Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-28 / 122. szám, Első kiadás
4 NAPLÓ 19S3. MÄJTJS SL l?to:-NINii£6VlD£6EMÍ Mos T* - /H E, «LVFN E6V PÉCSI KEVÉS A SZÄLLO-A2 ELSŐ AGYBA* *1-4IG kom'cs, 1-3-tG r/ss, Z-S-/6 A/AGy G-7-/G ^/V ALSZOM A JÓKAIDÉN- NA6Y0N SZÖP TÉR DE HOL VAN AZ A SZOKOTT? DÉlamechcai VEMD^O A BELVÁROSBAN-ÓH ’ ITT IS UTCA! HARCOK VOLTAK ? i- AZ OTT PÉCS í Magánélet nem számít Botránykrónikások a hollywoodi filmipar szolgálatában EPB 3ANCS B432AI MEGNŐTT PÉCS IDEGÍNFORGALMA & Araikor irtéhány évvel ezelőtt G-ina Lollobrigida Amerikában filmezett, ©'érmékéről készült kép jelent meg az egyik újságban a következő szöveggel: „Igaz, hogy nem én vágyók a mami egyetlen gyereke?” A közönségben már egyébként is felkeltették az érdeklődést a színésznőről készült célzatáé felvételek és kebléről írt cikkek, die a botrány szellőztetése után még inkább nőtt az érdeklődés a készülő fifim iránt. Az emberek tolongtak a pénztárak előtt, az újságok példányszá- ma ugrásszerűen megnőtt, s a jól elhelyezett rágalom szerzője jelentős „honoráriumot” vághatott zsebre. A filmszínésznő érzelmei- j vei senki séta. törődött, aki- j nek tűrnie keletit, hogy a j bulvárlapok magánéletét szellőztessék. SZERZŐDÉS A PUBLICITY TÖL FÜGG Csak a profittal törődő Mm iparban az a legvisszataszí- tóbb, a sztárok nagy része is tisztában van vele, hogy karrierjük a nyilvánosságtól, a botrányok szellőztetésétől, a publicitytól függ. Ha valamelyik napilap, 'vagy bulvárlap nevüket megemlíti, lehetőleg valamilyen szexuális esettel kapcsolatban, ami esetleg meg sem történt, az már reklám, a nyilvánosság előtt szereplés legjobb lehetősége. A amerikai film és színház világában tucatjával vannak újságírók, akik csupán rágalmak és kitalált történetek elhelyezésével foglalkoznak. — Nem egy közülük valamelyik ismert napilap színházi rovar tát vezeti. Earl Wilson a New York Postban napi rovatát állandóan provokatív felvételekkel díszíti, de a szövegben tartózkodó, csupán azt említi meg: ezt és ezt a sztárt ma kivel látták. Aztán következik: néhány sor a művészi tél- jesiíményiői... Kollégája, Sidney Skolsky hetente megjelenő tudósításában arról a szenzációs „művészi kérdésről” számol be, melyik fiimszínészmő alszik pókhálóvékony hálóingben, pizsama felsőrészben vagy teljesen mezítelenül. Miss Francesca de Scaffa, egy másik ismert 'lap tudósítója azzal kérkedik, „hivatásának gyakorlása érdekében” több színésszel volt már viszonya, mert csak így tudott meg róluk bizonyos intimitásokat, amelyeket riportjaiban megírhatott. BULVÁRLAPOK FÉLMILLIÓS PÉLDÁNY- SZÁMBAN Ha a filmipar publdcityjénefc irányítói a reklám érdekében valami botrányt felfújnak, vagy kitalálnak, akkor szokat a filmstúdiók által pórjáéit bulvárlapokban közük először, ahonnan a többi napilap is átveszi rendszerint Nagy szenzációt keltett, amikor az egyik szennylap, a ,Hush-Hush”, hasábos címek- aen számolt be egy állítólagos telefonbeszélgetésről Cairy Uránt és Sophia Loren között. \ telefonközpont „véletlenül” i legrettegettebb újságírónőt. Vffiss Maxwellt is bekapcsoi- a a vonalba. Az minden botrány króni kávái mellékes, hogy a történetből bármi is igaz legyen. Lényeg az, hogy a „Hush-Hush” >lvasóinak az ízlését kdelé- Útse és a példányszám emelted jen. A legismertebb revolver- ap, a Confidantal (Bizataia- an) havonta több mint 500 •zres példányszámban jelelik meg A lap részletesen foglalkozik házasságtörések eírásával és szenzációs cinekben tálalja az „eseményeiét”. Vva Gardnemek „szenteli”, logyan csábította el a vonzó ülsejű filmsztár az egyik ánczenekar karmesterét. Energiaforrás a tenger hullámverése Mindenütt számtalan két és tetszés szerint összeállított fotomantázs. A szöveg pedig annyira sexy, annyira csak a szexuális részletekké foglalkozik, amennyire au amerikai sajtótörvény ezt lehetővé teszi. Néhány cím a Hush-Hush- ból és a Confidentalból: „Amikor a zenekar rázendített — ki volt Ava Gardner hálószobájában?” „Miért hálóingben lett Lili St. Cry öngyilkos?” „Mr. Bauer és Mr. Montié játszhat-e baseball! — éjjel Miss Martinnal?” „Miért kellett a fehér bankár fiának elvennie a néger táncosnőt?” „Kizárólagos felvételek a római orgiáról:” „Csak képekben: A meztelen hollywoodi modellek bandája!” A filmiparon belül a rágalmazás „.tisztességes iparág”- nák számít. A reklám mindenható szakemberei egy-egy nagy költséggel elkészült film forgalomba hozása előtt valóságos reklámhadjáratot indítanak, s itt minden eszközt felhasználnak. A 20th Century Foxmak a Cleopatra költségei közéi 30 molinó dollárba kerültek, sez csak akkor térül meg busás haszonnal, ha a közönség érdeklődését kellően felkeltik. Nem véletlen, hogy Liz Tay- lort, a főszereplőt hét végi kirándulásain az újságírók tucatja követte titokban, hátha valamit kiszimatolnak magánéletéről. A várt szenzáció nem is maradt el. Liz Taylor ott hagyta férjét, a bulvárlapok hetekig közölték a tudomásukra jutott, vagy kitalált intimitásokat, s a filmvállalat remélheti, hogy kiadásai jelentős haszonnal megtérülnek. AKIT HALÁLBA ÜLDÖZTEK Nem véletlen, hogy ebben a botrányoktól terhes atmoszférában annyi válás, idegössze roppanás és öngyilkosság történik. Marilyn Monroe augusztus 5-én többszörös adag altatótól nem ébredt fel többé. A sztárt világszerte úgy ismerték, mint korunk érzékiségének szimbólumát. Nagyon kevesen tudták róla, hogy MariAz emberiséget Platómtól papjainkig foglalkoztatja a tenger hullámverésének, a szabályos időközökben visszatérő apály-dagálynak a ténye. A különböző elméletek után 1909-ben Henri Poincaré, a világhírű matematikus felállította azt a képletet, amelynek segítségével bárhol megállapítható, hogy a tengerpartnak milyen szintmagasságig , kell elviselnie a dagály során a víz emelkedését és mi kör következik az be. A másik probléma, amely évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, miként lehet azt a hatalmas erőt, amellyel a viz dagálykor felemelkedik, apálykor pedig visszaesik, mint energiaforrást hasznosítani. A hullámverésnél?: energiává történő átalakítását most kísérlik meg egy gigantikus erőmű létesítésével. Olyan helyet kerestek, ahol szűk, de mély öböl van, hogy hatalmas víztömegek tárolhatók legyenek és ne kelljen különösen hosszú zárógáitat építeni. A megfelelő helyet a Bretagne-ban, a Ráncé folyó torkolatánál találták meg. — Hozzájárult ennek a helynek kijelöléséhez, hogy a tengerpartnak átlagos 1,5—2 méter magasságával szemben itt 15 méternyire emelkedik a tenger szintje fölé. Bár ez meglehetős nehézséget okozott a szükséges nyolcszáz méter hosszú zárógát megépítésénél annyi más éLőnmyel kecsegtet a vidék, hogy az építést megkezdték és folyik az erőmű gépszerkezetének előállítása is. Az építés első szakasza a zárógát létesítése volt, amelyben nyolc darab villanymotorral mozgásba hozható zsilipkapu van. Az egyik köztük 13 méter széles, hogy a tengerből a Ranceba és vis* sza hajók is közlekedhessenek. Az építés második szakasza azoknak a turbináknak az elkészítése, amelyek úgy az árnál, mint a dagálynál jelentkező hullámverést felfogják és energiává átalakítják. Három egységben 24 turbinát állítanak üzemibe. A továbbiakban megépítik azt az élektroagyat, amely a vízi erőművet irányítani fogja, úgyhogy az embernek csak a felügyelés lesz a munkája. A teljesítőképesség olyan fokú lesz, hogy »menynyiben még egy ilyen erőművet építenének, úgy a kettő több áramot szolgáltatna, mint amennyi jelenleg Franciaország teljes szükséglete. Az elmúlt évben megkezdett építkezés 1967-ben fejeződik be, üzemeltetése után a franciák bővelkednek majd az olcsó villanyáramban. mmtmumL A felszín és egy kicsit mélyebben Nyolcvanezer éves a kukorica Honnan származnak, milyen idősek termesztett növényeink ? Rövidesen 400. születésnap-| ját ünnepli kontinensünkön a • burgonya. 1565-ben John Haw- \ kins rabszolgakereskedő a dél- i amerikai Űj-Granadából egy ' általa addig nem ismert hú- ! sós gumót hozott magával. Ez ; volt az első szem krumpli j Európában. Ha nevét ismer- j nék, bizonyára sokan hálával ! gondolnának Hawkinsre, mert ma már tudjuk: nem cipelt hiába. A burgonya azóta az európai ember egyik fő tápiá- | léka lett. Európa krumpli , Co- lombusának” sokáig Sir Francis Drake angol admirálist tar í tották, mivel Írországot ő is- | mertette meg a potato-val | 1585-ben. A kukoricát több mint hatezer éve ismerik, mint kultúr J növényt. Vadontermő alakja azonban ennél már jóval előbb ! kialakult. 1954-ben egy botanikai expedíció igen ritka föld tani leletre bukkant. A kőzet- 1 mintában kukorica virágpor | maradványt találták, amely tel j jesen hasonló volt a mai kuko- | ricák virágporához. A különös ; Leletről laboratóriumi vizsgálattal megállapították, hogy kö ; riilbelül 80 000 évvel ezelőtt került a talajba. A Mexico j City mellett végzett ásatások-1 ból pedig egészben maradt, «I szenesedett kukoricacső került elő. Kora: 5 600 év. Ez már tét mesztett csemegefajta veit A kétsoros árpát 7000 été ismeri és termeszti az ember. Őshazája a mezopotámiai alföld. A Babilóniából származó hatsoros árpa fiatalabb, — mindössze 5000 éves. A tök Guatemalából került hozzánk dísznövényként. Konyhakerti faitáiát nemesítéssel alakították ki. Az emberi szervezet legjelentősebb A-vitamin forrása a sárgarépa. A XII. században került Európába Afganisztánból. A rozs kezdetben a gabonafélék gyomnövénye volt. Évezredekkel ezelőtt vették kultúrába Észak-Eu- rópa hűvösebb vidékein. EGY SZEM GYÖNGY — 35 000 DOLLAR A Fülöp-szigetektől délre a Sulu-szigetcsoport a tenger fenékről rendkívüli nagy sdgú gyöngyszemet hoztak felszínre. A gyöngy ovális alakú, átmérője 8,89:6.35 centiméter. Értékét 25 000 dollárra becsülik. Utolsó képem Spanyolországról egy fiatalasszony és két gyermeke volt, ahogy nehéz bőröndjével a francia vám- tisztviselőhöz vonszolta magát. Öltözéke szegényes. Három nap óta volt utón a határfelé két gyermekével és a nehéz bőröndökkel. Külföldre megy, ahol keresni és élni lehet. A spanyolok szeretik hazájukat, csak ott érzik jól magukat, saját földjükön, saját napjuk alatt. Mégis ezrek lépik át a határt a hideg, külföld felé. Éhezve vándorolnak az országutakon, minden pesetát háromszor forgatnak meg kezükben, mielőtt kiadnák. Csak néhány napig voltam Spanyolországban, az országnak csupán kis részében jártam. Láttam a felszínt, de egy kicsit mélyebbre is. A felszín: a külföldi nagy előzékenységgel fogadják, papírjait a határon alig nézik meg. Tartózkodásom alatt csupán egy alkalommal kellett a szokásos bejelentőlapot kitölteni, amikor két éjszakát töltöttem ugyanabban a szállodában. Egyébként semmi for- i malitús. Szabadon mozoghattam. A rendőrök barátságosan és részletesen válaszolnak a kérdésekre. Spanyolországban sok az egyenruha, de ami benne van nem túlságosan „snejdig” A Guardia Civil túlnyomórészt idősebb, kissé már kövérkes urakból áll. A könyvpiacon jóformán nem is találtam nyíltan fasiszta irodalmat, náci propagandát. Ezzel szemben köny- nyü stílusú amerikai eredetű, Hitler-ellenes irodalmat. A kormány által teljes mértékben ellenőrzött sajtó az amerikai vonalat követi és természetesen szovjetellenes. A napilapok hatásvadászóak, bul- varízűek, és alig látni valakit újságot, olvasni. Sztrájkolni tilos, a pártokat betiltották. Csak a Falang működik, de ott tartózkodásom alatt egyetlen egyenruhás falang- istával sem találkoztam. Ilyennek mutatkozik a felszín a külföldi számára. S mi rejlik kissé mélyebben? Sok emberrel beszéltem. Olyanokkal is, akik a Franco rendszer mellett állnak. Akaratlanul is megerősítették benyomásaimat: beszédjükből éreztem a bizonytalanságot, kiéreztem, hogy milyen ingatag talajon állnak ők és kormányuk is. Mondanivalójukból nem a fasiszta uralkodnivágyás arrogáns magabiztosságát éreztem, hanem egy olyan rendszernek a mentegetését, amely — mint ahogyan egyikük mondotta — „nem is olyan rossz”. Panaszkodtak, hogy külföldön hamis nézeteket terjesztenek a rendszerről, hogy Franco tulajdonképpen csak a legjobbat akarja, de környezete nem megfelelő a monarchia talán reprezentatívabb lenne. A francoisták még hatalmon vannak ugyan, de már defenzívában. Megkísérlik, hogy az országban 25 esztendeje uralkodó rendkívül rossz állapotokat általános frázisok- kel takargatják. Előttem, a külföldi előtt a majdnem, hogy demokratikus Spanyol- ország képét szerették volna megfesteni. Szégyelik magukat saját fasizmusuk miatt; azok akik korábban olyan szívesen meneteltek a fasiszta barbárság mögött díszlépésben, ma már nem találják szobatisztának saját fasizmusukat, szeretnének demokratikus mezbe öltözni, hogy valahogyan fenntartsák magukat a világban, amely már pálcát tört a barbárság felett. Érvelésük azonban hamisan cseng. Aki nyitott szemekkel utazik az országon keresztül, látja a nyomorúságos kunyhókat, a gyermekek éhes szemeit, a parlagon heverő fáradt arcokat, a piszkot, s ugyanakkor elvonul szeme előtt a gazdagok felfuvalkodott luxusa is, amely a milliók szegénységét még jobban kiemeli, még ijesztőbbé teszi. A Franco-kormány 25 év alatt megkísérelte, hogy mindent kiirtson, ami a köztársaságra emlékeztet. A múlt mégis éléánkebben él, mint valaha. A háború, melyet a nép a spanyol és a német—olasz fasizmus ellen folytatott, ma is élő Spanyolországban. A névtelen sírokat nem felejtik el, egyszer ott még emlékművek fognak állni. A fiatalság, amely „le Francoval” felkiáltással vonult végig Barcelona utcáin, azok a hősök, akik vádlottakként ülnek a bíróság előtt, a köztársasági harcosok örököseinek és utódainak tekintik magukat. Valami érződik a levegőben Spanyolországban, szaporodnak a kormány elleni tudatos felháborodás jelei, önmagáért beszél az a tény, hogy egyik beszélgető partnerom Barcelonában pontos híreket tudott az ezer kilométer távolságban, Oviedoban zajló sztrájkról, holott a sajtó egyetlen szót sem szólt erről. A külföldtől ma már nem zárják el annyira az országot, a kis diktátor többé nem rejtegetheti országa népe előtt a Szovjetunió nagy eredményeit. A Vosztokokat nem lehet cenzúrázni és a kis Kuba győzelmi újjongása eljut fülükbe az Atlanti-óceán túlsó partjairól. Nyitott kérdés, hogy milyen mély az elkeseredettség, milyen erős a földalatti áramlat. A spanyolok rendkívül közlékenyek, nyíltszívűek és barátságosak. A rendőrség azonban rendőrség marad akkor is, ha operett uniformist visel. A spicli spicli, én pedig idegen vagyok. Sók mindenről nem mertek beszélni. Mégis éreztem, hogy mozog a föli Spanyolországban. Vég^ lyn Monroe szeretett volna kitörni abból a körből, amelyet a filmipar reklámszakértői a profit érdekében rá- | erőszakoltak. Halála előtt né- j hány nappal a LIFE című ! amerikai napilapnak adott S nyilatkozatában a filmszí- | nésznő kifejtette, hogy ő nem | tud élni ebben a légkörben, ! ahol a sztárokat nem embe- I ri értékük szerint ítélik meg, | hanem tárgyként kezelik. Panaszkodott milyen üldöz tetéseknek volt kitéve, ami- : kor férjét Arthur Millert, az í Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság elé idézték. A vállalkozók elbocsáj- tással fenyegették, ha nem veszi rá férjét, hogy „kommunista” felbújtói nevét vallja be. Miller hallgatott, s harcában felesége mindvégig kitartott mellette. Marilyn Monroe halála után a Fox vállalat vezérigazgatója sajtóértekezleten jelentette be, 800 mozi tűzte műsorára az öngyilkos sztár régebbi filmjeit. Győzött a film ipar, az öngyilkosság révén búsás jövedelmet könyvelhetett el magának. <Sz. L.) 1
