Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-10 / 107. szám

1963. MÁJUS 1». I Ülnökválasztás előtt Ösztöndíjasok kiállítása Vízvezeték-hálózat Mohácson A három évvel erelőtt vá­lasztott népi ülnökök megbízatása az idén le­jár. Az Elnöki Tanács úgy intézkedett, hogy a bíróságok ülnökeit az illetékes tanácsok május 15. és június 30. között válasszák meg. A népi ülnöki rendszer 13 éves múltra tekint vissza. Bíróságaink első fokon egy hivatásos bíróból mint elnök­ből és két népi ülnökből álló 3 tagú tanácsban ítélkeznek. A népi ülnökök ugyanolyan teljesjogú tagjai az ítélkező tanácsnak, mint a szakbíró. Az ítélkezésben a hivatásos bírá­kat és a népi ülnököket ugyan azok a jogok illetik meg és kötelességek terhelik. Ahol a törvény bírót említ, ezalatt a népi ülnököt is érteni kell. A bíróság határozatait — véle­ményeltérés esetén — szótöbb­séggel hozza, s az ülnök sza­vazata éppen úgy érvényesül, mint a hivatásos bíróé. Nem egy esetben előfordult már, hogy a meghozott ítéletben az ülnök álláspontja jutott kife­jezésre a tanács elnökével szemben. Ülnök-bíráink eddigi műkö­désének tapasztalatai az ülnök bíráskodás létjogosultságát, bíróságainknak a csupán szak­bírókból alakult bíróságokkal szembeni fölényét kétségtele­nül igazolták. A termelés egyes ágaiban való jártassá­gukkal, a dolgozó tömegekkel való szoros kapcsolataikból adódó élettapasztalatukkal nagy mértékben segítik a bí­róság munkáját, erőteljes tá­maszai a hivatásos bírónak az ügy helyes eldöntésénél. wjj büntető eljárásjogi tör­;J vényünk külön önálló feladatot is bíz az ül­nökökre. A magánvádas ügyek tárgyalására való előkészítése során a bíróság egyik felada­ta a szembenálló felek közti ellentétek eloszlatása, kibékí- tésük megkísérlése. Uj törvé­nyünk értelmében a tanács el- ^nökéhek a hatáskörébe utalt ’ezen feladatokat népi ülflök •tg elláthatja. A magánvádas ügyek a becsületsértés, rágal­mazás, könnyű testi sértés száma jelentékeny. Ez jórész­ben még a múlt rendszer hi­bájából elmaradt nevelés kö­vetkezménye. Az ilyen cselek­mények által sértik meg a dol­gozók leggyakrabban a szoci­alista társadalmi együttélés szabályait. A bíróságnak, ezen kívül az ülnökbírónak is, fon­tos szerep jut a polgárok he­lyes felfogásának és magatar­tásának kialakításában. Az elmúlt 13 év alatt a hi­vatásos bírák és a népi ülnö­kök teljes egyetértésben, ered­ményesen működtek együtt. A hivatásos bírák olyan munka­társaiknak tekintik az ülnök- bírákat, mint akiknek révén a dolgozó nép igazságérzete és egészséges életszemlélete érvé­nyesül az ítélkezésben. Amikor nálunk az ülnök­bíráskodást megvalósítottuk, az volt a felfogás, hogy a népi ülnök legyen teljesen laikus, fölösleges, hogy a törvényeket és egyéb jogszabályokat ismer­je. A kívánalom egyedül az volt, hogy a dolgozó nép iránti hűséggel, megfelelő élettapasz­talattal és józan ítélőképesség­gel, s nem utolsósorban politi­ka, érettségével segítse a hiva­tásos bírák munkáját. Ez a fel­fogás akkor sem volt egészen helyes, de mégis indokolható volt azzal, hogy bíróságaink túlnyomó részben a régi bur- zsoá jogszabályok alapján ítél­keztek, amelyeket az ülnökök­nek is megtanulni szükségte­lennek látszott, de erre akkor idejük sem volt. Ma azonban más a helyzet. Jelentősen előre haladtunk a szocializmus épí­tésének útján. Népgazdaságunk Felvételre keresünk férfi munkaerőket raktári és rakodási mun­kákhoz azonnalra. Vas- és Műszaki Nagyke­reskedelmi Vállalat Pécs, Lenin tér 6. egységes alapon nyugszik. Né­pünk egységes, államunk erős. A szocialista jogalkotás is nagy léptekkel haladt előre. Polgári Törvénykönyvünk, Büntető Törvénykönyvünk, polgári és büntető eljárási jo­gunk, családjogunk, mind új, szocialista jogszabály. Ezek­nek a megismerése nemcsak hivatásos bíróinknak, hanem népi ülnökeinknek, sőt min­den állampolgárnak is köte­lessége. Enélkül sem ítélkezni, sem társadalmunkban helye­sen élni és dolgozni nem lehet A bíróságok működése, ítél­kezési munkája akkor mond­ható jónak, ha megfelel szo­cialista jogszabályainknak, az irányadó jogpolitikai elveknek — egyszóval a törvényesség követelményeinek. Ehhez vi­szont feltétlenül szükséges, hogy a bíróság minden egyes tagja —i így az ülnök is, bíró is — minél jobban meg­ismerje szocialista jogszabá­lyainkat, valamint azokat a jogpolitikai irányelveket, ame­lyek állandó figyelembevétele nélkül a jogszabályok helyes alkalmazása elképzelhetetlen. Az ismeretek gyarapítása ér­dekében ülnökeink a bírósá­goknál tartott ülnökértekezle­tek mellett a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat által szervezett ülnökakadémiai elő­adás-sorozatokon vesznek részt. Az ülnök, működése során, eleven valóságban ismeri meg a törvényt mint a bűnözés el­leni küzdelem eszközét. Tájé­kozódást szerez azokról a jog­viszonyokról, amelyek a felek között jogvitát eredményezhet­nek. Megismeri ezek elbírálá­sának szempontjait Amikor — ítélkezési munkáját elvé­gezve — visszatér munkahe­lyére, megszokott környezeté­be, ott terjesztenie kell szoci­alista törvényeink ismeretét és tiszteletét. A szocialista törvé­nyesség leghivatottabb propa­gandistájának kell lennie. M egyénkben ez alkalom­mal 690 népi ülnököt választanak. Nem kö­zömbös, hogy ezek az elvtár­sak mindannyian hiánytalanul eleget tesznek-e a most emlí­tett kötelezettségüknek. Na­gyon hasznos volna, ha a jö­vőben ezeket a beszámolókat a bírósági vezetők mellett a helyi tanácsok, a párt- és szak­szervezetek, a Népfront és a nőtanács helyi szervei s nem utolsó sorban az üzemek, szö­vetkezetek és más munkahe­lyek vezetői is szorgalmaznák és elősegítenék. A népi ülnököknek megvá­lasztandó személyeket a mun­kahelyeken dolgozó társaik — a nyugdíjasok, háziasszonyok közül pedig a területen lakók — gyűléseken jelölik. Népi ül­nöknek olyan büntetlen elő­életű, erkölcsileg és politikai­lag feddhetetlen személyeket kell kijelölni és megválasztani, akik kellő politikai szilárdság­gal, gazdag élettapasztalattal rendelkeznek, és munkahelyü­kön megbecsült emberek. A megyében mintegy 100 mun­kahely és lakókörzet jelöl ül­nököt. A járási (városi) bíróságnál működő népi ülnököket a já­rási—városi tanács, a megyei bíróság ülnökeit a megyei ta­nács és a pécsi városi tanács választja a jelöltek közül 3 évre a június végéig megtar­tandó tanácsüléseken. Az ülnökök kiválasztásánál módot kell adni arra, hogy a lakosság minél szélesebb réte­gei kapcsolódhassanak be az állami munkába, a közügyek intézésébe. Előrehaladásunk­nak megfelelően több szövet­kezeti parasztot, több értelmi­ségit és több derék párton- kívüli dolgozót kell bevonni népi ülnökként bíróságaink munkájába. A most megválasztandó népi ülnökökön is múlik, hogy bí­róságaink ítélkezése mennyi­ben lesz a dolgozó nép érdeké­ben álló, törvényességével és differenciáltságával mennyi­ben segíti elő r szocialista épí­tés soronlevő gazdasági és kul­turális feladatait, a dolgozók nevelése ügyét Dr. Dely István a pécsi megyei bíiősV Készül a tanulmányterv Három próbakút a Duna partján Platthy György: Pécs-Gy ár város Futballmeccs — csigák között ■— A seb a fejeden? — Nekiestem egy sarokva*­nok. <- Fáj? — Kicsit. Nem Jön focizni? «r» Orvosnál voltál már vele? —- A, minek?! Nem jön fo­cizni? — Mehetek éppen. i— Maga lesz az Antival, Jó? A csiga-begyűjtő udvarán így áll fel a két együttes: a sebesfejű Jóska és egy zömök szóké fiú az egyik csapat, a másik Anti meg én. r— Te a Jóska öccse vagy? — kérdeztem Antit. Hány éves vagy? — Hét. — Jársz iskolába? — Nem. A Jóska se Jár, meg a Sanyi se. — Hátul akarsz lenni vagy elől? — Hátid. Most már éppen meg kelle­ne jönnie a csiga-begyűjtő ve­zetőjének. Állítólag Komlóra mentek, autóval, csigáért. Jós­ka látta őket — azt mondták azonnal jönnek vissza aztán majd átveszik a csigát. Támadás. A szóké srác, a labdatulajdonos (tizenkét, ti­zenhárom éves lehet, akárcsak Jóska) könnyedén kicselez, átvágja a horpadt gumilabdát Jóskának. — Anti, áUJ a kapuba — üvöltöm. Anti villámgyorsan hasra- vágódik a két féltégla között, de már elkésett. A hasa alatt begurul a labda: 1:0! — Egy nul — mondja Jóska. A Mohácsi Selyem gyár szocialista újító brigádja az elmúlt esztendőben több mint félmillió forint megtakarítást hozott a gyárnak. A brigád vezetőjét, Molnár Zoltán technológust keresem. Azt mondják, talán fenn van a gépteremben. Amikor kinyitom az emeleti szövőgépterem ajtaját — hir­telen a fülemhez kapok. Sok üzemben, gyárban, bányában megfordultam már, de ilyen pokoli dübörgést sehol sem tapasztaltam. Lábam alatt üte­mesen rezeg a cementpadló. Hosszú gépsorok mint soklá­bú hatalmas pókok fonják a hajszálnál is vékonyabb se­lyemszálból finom hálójukat. Babosfejkendőjű asszony szólít meg:. — Kit tetszik keresni? — mondja, mondja? — kiabálja a fülemhez hajolva. Ahogy csak a torkomon ki­fér, olyan hangosan válaszo­lok. Viszontválasz helyett ke­zével a szövőgépek közti kes­keny folyosón álló kék mun­karuhás fiatalemberre mutat, aki már jön is felém. Bemu­tatkozunk. De ez a bemutat­kozás olyan, mint a néma­filmekben. Kezet fogunk, mondjuk nevünket, de han­gunk nem hallatszik. Mindent elnyom az egymással feleselő szövőgépek lármája. Egy csendesebb szobában már zavartalanabbul beszél­gethetünk. ' * ’ ** . 1- } — Nem maga kacsintott rám tegnap a buszról? — De én. — Miért kacsintott? — Hát tetszettél nekem. Elvigyorodik. Nagyon tisztán és kedvesen tud vigyorogni. Tegnap ugyanígy vigyorgott, amikor rákacsintottam a busz­ból. Ezt a kétkerekű kordét húzta, ami most oda van tá­masztva az ajtó elé s ugyan­így mezítláb volt és ugyan­ilyen rettenetesen koszos volt mint most. Újabb gólt kapunk. — Miért nem jössz hátra!? — mondja méltatlankodva Anti, s a tegezésért még csak nem is moroghatok, elvégre igaza van. Hátra kellett volna mennem. Egy hatvan év körüli, bajú- szos öregember biciklizik az udvarra. A kormányon bu­gyor. — Bácsi, egy kimászott! Az öreg rálép a kontrára, leszáll, a biciklit nekitámaszt­ja a falnak. Aztán azt mond­ja: „Azanyád!" és a virgonc csigát visszateszi a bugyorba. — Hát ezek? — bök a be- gyűjtöhelyiség felé, a zárt aj­tó láttán. — Komlóra mentek — mond ja neki Jóska. — Ezeket hol szedte? — Hej, te gyerek, mikor mo­sakodtál utoljára? miközben egyik Íróasztalból hófehér papírú füzetet vesz elő. — E>e előbb hadd mutas­sam be őket — mondja. A brigád vezetője Molnár Zoltán, 29 éves, a gyárban 1957 óta dolgozik. Többszörös „Kiváló dolgozó” és hússzoros újító. Tóth Gyula művezető, 30 éves, 1949-uen lépte át a gyár kapuját, többszörös „Kiváló dolgozó”, hétszeres újító. Bánhegyi János lakatos, 34 éves, a tizedik éve dolgozik az üzemben, ötszörös újító.- íme a brigád— mond­ja s arcíiról látom, szívesen hozzátenne: „Stramm gyere­kek.” De nem akar szerényte­lennek tűnni. Pedig van mivel büszkélkedniük. — A brigád ebben az évben új taggal, Seregi János főmű­vezetővel bővül. Ö is kérte a felvételét — mondja. — Negy­ven éves, 1950 óta dolgozik itt, többszörös „Kiváló dolgo­zó” és 16-szoros újító — teszi hozzá. Beszél .a brigád munkájáról, arról, hogy 1962. február 10-én alakultak és ez év februárjá­ban elnyerték a „Szocialista újító brigád” kitüntető címét. A naplóból — hű krónika — egymásutiin felsorolja azt a 10 újítást, amellyel 546 000 forint megtakarítást értek el. Amíg beszél — figyelem. Szinte süt belőle a lelkesedés. Szavait időnként jóízű nevetés sri kör'íi. A Duna menti várost 51 közkút látja el ivóvízzel. Ez csak szűkösen elégíti ki az egyre fokozód:) igényeket és az ipar fejlődése is újabb gon­dot jelent a városi tanácsnak. Évente öt-hat kút mondja fel a szolgálatot, ilyenkor fel­újítják. nagy költséggel újra használható állapotba hozzák. Ezenkívül újabb kutakat is fúrnak — így az idén három közkút készül. A végleges megoldást a víz­vezetékhálózat kiépítése jelen­tené egy bőséges víznyerést biztosító kúthálózatból. Ez nemcsak kényelmes, hanem biztonságos is A városi ta­nács megbízásából a MÉLY- ÉPTERV-nél már készítik a tanulmánytervet a mohácsi vízvezetékhálózat kialakítá­— Hát... — Jóska szendén vigyorog. Anti is. — Talán a bába fürösztötte meg utoljára! — véli egy má­sik öreg, aki már korábban nekiállt meccset nézni. — Apátok micsoda? — kér­dezi az öreg. — Drótos. — És hányán vagytok test­vérek? — Kilencen. — Kint laknak ezek a sa­lakhegynél, Újhegyen — mond­ja a másik öreg. — Apád ügye most is alszik? — Hogyne, dolgozik! — Se ruhájuk, se cipőjük — morog az első öreg. A két srác mit sem törő­dik a kritikával, rúgják önfe­ledten a horpadt gumilabdát. Szégyenszemre már öt nullra vezet az ellenfelünk, mikor újabb két srác jön. Be akar­nak állni. .Mi választunk, az­azhogy Anti, mert határozot­tan azt mondja: Az lesz ve­lünk! Az új fiú szerencsére jól focizik. Néhány percen belül hét ötre szépítünk, meg­élénkül a mérkőzés. Valaki motorral bejön az udvarba, megáll a kapu (a két féltégla) előtt. — Bácsi, a pályára állt! — mondják a srácok. — Pardon — néz körül erre a motoros és a motort letolja a „pályáról”. Nem, nem a különböző és a sokszor szinte kimondhatatlan „műszaki-nyelvű” újítások le­írása érdekel engem, hanem az, hogy mi az a „kényszer”, ami újnak, jobbnak alkotására serkenti őket. Meg az, hogy miként születik az ötlet, ami százezreket jelent a gyárnak, a népgazdaságnak. — ... sokan azt hiszik, hogy valaki leül és elhatározza: most újít — mondja. — Eszi a fene, nem így van. Higgye el, hogy az embert sokszor a kényszerűség viszi az ötletig. Hadd mondjak erre egy példát. Az első újításom történetét. Észrevettem, hogy a szövőgé­peknél a gép leállása és a szö­vetet húzó szerkezet megál­lása nem azonos pillanat oan történik. Ezért, a gép indítá­sakor a szövetben csíkok ke­letkeztek. Nos, mondtam ma­gamban, ezen javítani kell. S ha sikerül, örülök én is, a szö­vőnő is, mert jobb minőségű árut adhat ki a kezéből, s ez bizony a borítékban jelentke­zik fizetéskor. De mikor kezd­jek hozzá? Hétköznap nem le­het, három műszakban dolgo­zunk. Csak vasárnap. Az egyik vasárnap reggel fél 7-kor már a gyárban volt. A gépek mozdulatlanul pihen­tek, szokatlan csend terpesz­kedett a teremben. Odaült az egyik gép mellé, a térdére kö­nyökölt, és olyan vizsgáló szemmel nézte a hosszúkarú masinát, mint orvos a betegét. sara. Az idén már három pró< bakutat fúrtak, hogy meg­állapítsák, milyen vízmeny- nylscgre és minőségre számít- [ hatnak. Az első vizsgálatok az; bizonyítják, hogy a Duna mentén fúrt kutakból fenol- mentes vizet kapnak, csupán a vucártalmát kell bizonyos ■■'értékben csökkenteni. A 320 ezer forintért készülő anu1-"' •■■•'érv megvitatása után kerülhet sor a végleges tervek eikész; ésére, majd pe­dig azok megvalósítására. Az előzetes számítások szerint az egész vízhálózat kiépítése mintegy negyvenmillió fo­rintba kerül. Ehhez az állam nyújt hitelt, de a földmunká­kat társadalmi összefogással kívánják megoldani és víz­ügyi társulást is szerveznek. Sajnos nem ő az „üzletvezet tő” — várni kell tovább. — Ti hány forintot kapta* tok tegnap? — kérdezi a láb- datulajdonos Jóskát. — Kétszázharmincat. Da máma nem lesz annyi, jó ha ez van harminc kiló. — Annak is a fene a belibe, aki ezt megeszi — mondja a biciklis öreg mély undorral és egy újabb csigát nyom visz- sza a bugyorba. — Jó az — mondja Jóska. — Miért, te talán már ettél? — Ettünk ám, igaz-e Anti? Anti bólint. — Azt mondják, a franciák szeretik ezt. — Meg konzervet is csinál­nak belőle — véli Jóska. — Affene a gyomrukba —> így az öreg. Ekkor veszem észre, hogy a sarum tökéletesen szétment a nagy meccsen. Hiába mégis haza kell menni. Nem tudnám pontosan meg­mondani, miken gondolkoztam hazafelé menet. De ilyesfélék jártak a fejembe: Monsieur Duval, ahogy éppen éticsigát reggelizik egy párizsi kiskocs­mában az Arc d’Étoile kö­zelében, meg azon, hogy vajon kinek a kötelessége az ilyen élénkszemü, mocskos kis elha­gyott kölyköket észrevenni az utcán és tenni valamit értük, meg persze azon, ha Anti ki tudta volna védeni a tizen­kettedik gólt, talán meg is nyerhettük volna a meccset. Lázár Ervin Nézegette, tapogatta a hideg vasakat, csavarokat. — Tudja milyen bolondos gondolatok kavarogtak a fe­jemben, amíg a gép előtt ül­tem? Ilyen például: hej, de könnyű dolga Is volt Nagy Sándornak azzal a gordiuszi csomóval. Suhintott egyet a kardjával s ketté vágta. Nos, a modern „gordiuszi csomó” most itt van előttem. De hol a kard? Felesége tízórait csomagolt aktatáskájába. Hozzá sem nyúlt. Ráharangozták a delet is. Észre sem vette. Késő este volt, amikor el­köszönt az álmoshangú por­tástól. — Sikerült! 12 gépen alkal­maztuk az újítást — mondja. — Azóta semmi hiba... 1200 forintot kaptam ... vettem a feleségemnek egy porszívót ér­te. Kárpótlásul az egyedül töl­tött vasárnapjáért... Jóízűt nevet, egymáshoz dörzsöli a tenyerét, mint aki azt mondja: örültem én is, a felesegem is. Megalakították a brigádot. — Te Zoli, a szövőgépen, tudod az a csavar, mindig el­törik ... kellene valamit csi­nálni — mondta egyik nap Tóth Gyula művezető. — Ha te. meg a Bánhegyi Jancsi, a lakatos, összeállnánk, kifun- dálnánk valamit. Hol az egyik, hol a másik gép áll. A szövő­nők morognak... Az egyik vasárnap mindhárman bementek a gyár­ba. Úgy gondolták, hogy dé­lig dolgoznak, aztán megnézik a gyár mellett kanyarodó Du­nán a motorcsónakversenyt, délután pedig elmennek a meccsre. „Nyughatatlan újítók44

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents