Dunántúli napló, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-03 / 101. szám

4 ftlAPfl.0 1963. MÁJUS 1 4$ * rvA:«—*.4A*:\4A: * “• • * ti a m Film Film Fi lm Film ^Mindatnaífi élünk Nem tudni, hogy miért egy szokványos közhely a címe ennek a mondanivalójában rendkívül becsületes és őszinte, atmoszférájában helyenként egészen eredeti, ábrázoló mód­szereiben pedig izgalmas új magyar filmnek. Ha külön kel­lene választani a Mindennap élünk című új magyar film­dráma alkotó elemeit, kerülőé­iül ezt az eredményt kaphat­nánk: van benne valami Külö­nös végzetszerűség, ami a gö­rög sorstragédiák dramatur­giájára emlékeztet, van benne egy jóadag üzemi filmszocio­gráfia, kevés szimbólum, sok üresjáratú, vontatott képsor és az egészen kitűnően megkom­ponált befejezés. Ilyen össze­tétel mellett egy kicsit termé­szetes a film vegyessége, egy­aránt megtalálható benne mindaz az erény, ami Rényi Tamás rendező korábbi mun­kástémájú filmjét jellemezte, megtalálható benne Kertész Ákos munkásíró tehetsége és munkásvilág ismerete, de mindezek az erények — néhány remekbesikerüit színészi ala­kítással együtt — csak helyen­ként találhatók meg a filmben. Egy nyolctagú lakatosbrigád egyre-másra éli az üzemi hét­köznapokat — keményen dol­gozva az anyaggal, és csak az anyaggal, markáns, sokszor goromba tréfákkal, de egy szín te teljesen lezárt közösségben. Látszólag minden rendben, csaknem a legteljesebb nyug­vóponton van, az embereit eb­ben a kis kollektívában min­dent tudnak egymásról, még a „maszekmunkákat” is, erős és megbonthatatlan a harmónia, és egyszercsak elkövetkezik egy nap, amikor a végzetsze- . rűségek megváltoztatják a bri- ‘ gad tagjainak életét és egymás- j hpz való viszonyát is. Oj em­bert helyeznek a brigádba, egy nehézkes, furcsa, bizonytalan tekintetű munkáíst, akiről a film cselekménye során alig tudunk meg valamit azonkívül, hogy a film végén szerencsét­lenség, sőt lehet, hogy halálos szerencsétlenség éri — de még így is, a bizonytalanságok és tisztázatlanságok ellenére is ez a cselekmény és egyben lélek­tani szál a film tulajdonkép­peni ereje. És konfliktusa is. A másik végzetszerűség — Vince N felesége beleszeret az egyik fiatal brigádtagba, mind­hárman a kis kollektívában dolgoznak, és ezzel valami olyasmi történik a brigád éle­tében, amit nem tudnak meg­oldani, ami előtt egy kicsit te­hetetlenül állnak, a kemény, jól megformált brigádvezető­vel együtt. A filmnek ez a konfliktusa nemhogy nem ere­deti, de kibontására, ábrázo­lására alkalom se nyílik, le­záratlan és egyben meglehető­sen sematikus is. A film legerősebb tulajdon­sága az üzem nagyszerűen, elsősorban képi formában áb­rázolt költészete. A cselekmény túlnyomó része az üzemben, a műhelyben játszódik, és első­sorban a rendező és operatőr érdeme, hogy szinte minden jelenetben új és új, költői ol­daláról tudják ábrázolni a munkát, a munkásokat, az anyagot, azt a bensőséges vilá­got, amiről a mai magyar mű­vészet, a filmművészet is, ed­dig meglehetősen keveset be­szélt. Vagyis hangulata, szép és eredeti hangulata van Rényi Tamás új filmjének. A befeje­ző képsor pedig a film leg­szebb, legértékesebb része. Azok a kifogások, hogy mi szükség volt Sándor Csikar, válogatott jobbszélső szerepel­tetésére, mi szükség volt bizo­nyos, helyenként jelentkező formális vagy modoros megol­dásokra —• tulajdonképpen csak másodrangúak. Thiery ÖS TÖFDiJÄS FfiSTÖÄ KIÁLLÍTÁSA Lantos Ferenc: öröm Dakumentumfilm Pécs ^számítóiról Átadták rendeltetésének az IBUSZ irodáját megye részéről Horváth Lajos elnökhelyettes, a város képvi­seletében pedig Gócz Béia el­nökhelyettes jelent meg. Lán­cos János vezérigazgató hang­súlyozta, hogy már nagy szük­ség volt erre a korszerűsített irodára, mert a forgalom — mint azt a fenti számok is bi­zonyítják — jelentősen meg­növekedett. A utóbbi években erősen megnövekedett az IBUSZ tor- galma. Erre elegendő néhány számadatot idézni: 1959-ben az évi forgalom 7,5 millió forint volt a pécsi irodánál, 1960-ban már meghaladta a tízmilliót, míg 1961-ben megközelítette a 12 milliót, tavaly pedig már 13 millió körül volt. Különösen rohamosan emelkedett az utóbbi években a külföldi tár­sasutazásokban résztvevők szá­ma Pécsről és Baranyából. Négy évvel ezelőtt még csak 510 turista utazott külföldre az IBUSZ szervezett társasutazá­sában. Tavaly pedig már szá­muk elérte a 2118 főt. Ugyancsak nagy fejlődést mutat az autóbusz különjára­tok száma. Tavaly 1168 kocsi­val utaztak mintegy negyven- ezren hazai tájakra. Mindez szükségessé tette, hogy az IBUSZ Széchenyi téri irodáját átalakítsák és bővítsék. Meg­kapták a volt belvárosi Düfé helyiségeit és korszerű iroda- helyiségeket alakítottak ki. így a közelmúltban az építők, teg­nap este pedig az IBUSZ köz­ponti vezetői adták át az új irodát rendeltetésének. A megnyitón megjelent Lán- ; cos János, az IBUSZ vezér- ; igazgatója és Elek Tivadar, a ! belföldi főosztály vezetője. A i Április elsején a gazdag és oazánk felszabadítását hűen dokumentáló, történelmi jelen­tőségű oikmányokat nyújtottak át a moszkvai magyar követ­ség katonai attaséjának. A több száz fénykép, harcok közben készült filmtekercs és más tárgyi emlék között olyan is akad, amelyik Pécs felsza­badításáról mutat be epizó­dokat. Az értékes anyag feldolgo­zásához a \ mai (hozzáfogtak a Magyar Néphadsereg Had­történeti Múzeumában. Elsőnek az - okmánygyűjte­ményt kísérő szöveget fordí­tották le, amelyből kitűnt, hogy az egyik hangosfilm őr­Táncdráma-bemutafóra készül a Mecsek Táncegyüttes zi a Pécset felszabadító csa­patok szemléjét, baráti láto­gatásait. A film forgatásaikor már állt a felszabadulási em­lékmű, amelynél abban az időben koszorúzási ünnepségei rendeztek. A szovjet harcoló egységeket kísérő operatőrök megörökítették az első, nagy­szabású pécsi koszorúzást is. Érdekessége a filmanyag­nak, hogy azokat Zavjalov ve­zérőrnagy válogatta össze a Hadtörténeti Múzeum számára. Zavjalov ezredesként harcolt Baranyában és Pécs első szovr jet katonai parancsnoka volt. Most a szovjet . hadtörténeti filma-rchivum főmunkatársa. A Magyar Néphadsereg Had­történeti Múzeumában meg­tudtuk. hogy a film megérke­zése után lehetőség van arra, hogy a hangosfilmről kópiát készítsenek a fővárosban és rövidesen bemutassák azt Pécs közönségének. Az elmúlt nyolc év során sok és tartalmas műsorral lepte meg a táncszerető pécsi Közönséget a Mecsek Együttes, s legutóbbi agri- gentói sikerükön velük örült az egész város. Az olaszországi tán­costalálkozón a Magyar fantázia című szvit keretében a különböző tájegységek népitáncaiból össze­állított csokrot mutattak be a for­ró sikert aratott egyéni számok mellett. A gazdag és nagy felké­szültséget igénylő műsor után most ismét bemutatóra kószál az együttes. Május 26-án a Pécsi Nemzeti Színházban táncdrámával kívánnak bemutatkozni. Simon Antal, a tácegyűttes ve­zetője elmondotta, hogy az Arany János Tetemrehívás című balladá­jából készült táncdráma dramati- zálását Pákolitz István végezte, zenéjét pedig Szokolay Sándor sze­rezte. Puskin: Cigányok című elbe­szélése alapján készült romantikus táncjáték zeneszerzője Vuicsics Ti­hamér. A műsor harmadik részé­ben Lázár Ervin: A megronthitat- lan város című szatírájából készült táncjátékot láthatja majd a közön­ség. indhárom táncjáték felfogá­sában, koreográfiájában, díszletei­ben és zenei hatásában is új, a má­hoz való közeledést fejezi ki. Ter­mészetesen nem távolodtak el a folklórtól, csak az alapra új fel­építmény került. A bemutatót szakmai bemutató­nak szánják, amelyre Budapestről külön autóbusszal jönnek láncos szakemberek. Más megyék kultu­rális vezetőin, nagy együttesek szakemeberein kívül külföldről is várnak vendégeket. A lipcsei Ru­dolf Schneider koreográfus látta az együttes egy próbáját, telszett neki és kérte, okvetlenül hívják meg a bemutatóra. Már el is fo­gadta a meghívást a Ivovi Galo- csina táncegyüttes vezetője is, akik kel évek óta baráti, levelező vi­szonyban vannak a pécsi táncosok. Tízmillió Harkány közművesítésére Májusban kezdik el a harkányi közművesítés! programm meg­valósítását, melyre 10,5 millió fo rintot irányoztak elő. Ebből épí­tésre 7,5 milliót, gépi berende­zésre 2,3 milliót és egyéb felsze­relésre félmillió forintot fordíta nak. A közművek naponta ötszáz köbméter ivóvizet , biztosítanak községnek és hatszáz köbméter szennyvíz elszállítására lesz al­kalmas a berendezés. A község közművesítés! programját a Jövő év végére fejezik be. ALEKSZAMDR nasziboy: 52 wi 45. És Upitz, — akinek a kezében az or­szág minden részéből a legobjektívebb és a legteljesebb információ összefutott, — világosan látta, hogy az ember, k nemcsak gondolkozni kezdenek, hanem cselekednek ie, * minden nappal egyre intenzívebben. A frontról közölték: a leg­jobb német gyárakban készített légibom­bák, torpedók, lövedékek és aknák sok­szor nem robbannak, mert homokkal, vagy szeméttel vannak megtöltve. Ber­linben a szabotőrök használhatatlanná tették az egyik fegyvergyár legnagyobb üzemrészét. Egy másik gyárban egyszer­re leégett valamennyi villanymotor. És mindenütt hasonló ügyek. Nem jobb a szállítás helyzete sem. A fronthoz közeleső egyik zónában a par­tizánok kisiklatták a Werhmacht szerel­vényeit, amelyek a szakadékba zuhan­tak. Mélyen a hátország belsejében vi­szont a német antifasiszták és a koncent­rációs táborokból megszökött egyenek aknázzák alá a hadianyaggal megrakott vonatokat... Telihold ragyogott magasan az égen. Az utat jól belehetett látni, s Upitz teljes erő­ből nyomta a gázpedált. A kocsi nagy se­bességgel száguldott. A sebességmérő muta­tója a 120-as számnál vibrált. Másfél óra múltva egy útelágazáshoz ért a kocsi. A főút tovább vezetett Hamburg felé. Nyugati irányba pedig egy enyhén ereszkedő, lankás út vitt. A Gruppenführer körülnézett s miután meggyőződött, hogy szabad előtte az út, balra fordította a kor­mánykereket. Egy újabb óra múlva már Oetburg ha­tárában, az ellenőrző ponton fékezett Upitz „Mercedese”. Néhány másodpercig állt ott csupán: azonnal továbbengedték. Már vár­ták a magas vendéget. Alig, hogy megállt a kocsi az Abwehr épülete előtt, Bohlm Standartenführer és Becker Sturmbann­führer sietett oda hozzá. Alázatoskodva üd­vözölték a tábornokot, s bekísérték a lak­osztályba, amelyről már jő előre gondos­kodtak. A kémelhárító szolgálat épülete melletti villanyaralót bocsátották a vendég rendelkezésére. Bohlm Standartenführer egy jókora bőr­mappát vitt a hóna alatt. Ebben gyűjtötték össze a Kurt Krause és Herbert Lange ostburgi megjelenésével kapcsolatos összes anyagot. Az iratok nem váltottak ki valami nagy örömet a tábornokból. Még mindig nem si­került Herbert Lange utitársának nyomára akadni, noha Bohlm és Becker minden szükséges intézkedést megtett. Az elhunyt Lange házát gondosan figyel­ték állandóan, s titokban valamennyi láto­gatót leellenőriztek. Az Abwehrnél ennek ellenére bizonyosak voltak benne, hogy az az illető, aki a konyhában elrejtett rádió- leadót elvitte, aligha megy még egyszer Lange házába. A kémelháritók ezért Lizelre fordították a fő figylemüket. Adolf Torp mindennap meglátogatta az özvegyet. De az asszony rendkívül súlyos állapotban volt, a nagy­fokú idegöeszeroppanásból még mindig nem épült fel. Torp kitartó kérdezősködéseire folyton egy és ugyanazt erősítgette: ezek­ben a napokban állandóan tele volt a ház emberekkel. Rengetegen jártak náluk, de hogy kik, fogalma sincs. Jóformán semmire sem emlékszik. Vagy nem akar emlékezni? Torpban élt a gyanú, hogy éppenséggel így van. Dehát ez csupán feltételezés volt, semmi több. Az Abwehr felkutatta mindazokat, akik­kel a gyárban, ahol Herbert Lange a be­vonulásig dolgozott, kavesolatot tartott, vagy barátkozott. Mintegy húsz embert je­gyeztek meg a kémelhárító nyomozói. Otto Stalecker műszerész neve is a listán volt. A további nyomozás kiderítette, hogy ezek csaknem valamennyien ott voltak Herbert Lange temetésén. A fonal tovább gombolyodott. * Arthur Khümetz, a „Gans-Behmer” tüzér­ségi lőszergyár igazgatója egy szivart vett ki az asztalán lévő díszes dobozból. Meg­szagolgatta, zsebkésével akkurátusán le­vágta a végét, s rágyújtott. Bejött a titkárnő. — Karl Krieger úr, — mondta, s kérdően nézett az igazgatóra. Khümetz egy pillantást vetett a szoba sarkában álló hatalmas órára. Tizenegyet mutatott. Éppen akkor kezdte ütni. — Percnyi pontosan, — dörmögte az or­ra alatt Khümetz. — Igaz, ez a Krieger mindig pontos szokott lenni. Bólintott a titkárnőnek. Az kiment, s egy idősebb férfit engedett be a szobába: Kari Kriegen, a gyár irodafőnökét. Pedáns, fe­kete öltönyt, s csokomyakkendőt viselt. A szokásos reggeli jelentésre jött. Mind­ez az egyszer s mindenkorra bevezetett rend szerint folyt. Khümetz igazgató saját maga dolgozta ki ezt a rendszerí,, s igen hasznosnak tartotta. Krieger rövidre fogta a mondanivalóját. Néhány szóban elmondta az ügy lényegét, s átadta a főnöknek az azzal kapcsolatos iratot. Khümetz aláírta, s nyomban visszaadta. Amikor az aláírni valóklcal végeztek, Krieger összecsukta a dossziét és felállt. Khümetz ismét az őrára nézett. A jelen­tés tizenöt percig tartott, pontosan addig, amennyi időt kiszabtak rá. Intett Krieg ér­nék, hogy elmehet. Az ajtónál azonban visszafordult az irodavezető. — Bocsásson meg, elfelejtettem jelente­ni... Azt hiszem, találtam egy megfelelő embert. — Sofőrt? — Igen. — Természetesen nő, mi? — Férfi, igazgató úr! — A keleti munkások közül? — Nem. — Hát akkor kicsoda? — Német, igazgató úr. — Azt mondja: német? — Igen. — És nem nyomorék? (Folytatása következik) — EGÉSZNAPOS kulturá­lis és sportműsorral ünne­pelték — az idén először — május elsejét Garé lakói és a környező községek látoga­tói. Este 7-től lampior.os fel­vonulást rendeztek, majd táncmulatságon vettek részt az ünneplők. — A JÁRÁS legjobb alap- szervezet címet az újpetrei, a legjobb szervező címet a kő- vágószölősi KISZ-szervezet kapta meg tavalyi jó mun­kája jutalmául. Ezt a kitün­tetést először osztotta ki a KISZ pécsi járási bizottsága. — TIZENNÉGY FÉLE szakmai tanfolyamon, több mint ezer pécsi kereskedelmi és vendég- látó dolgozó tanul. A tanfolya­mok vizsgáit júniusban tartják. — EZEREGYSZÁZ általá­nos iskolást vettek fél Pécs öt gimnáziumába; így az új tanévben 28 elsőosztályban kezdik meg tanulmányaikat a diákok. Vetélkedő Sellyéi és siklósi járásbe­liek beszélgetnek. Az egyik azt kérdi: mit csinál a Vass Nándor Sumonyban, a má­sik ráfeleli: jól megvan, jól dolgozik, már sarabolják a cukorrépát. Mire a siklósi járásbeli azt feleli: Bere- menden már egyelik is. — Május 1-re készen lesz­nek a kukoricavetéssel Su­monyban. Kész lesz a ház­táji is, minden. Van olyan kukoricájuk, ami már szé­pen kel. — Nálunk is van — vála­szol a siklósi járásbeli. — Sőt a siklósnagyfalusi tsz már le is törte a kukoricát. A harmadik csak félfüllel figyel oda. A kukoricatörés megüti a fülét. — Letörték? És mikor vetették? — Hát, tavaly ilyenkor. (Szalai) — ÖRÖK HALA és köszönet annak a fiatalembernek, aki vasárnap az állatkert előtt meg mentette kisfiúnk életét. Tóthék, — A VÁROS idegenforgal­mának további fejlesztését vitatja meg ma délelőtt a mohácsi városi tanács ülése. — A MÉH-TÖL vásárolt hulladékanyagból készítik a Kéményseprő Vállalat dol­gozód a munkájukhoz szük­séges szerszámokat. így a vállalat csak ezerötszáz fo­rintot költ évente kémény- tisztító szerekre. — SIKLÓSON és Mohácsom 12—12, mig Nagyharsányban tíz lakást építenek ebben az évben. — RENDES évi közgyűlé­sét a Pécsi Ügyvédi Kamara május 4-én, szombaton dél­előtt tartja a kamara tanács­termében. Az elnökség beszá­molóját dr. Kertész Ferenc kamarai elnök mondja. — KÉT TANULÓNAK biztosit havi 500 forintos ösztöndíjat a Pécsi Háziipari Szövetkezet. Az Iparművészeti Főiskolán tanuló diákok nyári gyakorlatukat ezért a szövetkezetben tartják. — CSAKNEM négymillió forint értékű áruval készít többet az idén a tavalyinál a Faipari KTSZ. A hagyomá­nyos Békés hálón és a fa­szekrényeken kívül fényezett és dörzsölt 2—3 ajtós szek­rények kerülnek ki a szö­vetkezetből. Áramszünet lesz május 3-án és 4-én 8—16 óráig kisfeszültsé­gű hálózat karbantartása miatt a Felszabadulás út 2—40-ig és il— 113-1«.

Next

/
Thumbnails
Contents