Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-15 / 111. szám
r 1963. MÄJÜS 15. KIAPLÓ 3 Milyen eredmények várhatók a két széntröszt egyesülésétől? Növekszik az idén a műtrágyatermelés Több szén, kevesebb költséggel — Eredményesebb műszaki fejlesztés r Mint ismeretes a pécsi és a komlói szénbányászati trösztöt egyesítik. Az egyesítés nyomán a pécsi és komlói szénbányászok — az ország egyetlen feketeszén bányászai együt tes erővel hozzák naipsaimre hazánk egyik legértékesebb nyesanyagát, a feketeszenet. — Megkérdeztük Fulmer Józsefet, a pécsi széntröszít főmérnökét, miiben látja előnyét az egyesítésnek, milyen gazdasági eredmények várhatók népgazdasági szinten a két tröszt egyesülésétől? — Az egyesülést többféle szempontból hasznosnak találom. A ikamiói és a pécsi szén- tröszt végeredményben egyazon földtani területen végzi munkáját. — Kétségtelen, hogy a komlói és a pécsi széntelepek elhelyezkedése között lényeges különbség mutatkozik — például azonos rétegben a pécsi szénitelep rendkívül meredek dőlésű, a komlód meg nyugodtafbb dőlésű, mégis a széntelepek elhelyezkedése hasonló, mégis hasonlók abban, hogy az egyik is „liasz” bányászat, a másik is „liász bányászat. A gázkitörések gyakorisága, a műszaki viszonyok, a települési viszonyok nagyjából hasonlóak. Eddig két tröszt foglalkozott a bányászat feladatainak megoldásával. Mi volt az eddigi eredmény? ... Kétségtelen előnyei melliett az, hogy egyik területen éppen úgy mint a másikon különböző kutatási elveknek megfelelően folyt a munka. — Miben jelentett ez hátrányt népgazdaság! szinten? — Annyiban, hogy például a kutatások csak miniszteriális szinten találkoztak. Azonos problémák esetében is, előbb a minisztériumba futottak össze a kutatások eredményei és hasznosításuk nem folyt megfelelő időben a két trösztnél Előfordult olyan eset is, hogy a komlóiak előbb „rájöttek” valamire, mint má, mégsem tudtuk azt hasznosítani, a sok közbeiktatott szerv miatt, annak ellenéire, hogy végeredSajtóiájékoztatft a Dunántúli Napló szerkesztőségében A Dunántúli Napló meghívására tájékoztatót tartott a belpolitikai rovat munkatársai számára Horváth Lajos elvtárs, a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. A tájékoztató során aktuális belpolitikai kérdéseket érintett, s ismertette a tanácsi szervek soron következő feladatait. ményben mindketten feketeszenet bányászunk. A két tröszt termelési eredménye elsősorban a vasgyártásiban mérhetők le. A Dunai Vasmű termelése két tröszt termelésétől függ és nagyon jelentős dolog, ha több feketeszenet bányászhatunk. Ha a komlóiak előbb vezettek be egy újítást, annak örülhettünk ugyan, de mi mégsem alkalmazhattuk. Nem is beszélve arról, hogy nem is szereztünk időben tudomást róla. — Milyen megtakarítások várhatók az egyesítéstől? — Elsősorban a kutatóberendezések felhasználása terén jelentkezik komolyabb összegű megtakarítás. Ami a két trösztnél — egymástól függetlenül megvoüt, az most csak egyiknél lesz meg, vagyis fele ennyi pénzből is élőbbre tud juk vinni a feketeszénibányá- szat mélyművelési megoldásét. Az egyes telepek fejtésében, a feltárásban, a bányászat módszereiben is egységes irányvonalat tudunk követni, s mint már említettem, a geológiád viszonyok sem teszik indokolttá, hogy mj külön utakon járjunk Egységes műszaki fejlesztés, egységes gépesítés, gáz és bal- esetelhárítás kell, hogy jellemezze bányászatunkat. . így biztosak vagyunk abban, hogy a szén kitermelésének költségét, az egy tonnára eső önköltségét csökkenthetjük, s a termelést is a kellő színvonalom folytathatjuk. Éhben van szerintem az egyesülés legfőbb népgazdaság előnye. — Hogyan érinti az egyesülés a két tröszt dolgozóit? — Kétségtelen, hogy az egyesülés sóik problémát vet fel. Különösein a műszaki vezetésben, az irányításban. — — Meggyőződésem, hogy Par tadd Mihály éhrtáns az egyesített szémtröszt igazgatója beülő szinten vezeti, irányítja majd a nagy tröszt munkáját A beruházási, műszaki fejlesztési, és egyéb osztályokon is a legmegfelelőbb emberek bérűinek a vezető beosztásokba. Lényegében vétve különösebb változások nem lesznek. A termelésben iközrvetlenüt foglalkoztatott dolgozók sem szenvednek semmiben hátrányt, sőt az egyesítéssel még inkább alkalmuk nyílik, hogy fejlett termelési tapasztalataikat gyümölcsöztessék. A termelés emelkedésével — nyilvánvalóan — keresetük is eméLkedák, majd az egységes irányítás pedig a termelés emelkedése érdekében jön létre. Bátran mondhatjuk, hogy a bányászok *és az egész népgazdaság is csak jól jár az egyesítéssel, több szenet, kevesebb költséggel állftunk majd élő — mondotta befejezésül Fulmer József főmérnök. A szuper foszfátgyártás túlhaladja a félmillió tonnát Az 1963. év a magyar műtrágyagyártás fejlesztésének döntő időszaka. Ebben az esztendőben már fokozott mértékben éreztetik termelésnövelő hatásukat a második ötéves terv nagy beruházásai. A szuperfoszfát-gyártásban ugrásszerű fejlődés következik be annak eredményeként, hogy a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek tavaly tavasszal üzembehelyezett műtrágyagyára az idén már teljes kapacitását kihasználva 200 000 tonna szuperfoszfátot állít elő. A múlt évben az egész szuperfoszfáttermelés 330 000 tonna volt, az idén a szolnoki 200 00 tonnával együtt jóval felül lesz a félmillió tonnán, noha az évi tervet az idei kemény tél okozta pótolhatatlan elmaradások miatt némileg csökkenteni kellett. A szolnoki gyár teljes kapacitású belépése 60 százalékos termelésnövekedésnek felel meg a tavalyihoz viszonyítva. A hatalmas felfutáshoz a Tiszamenti Vegyiművek most elkészült új kénsav- gj'ára — amelynek első részét áprilisban helyezték üzem be, másik fele pedig május közepén kezdi meg az üzempróbát — biztosítja az elegendő kénsav-alapanyagot. A következő években még több szuperfoszfát műtrágyát kér az ipartól a mezőgazdaság. Az ehhez szükséges újabb kén- savgyár beruházási előkészületei is megkezdődtek. Ez a gyár ugyancsak a Tiszamenti Vegyiművekben épül fel, 100 000 tonna kapacitással. Berendezését a lengyel ipartól vásárolják 235 millió forint értékben, s 1965-ben már üzembe is helyezik. Ekkorára évi 120 000 tonnával növelik a szuperfoszfát-termelést. amely* így előreláthatólag eléri az | évi 650 000 tonnát. A két nitrogénműtrágyagyár, a Péti Nitrogénművek és a Borsodi Vegyikombinát, a tavalyi 330 000 tonna 20,5 százalékos pétisóval szemben az idén 376 000 tonna, ugyanilyen hatóanyag tartalmú nitrogén- műtrágyát állít elő. Pillanatnyilag ebben a műtrágyagyártási ágban is elmaradással küzdenek a hosszú tél miatt, de megtették a szükséges intézkedéseket a késés pótlására. Noha a pétisó-termelés idei fejlődése korántsem olyan imponáló, mint a szuperfoszfáté, mégis igen nagy jelentőségű, mert fontos műszaki és gazdaságossági előrehaladással jár együtt, a BVK termelésének földgázbázisra való átállítása révén. A kazincbarcikai üzemben május elején üzemen kívül helyezték az utolsó gázgenerátort is, s ma már teljes egészében a távvezetéken érkező hajdúszoboszlói földgázból állítják elő a nitrogén- műtrágyát. Ez körülbelül 20 százalékkal csökkenti a termelési költséget. A nitrogénműtrágya-gyártásban 1965-ben következik be az ugrásszerű fejlődés, amikor a Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyára üzembe lép és évi 370 000 tonna pétisót termel majd. Ekkor egyszeriben 780 ezer tonnára szökik fel a 20.5 százalékos hatóanyag tartalmú nitrogén műtrágya termelése. Fordulópont lesz ez a magyar műtrágyagyártás történetében, mert első ízben múlja majd felül tomnaszáinban a nagyobb terméshozamot biztosító pétisó termelése a szuperfoszfátgyártást Idő j árás j el en tés Várható Időjárás szerdán estig! átvonuló, felhőzet, több felé eső, zivatar. Főként a Dunántúlon megerősödő nyugati—északnyugati szél. A hőmérséklet csökken, Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet keleten 9—12, nyugaton 7—10 fok. A legmagasabb nappali hőmérséklet holnap: keleted 21—24, nyugaton 17—20 fok között, Uszodától a strandig Hajó a Dunán Foto: Erb A város régi vízvezetékeinek kuszáját bontogatom. Előttem a térkép: „Pécs Szab. Kir. Város térképének vázlata 1864." Kissé meghatódva pillantok apró gyermekkorom tiltott, de annál édesebb játszóterére, a B alo- kányra. ízlelgetem a nevet — Balo- kány — Bolikány. S közben nagy örömmel fedezem fel a tavat. A tóparton a medencét, melybe a kis Balo- kány forrása adja a vizet. Akkor még csak egy medence volt a tóparton. Húsz évvel később már kettő a három krajcáros, meg a tíz krajcáros. Mind kettő körül deszka kabinok. Volt egy másik is, a város túlsó végén, azt meg Madarász uszoda néven ismerték. Betonmedence, deszka kabinok, stb., stb. és egy gyér forrás vize csordogált bele. Nevét a vasgyáros Madarásztól vette, kinek valamivel tovább (Hőgyes E. tt. 4—6.) volt hámora és kis hűtő tava. Az üzem megszűnt, s a hámor helyén épült a Vas fürdő. Néhány kádfürdő kabinja és a főépületben vendéglő, a város legsötétebb múltú mulatója. Ma már messze a múltté mind, s az öreg tü- kék sem őket sajnálják, hanem nevük hallatára fel- ködlő fiatalságukat. A Balokány még megtartotta nevét, de melléje a strand címet vette föl. A másik uszoda még nevét is elvesztette, s lett Hullám fürdő. Pedig kezdetben a jó öreg Maiéter bácsi, aki építette, pár vagon drávai homokot is hordatott ide, hogy kiérdemelje a strand nevet. Amiatt emelkedik a hőmérő, úgy nő az izgalom a fiatalság körében, készen lesz-e az új medence a Hullámban, megépülnek-e a kabinok a nyitásra. Mikor majd megnyílik, bizonyosan kiderül, hogy így is kevés a kabin és szűkek a medencék, mert a szabadban fürdés ma már sok ezer, meg ezer embernek életszükséglete. Az azonban bizonyod, hogy vizük lesz elég és csemetéink elesnek a mi csemete korunk szórakozásától. Nem gyűjtenek arany- zöld, hosszú bajú- szú pézsmacincére- ket a Madarászt közrefogó Bálics és Früveisz árok füzeseiben, nem vadásznak csibor- ra, csíkbogárra, molnárkára, meg szúnyoglárvára az algák és moszatok erdejében, mint mi ■ a régi uszodák szennytől, mocsoktól sűrű vizében. 6. G. A bizalom szemszögéből t is — és helyében b&rII ki mást hasonlóan — meglepte a kérdés. Kinos dolog erre választ fogalmazni, hogy azért az ne tűnjön öndicsekvésnek sem, de marasztalásnak sem. A kérdés csak arra volt jó, hogy a hivatalosság, vagy talán inkább a tartózkodás kérgét leválassza egy emberről, hogy aztán ott álljon pőrén, eltűnődve: csakugyan, miként is állunk ezzel a kérdéssel? — Szeretik-e önt a vállalatnál? Forgács Imre is eltűnődött,, először mosolygott, aztán enyhe, kis zavar ült ki az arcára. Párttitkár, pontosabban pártbizottsági titkár, vagyis hát vezető ember, tehát természetszerűen sem biztos, hogy négyezer ember egyöntetűen rokonzenvez vele, hiszen nincs a világon egyforma erezetű falevél, hasonlóképpen emberi jellem sem. — Nem mindenki. Nem állíthatom, hogy mindenki. Mert nézze csak: akadnak „népszerűtlen” feladatok is, amelyek fiafe később gyümölcsöznek. Nehéz kérdés ez. Mindenesetre ... kint az építkezéseken ... azt hiszem inkább otthon vagyok. Forgács Imrét felkeresi egyik segédmunkás. V. községben lakik. Keres 1200 forintot. De fizet gyerektartást, fizet föld-adót és a boradót csak azért nem fizeti, mert az összlefogás eléri keresete 50 százalékát. De nála is van két gyerek, ősszel iskolába mennek, ruha kell nekik. — Segítsen rajtam, titkár elvtárs. Talán ha szólna a bérosztálynak, hogy a földadót most ne fogják le, hanem majd két hónap múlva... Forgács beszél V. község tanácselnökével, megegyeznek: két hónapig halasztás. — ... Erre mi történik? — meséli Forgács. — A bérosztály nem fogja le a földadót, ellenben lefogják a borért járó hátralékot... Mondom a bérosztály vezetőjének, ne csináljatok marhaságot, hiszen arról volt szó, hogy két hónapra enyhítsünk valamit ennek az embernek a gondjain... Visszacsinálják a dolgot, de... félóra múlva a bérosztály vezetője bekopog a titkárhoz és félénken így szól: — Ugye ... nem lesz kellemetlen hátránya annak, hogy... összeszólalkoztunk_? Nos? Ez az a bizonyos vélt „igazság”, jobbanmondva „törvényszerűség", hogy egy né- zeteltésésért retorziót várjon valamelyik dolgozó. Kishitűség, gyámoltalanság. S ezt nagyon nehéz lefaragni az emberekről. Sajnos — hosszú évekig — etettük önmagunkat és másokat is unalmas frazeológiával és sok fogalom megkopott, elvásott. Némely esetben ilyen a „bizalom” is. A bérosztály vezetője különben jó barátja Forgács Imrének, de mivel emez éppen párttitkár, hát retorziót vár a tisztségtől. ■jrtrdekes, hogy aztán egy Jgj másik adott esetben olyan ember fordul a titkárhoz bizalommal és bizalomért, aki nem rég szabadult börtönből és itt keresett munkát az Építőipari VéHalatnál. Ak&rhová mentem, nem vettek fel. Nagyon jól jött az amnesztia, de hát titkár elv- . társ, most mi legyen velem, ha munkát meg nem kapok? Forgács javasolta és felvették. Fiatalember még de túl korán lezüllött, csavargóit, elhagyta családját, — sikkasztott. Aztán börtön, amnesztia, kilincselés és utána Forgácsnál megértésre talál. Kibékült a családdal is, a párttitkár megígéri neki, hogy asszonyát is elhelyezi, csak szerezzen minél előbb albérletet. Egyik szocialista brigád fogadta be, — „nincs vele semmi baj, rendesen dolgozik...” — mondják Forgácsnak s a titkár elégedett: egy embert talpraállított. Közben telefonhoz hívják, körülnézek a pártirodán. Szép hosszú íróasztal, szekrény, könyvekkel, szobrok a szekrény tetején, a sarokban hatalmas — szerteágazó — fila- dendron. A titkár Hajdu-Bi- harból származott Lánycsókra, — a család újgazdaként szorgoskodott a néhány holdon, ő meg bejárt az építőiparba Pécsre, itt kezdi, itt szerez szakmát, később technikumi érettségit. Negyvenkilenc-öt- venben járási titkár, de aztán mellőzik: túl fiatal még erre a posztra .:: „Nem bíztak bennem ...” — mondja most fanyar mosollyal. • — Miért nem? — Ki tudja? Soha sem mondták meg. Most értem meg, hogy ez a zömök, csendes, szőke ember miért a bizalom alapállásából indul ki, bármit is tesz, a nap bármelyik órájában. Amikor bekerült a központba, volt egy „nehéz” embere. Vezetőségi tag volt, jóraváló, idősebb szakmunkás, csupán egy hibát könyveltek el nála éveken át: mindenütt a rosz- szat, az ellenséget kereste. — Nem bízol az emberekben? — Dehogy nem! Csak... — Azért vagy kommunista, hogy azt keresd: kibe lehet belekötni?! Ne ülj fel a pletykáknak, hanem csináld a dolgodat és úgy igyekezz, hogy a vállalatnál minden rendben menjen, hogy a dolgozók mögöttünk álljanak. A vénasszonyae nyavalygások- nak itt nincs helye ... Forgács Imre közben készülődik, kimegy valamelyik építkezésre. — Hány órát dolgozik naponta? — Legkevesebb tizet. Sajnos, többet vagyait a központban, mint kint. Sok az értekezlet. Annak örülök, amikor a naptáramban egyidöre esik három megbeszélés: akkor leg alább tudom, hogy csak egyiken vehetek részt... *— Annyira szeret kijárni? — Nem szeretem az íróasztalt. Különben is tudja, hogy kőműves voltam? M ondja, hogy a Olimpia, aztán az irodaház, meg jó néhány lakóház, bölcsödé építésén részt vett, mint építészvezető. Otthon van három gyerek, — a tizenhatéves lány építőtechnikusnak készül, a tizenhétévé.:; fiú szintén építész lesz, a két és féléves pedig egyelőre az apjának örül, amikor hazaérkezik és el mehet vele sétálni Forgács Imre a Hunyadi utcában lakik, de nem a Mecsekre viszi a gyerekeket, hanem Uj-Mecsekaljára, ahol néhány épületnek szinte mindenegyes téglája ismert. Egyik épületnél fehértéglából a nevét is-kirakta a vörös téglafalba. Kőm 'ves baboiui? Szokás? Akármi, mindenesetre a kommunista Forgács Imre kézjegye a szó legszorosabb értelmében is ott van a város legifjabb településén.
