Dunántúli Napló, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

ms. március 31. MaplA Felelőtlen ígérgetés traktor gumiabroncs helyett A MI TERMELŐSZÖVETKE­ZETÜNKBEN már jól ismerik az AGROKER szót, de sajnos nem a legjobb oldaláról. Mivel nem az első eset, amit itt el­mondok, azt hiszem mindany- nyiunk véleményét fejezem ki Amit a4,AGROKER egyes re- szorífeiólsei most már soroza­tosan csinálnak, az már túl­megy a megengedett határom. : Kezdem talán ott, hogy első saját traktorunkat egy K 26-ös Zetort három évvel ezelőtt vá­sároltuk, s a második saját erő bői vásárolt gépünk, egy UTOS traktor is két éve dolgozik. A sóik használat (következtében a gumik erősen elkoptak, oly­annyira, hogy Zetarunkat le kellett állítani, az UTOS még ahogy úgy egy darabig bírja. Már tavaly, amikor láttaík, hogy nemsokára gumikat kéll cserélni, beküldtük igényünket a megyei tanács mezőgazda- sági osztályára Maxim elvtárs­hoz, mert úgy tudtuk, hogy a gumikhoz kiutalás szükséges. . Mái- azt a tényt is furcsálLot- tuk, hogy a megyei tanácsnál Maxim elvtárs nem kapta meg benyújtott igénylésünket. Pe­dig első ízben levélben küldtük fel, másodszor az elnökünk személyesen vitte be, mégis el­kallódott valahová. Ezt a tényt jelentettem a járási ta­nácsnak és tudomásom volt ró­la, hogy a mezőgazdasági osz­tályvezető élvtárs és a gépesí­tési előadó, Molnár elvtáfrs in­tézkedtek is az ügyben, de ered ménytelenül. A MÚLT SZOMBATON sze­mélyesen mentem Pécsire Ma­xim , élv társhoz és beszéltem vele. ö azt mondotta, hogy sem miféle kiutalás nem szükséges, gumi van bőven s az AGRO- KER-nél minden további nél­kül megkapható. Ezt később Árvái élvtiárs, az AGROKER illetékese is megerősítette. Meg nyugodva mentem haza. Hét­főn felhívtam a helyi gépállo­más anyagbeszerzőjét, Varga György elvtársait, s elmondtam neki, mit intéztem, ö már járt ebben az ügyben eleget s azt mondta, ne togyjem «, nem így van, félrevezették. Én er­re felhívtam az AGROKER-f, illetve Árvái elvtársat, aki is­mét megígérte, hogy megka­pom a kért gumikat, sőt útba­igazítást is adott, hogy Zetor első gumit nem tud adni, mert nincs, de mivel az UTOS col mérete ezzel megeigyezik, nyu­godtan használhatom azt is, i mert mások is így csinálják. í Abból pedig tud adni négy da­rabot. Nagyon megköszöntem a ; kedvességét és a jó tanácsot ás j megbeszéltem, hogy szerdán, j 27-én küldök érte. SZERDÁN a megbeszélés ér- j leimében a tsz gépkocsijait be i is küldtem megfelelő inaitokkal j és bélyegzőkkel kellően felsze- j reive, ami a vértéihez szüksé­ges. Gépkocsivezetőnkkel Ár­vád elvtáns közölte, hogy gumi nincs, nem tud adni, érdeklőd­jünk a jövő héten. Ekkor meg­értettem, hogy Varga elvtáns- nak, a gépállomás anyagbesaer zőjének volt igaza. Most itt a nyilvánosság előtt kérdezem meg Árvái elvtárstól, nincs lel­ki ismeretiu ndalása? Lehet ilyet csinálni, most mikor úgyis el vagyunk késve a munkákkal, amikor minden perc drága és csakis a legjobb munkaszerve­zéssel és fokozott fegyelemmel tudjuk pótolni az időjárás okoz ta kiesést* S akkor kizárólag Árvái elvtárs hanyag és felelőt len ígérgetése miatt kénytele­nek vagyunk Zetorunkat leállí­tani, ment a megígért gumikat nem kaptuk meg, most, amikor a gépre legnagyobb szüksé­günk lenne. Ráadásul tehergép kocsink azon a napon kiesett a munkából, s ez mintegy 400— 500 forint (költséget is okozott a tsz-nek. NEM ÉRTEK EGTET Ma­xim elv-társ álláspontjával sem azzal, hogy 6 a kiutalásokat egy összegben adja át az AG­ROKER-nek. így nem biztos, hogy azok kapják, akiknek égé tőén szükségük volna rá. Nem tartom helyesnek azt sem, hogy az AGROKER szabadon gazdálkodik az anyaggiazdálko­dftdia ami tmattánr p Tátikái, különösen nem, ha azokat nem a legnagyobb felelősséggel oszt ják szét. Javasoljuk, hogy a tér melöszövertkezieti keretet ossza szét szükséglet szerint a tenme- lőszö vetkezetek főhatósága. Mándy Lóránd tsz főagronómus, Palotábozsofc. Bárdos Lajos előadása tatóan élénk kulturális tevékenysé­get fejt ki. Március 30-án, a Pécsi Kamarakóros szokásos havi klub­estjei keretében Bárdos Lajos« a Zeneművészeti Főiskola Kossuth- díjas tanára tartott hatalmas len. dületfi előadást egy olyan kérdés­ről, amely minden magyar embert kell hogy érdekeljen: a prozódiai­ról, az énekes zenének erről a köz ponti kérdéséről. Rendkívül szelle­mesen, közvetlenül, humorral bő­ven megtűzdelve bontotta ki a problémát, amely egyformán érint zeneköltőt, énekest, zenei szöveg­fordítót. nyelvészt, és ugyanolyan mértékben a közönséget is, akiért mindez együttesen történik. Sza­vait két magyar karművön részle­tesen szemléltette s ezeket a jelen­lévőkből vegyeskarrá átalakult együttes szenvedélyes közös ének. meg te szólaltatta. A vendégprofesszor tréfásan meg­kérdezte: • — Nem eladó ez a kórus? Mert megvásárolnám! Bartók: „Ne hagyj itt*’ és Ko­dály: „A magyarokhoz** volt ez a két mű. Általános helyesléssel ta­lálkozott Bárdosnak az a minden­felé hangoztatott javaslata, hogy a Himnusz és Szózat mellé legyen A magyarokhoz a magyarság harma­dik nemzeti dala. Sok ilyen kitűnő előadást várnak a pécsi énekesek és karvezetők, mert ezek jelentősen fokozzák azt a lelkesedést, amely a háborúban szétzilált énekkari mozgalmat Pé­csett oly magasra fejlesztette. Bárdos Lajos vasárnap délelőtt a Pécsi Kamarakórussal zártkörű mintafoglalkozást tart. VERESS ENDRE Tsz-asszonvtk konferenciája Pécsett Hétfőn déleiért* 9 órai kezde* tel Pécsett a városi tanács nagytermében lofkoricatermesz tési tanácskozást tartanak a megye termelőszövetkezeti asz- szonyai részére. A tanácskozá­son Földvári János, a megyei tanács elnökhelyettese tart elő­adást, majd a termelőszövetke­zeti asszonyok beszámolnak az elmúlt évben szerzett kukorica termesztési tapasztalataikról és eredményeikről, valamint az ez évben előttük álló feladatokról, | Ezután a megye vezetői elbe- • szélgetnek a tsz-asszonyakkal 3 eentej bél tje q 40000 lantért .Fordított Madonna" 8000 forintért Pécsett, a Bem u. 8. számú épület bejáratánál nagy tabló, telve bélyegek­kel. A rosszul világított folyosó faián rajzolt nyíl vezeti a tájékozatlan ide­gent a ház belső kis udvarába, Pécs egyetlen bélyegüzletébe. — Milyen bélyeget parancsol? — kérdi az üzlet tulajdonosa. Amikor el­mondom, hogy se venni, se eladni nem akarok, hanem az üzletről szeretnék, írni — kissé meglepődik, de aztán mind jobban belemelegszünk a beszél­getésbe. — Hatéves korom óta gyűjtöm a bé­lyegeket — mondja. — Tán meg is halnék, ha nem lenne többé bélyeg — teszi hozzá tréfásan. — Az apám is ennek a szenvedélynek hódolt — igaz, ő csak amatőr alapon. Lehet, hogy tőle örököltem a „szakmát”. Azt tet­szett mondani, hogy Pécsett az egye­düli vagyok? Igaz, de azt is mond­hatnám, hogy messze földön nincs társam. Ha jól tudom, Budapesten kí­vül csak Székesfehérváron és Szege­den van aki nyilvánosan, üzletszerűen foglalkozik bélyegek eladásával, vé­telével, cserélésével. Nos, így még érdekesebb. — Vajon mennyi bélyeg lehet eb­ben az üzletben? — kérdem. Karját széttárja: — Nem tudom megmondani — vá­laszolja, aztán egy kis papírdobozt vesz elő a szekrényből. — Tessék megnézni, csak ebben a tégla nagyságú kis dobozban van kö­rülbelül 8000 darab ... Megtudom, hogy Pécsett mintegy 1000, az országban pedig közel 60 000 azoknak a száma, akik rendszeresen foglalkoznak ezeknek a kis értékes papíroknak a gyűjtésével. Szenvedély? Lehet. De ez a szenvedély egészen más, mint például a lóversenyzés. Aki bélyeget gyűjt, az mintegy takarékba teszi a pénzét. S ez a kassza „ka­matot” is fizet, hiszen a bélyegek áru szinte évről évre nő. Vaskos kataló­gust vesz elő s abból olvassa: — Például az 1962-ben kiadott Ika­rustól az űrrakétáig blokk 10 forint volt kibocsátásakor, — ma már 125 forintra emelkedett az ára. A bélyeggyűjtők között négyféle csoportot lehetne megkülönböztetni. Az egyiket csak a magyar bélyegek ér­deklik, a másik egy ország bélyegeit gyűjti, a harmadik csak úgynevezett „motívumokaf’ mint például állat, vi­rág, sport, űrhajóssorozatokat, a ne­gyedik pedig tömegbélyegeket s eset­leg valami „speciális” az előbb emlí­tett bélyegeket is. — Újabban falun is mind többen érdeklődnek e mondhatni nemes szó­rakozás iránt — mondja. — Az üz­letemben megfordul szinte minden foglalkozású ember. Sőt külföldiek is. A Pécsre látogató külföldi turistacso­portok közül mindig akad aki felkeres. Múltkoriban az új-zélandi együttes néhány tagja is járt nálam. A ritka és drágább bélyegekről be­szél, — Egyik legritkább az 1871-ben ki­adott 3 krajcáros kőnyomatos, — ma körülbelül 2000 forintot ér. Az 1914-es portóbélyegekért 8—10 000 forintot is fizetnének. Csak lenne. — A világ legdrágább bélyege? — Ha jól emlékszem egy 3 centes Brit-Gvayana 40 000 fontért cserélt gazdát... — Hallottam, hogy akad a bélyegék között néha egész sor, amelyeknek valami nyomdai hibájuk van, — pél­dául felirat lemaradt róluk vagy eh­hez hasonló más hiányosság. Tud ilye­nekről? — Igen, például a nálunk 1925-ben kiadott úgynevezett „Fordított Ma­donna”. A bélyegbe a Madonna képét véletlenül fordítva nyomtatták be. — Néhány darab került csak forgalomba belőle. Ma körülbelül 8000 forintot ér. Vagy a Nagymányán kiadott Szt. Ist­ván bélyeg, amelyikről lemaradt a felirat. Ez a hiányossága ma már 5000 forintra verte fel az árát. A bélyeggyűjtés nemcsak szenve­dély” nemcsak spórolás, hanem bizo­nyos ismeretek bővítését — mint például a földrajz — is szolgálja. S van mit gyűjteni. Magyarországon például 1871-ben adták ki az első bé­lyegeket s azóta mintegy 2000 fajta van forgalomban... — Bélyeghamisítás? — Szinte minden országban előfor­dul. Nálunk régen például az 1926-os kiadású 8, 16, 32 és 40 filléres bélye­geket hamisították. De észre lehet venni, mert a víznyomást nem tud­ják utánozni... Nagy szakértelmet kíván a bélyeg­gyűjtés. Meg pénzt is ... De az olyan szenvedélynek „rabja" lenni, amelyik a végén esetleg családi házat, vagy autót kamatozik — meg­éri. GARAY FERENC lése nem indokolt. A kihelyezett osztályok létrehozásával a legsürgősebb szaktechnikus­igény 8—10 év alatt kielégíthető lesz. A középfokú mezőgazdasági technikumok képezik a tsz-ek részére a brigádvezetői és egyéb középfokú képesítést kívánó területek­re a szakembereket. Megyénkben Szemtlőrin- cen és Mohácson működik mezőgazdasági technikum. Ezekből évente 50—60 mezőgaz­dasági technikus került ki. Közülük 20 fő to­vább tanul, 20 fő más pályára megy és csak 20 marad a mezőgazdasági gyakorlatban. Ez a kedvezőtlen arány úgy javítható, ha növeljük a tsz ösztöndíjasok számát és lehetőséget biz­tosítunk legalább egy éves gyakorlat szerzé­sére jó termelőszövetkeretben, vagy állami gazdaságban gyakornoki beosztásban, állami fizetéssel. Mivel a mezőgazdasági techniku­mok rendes tagozatai a termelőszövetkezetek igényeit távolról sem tudják kielégíteni, széle­sebb körben lehetővé kéll tanná a feflmőtt ter­melőszövetkezeti dolgozók részére a mező- gazdasági technikum levelező tagozatának ?' végzését. Mivel itt a fejlesztés nincs helyi adottságokhoz kötve, az elmúlt évek beiskolá­zásához viszonyítva ugrásszerű fejlődést lehet •lérni. Az 1063-as tanévben 12 kihelyezett első évfolyam, 11 második, 4 harmadik évfo­lyam működik a megyében. Itt 1966-ra össze­sen 930 fő végez. Az igény kielégítése érde­kében további társadalmi összefogással nö­velni kell a kihelyezett levelező osztályok szá­mlát, figyelembe véve a termelés szakosításá­val járó igényeket is. A termelés szakosítása alapvetően megvál­toztatja a termelőszövetkezeti dolgozók foglal­koztatás szerinti megoszlását. Gépeinket, vegyszereinket nem bízhatjuk tudatlan embe­rekre, de az állattenyésztés koncentrálása is az eddiginél jóval magasabb színvonalat kö­vetel Az előrehaladásnak nem szabad, hogy gátlója legyen a szakmunkás-hiány. Megyénk­ben mintegy 6830 szakmunkásra lenne már most szükség, Az elmúlt években tettünk már bizonyos lépéseket a szakmunkás-képzés fej­lesztésére, értünk el eredményeket, különösen az ezüstkalászos tanfolyamok szervezésével A termelőszövetkezetekben a szakmunkás- képzés két módon történik. \ MEZŐGAZDASÁGI TANULÓKÉPZÉS 14—17 éves fiatalokat három éves mező- gazdasági tanulóképzésre képezünk ki. A há­rom éves kiképzés ideje alatt a tanulók éven te 8 hónapot gyakorlati munkában a tanulói szerződés szerint a termelőszövetkezetben töl­tenek el. M{g három hónapig valamely tanuló­FELNŐTT SZAKMUNKÁSKÉPZÉS A felnőtt dolgozókat munkájuk mellett ké­pezzük szakmunkássá. A szakmunkásképző tanfolyam három éves. Az első két évfolyam megegyezik az ezüstkalászos tanfolyammal, a harmadik szakosított jellegű. Eddig összesen 276 termelőszövetkezeti tag tett szakmunkás- vizsgát, ami a termelőszövetkezeti dolgozók­nak 6,5 százaléka. Ez a szám is mutatja, hogy milyen rosszul állunk a szakmunkásképzéssel és hogy milyen sok itt a tennivaló. A megyej tanács mezőgazdasági osztálya 1963-ban 600 termelőszövetkezeti tagot kíván szakmunkás­sá képerei. Es a terv a lehetőségeket azon­ban távoliról sem meríti ki. Ennek oka a je­lentkezők kis száma, ami abban keresendő, még mindig nincs rendezve a megyéiben, hogy a termelőszövetkezetek szakmunkás- bizonyítvánnyal rendelkező tagjaiknak ma­gasabb juttatást, 5—10 százalékos munka­egységtöbbletet adjanak. Az öntözés nagyará­nyú kiszélesítése is több szakembert kíván. Feltétlenül szükséges, hogy 30 holdanként egy öntöző szakmunkás, minden 10 öntöző szakmunkásra egy öntöző mester, 5—600 hol­danként egy öntöző technikus és 1000—1500 holdanként egy öntöző szakmérnök irányítsa a munkát. Hogy milyen nagyok a feladataink, azt mutatja, hogy 30 ezer hold öntözött terü­letünk lesz a második ötéves tervben. 1962-ig az országos képesítésű iskolákban (Pápa, Szabadszállás) kiképeztek 563, megyei tanfolyamokon 237 traktorost. Megyei tanfo­lyamon jelenleg 558 fő vesz részt A trakto­ros gépészek ilyen ütemű képzése mellett a termelőszövetkezetek ilyen igénye megoldott-, nak tekinthető. A mezőgazdasági szakmunkásképzés előre- vitelét segítik a Művelődésügyi Minisztérium főhatósága alatt működő 54-1-es gimnáziumok és a mezőgazdasági középiskolák. Sajnos Ba­ranyában még nem működik ilyen típusú szakközépiskola. A legrövidebb időn belül legalább öt vidéki gimnáziumot át kell szer­vezni szakközépiskolának. Az előbbiek képet adnak arról, hogy mi­lyen NAGY JELENTŐSÉGŰ ÉS SZÉLESKÖRŰ FELADATOK MEGOLDÁSÁRÓL VAN SZŐ ís‘miiben kell segítséget, társadalmi támoga­tást adni. Anyagi erőnk véges voltát, a na­gyobb beruházások hiányát, több hozzáértés­sel, nagyobb szakértelemmel pótolhatjuk. En­nek érdekében az alábbi feladatokat kell megoldani: 1. Két-három állandó je®egű tanterem biz­tosítása Pécsett: a) Az agrármérnök-képző intézetekben to­vábbtanuló termelőszövetkezeti tagok részére konzultációs központ létesítése érdekében. b) Felsőfokú technikum kihelyezett osztá­lyok részére. A Kecskeméti Felsőfokú Szőlő- és Gyümöiicsteirmelésd Technikumnak mái van egy osztálya Pécsett (55 fő), azonban a tanítás még mindig nem indulhatott meg tanterem 'hiányában, sőt még a beiratkozás sem történt meg, pedig ennek határideje mar lejárt. c) A középfokú technikum levelező tago­zatán tanuló párt- és tanácsi funkcionáriusok IIL és IV. évfolyamának a Pécsett működő kertészeti osztálynak, a pécsi és Pécs kör­nyéki tsz-tagok első—negyedik tanulóköré­nek, összesen 250 tanulónak. A tantermekéi azért kéül Pécsett biztosítani, mert a megye területén szétszórt tanulóknak a heti kon­zultációkra tanítási napokra való beutazása csak (központi helyre biztosítható. 2. Termelőszövetkezeti parasztok általános iskolai képzése elmaradt a szakember-szük­ségletnek megfelelő középfokú technikumi beiskolázás méreteitől, így éppen azok nem iskolázhatok be, akiknek a továbbképzése a legszükségesebb volna. Ezért társadalmi úton kell szervezni és élősegítemi a tsz- parasztságnak az általános iskola VII., VIII. osztályba való beiskolázását A megyei ta­nács művelődésügyi osztálya és mezőgazda­sági osztálya közös szervezésében a megye területén öt községben kísérletképpen meg kell szervezni a dolgozók általános iskolájára épített szakmunkás képzést. így egy év alatt a tsz-tag elvégezheti az általános iskola VIII. osztályát ugyanakkor befejezheti a szakmunkásképző tanfolyam I., II. évfolya­mát is. A szakmunkásvizsga letétele után ezek a tagok különbözeti vizsgával felvehe­tők a mezőgazdasági technikum kihelyezett osztályának II. évfolyamába. 3. Szükséges, hogy a megyei tanács mező- gazdasági és művelődésügyi osztálya szoro­san együttműködjön. De szükség van a járási osztályok együttműködésére is. A két osz­tály dolgozza ki a mezőgazdasági felnőtt szakoktatási és szakpropaganda együttműkö­dés tervét. A terv pontosan határozza meg a két szakigazgatási szerv féladatát, valamint a tömegszervezeti vezetőkkel történt megál­lapodás alakján azt is, hogy a tömegszerve­zetek milyen feladatokat vállalnak a terv­ből. Az együttműködési terv határolja el a megyei, járási és községi szervek tevékeny­ségét. 4. A megyei tanács mezőgazdasági és mű­velődésügyi osztályok vezetői a járási szak­irányítási szerveiken keresztül közösen ké­szítsék el — a megyei együttműködési terv alapján — a mezőgazdasági felnőtt szakok­tatási és szakpropaganda munka járási ter­vét. A közös tervek minden év szeptember 1-ig késizüljenek el és ereket a járási, illetve városi v. b. hagyja jóvá. 6. A járási mezőgazdasági osztályok — a pártbizottságok segítségével — szorgalmaz­zák, hogy működési területük termelőszövet­kezetei közgyűlési határozattal oldiák meg a szakmunkások anyagi érdekeltségének biz­tosítását az állami gazdaságokban kialakult gyakorlathoz hasonlóan és mintegy 10—20 százalékos munkaegység emelést biztosítsa­nak a szakmunkásoknak. 7. A mezőgazdasági tanulóképzés iskolai kapacitását a már meglévő szakoktatási in­tézmények mellett épület bővítessél, építés­sel ke® növelni. 8. Azokon a helyeken, amelyeken már %Lég Szakmunkás van, a már meglévő szakkörök mellett újabbak szervezésével a szakköröket a szakmunkás továbbképző szervvé ke® át­alakítani. 9. A tenmétőszövetkezeti akadémia, iránt ismeretterjesztési forma, hasznos. Szervezé­süket a mezőgazdasági technikumok kihelye­zett osztályaival és a szakmunkás képző tan­folyamokkal kell összhangba hozni, hogy csak olyan helyeken működjenek, ahol más oktatási forrna nincs. Ugyanakkor a nevét is meg kellene változtatni, mert elvonja a termelőszövetkezeti tagokat a technikumi, általános iskolai és szakmunkás képzéstől. Szervezetük kötetlenebb, nem iskolaszerű és ugyanakkor azt állítják, hogy akadémiát vé­geztek. • ÓRIÁSIAK A FELADATOK a mezőgazdasági szakemberképzésben. A feladat nagyságát mutatja, hogy megyénk termelőszövetkezeteiben jelenleg egy mező- gazdasági mérnökre 7380 hold föld jut és egy termelőszövetkezetre mindössze 0,5 tech­nikus. Ezek a számok azt mutatják, hogy az országos átlagtól messze elmaradtunk, ezért minden erőnket arra kell fordítanunk, hogy megfelelő számú, jól képzett szakemberünk legyen. Ha mindannyian ezt akarjuk, akkor munkánk eredménnyel jár. I i képző iskolában elméleti oktatásban része­sülnek. Megyénkben ilyen képzés a villányi tanuló­képző iskolában, a szentlőrinci és mohácsi kihelyezett osztályokban van. Ezeknek az is­koláknak évi kapacitása 3x190 fő. Ezt a szá­mot a szükségletnek megfelelően lényegesen növelni lehet kihelyezett osztályok létesíté­sével.

Next

/
Thumbnails
Contents