Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-13 / 60. szám
tm. MÁRCIUS IS, A mi földünk NÉZEM a jegyzéket — tavaly tizennyolc dokumentumfilmet gyártottunk. Ebben természetesen nem szerepelnek a népszerű tudományos kisfil- mek, és nem szerepednek a filmhíradó különkiadásai. Tizennyolc dokumentumfilm egy év alatt. Húsz játékfilm egy év alatt. Ennyit gyártottunk tavaly. A dokumentum- filmek általában tíz, legfeljebb húsz perc terjedelműek, csupán a pécsi örsi Ferenc és Eorsodi Ferenc közös daku- mentumfilmje — a Lombhullástól aratásig — körülbelül egyórás. Aligha hihetem, hogy van a világon még egy filmgyártó ország, ahol az egy esztendő alatt készült dokumen- tumfilmek száma ilyen pedánsan megegyezne az egy év alatt gyártott játékfilmek számával Nézem a filmet, amelyet négy esztendővel ezelőtt csináltak, és amelynek mostani bemutatóját nem kísérte élénk propaganda, és amelyet valószínű, hogy a forgalmazás óva tosságáből — egyelőre csak vidéken mutattak be. A mi földünk. Irta, rendezte és fényképezte: Magyar József. Több mint három évvel ezelőtt — egy népes bizottság tagjaként — magam is láttam ezt a filmet, amelyet különböző meggondolások alapján Ihárom évre elraktároztak, illetve — gondolom, hogy kiegészítésre javasoltak. A kiegészítés is megtörtént, ösz- szevetve a két „változatot” — eltérés alig van. A film korábbi, egyébként is szürke, keveset mondó befejezését most egy másik, a napi újsághíreknél többet alig mondó epilógus követi, miszerint, hova vezetett a pátkaiak útja? Cser Jóska, aki egy tehén kedvéért két megyét bejárt, most száz tehén gazdája. János bácsi Hévizén gyógyíttatja fájós derekát, Szakály Pál pedig háromezier hold büszke birtokosa lett , v ÜGY GONDOLOM, hogy A mi földünk című magyar filmet — amely hibáival és erényeivel együtt kétségtelenül új törekvése a magyar filmgyártásnak — akkor is be lehetett volna mutatni. Több mint három éve. Erényei akkor erőteljesebbek voltak, hibái ma szembetűnőbbek és zavaróbbak. A film egy Győr- Sopron megyei falu, Pátka néhány sorsdöntő napjáról szói. 1959 tavasza. A megye valamennyi községében végétért már a mezőgazdaság átszervezése, csak ez a kis község dacol, mint egy utolsó mohikán. Miért? Ez a miért a film egyik alapvető hibája, mert minden bajnak okozóját Mül- lerben, egy győri üzem könyvelőjében látja, aki dogmatikus, emberileg teljesen törvénytelen módon megrémíti a parasztokat. A parasztok jó szót, emberséges megértést várnak, helyette parancsot kapnak. Cser Jóskáék, Sike Pálék, Baranyai Gézáék, Szakái y Pálék fejszével és „látcsővel” felvonulnak a hegyre, az erdőbe, afféle különös, végtelenül emberi „sztrájk” ez. Csakhogy Müllert, az író-ren- dező szimbólumnak szánja, és nem az. Magyar József ott bizonyítja legjobban ennek a szimbólumnak a tarthatatlanságát, amikor sorban elmeséli, feleleveníti a régi paraszti sorsokat, néhány nagyon szép képsorban mutatja be a paraszti ember bonyolult lelkivilágát. Másnap a győri üzemből autóbusszal kijönnek a munkások, nagy szeretettel, nagy megértéssel — sajnos magatartásukban és dialógusaikban sematikus ábrázolásban — és két nap alatt a faluban helyreáll a rend. Müller könyvelő szimbolikájának ilyetén tarthatatlanságáról már szóltam. A film másik alapvető hibája, hogy a munkásokat sematikusan ábrázolja. Sematikus röpgyű- lés az üzemben, nehezen mozduló, csak jelszavakban megnyilatkozó üzemi párttitkár, sematikus autóbuszozás, mozgalmi dallal aláfestve. Amany- nyire szép és bonyolult lelkületű parasztembereket ismerek meg a filmben, annyira egyszerűek és abszoüutak a Munkásfigurák. Ebből következik, hogy egyrészt Müller szimbolikája egyszerű üzemi fegyelmi üggyé zsugorodik, másrészt a parasztok olykor reraekül ábrázolt belső világa nem kap megfelelő erejű ellenpontot a munkások alakjában. A munkások megértése merev a filmben, szeretetük csak szokványos dialógusokban nyilvánul meg, — de nem szituációkban, ellenpontokban érvényesül. így lehet, hogy ahol Magyar József emberségre, drámaiságra, a munkások okos, ésszerű ábrázolására törekszik, ott visszájára fordul a jelenet hatása — mert a munkások ábrázolásának koncepciója — de máért kerüljem meg a dolgot — a munkások ábrázolásának művészi ereje hibás. János bácsi, az öreg paraszt, a temető keresztjei között ül az éjszakában, vele szemben az üzemi pártütkár és a falu tanácselnöke, akik szinte „meglepték” a belső drámát átélő öreg parasztot Az öreg a halottakról beszél, néhány mondatba is bele tudja sűríteni az egész volt paraszti életet, csupán a szituáció disszonáns. És igaztalan is, mert a munkások nem így segítették át a tétovázó egyéni parasztokat az egyéniből a közösbe. Hasonló disszonáns szituáció Szakály Pál élettörténetének képi meg- elevenítése is — szemben a morcos, szinte vizsgálóbírói konoksággal „vallató” tanítóval MŰFAJILAG sem egyértelmű filmről van szó. Magyar József nem a legszerencsésebben összekeverte az epikai és a dokumentálás elemeket. Enne van a játékfilm művi- sége, és benne van a dokumentum meggyőző ereje Mindezt a különbséget aláhúzza az is, hogy a film „eredeti” szereplői kizárólag paraszti emberek, és a természetesség, az az utánozhatatlan drámai erő, amit ezek a lefényképezett parasztarcok egyetlen szó nélkül is olyan művészien tükröznek — teljesen elmossák a nem egészen kiváló, munkásokat alakító színészek játékát és átélését. Három éve ez a film a frisseség és az őszinteség erejével hathatott volna. őszintén akart beszélni a paraszti élet akkori legnagyobb és életteli problémájáról. Igyekezett körülírni a szépítést, az akkori valóság hű krónikása akart lenni, ami nem egy helyütt szépen sikerült is. Ma már csak az hat, ami dokumentációs a filmben, ez kiállta a három éves „pihenést”. Kár, hogy Magyar József egyszerre akart játékfilmet és dokumentumfilmet rendezni, mert így egyikből se lett semmi, így csak részletek maradtak. VISSZATÉRVE a tavalyi játék- és dokuimentumfilm- statisztikálhoz — nem véletlenül állítottam egymás mellé a két adatot. A nagy filmnemzetek, — a franciák, a szovjet film, az amerikaiak, az olaszok — jelentős és sajátos dokumentumiskolát teremtettek, erre a dokumentumiskolára építették és építik modern filmművészetüket. Nem kell külön példákat hozni, az említett országok fesztivál-filmjei, nálunk bemutatott alkotásai kétségtelenül bizonyítják. Nálunk nincs do kumentumiskola, minden rendező igyekszik minél hamarabb kivergődrü a dokumentumfilmek állítólagos szorításaiból, csak nóhányan látják a dokumentuimfilm nagy, művészi lehetőségeit, és élnek is vele. Az élet so'iszor igazabb drámát szül, mint a legmerészebb és ieglgazdbb írói képzelet, és azok a leghitelesebb hősök, akik maguk is cselekvő részesei a megtörtént eseményeknek. Példa? A Te, és annyi más bajtársad. Vagy a magyar Utolsó felvonás. Kár, hogy Magyar József a rendkívüli lehetőséget kettős felfogásban használta ki, és egy ragyogó dokumentumfilm helyett, sajnos csak egy dokumentum elemekkel szépített hibás játékfilm lett belőle. Thiery Árpád Fiatal művészek • • Orsi ('Ferenc pi a és akkor ez az Orsics '*■ báró párbajra hívta Be- zerédit, az egyik kétméteres óriás, a másik aprótermetű, bár mokány kis ember. Kardjuk eltörött, egyik se tudott fölülkerekedni a másikon. Fegyver nélkül Orsics karja hosszabb volt és már-már egyszerűen kiemelte Bezeré- dit a nyeregből, de akkor bekiáltott Bezerédi kuruc legénye: Gazduram, a kis fokost is odatettem ám ... No, a történet szerint ezzel a kis fokossal csapta aztán le Bezerédi a hatalmas báró fejét.., A rövidszárú pipából elő- gomolygó füstfelhőkben csak örsi Ferenc két izgatottan csillogó szeme látszik. De csillog a hallgatóké is, mert ugyan ki ne merülne el szívesen a híres-nevezetes kuruc vitézek viselt dolgaiba, a dicsőséges, harcos történelem apró, de annál izgalmasabb eseményeibe. A Bezerédi—Orsics féle párbajról különben se igen hallott még a közönséges halandó, meg még nagyon sok mindenről nem Örsi Ferenc történetei közül. Mindez nem is csoda, mert hiszen ő az elmúlt években tömérdek történeti, helytörténeti, kultúrtörténeti munkát olvasott el, Rákóczi emlékirataitól kezdve egészen az olyan különlegességekig, mint például Radvánszky: Magyar családi élet és háztartás vagy az erdélyi fejedelmi udvar egykorú szakácskönyve .. — Azt is tudni kell, hogyan sütötték az Ökröt — ' mondja meggyőződéssel a fiatal író, aki mögött már jelentős sikerek egész sora áll, de aki pillanatnyilag nem szívesen beszél másról, csak a jelenről A jelen számára most Eke Mátét jelenti, a Tenkes kapitányát, meg Veronikát, a szép jobbágylányt, aztán Kanizsai Dorottyát, a siklósi vár úrnőjét és Miklós mestert, az álmodozó kőfaragót. Miért? Mi sem egyszerűbb: mert róluk ír ezekben a hetekben-hónapok- ban. őket formálgatia, az ő jellemük, sorsuk, kapcsolataik töltik ki gondolatait. A Tenkes kapitánya „az atyai és írói hiúságnak” köszönheti megszületését. tűikor a gyerekeim látták a Robin Hoodot a tv-ben. napokig azt hallottam tőlük, hogy így volt a filmen, meg úgy volt... — meséli Örsi Ferenc. — Egyik este aztán arra késztetett felbolygatott hiúságom, hogy mesélni kezdjek nekik a Tenkes kapitányáról és mindarról, amit a siklósi kutatásaimból és a fantáziámból merítettem. Láttam, hogy gyullad ki a szemük, láttam, hogy a kuruc kapitány hőstettei fellelkesítették őket, tehát: tetszett a mesém. A többi már természetesen következett, megírtam a témád a televíziónak, elmondtam a véleményemet arról, hogy nagy az igény a folytatásos, kalandos ifjúsági televíziós játék iránt, azután megállapodtunk abban, hogy az idén áprilisig elkészítem a 13 folytatás forgatókönyvét. Kilenc már készen van belőle. Nem néztem a Robin Hoodot, sem a Teli Vilmost, csak a gyerekek elbeszéléseiből, az 6 közvetítésükkel próbáltam megállapítani: mi az, ami a fiatalok fantáziáját leginkább megragadja, s mi az, amit gondolatilag is kiemelnek, megjegyeznek a történetből. „Házi dramaturgjaim° is ők voltak, nekik meséltem el először a kidolgozott cselekményt, és meg kell vallanom: sokat segített a kritikájuk... Eke Máté,' Veronika, az áruló Dudva György kocs- máros, a labanc ezredes és társaik históriája az 1704. évben játszódik Siklós környékén, az akkori baranyai történelmi viszonyokról való adatok fel- használásával A Tenkes kapitánya forgatását már a nyáron megkezdik, s a jövő év első negyedévében akarják a televízió műsorára tűzni. Minden valószínűség szerint átveszik majd nyugati televíziós társaságck is, mert az ilyenfajta televíziós játékok „hiánycikknek” számítanak. Olyannyira, hogy a szocialista országokban ez lesz az első, amit készítenek. fytsi Ferenc másik világa, ** amelyben él: a kétszáz évvel korábbi idők. Kanizsai Dorottyának és Miklós mesternek históriáját a mohácsi csata zárja le. Miklós mester kőfaragó volt és márványból, kőből gyönyörű szobrokat szeretett volna csinálni, de ez csak ritkán sikerült neki, nehéz s nem éppen felhőtlen életében. Egy kőből faragott szőlőfürt megmaradt a siklósi vár falában, s négyszáz éven keresztül védte a várat az ellenséges golyóktól. Csak a második világháborúban került napvilágra a remekmű, amelynek alkotójáról, az ismeretlen Miklós mesterről ir most regényt és egyben filmnovellát is örsi Ferenc, Egy kicsit tehát a múlt varázsában él, s óriási energiával, alapossággal,, nagy lelkesedéssel írja a bárányai föld krónikájának egy-egy részletét. Vajon miért éppen ezt írja? — Egyetlen mondatban őszszefoglalhatnám célomat és indítékaimat: szeresd ezt a földet és ezt a népet, és tudd, hogy mit szeretsz benne.., Amikor pedig néhány évszázad távolából, mint Író is visszatér a mába, a budapesti Nemzeti Színháznak írja következő drámáját. A „Salamon napja” 1962. október 24-én, szerdán, Salamon napjának éjszakáján, a Karib-tengeri válság súlyos óráiban játszódik. Ih. *.) Negyvenegy emberéletet mentett meg az ntóbbi két évben egy magyar orvosi készülék A Világ első olyan készülékét, amely tisztára elektronikus működéssel képes a műtéteknél megállt szivet újra „életre kelteni” Kemény Ádám elektromérnök készítette el dr. Véghelyi Péter gyermekgyógyásszal, az orvostudományok doktorával együttműködve. A készülékben a külföldiekkel szemben egyáltalán nincs moz gó alkatrész, kizárólag elektroncsövek végzik a kapcsolást, így működése sokkal megbízhatóbb. A készülék mintapéldánya 1957-ben kipróbálásra a 4-es számú sebészeti klinikára került. Az első, még kutyákon végzett kísérletek után valójában 1961-ben kezdték a műtéteknél alkalmazni. Azóta a klinika rendelkezésére álló öt hasonló célú készülék közül állandóan ez van készenlétben és szükség esetén mindig ezt veszik igénybe. Hiba egyszer sem fordult elő vele. A készülék az utosó két évben 41 ember életét mentette meg. ÖLESTERMETÜ, mosolygósaircú férfi Tordai Károlyi Derűs, nevető kék szeme van. Az ellenzés sapka úgy áll a fején, mint a hajósokén. Ha valamelyik európai kikötővárosban látnám, magesküdnék rá, hogy már a nagyapja is tengerész volt. Ez persze csak képzelődés. Tordai Károly sohasem volt hajós vagy tengerész. Még a hadseregnél is a lövészeknél szolgált. A gépkocsizóknál természetesen, hiszen fiatal kora óta taxisofőr a foglalkozása. Azt mondja más szeretett volna lenni, de csak a taxi maradt számára. Most kék Volgával jár. Amikor előadom hadi tervemet, hogy beülök a kocsijába, és végigkísérem néhány útján — beleegyezően bólint. Cinkosan hunyorog, hogy kollégájának nevez majd az utasok előtt. Azt mondja, hogy tanuló vezető vagyok. Néhány perc múlva kigördül a Volga a hepehupás Citrom utcából. A Jókai utcán át bekanyarodunk a napfényben fürdő Széchenyi térre. Utas egyelőre nincs. Huszonnégy év óta taxisofőr. Sok kocsit elnyűtt már. Opel Super, Tátra, 1300-as Olimpia, 1100-as Fiat. Pobeda. Warszawa, most pedig a Volga- Ahogy a kocsik kikoptak, úgy őszült ő is. How melyik volt a legjobb kocsi? Az anyagot és üzem- biztonságot tekintve a Pobeda. Még most is nagyon szereti. A küllemet tekintve a Volga vezet, bár arról többet még nem tud mondani. Majd úgy hetvenezer kilométer után!... — Elvinne egy Álba Regiát? Hátrafordulok: egy viharkabáHALLO, TAXII tos, barna svájcisapkás férfi kérdez. Amikor a sofőr bólint, a férfi megindul az Állami Áruház feié. Nagy, hullámpapírba csórna golt kockaalakú dobozt préselnek a csomagtartóba szuszogva, majd becihelődnek a gépkocsiba. — A Doktor Sándor utca nyolcba! — mondja a férfi kurtán, és a Volga megindul a Szigeti külváros felé. — Sok Álba Regiát hozhattak az utóbbi időben! — kezdi a sofőr a beszélgetést. — Igen, ideszállítottak vagy négyszáz darabot — mondja a férfi és (megint magába mélyed. Már a Szent István téren járunk, aztán a Kórház tér következik. Tizenkettő nyolcvanat mutat a taxióra, amikor az utas kiszáll. •— Minden utas ilyen csendes? — kérdem a vezetőt, miután a férfi fizetett. — A legtöbb. Különösen a vásárlók azok... Most pedig beállunk a Kórház térre. A szabályok szerint ugyanis min dig a legközelebbi taxiál 'omláson kell lehorgonyoznunk. A taxiállomáson felveszi a telefonkagylót, és jelentkezik a központban. Ez Is előírás. Még nincs utas. Visszaül a fülkébe, és hallgatagon nézzük a kocsi alatt folydogáló piszkosszínű vizet, Valahonnan fentrő! jöhet a fekete lé. A CSEND lírai húrokat pendíthet meg a nagy darab férfi lelkében. Vall magáról, Azt mondja megszerette ezt a kény szerűségből választott szakmát, bár... Még ma is bánja, hogy a felszabadulás után nem használta ki a lehetőségeket... Most már késő. Negyvenhatéves fejjel tanulni! — Miért? Mi szeretett völ- na lenni? — Elektromérnök — mondja szomorúan és megigazítja a sapkáját. A hajára siklik a tekintetem; csaiknem teljesen ősz. — Hány kilométert futott életében? — kérdem, hogy elvonjam a figyelmét. — Körülbelül egymilliót —• válaszolja szórakozottan. — Még néhány év, és háromszorosa a Föld—Hold távolságának. Magunkba merülten várakozunk, majd feltűnik egy alacsony, szürkekalapos nő. Mintha az Olimpia Étterem vezetője lenne... Igen, Cseh Gyu- láné... — Legyen szíves vigyen haza! — mondja az asszony, miután beült a kocsiba. A sofőr anélkül, hogy a címet megkérdezné. megindul a Mecsek felé. Ebből következtetve Ismerhetik egymást. — Tetszik tudni a kolléga tanulóvezető, akii... — Igen, igen! — helyesel az asszony némi iróniával, jelezve, hogy nagyon jól tudja: újságíróval van dolga. Kissé kötődve megkérdi tőlem. — Ha szabadna tudnom milyen kocsit akar vásárolni? Mind a hárman nevetünk. — Szinte gyerekkora óta ismerem — mondja a sofőr, ami kor visszafordulunk az asz- szony Damjanich utcai lakásától. Halkan surran, kanyarog a kocsi a szűk utcában, s a Szent István téren át ismét kiérünk a Széchenyi térre. Három taxi is áll előttünk, közöttük a másik Volga. A sofőr szerint semmi baj, lesz majd utas hamarosan. Valóban, alig álldogálunk valamicskét, felbukkan egy mikádókabátos, kucsmás férfi, Valószínű falusi — El tudna vinni az AGRO- KER-hez? —• hajol be az ablakon. A Volga orra a Megyeri út felé fordul. „Tetszik tudni a kollégám” — mondja a sofőr, mire a férfi közbevág: „Nem baj, csak én jussak el oda!’* A KOCSI motorja halk zúgással nyeld a kilométereket. A falusi külsejű ember is hallgatagnak bizonyul. Valamiért rosszkedvű is lehet, mély gondok barázdálják az arcát. — Egyébként nagyon ismerős. Váltig töröm a fejem, hol találkozhattam ezzel a nyírott bajusszal és mandulavágású szemekkel. — Melyik faluba való? •—• töröm meg a csendet, Bicsérdre. — Nem tsz-elnök? — De az! — mondja a férfi, és megint magába zárkózik. „Valószínűleg gépekért vagy alkatrészért megy” — töprengek magamban. „Esetleg letelefonált és nem érkezett meg minden alkatrész1* szövogfc fcm magamban a gondolatokat „Talán azért rosszkedvű’* — latolgatom, miközben megérkezünk az AGROKER-hez. Ezek szerint majdnem minden utas hallgatag — mondom a sofőrnek, amikor a férfi kiszáll. — No nem egészen! — mos», lyog Tordai Károly, és a Mártírok útjára kormányozza a kocsit. — Ha kettesben vagyunk, akkor közlékenyebbek. Vannak egészen közlékeny em berek is, akik a taxisofőrt olyan embernek gondolják, akinek mindent el lehet mondani. •— És mit mondanak el? ~ Mindenfélét, főként a privát ügyeiket. Hivatalos dolgokról a legritkább esetben beszélgetnek ... Néha egészen diszkrét eseteket kell meghallgatnunk. Most a pályaudvar melletti taxiállomás van á legközelebb, a sofőr ide kormányozza a kocsiját. Folytatva az utasak osztályozását, elmondja, hogy az utasok többsége udvarias és figyelmes, bár vannak még szélhámosok is. Olyanok, akik meg akarnak lógni a fizetés elől. A sofőr-praktika persze átlát a szitán, megérzi hagy a pasasnak nincs tiszta szándéka. Hogy miért? Rendszerint nyugtalanok. Mindig leske'őd- nek. mintha mindig azt latolgatnák. hogy hol állítsák meg a kocsit.. i A pályaudvar előtt jeget csákányoznak a munkások. — Különben csend van. Tordai Károly három fiáról mesélj meg arról, hogy néhány nappal ezelőtt nagypapa lett.;. Magyar LásaUy
