Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-14 / 110. szám, Első kiadás

NAPLÓ 1963. MÁJUS 14. ' BARANYAI EXPORT ÉS A VILÁGSZÍNVONAL V*iksstimme és a Berliner Zeitung cikkei alapján Szállítmány': c&in&s szokik Utánpótlás az éjszakai klubok számára Toborzóiroda Bécsben — Szőkék előnyben Jlagyforgalmú éjszakai klu- ’ bök számára jiatal, csinos pincérnőket • és mixernőket | keresünk. Minimális jövede­lem havi 4000—4500 schil­ling.” Néhány nappal ezelőtt azo­nos tartalmú szöveg jelent | T*v«g legtöbb osztrák újság ha­MOZAIK REMEK óíftetet eszelt ki néhány francia szeszgyá­ros. I^apos, gyógy­szeres dobozokban hat illetve tizenkét ampullában Whis­kyt hoztak forga­lomba. nehogy a zamatos pálinka kedven« zavarba •öjjenek, amatőr 1 éppen kedvük szottyan intó. így egyszerűen azt nondhatják: — Be kell ven­dem az orvosságo­dat! * AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBELI longvíew városka clgármesteri hiva- n.la öt méter má­jas átjárót építte­tett a főutca leg­forgalmasabb része fölött. Az átjáró 'zéleesége 10 cen­tié tér Ugyanis a móku­sok számára ké­zült, hogy a főut- z két oldalán zöl- '?llő part egyik ré­zéből életük koc­káztatása nélkül ■juthassanak át a ■násik ligetbe. * HENRI ROCHA- TIN francia kötél­táncos új világre­kordot állított föl. Négy teljes napig azaz 98 óra hosz- S7at ült, állt, és fe­küdt egy szál köté- 1 í, Henri Rocha- ;n miután leeresz­teúeftfc rekordja szeülős és ingatag helyéről, kijelentet­te, hogy maradt votaa még, bírta volna még, de úgy viszketett a háta, hogy azt már ee- hogysem pállhatta. JOHN ANGWELS svédországi, batrtó- si lelkipásztor a világ egyik legis­mertebb gombgyűj­tője. Gyűjteményé­ben 125 000 külön­féle gomb talál­ható. A különös gyüjtőszenvedély ötletét az adta a lelkésznek, hogy a perselyben szerfö­lött gyakran talál gombokat. * AZ ANGOL alsó ház több képvise­lője javaslatot ter­jesztett elő, egy XVII. századbeli törvény hatályon kívül helyezését kérik. A törvény kimondja, hogy a férjeknek nem sza­bad este 9 és ing­gel 6 között verni a féleségüket. mert ezzel zavarják á szomszédság éjsza­kai nyugalmát i8r II. HASSZÁN marokkói király nemrégiben Ameri­kában járt. New York-i tartózkodása alatt öt Cadillac és ugyanannyi Chrys­ler gyártmányú gép koesit vásárolt. A jó New York-iak nem is ezen csodál koztak, hanem azon, hogy őfelsége II. Hasszán ötezer Lepedőt is vett. * WILLY FORST, a harmincas énei'.' iegismertebb cezt rák filmszínésze és rendezője, tehát a film egyik valóban legnagyobb szakér­tője, így nyilatko­zott a hetedik mű­vészet fejlődéséről: — A film magi korszaka akko- volt, amikor a sze­relmi jeleneteket még ülőhelyzetben játszották le. * A NYUGAT-NÉ- METORSZAGl Ro­senheim városká­ban új postahiva­talt építettek. A postapalota Nyu­gat-Németorsz&g egyik legkorszerűbb épülete föl twt sze­relve a modern technika minden vívmányával. Csu­pán, egy baja van: a tervező építész­mérnök megfeled­kezett valamiről, egyetlen WC sincs a szupermodem épületben. A rosenheimi postahivatal dol­gozói szapora jókí­vánságokkal emlé­keznek meg az épí­tészmérnök elme­beli képességeiről. &GS&=r-VC?lAAA7Z: r£f\0‘thkm+ v. A szakács felvilágosításai Elsőnek az orvos szólalt meg: „A vasutak nyomorú­ságos állapotát a vörösöknek köszönhetjük”. „Hogyan?" „ők hagyták ránk ezt az ócska intézményt, s az állam­nak igen sokba került a kor­szerűsítés.” Azt nem említette, hogy az­óta már 25 esztendő tett el! Azután valahogy az árakra terelődött a beszélgetés. „Igen — válóban úgy van, de az árak emelkednek — mondotta az orvos — valaho­gyan ellenőrizni kellene az árak alakulását. A legnagyobb baj azonban, hogy rémes né­pünk van. Akadékoskodó tár­saság, ahelyett, hogy együtt­működnének a hatóságokkal, állandóan ellenzékieskednek. Az orvosnak jólmenö prak- szisa van Tarragonában, elé­gedett. Most rokoni látogatás­ra megy a feleségével, ö nem akadékoskodik, nagyszerűen kijön a hatóságokkal. „Neki nincs miért panasz­kodnia, — mondotta a szakács az orvosra célozva. Kérdezzen meg csak egyszer egy mun­kást! Senki sem akar az üze­mekbe menni dolgozni, mert ott alig keresik meg a legszük­ségesebbeket. Szívesebben mennek cipőtisztítónak vagy pincérnek. Nem könnyű dol­! gozni ilyen éghajlat alatt, de | a borravaló sokat jelent. Az I üzemek helyett szívesebben mennek a szállodákba, a géz- dog turisták körül lebzselni, mert ott mindig leesik valami Franco semmivel sem törődik Hadarva folytatja mondani­valóját. A fülkében kibírha­tatlan a forróság. Papírzacs­kóból sonkás kenyeret vesz elő, kettétöri és felét nekem nyújtja. Nem hajlandó tudo­másul venni tiltakozásomat. Tovább mesél: Spanyolország nagyon gaz­dag, mi mindent lehetne itt kezdeni! Mezőgazdaságunk vi­rágozhatna, az ipar fejlődhet­ne. De ezzel a kormánnyal Franco egyáltalán nem törő­dik ezzel, az urak csak a sa­ját zsebüket nézik. Már 25 éve kormányoznak és egyre rosz- szabb lesz.” „Mit szólnak ehhez zz em­berek?” „Nagyon nehéz. A munká­sok egyszer itt, egyszer ott sztrájkolnak, de el vannak szi­getelve. A külföldi olykor naiv kér­déseket tesz fel. „Vannak tulajdonképpen pártok Spanyolországban?" „Nem, — válaszolta — csak a falanq Oda azonban senki sem akar menni. A fiatalokat kényszerítik a belépésre. A mélyben azonban, a felszín alatt varrnak pártok: * sábján. A lányoknak az egyik szállodában kellett jelentkez- mök egy bizonyos Vog igaz­gató űrnél. A nagy kereseti lehetőség, havi 4000 schilling, egy jó szakmunkás kétszeres jövedelme, a lányok invázió­ié* inchtote - a megjelölt szál­lodába. Vog igazgató úrnak hama­rosan át kellett tennie főha­diszállását egy kávéház hát­só termébe, mert a szálloda vezetősége távozásra szólítot­ta fel, mondván, hogy szállo­dájuk jóhírét nem akarják kockára tenni. A felvétel a legkomolyabb formák között történik. Az, igazgató úr a jelentkező csi­nos lányokkal felesége és tit­kárnője jelenlétében tárgyal A lányoknak kérdőíveket kell kitölteni s nem szabad figyelmen kívül hagyni ez± a rubarikát sem: „Állapotos ön?” Ha valaki igennel vála­szol azzal sajnos nem tudnak többet tárgyalni. Mindez az EVE nevű diva­tos éjsaka* lokál kávéházi ré­szében történik. Eve igen hír­hedt hely Bécs éjszakai életé­ben, Nem egy esetben neves filmsztárok pofozkodtak ösz- sze, vagy jobbhíján egymás férjét karmolták véresre. A sző­ke pincémők rövid balettszok­nyában, csipkés kisnadrágban, csípőjüket riszálva szolgálják fel a 680 schillinges pezsgőt. A striptease táncosnők bla- zirt arccal lépnek fel, s a pá­holyokban mindenütt vörös fény világit. $ A jelentkezők iittt láthatják meg, milyen feladatokat kell eHátrhck. De nem itt Bécs­ben, hanem as UNITÉRA szó­rakoztató vállalat egyéb lo­káljaiban. A vállalat Blatzhein úr tu­lajdona, ő Nyugat-Németor- szág éjszakai mulatóinak és bárjainak koronázatlan kirá­lya. Az utóbbi hónapokban a vállalat forgalma mintha meg csappant volna. Számos lo­kálban Kölnben és Hamburg­ban, Münchenben és Stutt­gartban egyaránt arról pa­naszkodtak a vendégek, hogy a pincémők már nem a ré­giek, azaz, hogy nagyon is a légiek. Amíg az NDK-ból a ka­landvágyó fiatal lányokat fényűzés és szép ruhák ürü­gyén át lehetett csalogatni, a striptease bárok és mulatók felszogáló személyzete negyed évenként cserélődött. Ebben a szakmában, amikor esté tíz­től reggel ötig együtt kell in­ni a vendéggel, negyedévinél tovább nem igen bírja egy pincémé vagy bárhölgy, hogy mindig csinos és üde marad­jon. Márpedig Blatzheim mu­latóinak mindig a csinos fia­tal szőke nők voltak ' a leg­főbb von zó erei. A szórakoztató konszern vezetősége most Béta felé nyújtotta U csápjait. Auszt­riában épp ágy mán a leg­több országban tilos külföldi munkára munkaerőt toboroz­ni Az UNITÉRA az Eve mellett más mutatókat is nyi­tott Ausztriában, s ugyan ki tilthatja meg, ha 1—2 hetes munka után valamelyik lány szeretné látni a vállalat kölni vagy hamburgi mulatóját? Igaz viszont, hogy tárgyila­gos ítéletek szerint nem I—2 lány, hanem több tucat le­függönyözött autó lépett át a határon csinos, szőke szál­lítmányával, hogy a hambur­gi, kölni mulatók azanélyae- tét kisegítsék, ' (te. L) rnunhta H z zaoddRsta pArt. Ha körülnéz, mindenütt csak egyenruhát lát, z Caurdia Ci­vil, z rendőrség, z milícia, a katonaság tagjai. Semmireke- lők, akik a mi költségünkön élnek. A szó csak úgy ömlik belő­le. Lassan közeledünk Bilbon­hoz. Elmondja, hogy megint külföldre utazik, mert Spa­nyolország túl szűk a számá­ra. Dél-Amerikáról, Európáról beszélgetünk. „Tudja, van valami, amit nem tudok magamnak meg­magyarázni: Oroszország. Egész rövid idővel ezelőtt, néhány évtizede még Európa legelmaradottabb országa volt. A mi országunk meg valami­kor gazdag volt. És ma? Az utolsó helyen állunk." Bilbao ipari város, hegyek között, lejtőkön terül el. Kö­rös körül mindenütt gyár ké­mények. Bilbaoból fejlődése ellenére sem sikerült szép vá­rost varázsolni. Vannak ugyan széles útai és terei, de épüle­tei, magas házai semmi más­sal sem dicsekedhetnek, csak­hogy hatalmasak és magasak. Az új épületek nem szépek. Bilbao tisztább, mint Barce­lona, de nincs meg az a ki­mondottan déli atmoszférája, mint a katalán fővárosnak. Vaktában indulok el. Az egyik téren ablaktalan kör­alakú épület emelkedik. Lát­szik rajta, hogy új, vörös és fehér kövekkel mintázott. „Ez a mi új arénánk. Itt tartják a bikaviadalokat.” Idősebb ember lépett hozzám, magyarázva, az egyik ház por­tása. „A régi arénánk leégett. Most elkészült az új. Szép? A gazdagok adták össze a pénzt, a legtöbbet az egyház. A nye­reséget az egyház „jótétemé­nyeire” fordítják. 14 000 em­ber befogadására alkalmas Egyes Eléseket *régemmel vonták be, ezek azonban drá­gák. Mindig sok külföldi for­dul itt meg." „Mondja, maga már járt benn?" „Én? Nem, az tél sokba ke­rül. Az olcsóbb helyek ára 200 peseta, s én havi 800 pesetát keresek." „Hogy tud abból kijönni?” Nevetett. Komikus kérdés. Hogyan is lehet 800 pesetából kijönni? „Hordom a bérlőknek a te­jet, belépőjegyeket szerzek és mindig leesik egy kis borra­való. Várjon csak! Maga biz­tos szeretné az arénát belülről Itáni. Jöjjön velem, felme­gyünk az utolsó emeletre, on­nan bepillanthat. Ha valaki kérdezősködik azt mondjuk, hogy az egyik bérbeadandó lakást jött megnézni.” 36 évi munka egy lakásért Felmegyünk. Az aréna ke­vésbé érdekel, annál is inkább a lakás: négy kis szoba, egy nagyobb szénfűtésű konyha, fürdőszoba tussal, mosdó a cselédlány részére, tus nélkül. „Mibe kerül ez a lakás?” „Háromszázötvenezer pese­ta.” A lakás kifizetéséért a por­tásnak több mint 36 évet kel­lett dolgoznia és leleményes pénzszerzési forrásokra buk­kanni. Energikusan tiltakozott, amikor borravalót akartam adni. Csak hosszabb vonako­dás után fogadta el. Járkáltam a városban, kap­csolatokat kerestem. Hiába. Bementem néhány bárba, le­ültem a parkok padjaira. Egy férfi ült le mellém. Megpróbáltam vele szóba ele­gyedni. Jövő kedden: ÁLTALÁNOS ELÉGEDETLENSÉG

Next

/
Thumbnails
Contents