Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-08 / 105. szám

1963. MÁJUS 8. kiapiA 3 Küldöttek a kongresszusról Holnap délelőtt Budapesten az Építők Művelődési Házá­ban megkezdi tanácskozását a szakszervezetek XX. kong­resszusa. Megyénk kongresz- szusi küldöttei már kézhez- kapták és tanulmányozták a SZOT Elnökségének beszámo­lóját, az új alapszabály terve­zetet. Elutazás előtt kerestünk meg néhány küldöttet és érdeklőd­tünk: Mit várnak a kongresz- szustól? Antal Imre Antal Imre fiatal ember Eredeti foglalkozása vájár. Jelenleg időelemző a Pécsi Szénbányászati Tröszt igaz­gatóságának munkaügyi osztá­lyán. 1960-ban a Bányász­szakszervezet XVn. kongresz- szusán megválasztották a szakszervezet központi vezető­sége tagjának, mely tisztséget azóta is betölti. Mint a szakszervezet régi aktívája elsősorban a szocia­lista munkaverseny szervezé­sét segíti elő. — A verseny egyik űj for­májának kibontakoztatására nyílik most lehetőség a pécsi bányákban — mondotta. — Szeretnénk kialakítani a szo­cialista körleteket, ahol már minden brigád elérte a „szo­cialista brigád” címet. Ennek feltételei elsősorban István- aknán vannak meg. — Nagy érdeklődéssel vá­rom a szakszervezetek kong­resszusát. Jelentőségét tekint­ve különbözik az eddigiektől, mivel a jelenlegi helyzetnek megfelelően módosítja majd az alapszabályzatot. Sok olyan probléma van még, melyről szeretnék szólni a kongresz- szuson, amennyiben szót ka­pok. Többek között jó lenne (beszámolni arról, hogy a bá­nyászok örömmel fogadták az 1961-ben megjelent kormány­rendeletet, mely szerint az 50, vagy ennél nagyobb százalékú szilikózisos megbetegedés ese­tén nyugdíjat kapnak. Ez a rendelet azonban nem tér ki azokra, akiknek szilikózis-tbc betegségük van. A pécsi bá­nyászok közül többen ebben a betegségben szenvednek és várják a szakszervezetektől, a kormányzattól problémájuk megoldását Kassai Míklósné Kassai Miklósnét a Pécsi Bőrgyár programozó irodájá­ban kerestük fel. Évek óta a szakszervezet nőfelelőse. Sok panasszal fordultak hozzá munkatársnői, sokszor beszél­ték meg vele gondjaikat ba­jaikat. Most is ezekről kíván beszélni a kongresszus vitájá­ban. — A dolgozó nőknek több nehézséggel kell megküzde- niök, mint férfi társaiknak! A háromműszakos munkaidő, különösen szombaton legtöbb asszonytársam számára az ott­honi munkák élvégzését szin­te lehetetlenné teszi. Sokszor alig marad idő a pihenésre, szórakozásra, vagy a művelő­désre! Kevés az üzemi bölcső­de és óvoda, sok asszonynak gondot okoz gyermeke elhe­lyezése. Beszélgettünk arról is, hogy a kongresszuson el Ilik a leszerelést! Hiszen ben­nünk, családanyákban él a leg mélyebben gyermekeink, uno­káink féltése egy új háború borzalmaitól! Bujdosó László kellene mondani a 14—15 éves lányok problémáit, akik közül sokan nem találnak maguk­nak megfelelő munkahelyet. A gyár tfveglapos szárító mű­helyének dolgozói megkértek arra,- hogy a meleg, párás, egészségtelen légkör miatt szóljak érdekükben a rövidí­tett munkaidő bevezetésérői. Amikor a gyár női dolgozói megtudták, hogy a kongresz- szuson küldöttként részt ve­szek, szinte mind a lelkemre kötötte, ha felszólalhatok, ok­vetlenül mondjam el: mind­nyájan békét akarnak, követe­A gyárvárosi általános is­kola igazgatói szobájában vár­tam meg Bujdosó Lászlót, aki még az elutazása előtti napon is tanított. Egy üres órát hasz­náltunk fel a beszélgetésre. —i Áttanulmányoztam a kongresszus anyagait és az a véleményem, hogy igen érté­kes munka. Munkámnál fogva különösen a kulturális és mű­velődési kérdések kötötték le figyelmemet. Elgondolkoztató számokat lehet találni a fel­nőttoktatás szélesedéséről. Azonban az eredmények mel­lett kitűnik az, hogy még min­dig sok a lemorzsolódás. Ma­gam tapasztalom, hogy ez függ a résztvevőktől is, de nagy a felelőssége a szakszer­vezeteknek, a vállalatok veze­tőségének. Nálunk a megyé­ben nagy az érdeklődés a dol­gozók körében a nyolc általá­nos iskola elvégzése iránt. Vannak olyan vállalataink, mint a Hőerőmű, István-akna, Építőipari Vállalat, amelyek komoly segítséget adnak a ta­nulásban dolgozóiknak. Van­nak azonban olyanok is, ame­lyek nem biztosítanak munka­idő kedvezményt, nem törőd­nek a tovább tanulókkal. To­vábbra is arra törekszem, hogy a szakszervezeti kongresszus útmutatásai alapján elősegít­sem a felnőttoktatás sikerét! (MJtzki) Kőműves szakmunkásokat és kőműves segédmunkáso­kat (férfit) azonnali belé­péssel FELVESZ a Pécsi Általános Építő Ktsz. (Sal- lad utca 11. szám.) A. N.-4 régóta ismerem Olyan férfi, akire bátran mondhatjuk: jó élvtárs. Vezető beosztást tőit be egy üzemiben, &■ >k minden függ tőle, bár jó is hogy Sügg, mert A. N. meg­vesztegethetetlen, szilárd jel- tf-mü férfi, vember a taüpám. Sokszor beszélgettünk kü­lönböző do gokról, véleménye ryíl't 'volt és , egyenes s , ha s. obse kerültek kényes kéndé- v lofta nem éBicelődött a : ; ájttal ismert módon: ■p.AjSl'. i űz mellett van, kőny- nyt n melegszik”, „Akinek üs­té- i a barátja az üdvözül” — telni nem a kívülálló gúnyos 'ke. Í nyével rándított vállat a nehézségek fölött, nem igye­kezett. egyes esetekből állítató- iK'sitaini, az egyes ember ügyét .a nép ügyével összekeverni. Éppen ezért lepett meg, hogy minap meséli: a gyár m-.öt majd egy hirdetést fog közzétenni a lápokban, mér­nököt keresnék, fizetés kollek­tív'szerint, plusz prémium és a végére odaírják: párttagság nem akadály! Kérdezem A N.-t tréifának gjánita-e ezt. Boltot, de látom rajta, hogy nagyon találónak találja a mesét. Ugyan mi tetszik néki ezen a kitalált dolgon, milyen in- dítóofkakból fogalmazódott ez meg benne? A magyarázat ogálván csak egyéntetoá. lehet: engedményektől”. Dehát ma- féle engedményről van itt szó. s lehet-e egyáltalán enged­ménynek nyilvánítani a párt helyes szövetségi politikáját? Elemezzük egy kicsit a me­sét! Mérnököt fognak [keresni, s tagsági könyv nélkül is fel­vesznek bárkit, csak szak­mailag és emberileg alkalmas legyen. A Pécsi SzéntirösztnéL Beck Ferenc személyzeti vezetővel beszélgettem erről a témáról. „A pártonikívüliek vezető be­osztásba helyezése nálunk is okozott problémát — mondot­ta az osztályvezető —, de az aggályoskodó eivtársaknak megmagyaráztuk: ügyünket előbbre viszi, ha a jó szak­embereket „helyűikre tesszük”. Az elvtársak zöme egyet is értett ezzel az intézkedéssel, amelyet mi már koraibban is alkalmaztunk. Például Herfurt Ernő ötvenhárom óta a pécs- újhegyi főmérnök s nem tagja a pártnak, ötvenhéfben ne­veztük ki a kutatási osztály élére Szirtes Lajos elvtársat, aki ugyancsak pártonMvüüi. Szirtes azóta kandidátus .cí­met szerzett, s hogy nagyon kiválóan vezeti az osztályt, arról senkit sem kell meg­győzni. Amikor trőtezti fököny- ^wiónfc nyugdíjba ment, tana­kodtunk, kft tegyünk helyére. Senkinek sem volt kifogása az ellen, hogy a 'szakmailag ki­fogástalan felkészültségű Kó­bor Imre pártónkivüli foglal­ja el íróasztailát. Beruházási és tervosztályaink vezetői szin­tén nem tagjai az MSZMP- nek, de azért jól és eredmé­nyesen dolgoznak, minden se­gítséget megkapnak munkájuk hoz. Mányó Mihály elvtársat is még akkor neveztük ki üzemvezetőnek, amikor nem volt tagsági könyve. Hogy idő­közben belépett a pártba, ezt saját elhatározásából csele­kedte. Kérte, hogy eddigi munkája alapján vegyük fel Szerintem tehát a pártónkívü- liek vezető munkakörbe állítá­sa hasznos dolog, s mi nagyon elégedettek vagyunk munká­jukkal”. Hogy ne legyen Beck elv­társ véleményével egyedül, felkerestük Erdődi Gyula elv- társat, a Bőrgyár párttitkárót. Erdődi elvtárs Dalmán Rezső­re a krómos műhely vezetőjé­re hivatkozott, aki dicséretes munkát végez „annak ellené­re, hogy nem tagja a {Járt­nak”. Rapp elvtárs, a megyei ta­nács ip^iri osztályának vezető­jétől is érdeklődtem, van-e vezető beosztásban náluk pár“ tankívüli dolgozó. Kiderült, a Mohácsi Bútorgyár műszaki vezetője Takács Gyula, a Sik­lósi Faipari Vállalat műszaki vezetője Pál Ferenc és még mások is pártonfcívüláek. Ki­tűnően dolgoznak, megállják „Párttagság nem akadály“ in mr iiTT'muríiiiiVTifri -—n-nr------t~ TrrwmrTiiw—wwmi A. N. félts a -pártot az úgy­nevezett hberáffiaálódástól, az Karambol a Rákóczi úton A Rét utca Rákóczi úti torkolatinál tegnap délután szeren­csés kimenetelű közlekedési baleset szenvedő alanyává vált Beregi Béla és a motorján ülő utas. A CA 62-03 rendszámú Skoda személygépkocsi vezetője, dr. Palikó Béla ugyanis nem adta meg az elsőbbséget a főútvonalon haladó motorker'k- párnak, és mielőtt még az út szabaddá válhatott volna, balra, nagy ívben a Rét utcába akart fordulni, és maga alá gázolta a motorkerékpárt. Szerencsére a motorkerékpár utasai komo­lyabb sérülést nem szenvedtek. Véget ért a tavaszi madárvonulás A villányi lankákra meg­érkeztek a legszebb költöző- madaraink: a piros szemű, sárga és zöld tollazatú gyur­gyalagok. Megjelenésük egy­ben a tavaszi madárvonu­lás végét is jelzi, a gyurgya­lagok — vagy más néven méhészmadarak — ugyanis a „sereghajtók”. Ezek a szép, egzotikus külsejű ma­darak minden tavasszal utoljára érkeznek hazánkba és elsőként is, rendszerint már augusztus végén, indul­nak vissza Afrikába. Magyar országon a villányi dombo­kon van a gyurgyalagok leg­nagyobb települőhelye. Me­redek löszfalakba vájt, egy­két méter hosszú, csőszerű lyukakban laknak itt. Jelleg­zetes hangjuk, amely a víz bugyborékolásához hasonlít, már messziről elárulja jele» létüket. A ritka trópusi ma­darak egyébként „menet- rendszerű" pontossággal ér­keztek meg. Sok évi megfi­gyelés szerint május 5. tá­ján szoktak feltűnni Villány környékén és az idén való­ban ebben az időpontban je­lentek meg az elsg gyurgya­lagok a híres szőlőskertek felett. A határ is őket dicséri mezőgazdász — 45 000 forint- j probléma. Nagyobb problé­' mánk van. két gépállomáson jár­tam hétfőn. Arra voltaim ki­váncsi: lesz-e elég silókam- bájn. Tavaly bizony baj volt a siiókombájnokkal, sok he­lyütt csak megkésve tudták betakarítani a termést. Meg­késve és rossz minőségben, mert kevés is volt a kombájn és amik voltak, azoknak na­gyobb része is gyenge, gyen­gébb termésre méretezett. A palotabozsoki gépállomá­son az igazgató éppen gyerek- holmikat pakolt, boldogan új­ságolta: fiút szült a felesége. Nagy volt az öröme, de azért szakított időt a beszélgetésre. Tavaly ők is sokat kínlódtak. Még a tsz Orkán-szártépők elé is traktort fogtak. Nem sokra mentek velük. Obálták ezeket a gépeket a traktorok, de naponta nem tudtak velütt többet betakarítani, mint más­fél hold termését. — Nem alkalmasak ezek a gépek silózásra. Ezek csak ar­ra jók, hogy a napi takar­mányszükségletet letépjék kint a határban, no meg szár­tépésre. Ott nem sürget any- nyira az idő. — mondja Ber- náth Béla igazgató. — Csak azt nem értem, hogy miért olyan drágák ezek a gépek — kapcsolódik a be­szélgetésbe Aradi Sándor fo­bs kerülnek es hozzá még az adapter 20 000 forintért. Ez az utóbbi teljesen felesleges. A termelőszövetkezetek egy­általán nem használják. Csak kiadták érte a pénzt és nem tudnak mit kezdeni vele. Gon­dolkodni kellene rajta a gyár­ban is: érdemes-e olyat gyár­tani, amit senki sem használ? — Az idén megbirkóznak-e majd a silókukorica-terméssel? — Meg! — hangzik a hatá­rozott válasz. — Már kaptunk három darab szovjet SZK 2,6- os silókombájnt. Ezek jól be­vált gépek és a teljesítményük is elég nagy. Ezenkívül beru­házásból kapunk még két da­rab A. S. 1,8-os silókombájnt is. Ezekkel a gépekkel már jó minőségben tudjuk betaka­rítani a tsz-ek termését. — És az idén másképp is szervezzük a betakarítást — hívja fel a figyelmemet a fő- agronómus. — A gépeket egy- egy termelőszövetkezetbe irá­nyítjuk. Így rövid idő alatt végzünk a silókukorica-beta­karítással egy-egy tsz-ben és jó minőségben tudjuk betaka­rítani a termést. Az igazgató elvtárs vélemé­nye: — A silózással nem lesz — Mi? — Nincs munkánk. A héten minden gépünk leáll. Elfo­gyott a munka, mjndent elve­tettünk, mindent felszántot­tunk. Nem tudna valahol munkát? Tudom, hogy mit akar mondani: nem baj, hogy nincs munka, sőt az a jó. Mi is örülünk ennek, ha azt néz­zük, hogy korán földbe került minden, de ha azt nézzük, az emberek nem tudnak keresni, akkor mégiscsak kesereg a szívünk. A határban sok helyütt már sorol a kukorica, az ország­utak mentén sarabolják a cu­korrépát. Lesz munka hama­rosan ismét a mezőn. És le­het találni munkát addig is. A gépállomáson május 28-án akarták megtartani a tavaszi gépszemlét. Nem tudnak el­készülni addigra, hisz annyi javítani valójuk van. Kérték ie az igazgatóságot, halassza': el a szemlét. A felszabadult traktorosok a gépjavításban segíthetnek. A tavaszon a pa- lotabozsokiak jól megálltak a helyüket, ahhoz azonban, hogy a nyáron is így dolgozzanak: jói ©javított gépek kellenek. A tavaszi jó és gyors munká­juk most lehetővé teszi, hogy jól felkészüljenek a nyári munkára. Vonják be a trakto­rosokat a gépjavításba! a heüiyüket. Éppen úgy, mint a Pécsi Hőerőműben Veceli Károly mérnök a tuirbiinaüzem vezetőjeként, vagy Kelemen Ferenc gépészmérnök a kazán üzem vezetőjeként. Kelemen élvitánsat meg is kérdeztem: látja-e valamiben hátrányát annak, hogy nem párttag, el tudja-e látni ren­desen munkáját? Az üzem­vezető megnyugtatott: semmi különbséget nem érez, nyu­godtan dolgozik. További példákat megyénk­ből ig sorolhatnánk, de* azt hi­szem felesleges, fentiek js jól bizonyítják, a pártonikívüliek általában a népgazdaság hasz­nára tevékenykednek vezető munkakörökben is, s kellő szinten irányítanak. Mit lehet tehát ezek után „számon kér­ni” a párttól, a párt szövet- ségi politikájától, irányvona­lától Vajon nem inkább sze­mélyes indok készteti bizonyos féltésre az A. N.-hez hasonló embereket? Az ötvfenes évek­ben, ha valaki gyenge szak­mai felkészültséggel rendelke­zett, de tagsági könyvet tu­dott felmutatni, helye bizto­sítva volt. Ez természetesen bizonyos körülmények között és helyen indokoltnak látszott, hisz akkor még a munkások nem tudták elsajátítani azt a szakmai műveltséget, ami a polgári gondolkodású egyének nél megvolt. Ám azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok kiváló párttag, jó kommunista ké­pezte magát jó szakemberré. A versenyben nem maradtak aM, derekasan helytálltak. Most egyenlők az esélyek, a művezetői, üzemmérnöki vagy akár vezetői munkakörökre egyenlő esélyekkel pályázik a pántomkívüli és a párttag egy­aránt. A párttagság nálunk nem akadály, de nem is előny! A párttagság szolgálat, a nép Ügyének legodaadóbb szolgála­ta, mint ahogyan az a helyes gyakorlatban egyre inkább ér­vényre is jut. A gazdasági téren folyó ver­seny óriási feladatokat ró ipa­runkra. Túlszárnyalni, mege­lőzni a kapitalista országokat az egy főre eső termelésiben. Olyan feladatok állnak megyei iparunk előtt, mint a bányák gépesítése, az automatizálás, a legkorszerűbb gyártási eljáró, sok bevezetése. Mezőgazdasá­gunkban a nagyüzemi gazdál­kodás megszervezése, a terme­lékenység növelése. Mondani, írni sem kell milyen nagyszerű perspektívák állnak népünk előtt. Mondani, írná sem kell, hogy ezeket a célokat csak egységben, teljes nemzeti ös­szefogással tudjuk megvaló­sítani, felhasználva a szakem­berek, a pártomkfvó;.' szakem­berek segítségét, tapasztalatát. A „féltés” vitorlájából tehát maga az élet fogja ki a szelet. Ha a pártonikívüliek vezető beosztásba helyezése A. N. szerint engedmény, akkor nyu godtan rámondhatjuk: igen, engedmény a nép ügyének, a párt ügyének, helyes irányvo­nalának tett engedmény. Szüts István A VAJSZLÖI gépállomáson is azzal fogad Mózes Imre fő­mezőgazdász: — Elfogyott a munka. Még a héten úgy, ahogy lesz, de a jövő héten már leállhatunk. Talán itt-ott marad »néhány hold silókukorica, de aztán több semmi. Itt is bajok voltak a siló­zással. Többek között a ma­gyartele© termelőszövetkezet silókukoricáját már csak na­gyon későn, elég rossz minő­ségben tudták lesilózni. — Gyengék voltak a gé­peink. És a gyengéből is ke­vés volt. — mondja. — Most kaptunk négy szovjet r'ZK 2,6-os kombájnt, összesen hat ilyen kombájnunk van. Ezek­kel már lehet dolgozni. Vau négy német kombájnunk is.; Ezek ©sebb teljesítményűé© ezek csak arra alkalmasak, hogy a napi takarmányozást biztosítsák. Ezeket eladjuk a tér melőszövetkezeteknek. Eredetileg úgy terveztem: csak a silókombájnokról kér­dezem a gépállomások veze­tőit. Én ezt is kérdeztem tő­lük, de ők másra is válaszol­tak. Arra is válaszoltak, amit a határ is mutat. A kemény tél után jó tavasz volt, dol­gozhattak a gépek. És dolgoz­tak is. Olyan jól dolgoztak, annak ellenére, hogy kevés volt a mélyszántott terület, sok volt az álló kukoricaszár sz idén. minden időben került a földbe. Ez pedig a traktoro­sok és a megnőtt szorgalmú tsz-tagok munkáját dicséri. (Szalai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents