Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-17 / 140. szám
2 1963. JÚNIUS 18. „Csodálatos kozmikus-duett“ Vosztok-visszhang a világ minden tájáról NEW YORK A Cape Canaverai-i ürku- j t&tásii központ dolgozói tálasán nem kommentálibatják ! a Szovjetuniónak a világűrben ; elért új eredményeit, de egyénileg tapsolnak neki, — írja Howard Benedict, az AP hír- ügynökség tudósítója Cape Ca- na veralból. Az egyik mérnök — folytatja Benedict — azt mondta, hogy a Szovjetunió legutóbbi sikere ismét bebizonyítja az oroszok fölényét a rakéták kapacitását illetően. Ilyen súlyos űrhajókat csak akkor lehet felbocsátani, ha kolosszális erejű hordozó rakétákkal rendelkeznek. Ez teszi lehetővé az oroszoknak, bogy jobban berendezzék a kabint az űrhajós számára és felszereljék olyan eszközökkel, amelyek a hosszabb ideig tartó űrrepüléshez, vagy egy másik űrhajóhoz való közeledéshez szükségesek. Nézze meg a televíziós berendezést — folytatta a mérnök. — Az oroszok igen jó képeket kapnak, mert a kabinban van hely a nehéz kamera számára. Mégha meg is valósítjuk a „Gemini”-tesrvet — ami előzetes adatok szerint 1965-néL előbb nem lehetséges — az Egyesült Államok nem versenyezhet a Szovjetunióval nehéz testeknek a világűrbe való emelése terén. GENF Svájcot villámsebességigel járta be a hír, hogy a Szovjetunió nőt küldött a világűrbe. A sajtó, a rádió és a televízió vasárnap részletesen beszámolt az űrrepülésről. A hétfői lapokat megtöltik a Valen- tyina Tyereskova hőstettéről szóló jelentések. „Csodálatos kozmikus duett” — írja a páros űrrepülésről a Tribune de Lausanne. PÁRIZS Mint minden francia férfi ésnő, én is lelkes figyelemmel kísérem azoknak a hőstettét, akiket pálunk csak Valerijnek és Valertty inának neveznek, — mondotta Jean-Maurice Hermann, az ismert francia publicista, a Nemzetközi Újságíró Szervezet elnöke a TASZSZ tudósítójának. A politikai szemleírók megállapítják, hogy a Szovjetunió alaposan beigazolja fölényét a világűr meghódításáért vívott békés versenyben, ami korunknak nagy ügye. Az űrhajók pályára vezérlésénél alkalmazott bonyolult technika óriási változatossága azt mutatja, hogy a Szovjetunió elől jár sok területen. A mesterséges holdak felbocsátásának és irányításának technikája arra enged következtetni, hogy a Szovjetunió katonai vonatkozásban is vezet és ez ismét kiemeli azt a szembeötlő őszinteséget, amellyel állandóan javasolja az általános és teljes leszerelést. DELHI Nehrú indiai miniszterelnök a Vosztok 6 felbocsátása alkalmából adott nyilatkozatában kijelentette a TASZSZ tudósítójának: „Kellemes és izgalmas újdonság, hogy nő lépett a szovjet űrhajósok dicső csoportjába és kering földünk körül. Üdvözölni kívánom Tyeresko- vát és a Szovjetuniót az új eredmény alkalmából. Olyan gyors a fejlődés a kozmikus repülések területén, hagy elképzeléseink nem tudnak lépést tartani vele. TOKIO Hidefeo Maruoka, az ismert japán újságírónő így nyilatkozott: Válj a Tyereslkiova útja nagyszerű bizonyítéka annak, hogy csak az olyan országban, ahol győzött a szocializmus, bontakozhatok ki és valósulhat meg az ember minden álma és képessége, függetlenül attól, hogy milyen családban születik és milyen körülmények között nő fel. KAIRÓ A Kairóban megjelenő A1 Gumhurija így ír: „Valerij Bikovszkij és Valentyina Tyereskova mint két mesebeli hős, halad a kozmikus térségben és küldi üdvözletét minden népnek. Az egész , világ tapsol a szovjet tudósaknak és a Kozmosz úttörőinek”. BAMAKO A mali rádió, amely részletesen közölte Valentyina Tyereskova életrajzát, a „század asszonyának” nevezte a szovjet űrhajósnőt. BELGRAD A jugoszláv lapok egész oldalakat szentelnek a szovjet emberek új történelmi nevezetességű győzelmének. Valentyina Tyeresikovát „csillaglánynak” nevezik Jugoszláviában. Tvereslíova életralza A világ első női űrhajósa Valentyina Tyereskova három évvel fiatalabb Valerij Bi- kovszkijnál, akihez vasárnap csatlakozott a világűrben. Tyereskova 1937. március 6-án született a jaroszlavli területi Maszlennyikovo községben (oroszországi föderáció) Vlagyimir Tyereskov orosz traktoros és Jelena Tyereskova textilgyári munkásnő gyermekeként. Valentyina 17 éves korában betanított munkásnőként kezdett dolgozni gumiabroncs-gyárban Jarosz- lávlban, ebben a 900 éves, Felső-Volga menti orosz városban 1955-ben a Krasznij Perekop textiikombinátba került, ahol édesanyja dolgozott. A textilkombinát ifjú munkásai az üzemi komszomolbizottság titkárává választották Tyereskovát, aki tavaly a jaroszlavli területi Komszo- mol-bizottság tagja lett. Valentyina Tyereskova tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Valentyina Tyereskova a j szakmai munka mellett továbbtanult: előbb esti iskolán, 1 majd textilteehnikumban. Pamutfonó technikus-tehnoló- ; gusi szakképzettséget szerzett. A technikumot 1960-ban végezte el. Valentyina 1959-től kezdve a jaroszlavli repülőkiubban J lelkes híve lett az ejtőernyős [ sportnak. Ez tette lehetővé, hogy űrhajóssá legyen. A Krasznij Perekop kombinátban csakhamar ő lett az ejtőernyős sportkör vezetője s ma már túl van a 126. ugrá- son. Valentyina Tyereskova tavaly, mint az űrhajósiskola növendéke, alhadnagyi rangot kapott. Tyereskova rendkívül igényes önmagával és társaival szemben. Társai szeretik és tisztelik. Megválasztották az űrhajósok Komszomol-szerve- zet vezetőségének tagjává. Tyereskova még nem férjezett. Édesanyja ma már nyugdíjban van, fivére, Vlagyimir gépkocsivezető, nővére Ljudmila, a Krasznij Pere- ■ köp kombinát munkásnöje, I nővérének férje, Alekszandr | Petickij, ugyanennek a kombinátnak a mestere — vaia- j mennyien jaroszlavli lakosok. Valentyina édesapja — Vlagyimir Tyereskov a 2. világháborúban hősi balált balt. A KÉT E L S O... MOSZKVA: Jurij Gagarin és Valentyina Tycreskova a világ első férfi és első női űrhajósa tanulás közben. TELEFOTJ —MTI Külföldi Képszolgálat. UR-BESZÉLGETÉS: MOSZKVA: N. Sz. Hruscsov, L. I. Brezsnyev és A. Mikojan telefonon beszél az űrben keringő űrhajósokkal, Bikovszkijjal és Tyereskovával. A Magyar Hők Országos Tanácsa távirata a Szovjet Nőbizottsághoz A Magyar Nők Országos Tanácsa a következő táviratot intézte a Szovjet Nőbizottsághoz: „Kedves Szovjet Elvtársnők! Drága Barátnőink! A VI. magyar békekongresszus ülése közben értesültünk a szovjet tudomány és emberi bátorság újabb nagy vívmányáról, a 6. Vosztok útjáról. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy az új utas az első nő a világűrben. Ahogyan a földön a szovjet társadalomban és a szovjet példa hatására a világ egyre nagyobb részében az emberi egyenlőség alapján nők és férfiak együtt küzdenek az emberiség haladásáért és a haladás alapvető feltételéért, a békéért, most a világűr kutatásában is társa lett a nő a férfinek. Fogadják drága szovjet barátnőink legforróbb szerencsekívánatainkat ehhez a nagy tetthez, amely további cselekedetekre és fejlődésre ösztönzi a nőket az egész világon. Valentyina Tyereskova útjához sok sikert kívánunk és számára forró üdvözletünket küldjük a világűrbe. MAGYAR NŐK ORSZÁGOS TANÁCSA ERDEI LÁSZLÓNÉ” Rádiékancsolat a tőiddel Moszkva: Hétfőn reggeli után Valentyina Tyereskova és Valerij Bikovszkij űrhajósok rádió útján huzamosabb kapcsolatot teremtettek a földdel. Jelentést tettek az űrhajók berendezésének működéséről, az ellenőrző műszereknek a kabin hőmérsékletére, a légnyomásra és a levegő összetételére vonatkozó adatairól. A földről több műszaki útmutatást kaptak arra vonatkozólag, hogyan működtethetők a legcélszerűbben az egyes berendezések. Bikovszkij és Tyereskova egymással is rádiókapcsolatot tart fenn. BARÁTOMRÓL /yvvvyyyvv>!yyyv!vy>>>>!yyyyv!yyyyv5 Már csak néhány óra van hátra a Vosztok 5 indulásáig. Az újabb szovjet űrrepüléssel kapcsolatos teendőim végzése közben gondolatban visszatérek 1962. augusztusára. Akkor ugyanilyen izgalmas és felejthetetlen perceket éltem át, amikor Valerij Bikovszkijjal együtt mentem a rakéta talapzata felé. Jól mondják, hogy az űrpilóták csapatában valamennyien barátok vagyunk. Valerij Bikovszkijhoz sok éves barátság szálai fűznek. Ismerkedésünk még az űrhajósok csapatába való felvételünk előtt történt. Együtt álltunk az orvosi bizottság előtt. Együtt készültünk űrrepülésemre, ugyanis ő volt kijelölve helyettesemül Egyszóval folyvást együtt voltunk, a szó szoros értelmében. Bikovszkij beszélgetéseiben, a foglalkozásokon adott válaszaiban konkrét, szűkszavú. Szeret ábrándozni is. Néha, amikor munkánk egyszerű részleteiről kezdtünk beszélgetni, a végén az űrhajó kabinjában találtuk magunkat, mintegy irányítottuk a műszereket, azt fontolgattuk, hogyan hajthatnánk végre jobban a leszállást az ismeretlen bolygóra...' Nekem Moszkvában nincsenek rokonaim. Ám Bikovsz- kijék kedves, szivélyes légkörű családjában úgy kezeltek, mintha fiúk lettem volna. • Jól emlékszem, hogy csoportos repülésünk előtt édesanyámhoz utaztam Csuvasföldre. Bikovszkij szabadságot kapott és Leningrádba ment. Amikor Moszkvába visszatérve nem talált ott, még aznap utánam repült. Csuvasiában napok óta zuhogott. Bikovszkij egész éjjel kutyagolt úttalan utakon, szakadó esőben, hogy elérje falunkat. Pjotr bátyám elmondta hogy amidőn Bikovszkij hajnalban bejött a házunkba es megtudta hogy en néhány oraval annakelotte egy másik utón a repülőtérre mentem, elkeseredésében csaknem könnyekre laJpdt, Egyszer tréfából családi állapotunkat tárgyaltuk. El is határoztuk, hogy egyszerre nősülünk. Ám az történt, hogy Bikovszkij összebarátkozott Váljával. Egy szép napon odajött hozzám és zavartan motyogta: szeretne nősülni, anélkül, hogy rám várna. No, gondoltam, kútba esett a barátságunk. Hiszen a családalapítás komoly dolog. Az is igaz, hogy ismertem Va- lentyinát. Vasámaponta BikovsZkijjad együtt jártunk vendégségbe a hozzátartozóihoz. Idővel a lány hozzánk szegődött, ha múzeumba, színházba, moziba mentünk. Ám borúlátásom nem igazolódott be. Esküvőjükön én voltam az egyik tanú, én vettem karomra elsőnek a kis Valerkát, amikor édesapjával elmentünk a szülőotthonba a babáért és mamájáért. Barátom családjába tehát továbbra is bejáratos maradtam. Semmi sem hozhatja oly közel egymáshoz az embereket, mint a közösen végzett munka. Meg kell mondanom, hogy Bikovszkij az edzéseken meglepő kitartásról és akaraterőről tett tanúságot. Kiválóan eleget tett az igen magas követelményeknek. Nem győztünk csodálkozni, hogy bár nem volt ,.birkózó”-testalkata, mégis milyen jól bírta a fizikai erőfeszítéseket. Bikovszkij a legtevékenyebben kivette részét együttes munkánkból, amely az edzési módszerek tökéletesítésére és az űrhajó irányítási rendszerének kimunkálására irányult. Ki kell jelentenem, hogy az űrhajósoknak a mérnökökkel és tudósokkal együtt végzett ezen munkája a jövőben is tovább folyik, hiszen együttesen kell kitaposnunk az eddig járatlan utakat. Különösen jól emlékszem az utolsó napokra, amelyeket Bikovszkijjal együtt töltöttem a tavaly augusztusi csoportos repülés előtt. A fellövés előtti este eljött hozzánk a főkonstruktőr. Egy óra hosszat részletesen elemeztük a küszöbön- álló repülést. A főkonstruktőr nem tett különbséget köztem és helyettesem közt. A szívélyes, bizalmas légkörű beszélgetés után nyugalmas jóéjszakát kívánt nekünk és elköszönt. Mi Bikovszkijjal még félóra hosszat sétáltunk és felelevenítettük az iménti beszélgetés részleteit. Bikovszkij megjegyezte: a főkonstruktőr úgy beszélgetett velünk, mintha holnap mindketten ugyanabba az űrhajóba ülnénk be. Ma már mindenki ismeri azt a beosztásit és azokat a hagyományokat, amelyek szerint a szovjet űrhajósok a felbocsátást megelőző néhány órában élnek. Bikovszkijjal együtt lefeküdtem. Reggel az orvosok megmutatták az alvásunkat ellenőrző műszerek által, lejegyzett adatokat. Mindkettőnk vonala: egyenesek, szabályosak voltak, semmi eltérés, semmi cikcakk nem mutatkozott. Együttesen végeztük el a reggeli tornát, tusoltunk, megborotválkoztunk és megreggeliztünk. Az utolsó orvosi vizsgálat után beöltöztünk. A rakéta talapzatához sokadmagammal autóztunk. Elkísértek bennünket űrhajós barátaink. Útközben énekeltünk. A dalolásban természetesen Pável Popovics járt az élen. A kilövőhelyen összeölelkeztem Bikovszkijjal. Mivel az űrpilóta- sisakban nem lehet csókot váltani, összekoccantottuk a sisakunkat, ami az űrhajósok nyelvén annyit jelent: viszontlátásra! — A mielőbbi földi találkozásig, Andrjuha! — Mondotta Bikovszkij. — Viszontlátásra, öregem, — válaszoltam, azzal elindultam a lépcsőfokok felé, amelyek a rakéta felvonójához vezetnek. Repülésem befejeztével Bikovszkij szívből gratulált. — Most aztán rajtad a sor, — mondtam neki.- Gondolatban előre sietek. Látom, amint Bikoyszkij beöltözik az űrhajósruhába, jelenti elkészülését, majd elfoglalja helyét az űrhajó fülkéjében. Igen könnyű elképzelnem, mit fog érezni, amidőn a súlytalanság állapotába kerül, amint megkezdi a repülési program végrehajtását. Szinte úgy rémlik, ismerem gondolatait. Ennek ellenére mégis nagyon izgulok érte, pedig úgy bízom benne, akár sajátmagamban. Most már tudom: amikor az ember maga készül az űrbe, mikor maga repül a világűrben, sokkal kevésbé izgul, mint amikor barátja kering a Föld körül. Most én is az ő tavalyi szavaival szeretném kiáltani neki: — A mielőbbi földi találkozásig, Bikovszkij barátom! — Szerencsés repülést, kedves öregem! A. Nyikolajev űrhajós. » Szovjetunió Uősoí
