Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-18 / 89. szám

IMS. Április is. NAPLÓ 3 Tartalékaink a mezőgazdaságban A munkatermelékenység növelésének lehetőségei a pécsi járásban Az utóbbi években a ter­melés mennyiségi növelésének feladatai mellett egyre több szó esik a termelés gazdasá­gosságáról. A mezőgazdasági termelés gazdaságosabbá té­tele, a munkatermelékenység növelése érdekében a terv­szerű, pótlólagos befektetések mellett elsősorban belső tar­talékaink felhasználása a fel­adatunk. Néhány ilyen belső tartalékra kívánom felhívná a figyelmet. A pécsi járás területén kö­zel 51000 kh. szánló van a termelőszövetkezeti kö­zös gazdálkodásban. Évente 13 ezer kát. holdat kell megitrá- gyázni althoz, hogy 4 érven­ként az egész területre sor kerüljön. Ha figyelembe vesz- szük az állatállomány tárgya- termellését és az évelő pillan­gósok feltörését, láthatjuk, hogy 2200 kát. holdon nem tudjuk a talajerő-visszapótlást elvégezni. A termelőszövetke­zetek 900 kát. hold zöldtrá­gyázást irányoztak elő terme­lési tervükben. A hiány 1200 kát. hold. A feladat — külö­nösen azoknál a termelőszö­vetkezeteknél, ahol az állat- állomány kevés — a zöldtrá­gyázott területek növelése. A különböző munkafolya­matok főbb szakaszainak meg vannak az optimális időpont­jai. A szántás, a vetés, a nö­vényápolás, a megfelelő fő­szám biztosítása — tehát az egyeiés — betakarítás, opti­mális időben való elvégzése mind magasabb termésátlagot jelentenek azonos munkará­fordítás mellett is. A tsz-el- nökök és szakemberek részben már elkészítették a tavaszi munkák tervét. Kiszámították, mennyi idő alatt tudják elvé­gezni a miunkákat és hogy eh­hez mennyi gépre, fogatra, kézi erőre van szükségük. Célszerű a munkák tervét heti bontásban is elkészíteni. A tervtől való eltérés így jobban ellenőrizhető. Gépi munka esetében jó, ha ez naipd bontásban is élkészüL Az optimális időben vég­zett munka eredményét az elmúlt évben szemléltetően bi­zonyította, hegy azokban a termelőszövetkezetekben, ahol elhúzódott a kukoricaterüleitek kapálásra való kimérése, ahol késve végezte el a nö­vényápolást, szinte mindenütt alacsonyabbak voltak a ku­korica-termésátlagok, mint azokban, ahol ez időben meg­történt Ugyanez vonatkoztat­ható más növényekre is. A betakarítás rossz meg­szervezése is komoly kiesést eredményezhet. Példa erre az elmúlt őszi késlekedés, ami­nek következményeképpen sok takarmányozásra felhasz­nálható, értékes kukoricaszár ment veszendőbe. Sok helyen pedig szükség lett volna rá, mert tömegtakanmányuk szű­kösen van. Igen sok gondot jelentett az elmúlt évben a silózás is. A silókukoricák szinte egy­szerre értek kombájn alá az egész járásban, megnehezítve a gépek kihasználását Ez kü­lönösen figyelmet érdemlő té­nyező, mert a süókambájno- kat speciális feladat elvégzé­sére csak a silózásra konst­ruálták. Kihasználásuk növel­hető, ha különböző érésidejű silókukoricát vetünk. Termelő szövetkezeteink ebben az év­ben már kihasználják ezt a lehetőségiét. Az elmúlt gazdasági évben a termelőszövetkezeteink egy részében már alkalmazták az állványos szénaszárítást Jó minőségű szénát állítottak elő. A 63-as évben ezt a szárítási módot a lehetőséghez mérten kiterjesztjük minél több ter­melőszövetkezetre. Ugyanis nem mindegy az, hogy lucer­naszénáink emészthető fehérje­tartalma — egy kg-ra vonat­koztatva — 130 gr.-e vagy 60—70 gr., vagy éppen csak szalma értékű. A szarvasmarha-tenyésztés te rületén nagy figyelmet kell fordítani az éves vemhesülés­re. A múlt évben az elfogad­ható 80—82 százalékos vemhe- siilós helyett mintegy 75,6 szá­zalékot értünk el. Ennek fő oka, hogy a megtermékenyü- léstől számított szakásos 12— IS hónapos idő helyett 16—17 hónapra vezették fel a tehe­nek egy jó részét megterméke­nyítésre. Ezért a tervezett 1911 helyett csak 1612 borjút kaptunk. Ha leszámítjuk a selejtezésre került öreg tehe­neket, akkor is kedvezőtlen szám ez. A sertéshMalásnál az ész­szerűbb takarmányozással le tudjuk rövidíteni a hizlalási időt, jobban kihasználható a fiatalkorú sertések növekedé­si erélye. Ezzel bizonyos meny nyiségű takarmányt takarít­hatunk meg. Ha a 15 500 ser­tést — ami a pécsi járás ter­ve — 10 hónapos korára tud­juk 110 kg-os súlyban értéke­sítésre adni, ez továbbá 1000 sertés hizlalására adna lehe­tőséget Az elmúlt évben több termelőszövetkezetünk — Bel- várdgyula, Szentlőrinc, Sza­badszentkirály, Baksa, Öcsárd átlagosan nyolc—-kilenc hó­napos korban kész hí­zókat adott át értékesítésre az államinak. Azonban sok ter­melőszövetkezetben — Sze­mély, Pécsudvard, Kozármás- leny — egy évnél tovább is tartották a sertéseket. Ezek­ben a termelőszövetkezetek­ben ma a legfontosabb, hogy a takarmányozási és tartási viszonyokat megjavítsák. A szakvezetőknek igen meg­fontoltan kell dönteniük egy- egy új termelési módszer bevezetésének helyességéről is. Sohasem szabad egy üzem- ágat vagy éppen egy terme­lési folyamatot önmagában elemezni. Mindig vizsgálni kell annak kapcsolódását az egész gazdálkodáshoz. Hely­telen volna például egy tsz- ben, ahol egy dolgozó tagra kevés szántóterület jut, al­kalmazni a kukorica vegysze­res gyomirtását, anélkül, hogy a felszabaduló munkaerő fog­lalkoztatásáról ne gondoskod­nánk. Mint látható, a gazdaságos- a munkatermelékenység alakulása nagyon sok ténye­zőtől függ. Nekünk elsősor­ban azokat kell számba ven­nünk és felhasználnunk, ame­lyele szakértelemmel. ügyes szervezéssel és kevés anyagi ráfordítással segítenek hozzá növekedéséhez. Rónaszéki Ferenc Szezonra készül Abaliget A szép fekvésű csónakázó tó szigetecskéjét kőburkolattal veszik körül, nehogy a víz elmossa. A magyar—jugoszláv szövetkezetek együttműködése A SZÖVOSZ vendégek öt napja hazánkban tartózkodó jugoszláv szövetkezeti delegá­ció tagjai szerdán a Magyar Sajtó Házában találkoztak a fővárosi lapok munkatársai­val. A szívélyes, baráti lég­körben lezajlott beszélgetésen Vojin Popovtty, a Jugoszláv Szövetkezetek Központi Szö­vetségének elnöke, a delegá­ció vezetője hangsúlyozta, hogy széleskörű lehetőségei vannak a két ország szövetkezetei együttműködésének. A magyar szövetkezeti vezetőkkel foly­tatott megbeszéléseik e tekin­tetben egyetértőek voltak, s ezt erősítik meg gyakorlati tapasztalataik is. A jugoszláv szövetkezetek többek között szívesen vennék a rendszeres szakember; továbbá termelési i és szervezési tapasztalatcserét. Vízi színpad a Balatonon A balatoni kulturális élet irányítóinak régi terve való­sul meg az idén: víziszínpadot állítanak fel a tavon. — A Veszprém megyei tanács mű­velődési osztálya és a Veszp­rémi Petőfi Színház megsze­rezte az ehhez szükséges pon­tonokat, amelyek már meg is érkeztek a balatonfüredi vasút­állomásra. A pontonokra épí­tik majd fel a víziszínpadot, amely impozáns szabadtéri bemutatók színhelye lesz. A tervek szerint a vízi színpadon mutatják be többek között Shakespeare: Szentávánéji álom c. színművét. *» Ötéves a pécsi televíziózás 1958. márciusának egyik ta­vaszi napján zsúfolásig meg­telt a dömörkapui turistaház vendéglője. Néhány merész vállalkozású pécsi híradás- technikai szakember hosszas kísérletek után televíziós ké­pet produkált a kiváncsi néző­seregnek. A képernyőn először felvillanó misztikus zöldes fény és az első monoszkóp remegő ábrái leírhatatlan izgalmat vál toltak ki a közönség sorai kö­zött. Jól léhet, mindenkinek tudomása volt arról, hogy kül­földön nem szenzáció már a televízió, mégis szorongva vár­ták a folytatást. Az első moz­gó, élő képet, amely alkotó elemeire bontva elektromos úton suhan át a síkságok, a hegyek felett, hogy végül is a szálló asztalára állított készü­lékben testet öltsön és egy­szerű hangosan beszélő mozi­képpé szelídítse a villamos rezgéseket. Igaz, Budapesten javában folytak már a TV kísérleti adásai és vele együtt a propa­ganda is a televízió megked- veltetéséért, de ez nem vonat­kozott a pécsiekre. Nálunk a szakemberek mindannyian tud ták, hogy a fővárosi nagyadó üzembehelyezésekor sem lesz lehetőség arra, hogy Pécs és Baranya közvetlenül foghassa az adásokat. Sugár Gusztáv, Paál József, Csonka 'Béla még­sem adta fel a reményt. A párt és az állami szervek vezetői­hez kopogtak be segítségért. Meghívták őket a kísérleti adá sokra, egyszóval a fővárosia­kéhoz hasonló ambícióval igye­keztek bebizonyítani igazukat; minden alapfeltétel adva van alihoz, hogy a pécsiek is része­sei lehessenek a technika leg­újabb vívmányának. A segítségnek, a kölcsönös összefogásnak hamar beérett a gyümölcse. Aránylag rövid idő alatt szálig elfogytak a milliós értékben kibocsátott TV-sorsjegyek, s ezzel már fe­dezve is volt a misinatetői adóépület építési költsége. IGY TÖRTÉNT meg az a ritka eset, hogy 1958. márciu­sában még távlati tervei sem voltak meg a TV-adónak. és őszre már tető alatt állt az adóállomás. E hatalmas ambí­ció láttán a Posta Vezérigaz­gatóság is méltányolta a pé­csiek lelkesedését és rendel­kezésükre bocsátotta a fővá­rosban addig üzemben tartott egy kilowattos adót. Érdekes és mindenképpen említésre méltó a pécsiek olyan fokú optimizmusa, hogy mégsem várták meg az adóállomás fel­építését, máris egymás után vásárolták a készülékeket, hogy a „nagy napon” felavat­hassák. Persze a türelmetlen­ségből sem volt hiány, mert szinte óránként telefonáltak rá az adóállomásra; — itt a drá­ga készülék, mi lesz az adá­sokkal — S roppantmód meg­elégedtek, amikor kívánságuk­ra jabbhíján a helyi beállító ábrákat foghatták műsor he­lyett. Ez volt az első öröme annak a 20 tv-tulajdomosnaik, aki bízva bízott a sikeres foly­tatásban. Ma már 20 ezret is jóval meghaladta az előfizetők szá­ma és érdekes statisztikaként azt is meg kell említeni, hogy az országban 100 lakosra vi­szonyítva Pécsett van a leg­több tv-tulajdonos. Városunk minden száz lakosára 8,9 előfizető jut, s ha egy család­ban óvatosan 4 főt számolunk, úgy minden harmadik pécsi családra egy-egy tv-készülék jut Ma már azt is elmondhat­juk, hogy a kezdeti nehézsé­gek okozta hibás adások szin­te teljes mértékben kiküszö­bölődtek, ami elsősorban a lényeges műszaki változások következménye. A műsorátvé­tel korszerű ég üzembiztos mikrohullámú közvetítő lánc­cal történik, s a milliós érté­kű adóberendezések mellé be-> szerezték az úgynevezett tele­víziós komplex generátort is, amely az adóberendezések mi­nőségi jellemzőinek pontos mérésére szolgál. A több száz­ezer fördnt értékű generátor az idei lipcsei vásár magyar pavilonjának egyik híradás- technikai büszkesége volt, — amely méltán hívta fel magá­ra az igényes külföldi szakem­berek figyelmét és elismeré­sét. Néhány szét az adóállomás dolgozóiról is. Közismert dolog, hogy a cukrászmester élvezi legkevésbbé a keze alól kike­rült ínyenc falatokat, mégis határtalanul büszke, ha a ké­szítményei kapósak. Valahogy így vannak ezzel az adóállo­más kezelői, technikusai is. — Azzal a különbséggel, hogy ná­luk az „ínyenc falat” a rezgés nélküli tiszta kép, mégis csak annyi az örömük benne, ha így adhatják tovább a köz»ae ségnek. {ÓK Idefent nem szórakozás még a legizgalmasabb futlball-mér- kőzés sem. Sugár Gusztáv, az adóállomás vezetője mondotta; — Nagyon .meglepődnénk, ha egy futballmeccs kellős köze­pén megkérdezné tőlünk az eredményt. Pedig árgus szemmel figye­lik a képet, de csak a minősé­get, kontrolálják rajta, mert a másik szemük a műszerek rengetegét vizsgálja .S ha a képiét nézik, akkor is a tv mel­lett ülő közönséget látják, s ekéopen mérlegelik. vajon „ízlik-e a készítményük”. AZ ADÓÁLLOMÁS kezelői­nek a szabadnap az ünnepük. A vasárnapiok és a piros be­tűs ünnepiek, az ő számukra fokozott gondöt jelentenek. Négy fős csoportokban 24 órás folyamatos szolgálatot teljesí­tenek és az adót bekapcsolva adják át váltótársaiknak. S ha a 20 fokos téli hidegben is zavartalan volt a közvetítés^ köszönjük meg nekik, hiszen nem egyszer térdig érő hóban törtek utat maguknak az állo­máshoz, hogy piercnyi pontos­ságra biztosítsák az adásokat.' Őket köszöntjük most a pé­csi televíziózás ötesztendős évfordulóján. sgy — Magyar bányaépíto expedíció megy Indiába Az Indiai Singareni Szénbá­nya Társaság tavaly nemzet­közi versenytárgyalást hirde­tett az India délkeleti részén, Kothagudium város melletti bányájában két akna mélyí­tésére. A versenytárgyaláson, amelyen számos ország bánya­építő vállalatai vettek részt, a Magyar Bányászati Aknamé- lyítő Tröszt is benyújtotta ajánlatát a Nikex Külkereske­delmi Vállalat útján. A ver­senytárgyalás nagy magyar sikert hozott: a társaság a 16 millió forintos magyar ajánla­tot találta legelőnyösebbnek, műszakilag legmegfelelőbbnek és a Bányászati Aknamélyítő Trösztöt bízta meg az aknák építésével. A szerződést nemrég írták alá és az aknamélyítő tröszt nyomban hozzákezdett az első magyar bányaexpwrt lebonyo­lításához. A két, egyenként 220 méter mély. hat méter átmé­rőjű akna mélyítéséhez szük­séges gépi berendezéseket Ma­gyarországról szállítják Indá­ba, innen viszik az éoítőanva- gok egy részét is. A teljes fel­szerelést 42 vagonban a napok ban útnak indították a lengyel­országi Szczecin kikötőjébe, itt hajózzák be és vízi úton to­vábbítják az indiai Madrasba, majd onnan teherautókon a 600 kilométernyire levő bá­nyaépítés helyszínére. f Sokáig tart, míg a látogató a meredek, kocsikerék-nyom­tattá úton a gödrekeresztúri faluvégtől a vidákpusztai volt vadászházhoz ér. Az út nehéz­ségeit azonban kárpótolja a természet tavaszeleji szépsége, a zöldellő határ, a madárdal és az azúrkékben pompázó ég. Egy hirtelen kanyar után tű­nik elő a még alig rügyező fák közül a leányintézet, azaz a vidákpusztai nevelőotthon vagy ahogyan a falubeliek ne­vezik — a világ vége. A sarjadó gyepen, pokróco­kon ülve tíz lány fogad. Tanul­nak, az esti iskola vizsgáira ké­szülnek. Mások a kiskertben foglalatoskodnak a kertész bá­csi felügyeletével, megint má­sok téglaporos, meszes mele­gítőben egy épületet bontanak, hogy legyen tégla a termelő- szövetkezet féligkész, istálló­nak készült építményéből ebéd löt varázsolni. Hogy miért mondom igy: varázsolni? Azért, mert a lányok fürge ke­ze nyomán szinte hihetetlenül rövid idő alatt változik meg a környezet. Az intézetet körül­vevő „dzsungelbői” már alig látszik valami. — Pedig néhány héttel ez­előtt csak az talált ki-be raj­ta, aki jól ismerte ezt a kör­nyéket .— mondja Békés And­rás igazgató. — Kivágták a fá­kat, gyomtalanitottak, a göd­röket. buckákat eltüntették. Olyan ügyesen dolgoztak a lá­nyok, mintha örök életükben ezt a munkát végezték volna! É* mtnotak a kertészkedés­cÁ inláq r)é(jén ? ben ügyesek a vidákpusztai lányok, hanem sokféle más munkában is, például a seprű­kötésben. Tavaly kétezret kö­töttek, amiért 20 ezer forint jövedelmük lett. Az idén me­legházat telepítettek. Fikuszok, muskátlik, filodendronok és más szobadíszítő növények él­vezik a napfényt, a gondos ke­zeket. Másik jövedelmi forrá­suk a kukorica volt, amely 30 ezer forintot hozott a kony­hára. Az egyik melléképületben pokróccal elzárt ajtó mögött drótrácsos ládák, bennük 1—2 —8 kisebb-nagyobb nyúltál. A fekete, fehér, barna és szür­ke kedves állatokra Bödő Irénke vigyáz. — Mielőtt az intézetbe ke­rültem, akkor is a nyulakat gon doztam — válaszolja kérdő te­kintetemre — ezért értek hoz­zájuk. Nagyon szeretem őket, és ők is megszoktak már en­gem, nézze csak, mennyire fi­gyelik minden mozdulatomat! Akármerre ment, az élénk nyusziszemek mindenhova el­kísérték. S ha valamelyikük ketrece előtt megállt, kétlábra ágaskodtak és várták, mit ad nekik Irénke. Árva, félárva lányok, akik szüleik, rokonaik vagy a ma­guk hibájából kerültek az ott­honba. Ezt az árvaságot, clha- gyatottságot azonban nem ér­zik. A tanulás és a munka megérdemelt jutalmául estén­ként televíziót nézhetnek, fil­met vetíthetnek, kölcsönöznek a könyvtárból, s vasárnap dél­utánonként táncos összejöve­telt rendeznek a falubeli fiúk részvételével. Az igazgató, fe­lesége, Váradi Bálint tanár és felesége családi közösséget, s nem túlzás, igazi családi me­leget, sőt szeretetet adnak és alakítottak ki a lányoknak, a lányok között. Pedig nehéz volt. Négy éve dolgozik Vidák- pusztán Békés András, s azóta 165 lány fordult meg az inté­zetben. Kezdetben csaknem mindegyik durcásan, néha még szemtelenül is viselkedett, de a nevelők türelme, hozzáértése és gyakorlata meghozta a ma­ga gyümölcsét. Ezek a sikerek azonban nem­csak a nevelők érdeme, hanem a fiataloké is: önkormányza­tot alakítottak, s otthontag- jelöltséget vezettek be. Azaz, a lányok az intézetbe kerülé­sük után néhány hónapig csak tagjelöltek, s ha megérdemlik, felveszik őket az otthon-tagok sorába. Ha viszont már mint tagok követnek el ballépéseket, ismét visszaminősíthetik őket tagjelöltekké. Vidákpusztán valóban sike­rült kialakítani a közösségi szellemet, a közösségi életet. Nemcsak arra gondolok, hogy társadalmi munkában Í0x25 méteres uszodát építettek, ami­ben a falu lakói is megfürde­tlek majd a nyáron, hanem ar­ra, hogy úgy élnek itt a lányok, mint a testvérek. Eddig 65-en mentek férjhez az intézetből, most szombaton pedig Mata Aliz és Őri Teréz indul az es­küvőre. De nemcsak ők készül­nék, hanem az egész leányse­reg. Izgatottan beszélgetik, mi­lyen a vőlegény, hogyan visel­kedjenek majdani férjükkel szemben, s végül arra kérik a menyasszonyokat, hogy ne fe­ledkezzenek el róluk, az itt- maradókról. A férjhezmentek többsége nem is feledkezett meg az otthonról: az igazgató [ asztalán és fiókjában oszlopok- ! ban sorakoznak a levelek, tel­ve köszönő és hálatelt sorok­kal. Es mi van még? Csak annyi, hogy a 40 lányból 32 KISZ- tag. Koncz Irénke titkár büsz­kén mondotta, hogy április 4-re, május 1-re, augusztus 20-ra és november 7-re a köz­ségi ünnepségre ők készítik a kultúrműsort, s hogy a sport- versenyeken is részt vesznek általában sikerrel. Négy háló, egy-egy beteg-, vendég-, tanuló-, szekrény- és vasalószoba, ebédlő-társalgó és két iroda — ez a vidákpusztai leányotthon, melyben a 40 leány élete zajlik. Nem a világ vége, hiszen itt a lányok a tár­sadalomban élnek, és az élet hasznos, megbecsült polgárai lesznek. BÖDŐ SAROLTA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents