Dunántúli napló, 1963. június (20. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-17 / 140. szám

2 1963. JÚNIUS 18. „Csodálatos kozmikus-duett“ Vosztok-visszhang a világ minden tájáról NEW YORK A Cape Canaverai-i ürku- j t&tásii központ dolgozói tálasán nem kommentálibatják ! a Szovjetuniónak a világűrben ; elért új eredményeit, de egyé­nileg tapsolnak neki, — írja Howard Benedict, az AP hír- ügynökség tudósítója Cape Ca- na veralból. Az egyik mérnök — foly­tatja Benedict — azt mondta, hogy a Szovjetunió legutóbbi sikere ismét bebizonyítja az oroszok fölényét a rakéták ka­pacitását illetően. Ilyen súlyos űrhajókat csak akkor lehet felbocsátani, ha kolosszális erejű hordozó ra­kétákkal rendelkeznek. Ez teszi lehetővé az oroszoknak, bogy jobban berendezzék a kabint az űrhajós számára és felszereljék olyan eszkö­zökkel, amelyek a hosszabb ideig tartó űrrepüléshez, vagy egy másik űrhajóhoz való közeledéshez szüksége­sek. Nézze meg a televíziós beren­dezést — folytatta a mérnök. — Az oroszok igen jó képeket kapnak, mert a kabinban van hely a nehéz kamera számá­ra. Mégha meg is valósítjuk a „Gemini”-tesrvet — ami elő­zetes adatok szerint 1965-néL előbb nem lehetséges — az Egyesült Államok nem verse­nyezhet a Szovjetunióval ne­héz testeknek a világűrbe való emelése terén. GENF Svájcot villámsebességigel járta be a hír, hogy a Szov­jetunió nőt küldött a világ­űrbe. A sajtó, a rádió és a tele­vízió vasárnap részletesen be­számolt az űrrepülésről. A hét­fői lapokat megtöltik a Valen- tyina Tyereskova hőstettéről szóló jelentések. „Csodálatos kozmikus duett” — írja a pá­ros űrrepülésről a Tribune de Lausanne. PÁRIZS Mint minden francia férfi ésnő, én is lelkes figyelemmel kísérem azoknak a hőstettét, akiket pálunk csak Valerijnek és Valertty inának neveznek, — mondotta Jean-Maurice Her­mann, az ismert francia pub­licista, a Nemzetközi Újság­író Szervezet elnöke a TASZSZ tudósítójának. A politikai szemleírók meg­állapítják, hogy a Szovjetunió alaposan be­igazolja fölényét a világűr meghódításáért vívott békés versenyben, ami korunknak nagy ügye. Az űrhajók pályára vezérlé­sénél alkalmazott bonyolult technika óriási változatossága azt mutatja, hogy a Szovjet­unió elől jár sok területen. A mesterséges holdak felbocsá­tásának és irányításának technikája arra enged kö­vetkeztetni, hogy a Szov­jetunió katonai vonatkozásban is vezet és ez ismét kiemeli azt a szembeötlő őszinteséget, amellyel állandóan javasolja az általános és teljes leszere­lést. DELHI Nehrú indiai miniszterelnök a Vosztok 6 felbocsátása alkal­mából adott nyilatkozatában kijelentette a TASZSZ tudó­sítójának: „Kellemes és izgalmas új­donság, hogy nő lépett a szovjet űrhajósok dicső cso­portjába és kering földünk körül. Üdvözölni kívánom Tyeresko- vát és a Szovjetuniót az új eredmény alkalmából. Olyan gyors a fejlődés a kozmikus repülések területén, hagy el­képzeléseink nem tudnak lé­pést tartani vele. TOKIO Hidefeo Maruoka, az ismert japán újságírónő így nyilat­kozott: Válj a Tyereslkiova útja nagy­szerű bizonyítéka annak, hogy csak az olyan országban, ahol győzött a szocializmus, bonta­kozhatok ki és valósulhat meg az ember minden álma és ké­pessége, függetlenül attól, hogy milyen családban születik és milyen körülmények között nő fel. KAIRÓ A Kairóban megjelenő A1 Gumhurija így ír: „Valerij Bikovszkij és Va­lentyina Tyereskova mint két mesebeli hős, halad a kozmi­kus térségben és küldi üdvöz­letét minden népnek. Az egész , világ tapsol a szovjet tudó­saknak és a Kozmosz úttörői­nek”. BAMAKO A mali rádió, amely részle­tesen közölte Valentyina Tye­reskova életrajzát, a „század asszonyának” nevezte a szov­jet űrhajósnőt. BELGRAD A jugoszláv lapok egész ol­dalakat szentelnek a szovjet emberek új történelmi neveze­tességű győzelmének. Valen­tyina Tyeresikovát „csillag­lánynak” nevezik Jugoszláviá­ban. Tvereslíova életralza A világ első női űrhajósa Valentyina Tyereskova három évvel fiatalabb Valerij Bi- kovszkijnál, akihez vasárnap csatlakozott a világűrben. Tyereskova 1937. március 6-án született a jaroszlavli te­rületi Maszlennyikovo köz­ségben (oroszországi föderá­ció) Vlagyimir Tyereskov orosz traktoros és Jelena Tye­reskova textilgyári munkásnő gyermekeként. Valentyina 17 éves korában betanított mun­kásnőként kezdett dolgozni gumiabroncs-gyárban Jarosz- lávlban, ebben a 900 éves, Felső-Volga menti orosz vá­rosban 1955-ben a Krasznij Perekop textiikombinátba ke­rült, ahol édesanyja dolgo­zott. A textilkombinát ifjú mun­kásai az üzemi komszomol­bizottság titkárává választot­ták Tyereskovát, aki tavaly a jaroszlavli területi Komszo- mol-bizottság tagja lett. Valentyina Tyereskova tag­ja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Valentyina Tyereskova a j szakmai munka mellett to­vábbtanult: előbb esti iskolán, 1 majd textilteehnikumban. Pa­mutfonó technikus-tehnoló- ; gusi szakképzettséget szerzett. A technikumot 1960-ban vé­gezte el. Valentyina 1959-től kezdve a jaroszlavli repülőkiubban J lelkes híve lett az ejtőernyős [ sportnak. Ez tette lehetővé, hogy űrhajóssá legyen. A Krasznij Perekop kombinát­ban csakhamar ő lett az ejtő­ernyős sportkör vezetője s ma már túl van a 126. ugrá- son. Valentyina Tyereskova ta­valy, mint az űrhajósiskola növendéke, alhadnagyi ran­got kapott. Tyereskova rendkívül igé­nyes önmagával és társaival szemben. Társai szeretik és tisztelik. Megválasztották az űrhajósok Komszomol-szerve- zet vezetőségének tagjává. Tyereskova még nem férje­zett. Édesanyja ma már nyug­díjban van, fivére, Vlagyi­mir gépkocsivezető, nővére Ljudmila, a Krasznij Pere- ■ köp kombinát munkásnöje, I nővérének férje, Alekszandr | Petickij, ugyanennek a kom­binátnak a mestere — vaia- j mennyien jaroszlavli lakosok. Valentyina édesapja — Vla­gyimir Tyereskov a 2. világhá­borúban hősi balált balt. A KÉT E L S O... MOSZKVA: Jurij Gagarin és Valentyina Tycreskova a világ első férfi és első női űr­hajósa tanulás közben. TELEFOTJ —MTI Külföldi Képszolgálat. UR-BESZÉLGETÉS: MOSZKVA: N. Sz. Hruscsov, L. I. Brezsnyev és A. Mikojan te­lefonon beszél az űrben keringő űrhajósokkal, Bikovszkijjal és Tyereskovával. A Magyar Hők Országos Tanácsa távirata a Szovjet Nőbizottsághoz A Magyar Nők Országos Tanácsa a következő táviratot intézte a Szovjet Nőbizottsághoz: „Kedves Szovjet Elvtársnők! Drága Barátnőink! A VI. magyar békekongresszus ülése közben értesültünk a szovjet tudomány és emberi bátorság újabb nagy vív­mányáról, a 6. Vosztok útjáról. Különösen büszkék va­gyunk arra, hogy az új utas az első nő a világűrben. Ahogyan a földön a szovjet társadalomban és a szov­jet példa hatására a világ egyre nagyobb részében az emberi egyenlőség alapján nők és férfiak együtt küzde­nek az emberiség haladásáért és a haladás alapvető feltételéért, a békéért, most a világűr kutatásában is tár­sa lett a nő a férfinek. Fogadják drága szovjet barát­nőink legforróbb szerencsekívánatainkat ehhez a nagy tetthez, amely további cselekedetekre és fejlődésre ösz­tönzi a nőket az egész világon. Valentyina Tyereskova útjához sok sikert kívánunk és számára forró üdvözle­tünket küldjük a világűrbe. MAGYAR NŐK ORSZÁGOS TANÁCSA ERDEI LÁSZLÓNÉ” Rádiékancsolat a tőiddel Moszkva: Hétfőn reggeli után Valentyina Tyereskova és Valerij Bikovszkij űrhajó­sok rádió útján huzamosabb kapcsolatot teremtettek a földdel. Jelentést tettek az űrhajók berendezésének mű­ködéséről, az ellenőrző mű­szereknek a kabin hőmérsék­letére, a légnyomásra és a levegő összetételére vonatko­zó adatairól. A földről több műszaki útmutatást kaptak arra vonatkozólag, hogyan működtethetők a legcélsze­rűbben az egyes berendezé­sek. Bikovszkij és Tyereskova egymással is rádiókapcsolatot tart fenn. BARÁTOMRÓL /yvvvyyyvv>!yyyv!vy>>>>!yyyyv!yyyyv5 Már csak néhány óra van hátra a Vosztok 5 indulásáig. Az újabb szovjet űrrepüléssel kapcsolatos teendőim végzése közben gondolatban visszatérek 1962. augusztusára. Akkor ugyanilyen izgalmas és felejthetetlen perceket éltem át, ami­kor Valerij Bikovszkijjal együtt mentem a rakéta talapzata felé. Jól mondják, hogy az űrpilóták csapatában valamennyien barátok vagyunk. Valerij Bikovszkijhoz sok éves barátság szálai fűznek. Ismerkedésünk még az űrhajósok csapatába való felvételünk előtt történt. Együtt álltunk az orvosi bizottság előtt. Együtt készültünk űrrepülésemre, ugyanis ő volt kije­lölve helyettesemül Egyszóval folyvást együtt voltunk, a szó szoros értelmében. Bikovszkij beszélgetéseiben, a foglalkozásokon adott vála­szaiban konkrét, szűkszavú. Szeret ábrándozni is. Néha, amikor munkánk egyszerű részleteiről kezdtünk beszélgetni, a végén az űrhajó kabinjában találtuk magunkat, mintegy irányítottuk a műszereket, azt fontolgattuk, hogyan hajthat­nánk végre jobban a leszállást az ismeretlen bolygóra...' Nekem Moszkvában nincsenek rokonaim. Ám Bikovsz- kijék kedves, szivélyes légkörű családjában úgy kezeltek, mintha fiúk lettem volna. • Jól emlékszem, hogy csoportos repülésünk előtt édes­anyámhoz utaztam Csuvasföldre. Bikovszkij szabadságot ka­pott és Leningrádba ment. Amikor Moszkvába visszatérve nem talált ott, még aznap utánam repült. Csuvasiában napok óta zuhogott. Bikovszkij egész éjjel kutyagolt úttalan utakon, szakadó esőben, hogy elérje falunkat. Pjotr bátyám elmond­ta hogy amidőn Bikovszkij hajnalban bejött a házunkba es megtudta hogy en néhány oraval annakelotte egy másik utón a repülőtérre mentem, elkeseredésében csaknem könnyekre laJpdt, Egyszer tréfából családi állapotunkat tárgyaltuk. El is határoztuk, hogy egyszerre nősülünk. Ám az történt, hogy Bikovszkij összebarátkozott Váljával. Egy szép napon odajött hozzám és zavartan motyogta: szeretne nősülni, anélkül, hogy rám várna. No, gondoltam, kútba esett a barátságunk. Hiszen a családalapítás komoly dolog. Az is igaz, hogy ismertem Va- lentyinát. Vasámaponta BikovsZkijjad együtt jártunk vendég­ségbe a hozzátartozóihoz. Idővel a lány hozzánk szegődött, ha múzeumba, színházba, moziba mentünk. Ám borúlátásom nem igazolódott be. Esküvőjükön én voltam az egyik tanú, én vet­tem karomra elsőnek a kis Valerkát, amikor édesapjával el­mentünk a szülőotthonba a babáért és mamájáért. Barátom családjába tehát továbbra is bejáratos maradtam. Semmi sem hozhatja oly közel egymáshoz az embereket, mint a közösen végzett munka. Meg kell mondanom, hogy Bikovszkij az edzéseken meglepő kitartásról és akaraterőről tett tanúságot. Kiválóan eleget tett az igen magas követel­ményeknek. Nem győztünk csodálkozni, hogy bár nem volt ,.birkózó”-testalkata, mégis milyen jól bírta a fizikai erőfeszí­téseket. Bikovszkij a legtevékenyebben kivette részét együttes munkánkból, amely az edzési módszerek tökéletesítésére és az űrhajó irányítási rendszerének kimunkálására irányult. Ki kell jelentenem, hogy az űrhajósoknak a mérnökökkel és tudósokkal együtt végzett ezen munkája a jövőben is tovább folyik, hiszen együttesen kell kitaposnunk az eddig járatlan utakat. Különösen jól emlékszem az utolsó napokra, amelyeket Bikovszkijjal együtt töltöttem a tavaly augusztusi csoportos repülés előtt. A fellövés előtti este eljött hozzánk a főkonst­ruktőr. Egy óra hosszat részletesen elemeztük a küszöbön- álló repülést. A főkonstruktőr nem tett különbséget köztem és helyettesem közt. A szívélyes, bizalmas légkörű beszélge­tés után nyugalmas jóéjszakát kívánt nekünk és elköszönt. Mi Bikovszkijjal még félóra hosszat sétáltunk és felelevenítet­tük az iménti beszélgetés részleteit. Bikovszkij megjegyezte: a főkonstruktőr úgy beszélgetett velünk, mintha holnap mind­ketten ugyanabba az űrhajóba ülnénk be. Ma már mindenki ismeri azt a beosztásit és azokat a hagyo­mányokat, amelyek szerint a szovjet űrhajósok a felbocsátást megelőző néhány órában élnek. Bikovszkijjal együtt lefeküd­tem. Reggel az orvosok megmutatták az alvásunkat ellenőrző műszerek által, lejegyzett adatokat. Mindkettőnk vonala: egye­nesek, szabályosak voltak, semmi eltérés, semmi cikcakk nem mutatkozott. Együttesen végeztük el a reggeli tornát, tusoltunk, megborotválkoztunk és megreggeliztünk. Az utolsó orvosi vizsgálat után beöltöztünk. A rakéta talapzatához sokadmagammal autóztunk. Elkí­sértek bennünket űrhajós barátaink. Útközben énekeltünk. A dalolásban természetesen Pável Popovics járt az élen. A ki­lövőhelyen összeölelkeztem Bikovszkijjal. Mivel az űrpilóta- sisakban nem lehet csókot váltani, összekoccantottuk a sisa­kunkat, ami az űrhajósok nyelvén annyit jelent: viszont­látásra! — A mielőbbi földi találkozásig, Andrjuha! — Mondotta Bikovszkij. — Viszontlátásra, öregem, — válaszoltam, azzal elindul­tam a lépcsőfokok felé, amelyek a rakéta felvonójához vezet­nek. Repülésem befejeztével Bikovszkij szívből gratulált. — Most aztán rajtad a sor, — mondtam neki.- Gondolatban előre sietek. Látom, amint Bikoyszkij beöl­tözik az űrhajósruhába, jelenti elkészülését, majd elfoglalja helyét az űrhajó fülkéjében. Igen könnyű elképzelnem, mit fog érezni, amidőn a súlytalanság állapotába kerül, amint megkezdi a repülési program végrehajtását. Szinte úgy rém­lik, ismerem gondolatait. Ennek ellenére mégis nagyon izgu­lok érte, pedig úgy bízom benne, akár sajátmagamban. Most már tudom: amikor az ember maga készül az űrbe, mikor maga repül a világűrben, sokkal kevésbé izgul, mint amikor barátja kering a Föld körül. Most én is az ő tavalyi szavaival szeretném kiáltani neki: — A mielőbbi földi találkozásig, Bikovszkij barátom! — Szerencsés repülést, kedves öregem! A. Nyikolajev űrhajós. » Szovjetunió Uősoí

Next

/
Thumbnails
Contents