Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-18 / 114. szám

1963. MÁJUS 18. maplA 3 — Üzemlátogatás VIL AGJAR AS a Budapesti Nemzetközi Vásáron fi Add vissza a babaruhái*! Az V. éves orvostanhallga­tók csoportjai a közegészség­tan üzemlátogatások kereté­ben a Pécsi Szénbányászati Tröszt kutatási osztályának vendégei voltak. Dr. Pál Tibor a szilikózis kutatásába avatta be a hallgatókat, majd megis­merkedtek a fizikai csoport munkájával és a laboratóriu­mokkal is. Bujdosó Istvánná mutatja be a két éve 1 millió forintért vásárolt cseh elekt­ronmikroszkópot. Képünkön Marek Ernő ötödéves a tized- mikron nagyságú kvarcszem­cséket vizsgálja. Az ipari vásár ünnepélyes megnyitóján Naményi Géza, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője a követ­kezőket mondotta: „A vásár fő bejárata fölött az „X” betűt „N” betűre cserélték ki, a -BlV-ből BNV lett Tehát az idei vásár megnyitása alkal­mával már a Nemzetközi Vá­sárok Szövetségének tagjai közé tartozunk, és a Budapesti Nemzetközi Vásár kapui nyíl­nak meg...” Valóban. A vásárváros ut­cáin, terein sohasem volt eny- nyire sókszínű, soknyelvű hangzavar, minit most a megnyitó napján. Orosz, bolgár, lengyel, cseh­szlovák, német, jugoszláv, olasz, spanyol, portugál, angol, arab, japán, kínai és ki tud­ná felsorolni hányféle nyelv váltogatta egymást a kiállító pavilonok körüli És a Mátyás pince? A min­denkori ipari vásárok „közép­pontja” most métginkább, mint valaha az „inturist” szerepét töltötte be. Amikor a meg­nyitó beszéd után a magyar és külföldi újságírók zászlóaljnyi menete elindult a vásár láto­gatására, valahogy az volt az érzésünk, mintha világjárásra indultunk volna. Olyan világ- járásra, amihez vízum sem kell, mert az országokat nem sorompók, hanem tarka virág­határolták el, vagy Könyvekkel az ebédlőben »a- Nincs tárja szét kar­ját az elárusító és jól tudja, hogy a raktárban az imént letagadott könyvből még húsz darab is van. Miért tagadja le? Nem az a cél, hogy minél több könyvet vásároljanak? Vagy kellemet­len lenne a raktárba menni érte? Nem. Ebben a Kossuth Lajos utcai könyvesboltban azért tárják szét néha sajnál­kozva a karjukat az eladók, hogy áz ősz hajú, nagybajuszú, mozgékony Miklós bácsi el tudjon vinni tíz példányt eb­ből a keresett könyvből ta a gyárba. — Karácsonyoztam én már ágy, hogy huszonötezer fo­rint hiányzott... — mondja, és két kötetet visz az üzlet mask: 'elébe, odateszi a többi, szép/r egymásra rakott kötet­hez : >ir éppen sajnálkoznék Miklór bácsi nyugtalan kará­csonya'\ wmikor visszaér és befejezi, a mondatot — ...de határidőre fillérre _ stimmelt minden. Nekem még sosem hiányzott egy forint sem. Miklós bácsit ismerik már az emberek. 1948-ban — ami­kor kezdte — még feltűnő volt, hogy az ebédlőben köny­veket szorongat és egy füzetet, és odaszól az embereknek: „Nem kell mindjárt fizetni, három hónap alatt is lehet...” Fehér Miklós bácsi akkor még bőrö- volt. Most már másfél éve nyugdíjas, mégsem mon­dott le arról, hogy ő legyen továbbra, is a könyvbizomá­nyos a Pécsi Bőrgyárban. Már nem, tűnik fel senki­nek, várják mozgékonyságájt és a könyveket. — Már tudom, ki milyen könyvet szeret, olyat rendelek itt. Nem is hozok vissza belőle. Lexikonból húsz sorozatot adtam el... Mit is kaptam én egyszer? — kérdi a boltvezetőtől. — Igen, SZOT oklevelet. Pénzt nem ■— hozzáragasztja gyorsan, hogy úgy tűnjön, azért felejtette el. Nem felej­tette el, a tréfán is nevet. Gyorsan szedegeti össze a kiválasztott könyveket. Most négy napra elutazik az ipari vásárra, addigra a könyvheti PÉCSI ÉPÍTŐ ÉS TATA­ROZÓ VÁLLALAT Pécs, Déryné u. 35. Kőműves, ács-állványozó, fűtésszerelő, bádogos szak­munkásokat és segédmun­kásokat csak pécsi munka­helyre felveszünk. Vidékiek részére szállást biztosítunk. előkészületnek rendben kell lenni. Igyekvő mozdulatai, vi­dámsága és könyv szeretete arra a fura gondolatra csábít, hogy Miklós bácsiról lehetne egy kisgraftkát készíteni, és az „ex libris” felirat sem len­ne bizarr... S. N. G. inkább kötötték össze egymás­sal Ez itt a szovjet, odáJbb az olasz, amott a francia, s nem messze tőle az arab „zóna” hirdeti, szimbolizálja a békés egymásmellett élés. a békés versengés szép eszméit; Járjuk a pavilonokat, s nem­csak nézzük, nemcsak megcso­dáljuk a nagyszerű gépeket, a pompás iparcikkeket, hanem akarva, akaratlanul is össze­hasonlítunk. JXol állunk, hol tartunk mi a szocialista, a ka­pitalista országok közötti ipari kereskedelmi színvonal­ban. Ebben a kíváncsiságban nyoma sincs a hivalkodásnak, vagy valamiféle rangsorolás­nak, csupán az örömnek, hogy lámcsak, megismer bennünket is a világ. Olyan jó tudni, hogy nem kegyelemből, nem ajándékból kapta vásárunk a „nemzetközi” címert. Szigorú vizsga kellett ehhez, s ezen * vizsgán helytálltunk, jeles bi­zonyítványt kaptunk, már az előző ipari vásárainkon is. íme néhány példa rá az új példák közöl Ausztriába, Indiába vasúti alkatrészeket exportá­lunk. Mészműveink iránt igen jelentős érdeklődés nyilvánult meg Brazíliában, Argentíná­ban, Görögországban és Indiá­ban. Olaszországban tavaly napi 75—80 tonna teljesítmé­nyű mészművet építettünk, és ez a berendezés a fentebb em­lített teljesítménygarancia mel lett máris 90 tonna feletti eredménnyel dolgozik. Hajóink ezideig Szovjetunióban, Kubá­ban, Indonéziában, Egyiptom­ban, sőt a közeljövőben • a norvég vizeken is tovább nö­velik a magyar hajóipar hír­nevét. Portáldaruink Szovjet­unió, Brazília, Indonézia ki­kötőiben dolgoznak, s Görög­országban jelenleg magnezit berendezést építünk. Erre kü­lönben Brazíliában és Ausztrá­liában is igényt tartanak a megrendelők. A baranyai, pécsi üzemek kiállítási cikkeiről szándé­kosan nem beszélek, hiszen a következő tíz nap dönti el majd mindennél beszédeseb­ben helyüket is, rangjukat is az ipar e nagy nemzetközi szemléjén. Mit láttunk, mit hallottunk még a nagy vásár megnyitója alkalmából? Mint mindenkor most is a szovjet pavilon volt a leglenyűgözőbb, új típusú szerszámgépeivel, , bonyolult műszereivel elektromos beren­dezéseivel, könnyűipari gépei­vel. A csehszlovák pavilonban egy öntőkonabinát miniatűr mása ejtette csodálatba a kö­zönséget. Gombnyomásra egy­szerre működésbe lépett a „gyár” és a vasöntéstől a saj­tolásig minden műveletet vég­bevitt az ámuló szemek előtt. A lengyel pavilon csodálatos kivitelű TV-készülékei, szövő és szerszámgépei, a jugoszlá- vok módén bútorai, és villa­mos háztartási berendezései, az NDK . újtípusú motorjai, könyvelőautomatái hívták fel magukra a figyelmet. Az oszt­rák nemzeti pavilon szinte tel­jes keresztmetszetben nyúj­totta ipara lényegét, a nehéz­ipar, a nemesacél-termelés, a műanyag, a papíripar legú/abb termékeit. A francia pavilon hagyományos parfőmjei mel­lett márkás óráival, és kitűnő konyakféleségeivel rukkolt ki. míg a japánok műszálaikkal „csodafonalaikkal” fényképező és filmfelvevő készülékeikkel, nehézipari berendezéseikkel kápráztatták el a közönsé­get. Természetesen mindez csu­pán madártávlatból“ nyújt némi képet > a nemzet­közi vásár csodálatos gazdag-j ságából, amiről írni vagy be- < szólni szegényes iparkodás. Ez! a vásár szakembereknek és! laikusoknak egyaránt kincset; érő tapasztalatot nyújt, amit; nem szabad elmulasztani. Kiszorítja-e a műszál a gyapjút? < világpiacon keresett cikk a magyar juhsajt — Baranyában is fejlődésnek indult a juhtenyésztés Érdekes és izgalmas kérdé- l ] sek merültek fel a pénteki i megyei juhásznapon. Ezeket a l kérdéseket termelőszövetkeze­ti juhászok tették fel a jelen­levő tudományos és gyakorla­ti szakembereknek, s egy-egy válasz felett élénk vita ala­kult ki. A juhásznapok állan­dóan visszatérő refrénje az a sok-sok panasz, mely a juhá­szok részéről elhangzik azok felé a tsz-vezetők felé, akik nem becsülik, mostohán keze­lik ezt az állattenyésztési ága­zatot. Az egyik ilyen juhász­napon feállt egy öreg juhász és azt mondotta: „Most már akár szögre is akaszthatjuk a juhászkampót, mert a műszál úgyis kiszorítja a gyapjút.” És ez a kétely, keserűség ki- sebb-nagyobb mértékben ott lappang valamennyi juhász­ban, főleg azokban, akik még nem tudták kiharcolni terme­lőszövetkezetükben mestersé­gük és egyáltalán a juhtenyész tés becsületét. A mostani juhásznap egyik fő témája is az volt: a mű­anyagok és műszálak korában van-e jövője a juhtenyésztés­nek, szögre kell-e akasztani valóban a juhászkampót? Dr. Gaál László kandidátus meg­győző érvekkel, számokkal bi­zonyította e téves hiedelem alaptalanságát. A gyapjúter­melésnek az egész világon nagy perspektívája van s a tápláló juhtej és sajt is egyre keresettebb cikk. Ezt bizonyít­ja, hogy a juhok száma egy­re nő a világon, míg 1938-ban 755 millió juh volt a földön, addig ebben az évben számuk eléri az 1 milliárdot. A gyap­jút nem pótolja sem a viszkó- zaszál, sem a poliészter, sőt, még a gyapjúnál nagyobb sza­kítószilárdságú poliamid mű­szál sem. Legtökéletesebb mi­nőségű ruhaszövet a gyapjú és műszál keveréke, tehát, a gyapjúszál és műszál édes testvérek és jelentőségük is egyformán nagy. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a közelmúltban kidolgozta, hogy 1980-ig, tehát 20 év lefor­gása alatt a hazai gyapjúter­melésnek meg kell sokszoro- zódnia. A juhásznap másik vitáját a juhok fejésének bevezetése váltotta ki. Baranyában nincs hagyománya a juhtej terme­lésnek és a juhászok között is sok — bár egyre kevesebb — ellenzője akad. A fejés beve­zetése főleg a juhászon múlik, éppen ezért a megyei pártbi­zottság és tanács v. b.-a a közelmúltban olyan határoza­tot hozott, hogy a termelőszö­vetkezet a kifejt tej 30—50 százalékát a juhásznak adhat­ja. E javaslatnak, valamint a juhásznapok meggyőző tanul­ságainak hatására máris érez­hetően javult a juhtej terme­lés Baranyában. Míg 1960-ban csak 3000 liter, addig 1962-ben már 30 000 liter juhtejet ter­meltek a megyében. Az elmúlt évben 15 termelőszövetkezet­ben vezették be a juhfejést s az idén a juhtejtermelő tsz-ek száma még tovább nő. Bebizo­nyosodott, hogy helyes takar­mányozás mellett a fejés nincs káros hatassal a bárány neve­lésre. A nagydobszai, belvárd- gyulai és még számos tsz pél­dájával lehetne ezt igazolni. A juhtejből a baranyai tejipar Kaskaval sajtot gyárt, melyet kilónként 95 dollárcentért, te­hát, igen magas áron értéke­sítünk a világpiacon. A balká­ni országok bármilyen meny- nyiségű Kaskaval sajtot meg­vásárolnak tőlünk. Tehát, a juhok fejésével egyszer jól jár a juhász, jól jár a terme­lőszövetkezet és jól jár a nép­gazdaság is. Az immár évről évre meg­rendezésre kerülő juhásznapok hatására egyre jobban terjed a mesterséges termékenyítés is a tsz juhászatokban. A ká- tolyi tsz-ben tavaly már nagy sikerrel alkalmazták a mes­terséges termékenyítést, s a mostani juhásznapon újabb 10] tsz-juhász jelentette be igényét a termékenyítő állomásnak. A megyei juhásznapok leg­főbb jelentősége, hogy telve- ! szik — és eredményesen v szik fel — a harcot a maradi, i megcsontosodott szemléletek j ellen, hozzájárulnak egy ősi, ] de az utóbbi időben nagyon is j elhanyagolt állattenyésztési ág újbóli felvirágoztatásához. Szigetváron — a Széche­nyi utca 46., illetve 48. szám alatt működött a konzerv­gyár és a tejüzem. Vagyis egymás szomszédságában. Mindkét üzem egy mi­nisztériumhoz, az Élelmi­szeripari Minisztériumhoz tartozik, pontosabban annak két osztályához: konzerv­ipari és a tejipari igazgató­sághoz. Népiesen szólva — „testvérek egy családban”. A szakításra akkor került sor, amikor a tejüzem meg­szűnt 1960 végén. Az üzem elavult volt, a korszerű és higiénikus termelésre már nem volt alkalmas. Az épü­let elég sokáig üresen állt. Á konzervgyáriak ekkor — miután örökös raktárprob­lémákkal küzdöttek — azzal a kéréssel fordullak felettes szervükhöz (Konzervipari Igazgatóság), hogy a szom­szédságban álló üres telepet megkaphassák. A kérelem indokolt és reális. Az igaz­gatóság vezetője — ahogy a szigetváriak értesültek — szóbelileg megegyezett a „tejesekkel”, hogy az épüle­tet könyvjóváírással átve­szik, A konzervgyár raktá­rát létesített, azonkívül né­hány irodát is áttelepített és a fennmaradó helyiségekből három család részére ideig­lenes lakást biztosított. Ezek a lakók egyébként a múlt év decemberében ki is költöz­tek és így ismét bővült a raktár. A konzervgyár ezenkívül utasítást kapott az igazgató­ságtól, hogy — tekintettel a bővült raktártérre — növel­jék meg évi tervüket. Ez 24 százalékos emelést jelent. Vagyis 240 vagon áruval többet kell konzerv álníok. A tervet ennek megfelelően elkészítették. Azonban má­jus másodikán a tejipari igazgatóság visszakövetelte a telepet azzal, hogy május utolsó napjáig költözzenek ki és adják át nekik, vagyis jogos tulajdonosuknak. A Szi­getvári Konzervgyár saját igazgatóságához forult ta­nácsért. Kaptak tanácsot: adják át az épületet. Ezt igazán könnyű így el­határozni, főleg akkor, ami­kor a tejipari szervnek is megvannak a maga nyomós indokai. Egyik: a konzerv­gyár csak bérelte a tele­pet, tehát a bérletet ők mint tulajdonosok felmondhatják. A másik: a szigetvári tele­pen pogácsasajtot szeretné­nek készíteni. (Lehet hogy exportra is.) De ha a konzervgyáriak sérelmét vizsgálja az ember, akkor ez az egész herce­hurca vészesen hasonlít az „add vissza a babaruhát”- nevű gyerekjátékhoz, ame­lyet csodák-csodájára, f el­nőtt ek játszanak, hatalmi segédlettel. Érdemes megfi­gyelni, milyen kárt okoz a tejipari igazgatóság — egyéb­ként jogos — követelésével. A minisztérium megkö­veteli a 24 százalékos terv-többlet teljesítését is a konzervgyártól. Érthető, hogy a tervet nem veszik le. De ha nincs raktározási lehetőség, akkor az üzem képtelen teljesíteni a tervét. Másodszor: nem tudják át­venni a zöldség- és gyü­mölcsfélét attól a huszon­hat termelőszövetkezettől és vagy ö t állami gazdaság­tól, továbbá a MÉK-től, amelyre már korábban, egyébként rendes időben szerződést kötöttek. Ha pe­dig nem veszik át az árut, kerek tízmillió forinttal károsítják meg őket, hiszen a többi konzervgyár sem tudja pótlólag átvenni, ami­kor a tervük amúgy is fe­szített. Harmadszor: a kilátásba helyezett termelésnövekedés új munkaerőgárdát igényel. Évi átlagban száz új szi­getvári, illetve környéki la­kos kaphatna munkát az üzemben, szezonidőben pe­dig ez a szám 300-ra emel­kedne. Ha a tejüzem vi­szont visszaköveteli a tele­pet, tz a több száz ember nem kap munkát. A probléma aztán még to­vább bonyolódik. A konzervgyár — köztu­domású — exportra is ter­mel, körülbelül 50 százalé­kos arányban. A 240 vagon áru fele tehát nem kerül ki a honi fogyasztók részé­re, másik fele pedig nem kerül exportra — követke­zésképpen kevesebb valutá­hoz jut a népgazdaság, mint amennyire számit. A jcár tehát megdöbbentő. A telep tulajdonjogáért folytatott vitára egyébként rátette a koronát-az a fúr- ! cső tény is, hogy éppen most, — a szezon elején! *=? hoznak olyan határozatot, amely felrúgja a konzerv­gyár tervezését. A jogszabá­lyok feltétlenül a tejipari igazgatóságnak kedveznek. De az „íratlan törvények — amelyek néha reálisab­bak — mégis csak azt a megoldást igénylik, hogy a konzervgyár végérvényesen megkapja a telepet, hogy teljesíthesse a pluszként je­lentkező 20 milliós tervét. Rab Ferenc AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK Kétnapi munkával elvé gezték az utolsó fedőaszfalt-réteg leöntést a Doktor Sándor utca tavaly szélesített részén. Az aszfaltútépítő Vállalat csoportja tegnap má* a Zsolnay- szobortól a rendőrlámpáig eső útszakaszon folytatta a munkát. Varga Gyula felvétele s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents