Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-09 / 106. szám
1963. MÄJTJS *. niAPLö 5 Jegyzetek, megjegyzések Bajnok kerestetik... A régi szép spartakiáddk jutottak eszembe, amikor vasárnap délelőtt a kulturális seregszemle rendezői idegesen nézegették az órájukat. Boldog spartakiádok ..; Az ember benevezett valamilyen atlétikai számból, aztán minden vasárnap hazavitt egy érmet. Néhányan e«y későbbi szép éremgyűjtemény alapjait raktuk akkor le. hiszen egy- egy versenyszámból háromnál többen alig-alig indultak. így aztán a biztos bronzérmünkkel a szakadozott trikónkon büszkén hirdettük a magyar sport tömegjei legét, nagyszerűségét- és magasztaltuk magunkat is, hiszen helyezés nélkül soha nem tértünk vissza a falunkba. Most vasárnap, mintha az idő kereke megállt volna, pontosan így történt, csak más szinten, más szereplőkkel. A Steinmetz Miklós Kulturális Seregszemle járási döntőjét ren dezték meg, melyen hat csapatnak kellett volna összemérni (tudását, szellemi erejét. A Fegyveres Erők Klubjában azonban hiába várakoztak a rendezők, három csapat Egerág, Görcsöny és Szentiő- rinc csapata egyszerűen nem jelent meg. A kulturális seregszemle. úgy látszik, nem érdekelte őket túlzottan, s a távolmaradásukkal bérelt helyeket biztosítottak a megjelenteknek. t i A történet humorosan hangzik, de elég szomorú, mert egv szép, tudatformáló mozgalom elszürkítését, elbagate- lizálását jelenti. Jó lenne tudni, hogy a mozgalom érdektelensége okozza a lemaradásokat, vagy a résztvevők közömbössége? Budapesttől Komlóig A komiéi Május 1. Kultúr- ház ifjúsági klubjában időről időre megjelennek a budapesti KISZ-bizottság által gondozott Fiatal Művészek Klubjának tagjai, írók, festők, zeneszerzők, színészek... A fiatal művészek patronálják a komlói fiatalokat, rendszeres időközökben leütnek közéjük, s hosszas vitákat folytatnak az életforma kialakításáltól kezdve, egészen a művészetek fejlődésének problémájáig mindenről. A találkozások nagyon hasznosak, emlegetik Komlón is, és Pesten a Fiatal Művészek Klubjában is. Ezt a kapcsolatot csak dicsérni lehet... Felvetődik azonban néhány gondolat. Komló vajon közelebb van Budapesthez, mint Pécs? Nem lenne hasznos, ha a fiatal művészekkel a pécsi ifjúsági klubokban is találkozhatnának a fiatalok? Nem lenne jó, ha a Fiatal Művészeik Klubjának pezsgő szellemi életéből Pécsre is hoznának egy kis ízelítőt, ha viták és rendszeres eszmecserék keretében tisztáznának egy tucat olyan kérdést, mely Pécset közvetlenül érinti? Biztosan jó terme. És még egy. A patranálási viszonyok egész bonyolult szövevényéről tudunk már, de ezek általában csak formaiak. Az iskolát patronáló üzem munkásai évente egyszer elmemnek az iskolába és a gyerekek nyakába felkötik az úttörőnyakkendőt, vagy ünnepélyesen felavatnak egy zászlót, s az iskola pedig elmegy az üzembe és énekelget valamit a fáradt munkásoknak. Ezeket a kapcsolatokat ha egyszer létrehoztuk, tartalmasabbá kellene tenni. Ha patronálunk, akikor csináljuk komolyan, mint ahogy néhány iskola honismereti szakköre már meg is kezdte (feldolgozzák a gyár történetét, hagyományait). Ahol azonban ezeket a kapcsolatokat terhesnek érzik, meg kell szüntetni, hiszen a látványos, kirakatba he lyezett barátságnak, tartalom nélkül semmi értelme sincs. Helyesírás a kávéházban „Cöak a ruhatárban elhelyezett tárgyakért vállalunk f e- lelőséget” — hirdeti az elegáns üvegtábla a Nádor ká- vóház falán, s úgy látszik az örökkévalóságba is bevonul, egy s-eL, hihibásam, gondtalanul Pedig nem ártana leemelni a szép faburkolatról, és egy ügyes címfestővél kijavíttatná egy s-sel hihásan, gondatfla- lősség is mindjárt komolyabban hangzana. Legalább a nyilvános helyeken kifüggesztett felirataink ne legyenek hibásak. Bertha Bulcsu cÁ vágy k öv etkezm fai ij t Bőségesen adtak mézet a t űzi egelő k Tizennégyezer baranyai méhcsaládot veszélyeztetett a későn érkező tavasz, hiszen a családok téli készletei teljesen kimerültek. Ezért a szorgalmas bogarak nem rendelkeztek kellő mézzel ahhoz, hogy az idei fiasítást, ellássák. Ugyanakkor a fűzfa korán kivirágzott, s mézével, valamint virágporával pótolta a tél folyamán elfogyott készleteket. A megye vándorméhészei majdnem kivétel nélkül a Dráva és a Duna menti füzesekbe húzódtak az elmúlt két hét során. S a fűzlegelő jónak bizonyult. Az ott gyűjtött mézzel rohamos fejlődésnek indultak a méhcsaládok. A fia- sítás annyira sikerült, hogy a négykeretes családok hat-hét- keretesre szaporodtak fel, s most már teljesen felkészülve várják az akácvirágzást ÉM. Komlói Állami Építőipari Vállalat 14—16 éves korig Vili. osztályt végzett fiatalokat a következő szakmába vesz fel ipari tanúiénak: központi fűtésszerelő, vízvezetékszerelő, villanyszerelő, épületbádogos, épületlakatos, épületasztalos, épületüveges. Bentlakást biztosítani nem tudunk. — Jelentkezni lehet: Komló,, Kossuth Lajos utca 13. szám, f a zsebébe dohányt szórt, papírt tett, és elhatározta, hogy csak akkor wyújt rá, ha lóháton, egykézoen a zsebben meg tudja sodorni a cigarettát. Megtanulta. Az ismerősei barátságosan köszönnek neki az utcán, ha néha bejön Pécsre, nem oldalognak el mellette, és nem harcban esett hadifog- ságba — mert a harcban győzni vagy meghalni lehet — hanem önként adta meg magát a szovjet csapatoknak, és 1945-öt úgy mondja: felszabadulás. Egyszerűen, természetesen. Ö volt Nagybaconi Nagy Vilmos, egykori honvédelmi miniszter parancsőrtisztje, ő szervezte meg a miniszter doni utazását is. A gyakorlóterekhez, okos, izmos lovakhoz és nehéz lövegekhez szokott katona nem túlságosan büszke az ilyen beosztásra — ő se — inkább a katonát is megrendítő doni utazás miatt maradt meg ilyen pontosan az emlékezetében. Megrázza a fejét. — Nem szerettem, nem vagyok lakájtermészetű... Tudja, hogy mi volt a parancsőr- tiszt feladata? Elintézni a miniszter összes személyi ügyét, hogy semmire se legyen gondja, se ebédre, se autóra, se vonatra, se repülőgépre ... Erős tenyerével megtöröli az arcát. — Látja, az ember a régire sokszor pontosabban emlékszik, mint a későbbire... Pa- p enheim ezredes is velünk jött... Uzsok, Lemberg, Pros- kurovban ebédeltünk. Vinyica közelében volt Hitler főhadiszállása, a kegyelmes úr felkereste azt az őrültet a 2. magyar hadsereg ügyében, de minket nem engedtek oda... Kiev, onnan a mi főhadiszáltfau.iilc.Ta __ M indenütt felkerestük a munkaszolgálatosokat, tulajdonkép pen azért is mentünk erre az útra, mert a miniszter rossz híreket kapott, elhatározta, hogy személyesen győződik meg az elhelyezésről, a bánásmódról ... A szemembe néz. — Az ember torkát valami összeszorította... A kórházban, a földön, piszkos szalmán feküdtek a betegek. Nem vagyok érzékeny szívű, de nem lehetett ezt közönyösen végignézni. Ma is a keresztre feszített Krisztus jut róluk az eszembe... A tenyerével indulatosan a levegőbe suhint. — Siralmas volt! A világon senkinek sincs joga ahhoz, hogy a másik emberrel rabszolgamódra bánjon. Ilyen jog nincs!... Megölni valakit, aki védtelen? Ha fegyver van a kézben itt is, ott is... de hogy én állig fel vagyok fegyverkezve, a másiknak meg csak a puszta két keze van? Ehhez nincs jogom! Az én életem erre az elvre épült fel... Persze, a háború, öreg Panto! A csodálatos és lovagias eldőlések a padláson, miközben idegesen zúgtak fönn a bombázók. A friss, erőteljes karcsapások a Dunán át és vissza. — A „lovagiasf katona is öl, ezredes űr... Egy kicsit vár, furcsán hallgat, mintha kitért volna valami elől, srapnellokra, penészes dohányszagra meg lőele- mekre gondol, mert tüzér volt, aztán szemrehányóan rámnéz. — Távcsővel látom, hogy az ellenséget üteget áttelepítik egy másik tüzelőállásba, de ez az üteg egy órával ezelőtt száz emberemet levert. Egy óra múlva megint tüzelni fog ... Maga mit csinál a helyemben? Valamit szeretnék mondani, de közbevág. — Az én látóköröm ma már csak a dombtól a völgyig ér, jóformán katonát se látok, csak újságból sejtem, hogy milyen lenne egy „modern háború" ... Mészárlás. Aki kilövi azt a rakétát sokezer kilométerről, nem tudja, hogy maga itt él és érez ... Csak egy gombnyomás... — A szuronyroham se volt valami humánus... Megrázza szürke, bozontos fejét. — Az más! Ott a gyáva elfuthat ... Ott az erő csap ösz- sze az erővel... C Ihallgat, megint furcsán, “ azután valamit mormog, alig értem. — Nem, a háborúban nem lehet hinni. Se gombnyomással, se szuronyrohammal... csak akkor, ha megütnek. Akkor az életet is oda kell adni... A villanyrendőrnél megáll, zöld jelzésre várunk. — A munka meg a becsület ... Ez a fontos — mondja csendesen, össehúzott szemmel. — A munka az igazságos, és az ember este a kezét meg tudja tiszítani szappannal, de a lélek, a benső... azt nem szabad bepiszkítani... Se háborúval, se mással... Azután utánam szólt. — Ahogy megbeszéltük ... Megbeszéltük. Ügy bizony, öreg Pantó, hiszen nem megyünk fel soha többé a padlásra, ott Pesterzsébeten, az Angyal utcában, és nem kell soha többé lovagiasan eldőlnöd, mint az óriásfewyőnek. Thiery Árpád Nincs UJ a nap alatt Ezt f az állítást a tudósok cáfolják — okkal. Azt azonban senki I nem tagadja, hogy vannak j azonos jelenségek, amelyek' visszatérnek, de magasabb j szinten. Ez akkor jutott eszembe, amikor kinyitottam az ablakot, hogy a jó májusi levegő mellett olvashassak. De hát más is szereti a friss levegőt. A szomszéd fiatal házaspár az ajtót nyitotta ki és így jutott fülemhez szívet dobogtató tervezgetésük. Pénzről, vásárlásról regéltek, hogy mi mindent néztek már meg maguk- i nak a kirakatokban, az üzletekben, az utcán. Mindennapos dolog ez, mert az embereknek terveik, vágyaik vannak. Figyelmemet akkor kötötte le beszélgetésük, amikor újjong- va elhangzott a kérdés: — Es tudod mit vennék, ha befutna egy olyan négyes találat, amely fizetne mondjuk háromszázezret? Az asszonyka csivitelt, mint fecske a párjának az eresz alatt. s Repdesett, csapkodta j szó- es képzeletszámyait. I — Először is cserélnénk le- ! lépéssel egy szép, kétszobás , lakást. Olyant, ahol lenne egy j délre vagy délkeletre nyiló er- I kély. Azt mondják, hogy az j első emeleti lakások a leg- i jobbak. Szép fürdőszoba. Nézd ; csak! Mondjuk, hogy ez a két j cementlap a két szoba. Ezt a ! harmadikat így elfelezzük. Itt j lenne az előszoba, a spájz, ez í lenne a mellékhelyiség. Itt pedig a negyedik lapon ameddig ez a repedés van, lenne a fürdőszoba. Nagyon szépen berendezném. Ide jönne az előszobafal, rajta egy hosszú, de nagy tükörrel. Ide elférne a hűtőszekrény. Tudod az a kis Lehel, amit láttunk. Igaz, lehetne olcsóbb, de most nem számít. Az egyik szobát berendeznénk nappali társalgónak abból a lengyel garnitúrából, amit láttunk. Az a fehér natúr. A másikba jönne az a tizennégyezres Varia, ami a kiállításon volt. Ez itt szép hosszú fal lenne, itt elférne az a sokpolcos, ajtós monstrum. A konyha az olyan cuki lenne, hogy csak a megtekintése kínzó ' éhséggyötrelmeket váltana ki benned. Rádió, televízió, szőnyegek, amit néztünk a Kossuth Lajos utcában. Itt lennének a fotelek, itt állna az a jópofa zsúrkocsi, ide kerül a hangulatlámpa... A lakástervvé előlépett konyhai cementlap némán tűrte a vágyzuhatagot, de nem így a férj. — Ez eddig rendben van csillagom. Tudom, a ruha szóba még se került, de én mái ezt is hozzászámítottam és e; annyi mint... Kikerülne ká bé százötvenből. A megmaradóból tudod mit veszünk? Égj kocsit Mondjuk Moszkvicsot A fiatalasszony válasza úgy csattant mint égj földre ejtett vaslemez. — Azt már nem! — És miért nem? — Azért nem, mert egy gépkocsiból a házasélet szempontjából sohasem születik jó Miért? Talán semmit sere tudsz csak a legutóbbi esetekről? dálni más nőkre a pénzt. Es ha ez neked nem tetszik, akkor menj a Mancidhoz, ahhoz a... — Én menjek? Majd mész te a Karcsidhoz vagy anyádhoz. A lakás az enyém és pakolhatsz, mehetsz, ahova akarsz. Egy házdöngető ajtócsapkodás szakította félbe a vitát. A fiatalasszonyt láttam még sírva elrohanni és azóta csend van. Egyszer volt egy nagyon szegény házaspár, akiknek egy fiúgyermekük volt. Kevés volt az ennivalójuk is. Egy este az apa sóhajtozva arról beszélt, hogy jó lenne egyszer csirkehúst enni, amit a gazduramék mindennap fogyasztanak. A feleség is sóhajtott egy nagyot és elkezdett tervezgetni. — Veszünk egy tojást és megkérjük a szomszédasz- szonyt, hogy szívességből rakja a tyúkja alá, hiszen úgyis keltet. Lesz majd egy kiscsi- bénk. Szépen felneveljük, to- jált tojik, azt majd kikeltetjük vele. A kiscsirkéket felneveljük, azok is tojást tojnak, azt is kikeltetjük és lesz majd sok csirkénk, amit levághatunk. A gyerek hallgatja az ínycsiklandozó tervezést és új- jongva szól: — Jaj, de jó! Jaj, de jó! Akkor kenyér nélkül eszem a csirkecombot! Az apa erre nagy haragra gerjedt. Levette derekáról a nadrágszíjat és jól elverte vele fiát. — Adok én neked büdös kölyök ilyen tékozlónak lenni. Méghogy kenyér nélkül eszed a csirkecombot?! * Ez a kis anekdota jutott eszembe a fenti történet nyomán. íme az azonos jelenségek, amelyek visszatérnek, de magasabb szinten. Méghozzá milyen magas szinten... Kászon József >& Uj tárgyak a múzeumban Értékes ajándékokkal gyarapodott a pécsi Janus Pannonius Muzeum helytörténeti gyűjteménye. A 30-as években a városi tanács éhség-akciójának keretében kibocsátott, készpénz értékű értékutalványok 9 nyomdai kliséjét adta a napokban a múzeumnak dr. Sztergár Lajos, volt polgármester. Egyidejűleg kerültek a múzeum birtokába azok a szükségpénz- tervezetek, s azoknak 100 pengős címletű próbanyomatuk is, amelyeket Gebauer Ernő festőművész tervezett, kiadásukra azonban már nem került sor. Mindkét szerzemény numizmatikai szempontból országosan is jelentős érteket képvisel. színház I Slrgomtozás, hantolás, virágiiltelés a pécsi köztemetőben. Tempó KSZ. Tel.: 52-73 Az iszaüszén minőségié most kiváló! — Jelentős mennyiségben áll rendelkezésre. Most szerezze be téli szükségletét! A PÉCSI RADIO 1963. május 9-i, csütörtöki műsora a 233,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Hírek. A legifjabb vállalat Mohácson... A tudomány világából. Macedón népdalok. 17.30: Német nyelvű műsor: Uj munkakörben. — Beszélgetés Bősz József bólyi vb-elnökkel. Könyvelő a falun. — Jegyzet. Filmzene. Miniatűrök. 18.00: Hírek. 18.05: A bajai helyőrség fúvószenekara játszik. 18.25: Szellemi export Pécsről. — Riport. 18.40: Szeretem a nyíló orgonát... Könnyűzene. 18.55: Dél-dunántúli híradó. 19.15: Zenéről zenére. 19.45: Kihelyezett mezőgazdasági szakemberek a mikrofon előtt. 19.55: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ! Nemzeti Színház: Álarcosbál (este 7 órakor). Odry-bérlet. Tájszinház: Bekopog a szerelem (este 8 órakor). Véménden. ZENE: Liszt-terem: c. 5. kamarabérleti hangverseny. Közreműködik: Dénes Vera gordonkaművész, a Liszt Ferenc Kórus és a Pécsi Kamara- zenekar, vezényel: Sándor Frigyes <este fél 8 órakor). MOZI: Park: Csodálat^ vagy Júlia (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknek! Petőfi: Csodálatos vagy Júlia (5, 7 és 9 orakor, szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknekI Kossuth: A sárga cipő története (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Kamaszváros, Csendélet, Mai herkulesek, Szóról szóra, Te. (Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan). Jószerencsét (Pécsszabolcs): Kulcs a szerelemhez (5 és 7 órakor). Építők kultúrotthona: Hófehérke és a hét törpe (5 és 7 órakor). Rákóczi (Mecsekalja): Pedro kapitány vidám hadjárata (7 órakor, szélesvásznú). Május 1. (Vasas H.): A Bing- Bin fegyház foglya (7 órakor). Kossuth (Mohács): Isten őszi cs.Uasa (6 és 8 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): Hóvihar (fél 9 órakor). Táncsics (Siklós): A szórakozott professzor (fél 9 órakor, szélesvásznú). Gárdonyi G. Kultúrotthon (Is- tenkút): A macska kinyújtja karmait (7 órakor). DUNÁNTÚLI napló A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs. Rét u. 4. Telefon: 1S-32. 15-33, 17-00 31-6*. 17 óra után: 31-81. Kiadja a Dunántúli Napló Lapkiadóvállalat. Felelős kiadó: Braun Károlyi Kiadóhivatal: Pécs. Rét u. 4. ___Telefon: 15-32. 15-33. 50-00. P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. 10. sz. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi posta hl vatalóh hál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra U,— r» Indexszám; ZS 05* ____ r t 1 — Miért hozol engem ilyesmivel összefüggésbe? | — Azért, mert minden férj fi egyforma. — Ugyan már. Kikérem ! magamnak, hogy összehasonlíts másokkal. A mások mások, én pedig én vagyok. — Nana! Nem kell annyira adni a szépet! Azt hiszed, hogy én vak vagyok? Azt hiszed, hogy nem tudom, miért kellene neked a kocsi? — .Miért kellene, miért... Csillagocskám! Elvinnélek ko- csikázni, bepakolnánk jó kis elemózsiát és hipp-hopp máris ott lennénk a Balatonon, a Mátrában, Debrecenben és Szegeden, meg ahol akarod. — Ezt most mondod. De én tudom, hogy nem mindig velem lennél a Balatonon, a Mátrában és a Mecseken csak úgy, hipp-hopp. — Miért mondod ezt? Ki az ördöggel lennék? — Tudod te jól. Azt hiszed, hogy nem láttam a Manci ko- kettálását, hogy a nőnapon a legnagyobb hóvirágcsokrot ő kapta!. Ebben csak a te kezed lehet. És különben is hiába támadsz, mert tudom, hogy így akarsz védekezni. Régebb óta gyanús nekem az a kétszínű Manci. Nekem azt mondja, hogy én vagyok a legjobb barátnője, veled meg... — Mi van velem? — Mi? Az, hogy bele vagy szédülve, mert ő modern, neki szűk szoknyája van és... Különben az Irma néni is szóvá tette, hogy tartsam szem mel a Mancit, mert esetleg más, azaz te tartod szemmel. — Az az utálatos vénlány! — Lehet, hogy vén, de van neki jócskán tapasztalata. — Tapasztalata... Hát ide figyelj, ha már itt tartunk. Te gyanúsítgatsz engem?! Nem szóltam idáig, vártam, hogy eljön az ideje. Úgy beszélsz velem, mint a szentképről lelépett ártatlanság. Arról ugye nem beszél az Irma vénlányod, hogy mi van a Karcsi, a vállalati gépkocsivezető és közötted. — Közöttem? — Igen, közötted! Azt hiszed, hpgy csak neked van jó szemed, én meg vak vagyok? Ahányszor a bankba mész és kocsit kapsz, odaülsz mellé az első ülésre. Ez nem koket- tálás? Útközben kéz a kézben? És még nekem mondja a Mancit, aki akkor se kellene, ha akkora darab aranya lenne, mint amekkora saját maga. — A Karcsi! Nevetnem kell. Hát tudd meg, hogy akkor lehetnék a felesége, amikor akarnék. Ha tudni akarod, előbb megkérte a kezemet, mint te. De kocsit a nődnek nem veszel és punktum. Én mellettem nem fogod elher-
