Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-04 / 79. szám

12 NAPLÓ 1963. Április A Egy apátplébános naplóiából LASSAN TÖRTÉNELEM­MÉ zsugorodnak az emlé­kek. A televízióban filmet játszanak, háborús filmet, a hatéves kislányom azt kérdi: ügye, ezek voltak a felsza­badítók és egy óvodában ta­nult verset kezd mondani a pincéből feljött emberekről, az új életről, a felszabadítók­ról. Egy több mint száz olda­las, géppel írt naplót olvasok. Mohács felszabadulásáról szól, Tihanyi János c. apát­plébános írta. Tengernyi szén védés, rettegés van ebben a naplóban. 1146 zsidó volt a mohácsi gettóban. Róluk így ír az apátplébános: „Egy em­bertelen bánásmódnak 1944. október 13-án voltunk tanúi, amikoris már megindult a bácskai németek visszavo­nulása. A városi rév körül és az utcákban százszámra álltak a kocsik és a mene­kültek ott a parton étkeztek és ott dobálták el a hurka., a svárkli héját, a sajt szélét, a paprikaesuítikát, almát, hagymát, megégett kenyér­szélét. Ezen hulladék mel­lett tereltek el 300 zsidó munkaszolgálatost Lehajolni tilos vott. Ezért puskatus járt. A munkaszolgálatos nem nézté meg, mit vesz fel, nem poros-e, nem piszkos-e, hanem úgy, ahogy felkapta, dobta be szájába és nyelte le, nehogy észrevegyék.” 1944. NOVEMBER 20-AN német parancsra elrendelték Mohács kiürítését, Syr őr­nagy a kiürítési paranccsal együtt elrendelte a malmok elsüllyesztését is .Mit ír e3'" röl Tihanyi János? „November 22-én sok nép gyülekezett össze a városháza előtti téren azzal a szándék­kal, hogy közös akarattal ki­jelentik, miszerint nem tá­voznak el a városból. Ekkor vitéz Szőnyi Alajos polgár- mester és Koleszár György nyilas városvezető a városhá­zi erkélyről kérlelték a né­pet, hogy engedelmeskedjen a kiürítési parancsnak, mert ide érkezett a tábori csend­őrség és az úgyis végre fogja hajtani azt Amikor Lehmer József csendőrzászlós tudo­mást szerzett a város lakossá gának azon kijelentéséről, hogy nem hagyja el a várost, megából kikelve azt mond­ta: halomra lövetem « város közönségéti Polgár József csendőralhadnagy erre a ki­rohanásra azt a megjegyzést tette: JKérek akkor ennek végrehajtására embereket is.” November 24-én Tihanyi János Pécsről visszafelé ment Mohácsra. Mit látott az úton? „Villányban igen sok német sebesült katona kira­kását láttuk. A gyulai he­gyen 18 nagynyárádl kocsi­val találkoztunk. Csupa él­csüggedt emberrel, akik egy­más jólmegterhelt kocsiját segítették tolni fel a meredek hegyen. Az úton láttunk sok njohácsit: kocsin, teherautón, személyautón, alaposan meg­rakva a szederkényi parton lefelé ereszkedni Láttunk Versend körül kis kézi kocsit telve ládákkal, amint azt ketten húzták és hárman tol­ták. Láttunk Szajk előtt kis gyermekkocsit púpozva kü­lönféle holmikkal. Láttunk Babarcnál a mezőkön át nyű egyenesen az országút felé törtető lovas tábori csend­őröket. Gondoltuk is ma­gunkban, ha mér a tábori csendőrök is menekülnek, mi lesz akkor velünk, akik el­lenkező irányban tartunk. A lánvesóki nagy tankcsapda mögött öregember talicskán toUa csekély holmiját és a rajta ülő úgy látszik beteg feleségét Amikor feléje kö­zeledtünk, éppen nagy víztó­csán vágtatott át a gépkocsi és a sáros tócsavíz össze­fröcskölte őt és holmiját, de az ember ügyet sem veteti erre. Úgy látszik nagyobb gondjai voltak ennél. Lány­csók és Mohács között talál­koztunk kisebb csapattal. Elül ment egy férfi nagy ba­tyuval a hátán, utána a fele­sége két kézi kosarat hur­colva. HARMINC OLDALON so­rolja fel az elesettek neveit és a megsérült házakat. Nagy volt a pusztítás. A vezetők elmenekültek, sokan a lefüg­gönyözött ablakok mögött várták a háború végét. Egy mezőőr őrmesterre, Balázs Mihályra bízták a város át­adását. Balázs őrmester át is akarta adni, de a szovjet szá­zados azt mondta: fékünk nincs szükségünk arra, hogy valaki átadja a várost, azt mi már magunk, saját erőből elfoglaltuk.” „A németeknek a papság, különösen a kato­likus papság, szerzetesek és apácák legyilkolásáról, vala­mint a vallás szabad gya­korlásánál« betiltásáról szó­ló propagandája az oroszok bevonulása után hamisnál«, hazugnak bizonyoult. A vá­ros átadásának napján, va­sárnap, november 26-án a még akkor fennálló nehéz körülmények miatt istentisz­teletet nem tartottunk, de hétfőn reggel nyolc órakor már átmentünk a fogadalmi templomba misét mondani. Elindulás előtt azon tana­kodtunk Dér István káplán­nal, hogy civilben, vagy re­verendában menjünk-e át a templomba. EGY EMBER JÖTT elénk, hogy menjünk a városházá­ra. Kissé megijedtünk, mert azt hittük: talán azért hivat­nak, hogy engedély nélkül tartjuk az istentiszteletet. Sok ember volt a városhá­zán. A 4. számú szoba lép­csőjén megjelent Rosinger Armand, a kommunista párt első vezetője, aki magához intett és közölte velünk, hogy értesülése szerint mi a foga­dalmi templomban ma miséz tünk, majd kijelentette, hogy ezután is szabadon misézhe­tünk, s minden eddigi szoká­sos istentiszteletet megtart­hatunk, csak ne politizál­junk és ne avatkozzunk be katonai dolgokba. Amíg Rosinger velünk beszélt, az ajtón át az ő háta mögött két ember Horthy Miklós képmását hozta ki, amely az­előtt a nagy közgyűlési te­remben függött. A feje át volt szúrva.* Sza hví János i Harkány a szezonra készül Az év első 3 hónapjában több mint 50000 látogató A víkendtelepen 420 telek már gazdára talált Az idő hűvös, a harkányi strand víztükrét gőzlepel bo­rítja, mégis sokan fürödnek nemcsak a téliesített részben, hanem a szabadban is. Va­sárnap is. Vasárnap csak­nem 300-an lubickoltak a medencéiben. Az új meden­ce közelében betonkeverőgép zümmög — betonjárda ké­szül a medence körül. A fürdőt körülvevő parkban sárgás kőzúzalékkal javítják az utakat, a sétányokat, a párk fái között kerti traktor pufog, hordja szorgalmasan a télről maradt szemetet. Harkány készül a tavaszra, a szezonra. Várhegyi Vendelnek, Har­kány fürdőigazgatójának a szobájában állandóan cseng a telefon. Egyszer a Vendég­látó Vállalat jelentkezik, majd ő hívja fel az építőket, a tanács csenget... — Itt a tavasz, közeledik az igazi szezon, ezernyi a munkánk — mondja. Meg­tudom, hogy az év első három hónap­jában több mint 50 000 lá­togatót mutat a statisztika. A Baranya Szállóban tsz-ta­A mádéfalvi veszedelem menekültjeinelí leszármazottai Baranyában A történeti hagyomány szerint az 1764. január 7-én Mádéfalván elkövetett csá­KÁLDI JÁNOS: :•*★*********** ******** BESZlMOlÓ Összegyűjtők mindent a világból: lim-lomot, tét-fai, lányok mosolyát, égkék «nemeit, r-* ásaá esték töredékét, m patak beszédét kint a réten, gyárak zárását, teherpályaudvarok esíkorgánd» a jégvirágok ékszeres ragyogását, az öröm szent viharát, barátaim szavalt, biztatását, egy-két rezedát apám lapos sírjáról. a sóhaj és merengés lehulló, sárga leveleik a fémszálak Ingó bozótjait, az atommáglyáfcat, a csillagokat, • szétszórt, égi hangjegyeket, a naprendszerek gyönyörű koszorúit, a sohase múló, zord fény-viharokat, fény —fagisetot, álmokat, amelyek kinőttek az óriási kövek alól, fogalmakat, amelyek az értelem tűzében megtisztultak, virágokat, amiket gyertyalángként oltogat si as tat, porszemeket és érchegységeket, könnyöket és vasbeton bástyákat! O, véget-nesn-érű, gyűjtő vágy, á, szív örök mohósága, mérhetetlen Am, ne higgyétek, hogy egyszer Is an Édeseim, csak értetek porlik a szívem, csak értetek szakad szét az agyvelőm, csak értetek kell e sok anyag, csak értetek nyúlok tűdbe, sárba, jeges A 11 számotokra gyűl a sok sok holmi, tárgy és tény. Fölépítem belőlük a Szépség áj vámsait él fölépítem a U számotokra, virágból és vasbetonból, igaz szavakból és hűségből sugarak zúzalékéból és acélgereadálcbdL 8 ti Itt éltek majd, a mosoly futórózsáival nőm ismerve a hiúságot és kegyetlenségei, alumínium-napraforgókat ültetve a tájba, ás ha kell: kölcsön adjátok sziveteket társaitoknak. szári vérengzés elől menekü­lők először Moldvában tele­pedtek meg, majd Bukoviná- i ban alapították Hadikfalva, I Istensegíta. Fogadjdsten, Jó- ! zseffalva és Andrásfalva községeket. A Horthy-rezsim 1 elvakult revizionista politi- i kája, soviniszta uszítása azonban újabb vándorútra kényszerftette Andrásfalva lakóit, amint erről részlete­sen beszámol a januárban elhunyt Bagnóczy Géza re­formátus tiszteletes, a kis székely község történetét, rit­ka népszokásait, meséit, da­lait feljegyző félbemaradt munkájában. Andrásfalváról 1941. jú­nius 4-én 120 családdal ösz- szesen 540 személlyel egy vonatszerelvényen indultak új települést kereső vándor- ' útnak, melynek következő állomása Bácskában András- i telke volt. Innen 1944-ben szétszóródtak az országban, hogy végül 1945—46-bem Baranya megyében — Vé- ménden, Hidason és más köz ; Bégekben telepedjenek meg. j A történeti és etnikai szempontból egyaránt érde­kes népcsoportról elkezdett munka megírását özv. Bag­nóczy Gézámé tanítónő egye­temista fiával és tanítónő lá­nyával együtt folytatja és befejezi. Ennek illusztrálásá­hoz mintegy félezer fénykép is rendelkezésükre áll, ezek­nek többsége még Andrásíal- ván készült. A dokumentu­mok érdekes darabja egy 1866-ból megmaradt inség- jegyzőkönyv, amely névsze- rint említi a falu „törőkbú­za” osztásban részesült lako­sait fywAVmw hyikda-i ffliUofitmw-püi'á Uadnafyty «iw tilt a háború, ez élet-halál harc. A frontvonal e # 8 szülőfaluja közelében húzódott Nem tudott a sae­SJ retteiről semmit. Valahol Távol-Keleten repül ötisztképző isko­lán tanult. Készült a frontra, ahol nagyon várták, a jól képzett pilótákat. Eljött a harcbavetés napja. S ettől kezdve Govorunov Nyikolaj Mthajlovics hadnagy szakadatlanul pusztította a náci betolakodókai. Részt vett a 3. Ukrán Frontnak a Don medence, Ukrajna, Moldava felszabadításáért folyó küzdel­meiben, Bulgária, Románia, Jugoszlávia és Magyarország fel­szabadításában. Parancsnokai, bajtársai képzett, bátor, biztos kezű em­berként ismerték meg. De nemcsak a bajtársai... Az ellen­ség is. A légiharcban lebirhatatlannak bizonyult. Mesterien tudott rácsapni a földi célokra. Es mindig eredményesen. Kitüntetése alkalmából készült jellemzéséből megmaradt egy töredék, egy apró mozaik, amely a hazánk felszabadí­tásáért folytatott harcot dokumentálja. íme: „1945. január 6-án rossz időjárási viszonyok között fedélzeti fegyverével ellenséges gépkocsi gyülekezést tá­madott. A német légvédelmi tüzérség és a vadászrepülők erős ellentevékenysége ellenére két gépkocsit, és egy meg­terhelt fogatolt járművet, továbbá egy rajnyi ellenséges katonát megsemmisített”. n * ás helyen: „1945. január 21-én, a gyülekező harckocsik és VVL gépkocsik elleni támadásnál két gépkocsit, egy 9 rajnyi ellenséges katonát és tisztet megsem­misített. A náci betolakodókkal vívott hare során 99 hord be­vetésen vett részt. Tizenháromszor vívott sikeres légiharcot az ellenséges vadászrepülőkkel. Harci számlája bő terjedel­mű: 11 harckocsi,. 21 gépkocsi, 1 mozdony, 1 híd, 4 pán­célozott jármű, 7 vasúti kocsi, 7 löveg, 2 lőszerraktár, és körülbelül egy zászlóaljnyi ellenséges katona megsemmisí­tése szerepel rajta. Ifjú életét a. Na,gy Honvédő Háború győzelméért, hazá­iéért áldozta. Már nem. ét* amikor elnyerte a Szovjetunió Hőse kitüntetést, a Lenin-rendet és az AranycsiiRagot. Dicső harci útjáról, bátor tetteiről a szüleitől nyertünk b&eebb éx&sSLfet Elküldték nekünk fink tKmtról ízt tevő­felt, amelyeket kegyelettel megőrizünk. S talán azzal is emléket állítunk e nagyszerű férjinait, ha néhány sort idé­zünk ezekből a levelekből, lássuk csak: „Drága szüleim! Úgy hallottam, Maguk ott keményen dolgoznak. De nálunk még melegebb a helyzet. Nagyon ke­veset pihenünk, és csak akkor, ha esik az eső. Táborban lakunk. A közeljövőben már a fronton leszek, és verni fo­gom a megvadult fasiszta bandát, amely megtámadta Hazánkat m Aomszomolietn vöröskatona fitB üdvözletemet küt­tf döm. A viszontlátásig: N. Govorvnoa." #V ms. május Ö. ,^A hatodik levelet from, de semmi válasz. Miért? Nagyon kérem írjanalc meg mindent. Mesz- sze van-e Maguktól a front? Hogyan viselkednek azok az aljas gonosztevők, a németek7* 1943. november 8. „Üdvözletem, kedves szüleim, sokszor csókollak, drága anyám. Minden jót, egészséget kívánok Nektek. Én egész­séges vagyok. Jelenleg Ukrajnába» járunk. Megyünk tovább." 1944. április 19. JMost megint a frontra megyünk. Két nap máivá otthon Leszünk, azaz a fronton. Ami engem iUet, mindent meg­teszek, hogy megvédjem Oroszország-anyácekát." 1944. május 15. „Drága kishugom! Megkaptam leveled, amit nagyon ­nagyon köszönök. Kint vagyok a repülőtéren és a repülőgép alatt írok neked ... Emlékezhetsz a folyócskáinkra. Nálunk, itt még patak sincs, nagy a forróság. A gyümölcsöskertek­ben kevés á meggy, s az is zöld még. De a barack, szilva és alma sok lesz. A szőlő még csak most virágzik. Egyelőre ennyit kishugom. Csókollak, bátyád. Nyikolaj.” Azóta tizennyolcadszor borulnak virágba a fák. Rózsa­szín szirmaikban ott piroslik az értünk hullajtott vér. '? Kmiflfagtwffttfc ezek, a tavaszt vixáasztrtnalci ^ „ gok üdültek, a MÁV-üdülő ezen a télen szinte mindig telve volt, januárban, febru­árban pedig a BM üdülőjé­ben is sok állandó vendég pihent. Az igazgató nagy térképet terít az asztalra s arról ma­gyarázza a strand és környé­kének jövőjét. A mostani té­li kertet és a medence té­liesített részét korszerűsítik. A téli kert betontetőt kap, ugyancsak betontető épül a fürdő téliesített része fölé is. Végig a medence szélén pa­lánk védi majd a fürdőzőket a széltől. A korszerűsítésre közel 2,5 millió forintot for­dítanak. Ez persze inkább a nyári program. S ami már most várja a vendégeket? — A fürdő területén 700 négyzetméter betonjárdát építünk, ebből 300 négyzet- méter már elkészült. A jár­daépítést május 1-re befejez­zük. Mindig probléma volt az öltözőhelyiségekkel. Eddig 180 kabinunk volt — ezt a szezonra 250-re növeljük. A vállfás öltözőt eddig 1500 vendég vehette igénybe, a nyáron már közel 4000 für- dőző használhatja. A fürdő területe szépül: mintegy 800 négyszögölön felújítottuk a pázsitot, a kényelmes pihe­nés érdekében a padok szá­mát 150-nel növeltük, vala­mint 50 garnitúra asztal és szék is a vendégek kényel­méért kerül majd felállítás­ra. Bővül a heverők, nyug­ágyak száma is. Az igazgatóság ebben az évben mintegy 650 000 vendégre számit. Ebben a szezonban javul a strandolók, vendégek ellátá­sa is. Tervezik, hogy a Nem­zeti Vendéglőt filmszínházzá alakítják s a mostani mozi helyiségét bisztró rendszerű étteremmé építik át. Ezzel ét* terem kerül a strand közvet­len közelébe. A Baranya, Harkány leg­nagyobb szállodája is mind­jobban az érdeklődés köz­pontjába kerüL Katona Jó­zsef, a szálló igazgatója el­mondja, hogy húsvétra a 100 főt befogadó turistaszállóba az Országos Tervhivatal egy kirándulócsoportja jelentette be magát De nem marad húsvétra üres a szálló sem: a Magyar Autóklub tagjai mintegy 35—40 gépkocsival érkeznek s itt szállnak meg. S mit tesz a szezon kö­zeledtével a siklósi tanács, amelyhez Harkányt csatol­ták? — A DÉDASZ létrás ko­csija ezekben a napokban ja­vítja Harkány főutcáján az ostornyeles világítást — mondja Czompó Sándor, a siklósi községi tanács titká­ra. — Két éve szerelték fel, de csak itt-ott égett egy-egy. A tanács vezetői a „futó­vendégeken” kívül a hetekig Harkányban nyarálók ké­nyelmére is gondoltak: a köz­ség fásított területét 150 hek­tárra növelik s a régi park­ba egzotikus fákat telepít az erdőgazdaság. Az első facse­mete szállítmányt a napok­ban várják. Harkány új üdülőtelepén minié naponta a „földből nőnek ki” a fcfecbb-na­gyobb víkendházak. Az üdülőtelep 680 telkéből már 420 gazdára talált. — A családi házak építése is hasonló gyors ütemű — folytatja a tanácstitkár. — Az úgynevezett Sős-dűlőn 500 000 forintot fordítunk út­építésre — községfejlesztési alapból. Nyárra már a vil­lanyt is szeretnénk bevezet­tetni az új lakóknak. A tervek elárulják, hogy mivel teszik még szebbé, még üdébbé a községet 1963 nyarára: Harkány főutcájá­ban az úttest és a járda kö­zött gyeptéglákat helyeznek el, vagy fűmagot vetnek. — Ebhen az esztendőben gyepesítünk először — mond ja Czompó elvtárs. — Na­gyon kíváncsiak vagyunk, hogyan válik be ez a szépíté- si „módszer” s megnyeri-e a vendégek és ittlakók tetszé­sét. Dolgoznak tehát — „koz« -... , paetálcusok* is Harkányban* ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents