Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-03 / 101. szám

2 NI^PLO 1963. MÁJUS 1 1 Május elsejét ünnepelték Baranya megye dolgozói Léggömbök emelik magasba Széchenyi-akna modelljét. (Folytatás az 1. oldalról.) Vas és Műszaki Nagykereske­delmi Vállalat, balról pedig a Moziüzemi Vállalat dolgozói érkeztek. Aztán a 12-es Autó- közlekedési Vállalat aztán az SZTK, a TÜZÉP, Posta és az Erdőgazdaság jött, mögöttük a Kossuth Cipész Szövetkezet. És már itt varinak a kesztyűsök. Sok, csinosam öltözött lány és asszony és sok derűs mosoly innen is, onnan is. A kesztyű- gyáriak egy táblára azt írták, bogy... „törzsgárda” — ezzel is jelképezve, bogy szeretik, és hivatásuknak érzik a kesz­tyű varrást. A sorok sűrűsödnek és nincs megállás. Ruházati Nagyke­reskedelmi Vállalat, MÉH, a Baranya megyei Földműves­szövetkezetek, KI ŐSZ is a Szikra Nyomda. Vízmű, Mezőgazdasági Ellá­tó, Baranya megyei Tervező Vállalat, Építőgépkarbantartó Vállalat és a Ruhaipari Vál­lalat dolgozói köszöntik a XIX. szabad májust és jönnek a Ruházatibőit Vállalat, az OTP, a Faipari KTSZ, PlERT, Ce- mentáruipari Vállalat dolgo­zói. És a kitüntetett Pécsi Ál­talános Építő KTSZ is felvo­nult a Húsipar előtt, követte őket a Minőségi Ruházati Szö­vetkezet majd pedig egy minta kollekció: A Pécsi Állami Áru­ház elegáns feketébe öltözött dolgozói. Már eltűntek a fordulóban az Állami Áruház dolgozói,! amikor megjelentek a Vegyes­ipari Vállalat, a Pécsi Építő és I Tatarozó, az Autó- és Motor-, javító KTSZ, az Állami Gaz­daságok Megyei Igazgatósága és a Baranya megyei Patyolat, az Agrária és a Mecsekvidéki I Üzemi Vendéglátó Vállalat dolgozói. És amikor a XIV. Autójavító vonult el a téren, valaki a jegyzetem fölé hajolt és sú­gott: Ezek a politechnikásak, akik autószerelők lesznek. Odanéztem! Piros nyákkendös kislány volt. — Honnan tudod? — Von köztük ismerősöm, nekem sok ismerősöm van — és attól kezdve Grőbel Éva, a Tanárképző Főiskola általános iskolájának (kitűnő, nyolcadi­kos tanulója másodriporteri minőségben diktálta az érke­Még két vállalat jött: az ALFA Vegyigyár és a Pécsi Tervező Vállalat, aztán min­den szem a Bem utca aljára figyelt. Feltűntek a sportolók. Élen a dózsások lila melegítő­ben. Különösen szép és fe­gyelmezett sorokat alkottak a labdarúgók. Bányász Sportkör, Urán SC, PVSK, Spartacus, Sportiskola, Bőrgyár. PEAC — csak most látja az ember, mennyi kiváló, minősített sportoló él Pécsett — a labda­rúgókon kívül... A Tanárképző Főiskola tor-1 nasaakog hallgatói különösen nagy tetszést arattak kecses mozdulataikkal, amint eliej- tettek a tribün előtt. — Engem is tanítanak — súgja Évi ■— mind tanított má vagy legalábbis sok közülük — Ismered is őket? — Csak látásból, a nevüket lemigen mondják meg, ha el­jönnek tanítani. Azért meg­ismerem őket... Aztán újra diktál: Tessék írni: Vörös Meteor, Postás, MHS. Felpillantok. Előttem egy vi­A felvonulás egyik üde színfoltja: a tanárképzőt lányok, tornászlányok menete. :ezifc: gépipari, építőipari, bá­nyaipari, közgazdasági, majd megjelentek a Leöwey Klára Gimnázium díszszázadai. Ve- ük legutóbb a Séta téren ta- álkoztumk az ünnep előtti na­pokban, amikor a menetelés iem éppen lányoknak való udomámyát gyakorolták. Nem liába! Soraik talán a legszeb­bek és férfiúi elfogultság nél­kül is megragadok. Mig elvonulnak a lányok, Évi tolmácsol: — Ezek itt fehér köpeny­ben az egészségügyi gyakorla­tot végzők, most pedig a sző­lészet, borászat szakosított ta­nulói jönnek. Ott pedig nagy képző Főiskola fiataljai követ­keztek — évfolyamok szerint. Az egyik leányszázad vala­mennyi tagja tarka májusfa alatt vonult fel. Még hátra volt a Közgazdasági Techni­kum, a Széchenyi Gimnázium, a Janus Pannonius Gimnázium és az 506-os Ipartitanuló-intézet A Janus Pannonius Gimná­zium — sokak véleménye ez összeforrott kollektívát muta­tott. Megérdemelték a tapsot. Azután felsorakoztak a ren­dezők is, hogy lezárják a pécsi dolgozóik két és félórás szín­pompás május elsejei ünnepi menetét. Gáldonyi Béla tűvel és cérnával a varró polite chnikások. Most kanyarodnak a térre az Orvostudományi Egyetem nö­vendékei. A fiúik fehér ing­ben, a lányok piros blúzban, kardigánban. Egy sor fehér- imges, egy sor piros biúzos, aztán megint fiúk és utánuk lányok. Igazán kellemes lát­vány. És fejük fölött egy táb­la: Élni annyi, mint dolgozni! Május elseje nemcsak a munka, hanem a nemzetközi munkás szolidaritás ünnepe is. Ezt jelképezte az a négy af­rikai fiatal, aki városunkban tanul és részt vett a felvonu­láson. Négy lány kíséretében négy betűt emeltek a magas­ba: BÉKE! A jogászok után a Tanár­tarlázó repülőgépet húznak. — Milyen nagynak látszik a le­vegőben, itt meg elfér a kes­keny úton. Mögötte a bátrak lépkednek — ejtőernyővel. — Majd a vizesek következnek teljes mundérban. Valaki meg is jegyzi: Békaemberek. A sportolókat az iskolák váltják fel. Még egy dolog, ami megra­gadja a szemlélődő figyelmét. A Nagy Lajos Gimnázium fia­taljai a következő feliratot viszik: A mi utunk: az ipar, az egyetem, és a mezőgazda­ság! Az út alapköveit ezekben az években rakják le a gim­názium helyesen szakosított osztályaiban. A Művészeti Gimnázium után csupa technikum követ­el barátság táviratai Május elseje alkalmából külföldi testvérlapjainktól több távirat érkezett szerkesztőségünkhöz. Táviratban köszöntötte a Dunántúli Naplót és ezen keresztül Baranya megye dolgo­zóit a Lvov! Pravda kollektívája. Üdvözletét küldte a várnai megyei újság és a Slovo Ludu, a lengyelországi Kielcéböl. Baráti köszöntésüket táviratban fejezték ki a Kari Marv Stadt-i Freie Presse szerkesztőségének vezetői és munkatár­sai. És egy kedves távirat érkezett az Örmény Szocialista Köztársaságból, Jereván városából. Anaid Mkrtumján nép­művész küldte szívélyes üdvözletét Pécs és Baranya dolgo­zóinak lapunkon keresztül. A neves színésznő a múlt év végén több hetet töltött megyénkben. Kultúrműsorok utcabál Pécsett három helyen állítot­ok fel szabadtéri színpadot, ahol az óvodásoktól kezdve a Nemzeti Színház művészéiig minden korosztály pódiumra lépett. A Tettyére sűrített autóbusz- járat hordta az embereket. A Havihegy felőli oldalon a park közepén állt a rögtönzött szín­pad,. ahol az Anna utca és az Aradi vértanúk útja óvodásai kezdték a műsort délután há­romkor. Énekeltek, táncoltak, verset mondtak — s bár csak a közelállók értették, hogy mit —, mert a mikrofont nemigen érték fel — azért nagy sikert arattak. Az Üttörőház tánccso­portja vette át helyüket fél négykor. Ezután Zsoldos György, a Székely Bertalan úti skola VII. osztályos tanulója lépett a mikrofon elé: furulyaszólókat adott elő a János vitézből és Bartók Este a székelyeknél cí­mű művéből. Gyurka a szak­iskolában tanul furulyázni, fu- volázni — később egy Händel szonátát játszott fuvolán — és a városi kulturális seregszem­lén értékes helyezést ért el. — Ismét tánccsoportok következ­tek: nagy sikert arat a délszláv általános iskola, aztán pedig a Bányaipari Technikum népi tánca. A közönség nem fogy: várják á fegyveres erők tánc­zenekarának szólistáit, a Ple- csek Együttest és a színház mű­vészeit Balokányban vannak a leg­többen. Bár a virslit és sört árusító sátrak előtt hosszú u>r kígyózik, mégis a színpad lesz a győztes: olyan szoros gyűrű veszi körül a dobogót hogy a szereplők is alig jutnak fel. Tapsban itt sincs hiány, de meg is érdemlik Sánta Ferenc és Deáki János, a Művészeti Gimnázium tanulói, akik Di- nicu Pacsirta című, komoly tu­dást igénylő számát játszották hegedűn és zongorán. A fehér­hegyi iskola harmonika triója és Schneider János füttyszóló­ja után pedig megérkezik az AKÖV közkedvelt zenekara és némi várakozás után — nem könnyű dolog a pendlizés — tánczenétől hangos a Balokány liget. Fél hétre járt az idő, mire megérkeztek a Nemzeti Szín­ház művészei. Pécsuáry Gab­riella egy dalt énekelt a Bal a Savoyban című operettből, Fo­dor Pál pedig a Marica grófnő népszerű dalát adta elő: „Mond meg, hogy imádom a pesti nőket”. Wagner József a Giudittából énekelt, Berczeli Tibor pedig pécsi szerzők ma- gyamótáival szerzett örömet a hallgatóságnak. A Széchenyi téren már ki­nyúltak a villanyok, amikor megérkezett, s hangolni kez­dett az AKÖV tánczenekara. Nyolc után néhány perccel megkezdődött a zene és folyt az utcabál este tíz óráig. Nagyüzem a szórakozóhelyeken A május 1-1 program ko-| rántsem ért véget a szírapom-1 pás felvonulással, sőt a sereg­szemle után következett, a több helyen hosszúra nyúló vidám szórakozás. A Széchenyi téren 20 ha­talmas busz sorakozik, várja az utasokat, hogy ha kell, akár percenkénti indulással is felszállítsa azt a 15 ezer ki­rándulót, akik május 1-én a Mecsekien kerestek szórako­zást, pihenést. Tizenötezer kiránduló elle­nére sem volt nagy tolongás a Mecseken. Az állatkertet mintegy 3800 vendég látogat­ta meg. A vidámpark 22 já­tékja is csak naplemente után szűnt meg mozogná, amikor elbúcsúzott a 6400 látogató. Az éttermeik, cukrászdák, turistaházak jól felkészültek a május elsejét ünneplő tö­megek fogadására. A Pécsi Vendéglátó Vállalat a Balo­kányban, a Séta-téren, az út- törővasútnáL az Olympia mel­lett és a Tettyón tizenegy büfésátrat állított fel, amelyek reggel nyolctól egészen söté­tedésig a közönség rendelke­zésére álltak. Az első „hullám" közvetle­nül a felvonulás után követ­kezett, amikor elsősorban a Nádor éttermet és a Széche­nyi tér szomszédságában lévő belvárosi cukrászdákat lepték el a fogyasztók. A természet­kedvelők és a kirándulni vá­gyók a délutáni órákban a mecseki vendéglátóhelyeiket, büféket keresték feL Dömör- kapunál mintegy ezerötszázan pihentek meg. Telt ház volt a Tettyén is, de a távolabbi szó rakozóhelyek sem maradtak üresen. Fehérkúton közel 11 ezer forint forgalommal zár­tak. jó legifjabbak nagy érdeklődéssel figyelik a felvonulást. Ifjú Latabár Kálmán ét hűséges gyermekkísérete. Az állami gyermeknevelő intézetek elsőéves felvonulói. ♦ \

Next

/
Thumbnails
Contents