Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-04 / 79. szám

Arums 4, mapl6 ^izeiimjá le énet ek öt születésnap — öt sors ^ Szabadságunk hajnalán, 1945 április 4-én születtek. Ír­tank róluk nem is egyszer, amikor egy évesek voltak, s ké­sőbb, amikor tíz, tizenöt évesek lettek. A mai napon, szüle­tésnapjukon válnak nagykorúvá. Különösen szép nap ez éle­tükben, emlékezetes nap, mint ahogyan emlékezetes az ő szü­letésnapjuk. Az 6 első kiáltásuk az egész nép örömkiáltásába vegyiüt „ . . , ; tbsemvyolc évvel ezelőtt. S vajon mi lett velük? UH csinálnak, SlDOS IKMIG Kiszolgáló hogyan élnek? — Én nem. A mamám in­kább az orvosi pályát aján­latta volna, de ón jobban húzódom a gépekhez. Itt az iskolában szerettem meg. Felszabadító hadműveletek Baranya megyében Feule Péter korongos A Pécsi Porcelángyár far koroogoa Özemében dolgo­zik, a szigetelők előíormázá- sát végzi. Emlékszem, há­rom évvel ezelőtt, amikor először találkoztunk, még ta­nuló volt. A tanulódntézet- ben mesélte el, hogy Ver­senden született, s a vélet­len hozta össze a korongos mesterséggel. Az újságban bukkant rá as apróhirde­tésre, amelyben a Porcelán­gyár ipari tanulókat kere­sett a korongos szakmára. Soha nem látott gyárat elő­zőleg, ma viszont „öreg szak munkásnak” tartja magát — Eddig még nem bántam meg a választásomat, — mo­solyog, s tapogatja a szikka­dó masszát A társai talán nem fa tud­ják, hogy Péter milyen ne­vezetes napon látta meg a világot, s kíváncsian figye­lik a beszélgetésünket — ... Ezerötszázat kere­sek havonta. Igaz, meg beül érte dolgozni, de azt hiszem sehol sem fizetnek az ácsor­Végigsétálunk a sok szige­telő között Péter szakszerű­en elmagyarázza mesterségé­nek fogásait — Kevés ebhez a tanuló­idő. Érzék, szeretet kell az anyag formázásához. Bürüs Zsuzsanna tanuló Lapozzuk a oegywfflkesek évkönyvét, de egyetlen ta­nulót sem lelünk, aki ápri­lis negyedikén született vol­na. Bürüs Zsuzsa két nappal „megelőzte” születésével fel- szabadulásunk napját Jő rendű tanuló, az orosz nyel­vi tagozat IV./C osztály nö­vendéke. Érdekes leány és érdekes tervei vannak. — Igiein. Vagy a Képző- művészeti Főiskolára, vagy pedig a jogi karra szeretnék ■ menni. Amelyik majd sike­rül, — A kettő nem igen vág össze. Hogy-hogy? — Nagyon' szeretek rajzói- ni, Soltra tanár ár tanított — Mit rajzol? — Portrékat, tájakat, (fa ruhákat fa tervezek. A* osz­tálynak én vagyok a ruha­tervezője. — Biztosam estimánk fa a negyedik c. osztály tanulót. — Azt meghisaem. FStag most tavaszéi. — Hol ünmepHk meg « O- zemnyoicadik születésnapot? — Mindig otthon szoktuk. De az iskolában fa oflyan kedvesek a lányok, tavaly agy könyvet és egy színház­i |rgynl adtak a születésna­pomra. A születm vesznek, s annyi gyertya van rajta, ahány éves vagyak, apu könyveket ajándékoz, anyu meg ruhát Meghívom az osztálytársaimat Is a szü­letésnapomra. Molnár István tanuló A Nagy Lajos Gimnázium JVA» osztályának tanulója. Ugyancsak ismerősként fo­gad, vele is három évvel ezelőtt találkoztam, akkor első osztályos volt, s arról beszélt, hogy mennyire ötül n tanulás lehetőségének. — Hogy megy a tamiulós? A vékonydongájú legény először az igazgatójára néz, majd rám, s ügy válaszol. Bankával valamikor a Ja­nus Pannonius Gimnázium­ban találkoztam, első osztá­lyos tanuló volt. Most kel­lene érettségiznie, de nem találtam az iskolában, ha­nem a Bajcsy Zsilinszky ut­cai tejbaitban találkoztunk, ahal (kiszolgál. — A tanulás? — Két éve abbahagytam. Nem ment Nehéz bevalüami, de a megkezdett pálya derékba - tört. Igaz, amikor kezdte, akkor sem bízott nagyon a sikerben. — Neun bánja? A válasz késik. — Most már nem. Szere­tem a munkámat Talán még ) később pótolná is lehet... Lehet. Hogyne lehetne. Gazdagít István i 3. UmN MONT UADM(ML£TEI BARANYÁBAN ^ 5. UMAX max? 3. UKRÁN FRONT «.fa TIZENNYOLC éve mán den tavaszon megünnepel­jük történelmünk eddigi legnagyobb sorsfordulóját: 1945. április 4-ét. Dolgozó népünk e hatalmas győzel­me tudatában emlékezik meg azokról, akiknek a sza­badságot, a szocialista alko­tómunka lehetőségét kö­szönheti. A szovjet embe­rek: a tábornokok, tisztek és egyszerű katonák emléke előtt hajtjuk meg az emlé­kezés és a begyele* zászló­— Félévkor Ifi vő® az át­lagom. Inkább a gyakorlati tárgyakat szeretem. Pók­technikából jeles vagyok. — Az érettségi? — Remélem nem lesz meg lepetéa, elkerülnek a vizsgá­im. — S utána? — Szeretnék továbbtanul­ni a Felsőfokú Vegyipari Gé pószeü Technikumban. Ezt a területet a pohtechnikaj oktatás során szerettem meg. Négy éve járok a Sopiama Gépgyárba, minden héten egy mpo* az esztergapad medtett töltök. Szeretem a gépeket; remélem sikerül a terma. — Kedvenc szórakozása? — Olvasás. barkácsolás, tánc... — Twist? — Inkább a maéHson. Meskó Kálmán tanuló Évfolyamtársa Molnár Pistának, a IV./e -osztály ta­nulója. Kálmán élete igen regényes, talán legérdeke­sebb a tizennyolc évesek kö­zött. Édesapja orvos Szek- szárdon, s amikor Kálmán született, akkor mint hon- vódorvos teljesített szolgála­tot A nagy riadalomban, ment az egész család Nyű­ge* fölé. Édesanyja csak Sopronig bírta. 1945 április 3-án egy pincében húzódtak meg a gyilkos golyók elől SIMÁI MIHÁLY: A nép hősei Mert a szabadságot a rabságtól nemcsak egy oszlop választja el, nemcsak egy rács, egy cella, egy üvöltés, nemcsak egy fegyverekből és félelmekből felrakott nemcsak a fizetett láncok, nemcsak az eltökélt hazugság, nemcsak a földig lerombolt sugár hanem a Kálmán akkor süthetett, ott az ostromlott ház pincé­jében. S mire megszü letett, hazánkban elhallgattak a fegyverek, nem zavarta sem­mi egészséges sírását — Tervei? — Félévkor jeles rendű voltam, remélem az érettsé­gim is sükerüL Szeretnék a Műszaki Egyetemen tovább tanulni... — Az édesapja orvos, nem akart maga is orvos tenni? Lehetnek csöndesek, akik már nem tudnak zajt ütni tetteikkel, mégis nagyobbak a harsonáknál... Lehetnek percek, amelyek — két végtelenség közt lebegve ■— állandóbbak az időnél... Élhetnek halottak, akiknek teste megoszlott a föld és az elkövetkezők élete között. A nép hősei — lefejezve fa — mindig magasabbak hóhéraiknál! A nép hősei halálukban fa élők és forrók, mint a láthatatlan sugárzás! Egy halvány és egy fényes are között, egy jajszó és egy kacagás között vonulnak, mint a lebukó és felkelő és Homlokukon végigcsorog a vér, tetteiben az örökkévalóság. ját, azok előtt, akik együtt­működve a bolgár és román katonai egységekkel, felsza­badították hazánka t Ma a felszabadító 2. Ukrán Front és a 3. Ukrán Front kato­náira, elesett hőseire emlé­kezünk, akik 1945. április 4-én a német fasisztákat és magyar bérenceiket végérvé­nyesen kiverték hazánk te­rületéről. A baranyai felszabadító hadműveletek, amelyek a 3. Ukrán Front nevéhez fűződ­nek, méltón csatlakoznak ahhoz a csapássorozathoz, amely a hitleri hadi-gépe­zetet Magyarországon tönk- rezúzta* A VOLGÁI CSATA éta győzelmesen előrenyomuló szovjet csapotok 1044. nyár utóján érték el hazánkat. A nyári hadműveletek ered­ményeképpen Románia és Bulgária felszabadult, a ki­alakult helyzet lehetővé tet­te Magyarország felszabadí­tását, á jugoszláv és cseh­szlovák nép szabadságharcá­nak támogatásált A főcsa­pás iránya Arad—Budapest voit, ahol a 2. Ukrán Front bakszárnya tevékenykedett A 3. Ukrán Front Jugoszlá­via felszabadítása után a Dunántúlon tört előre Buda­pest irányába. Belgrad ok­tóber 20-án szabadult fel A 3. Ukrán Front ez ellenség belgrádi erőcsoportjait fel­számolja, jobbszámyára cso­portosította át fő erőit, és a ieäadatnak megfelelően no­vember elejéül megindult a harc a Duna jobb oldalán létrehozandó hídfőért A szovjet csapatok elérték Ba ranya határait. Az első elő­őrsök már október 25-én átléptek megyénk határait Mohács-szigeten, majd ok­tóber 26-án megkezdődött Mohács város egy hónapos ostroma. Sose- fdeíietn el axt a napaí.~" 1945. április 4-én fejezte be a hős Szoo jet Hadsereg a ma­gyar föld felszabadí­tását a hitlerista megszállás alóII. Sok év eltelt azóta, de én jól emlékszem erre a -napra. Az a hír, hogy a magyar föld teljesen felszabadult a német fasiszta hódítók ural­ma alól, villámgyor­san bejárja az orszá­got s az egész lakos­ságot megmozgatta. Spontán tömeggyű­lések és felvonulások voltak mindenütt. Különösen Budapest örült és ujjongott ezen a napon: a vá­ros ünnepi külsőt öl­tött, zászlók, feliratos táblák, jelszavak je­lentek meg, n: utcá­kon lelkes, örvendező tömegek tolongtak. És bár mindenütt a pusztulás nyomai lát­szottak, s az élelmi­szer ellátás is akado­zott, esz áütalános hangußatxH mindez cseppet sem zavarta. Mint Budapest ak­kori városparancsno­ka; számos megindí­tó jelenetnek voltam tanúja. Április 4-én reggel­től késő estig csen­gett a telefon a szov­jet katonai föparancs nokságon. Küldöttsé­gek érkeztek, meg egyes emberek is, a város lakói, hogy kö­szönetét mondjanak a Szovjet Hadsereg­nek, s « szovjet nép­nek az ország felsza­badításáért. ,..J > Bgymás után jelent keztek telefonon a kerületi parancsno­kok s jelentették, hogy keriüetűkben gyűlések, felvonulá­sok folynak, város­szerte üyen jelszava­kat látni az utcákon: „Éljen a Szovjet Hadsereg, Magyaror­szág felszabadítója!”. „Éljen a békéé’, JÉl- jen • szovjet és a ma gyár nép barátsága!’ Sosem felejtem el tefiefon-beszélgetése- met Csepel parancs­nokával, Rugyenko ezredessel, aki meg­hatott hangon mond­ta el, hogy a felvo­nuló munkástömegek „megostromöttőfkr a parancsnokságot, * lelkes lakosság a fa- t égőbe dobálta a szovjet katonákat és tisztieket. A munkás­ság hálás köszönetét küldi a szovjet kor­mánynak Magyaror­szág felszabadításá­ért. Immár 15 év telt el | az emlékezetes nap ] óta, A magyar nép sikeresen építi a szo­cializmust, Napról napra változik az or­szág arculata, szépül az emberek élete. Minden nappal mé­lyül is erősödik a szovjet és a magyar nép barátsága, S en­nék az örök elszakít­hatatlan barátságnak jelképe a Gellérthe­gyi hatalmas emlék­mű, fvan Zamercev A szovjet csapatok táma­dásait siker koronázta: no­vember 9-én átkelitek a Du­nán és a Szovjet Folyami Flottila támogatósával Baja és Apattn között több híd­főt létesítettek, amelyeket november 20-ig már páncé­los hadműveletekre is alkal­mas egyetlen hídfővé fej­lesztettek ki A szovjet had­erő dunai átkelése Baranyát már a közvetlen harci érint­kezés területévé tette. A du­nai hídfő kedvező feltétele­ket teremtett Baranya fafl- .szabadításához. NOVEMBER 24-EN igen erős aknatűz után megindult a harc Mohács birtokbavéte­léért A KöHked irányából megindult támadást siker kisérte, november 26-án Mo­hács felszabadult A kiszéle­sedett hídfőből indult meg a támadás Baranya és Pécs felszabadításáért November 27- én már csaknem az egész mohácsi járás felszabadult, A szovjet csapatok Hosszú- hetény, Hird, Szalánta és Keszfl vonalában gyűjtötték össze erőiket a Pécsett meg­vívandó harchoz. November 28- án — miután a fasiszta német csapatok a Kaposvár­ról érkezett páncélos erősí­eSfcenére fa Szederkény körzetében felmorzsolódtak — megkezdődött a harc Pécsért A közvetlen táma­dás Hird—Pécsudvard—Sza­lánta irányából, majd a le­rombolt repülőtéren keresz­tül Rácvároson át eredmény­re vezetett Az utcai harcok során november 29-én meg­tisztították Pécse* ae ellen­ségtől. A német utóvédek Szeret- lőrimc irányába vonultaik vissza, ahol a leghevesebb utcai harc árán vette bir­tokba december 2-fa» a szovjet hadsereg ezt az igen fontos vasúti csomópontot. Sásd járás, területét a Me­cseken át és a vasútvonal mentén támadó erők szaba­dították fel, Komló pedig november 29-én lett szabad. A megye déli részén voltak a legkeményebb harcok. A Dráva vonala mentén vissza vonuló német csapatok hat napig tartották magukat A Pécstől nyugati irányban működő főerők december 5- én felszabadították Sziget­várt, majd másnap Kisdob- sza — Zádor térségében a mai megyehatárunk terüle­téről az utolsó német "egy­sége* is kiverték. AZ 1944. NOVEMBER 26­AN kezdődött baranyai had­műveletek első szakasza, így december 6-án a megye tel­jes felszabadításával értek véget Így hafflgattaJk el a fegy­verek tizennyolc éve Bara-j uyábsn is. Ybl Ernő ;

Next

/
Thumbnails
Contents