Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-29 / 123. szám
4 hiapio 1963. MÁJUS 29. Merénylet G rlgoriosz Lambrakisz nagynevű görög békeharcos oly eredményesen tevékenykedett a béke érdekében, hogy módfelett kivívta ezzel a háború veszettjeinek dühét. Márpedig, amint ezt mindenki tudja, a düh — komisz, sőt gyalázatos tanácsadó. Az történik tehát, hogy a háborús veszettek felbéreltek egy brávót: amikor Lambrakisz távozik az egyik békcgyű- lésről, rohanjon neki gépével és gázolja halálra. Nos, a bérgyilkos felvette a bérét és végrehajtotta a merényletet. Felbújtók és gyilkos, azt hitték, hogy csapást mértek ezzel a békére. Igaz, csapást mértek egy nagyszerű emberre, de szerte a világon tízezrek szemét nyitották fel. Lám, mi várható azoktól, akik csak ölni tudnak. Lambrakisz sajnos belehalt sérüléseibe. De a betegágya mellett ott virrasztóit egy angol, egy szovjet és egy világhírű magyar agysebész. Bertrand Russel személyesen tiltakozott. És vele együtt tiltakozik a Földön minden tisztességes ember. A szaloniki merénylet így változott a békeharc egy újabb falkiáltó jelévé, amely elemi erővel — figyelmeztet. Éljenek az analfabéták! A z amerikai hadügyminisztériumban e pillanatban néhány tábornok azon morfondírozik, érdemes-e iskolába járatni az amerikai fiatalságot. A Pentagon elektronikus gépei ugyanis elkészítették az elmúlt év sorozási statisztikáját — és olyan eredményekre jutottak, hogy még a gépek vörös jelzőlámpái is elsápadták belé. Kiderült, hogy a katonai szzolgálatra behívott ifjú amerikaiak 38 százalékát kellett hazaküldeni analfabétizmus miatt. Miután az Egyesült Állanjokban régóta iskolakötelezettség van — a tábornokok először azt hitték, hogy az elektronikus gép tévedett. Újra megkérdezték a mindentudó masinát, s ekkor kiderült, hogy ama bizonyos 38 százalék nagy része becsületesen elvégezte az iskolák alsóbb tagozatait. Sőt akadt 13 százalék olyan is, aki sikeresen letette középiskolai záróvizsgáját — csak éppen a katonaságnál kötelező írásolvasás vizsgát nem tudta letenni. Az amerikai hadügyminisztérium dühös lett és néhány nappal ezelőtt hivatalos közlönyében rótta meg az amerikai ifjúságot. Nem valami ügyesek a Pentagon tábornokai. Dühöngés helyett inkább örülniük kellene. Hiszen a Pentagon olyan kalandokba ráncigálja Amerika fiatalságát, hogy szinte Isten áldása számára minden analfabéta, még akkor is, ha előzőleg elvégezte a középiskolát ... Júniusban összeül az afrikai egységszervezet minisztereinek tanácsa Kalmár György, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az addisz abebai csúcsértekezlet többet végzett, mint amire óvatos megfigyelők számítottak. Igazi siker volt, s a jövő kérdése csupán, hogyan lehet fenntartani Addisz Abeba szellemét, konkrét tettekkel tölteni meg az itt kialakított formákat. Hogy ez elé is reménnyel nézhetnek Afrika népei, azt bizonyítja, hogy néhány héten belül, június második felében már össze is ül Dakarban az afrikai egységszervezet minisztereinek tanácsa, hogy megállapodjon a gyakorlati tennivalókban. Melyek _zok 5 kérdések, amelyekben az addiszi csúcs- találkozó lépést tett előre? Mindenekelőtt gyakorlati katonai és pénzügyi döntéseket hozott elsősorban az angolai szabadságharc befejezésére. Addisz Abebában nyíltan hadat üzentek Salazamak, aki eg” egész földrésszel már nehezen tud szembeszállni. Dél- Afrikával szemben, ahol még nincs szó a háborúról olyan nyílt értelemben, mint Angolában, gazdasági és diplomáciai lépéseket határoztak el. Felszólították a világ kormányait, hogy szakítsanak a fasiszta rezsimmel. Ha ilyen felhívásokat eddig el is tudtak engedni a fülük mellett a nagyhatalmak, ma már ez nehezebb lesz. A konferencia leghatározottabban figyelmeztette Nagy-Britanniát, hogy ha függetlenséget ad a fehér telepeseknek Dél-Rhodesiában, ami egyúttal a fegyveres harc kitörését is jelenti, az egész földrész fegyveres erejével találják magukat szemben. A második fő kérdés, amelyben Addisz Abeba sikert ért el! Az eddigi csoportosulások megszüntetése és egységes afrikai szervezet megalakítása. Addisz Abebában érvényét veszítette a Casablanca! charta, megszűnt az afrikai malgas-államok uniója, amelyet monroviai csoport néven ismernek, felszámolták a brazzaville-i csoportot, s más alakulatokat. Nyilvánvalóan nem szűntek meg ezzel az ellentétek és különbségek. Egy egységes afrikai szervezet megalakulása azonban még akkor is, ha ott éles viták, s nézeteltérések lesznek, lehetőséget ad olyan gyakorlati intézkedésekre, amelyek kihúzzák a talajt ezek alól az ellentétek alól. Ha például azokat a gazdasági intézkedéseket megvalósítják, amelyek révén szabadkereskedelmi zónát hoznak létre, vámegyezményeket, pénzügyi és szállítási egyezményeket kötnek, afrikai klíring-uniót alakítanak, növekedni fog az afrikai országok gazdasági önállósága, csökkenni a külföldi tőkének való kiszolgáltatottsága. Ez pedig — bármilyen nyájasan is mosolyognak hozzá — vereség az európai Közös Piac számára. A harmadik fő kérdés, amiben a konferencia lépést tett előre, az a szerep, amelyet a kontinens a világ ügyeinek eldöntésében játszik. A konferencia követelését az ENSZ szervezetének átalakítására, hogy ott Afrika megfelelő képviselethez jusson, nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni. Ma már az Egyesült Államok sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy szembeszálljon ezzel a követeléssel. Ha pedig Afrikának nagyobb szava lesz a Biztonsági Tanács ban, s másutt, ez azt jelenti, hogy azok az erők növekednek, amelyek a béke védelmét, a feszültség csökkentését, s a leszerelést tartják szem előtt. Az ENSZ szerved így még kevésbé válhatnak az imperialista kalandorpolitika eszközévé. Tisztázásra vár az a kérdés, hogyan válhatott az addiszi konferencia lényegesen nagyobb sikerre, mint amire a megfigyelők számítottak. Mindenekelőtt figyelembe kell venni azt, hogy mig töméntelen anyagi nehézségekkel küzdő kisebb országok vezetői otthonukban nehezen tudtak ellenállni a volt kolonialista hatalmak nyomásának, itt, Addisz Abebában megérezték az összefogás erejét. Egyszerűen nem lehetett más nyelven beszélni, mint az imperialistaellenes egységén. Az olyan aggályoskodók, mint Tsiranana Madaszkár elnöke kisebbségbe szorultak, s végül maguk is csatlakoztak a határozott cselekvés híveihez. Nyitva marad természetesen a kérdés, mi lesz, ha ezek a kormányfők hazamennek, s otthon folytatódik a neokolo- nialista nyomás. Ennek a veszélye megvan, de nem véletlen, hogy a miniszterek találkozóját olyan rövid néhány- hetes határidőre hívják össze. Mert minden gyakorlati lépés csökkenti az említett nagyhatalmi befolyás terét, s növeli az afrikai országok önállóságát. Az afrikai államfők, akik most Addisz Abebában megérezték egy kontinens összefogásának erejét, nem haboznak majd újra és újra meríteni ebből a forrásból. Az értekezlet megkezdésekor félve kellett bánni a jelzőkkel, most azonban nyugodtan el lehet mondani: az addiszi csúcstalálkozó Afrika számára új korszakot nyitott. A bonni miniszterek atommániája A szovjet sajtó kommentárjaiban tovább foglalkozik az ottawai NATO-tanácskozás határozataival. Anatolij Markov alezredes, a Krasznaja Zvezda szemleírója a lap mai számában megjegyzi: a tanácskozás megmutatta, hogy a nyugatnémet revansisták nukleáris szomjának oltásában I milyen messzire készek menni bonni szövetségesei. Nem véletlen tehát, hogy a tanácskozás határozatait — különös tekintettel a szövetségesközi NATO-atomerő létre- hozánának elképzeléseire — leplezetlen elégedettséggel fogadták a Rajna partján. Csak május 30-ig1 Az iliatszergyár legújabb készítményeinek bemutatója a Pécs! állami áruházban. Díjtalan arcápolás 16—19 óráig szaktanácsadás 10-12, 14-19 óráig Egész nap árusítás a • drogériaoszlályon A szemleíró megemlíti: a Bonnt védelmező nyugati propaganda egyik kedvenc fogása az az érv, hogy az NSZK tagja a nyugati katonai és politikai szövetségnek és így ellenőrzés alatt áll. Ám Bonn vé dőügyvédjei a vita hevében, vagy szándékosan, megfeledkeznek rendkívül lényeges tényekről. Közismert például, hogy a bonni vezetők már a nyugati szövetségekben való részvétel első pillanatától kezdve úgy viszonyultak ahhoz, mint védőpajzshoz, amely a közvélemény előtt leplezi Nyugat-Németország gyorsütemű militarizálását. A bonni miniszterek atommániájukat a felelősség átállásáról szóló fecsegésekkel leplezik. A valósáéban azonban a nyugatnémet tábornokok arról ábrándoznak, hogy fontos pozíciókat szerezhessenek meg a NATO-ban. Aláírták a magyar—finn kulturális egyezményt Kedden Budapesten aláírták a magyar—űmm kulturális egyezmény 1963/64. évi munkatervét. A munka terv megtárgyalására május 23-án K. Vükuna akadémikus vezetésével hazánkba érkeztek a finn—magyar kulturális vegyesbizottság finn albizottságának tagjai. Eredményes megbeszéléseket folytattak a magyar albizottsággal, amelyet Ortutay Gyula, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora vezetett. Az 1963/64. évi munkaterv a két ország kulturális kapcsolatainak újabb jelentős bővítését irányozza elő. így — egyebek között — több egyetemi tanár és oktató utazik kölcsönösen ösztöndíjas tanulmányútra. A két fél a teljes tanévre kölcsönösen fogad előadó-vendégprofesszorokat. Kölcsönösen ösztöndíjas diákokat is fogadnak, s ilyenek részt vesznek a nyári egyetemeken is. Ez év őszén Finnországba látogat a Magyar írók Szövetségének küldöttsége, 1964-ben pedig újságíró-küldöttségek kölcsönös látogatására kerül sor Mindkét fél elősegíti egymás előadóművészeinek cseréjét, a kölcsönös könyvkiadást, — ennek előmozdítására fordítók számára is nyújtanak ösztöndíjakat — a két ország rádiója és televíziója, valamint filmgyártó szervei közötti együttműködést. Keddi számában az Izvesztyija azokról a szovjet állampolgárokról közöl cikket, akikről a New York Jumal American — William Hearsit lapja — szenzációt hajszolva azt írta, hogy szovjet űrhajósokként elpusztultak. Egyikük, Zavodovszkij sofőr Moszkvában, s ahogy az Izvesztyijában elolvasta Adzsu- bejnek, a laip főszerkesztőjének, William Hearsthez, a New York Jurnal American kiadójához intézett nyílt levelét, azonnal a szerkesztőségbe sietett (Az amerikai lap Zavo- dovszkijról azt írta, hogy 1961 áprilisában egy űrhajón útnak indították, de elindítása után kapcsolata azonnal megszakadt a Földdel). Alekszej Gracsev, akiről Hearst lapja ugyancsak emlíADDIS - ABEB A-BAN tést tesz, jelenleg egy Rjazanyi üzemben dolgozik. Gracsev kedden telefonon beszélt Za- vodovszkijjaL A New York Journal Ameri- can-ban megemlített harmadik személy, Ivan Kacsur, foglalkozására nézve pedagógus és miután 1960-ban véget ért szolgálata a hadseregben, visszatért eredeti foglalkozásához. Jelenleg Pecsenyezsin városában él, Ukrajnában. Az amerikai lap említett cikkében még egy „űrhajós’' neve szerepel, bizonyos Sibori- né, akit állítólag még 1959 februárjában bocsátottak fel egy űrhajón. Róla a következőket írja az Izvesztyija: „Megkíséreltünk nyomára bukkanni, de ilyen nevű ember nemcsak az űrhajósok között nincs, de még a technikai személyzet között sem található. Ha a New York Journal American lenne olyan kedves és megmondaná, honnan vette ezt a nevet, — a szovjet sajtó ugyanis ilyen „űrhajósról” sohasem írt, — megígérjük, hogy még halottaiból is feltámasztjuk”. Súlyos a pápa állapota XXHI. János pápának egy év óta gyomordaganata (heterop- lasia) van. A gyomordaganat többször vérömlést okozott — közölte kedden a vatikáni hivatalos sajtószolgálat. A Reuter hírügynökség a pápához közelálló személyek véleményét idézve, azt jelenti, hogy a katolikus egyházfő állapota kedden délután súlyos volt Lehet-e útlevél nélkül gólt rúgni Lapzártakor érkezett: TOVÁBBRA IS GYENGÉN SZEREPELNEK A MAGYAR ÖKÖLVÍVÓK Moszkvában hétfőn, változatlanul nagy érdeklődés mellett folytatták az ökölvívó Európa-bajnok- ság küzdelmeit. Ezúttal tizenegy pár lépett a szorítóba, nyolc a kisváltó- és három a nehézsúlyban. A magyarok közül először Tóth szerepelt és pontozásos vereséget szenvedett az olasz Arcaidtól. Nehézsúlyban: a magyar Budai a szovjet Abramov ellen lépett szorítóba Budait a mérkőzésvezető a 2. menetben leléptette, s így a szovjet sportoló győzött. Fiatal autószerelőt azonnali belépéssel felveszünk. FMSZ. Szállítási Vállalat Jászai Mari u. 2—4. OLVASTAM, hogy néhány hónappal ezelőtt rendkívül ideges és az érdekek nagyfeszültségű diplomáciai háborúsága dúlt Monaco és Francia- ország között, és ennek kapcsán tudtam meg a széles vi- lágközvélemérmyel együtt, hogy Franciaország és Monaco határa tulajdonképpen egy labdarúgó-pálya közepén vonul át. Egy ideig tűnődtem, hogy vajon az a monacói jobbszélső, aki egy hazai mérkőzésen úgy húsz méterről pompás gólt rúg, mondjuk a Racing Paris hálójába, leadja- e a mérkőzés előtt a bírónak az érvényes útlevelét, és ha nem adja le, akkor a bíró megítélheti-e a gólt — tekintve, hogy ezen a pályáin, gondolom bizonyos határproblémák is szerepet játszanak. Azóta is fel-íelbukkan bennem ez a mulatságos, operettszerű história, amihez már csak Kabos Gyulát vagy La- tabár Kálmánt kell elképzelnem. Újra és újra elégedetten nyugtázom, hogy ilyen nevetséges közigazgatási abszurdum csak az olyan kis dzsesszesí- tett „musical comedy-ország- ban” történhet meg, mint Monaco, illik is ide, hiszem uralkodójának felesége nem te olyan régen még híres filmszínésznő volt. Azután gyanútlanul kimentem Hirdre, és hamarosan megértettem, hogy a közigazgatási határok abszurduma nem biztos, hogy kizárólag csak Monaco és Franciaország között lehetséges. Meghökkenve ácsorogtam a valamikori pesti makadámút mellett, pontosabban Hirden a Gyár utca 134-es számú ház kerítésén belül. Hock Mihály- né lelkesen magyarázott valamit a rozsdavörös házról, meg a hirdi kocsmáról, ami tulajdonképpen Pécsett van, én pedig időnként a tájat néztem, amiben van valami nyomasztó és szervezett geometria — iparvasúttal, lassú porfelhőkkel, egykarú sorompóval, a domboknak és az apró, lavórszerű völgyeknek harmonikus mozgásával, — de állandóan kénytelen voltam számításba venni a rozsdavörös ház előtt a fehér útjelző táblát: „Pécs-Vasas városrész”. Én a városrészeket trolibusszal, összezárt kőrengeteggel, kátrányszaggal és lármával szoktam elképzelni, és ekkor Hockné látva megrökönyödésemet, kijátszotta aa utolsó kártyát Megcsapkodta a kendergyár erős, tömör falát, egy kicsit bizalmasan, é* csúfolódva a levegőbe nézett. — Ugye érdekes? Ez a gyár már Pécs, a tábla is a házunk előtt, de ez az udvar, ahol állunk, még Hird. Beljebb a faluban már furcsább a helyzet. Ezen már sokan röhögtek, de ha többet akar tudni, menjen be a tanácshoz... A HIRDI TANÁCSON bejelentettem a furcsa „felfedezést”. Szendrődi Dénes tanácstitkár megütközve néz rám, ő még csak néhány napja van Hirden, mitsem tud az i! határkérdésekről. Noé János elnökhelyettes egykedvűen ingatja a fejét, előre, hátra, 5 régi ember itt, számára nem újdonság, ha valaki azzal jelentkezik, hogy Pécs vi határa szinte átszeli községet. — Többször kérvényeztük, hogy az elöljáró hatóságok a valóságos helyzetnek megfelelően rendezzék a közága: tási határokat — mondja „öreg hirdi”, — de semmi eredmény, az ügy valahol mindig megfeneklik. Ti mint húsz házról van i ezek a házak a lehető legszeszélyesebben ékelődnek a falu testébe, de Pécshez tát], — Szerintem nekem van szükségem erre a táblára! 1 Gerő Sándor rajza Az „elpusztult űrhajósok“ jelentkeznek
