbányászati Tröszt és a Komlói Szénbányászati Tröszt megszűnése, valamint a Mecseki Szénbányászati Tröszt megalakulása bányászatunk jelentős eseménye. Megyénkben sok-sok ezer ember várja kíváncsian az új tröszt megalakulásáról szóló híreket. Ezért kerestük fel a Mecseki Szénbányászati Tröszt vezetőit, igazgatóját és párt- s'k titkárát, hogy tájékoztatást kérjünk az egyesülés, az újjáalakulás problémáiról, a jövő útjáról. Először Pataki Mihály elvtársat kértük válaszadásra. — Népgazdaságilag mi tette szükségessé az egyesülést? — A bányaüzemek, vállalatok egyesítése komoly népgazdasági érdek. A bányászat ugyanis nagy beruházásokat igénylő iparág. A kisüzem beruházási igénye fajlagosan ná- gyobb, mint egy nagyüzemé. A koncentrált nagyüzem gazdaságosabban dolgozik, még ha termelése nem is nagyobb, mint a sok apró üzemé külön- külön. Az egyesítés végső célja tehát: a koncentráció. — Mit jelent a mecseki szénbányászatnak az egységes Jl tizenkét apű stol szobor Tizenkét apostolszobor átl a Gyógypedagógiai Nevelőintézet udvarán. Tizenkét kőkolosszus, a négyszögben záró falak börtönében, a kíváncsiskodók szeme elől elrejtetten. A fiatal pécsiek közül nagyon kevesen tudnak a szobrokról, a városba jövő turistákat prospektusok figyelmeztetik erre. Azok még mégnézik a négyméteres monstrumokat, bár nem tűi sokan látogatnak az intézetbe. Százkilenc éves hóemberek. Petrovics Ede, a püspöki levéltár vezetője szerint még 1854-ben születtek meg, Bar- talits Mihály pécsi szobrászmester vésője nyomán. Neves ember volt Barta- lits Mihály, sok szép szobra díszítette a bálokányi temetőt. Ma már csak a kápolna áll, a temetőt meg a szobrokat megette az enyészet. Néhány fénykép azért maradt róluk, egyébként csak az apostolszobrok tanúskodnak Barta- Iits mesterről. Bartalits apostolszobrai voltaik az elsők, amelyek a székesegyház déli homlokzatát díszítették. 1854 és 1882 között álltak sorfalat a magasban, majd Kiss György szászvári születésű pécsi szobrász munkái kerültek a helyükbe. Azok is csak hatvan egynéhány évig dacoltak az idő vasfogával, 1958-ra teljesen tönkrementek, s ma Antal Károly budapesti szobrászművész faragja a harmadik sorozatot. Az első hat mar elkészült, a székesegyház mellett állnak, felszállításukra várakozva. Vas- kosabbak, tömörebebk, jobban illenek a székesegyház kevésbé tagolt romános stílusához, és valószínű hosszabb életűek lesznek, mint finomredőzetű, túl részletesen kimunkált Kiss György faragta elődjeik. Bartalits mester hóembereit a székesegyház restaurálása után a mai Gyógypedagógiai Nevelőintézetbe szállították. Akkor még papi főiskola volt az intézet helyén. Renerendás fiatalemberek sétálgattak a kőfalakkal körülkerített kertben, bibliával a kezükben. Valószínű, sokszor felnéztek a szobrokra, s mivel papok voltak, akár behunyt szemmel is el tudták mondani a fölöttük álló apostolok nevét. Ma már kevesen tudják. A két fehérköpenyes nevelőnő, aki az udvaron játszadozó gyerekekre vigyáz, csak hümmögéssel válaszol, amikor a kőemberek kiléte felől érdeklődöm. Rövid tanakodás után kisütik, hogy a középső, a nőies külsejű csak János apostol lehet, mert nincs szakálla. A többit nem tudják, mert mindegyiknek szakálla van. Különben is, elfelejtették már az apostolok nevét. Az intézet igazgatója is Jánoshoz vezet, amikor a segítségét kérem. Aztán a másik előtt áll meg, akinek X alakú kereszt van a kezében. Szerinte az csak András lehet. Péter? Hm, hm. Annak kulcs volt a kezében, de hát a kulcsot az ötvenes évek elején leszedték a szak érettségisek, az egyik fémgyűjtés idején. Mivel nincs kulcs, nem lehet megállapítani, hogy melyik a Péter. Különben is, elfelejtette már az apostolok nevét. Én is elfelejtettem, noha illene tudnom, mint ahogy jó, ha a régi egyiptomi, babiloni, assziriai. görög és római meg a többi isten és txillásos alak nevét ismeri az ember. Ez is meg amaz is az emberiség kultúrtörténetének egyik darabkája... Persze, mentségünkre szolgáljon, az apostolok kilétét még a nevek birtokában sem lehet megállapítani (mert a végén megszereztük a tizenkét nevet), méghozzá azért nem, mert a nevek nem adnak semmiféle útmutatást. A Bartalits-féle ógörögösen göndörödő szakállak és hajak, az egyformának tetsző kőhomlokok és tunikák íigy hasonlítanak egymásra, mint c. tojás a tojásra. Az egyénesítést szolgáló szimbólumok nélkül (Péter kezében a kulcs, Andrásnál az X-kereszt stb.) tehát semmire sem megy az ember. Bartalits homokkőszobrai jobban bírják az éveket, mint Kiss György munkái (Kiss György Bertalan szobrának már 1958-ban lehullott a feje, alig hatvan egynéhány esztendő után!), de az idő itt is csak idő. János kőszobrának málladozik a lába, omladozik a redője, a másiknak megrepedezett a válla és így tovább. Voltaképpen nagyon kevés, ami a százkilenc év alatt elpusztult, mégis eszembe jutott, amit Madách mondott Az ember tragédiájában. Amikor hazaértem, fellapoztam az egyiptomi színt, ahol Adám — mint fáraó — hatalmas piramist építtet magának, hogy időtlen időkig fennmaradhasson a neve. Lucifer kikacagja és így válaszol: „Nem érzed-é a lanyha szelletet, / Mely arcodat legyinti s elröpül? Vékonyka porréteg marad, hol elszáll, / Egy évben csak nehány vonalnyi, Egy századévben már nehány könyök, Pár ezredév múltán gúláidat elássa, / Homoktorlaszba temeti a neved / Kéjkertjeidben sakál üvölt, A pusztán koldus, szolganép tanyáz / S mind ezt nem a mennyrázó fergeteg, Nem bömböl ő földindulás cselekszi, / Csak a gyönge szellő, mely körülenyelg”. Ez az idézet még ma is az eszemben jár. És felvillan az apostolok utolsó képe, meg a mögötte zsivajgó és focizó gyereksereg, akik a szobrok háta mögött rúgták a labdát. Nagyon belemerültek a játékba, nem vettek észre bennünket, akik a kőemberek előtt álltunk. Az igazgdtó szerint még soha, egyetlen gyerek sem kérdezte meg tőle, hogy kiket ábrázolnak a szobrok, hogyan kerültek oda, pedig azok a gyerekek vannak vagy háromszázan. A Mecseki Szénbányászati Tröszt megalakulásáról nyilatkozik Pataki Mihály trösztigazgató és Stier József, a tröszt pártbizottságának titkára rányitás, s milyen gazdasági onyök var haton ebből? — A pécsi és Komloi szén.oóu/u ucLxiy Ciliin vkíl £ä üzemei a nabzkoru ^eremén helyezkednek el c „aecsek déli labaiol az észas. .ej tóig. Az azonos korúimé ijek Közölt uzemeió Danya művelése gyakorlatilag telje ,en, vagy megközelítőleg azo aos műszaki és technológia leikészültséget kíván meg amihez hozzátartozik a mű szaki vezetés egysége, a sajátosságoknak legjobban meg lelelő művelési módok kiaiu kítása, a korszerű technoló giák egységesebb fejlesztése a gépesítés irányvonalának megszabása. A két tröszt kiváló szakembereiből összevont és kialakított műszaki-gazdasági vezetés egységesebb és erősebb lesz, mint a két tröszt különállása idején, és alkalmasabb a megnövekedett feladatok megoldására. Kutatásainkat is együttesen és nem elszakítva végezzük, azokat a közös cél szolgálatába állítjuk. Együttesen alkalmazzuk az elért eredményeket, s minden üzemben bevezetjük. Meghonosítjuk a bevált módszereket s együttes tapasztalattal fejlesztjük tovább. — Milyen feladatok várnak az új tröszt vezetőire? — Gondot okoz a távoleső üzemek közötti kapcsolat megteremtése. Ezért a hírszolgálat fejelsztésén fáradozunk. Ez jelenleg csak részben van megoldva. További tökéletesítése a jó vezetés érdekében igen fontos feladat. A probléma azonban nem megoldhatatlan. Az osztályok közötti kooperáció kiépítését megvalósítjuk. A vezetés transzmisz- szióinak tökéletesen kell mű- ködniök. A kapcsolat nem lazul meg a dolgozók és a vezetők között, hiszen a komlóiaknak be sem kell jönniük Pécsre, a heti igazgatói fogadónapot Komlón fogom megtartani. Mindig nagy figyelmet szenteltem a bányászok véleményének, s ők ismernek engem. Ami az osztályok és az alsóbb „parancsnokság” közötti kapcsolatot illeti, Komlón is maradnak ieszlegek, amelyek távlati fejlesztéssel, a dolgozók ügyeivel, anyagellátással s egyéb dolgokkal foglalkoznak. — Az egyesítés hogyan segíti a mecseki szénbányászat távolabbi tervfeladatainak megvalósítását? — Ismeretes, hogy a mecseki liasz-szénbányászat az ország egyetlen feketeszén területe, amely gázszénnel és kokszolható szénnel látja el az országot. Ezért a jövőben is nagy szerep vár ránk. Az ipar fejlődése nagyobb feladatok elé is állíthat bennünket. Mi a gazdaságos termelésre törekszünk. Ezért a gazdaságtalan kisüzemekből koncentrált nagyüzemeket kell létrehoznunk. A 8—10 kisüzemből a távlati fejlesztés során 2—3 nagyüzem lesz, koncentrált mélyműveléssel és koncentrált külszínnel. Ugyanezt hajtjuk végre a kiszolgáló üzemek, anyag-, gép-, építési üzemeknél^ is. Közösen a feladatok megoldása könnyebb lesz — mondta végezetül Pataki Mihály elvtárs. További kérdéseinkre Stier József elvtárstól, a Széntröszt pártbizottságának titkárától kaptunk választ. — Milyen feladatok hárulnak a tröszti pártbizottságra az egyesítés után? — Elsőrendű feladatunknak tartjuk, segíteni a gazdasági vezetést nagy népgazdasági céljainak megvalósításában. Közismert, hogy év végéig egymillió tonnával több szenet kér az ország a bányászoktól s ez megszabja a mecseki bányászok feladatait is. Úgy érzem, hogy a biztonságos termelés mellett, helyes műszaki fejlesztéssel a ránk eső részt biztosítani tudjuk. A feladatokra mi mozgósítani akarjuk a tröszt mintegy 2400 Pataki Mihály trösztigazgató párttagját, kommunistáját s rajtuk keresztül az összes bányászt. — Az egyesítés folytán hogyan segítik a más munkakörbe kerülő embereket, hogy alkotó kedvük törést ne szenvedjen? — Egy ilyen összevonás mindig személyi mozgással, változásokkal jár. Vannak, akik alacsonyabb beosztásba kerülnek, vannak akik magasabba. Az átszervezés folytán azonban senki kenyerét el nem vesztette. Mindenkiről a leghumánusabban, legemberibben gondoskodtunk. Külön- külön beszélgettünk, el minden emberrel, s a döntés meghozatalánál szociális, emberi szempontokat is figyelembe vettünk. Előtérbe állítottuk a jó szakmai felkészültséget, a rátermettséget s azt hogy ne kelljen sok embernek keresztbe utazgatnia. Merem állítani, hogy „sértett” ember nincs az egyesülés után s ez a gazdasági vezetőknek is nagy érdeme. — ön, mint a pártbizottság titkára, személy szerint milyen konkrét feladatokat szeretne megvalósítani a pártmunkában? — Pártbizottságunk a járási bizottságokkal egyenrangú s megalakulása a kommunista bányászok tetszésével találkozott. Én személy szerint 1945- ben egyike voltam az első bányász párttitkároknak, még Pécsbányán. Ismernek az emberek. Vájár voltam. A párt- bizottság többi tagja is bányász. Szót tudunk érteni mindegyik bányásszal. A párt- bizottság megalakulása nem jelent elzárkózást. A tanácsokban, tömegszervezetekbenj egyéb városi intézményekben ugyanúgy végeznek majd pártmunkát az elvtársak, mint eddig. A bizalom máris látszik, mert az üzemek dolgozói amíg a nagy átszervezés folyt, azt mondták: Ti csak dolgozzatok ott fennt, mi addig termelünk, legyetek nyugodtak, nem lesz semmi baj.’? Olyan termelési eredmények születtek éppen az átszervezés idején, amire kevés példa volt. Ez a bányászok magas politikai felkészültségét is bizonyítja. — Milyen kapcsolatokat épít ki a pártbizottság az alapszervezetekkel ? — Igyekszünk szorosabb kapcsolatot teremteni. Természetesen ez nem jelentheti az alapszervezetek jogainak csorbítását Úgy tervezzük, hogy az alapszervezeti vezetőségi üléseken személyesen is részt veszünk. Jövő héten egyébként már kidolgozzuk a munkaterveket és aszerint haladunk tovább. Szeretnénk a „Mecseki Bányász” című lapot is útjára indítani, amely nagy segítséget nyújthat munkánkban. A bányászok bíznak bennünk, s mi szeretnénk rászolgálni erre a bizalomra — hangoztatta végezetül Stier József elvtárs. rzü*s István k ^ f Az általános iskoláknál mutatkozó rendkívül nagy tanárhiányra való tekintettel a Művelődésügyi Minisztérium gjors ütemben fejleszti az ország négy tanárképző főiskoláját. A legnagyobb fejlődés a Pécsi Tanárképző Főiskolánál várható. Mint Márk Bertalan, a Pécsi Tanárképző Főiskola igazgatója közölte, három év alatt negyven százalékkal, mintegy 450—500 diákkal növekszik a nappali tagozaton tanuló hallgatók létszáma. Ebből az emelkedésből az 196364-es oktatási évben 140 íó realizálódik, a szeptemberi tanévnyitót ugyanis 350 diákkal kezdik, a korábbi években szokásos 210-es létszámmal szemben. Az elkövetkező tanévben főként a magyar— orosz szakon lesz a legnagyobb az emelkedés, mert jelenleg ezen a területen a legnagyobb a hiány. A főiskola még a gyorsnak mondható 40 százalékom növekedéssel sem lesz képes kielégíteni a rohamosan növekvő igényeket. A nagy tanárhiányt nem tudja megszüntetni a példátlan méretűre duzzadt levelező oktatás 1
