Dunántúli Napló, 1963. éprilis (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-21 / 92. szám
IW3. ÁPRILIS XL NAPLÓ 3 Akik az újat hordozzák Egy nagy gyár mérnöke azt panaszolta, hogy nem nyílik elég tere néhány új elgondolásának kikísérletezésére. Egy nagy gyár igazgatója azt panaszolta, hogy a most folyó átszervezés mindent fenekestül felborít. Egy nagy gyár párttitkára azt panaszolta, hogy roppant nehezen honosodnak meg a párt- és társadalmi mim ka új vonásai, módszerei. Távol áll tőlem, hogy a fenti három mondattal három típust ábrázoljak; különben is háromnál sokkalta több típus van abban a tekintetben, ahogy minálunk az újról, anííak elterjedéséről vélekednek. Említhetném például a megcsontosodott kispolgárra valló nézetet, amely szerint minden úgy van jól, ahogy éppen van, meg említhetném'a bürokratát is, aki szerint csak el kell rendelni az új bevezetését, s ha az élet nem igazodik hozzá, annál rosszabb az életnek — bírságolni, fegyelmezni kell. A dolog lényege — s ez az, amiről szólni akarok, hogy még nem mindenki érti meg; az új rendszerint harcban születik. Harcban a régivel, amely féltékenyen őrzi hadállásait, s harcban a régi képviselőivel szemben, akik érzékenységből, féltékenységből vagy más nyavalyákból útját állják az újnak. Látni kell, hogy az új előretörése nemcsak műszaki prob lcma, hanem sokkal Inkább tár sadalompolitikai probléma, t a leggyakrabban ma ez a forra- dalmárság próbatétele. Ki ne tudna példát rá, hogy az osztályharc lezajlott éles szakaszaiban keményen helytállt emberek egyszeriben konzerva tívokká váltak és válnak, ha az akkor, régebben követett célt elérték, mert nem értik meg, hogy nincs megállás. De arra is van szép számmal példa, hogy sokan, az egészségesen túlmenő nyugha tatlansággal, örökösen hajszolják magukat és munkatársaikat, s azt hiszik, csak akkor teljesítik jól feladataikat, ha olyasmikre űzik az embereket, amiknek még nem érkezett el az idejük. Igen ám, de ki a megmondhatója: mi az az új, amely már már túlérett, ml az, ami dörömböl az ajtón és bebocsátást kér, s ml az, ami még csak éppen érlelődik? Meg aztán ml a biztosíték rá, hogy az a bizonyos új valóban új, jobb, mint a régi, a meghonosodott? Nem kell-e majd nemsokára visszakoznunk, és szégyenkeznünk amiatt, hogy az újnak bekonferált eljárás vagy módszer rosszabbnak bizonyul az eddig követettnél? Erre a félelemre csak egyet lehet mondani: ilyen csalhatatlan biztosíték nincs. Van azért egyfajta biztosíték, amely, ha nem is csalhatatlan műszer, a legtöbb esetben megóv a nagyobb bajoktól, és többé-kevésbé eligazít: ez a biztosíték saját józan eszünk. De éppen mert az emberi ész, a megítélés nagyon is egyéni, alakul ki megannyiféle viszonyulás az újhoz. Az új bevezetése — nos, ez igaz — kockázattal jár. Vajon mekkora kockázatot érdemes, sőt kell vállalni érte? Ez mindig attól függ, mit ígér az a bizonyos új. Megint csak a gazdaság nyelvén szólva: ha egy sok milliós értékű találmányról van szó, amely nagy megtakarítással kecsegtet, és hozzá bebizonyítottan az előzetes elméleti számítások szerint, akkor vállalni kell a kockázatot. De ismét hangsúlyozom, hogy korántsem csak műszaki újdonságokra gondolok. Vannak új módszerek a politikában, a pedagógiában és mindenütt, hiszen akik mindent úgy tartanak jónak, ahogyan van, voltaképpen szeretnék megmerevíteni a társadalom életét, ami pedig az előrehaladás halála. Nem mondok vele újat, ha leírom: ebben a kérdésben is az arany középút a helyes. Az biztos, hogy a kísérletezés kockázattal jár, és az is biztos, hogy a kísérletek tekintélyes része önmagában nem gyümölcsözik. Mégsincs teljesen meddő kísérlet. Gondoljunk csak Ehrlich hírneves gyógyszerére, amelynek neve Salvarsan 606. Ki állíthatná, hogy az előzőleg végzett 605 kísérlet nem járult hozzá a hatszázhatodik sikeréhez, sőt, hogy nem éppen a hatszázöt „hiábavaló” kísérlet ébresztette rá a tudóst a helyes hatszázhatodikra? A tudományos kísérletekben gyakran ilyen az arány, amivel nem akarok felmentést adni azoknak, akik nyakló nélkül szórnák meddő kísérletesdire az állam pénzét. De arra mégis jó a tanulság, hogy ne csüggedjünk el egykettőre, ha valami nem mindjárt, az első próbálkozásra sikerül, és ne mondjunk mindjárt le a cél eléréséről, ha nehézségek tornyosulnak. Mert nehézségek, sokszor nem várt nehézségek, fellépnek, az bizonyos. Néha laboratóriumi, hogy úgy mondjam steril, keretek közt tökéletesen bevált módszerek helyessége nem igazolódik be széltében- hosszában. Csiszolni kell rajta. Ehhez vállalkozói kedv kell, lankadatlanság és biztos hit Aki elcsügged, az feladja a harcot Persze, némelykor azért csügged el, mert gáncsos- kodókkal kell megbirkóznia, miközben az anyaggal is birkózik. Meg aztán, ismétlem, pénz sincs olvasatlanul. Az anyagi eszközök nagyon is indokolt korlátokat szabnak. De a rengeteg pénzt úgy kell okosan felhasználni, hogy a va lóban kecsegtető kísérletezésekre fordítsuk, ne pedig egyes megszállottak privát passzióira; vagyis úgy használjuk fel, hogy szét ne forgácsolódjék. Es itt van szerepe a józan észnek, amelyre már utaltam. Máskülönben jól meg kell érteni: legalább annyi tartalékunk van ingyen és bérmentve felhasználható, másutt már töviről hegyire kikísérletezett és bevált módszerek bevezetése által, mint amennyit holmi vadonatúj saját ötlettől remélhetnénk. A pártmunka, az államigazgatás, néha a vállalati igazgatás új, tökéletesebbnek látszó formál két krajcár befektetés nélkül bevezethetők, tehát nem feltétlenül a pénz az úr. Sokkal inkább a szemlélet dönti el, mi válik általánossá, elfogadott gyakorlattá. Sőt, azt sem mondanám, hogy minden újmódinak általánosan elfogadottá kell válnia. Előbb már szóltam a helyi emberek tudásáról, lelkiismeretességéről és leleményességéről. Ezt „fent” be lehet kalkulálni, de egyes megnyilvánulásait előírni nem lehet Előfordul sok minden, ami egyik helyen jó, a másikon nem válik be — ilyenkor nem szabad kétségbe vonni az amott felmutatott eredményt Valójában éppen az az igazság, hogy mindenütt egyforma hatásfokkal alkalmazható módszerek nincsenek. Sokan azt mondják: bár lennének! Én meg azt mondom: isten őrizz tőle, hiszen akkor az emberek egyéniségének és az életnek a sokszínűségét dobnánk oda — merő tunyaságból, azért, hogy ne kelljen magunknak is töprengenünk azon, amin már mások is töprengtek. Az élet rendszerint nagyon összetett, és a kérdéseket nem végletekben fogalmazza meg. Nem úgy áll hát a kérdés, hogy valaki vagy merész fantaszta, vagy pedig megcsontosodott öreguras. De ha ilyen végletekben fogalmazódik meg a kérdés, feleljünk rá bátran. Ha nem is a fantaszta pártján állunk, de rokonszenvesebb számunkra az az egyéniség, amely nem hiszi azt, hogy ha ő kitalál valamit, az az emberi kor legvégső határáig maga a megtestesült tökély. Rokonszenves az az egyéniség, amely bátran mer új utat tömi, s legyen bár öreg vagy fiatal, benne ifjúi hév lobog, tekintetét előre veti, s szüntelenül töpreng azon, hogyan mehetnének az ügyek még jobban, ha már jól mennek is. A mi korunk azokat az embereket igazolja, akik nem ismerik a tespedést és bátran edvetik azt, ami fölött eljárt az idő, s az idejétmúltról be is bizonyítják idejétmúlt voltát A ma embere csak akkor mai ember, ha újra, Jobbra törekszik a társadalom életében, a termelésben, a politikában, a művészetben egyaránt de nem úgy törekszik újra, hogy válogatás nélkül eldobja mindazt amit apáink alkottak, hanem a jót megőrizve fejleszti tovább, tudva azt hogy nem minden új, ha újnak látszik, ■ nem minden régi rossz. Az újjal járó kockázatot pedig emelt fővel vállalni kell. Kockázat nélkül sohasem született győzelem. S hogy a kockázat a lehető legkisebb mérvű legyen, hogy a szülési fájdalom ne is legyen érezhető, ez tulajdon bölcsességünkön múlik. V. K. Foto: ERB ■— Évről évre egyre többen jelentkeznék egyetemünkön továbbtanulásra és így mind nehezebbé váüiík a megnövekedett igényeik kielégítése — jeientette ki Ambruszt György eív társ, az MSZMP Baranya megyei bizottsága Marxizmus —Leninizmus Esti Egyetemének igazgató helyettese, amikor a nemrégiben nyilvánosságira hozott felvételi feilhí- vós nyomán az ősszel meginduló új tanév előkészítéséről beszéflgettünik. Az elmúlt évek sarán, főleg a pártmunkások, a propagandistáik, az érteflimiségiek körében nagyon népszerű továbbképzési formává vált az esti egyetemen való tanulás. A három évfolyamos tanfolyamon egy-egy évet szentelnek a filozófia, a politikai gazdaságtan, a nemzetközi és magyar munkás- mozgalom kérdései tanulmányozásának. A pécsi, Damjanich utcában működő központi iskolán kívül Erdőirtők unokái Tavasz a gyümölcsösben a vidékiek érdefldűdésének kielégítése céljából indították meg kihelyezett osztályaikat Komlón, Mohácson é& Sikláson. Jelenleg 506 hallgatója van az egyetemnek. A szakismeretek elsajátításának biztosítása érdekéiben szervezték meg a szakosított tanfolyamokat. Két év alatt filozófia, politikai gazdaságtan, magyar munkásmozgalom, nemzetközi munkásmozgalom és üzemgazdasági szakon tanulhatnak a jelentkezőül 26 fűn osztályokban. — Az egyetem évfolyamára mintegy 160—170 hallgatót tudunk majd fel venni —• mondotta Ambruszt élvtárs, — Körülbelül 400 jelentkező kö-* zül kell őket kiválogatni. Azt kértük a pártszervezetektől,1 hogy elsősorban mezőgazdasági szakembereket, köeépis-. kólái tanárokait, falusi pedagógusokat javasoljanak felvételre. Ez évben vezetjük be első- ízben a felvételi vizsgákat, ahoi a marxizmus—leniniz- mus alapismereteit követeljük meg a jelentkezőktől. A felvételnél természetesen figyelembe vesszük a pártszervezetek javaslatát, az iskolai végzettséget, a képességeket is. A szakosított tartfdyamaimkoin elsősorban a propagandisták képzését, illetve továbbképzését kívánjuk biztosítani A szakosító elvégzése után egyéni Jelentkezés és. elbírálás alapján a hallgatók államvizsgát tehetnek. A sikeres vizsga után a marxizmus—leninízmus témakörét oktathatják a középiskolákban. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyetem elvégzése elsősorban a marxista—leninista propaganda mun ka színvonalának növekedéséit eredményezi megyénkben. Az esti egyetemen jelenleg 40 tanár dolgozik. Többségük a pécsi felsőfokú tanintézetek marxista tanszékednek tanárai, a megyei pártiskola tanárai és pártfunkcionáriusolk, akiknek felkészültsége biztosítja az oktatás magas színvonalát. Az egyetem vezetősége fel- készülten várja az új hallgatókat az új tanévre is. Természetesen a megnövekedett számú hallgatók tanulásának megszervezése több nehézséget is jelent. Elsősorban a Damjanich utcai pártiskola jelenlegi adottságai, a zsúfoltság és a teremhiány nehezíti az oktatást De a távlatok biztatóak. Megkezdték az iskola átépítését, amely kedvezőbb elhelyezkedési lehetőséget biztosít az esti egyetem részére is. Az alapszervezetekhez megérkeztek a felvételi felhívások a jelentkezési lapok és minden készen áll arra, hogy júniusban megkezdődjék a felvételi vizsgáikat és a jelentkezők közül kiválogassák az új tanév hallgatóit. (öiitzki) ul 20 fokos melegben kirügyeztek a törpe almafák is a Pécsi Állami Gazdaság József majori gyümölcsösében. Danóczi Lajos, a gazdaság traktorosa naponta 15 holdra permetezi ki a mészkénlét. Várják az új hallgatókat a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen Rendbe hozzák a pécsi városfalakat Több min} 100 ezerforintos ráfordítás A Műemléki Felügyelőség rövidesen megkezdi az élet- veszélyes pécsi városfalak rendbetételét. Ahol a legsúlyosabb a helyzet — a Vak Bottyán, Citrom, Kulich Gyula és Anna utcákban — több mint 100 ezer forintos költséggel végeznek majd falkorona javítást, falhéza- golást, hogy a még meglévő műemléknek nyilvánított falakat megóvják a további pusztulástól. A faljavítással párhuzamosan már a jövő héten megkezdik a Miré vári ásatásokat. A cél, felkutatni az eredeti vámyomo- kat, meghatározni a vár eredeti rendeltetését. Az ásatással egyidejűleg a várrom állagmegóvását is elvégzik. A grótok eltűntek a történelem süllyesztőjében, de Czin- deri Tekla neve fennmaradt Es fenn is marad, hiszen a valamikori vályogviskós település úgy fejlődik, hogy az ember csak csodálkozni tud rajta. 1847-ben létesült es a település, a Czfnderi grófok birtokán. Erdőirtók, majdnem ingyenmunkások éltek itt Elviselhetetlen sorsuk volt és emiatt nagyon sokan az 1900- as évek elején kivándoroltak Amerikába. Néhány év után sokan visszajöttek és ma már mindössze két-három egykori teklafalusi erdőmunkás él a tengeren túL 1920-ban jutottak az erdőmunkások a község határában földhöz. Itt nem voltak nagygazdák, a legtöbb földdel rendelkezőnek sem volt többje, mint 10—12 holdja. Nagyon lentről indultak. Sok volt az analfabéta. A tanácstitkár most azt mondja: a járás területén talán itt a legjobb az iskola látogatottsága. Hiába vannak itt a tavaszi munkák, a gyermekét senki, még egy napra sem veszi ki az iskolából. Volt olyan ember- ebben a községben, aki azt mondta: már az a baj, hogy mindenki csak tanulni akar. Senki sem marad itthon, mind nadrágos, meg mesterembernek megy. Ebben a faluban, ahol 1959- ig petróleumlámpa világított, most négy televízió köré gyülekeznek az emberek. Vennének többet is, lehetne már tizenöt is, de a falubéltek tanúsága szerint nem kapnak kisképernyőset, a nagyot meg drágálják. 1961-ben vettek egy házat és ári művelődési házzá alakították át. Addig dagasztották a sarat is, de 61-ben már 1240 négyzetméter bitumenes járdát építettek, amely olyany- nyira bevált, hogy az idén újabb 3000 négyzetmétert építenek. Ezzel aztán be is fejeződik a község járdásítása. Szükség is volt erre a járdára nagyon, mert a házak új ruhát öltöttek, az emberek is levetették a régit, csizma helyett félcipőt húztak. Azt mond I ják: ebben a községben 1945 i előtt a házak 85 százaléka J zsúpfedeles volt. Most mind- ' össze két zsúpfedeles ház van a faluban. Volt egy harmadik is, a 104-es, Kriszt János talpas háza, amit műemlékké nyilvánítottak és úgy látszott, I hogy ezt már 1« sem bonthat-i ják. Kriszt János majd a Iá- j bát lejárta, mire a Műemléki Felügyelőség belement a lebontásba, megadta az engedélyt Most egy modern, két- szoba összkomfortos ház áll a zsúpfedeles helyén. Persze, nemcsak a zsúpfedelek cserélődtek fel cseréptetővel, kicserélődött a házak fele is. A falu felét ugyanis 1945 óta újból felépítették, a régi, szűk ki3 ablakú házak helyett most már világos, modem házak állnak. Itt is dívott az egyke. Lenézték azt, akinek három-négy gyereke volt. Ma már itt is azt mondják: egy gyerek, nem gyerek. Megváltozott ez a falu, mint a többi baranyai falu is. Megváltozott a külseje és egyre jobban változik a benne élő emberek gondolkodása is. Tavaly jól zárt a termelőszövetkezet, az idén még jobb eredményt szeretnének elérni. Ta- j valy tíz forint előleget adtak, az idén már 15 forintot kapnak a tagok minden hónapban. A munkakedv meglátszik a határukon és az emberek újszerű gondolkodása a falu házain. Persze, ezt nemcsak Teklafaluban látni, hanem a megye más falvaiban is. De ennek a községnek a példája is jól mutatja — mekkorát változott a paraszt ember élete néhánv év alatt Cinke o fészkénél
