Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

1963. Április 28. RIAPI-Ö 5 Zsonglőr és a színész A hintáslegény (a ringlises Muskátné stricije) feszülten figyeli a zsonglőr villámgyors mozdulatait. A zsonglőr moso­lyog és magyaráz, s közben le­ereszkedő kedvvel vizsgálgat- ja a hintáslegény arcát. így ... Csak a kezemet nézze ... A cigarettát eldobja, s egy pillanat múlva újra itt van a két ujjam között. Pró­bálja meg. A Muskátné stricije Liliom, Muskátné ringlisé- nek híres kikiáltója feláll, két ujja közé illeszti a cigarettát, aztán az arcán mosoly és fe­szültség vibrál, szenvedélyes, majd ördögi lesz az arca, az aj­ka szétnyílik, szakadozottan felnevet. A zsonglőr ijedten hátrább lép, mert nem érti, nem tudja, hogy Liliom már hallja a vurstliban tolongó emberek vidám üvöltözését, a biztatásokat, melyek a leghátsó sorból vágódnak az emelvény elé, s nagyszerűvé, egyetlenné, mámorossá teszik a percet. Li­liom felemeli a cigarettát, s könnyed mozdulattal elhajítani készül. Fej magasságban azon­ban megáll a keze és csodál­kozó, izgatott arccal a zsong­lőrhöz fordul: — És a trükk?... Mi a trükkje? A zsonglőr egy másik ciga­rettát illeszt az ujjai közé, s lassan, tagoltan elismétli az egészet. A hintáslegény mohón nézi, aztán lassan előrelendül a keze és párhuzamosan, csi­nálja a mozgást, mint egy gya­korlatot. Egyszer, kétszer, há­romszor, és mindig újra, míg hibátlanul nem megy. — A következőt — mondja aztán, s fürkészve a zsonglőrre néz. — Lenyeli az égő cigarettát — közli a zsonglőr, s egyked­vűen rágyújt. Nagyokat szip­pant. Liliom pedig gömyecuen ül egy széken, és a megcsava­rodó zöldessárga füstöt bámul­ja. A félig égett cigarettát a zsonglőr könnyedén megbillen­ti a nyelvével, s az a szájába zuhan. Az egész egy pillanatig tart és egy villanásnyi idő múlva újra a szája sarkaban füstölög a cigaretta. — Hát ez néni létezik. . — Próbálja meg. Liliom kettétör egy cigaret­tát és tűz nélkül próbálja. A cigaretta könnyedén a szájába billen, de Liliom azonnal kikö­pi. — Égeti a szájpadlásomat... — Hogy égetné, hiszen meg sem gyújtotta? — Égeti, fönt éri.. Annyi mintha égetné... — Próbálja még egyszer. Örökös kettősség Liliom sokáig hallgat, foko­zatosan megváltozik az arca, olyan lesz, mint egy katona, szögletes mozgású, és határo­zott, mint aki megszokta, hogy engedelmeskednek neki az em­berek. Olyan lesz, mint egy Othello, aztán a határozottság is elmosódik az arcán, s inkább egy tehetetlen uralkodóhoz ha­sonlít, egy fogolyhoz, akit meg­kötöztek, és hirtelen felkiált: — Szöveget tanulni, átélni a helyzetet és a hősöket, cigaret­tát nyelni, mit kell még annak az átkozott színésznek!? A háttér olyan, mintha neo- realista díszleteket zsúfoltak volna egy kupacba. Gazdátlan üres asztalok, egymásra rakott székek, biliárdgolyók egy vilá­goszöld játékasztalon, hatal­mas, üres falak. Az előtérben két szék. Az egyiken a zsong­lőr ül, civilben még diák, Am- rein Sándor a neve, a másikon a színész, Iványi József foglal helyet. Iványi fogja a fejét, s egészen halkan beszél: — Nehéz az Othello után egy kedves, erőszakos ligeti stricit alakítani. Visszajárnak hoz­zám a Shakespeare hősök, Rod­rigo, Jágó, Desdemona, még hallom Othello hangját, de Li­liomét is. Kettős szerep, kép­zelje el ezt a ligeti stricit, aki szeret egy cselédlányt, de nem képes megmondani, örökké ez a kettősség. Lassan felegyenesedik a szé­ken, s az arca újra kemény szenvedélyes lesz. A zsonglőr­nek magyaráz: — Nagyon kemény fickó Képzelje csak el azt a jelene­tet, amikor leszúrja magát, az ajtóban megjelennek, az égi detektívek, Liliom pedig igy búcsúzik a kis cselédlánytól, aki gyereket vár tőle: „Mondd meg a gyereknek, hogy én ga­zember vagyok, ha van hozzá pofád ..Hát ilyen ez a Li­liom. öt éve mondogatják ne­kem, hogy el kell játszanom, mert ez a szerep nekem való. Soha nem kértem ezt a szere­pet, mert babonás vagyok. Fé­lek tőle, sokat mondogatták... Most persze örülök neki. Ezek a trükkök nagyon jók lesznek. j Amikor a két nő megtépi egy­I mást miattam, kitűnő lesz.. ­A zsonglőr bólint, aztán fel­áll, s gyors mozdulattal le­emeli a színészklub telefon­járól a kagylót. Villámgyors mozdulattal csomókat köt a zsinórra, aztán ráfúj és a cso­mók eltűnnek. —• A darabban ezt majd se­lyem sállal csinálja, azzal job­ban megy, nem ilyen rideg. Iványi újra mosolyog, ér­deklődő és szenvedélyes az ar­ca. Átveszi a telefonkagylót, csomókat köt a zsinórra, rúfúj és a csomók nem tűnnek el. Elképedve néz a zsonglőrre. — Vigyázat, valódi csomókat kötött! Itt minden csak játék, ezt nem szabad átélni... Bemutató: május 10-én A zsonglőr és a színész pár­huzamosan végzi a gyakorlato­kat, s Iványi kezéből fokoza­tosan apró csodák kerekednek elő, s még engem is megbabo­náznak. Felírok egy kérdést, a blokkomba, melyre Iványi Jó­zsef már csak a próba u! 'n vá­laszol. — Milyen bemutatóra készül, ki rendezi a darabot és kik szerepelnek benne? — A Pécsi Nemzeti Színház május 10-én mutatja be Mol­nár Ferenc Liliom című szín­művét Rendezi Nógrádi Ró­bert, a ringlises Muskatnét Takács Margit, a kis. cseléd­lányt Győry Franciska alakít­ja.1 Pécsi Ildikó egy másik cse­lédlányt, Paál László pedig ficsúrt játszik. Bertha Bulcsu és százéves obsitokat, régi könyveket, újságokat, iratokat gyűjtöttek össze, azonkívül hatvan, nyolcvan, százeszten­dős bútorokat, ruhákat. „Cserépfazék” — mennyeg- zői húslevesnek. (Szűcs Ist­vánná ajándéka), „Menyasz- szonyi láda” — amelyben egyetlen szög sincs! — nagyon szép faragott bútordarab. — Nyolcvan éves. Bakó Józsefné ajándéka, különben az istálló­ban szecskát kevertek .’benne. „Föstött nyuszolya” — azaz festett ágy, vagy száz eszten­dős — Fogas Józsefék aján­déka. Aztán báránybőr köd- mön bőrdíszítéssel, szövőszék, rokka és faragott bölcső. A vit­rinben korabeli népviseletes ruhák bábúkra ráhúzva—e.gy- egy öltözet három-négyezer forint értékű, ha egyáltalán szabad „pénzben” kifejezni e népi hagyományos tárgyak ér­tékét. Az albumban, amelyben fel­dolgozták a tárgyak etedetét és nacionáléját — egyik fényké­pen fejkendős öregmamát lá­tok. — ö az, akit keres — mond­ja Zákonyiné Katica néni, Kisfoalázs Györgyné. Ötszáz bogádi és környéki népdalt tud fejből... Ha elmegy hozzá kérje meg és énekel. Különben ő is adott néhány régiséget kis múzeumunknak. — És az egész falu ..: — Igen. Az egész falu — bizonyítja a tanárnő. — A szakkör tagjai felrázták a fa­lut és egyre-másra kerülnek elő padlásokról, eldugott zu­gokból olyan irományok vagy tárgyak, amelyekből lassan fel dolgozzuk a község történel­mét. Mit mutattak ki az elmúlt századok? Meddig tették meg az utat az elsárgult papírok nyomán az ifjú „kutatók”? Az Árpád-korig. Királyi bir­tok. .. jobbágyok ... püspö­kök. Korábban rómaiak. Egy történet. Három esztendeje lehet. Schmidt Jóska és Vida Laci a község környékén egy leomlott partoldalon játszanak. Pisz­kálják a.sárgás' talajt és elő­kerül egy karcsú, hosszú nya­kú kőkorsó, teljes épségben. Meg egy mécses. Meg egy karperec. Ezt találtuk tanár néni! lelkendeznek, Zákonyiné pedig még aznap Pécsett felkeresi Dombai Jánost, a múzeum ve­zetőjét. „Római!” — kiált fel Dombai", amint megpillantja a kőkorsót. Pestről lejön egy ré­gész, Burger Aliz és megkezdi az ásatást. Tizenöt római sírt tárnak fel ott, ahol a gyere­kek játszottak. A falu túlsó felén a tószél dűlőben — Zá- konyiné kis régészei — pedig már korábban felfedeztek kő­maradványokat, amiről Burger Aliz megállapította, hogy ró­mai villák alapépítményeinek maradványa. Feltárására ez­után kerül sor. Zákonyi igazgató — mar­káns, barna arcú, őszülő férfi — beinvitál egy tizennégy esz­tendős kislányt. Horváth Gi­ziké — nyolcadikos — a szak­kör legszenvedélyesebb gyűj­tője. ■— Pasinszkj. bácsinál vol­tam egyszer egy egész este. Mesélt nékem a Józsi bácsi ar­ról, hogy az ő őse lengyel katona volt, anyagi ágú őse pedig „bakó”; *—i Micsoda? —• Bakó. Hóhér vdíf ife a !&• Bírálatunk nyomán Május 1-én kint lesznek , a padok A Dunántúli Napló április 24-i számában „Padok” címen megjelent észrevételre tájé­koztatásul közöljük, hog\f a cikkben foglaltakkal minden tekintetben egyetértünk, észre­vételüket köszönjük. Építési. városgazdálkodási csoportunk a közterületre kir helyezendő padok javítását és mázolását a Pécsi Vegyesipari Vállalatnál február 18-án meg­rendelte. Nevezett vállalat a munkálatok elvégzését II. ne­gyedévi határidővel vállalta. Miután ez a határidő nem meg felelő, intézkedtünk, hogy a padok felújítása rövidfbb ha­táridő alatt történjék meg. A napokban újabb 10 padot he­] lyeztünk ki, további 70 folya- J | matosan elkészülő padot pedig ( május 1-ig szállítunk ki a köz­területekre. Miután évről évret több pad- I ra van szükség, a Komlói He- ! lyiipari Szolgáltató Vállalatnál megrendeltünk 50'új padot. —. Ezeknek szállítási' határidejét a vállalat — folyamatosan — a második negyedév végéig vállalta. A játszótéri felszerelések fel újítását a Sopiana Gépgyár KISZ szervezete május 1-i határidővel vállalta. Torok Géza II. kér Tanács v. b. titkára. 1 Virágos parkok a belvárosban A Kertészeti és Parképítő Vállalat a tavasz beköszöntő­vel hozzákezdett a belváros parkosításához. Május elsejé­re friss virágokat ültetnek a Széchenyi téri zöldövezetbe, majd sor kerül a többi par­kosításra alkalmas terület beültetésére Is. így elsősorban a Sétatér, a Jókai és a Lég- szeszgyár utcák parkosítására. A virágtartó kőtálak számát is növelik, ezeket a Széchenyi téren, a Színház téren, vala­mint a főpályaudvar előtti Lenin téren helyezik el. A ha­talmas kőcserepekbe muskát­lit, petúniát, úgynevezett nyá­ri virágokat tesznek. Egyszer még hadd muzsikáljak NAGY, ZÖLDKAPUS ház a Rákóczi úton, az épület vé­gében szoba-konyhás lakások. A kis otthonok előtt fák, or­gonabokrok pattintgatják lila rügyeiket. Az egyik ablakból hegedű szól, mélyhangú dallamok töl­tik .be a kis udvart, belopóz- nak a szomszédos lakások nyi­tott ajtajadn. A hegedű ..hang­ja a kalauzom, nem is tévedek el. Jónás Andrást, a régi idők híres cigányprímását keresem. Simára fésült, hollófekete hajának most is olyan a fé­nye, mintha a legfinomabb brillantinnal ápolná, ’ kerek arca mindig nevetésire kész, nagy gonddal vágott, stuccolt bajúsza cigányprímási karakte­réhez tartozik. Amikor meg­mondom, hogy róla szeretnék írni, őt ajánlották, mint a leg­híresebb prímást, elérzéke- nyüL fényes lesz a szeme. Lassú mozdulattal az ágyra teszi hegedűjét, mellé fekteti a vonót aztán hellyel kínál. — Hát nem felejtettek el? — kérdi halkan, szinte csak magától. Mélyet sóhajt, de a következő pillanatban már mosolyog. —- Sok vígságot megértem, nagy mulatságokat — mondja jóízűt nevetve, aztán elkomo­lyodva folytatja: — meg túrni kellett nem egyszer a meg­aláztatást is. Gondolata fél évszázadot szalad vissza, abba az időbe, amikor élete első zenekará­nak élére állt. Tizennégy éves korában már egy 12 tagú ze­nekart fémjelezett nevével: I „Ma és minden este Jónás Bandi és zenekara játszik” — hirdette nagy betűkkel E^r legpatinásabb éttermének, a Széchenyi szállónak plakátja. — Afféle csodagyereknek tituláltak — mondja hivalko­rály ki is tüntette. Szomorú eset, de így van. — Másutt is jártál? — Igen. A Bodor mama meg azt mesélte, hogy régen a kör­nyéken nádrengeteg volt s ne­ki az anyja mondta, hogy Patkó Bandit, a betyárt itt lőtték le a nádasban. A csend­őrök. —■ Te tudod, mi a csenőr? — Hát hallottam róla, — Minek készülsz? — Tanárnak. —• Utánpótlás... — jegyzi meg halkan Zákonyiné és fel- sóhajt. Ök ketten férjével el­ültették tanítványaikban a ku­tatás szenvedélyét, (fényképe­zőgéppel, jejprzetfüzettel, mag­netofonnal járják a községet) és a nóphagyományok, hon- történetek mélységes tisztele­tét, ápolását. Visszajövök ebbe a faluba. Tulajdonképpen a dalosked­vű Katica néni után kutattam s valahogy elkalandoztam a hagyományok bonyolult, né­ma mezsgyéin a történelmet rajongó emberek jóvoltából. De Katica nénivel randevúm van s ezt nem is feledem; Rab Ferenc dás nélkül. Elhiszem, mert csak vérbeli, igazi muzsikus vezethetett olyan fiatalon ze­nekart. Cigányzenész volt az édesapja — a híres Radics Béla zenekarában játszott Bu­dapesten —, zenész volt a nagyapja is. SOK, SZÉP EMLÉKE fűző­dik Egerhez. — Játszottam én Gárdonyi Gézának is. Az „öreg tekin­tetes”, így hívtuk, szépen, ele­gánsan tudott szórakozni. Leg­kedveltebb nótája a „Fekete­szárú cseresznye, rabod lettem szép menyecske...” — volt. Dúdolgatta az „öreg tekinte­tes”, én pedig szmokingba öl­tözve kísértem a hegedűvel. Egyszer egy szép, ezüst ciga­rettatárcát kaptam tőle aján­dékba. Nevet. — Emlékszem egy nagy ra- mazurira is. A nevét már nem tudom megmondani, gróf volt, de annyi grófot ismertem .. Nagyon berúgott egyszer. Fel­ült a lovára, nekünk hintókat hozatott és zeneszóval kísér­tük végig a főutcán ... Lemberg, Krakkó, Pécs, Bu­dapest, Nagyvárad — hosszá lenne felsorolni a helyeket, mindenütt szerették elismert zenekarát. Sók híres embernek muzsi­kált. Nagyváradon Móricz Zsi gmond is meghallgatta já­tékát. Itt volt a legemlékeze­tesebb élménye, soha nem fe­lejti. — Egyszer herceg Eszterhá- zynak imizsikáLtam. A herceg mellett ült az akkori idők egyik legszebb és leghíresebb színésznője, Kormos Ilonka. Vacsorát rendelt a társaság, csendesen szórakoztak. Én ott álltam az asztalnál a herceg mellett, onnan irányítottam a zenekart. Úgy éjfél félé lát­tam, hogy Kormos Ilonka kis noteszt vett elő, belelapozga­tott, aztán a herceg felé for­dulva halkan megszólalt: — Tudod, milyen nap van ma? — Nem — válaszolt a her­ceg. — Nem? Mára ígérted a há­zasságot — suttogta a színész­nő. Láttam, hogy a herceg el­vörösödött, kis idő múlva ki­ment az étteremből és főbe­lőtte magát. LILLAFÜREDEN 1930-ban nyűit meg a nagyszálló, az ő zenekarát szerződtették. A megnyitáson ott volt Horthy István, gróf Bethlen, Kállay... — Éjfél után csárdáit ren­deltek. Két óra hosszat kel­lett húzni egyfolytában. Már majdnem lefordultunk a szék­ről, úgy elfáradtunk. Egyszer csak Bethlen az ezüst botjá­val ránk mutatott és elkiál­totta magát: — Felállni, banda! — Mindenki állva játszott tovább a cimbalmos kivételé­vel. Ö ülve maradt. — Állj fel az istenért, mert repülünk innen mindnyájan — kérleltem. Csak a szeme villant, nem válaszolt. Kis idő múlva Bethlen odament hoz­zá* — Felállni, cimbalmos! — csattant a hangja. — Én még az istennek se, kegyelmes uram — 'sziszegte a foga közül. — Na, mondom, most végünk van. A cimbal­mos játszott tovább, de két- három pillanatig farkasszemet néztek egymással... aztán Bethlen odébb állt. Még ennyi idő távlatából is remegő hangon meséli a nagy affért, nem is tudja, milyen csodának köszönhette, hogv néhány hónapig még marad­hatott a szállóban. MONDJA szinte kifogyha­tatlanul az emlékeket, hol ne­vetve, hol szomorúan, mikor milyen az emlék „csattanója”. — Amit most mesélek, az volt csak nagyszerű — mond­ja és gyerekesnek tűnő, hun­cut nevetése betölti a szobát. — Még 1930-ban itt Pécsett, a kávéházban, ahol játszot­tam, egyetemi tanárok kísé­retében bejött egy indiai her­ceg. A tanárok azt mondották nekem, hogy állítólag az in­diaiak és ,a cigányok nyelve hasonlít egymáshoz. Kérték, hogy majd alkalomadtán szól­jak néhány szót cigányul a herceghez. Amikor az aszta­lukhoz kérettek, játszás köz­ben — tréfás ember voltam én mindig — csak úgy félváll­ról odaszóltam a hercegnek: „Szofceresz adaj, soske nagyas khére”, azaz mit keresel itt, miért nem mégy haza? A herceg felemelte a fejét, cso­dálkozva rámnézett és azt mondta: miért' bántasz engem, én nem bántottalak téged. Én is megértettem az ő nyelvét, s úgy látszik ő is megértett engemet. A kísérete jót neve­tett az eseten. Cigarettával kínál, fújjuk a füstöt. — Mennyi icBs, Bandi bá­csi? — Hatvanhárom. — Nem hiányzik a zenekar? Feláll, odamegy az ágyhoz, kezébe fogja a hegedűt. — Nagyon, nagyon hiány­zik. Még most is annyi dallam van bennem, kell, muszáj ját­szanom. Három éve játszot­tam utoljára rendszeresen ze­nekarban, de most ismét sze­retnék. Ha csak néhány napig is ... Megígérték, talán sike­rül. Ma már emberszámba veszik a cigányt is... hm ... emlékszem, régen, ha az urak fizettek, úgy nyújtották át a pénzt, hogy. a kezük még vé­letlenül se érjen az én ke­zemhez. KIKISÉR. Az udvaron egy kisfiú fehérpettyes, nagy, pi­ros labdával játszik, amikor megpillantja Bandi bácsit, odafut hozzá, kerek szemét ráemeli, úgy kérleli: tanítson meg engem is hegedülni, Ban­di bácsi. Az öreg megsimogat­ja a gyerek fejét... — meg­tanítunk, me g én , ez. a leg­szebb hangszer a váláson..4 . ’5 - G»ray Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents