Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-04 / 102. szám

r ms. MÄJtrs i. NAPLÓ 5 A HEB vizsgálata a Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnál A NEB vizsgálatot véglett a Baranya megyei Vendég­látó Vállalatinál annak érde­kében, hogy a súlyponti he­lyeken a vendéglátóipart egy­ségek a szocialista vendég­látóipar jelenlegi fejlettségé­nek, kulturáltságának meg­felelnek-e és kielégítik-e ' a lakosság igényelt. A vizsgálat megállapításai sajnos sok helyen elmarasz­talják a Baranya megyei Ven­déglátó V. egyes üzemegysé­geit. Annak ellenére, hogy a vállalat központja kielégítően végzi munkáját, még ' megta­lálhatók a vendéglátóipari al­kalmazottak között azok, akik a dolgozókat súlycsonkítás formájában károsítják meg. Erre mutat a dolgozók érdek­védelmében végzett vizsgálat, amelyet próbavásárlás formá­jában eszközöltünk. Például Siklósán a próbavásárlás al­kalmával 0,5 dl Ifikor helyett 0,45 dl likőrt mértele, a mo­hácsi Kék Duna presszóban 0.5 dl Ilikor helyett 0.42 dl li­kőrt adtak ki. A vizsgálat megállapítása szerint olyan esetek is előfordultak, amikor többet számoltak fel az egyes italokért és ételekért Mohá­cson az egyik vendéglátó egy­ségben 1,80 forinttal többet számoltak fel a likőrért. Ter­mészetesen, nem lehet általá­nosítani. A népi ellenőrök többségében becsületes, udva­rias, kultúrált kiszolgálásról adnak számot A legtöbb egységben a ven­déglátóipar dolgozói nem tart­ják be azon rendelkezést, mely szerint ki leéli függesz­teni, vagy az asztalon kell elhelyezni az árjegyzéket. A Siklósi Központi Étteremben például 24 asztalhoz 5 db. ét­lapot biztosítottak csupán. Elő fordultak olyan esetek is, hogy a vitrinben talált süte­mények árai nem voltak felr- tüntetve, vagy magasabb áron kerültek eladásra. A Siklósi Vár Bisztróban a pusztamér­ges! rizlinget 8,10 forint he­lyett 9,60 forintos áron adták el. • Vizsgálat tárgyává tették azt is, hogy az előfizetéses étkezés iránti igényt miként elégíti ki a Baranya megyei Vendég­látó Vállalat. Sajnos, nem minden esetben elégítik ki a dolgozók igényeit. A komlói Béke Étteremben például ki­fogásolják a dolgozók, hogy a tésztafélesógek és köretek hi­degen kerülnek az asztalra, mert melegítésre nincs lehe­tőség. Szükséges lenne az elő­fizetéses vacsora nagyobb mértékű propagálása, mert azt a dolgozók több irányból igénylik. A - legnagyobb hiányosságot talán az egészségügyi szabályok betartásánál talált a vizsgá­lat. A konyhák és mellékhe­lyiségek higiéniai követelmé­nyeit másodrendű kérdésként kezelik. A komlói Béke Ét­teremben a dolgozók egész­ségügyi vizsgálatáról nem ve­zetnek nyilvántartást, a mun- • karuhák rossz állapotban van­nak, nincs biztosítva a dol­gozók részére megfelelő öltö­zőszekrény. A főzött adagok 75 százalékkal haladják meg a konyhák kapacitását, ami a tisztaság rovására megy. A Mohácsi Kék Duna presszó megdöbbentő képét tárja fel a vizsgálat. A presszó maga megfelelő, azonban a kiszol­gálóhelyiségek és mellékhe­lyiségek állapota szomorú ké­pet ad. Az egységben nincs folyóvíz, a vizet a Béke Ét­teremből hozzák, nincs WC, s a legközelebbi az utcán át közelíthető meg. Minden egységben megál- lapítottákv a népi ellenőrök, hogy a főzőedények elhasz­nálódlak, a Somáméi gott, ezért szükséges azoknak kicserélése, esetleg alumínium edényre. Sajnos, az egységek túlnyomó többségében a raktározási adottságok igen mostohák és nem teszik lehetővé az áruk szakszerű tárolását. Több egységnél a vizsgálat megállapította, hogy a társa­dalmi tulajdon védelmére sem fordítanak kellő gondot. A komlói Béke Étteremben a ■palackozott sört az alagsor­ban, szabadon, bárki által hozzáférhető helyen, minden felügyelet nélkül tárolják. A mohácsi Kék Duna presszó raktárába például az olvadó hóié befolyt és igen sok cso­koládéáru nedves lett emiatt. A legtöbb egységnél a rabár­ban a legnagyobb rendeaen- séget találták a népi ellen­őrök. Sajnos, egyes vendég- lá tó ipari dolg ozók nem érzik azt, hogy a nép vagyonával bánnak és azt ugyanúgy meg kell őrizni, mint a sajátjukat. A vizsgálat a vállalat két szállodájával is foglalkozott Általában a szállodákat rendben találták a népi ellenőrök, azonban vannak itt is hiányosságok, amelyeket szükséges felszá­molni. Pl, a siklósi szállodából hiányzik az éjjeliszekrény­lámpa, a házirend, és nincse­nek feltüntetve a szolba árai. Mint furcsaságot kell megem­líteni, hogy köztudomásúan hónapokon keresztül nem le­hetett szobát kapni Siklóson, mégis 1962. július 9-től 210 nap alatt a 10-es számú szobát mindössze 53 esetben adták ki. Sajnos ez az eset még a vál­lalat központjának sem tűnt fel, A Baranya megyei Ven­déglátó Vállalat központjában minden lehetőség meg van ar­ra, hogy a vidéki üzemegysé­geket kellő szakértelemmel, hozzáértéssel irányítsák. Re­mélhetőleg a vizsgálat után mindent el fognak követni an­nak érdekében, hogy a hibá­kat felszámolják, mert csak így lesznek képesek a dolgo­zóik növekvő igényeit kielégí­teni. Végezetül még egy. a társa­dalmunkat foglalkoztató prob­lémáról szeretnének pár szót szólná, amelyet a népi ellenőrök nem vizsgálnak ugyan, de szóbakerült a vizs­gálat alatt, ez az ún: „borravaló" kérdése. Borravalót egyes ven­déglátó dolgozók szívesen vesz­nek, sőt egyes helyeken el is várják. Megfontolandó lenne ezen kényes kérdés végleges megoldása érdekében egyes szocialista államok vendég­látói tevékenységét követve bevezetni a következő mód­szert: a vendéglátó egységben a fogyasztóknak belépéskor egy számozott blokkot adná- naik át, amelyre fogyasztás után a felszolgáló felírná a fogyasztott étéi és ital meny- nyiségét és árát. Távozáskor a fogyasztó ezt fizetné a kijá­ratnál lévő pénztárnál. Fontolóra íkielleine venni eset leg egy helyen próbaképpen, miiként válna be ez a módszer Rétvári Emil FIZIKUSOK Az Egyetemi Színpad bemutatója MEG ANNAK IS meghök-1 Möbius találmánya? Ezekre a kentő élmény a Fizikusok, aki j kérdésekre a józan, és a törté­’ nelmet gondolkodva szemlélő ember helyesen tudja megadni a választ. S végül igaz-e, amit Möbius mond: „Csak az őrül­tek házában vagyunk szaba­dok”? Dürrenmatt, a filozófus kétségbeesetten védelmezi azt a polgári szabadságideált, hogy az ember teljesen szabad lehet egy társadalomtól elzárt kö­zegben, s hogy a tudomány is megőrizheti így pártatlanságát. A dámaíró Dürrenmatt azon­ban messzebbre lát ennél, a darabban be is következik a fasizmus, mint az imperializ­mus legmagasabb foka: az őrült doktorkisasszony meg­szerzi az atomtitkot és a sza­natórium a fizikusok börtönévé válik. Oda a szabadságnak még az illúziója is. Dürren­matt nem hisz abban, hogy a világ megváltozhat, csak ab­ban, hogy két rossz közül vá­laszthatunk. Möbiusa sem fog­lal állást, megteszi helyette a végzet. Megfutamodása első pillanatban szánakozást, aztán gyűlöletet ébreszt, hiszen egy őrült zsarnok világuralmát se­gíti elő. az író többi műveit olvasván megszokta Dürrenmatt képte­len ötleteit, és e képtelen ötle­tek mélyén a filozófiát. Möbius, a kiváló fizikus, akinek tudományos eredmé­nyei — ha nyilvánosságra ke­rülnek — újabb pusztító fegy­vert adnak az emberiség kezé­be, megretten felfedezéseinek következményeitől és az őrül­tek házába menekül. Vele együtt — megjátszva .az őrül­tet — másik két fizikus, akik Möbius titkát akarják ellesni, hogy mindegyikük más-más országban, de egy-egy hadsereg szolgálatába állítsa, ugyancsak az intézetbe vonul. A titkot végül is a szanatórium orvos­nője kaparintja meg, egy igazi őrült, aki lángba borítja a vi­lágot. Hátborzongatóan pesszimis­ta ez a mű. Az ember nehezen eszmél, hiszen Dürrenmatt olyan kiváló drámai szerkesz­téssel és olyan hibátlan belső logikával vezeti le, alapjában hamis tételeit, hogy időbe te­lik, míg szabadulni tudunk ha­tása alól. Mert végtére is igaz-e, hogy a tudós számára, aki felfedezi az atomtitkot, ha a világot meg akarja menteni a katasztrófától egyetlen tisz­tességes út, hogy az őrültek házába bújik? Igaz-e, hogy a háború mindenképpen bekö­vetkezik, csupán az a kérdés, kinek a kezébe kerül először Készül az új Jelenkor Sajtó alatt van a Jelenkor ezévi ötödik száma. A szép­prózai részben örsi Ferenc Epeiosz akció című tv-játéká­nak első részét olvadhatjuk majd. Bertha Bulcsu Harlekin és a ködhajók című novellá­ját, Rákosy Gergely Ragály című novelláját és Mándy Iván Borika vendégei című el­beszélését közli az új szám. Versekkel Ténagy Sándor, Kiss Dénes, Somlyó György, Karay Lajos, Makay Ida és Demény Ottó szerepel. Vosz­nyeszenszkij három versét Rab Zsuzsa fordításában adja közre a készülő szám. A Mű­hely rovat Lantos Ferenc Egy kép születése című tanulmá­nyát közli kilenc képmellék­lettel. A Horizont-ban Lemle Géza cigányriportja jelenik meg. ’Tanulmányokat, cikke­ket Kassák Lajos, Tornai Jó­zsef, Tüskés Tibor és Kerényi Grácia írtak. A készülő Jelen­kor képanyaga: Marty n Fe­renc porcelánmunka vázlatai és Fery Antal fametszetei. AZ UTOLSÓ BARANYAI DUDA KÉSZÍTŐ NÉPMŰVELŐKTŐL hallot­tam, hogy a baranyaiak utolsó dudakészítője Burjánban éli Most miatta koptatom a poar- íedte utat a birjáni faluvégen. Kihalt udvarok előtt járok, még a kutyák is némák. Kí­sérőm tréfásan megjegyzi: — Félnek a Midától. Mármint Klárics Mariamtól. vagy ahogy a falubéliek ne­vezik a „Gyedá’Hól. Mert ő már sok kutyára szemet ve­tett Az öreggel a falu végén ta­lálkozom, az országúton botor­kál, fekete báránybőr sipká­ban fáradtan, hajlottan haza­felé. Bizalmatlanul mér végig és csak akkor derül fel az arca, amikor a dudát említem. Rövid beszélgetésre a sár­ral tapasztott konyhában egy hokedlire ültet, amelyen fehér birkabőr pótolja a kispárnát. Aztán tiszteletemre a belső szobából, a tornyosra vetett ágy mellől kihozza a dudát, amely falábaival, bőrpotrohá- val fantasztikus póknak tűnik. Jobb hóna alá szorítja és erejét összeszedve belefúj. — Ahogy az öreg tüdő kavarta szél belekering, sípolva dagad­ni. emelkedni kezd a fony- nyadt bőr. S nicsaik — valóban kutyaformája van. Hát ezért hallgatnak Birjánban a ku­tyák, ha az öreg közeledik! A lábak helyett hosszabb, rövi- debb sípok lógnak 'ki belőle, ott a nyakánál meg öblösen áramlik kifelé a hang. A Gye- da száraz, szikkadt ujjal köny- nyedén táncra perdülnek a fa­ragott iharfán ... S a konyha megtelik dudaszóval, száll ki­felé az udvarra, aztán körül­öleli az egész falu véget.;. — Hol tanulta, kitől tanulta. Marian bácsi? Rámnéz csodálkozva, — Búj tár koromban kint a réteken. ., NEHEZEN ÉRTEM, amit mond. A nyolcvan esztendő csak megérzik beszédén. Tizen­egyesztendős, amikor már ju­hokat legeltet, s közben fa- rlcská'L Formás sípokat, nád- bók bodzából. Kis bicskájával mindegyiket megcifrázza. Ha kutyát kapott, megnyúzta. — Timsóba raktam és sóba, aztán napokig áztattam. — Hát amelyiket most fújja, az a kutya kié volt? Gondolkozik, vajh kié lehe­tett, aztán felcsillan a szeme: — A Nyárié. -.. Attól kap­tam ... Azt mondja, száznál több dudát csinált életében, s ki­oktat: — Ez nem is duda, ezt gáj- dónak hívják. A dudának fúj- tatója is van. Ennek nincs, meg aztán ahhoz juh-bőr kell. Sokat kerestem vele hajdaná­ban. Mert én megjártam a dudámmal egész Baranyát- — Fújtam a dudát a kólóhoz. Egy héten három lakodalmat is kidudáltam. Ez szép. Nem panasznak szánja, de csak kicsúszik a száján. — Ma már nem érdekli a legényeket dudia. Pedig már nem sok időm van hátra. Szí­vesen tanítanám készítését, de nincs kinek. Úgy emlékszem. Kökényben is él egy duda­készítő ... Marian bácsi tíz éve még a j a tánccsoparttal járt, a Pécsi Rádióban is dudált. — Most már öreg vagyok, engem már semmi sem érde­kel — úgy mondja, mintha búcsúzna a dudáitól, a falutól, a birkáktól. Csak amikor a bort említem, akkor csillan fel a szeme. — Hát szívesen meg­iszom egy-két decit ha hozzá­jutok : i . Jelen, jövő távol áll tőle. Csak a múlt tájplálja, az emlé­ked éltetik. OTT BÚCSÚZOM tőle a konyhaajitóban, s ahogy végig haladok az udvaron, az utcán, messzire elkísér a Gyeda du­dájának egyre halkuló dalla­ma. Csóka Magda A NAGYVILÁG tavalyi szá­mában megjelent dráma Pé­csett került először színpadra Magyarországon. Az Orvostu­dományi Egyetem színjátszó csoportjából alakult Egyetemi Színpad bemutatkozó előadása volt. Az Egyetemi Színpad cél­ja, hogy kilépve az egyetem eddigi szűkebb világából a vá­ros nyilvánossága előtt mutas­son be olyan modern darabo­kat, amelyet aktuális, mai problémákkal foglalkoznak. Ezért esett a választás erre a darabra is. Célkitűzésük helyes és minden támogatást megér­demel. A Fizikusok bemutatá­sával azonban véleményünk szerint kissé erejükön felüli feladatot vállaltak. Dramatur­giai és színészi felkészültségü­ket egyelőre meghaladja en­nek a műnek az előadása. Nem mindenütt sikerült megtalálni a megfelelő légkört: a darab, amely hallatlanul intellek­tuális, közvetlenül csupán az értelemre, a logikára akar hat­ni, helyenként az érzelmesség irányába csúszott él. Például: Möbius visszahúzódása a kö­zösségből rokonszervet váltott ki. Nem vált a darab javára a rövidítés sem: a második kép­csere kihagyása folytán el­vesztette értelmét az első is. Ennek pedig fontos funkciója van, ismét új korszak — új gyilkosságok kezdődnek. A SZEREPLŐK közül Né­meth Imrét (Möbius) és Nyárá- di Évát (Doktorkisasszony) emelhetjük ki. A többi szere­peket Hajduczky István, Halas Zoltán, Halmi Margit, Halász Mária és Kovács János játszot­ták. Az előadást Nyárádi Éva rendezte. Gárdonyi B. Tamás IS továbbtanulás lehetőségei A Baranya megyei Tanács és Pécs város Tanácsa meg­vizsgálta az általános és középiskolákban, hogy a végzős tanulók mi­lyen pályát választanak, és el tudják-e helyezni a tanu­lókat? Baranya * megyében 3879 tanuló végez az általános iskolák nyolcadik osztályá­ban. Közülük a különféle középiskolákba és szakmun­kásképző intézetekbe 3090-en jelentkeztek, vagyis a tanu­lók 80 százaléka. Legtöbben, 1050-en, gimnáziumba kér­ték a felvételüket. Ennyi hely azonban nincs a megye területén létesített iskolák­ban, összesen 840 tanulót tudnak felvenni. Alkalom nyílik azonban a pécsi isko­lákba való felvételre, hiszen a pécsi végzősökből 690-en jelentkeztek, holott 1111 fé­rőhely van. Ezt a létszámot biztosították is az iskolák, csak azok felvételi kérlemét küldték vissza, akik más megyében laknak, vagy a körzetükben van középisko­la. A megye gimnáziumai­ban lehetne több első osz­tályt indítani, attól függet­lenül, hogy kevés a tante­rem, mert ezt a problémát kabinéit rendszerű oktatás­sal meg tudják oldani. A szakmunkásképző inté­zetekben 1462-en szeretnének továbbtanulni, viszont eny- nyi férőhely nincs, több ta­nulót irányítanak majd a gimnáziumokba. A megye gimnáziumaiban az 1962—63-as tanévben 95 fiú és 185 leány végez, kö­zülük 179-en szeretnének felsőbb oktatási létesítmé­nyekben tovább tanulni. Meglepően emelkedett azok­nak a száma, akik érettségi után szakmunkásképzésben vagy egészségügyi oktatás­ban kívánnak részt venni. Ez az eredmény legnagyobb részt a politechnikai okta­tásinak köszönhető. Pécsett az általános islco- lák VIII. osztályaiban 1637- en végeznek, akik közül 1037-en mennek továbbta­nulni. Az általános gimná­ziumokba jelentkezett összes pécsi tanulót felvették. Az ipari technikumokba idén is jóval meghaladta a jelent­kezők száma a befogadóké­pességet. Például a gépipari technikumba 165 helyre 563-an jelentkeztek, a köz- gazdaságiba pedig 296-tal többen kérték felvételüket. Különösebb probléma azon­ban nem merült fel, mert a felvételi vizsgák a techniku­mokban korábban megtör­téntek, így még mindig le­hetőség volt a gimnáziumi felvételre. Pécs középiskolái­ban összesen 1727 tanuló ka­pott helyet cA (ji/cígíjító AHeeieh A leendő parkban egyelőre dömperek és kompresszorok, kőkupacok és betonvasak ék­telenkednek a petúniák, a fu­tónövények helyén. De az épü­let, a háromszáz ágyas sza­natórium már a környező fe­nyők, cserfák fölé magasodik és a délre néző 90 méter hosz- szú fektető teraszról idelátszik a napfényben fürdöző város. Erdélyi Gábor, az építkezés vezetője sorra mutat mindent. — Ez itt a nagy röntgen. A falai különleges sugárszigete- lésűek, az ajtók ólomlemeze­sek. Ugyanis a röntgensugár... Úgy elmagyaráz mindent, mintha nem is az építésvezető, hanem maga a szanatórium főorvosa kalauzolna. Egyelőre nem valami látványosak a la­boratóriumok, a betegszobák, napozók és az oszlopos, üvégfalú, csupafény ebédlőte­remnek is durva beton még a padlózata, de a nyugati abla­kon benéző Jakabhegy cs a Daindolok virágos szőlökert- jei idebent is alakítják, ren­dezgetik már a terem képét, hangulatát. A vakolatlan falra finom kézzel felrakják a hófe­hér csempéket, a pasztellszínű mázt és szinte hallani is már az ebédre hivő csengő szavát. Az egyelőre vakon ásító lift­aknákban diszkréten felbúg­nak a motorok és a hangfogós, gumírozott folyosókon népes csoportok indulnak az ebédlő felé. De hiszen ez nem is TBC- kórház, hanem üdülőszálló! Bordó és égszínkék melegítők­ben, tarka nyáriruhákban, tro­pikálban és ingkabátosan so­rolnak a terített asztalok mel­lé a „vendégek”, s ha a „be­utalójukon” nem az állna, hogy „TBC-pulm”, vagy az, ho'gy „Silicosis”, esetleg „Asth­ma-Bronchiale”, valóban üdü­lővendégnek vélnénk őket. Persze akad egyéb áruló jel is. Az ajtók névtábláin sem azt olvasni, hogy „Szállóigaz­gató” — „Kultúrfelelős", vagy „Túravezető”, hanem „Igaz­gató főorvos” — „Ambulcn- tia”, „Broncholographia” — „Bronchológia” — „Bronchos- kópia” meg ilyeneket. , Es lent a parkban a virág­ágyások között párocskák sé­tálnak, s a kerti asztalaidon olimpiai távú sakkcsaták foly­nak, egészen addig, amíg a csengő meg nem szólal. Mert ez a csengő nemcsak ebédre^ vacsorára invitál, hanem a kö­telező „csendes kúrákra” is, éppen olyan sürgető hangon, mint délidőben, vacsoraidöben. Szóval „csak” ennyi a különb­ség. De azt hiszem, egy kicsit el­kalandoztunk. A mecseki Va­rázshegyen” egyelőre csak a kívül-belül vakolatlan épület áll, és hol vannak még az or­vosok, a nővérek, a betegek? Hol vannak? Az építés ve­zetője erről is tud. — Nem múlik el hét, hogy a leendő orvosok közöl fel ne látogatna néhány ide íz épít­kezésre. Megmásszák az eme­leteket, bekukkantanak a csu­pasz betegszobákba, a rende­lőkbe és mintha összebeszél­tek volna, mindegyik ugyan­azt kérdi: Mikor lesz kész? És a sok „civil” látogató kö­zött biztosan ott találnánk a „beutaló cédulásokaf’ is, ha meg lenne engedve a zsebelés. A város, a megye lakossága nagyon várja már a gyógyító Mecsek újabb nagyszerű intéz­ményét, a 75 betegszobás, 300 ágyas tüdőszanatóriumot. Nincs már messze a megnyi­tás napja, «5 S. t-s gy. si'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents